ayahuascareality

Az igazság az, hogy kicsit még mindig le vagyok merülve a hosszú hétvége miatt. Elég komoly kis csomaggal ajándékozott meg a sorsom. Nagyon szerencsés vagyok minden perc miatt. És noha életem legszenvedéssel telibb ayahuascázásán vagyok túl, mégis, nagyon gazdagnak érzem magamat. És az én gazdagságomat nem tudja egyetlen zsebtolvaj se kicsempészni a hetes buszon zötykölődve. És nem csak azért mert nem szoktam a hetessel utazni..:)))))

Érdekes módon például nem volt semmi technikai érdekesség, most beszélgettem egy baráttal, és meséltem neki, hogy a főzet nem volt erősebbre főzve(NAMEG: lehet a dmt-t erősebbre főzni, de vajon a spiritet hogy lehet erősebbre főzni?), nem volt töményebb, nem ittam többet mint szoktam, mégis nagyon működött, mérhetetlen szenvedést, és ehhez arányított tisztulást eredményezett. Néha nem is tudom  mi visz tovább. Persze, tudom egyfelől, mert megvannak a magam céljai, de időnként ledöbbent, hogy nem fáradok el, vagy nem ijedek meg. Akikkel beszéltem, azoknak kivélet nélkül egyre felemelőbbek ezek az alkalmak a nyilvánvaló fájdalom, szenvedés ellenére se, nekem meg egyre keményebb...:)))

És nem csak arról van szó, hogy mélyül a kapcsolatom,  a megértésem erről a dologról. Persze szeretném azt hinni, hogy ez is jelen van, de minél mélyebbre kotrok a magam szemetében annál jobban fáj minden egyes alkalom, annál többet félek, annál durvább az egész.

Úgyhogy kezdem azt hinni, hogy a legideálisabb vagy csak egy-két alkalommal ayahuascázni vagy nagyon a végére járni, mer biza ez egy nagyon félelmetes egy út.....

Terveztem sok dolgot írni ma, de nem fog menni. Éppen az előbb könnyeztem meg valamit, annyira súlyos volt. Mint talán néhányan tudjátok, jómagam is vallásos vagyok a magam módján, a magam csapatában. Nem titok, de nem is lényeges, legalább is itt, részben elvinné a fő fonalat, aztán persze remélem megtanulok egyszerre beszélni mindenről, főleg, hogy itt egy világról van szó. Nincs külön spirituális világa a csapatoknak. Rossz is lenne.... Mindazonáltal időbe telt, és közel sem ért véget valahogy egybe "folyatni" a "két világomat", talán a kifejezésmódjuk miatt. Ez egy nagy küzdelmem, kicsit itt is vagyok meg ott és és noha intellektuálisan tudom, hogy egy dologról van szó, annak két oldaláról, de belül még nem rendeződtek le a dolgok.

Egy barát írt ma, segítséget kért. Fafaragó vagyok, azt hiszem már elítettem, ezzel kapcsolatos volt a dolog. Mivel egyazon gurunk van így egy család vagyunk egy szempontból, vele is és még sokan másokkal. Szóval ez inkább nekem  egy fantasztikus, és ki nem érdemelt lehetőség valamire, de az egészet úgy írta le, hogy...áhh, én ezt nem tudom visszaadni.

Nem kérdezte mit csinálok, nem érdekelte milyen rossz vagyok néha, nem kérdezett semmit. Én meg csak nyeldestem a könnyeimet, miközben Mernyau fordította angolról a levelet, hogy most ne kelljen szarakodnom a szegényes tudásommal.

Szóval létezik még ilyen, vannak emberek akik egész egyszerűen szeretnek, és nem érdekli őket ki vagyok, mi vagyok, mit csinálok, vagy mit nem hanem elfogadnak és értékelnek.

Ezzel az érzéssel szeretném a világot a keblemre ölelni, és kapcsolatba lenni mindenkivel. Mert a kapcsolat adott. Olyan sok entitás vesz bennünket körül, nem csak emberek. Mind-mind kapcsolatra várva, mind lehetőséget adva még inkább kinyitni a szivünket. Szóval nagy dolgok ezek. Most egy kicsit érzelgősen fogalmazok, nézze el mindenki, legszívesebben zokognék, annyira kész vagyok, annyira szívszaggatóan szép dolgok ezek. Nem is tudom igazán leírni, viszonozni meg.....hát, remélem fogom tudni egyszer.

És ha most mondhatnék az ayahuasca szelleméhez egy imát, és mondhatok, mert itt van velem, akkor azt mondom: bárcsak így láthatnék én is. Bárcsak így fogadnék magamba mindenkit. Pont így, feltételek nélkül, csak adni akarva.

Ez az én mai imám minden segítőmhöz.

(Ámen - megj. mernyau)

Szerettem volna megosztani Veletek a legutóbbi ayahuasca élményemet, de vártam, hogy kicsit ülepedjen. Igazából majd sokkal később fogok tudni lényegesen többet mondani, mert ismét egy nem annyira konkrét gyógyulás volt, nem annyira "sztoris", "instrukciós", mint gyakran máskor. Azt tudni kell, de aki rendszeresen olvas, az tudja is, hogy volt a legutolsó alkalom óta vagy három hónap. Nem is baj. Ennek pont most jött el az ideje, illetve NagyFiú is pont most látta elérkezettnek a közös ayahauscázást, illetve Mernyau is, azaz hárman voltunk egy kellemes környezetben, külváros, kert, csend. Egyszóval minden a helyén.

Nagyjából hét óra fele raktuk össze a dolgokat, az áldoztai tüzet egy kisebb kandalló biztosította, teszem hozzá kiválóan. Tűz nélkül nagyon szegény egy ilyen alkalom, szóval legalább egy jó kövér gyertyát érdemes jobb híján betenni, de tényleg. Anélkül nem ugyanaz. Nem az, hogy nem jó, de nem ugyanaz. És ha már teljesen a szabadba nem tudtunk kimenni, legalább ezzel igyekeztünk pótolni a lemaradást.

Némi kellemes guayusa tea után nekiláttunk egy kicsit meditálni, ez Mernyau és NagyFiú ötlete volt, és nagyon szuper ötlet, 45 perc csend, meditáció. Kis felkészülés.

Utána odatelepedtünk a tűzhöz, kikészítettünk mindent, a tértisztításhoz a zsályát, némi vizet, narancsszeleteket, az ayahuascát, illetve NagyFiú egy barátjától kapott ilyen pástétom formájában ayahauscát, kb. olyan színnel és állaggal mint egy olvadtabb, jó minőségű datolya. Egy barátja ajándékozta neki, hátha lesz valami haszna. Lett is. Ilyet egyébként az indiánok alkalmaznak, egészben lenyelve, ahogy mi tettük, mert lassabban szívódik fel, ellenben nagyon erős hatása van. Hát volt is..:)))

Miután bekaptuk a kisebb dió méretű pasztát, kitöltöttük pohárba a gyógyteát, először én ittam, aztán Mernyau, végül NagyFiú. Teljesen autentikus recept alapján készült a tea, pocsék, de nem elviselhetetlen ízzel, (ennek a teának szerintem határozottan JÓ íze van - megj. mernyau) majd helyet foglaltunk a hátrahajtható székekben. Nagyjából fél óra után erősen elkezdett "rezegni" a tér, vibrált a levegő az energiáktól, és egyszer csak ott volt velünk az ayahuasca hatása. Nem volt könnyű, de nagyon szép volt. Mindhárman kerestünk egy kis sarkot, kanapén, fotelban, a tűz előtt, és vártunk.        Zenét egyáltalán nem tettünk be, még icarókat sem, és most ez jobb is volt így. A zenének ebben a nagyon kinyílt állapotban nagyon erős hatása lehet, és nagyon elvihet, akár jó irányba is, de nem feltétlenül az ayahuasca "irányába", szóval most kihagytuk. Lesz még rá alkalom éppen elég!:)

Mernyau lett elég rosszul először, hányt is aránylag hamar, igen erősen kipucolta a főzet, hogy úgy mondjam. Ez után már csak kevesett lehetett hallani jó sokáig, inkább csak magában nyögdécselt, elég sokat sírt, nyöszörgött, még mondtam is NagyFiúnak, hogy kemény esténk lesz. Akkor még nem is sejtettem mennyire is.

Utána Nagyfiú is félig lefeküdt, nála inkább fizikai tünetek voltak erősebbek, de nem tűnt annyira megviseltnek pszichésen. Én kb 45-50 perc után hánytam, elég nehéz volt, és éreztem hogy a nagyja benn maradt. Nem baj, majd később.

Már jó előre megbeszéltük nagyFiúval, hogy megpróbálunk kommunikálni közben. Fecsegésre se kedvünk, se erőnk nem volt, de egy tőmondatokkal, és főképp szívvel végzett kommunikáció során nagyon ráhangolódtunk egymásra, egymás gyógyulására és gyógyítására is. Nála inkább fizikai dologk voltak aktuálisan jelen, nálam az a rengeteg franc tudja honnan jövő félelem, aggodalom, fájdalom, ami az elmúlt bő fél évemben igen csak felerősödött.

Ez után átalakut a szoba és energiákat láttunk tárgyak helyett, illetve tárgyak, érzések, illetve minden más mögött. Ez volt az a kis idő amikor nehezen, de tudtunk kommunikálni, és nagyon értékes tőmondatok hangzottak el, a nehéz fizikai állapot dacára.

Ez után NagyFiú is tisztult, nagyon-nagyon súlyos volt. Valójában az ayahausca hatása alatt hányni  az egy nagyon komoly spirituális tett, legalább is az én véleményem szerint. Ennek potenciálját növeli, ha tudatosan, és így megy "bele" az ember.

Gyógyulással, gyógyítással, utakkal kapcsolatos instrukciók jöttek különböző entitásoktól, ugyan közel sem annyi, mint egyébként. Ahogy írtam is, ez egy spontánabb este volt, nehezebben megfogható, hogy úgy mondjam.

Racionális válaszként azt is mondhatnám a fel nem tett kérdésre, hogy a főzetben lényegesen kevesebb volt a látomáskeltő növény, mint többnyire szokásos, így nem volt annyira színes, ellenben talán még mélyebbre is sikerült így.

Egyébként egyes "részeknél" amikor sikerült összeszednem magam annyira, hangfelvélelt is készítettem, természetesen nem teszem ki, még magamnak sem volt bátorságom lejátszani. Nagyon hiszek ebben a gyógyításban, és nagyon felkavaró este volt.

Kezdtem marhára rosszul lenni, a benn maradt dolgok miatt. Fizikailag és mentálisan is. Dolgozott a gyomrom alján az ayahuasca-paszta, és kaptam nagy felismeréseket a honnan jön ez a sok félelem témájában, végül úgy döntöttem, hogy ha én nem tudom elengedni annyira magamat (úgy látszik a nyugati alapú kontroll-buziságot, ami minden harc ellenére nyilván bennem is jelen van, ezen az estén nehezebb volt levetkőzni), akkor talán segít az ayahuasca, ittam még egy pohárral.

Technikai ínyencségeket kedvelők kedvéért megjegyzem, mivel nagyon sűrűre lett főzve a gyógyszer, ezért írtó tömény volt!:)

Szóval nagy nehezen ledöntöttem a második poharat, és valahol tudat alatt motoszkált a gondolat, hogy talán még nehezebb lesz az egész, mint sejtettem előre. Itt már rettenetes fizikai állapotban voltam, és ismét egy kicsit hánytam csak. Valahogy a többször ismételt kérésemre/kérdésemre nem akaródzott mélyről válasz jönni. Akkor még legalább is.....

Aztán megint hánytam, és elkezdtem nagyon-nagyon erősen érezni a gyógyszer hatását. Nagyon súlyos volt, mint ha a lelkemet fogták volna satuba. Folyamatosan, az este alatt többször is egyfajta kulcsszóként beugrott az "izzás" szó. Na és persze a fentebb már kifejtett kérdésem magamhoz,a  szellemekhez, az ayahuascához, mindenkihez, aki segíteni tud ebben a helyzetben.

Rettenetesen kezdtem érezni magamat, éreztem, hogy a paszta égeti a testemet, és valamit nagyon elkezdett tapogatni ott benn. Nyilván nem a gyomromra gondolok!:)    Ezen időszak után kicsit felgyorsultak a dolgok, elkezdtem iszonyatosan félni, de úgy, ahogy még az életemben se. Beugrott folyamatosan az "izzás" szó, a félelmeim, a paszta, és egyre nehezebb lett, végül a tea közös megivása óta először Mernyau megszólalt (addig csak nyöszörgött vagy csendben sírdogált, netán hányt, nem keveset), hogy engedd el. Tudom mi bánt, most megértettem. Annyi minden fáj Neked, és sose mertél gyenge lenni, sose mertél szembenézni azzal, hogy mennyit bántottak a szüleid, stb.

Akkor bekúszott a tudatomba a hasfájásaim fokozódásakor egy leégett wok, amibe úgy jó alaposan megkokszolódott valami. Ez volt a gyomrom, ez volt a pástétom, és ez volt az az "odaégett" rengeteg fájdalom, amit sosem ért el eddig, még az ayahuasca sem.

Ekkor már azt hittem meghalok, minden tizedmásodperc fájt és rettegésben tartott. Azt hiszem olyan dobozba nyúltam, ahova a bölcsek csak félve nyúlnak. Én nem voltam az, csak a végére akartam járni, hogy mi folyik az életemben.

Ekkor már fel tudtam kelni, és kínomban ide-oda járkáltam, feloltottam egy kis  villanyt, és próbáltam nem megőrülni attól az elképzelhetetlen nyomástól, amit a mélyben felkavart dolgok okoztak, illetve az, hogy a túlélés érdekében mindent minden időben ott csendesítgettem alul. Nagyon hülyén viselkedtem, amennyire állapotom engedte, járkáltam, mint egy őrült, nagyon szenvedtem. Ez nem bad trip volt. Ez maga volt a halál, szenvedés útján. Ilyen "bad trip" nem létezik, ez biztos, annyira fájt minden, hogy többször azt hittem megtébolyodok. Mernyau akkor már a segítettből segítővé vált, ugyanis NagyFiú is nagyon rosszul lett, és egy kívülálló garantáltan ránk hívta volna a hátul bekötős pulcsit hozó fiúkat, annyira kemény volt. Én is "mellé"hánytam a zacskómnak, Mernyau maga mellé, szóval a nagy álom, hogy ez egy szép harmónikus, kellemes, cuki dolog lesz, végképp megdőlt!:) 

(Nem mint ha eddig lettek volna nagyon illúzióim ezzel kapcsolatban, remélem azoknak se lesz, akik olvassák!:)))

Nagyon-nagyon kemény volt.

Lefeküdtem, rángatóztam, és már sírni se tudtam a félelemtől és a fájdalomtól. Nem tudtam hányni, pedig tudtam, hogy a lelkem wokjába odaégett kaját, azt a sok-sok fájdalmat ki kell okádjam, kaptam egy szép vödröt is, de nem ment. Nagyon kemény órákat éltünk meg, NagyFiú rosszul volt, én a pokolban égtem, Mernyau so-so. A végén, amikor már aránylag jól volt azért még hányt egy jó nagyot, sikerült kiadnia dolgokat magából. Én elaludtam , és ezért nem ment.  Egész éjjel álmodtam (mind a 4-5 órában :), főleg az izzással kapcsolatban, és az aznapiakkal. Nagyon kemény volt. A pokolba kívántam magamat, mert biztos voltam benne, hogy ott is könnyebb. A lehető legdurvább részébe sikerült belepiszkálni az életemnek, nem volt egy olcsó út. Sose az, de most...huhh, én azt nem tudom leírni. Ami olvasva átjön, az talán a tizede se. Irtózatosan súlyos volt.

Másnap azért volt erőm pár órát dolgozni, de az az előtti nap kezdett böjtöt nem akartam abbahagyni. Meg is lett az eredménye, hazafele a Duna-parton még hánytam egy nagyot. Kemény volt. Hazaérve ledöglöttem a fotelembe, rakosgattam magamat, és éreztem, hogy pukiznom kell. Nos, mondjuk ki: befostam. Elszámítottam a dolgokat.

Ezeket azért akarom leírni, mert egyrész egy teljes, valós képet szeretnék adni erről az egészről, amennyire a kis erőm/tisztaságom engedi. Ez nem egy egyszerű út. Minél tovább lépkedek rajta, annál nagyobb a gyógyulás.

És annál nehezebb is.

Nem hagytam abba a böjtöt, koplaltam. Ahogy már írtam is, szombaton voltam a PannonInipi(www.inipi.wicca.hu/hirek.html) izzasztókunyhó szertartásán, ami egy megváltás volt, ezen kívül egy nem olyan könnyű, de mindenképpen egy tisztító felemelő élmény, és megtiszteltetés az ayahauscareality testvérközösségével együtt megtett tisztító út.

Este még mindig nem akartam enni. Talán elég paraszt leszek ahhoz, hogy valamikor leírjam mik jöttek honnan!:)))) Elég sok, meglehetősen radikális egészségügyi tisztító módszert ismerek, szóval nem ijedek meg az árnyékomtól, de ez mindenen túl tett. A szellemi tisztuláson, és az utam világosabbá tevésén túl még egy NAGYON nagy erejű testi tisztítást is kaptam. Amúgy aki ismer, tudja, hogy szédülök, és elmebeteg vagyok, ha csak kicsit is késik a kaja, az éhség első jelei után, szóval egy nagy misztika volt ez a három nap.

Vasárnap délután ettem egy kis harmatkönnyű zöldséglevest, és köszönetet mondtam a több napos csoda-halmazért. Én nem lennék ellenére, ha ezek a dolgok könnyen jönnének, de úgy látszik nem úgy fognak alakulni a dolgok. Sose voltam ilyen kemény helyzetben, mint ebben a pár napban. Nagyon-nagyon megrázó, felkavaró volt az egész. Ismeretlen sötétségbe nyúltam, és ahogy le is írtam már, nem egy szokásos happy enddel zárult a sztori, hogy de szupi, mindent letudtam, megtisztultam, most kaptam egy kis bepillantást, hogy mennyi sötét korom van még ott benn, mennyi üvöltő seb, szenvedés. Az ezekkel való IGAZI szembenézés, és az igazi teljes, átütő megtisztulás még várat magára. Most már legalább tudom mi nem történt meg eddig. Sokkal mélyebben jártam, mint az életemben bármikor, és sokkal jobban a felszínen ahhoz, hogy igazán láthassam a valóságot. Kemény lecke volt, de megérte, igen csak irányba tette az életemet, és ha belehalok is, a végére járok ennek az egésznek. 

De nem fogok belehalni azért!:) (mire a vélt végére érsz, azért bele fogsz halni, de szerintem ez pont így van kitalálva ti. egyszer megöregszel és meghalsz ;) - megj. mernyau)

Viszont a kitűzött cél, a hozott anyag kicsit közelebbi ismeretében nem lesz egy egyszerű menet. Jobban hiszek az ayahauscában, mint valaha, pedig elhozta nekem eddigi életem legnehezebb napját.

Tegnap, a PannonInipis(www.inipi.wicca.hu/index.html) izzasztókunyhó kapcsán jutott az eszembe, hogy ez a fajta természeti, mondjuk úgy vallások, vagy természetközeli népek élete mennyire nehéz és mennyire szép volt. És ez egy nagyon gazdag világ. Ahány törzs annyi tradíció, még egyazon családon belül is.

Számomra Hilario szertartása is ezért volt egy nagy csoda, annyira éreztem a "természeti" kapcsolatot, annyira minden erre rezdült. Az egyik legfantasztikusabb dolog, amit láttam/tanultam ott, az az, hogy például a tisztulás "termékét":) nem dobják ki, hanem van egy tisztulógödör ahová elássák. Vissza a földbe. Mert hát ha hány az ember, de előtte tegyük fel kicsit böjtölt, akkor mi van a hasában?

A gyógytea.

Az pedig szent dolog. És mennyire össze van minden kötve mindennel! Amikor egy helyen szertartás van (ezt Hilario mondta), akkor az ő hagyományuk szerint sok dolog után( tértisztítás, imák stb) az egyik első dolog a hányógödör kiásása. Erről van egy érdekes dolog, szintén Hilariótól származik az infó:

Valaki megkérdezte tőle anno, hogy miért kell gödör, és elásni, és ezek a dolgok. A válasza először is az volt, amit írtam is. Hogy ez egy szent dolog, egy nagyon-nagyon szent dolog. És azzal megfelelően bánik az ember.

A másik infó kicsit ijesztőbb volt: Hilario szerint ha kihányjuk az ayahuasca teát, ami összegyűjtötte a testbe a fizikai, mentális, spirituális mocskot, ami benn volt, vagy amit hagytunk hogy kijőjjön, és azt nem ássuk el, nem adjuk vissza a gyógyteával együtt(ami a hordozója) a földnek, a földbe, akkor komoly esély van rá, hogy a betegségek amiktől megszabadított a szent főzet, az visszatér.

Hát mit mondjak, van még rengeteg tanulnivaló. Két-három alkalom volt amikor elástam. És persze, nem biztos, hogy visszajön a dolog, de a "komoly eséllyel" az bizony "komoly eséllyel", és kész. Érdemes óvatosnak lenni, én a saját kis utakkal kapcsolatban is azért szoktam óvatoskodni, mert össze lehet spekulálni jó dolgokat az ayahausca teával, és kitalálgatni tényleg jól működő dolgokat azzal a nárcisztikus, szentimentális tévedéssel, hogy majd a Nagy Szellem mindent megold, de nem fog. A Nagy Szellem adott egy utat. Nem kötelező követni, de érdemes számolni a veszéllyel, amikor az ember összetalálkozva az ayahuascával kidobja a komplett kultúrát mögüle. Ezt nem véletlenül csinálták így az indiánok.

Persze, ahogy kezdtem is a cikket, nagyon sok eltérő tradíció van, helytől, körülményektől függően, de valahogy mindegyikben benne van, aminek benne kell lennie. És ahogy írtam is, ezt new age-spekulálgatásokkal nehéz pótolni. Valahol olvastam, de ez több helyen is felbukkant információ, hogy az ayahuascáról maga az ayahuasca tanította az indiánokat, sokezer éven át. Namost lehet, hogy mi is ilyen ász csókák vagyunk, hogy a tizedik emeleten a lakótelepen mindent újraírunk, de inkább ne!:)))

Ugyanakkor, mielőtt bármi azt hinné, hogy az egyéniség útjában állok, gyorsan leírom: ki lehet részleteket, nagyon jó dolgokat találni, úgymond honosítani, és akkor mindenkinél más lesz, ott lesznek a saját, házi ízek. Ezzel semmi gond nincs. Sőt erre még bíztatok is mindenkit. EZ egy jó dolog, de tényleg annyira fantasztikus ahogyan ezeket a dolgokat az őslakosok kitalálták, hogy ebből a tengerből ha csak pár cseppet megtart az ember, már akkor is gazdag ember lesz. És már pár cseppnyi esélye van az ideális úton maradni!:)

A másik, ez egy olyan szép dolog, ez szintén Hilariótól jön, hogy a szertartás előkészületekor ugye amikor megássák a tisztulógödröt, szórnak bele jó sok gyógynövényt, meg ilyesmit, és a földből, amit a gödörből kiásták, megépítik az oltárat.

Ez annyira szép!

És amikor a szertartásnak, vagy szertartásoknak végük van, akkor az oltárat összeszedik, és visszatemetik a gödörbe, a "tisztulási nyomokra". Ez valami annyira gyönyörű dolog! Így visszatér minden a Föld Anya testébe, és sok dolog mellett ezért is hálásak lehetünk: nem csak mi nöttünk ki belőle, és nem csak minket hordoz, hanem magába fogadja a fájdalmunkat, gondjainkat, amikor a belőle kinőtt varázsfonalba kapaszkodva próbáljuk azokat leadni.

Nemrég jöttem haza az izzaszókunyhóból, fantasztikus volt! Még erősebb bennem a meggyőződés, hogy ha lesznek házi kis "szertartások" (sámán híján ezt arcátlanság lenne nem idézőjelbe tennem:), akkor azokat egy-egy ilyen izzasztókunyhó előtt igyekszem összeszervezni. Persze, így nehezebb instantba csinálni, de sose volt egy alternatíva, hogy gyorsan szedjünk össze egy kis gyógynövényt, és irány az ayahausca purgatórium...:))))

Szóval nagyon jót tett, elmúlt a böjt okozta fejfájásom, még mindig nem ettem és remekül érzem magamat, és az izzasztókunyhó alatt beugrottak dolgok a csütörtöki  ayahuascázásunkkal kapcsolatban is. Nem olyan nagy megvilágosodások, de állogat össze a kép, és ez nagyon jó.

Úgyhogy holnap talán meg is írom az élménybeszámolómat is!:)))

Ma reggel még mindig kicsit érzem a csütörtök éjszakai gyógyulást - eléggé fáradt vagyok. Lassan két napja böjtölök, eddig jól bírom. Nagyon jót is tesz így egy ilyen intenzív alkalom után, talán már előtte elkezdhettem volna, de majd legközelebb, nem?

Kicsit nehéz volt egyébként a kelés. Azt hiszem az ayahuasca egy nagyon kiváló méregtelenítő!:) És nem csak azért mert szimplán hány az ember ( hát, az minden volt, csak nem "szimplán"), mert sokkal többről van szó, már csak fizikai szinten is, de ezt lehet, hogy tényleg az ayurvéda blogomban fogom majd kifejteni, ha végre felpörgetem!:)

Mernyaut próbáltam reggel felkelteni, de kinyávogott a takaró alól a legújabb zenei találmányomat meghallva, ugyanis van egy macska-ébresztő zene, és arra szoktam ébreszteni. Mondom is neki, hogy az kap ébrsztő zenét aki felébred. Erre ő azt mondja, az kel fel aki kap kakaót. Na most erre mit lehet mondani?:))))

Testileg Mernyaut egyébként akkor este azt hiszem eléggé megviselte az ayahuasca, de utána azért virgoncabb lett nálam. Én kicsit ezekkel a plusz dolgokkal kvázi "kiterjesztettem" a fizikai hatásokat. Hajlamosak vagyunk óriási szövegeket bedobni, amikor a motivációkról van szó, és ezzel nincs is gond, de amikor először emlegettem, hogy az indiánok fizikai betegségekre is az ayahuascát vették magukhoz, néhány embernél sikerült kicsapni a biztosítékot!:)))

Mert persze, spiritualitás, meg minden, de nem akarok senkit abba a szentimentális álomba ringatni (magamat se), hogy ha nem volt valami őrület nagy spirituális krízis, akkor nem volt ayahuasca se. Éppenséggel még a tanítások, és főképpen a közös tanítások is nagyban ezzel kapcsolatosak voltak, de ezeket majd elmesélem, ha hazajöttem.

Most megyek izzadni.

Őrület azért nem? Annyira nehéz tud lenni a közvetlen kapcsolat az ayahuascával, és mégis azt érzi, tapasztalja az ember, hogy a lehető legjobb dolog történt vele. Pedig nem árulok zsákbamacskát, életem legnehezebb estéje volt. Legalább is eddig!:)

Szóval tapossuk tovább az ösvényt.

Ha a feszültség és a nyomás eluralkodik rajtam, lemegyek a folyóhoz.
Énekelek. Sírok és imádkozom, beszélek Anyámmal és Nagyapámmal, egyszerűen
csak ennyit mondok:"Adjatok erőt!"
Gyakran, mikor ott ülök, arra száll egy sas, és átrepül a folyón. Leül épp
velem szemben a folyó túlpartján egy fa ágára. Erre én azt mondom:"Mindig
itt vagy, ha szükségem van rád. Mindig tudod, mikor kell jönnöd."
Ez aztán igazán megnyugtat és erőt ad.

(Mary Leitka, Hoh indián asszony)

Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyainak szíve ellenáll. De azután mindennek vége. Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik,
bármilyen erősek legyenek is fegyvereik.

Cheyenne indián szólás

Na! Holnap a testi/lelki tisztulásom utolsó simításaként izzasztókunyhó lesz a PannonInipi szervezésében. Már jó előre megbeszéltük, hogy megyek, és ami azt illeti, a hihetetlen nehéz este/nap után nagyon rám is fog férni. Persze, ha nagyon telhetetlen akarnék lenni, akkor mára kívánnám, közvetlenül a tegnapi ayahuascázás után, és azt hiszem a jövőben fogok is erre törekedni. Tavaly Hilario is mesélt erről, hogy ez mennyire kedvező tisztítás ayahuasca ceremónia után, de ezt azt hiszem már írtam is. Nagy erejű dolgok ezek.

Már írtam az izzasztókunyhóról, úgyhogy most nem fogok ismételni, akit érdekel, visszakeresheti!:)

Vasárnap parázson járásra invitáltak, de arra már nem biztos, hogy lesz energiám. Vacillálok még, de fizikai szinten is annyira durván kitisztított NagyFiú főzete, hogy most azzal hergelem magamat, hogy nem hagyom abba a böjtöt. Készítettem már magamnak habkönnyű gyógylevest, de egyenlőre csak a leszűrt levét iszom, ki tudja, talán még öt percig, talán tovább. Ez egyébként is jó felkészülés lehet az áprilisi látomáskeresésre.

És hát, talán már írtam, de úgy tűnik még fogom is: megint csak Bufónak volt igaza a böjttel. Ő mesélte, hogy amikor ayahuascát iszik (szinte kizárólagosan szabadban), akkor aznap már nem eszik semmit, plusz egy egész napos túrával keresi meg a helyét, és este pedig ayahuasca. Na most, ha ennek utólag ekkora ereje van, akkor bele se merek gondolni, hogy milyen lehet egy ayahuascázás, előtte is pár, meg utána is pár nap böjttel.

Erről megoszlanak a vélemények, van aki nagyon komolyan veszi, van aki leszarja, azt hiszem az aranyközépútról ezzel a fantasztikus tapasztalással el fogok mozdulni, remélem nem kiabálom el. Nincsenek nagy fogadalmak, egyszerűen csak kaptam egy icipici ízelítőt ebből a remek dologból!

Nem is tudom, hogy ide vagy pedig a mostanában felpörgetendő ayurvéda blogomra(ayurveda.blog.hu/) tegyem fel, hogy honnan  mi jött ki!:)

Erős idegzetűek kedvéért szerintem majd becsempészem valahová!

Tudjátok, mindig rájövök mennyire "kezdő" vagyok és mennyi minden tanulni valóm van még ebben a különös életben!

Isten tartsa meg a kíváncsiságomat a jó irányba'!

Szóval tegnap volt egy komoly gyógyítással töltött éjszaka. Mit is mondhatnék a néma döbbeneten kívül? (Remélem hamarosan elég sokat:)) Az igazság az, hogy életem legszenvedéssel telibb, legpokolibb, legfájdalmasabb napja volt, ehhez kétség sem fér.

És mellesleg az egyik legcsodálatosabb is egyben.

Fogok később még írni, de kicsit még regenerálódnom kell, és lassan enni is fogok (Azt tegnap dél körül óta tudatosan szüneteltetem), és akkor kicsit könnyebb lesz. Nagyon-nagyon nehéz egy alkalom volt, sose gondoltam, hogy lehet ennyire félelmetes, ennyire fájdalmas, ha az ember belül vájkál. Asszem olyan iszapba sikerült nyúljak, aminek a létezéséről sem tudtam. Illetve mégis, mert nagy szenvedést okozott nagyon sokáig, főleg az utóbbi időben, szóval ha tudni nem is tudtam, de a hatását sajnos éreztem. Talán ihattam volna előbb is ayahuascát, talán sokszor kellett volna ezt az utat feszegetni, de én nem vagyok híve a mennyiségi termelésnek, ez nem erről szól. 

Szóval a happy end az lenne, hogy a királyfi a karddal leszúrta a sárkányt, megszabadult a félelmétől, és most könnyű és boldog, és új fejezet nyílt az életében.

Nos a rideg valóság az, hogy csaknem beletébolyodva a helyzetbe éppen csak megpiszkáltam ezt a sűrű mocsarat a lelkem mélyén. És nem piszkáltam ki. Jól hangzott volna így a végére, de nem ez történt.

Azt hiszem ahhoz még sok vér, könny, izzadság kell, de elkezdődött...

Nagyon várom már az estét, régen vettem magamhoz utoljára ayahuascát. Bár, ha belegondolok nem is annyira. Elég bénán nézne ki, ha papolnánk itt, hogy így a gyógyhatások meg úgy, és közben tömni kellene magunkba, hogy azt hihessük: sínen vagyok, mint József Attila. Más szóval, ha a sorsra kéne ráverni a balhét, akkor azt is mondhanám: pont annyi idő telt el. Pontosan annyi.

Ma már keveset ettem, és amennyire lehet készültem az estére. A hihetetlenül áldásos teljes böjt elmaradt, technikai okokból, de majd legközelebb. Jótanács koplalni nem tudóknak: legalább egy kicsit! Amennyi megy. Tényleg nagyon jót tesz, és még ha nem is koplal az ember, akkor is készülhet még a táplálkozás szintjén.

Tegnap Citrommal erről is beszélgettünk. Asszem ez az, ahogyan már jó előre lehet készülni. Nálam sose működött ez a kitaláljuk, gyorsan elkészítjük, ledöntjük, oszt kész. Akkor az nem ayahuasca, mindegy, hogy mi rotyog a fazékban. (A rituálénak legalább a házi interpretálásáról, amire mi magunk is képesek vagyunk, nem is beszélek, gyógyító dalokról úgyszint).

Számomra az ayahuasca egy szent, és nagyon megfoghatatlan dolgot jelent, valami, ami nagyon erős, és jót tesz, gyógyít. Nem egy technika, noha szükséges a technika. Nem egy kémiai reakció, habár ez is jelen van. Nem egy csodaszer, ami a hetedik mennyekbe repít, mert többnyire a pokolba szokott. Nem egy helyhez, és körülményekhez kötött dolog, noha nagy szerepe van a helynek és a körülményeknek.

Amikor arról beszélünk, hogy tradícionális gyógyszer, akkor azt jó ha nem arra használjuk, hogy legitimmé tegyük, hogy találtunk valamit amit kihasználhatunk, kiszipolyozhatunk, és még filozófiát is találhatunk hozzá, hogy ez miért jó, hanem arról van szó, hogy adott egy hagyomány, amit legalább SZÁNDÉK szintjén megpróbálunk olyan mértékben követni, amilyen mértékben lehetséges. Ettől teljesen elrugaszkodva is várhatnak jó dolgok, csak ne nevezzük tradíciónak, és főképpen: ne nevezzük ayahuascának.

A tény az, hogy senki sem láthatja, hogy a másikban mi zajlik. Ezért ezen az oldalon soha sem fog megjelenni semmi ami más KOMOLY utakat, más tradíciókat, vagy medicineket nem csak hogy fikáz, hanem hogy egyáltalán összehasonlít az ayahuascával. Ez ostobaság. A sámánok, akik valóban azok voltak, nagyon tisztelték egymást, egymás útját, és egymás másságát. És noha nem látni mi játszódik le valakiben amikor ezt a szakramentumot befogadja, az mégis látszik, hogy utána, másnak, harmadnap, vagy később mivé alakul az élete, merre indul. Gyakran érzi az ember, köztünk én is, különlegesen gyarlóként, amikor az ayahuasca bekopog és azt mondja, hogy helló, jöttem, hogy megtanult élni, minden tudás feltárult, de...de aztán mi történik?

Én nem hiszek a csodákban. Én a kemény munkában hiszek. És a legkevésbé sem hiszek abban, hogy az ayahuasca, vagy bármilyen más ősi út majd dolgozik bárki helyett is. A vért, a könnyeket, az izzadságot nem lehet lespórolni, hacsak nem egy elképzelt úton jár az ember. Az ayahuasca nem hoz enyhülést, főleg nem rövid távon. De segíthet abban, hogy küzdjön, dolgozzon az ember saját magán, a látásmódján, és még sok dolgon.

Ezerszer leírtam már ezt a hindu mondást: A tudás legelső szimptómája az ALÁZAT. És pont. Az alázat pedig, szintén a hinduk szerint, ha már az ő bölcsességüket szedtem elő, azt jelenti, hogy az ember kész megadni minden tiszteletet mindennek és mindenkinek, és cserébe SEMMIT nem vár el. Ez a minimum. Ez még nem az, hogy ayahuasca. Ez a tanulás legeleje. Amikor nyitottá válik az ember, és noha nem ugrik bele mindenbe, de tiszteli a másságot. És nem azért nem ugrik bele mindenbe mert valami jó, más dolog meg hulladék abból amit a természet félretett neki, hanem azért, mert nem az ő útjához tartozik.

Nem akarom azt mondani, hogy nem izgulok. Hülye lennék nem izgulni. Mindig félek egy kicsit. Szerencsére a sok-sok találkozás (és nem csak tea megivásakor!!) kialakított egyfajta bizalmat, de aki egyszer is TÉNYLEG látta, mi történik ilyenkor, az hülye lenne nem félni. Félelmetes dolgok lapulnak a mélyre ásott kis bűzös tarisznyánkban, és ostobaság nem tartani akkor, amikor véletlen(?)szerűen valaki ki-kikapkod onnan pár elfeledett "gyöngyszemet". Az egy nyugati koncepció, hogy a blodogság, a fény, és akkor jön és befogad, és minden remek. 

Az indiánok azt tartották, hogy vannak dolgok, amikért meg kell szenvedni, és a tisztulás, a gyógyulás is egy ilyen dolog. Megszenved vele az ember az előkészületkor (azt nem is akarom feltételezni, hogy ez bárkinél is kimarad), megszenved a medicin hatása alatt, és főképpen megszenved a mindennapokban, amikor az este végén tett nagy fogadalmakból mások számára is tapintható valóságot kreál.

Azt hiszem ezen a ponton dőlnek el a nagy dolgok. Csak remélni tudom, hogy lesz szemem, hogy lássak, lesz fülem, hogy halljak, és erőm is, hogy ne csak beszéljek a jóról, hanem hajlandó legyek keményen dolgozni is érte.

"Valamikor apám mondta nekem, amit  ő is az apjától hallott, hogy élt egyszer
egy szent ember a lakoták között. Issza A Vizet volt a neve, aki megálmodta
a jövot.

Ez sok idővel a Vaszicsuk (a fehér ember lakota elnevezése - a
szerk.) eljövetele előtt történt. Megálmodta, hogy a négylábúak visszatérnek
a földbe. Egy különös faj, mint a pók, körülveszi és behálózza a lakotákat
Így szólt:

- Amikor ez megtörténik, négyszögletes, szürke házakban éltek majd egy kopár
földön. A négyszögletes, szürke házak mellett éhezni fogtok.
Azt mondják, látomása után nem sokkal visszatért a Földanyába. Megölte a
szomorúság. Körültekintve láthatod házainkat, melyekben élünk. A látomás
minden része igaz. Néha a látnok úgy látja álmait, mintha ébren lenne."

Fekete Szarvas, Oglala lakota szent ember

Tegnap voltam kinn Mernyauval a Márton Attilánál megnézni a PannonInipi helyét(Mernyau kíváncsi volt, nekem meg már egy alkalom után is hiányzott), Attila jóvoltából a tipijükben egy jó tűz mellett beszélgettünk egy nagyot sok-sok dologról, indiánokról, sámánokról, a törzsi életről, az ayahuascáról és közeli családtagjáról, a peyotéről, ami a Native American Church számára a fő szakrális növény, egyszóval ugyanaz mint nekünk az ayahuasca, a két út, és FŐKÉPP: a két gondolkodás nagyon is hasonló. Ahogy idéztem is reggel, ez az egész bennszülött/indián élet egy amolyan életérzés, ami nem a tollakon vagy az adidas melegítőn múlik, ez a szív kérdése. És az indiánok szíve nagyon hasonló északon, közép-Amerikában, és az Amazonas dzsungelben is, csak amennyire mások, amennyire máshogy fejezte ki a Nagy Szellem az életterüket, annyira más az életük, de ami mögötte van, az ugyanaz.

Ahogy mondani szokás: egy szív, egy dobbanás.

Holnap Nagyfiú barátomnál fogunk magunkhoz venni ayahuascát. Ha tudok, akkor fogok majd róla beszámolót készíteni. Addig is ott a fórumon Takasuri élménybeszámolója az aahuasca élmények topicban. Ezt azért írom, mert engem például nagyon lelkesítenek a beszámolók, még akkor is ha a lényeget nem is lehet szavakba foglalni. Tegnap pont erről beszélgettünk NagyFiúval, hogy egy szempontból nem is lehet ezekről a dolgokról beszélni úgy, hogy a szavakkal az ember ne szűkítse sokkal kisebbre az egészet.

Én azonban úgy gondolom, hogy ha csak az egy tizede átjön, már megérte. Nem kell tényleg túlmagyarázni ezen semmit, sőt van aki egyáltalán nem beszél ezekről a dologkról. És más belső dolgokról sem. Van ilyen is.

Nyilván ha én magam ilyen beállítottságú lennék, akkor nem írnék blogot, tiszta sor, ide teszem az életemet, vagy legalább is azt a részét amiről úgy gondolom, hogy idevágó és érdekes lehet másoknak is.

Mert, ahogy sokszor írtam is: ezt nem a személyes játszóteremnek tekintem(noha az:)))), hanem a közösség oldalának, amit én írok. Illetve írja az saját magát.

Várom már a holnapi napot. NagyFiút nem sokan ismeritek, majd talán róla is írok. Egy különleges ember, annyit mondhatok.

Szóval várom a holnapot, igyekszem késszé tenni magamat erre az egészre. Nem kis dolog ám! Ha az ember odaadja magát ennek, akkor az ayahuasca is odaadja magát. És ez nem kevés! Aki "ismeri", tudja, aki nem az meg majd ez után.

A holnapi napomon még van néhány dolog, pedig jó lett volna itthon meditálni meg koplalni, de megteszek amit tudokm kiseprem a magam kis lakását, az életemet, amennyire tudom, és bízom a legjobban!

Ismét ez az idézet jutott az eszembe, bocsi!:)

Több okból is vannak ismétlődő motívumok a blogon, részben mert elfelejtem, hogy már leközöltem valamit, részben mert nem tudok néha dolgokat eleget mondani, vagy pedig simán csak szeretem az adott írást, képet, akármit. Néha pedig ebben a sorrendben ezek, így együtt....

"Az igazi indián filozófiája szerint indiánnak lenni egyfajta tartást,
szellemi állapotot jelent. Indiánnak lenni egyfajta létállapot, amit az
ember a szívében hordoz. Ez azt jelenti, hogy a szív szavát követed, s
mintegy energia-elosztóként muködsz ezen a bolygón. Hallgatsz a szívedre, az
érzéseidre, a megérzéseidre, hogy eloszthasd az energiádat, hogy a Föld és
az Ég hasonló energiáit mágnesként magadhoz vonzzad, s a szívedbol - lényed
valódi központjából - újra eloszthasd.

Ez a mi feladatunk.
Számos filozófia beszél négy-öt különbözo világról, s azt mondják, a Teremtő
minden egyes világnak egyazon egyszeru törvényt adna: hogy minden dologgal
harmóniában és egyensúlyban kell élnünk, beleértve a Napot.

Az emberek
mindíg újra és újra megtörték a harmóniát. Mi is szétromboltuk ezt a
harmóniát. És ismét nem voltunk erre rákényszerítve.
Ha nem állítjuk helyre újra ezt az egyensúlyt, több lehetőségünk nem lesz
rá."

(Brook Medicine Eagle, Nez Percé és Lakota indián asszony)

Most néztem a fórumot, Takasuri feltette a szombati este leírását, akit érdekel nézze meg, én most olvastam el, és nagyon jól sikerült. Ahogy írtam is már, talán leírom majd én is  a magam szemszögéből.

A fórumon az élmények témakörben van, azaz csak regisztrációval nézhető meg, de gondolom, aki itt olvas, az olvas ott is. Na jó, ez persze lehetetlen mert itt napi 2-300 ember azért mindig olvas, a fórumon meg nincs annyi regisztráció, de azért nyilván nagy az átfedés.

Pár nap múlva lehet, hogy ide is felteszem, de érdekességnek először most oda tette fel Takasuri, a többit meglátjuk!

Szombaton szervezésre kerül a PannonInipi(www.inipi.wicca.hu/hirek.html) idei első izzasztókunyhója. Kérdeztem a Márton Attilát, hogy kitehetem-e ide, és jelezte, hogy lehet, de előre szólok, amolyan vászmadárként, hogy KORLÁTOZOTT a férőhely. Tényleg. Ez most nem a szokásos promo-duma, szóval ha valaki szeretne megtapasztalni egy igazi Native American Church stílusú indián izzasztókunyhót, akkor ez egy remek alkalom. Sokáig tanakodóknak pedig a jó hír: miután lecsúsztak erről az alkalomról, lesz még máskor is!:)

Ami az irány, de erről még meg fogom kérdezni a csapatot, asszem az hogy minimum havonta tartanak majd inipi(izzasztókunyhó) szertartást, vagy még gyakrabban is, nyilván onnantól, hogy beáll a jó idő.

Ez egy nagyon jó hír, már csak azért is, mert noha sok izzasztókunyhó van, mivel nem próbáltam azokat, se rosszat se semmit nem tudok róluk, de ami tény: ez egy tradícionális testi/lelki tisztulási lehetőség, akár másféle szakrális alkalmak előkészítésére.

Pölö, ha valaki tervez egy otthoni ayahuasca meetinget, a barátaival, vagy akár egyedül, a lehetőségekhez mérten "megadva a módját", akkor egy állati jó felkészülési, tisztulási lehetőség ez. Mondjuk ha lenne főzetem és késztetésem szombatra, akkor garantáltan AKKOR tartanám meg a magam kis estéjét, hazatérve az izzasztókunyhó szertartásról.

Hangsúlyozom: nem egy létfontosságú dolog, illetve akinek erre nincs lehetősége, az nem egy pokolba megrohadó szemét állat, egész egyszerűen ez önállóan, és valami más szakrális gyakorlat felkészülése gyanánt is egy kiváló dolog. Hasonló a böjthöz.

Ez egyébként egy nagyon érdekes dolog. A többségnek lejön a lényeg, de néha még mindig találkozni azzal, hogy valaki a böjtöt a mao-gátlás  mellé párosuló "szükséges rosszként" értékeli.

Nos még egyszer:

A böjt a szellemi energiák koncentrálása, a test és a lélek tisztítására és felkészülésére szolgál elsősorban. Másodsorban marhára egészséges, és a MAO diéta mellett igencsak ajánlott is. Azok a hosszú listák a neten nem véletlenül keringenek. Kurvára nem vicces dolog azzal jönni, hogy lókolbászt, pacalt, alkoholt meg hurkát zabáltam az ayahuascára szánt napomon.

Ez végtelenül komolytalan dolog....

Fontos jól belőni a képességeinket, szóval aki tudja, hogy nem tud koplalni, az nem koplaljon annyit, hanem AMENNYIT tud. Ez részben egy szándék, és csak egy másik részben fizikális dolog. Annyit tesz az ember amit tud.

Ez jó esetben egy valamennyire komoly szándékot jelent, és ami mellé belefér azt. A Bufo mesélte többször a fórumon, hogy amikor ő ayahauscát vesz magához, akkor aznap már nem is eszik, és ez megsokszorozza a szellemi energiákat.

És én hiszek neki.

Naszóval mielőtt végleg elkanyarodnék egy, a szándékom szerint később még gazdagabban tárgyalt téma irányába, visszatérek a kunyhóhoz: jó lehetőség, egy több eszközt felvonultató családból, mint a böjt, a meditáció, aszkézis(ez mondjuk nem annyra nyugati embereknek), és a többi, és a többi....

A lehetőség adva van, el lehet kezdeni lépéseket tervezni!:)

Minden, minden és minden egyes dolog fontos.
És semmi, ami jó, nem megy gyorsan.

(Sikwalxlelix, Bella Coola indián javasasszony)

Az egóról akartam ma írni.

Sok dolgot lehetne,biztos lesz, ami kimarad - azokat majd legközelebb. Onnan jutott ez eszembe, hogy gondolkodtam, mennyire kiszolgáltatott állapotban van valaki, amikor a lehetőségekhez mért szakrális körülmények között magához veszi az ayahuascát. Mert akkor minden védelem ami egyébként fizikai szinten jelen van az ember életében, az erejét veszti. Legalább is anyagi szinten.

Ma beszélgettem a párjával annak a barátunknak, akit szombaton kísértünk, hogy egy kicsit az előzetes megbeszélések ellenére is aggódott. Persze, ez normális dolog. Hülye lett volna nem aggódni. Ami ilyenkor történik, az egy nagyon erőteljes, és kicsit félelmetes is. És ha szerencséje van az embernek akkor a folyamat, mindenestül "kicsontozza" úgy az embert, hogy csupaszon, rózsaszín popóval ott álljon a semmi közepén, várva, hogy másként, mélyebben lássa a világot, mint amúgy. Ehhez viszont - ahogy tapasztaltam, megértettem, és ahogy olvastam is a "nagyoktól" - az kell, hogy az ember letegye a fegyvert, ne harcoljon, és ne is védekezzen. És ez az a bizalom, amit nem olyan könnyű megszerezni, és főleg megtartani. Jön az Élet és leteszteli a frissen önavatott mágusokat!:)))

Meg mindenki mást is...

Valahol ez logikus is. Nehéz védelmet kérni úgy, hogy közben az ember a töltött revolvert a farzsebben tartja. Én ha ezt tapasztalnám, ha mondjuk ilyen tanító lennék, akkor legfeljebb felületes dolgokat adnék át annak, aki noha látszólag tanulni akar, de valójában nem akar semmit se. Ha azt akarná, akkor neki adná magát annak a dolognak, legalább darabonként. Természetes dolog, hogy nem megy elsőre, de ha valaki komoly, akkor ennek kell lenni az iránynak.

Aki pisztolyt hagy a farzsebben az egész egyszerűen bizalmatlan, és ezen a fajta tudatsíkon mozogva ez nem egy előnyös dolog. Ugyanis üres kézzel távozik az ember, aztán a mézesüveg külsejének a nyalogatásával álmodozhat a mézről csak mer' látja a mézet. 

Nem véletlen, hogy manapság annyit írok eről a témáról, egyre fontosabb a számomra. Volt egy nagy illúzióm úgy jó másfél éve:  azt gondoltam, hogy az ayahuasca egy olyan tiszta dolog, hogy nem lehet bepiszkolni, hiszen még az én tényleg mocskos szívem se tudta. Van amiben igazam lett, van amiben nem.

Azt hiszem tényleg nem lehet beszennyezni. Aki olyan, az hozzá se tud érni ehhez, de tényleg.  Másrészt meg a szándék az mindig ott marad, és az ego is, jelenlegi irományom tárgya.

Rengeteg, nem feltétlenül csak sámáni technika van arra, hogy ezt hogy lehet félretenni. Ezek nagyon jól használhatóak. Másrészt rögtön egy lehetőséget adnak különböző kultúrák különböző megközelítéseinek látszólagos ellentétét, egymást kizárását feloldani. Ki kell egyszerűen csukni az egó hatását. És senki ne várja, hogy majd az ayahuasca vagy bármilyen más gyógynövény, vagy folyamat kikapcsolja, mert nem fogja. És még ha meg is tenné,  a hétköznapokkal akkor mi van?  Mert ezek azok az idők amikor az ember átgondolja, hogy mi is volt és a többi.

Főképpen: mi történt, mit kapott.

Mert amikor meglátja az ember a fényt, akkor gyorsan belekapaszkodik és azt hiszi már el is érte, meg is kapta. Szerintem majdnem mindenki azt hiszi akkor és ott. 

És ez az a pont amire gyakorol az ember.

Mert, tudjátok, a legkisebb növény, a legapróbb madár is a fényt keresi, arrafelé néz, mégsem hiszi, hogy ő a világ közepe. Egyszerűen csak járja az útját a maga tempójában a maga útján nagy megfejtések, és nagy egó nélkül. 

Nem véletlen, hogy a természeti népek olyan kölcsönhatásban álltak az őket körülvevő természettel. Ők értették, hogy a részei ennek, csak mi vagyunk itt szabad akarattal elizolálva - rábízva magunkat a hülye egónk felesleges építményeinek a védelmére.

Pedig olyan sokan tudnak vigyázni ránk.

Bizony, nagy megfejtés az a fárnya bizalom. Valahogy csak meg kell tanulni, vagy ellesni, vagy ellopni, vagy bármi csak meglegyen.

Olyan nagy szükség van rá!

(holnap folytatom...)

Most indulunk kövekre vadászni, izzasztókunyhóhoz, ha a kis fickók is úgy akarják, és gyorsan megleljük őket akkor este írok is, van a fejemben egy nagyon érdekes téma, remélem leszek még abban az állapotban, hogy megírjam.

"Ha a feszültség és a nyomás eluralkodik rajtam, lemegyek a folyóhoz.
Énekelek. Sírok és imádkozom, beszélek Anyámmal és Nagyapámmal, egyszeruen
csak ennyit mondok:"Adjatok erőt."
Gyakran, mikor ott ülök, arra száll egy sas, és átrepül a folyón. Leül épp
velem szemben a folyó túlpartján egy fa ágára. Erre én azt mondom:"Mindíg
itt vagy, ha szükségem van rád. Mindíg tudod, mikor kell jönnöd."
Ez aztán igazán megnyugtat és erőt ad."

(Mary Leitka, Hoh indián asszony)