Szerettem volna megosztani Veletek a legutóbbi ayahuasca élményemet, de vártam, hogy kicsit ülepedjen. Igazából majd sokkal később fogok tudni lényegesen többet mondani, mert ismét egy nem annyira konkrét gyógyulás volt, nem annyira "sztoris", "instrukciós", mint gyakran máskor. Azt tudni kell, de aki rendszeresen olvas, az tudja is, hogy volt a legutolsó alkalom óta vagy három hónap. Nem is baj. Ennek pont most jött el az ideje, illetve NagyFiú is pont most látta elérkezettnek a közös ayahauscázást, illetve Mernyau is, azaz hárman voltunk egy kellemes környezetben, külváros, kert, csend. Egyszóval minden a helyén.
Nagyjából hét óra fele raktuk össze a dolgokat, az áldoztai tüzet egy kisebb kandalló biztosította, teszem hozzá kiválóan. Tűz nélkül nagyon szegény egy ilyen alkalom, szóval legalább egy jó kövér gyertyát érdemes jobb híján betenni, de tényleg. Anélkül nem ugyanaz. Nem az, hogy nem jó, de nem ugyanaz. És ha már teljesen a szabadba nem tudtunk kimenni, legalább ezzel igyekeztünk pótolni a lemaradást.
Némi kellemes guayusa tea után nekiláttunk egy kicsit meditálni, ez Mernyau és NagyFiú ötlete volt, és nagyon szuper ötlet, 45 perc csend, meditáció. Kis felkészülés.
Utána odatelepedtünk a tűzhöz, kikészítettünk mindent, a tértisztításhoz a zsályát, némi vizet, narancsszeleteket, az ayahuascát, illetve NagyFiú egy barátjától kapott ilyen pástétom formájában ayahauscát, kb. olyan színnel és állaggal mint egy olvadtabb, jó minőségű datolya. Egy barátja ajándékozta neki, hátha lesz valami haszna. Lett is. Ilyet egyébként az indiánok alkalmaznak, egészben lenyelve, ahogy mi tettük, mert lassabban szívódik fel, ellenben nagyon erős hatása van. Hát volt is..:)))
Miután bekaptuk a kisebb dió méretű pasztát, kitöltöttük pohárba a gyógyteát, először én ittam, aztán Mernyau, végül NagyFiú. Teljesen autentikus recept alapján készült a tea, pocsék, de nem elviselhetetlen ízzel, (ennek a teának szerintem határozottan JÓ íze van - megj. mernyau) majd helyet foglaltunk a hátrahajtható székekben. Nagyjából fél óra után erősen elkezdett "rezegni" a tér, vibrált a levegő az energiáktól, és egyszer csak ott volt velünk az ayahuasca hatása. Nem volt könnyű, de nagyon szép volt. Mindhárman kerestünk egy kis sarkot, kanapén, fotelban, a tűz előtt, és vártunk. Zenét egyáltalán nem tettünk be, még icarókat sem, és most ez jobb is volt így. A zenének ebben a nagyon kinyílt állapotban nagyon erős hatása lehet, és nagyon elvihet, akár jó irányba is, de nem feltétlenül az ayahuasca "irányába", szóval most kihagytuk. Lesz még rá alkalom éppen elég!:)
Mernyau lett elég rosszul először, hányt is aránylag hamar, igen erősen kipucolta a főzet, hogy úgy mondjam. Ez után már csak kevesett lehetett hallani jó sokáig, inkább csak magában nyögdécselt, elég sokat sírt, nyöszörgött, még mondtam is NagyFiúnak, hogy kemény esténk lesz. Akkor még nem is sejtettem mennyire is.
Utána Nagyfiú is félig lefeküdt, nála inkább fizikai tünetek voltak erősebbek, de nem tűnt annyira megviseltnek pszichésen. Én kb 45-50 perc után hánytam, elég nehéz volt, és éreztem hogy a nagyja benn maradt. Nem baj, majd később.
Már jó előre megbeszéltük nagyFiúval, hogy megpróbálunk kommunikálni közben. Fecsegésre se kedvünk, se erőnk nem volt, de egy tőmondatokkal, és főképp szívvel végzett kommunikáció során nagyon ráhangolódtunk egymásra, egymás gyógyulására és gyógyítására is. Nála inkább fizikai dologk voltak aktuálisan jelen, nálam az a rengeteg franc tudja honnan jövő félelem, aggodalom, fájdalom, ami az elmúlt bő fél évemben igen csak felerősödött.
Ez után átalakut a szoba és energiákat láttunk tárgyak helyett, illetve tárgyak, érzések, illetve minden más mögött. Ez volt az a kis idő amikor nehezen, de tudtunk kommunikálni, és nagyon értékes tőmondatok hangzottak el, a nehéz fizikai állapot dacára.
Ez után NagyFiú is tisztult, nagyon-nagyon súlyos volt. Valójában az ayahausca hatása alatt hányni az egy nagyon komoly spirituális tett, legalább is az én véleményem szerint. Ennek potenciálját növeli, ha tudatosan, és így megy "bele" az ember.
Gyógyulással, gyógyítással, utakkal kapcsolatos instrukciók jöttek különböző entitásoktól, ugyan közel sem annyi, mint egyébként. Ahogy írtam is, ez egy spontánabb este volt, nehezebben megfogható, hogy úgy mondjam.
Racionális válaszként azt is mondhatnám a fel nem tett kérdésre, hogy a főzetben lényegesen kevesebb volt a látomáskeltő növény, mint többnyire szokásos, így nem volt annyira színes, ellenben talán még mélyebbre is sikerült így.
Egyébként egyes "részeknél" amikor sikerült összeszednem magam annyira, hangfelvélelt is készítettem, természetesen nem teszem ki, még magamnak sem volt bátorságom lejátszani. Nagyon hiszek ebben a gyógyításban, és nagyon felkavaró este volt.
Kezdtem marhára rosszul lenni, a benn maradt dolgok miatt. Fizikailag és mentálisan is. Dolgozott a gyomrom alján az ayahuasca-paszta, és kaptam nagy felismeréseket a honnan jön ez a sok félelem témájában, végül úgy döntöttem, hogy ha én nem tudom elengedni annyira magamat (úgy látszik a nyugati alapú kontroll-buziságot, ami minden harc ellenére nyilván bennem is jelen van, ezen az estén nehezebb volt levetkőzni), akkor talán segít az ayahuasca, ittam még egy pohárral.
Technikai ínyencségeket kedvelők kedvéért megjegyzem, mivel nagyon sűrűre lett főzve a gyógyszer, ezért írtó tömény volt!:)
Szóval nagy nehezen ledöntöttem a második poharat, és valahol tudat alatt motoszkált a gondolat, hogy talán még nehezebb lesz az egész, mint sejtettem előre. Itt már rettenetes fizikai állapotban voltam, és ismét egy kicsit hánytam csak. Valahogy a többször ismételt kérésemre/kérdésemre nem akaródzott mélyről válasz jönni. Akkor még legalább is.....
Aztán megint hánytam, és elkezdtem nagyon-nagyon erősen érezni a gyógyszer hatását. Nagyon súlyos volt, mint ha a lelkemet fogták volna satuba. Folyamatosan, az este alatt többször is egyfajta kulcsszóként beugrott az "izzás" szó. Na és persze a fentebb már kifejtett kérdésem magamhoz,a szellemekhez, az ayahuascához, mindenkihez, aki segíteni tud ebben a helyzetben.
Rettenetesen kezdtem érezni magamat, éreztem, hogy a paszta égeti a testemet, és valamit nagyon elkezdett tapogatni ott benn. Nyilván nem a gyomromra gondolok!:) Ezen időszak után kicsit felgyorsultak a dolgok, elkezdtem iszonyatosan félni, de úgy, ahogy még az életemben se. Beugrott folyamatosan az "izzás" szó, a félelmeim, a paszta, és egyre nehezebb lett, végül a tea közös megivása óta először Mernyau megszólalt (addig csak nyöszörgött vagy csendben sírdogált, netán hányt, nem keveset), hogy engedd el. Tudom mi bánt, most megértettem. Annyi minden fáj Neked, és sose mertél gyenge lenni, sose mertél szembenézni azzal, hogy mennyit bántottak a szüleid, stb.
Akkor bekúszott a tudatomba a hasfájásaim fokozódásakor egy leégett wok, amibe úgy jó alaposan megkokszolódott valami. Ez volt a gyomrom, ez volt a pástétom, és ez volt az az "odaégett" rengeteg fájdalom, amit sosem ért el eddig, még az ayahuasca sem.
Ekkor már azt hittem meghalok, minden tizedmásodperc fájt és rettegésben tartott. Azt hiszem olyan dobozba nyúltam, ahova a bölcsek csak félve nyúlnak. Én nem voltam az, csak a végére akartam járni, hogy mi folyik az életemben.
Ekkor már fel tudtam kelni, és kínomban ide-oda járkáltam, feloltottam egy kis villanyt, és próbáltam nem megőrülni attól az elképzelhetetlen nyomástól, amit a mélyben felkavart dolgok okoztak, illetve az, hogy a túlélés érdekében mindent minden időben ott csendesítgettem alul. Nagyon hülyén viselkedtem, amennyire állapotom engedte, járkáltam, mint egy őrült, nagyon szenvedtem. Ez nem bad trip volt. Ez maga volt a halál, szenvedés útján. Ilyen "bad trip" nem létezik, ez biztos, annyira fájt minden, hogy többször azt hittem megtébolyodok. Mernyau akkor már a segítettből segítővé vált, ugyanis NagyFiú is nagyon rosszul lett, és egy kívülálló garantáltan ránk hívta volna a hátul bekötős pulcsit hozó fiúkat, annyira kemény volt. Én is "mellé"hánytam a zacskómnak, Mernyau maga mellé, szóval a nagy álom, hogy ez egy szép harmónikus, kellemes, cuki dolog lesz, végképp megdőlt!:)
(Nem mint ha eddig lettek volna nagyon illúzióim ezzel kapcsolatban, remélem azoknak se lesz, akik olvassák!:)))
Nagyon-nagyon kemény volt.
Lefeküdtem, rángatóztam, és már sírni se tudtam a félelemtől és a fájdalomtól. Nem tudtam hányni, pedig tudtam, hogy a lelkem wokjába odaégett kaját, azt a sok-sok fájdalmat ki kell okádjam, kaptam egy szép vödröt is, de nem ment. Nagyon kemény órákat éltünk meg, NagyFiú rosszul volt, én a pokolban égtem, Mernyau so-so. A végén, amikor már aránylag jól volt azért még hányt egy jó nagyot, sikerült kiadnia dolgokat magából. Én elaludtam , és ezért nem ment. Egész éjjel álmodtam (mind a 4-5 órában :), főleg az izzással kapcsolatban, és az aznapiakkal. Nagyon kemény volt. A pokolba kívántam magamat, mert biztos voltam benne, hogy ott is könnyebb. A lehető legdurvább részébe sikerült belepiszkálni az életemnek, nem volt egy olcsó út. Sose az, de most...huhh, én azt nem tudom leírni. Ami olvasva átjön, az talán a tizede se. Irtózatosan súlyos volt.
Másnap azért volt erőm pár órát dolgozni, de az az előtti nap kezdett böjtöt nem akartam abbahagyni. Meg is lett az eredménye, hazafele a Duna-parton még hánytam egy nagyot. Kemény volt. Hazaérve ledöglöttem a fotelembe, rakosgattam magamat, és éreztem, hogy pukiznom kell. Nos, mondjuk ki: befostam. Elszámítottam a dolgokat.
Ezeket azért akarom leírni, mert egyrész egy teljes, valós képet szeretnék adni erről az egészről, amennyire a kis erőm/tisztaságom engedi. Ez nem egy egyszerű út. Minél tovább lépkedek rajta, annál nagyobb a gyógyulás.
És annál nehezebb is.
Nem hagytam abba a böjtöt, koplaltam. Ahogy már írtam is, szombaton voltam a PannonInipi(www.inipi.wicca.hu/hirek.html) izzasztókunyhó szertartásán, ami egy megváltás volt, ezen kívül egy nem olyan könnyű, de mindenképpen egy tisztító felemelő élmény, és megtiszteltetés az ayahauscareality testvérközösségével együtt megtett tisztító út.
Este még mindig nem akartam enni. Talán elég paraszt leszek ahhoz, hogy valamikor leírjam mik jöttek honnan!:)))) Elég sok, meglehetősen radikális egészségügyi tisztító módszert ismerek, szóval nem ijedek meg az árnyékomtól, de ez mindenen túl tett. A szellemi tisztuláson, és az utam világosabbá tevésén túl még egy NAGYON nagy erejű testi tisztítást is kaptam. Amúgy aki ismer, tudja, hogy szédülök, és elmebeteg vagyok, ha csak kicsit is késik a kaja, az éhség első jelei után, szóval egy nagy misztika volt ez a három nap.
Vasárnap délután ettem egy kis harmatkönnyű zöldséglevest, és köszönetet mondtam a több napos csoda-halmazért. Én nem lennék ellenére, ha ezek a dolgok könnyen jönnének, de úgy látszik nem úgy fognak alakulni a dolgok. Sose voltam ilyen kemény helyzetben, mint ebben a pár napban. Nagyon-nagyon megrázó, felkavaró volt az egész. Ismeretlen sötétségbe nyúltam, és ahogy le is írtam már, nem egy szokásos happy enddel zárult a sztori, hogy de szupi, mindent letudtam, megtisztultam, most kaptam egy kis bepillantást, hogy mennyi sötét korom van még ott benn, mennyi üvöltő seb, szenvedés. Az ezekkel való IGAZI szembenézés, és az igazi teljes, átütő megtisztulás még várat magára. Most már legalább tudom mi nem történt meg eddig. Sokkal mélyebben jártam, mint az életemben bármikor, és sokkal jobban a felszínen ahhoz, hogy igazán láthassam a valóságot. Kemény lecke volt, de megérte, igen csak irányba tette az életemet, és ha belehalok is, a végére járok ennek az egésznek.
De nem fogok belehalni azért!:) (mire a vélt végére érsz, azért bele fogsz halni, de szerintem ez pont így van kitalálva ti. egyszer megöregszel és meghalsz ;) - megj. mernyau)
Viszont a kitűzött cél, a hozott anyag kicsit közelebbi ismeretében nem lesz egy egyszerű menet. Jobban hiszek az ayahauscában, mint valaha, pedig elhozta nekem eddigi életem legnehezebb napját.
