Kivételesen nem idézet lesz ezen a címen. Most csak, így egyszerűen egy-két mondatban szeretném megköszönni azoknak, akik olvassák és szeretik az oldalt. Nagy inspirációt jelent ez nekem. Persze, enélkül is csinálnám, magam miatt, és amiatt, amit itt felvállaltam, és ami az életem része, illetve nem is a része, hanem egyszerűen benne van. Mindenféle izoláció nélkül. Az, hogy egy részem, vagy egy oldalam, az nekem máris egy különálló dolognak hat, és most nem a szójáték szintjén. Na mindegy, a lényeg, hogy egymagam is írnám, egymagamnak is ezt az oldalt. Valahogy elképzeltem egy nagy tábortüzet az elején, és akkor a témákkal, a leírásokkal odakészítettem egy kis oltárat, ahol ez a sok értékes dolog helyet foglal, és az ülőhelyeket, és az eledelt, és sok-sok más dolgot is. Valójában, amikor "egyedül voltam", akkor sem voltam egyedül, mert vártalak Titeket.

Ksözönöm az inspirációt, sokat jelent, nagy megerősítést ad, hogy vagyunk egy páran(huhúú, de mennyire), akik hasonlóan látunk dolgokat, és egy mágikus ki kört alkotunk.

Számos filozófia beszél négy-öt különböző világról, s azt mondják, a Teremtő minden egyes világnak egyazon egyszerű törvényt adta: hogy minden dologgal harmóniában és egyensúlyban kell élnünk, beleértve a Napot. Az emberek mindig újra és újra megtörték a harmóniát; mi is szétromboltuk ezt a harmóniát. És ismét nem voltunk erre rákényszerítve. 

Ha nem állítjuk helyre újra ezt az egyensúlyt, több lehetőségünk nem lesz rá. 

Elég nehezen tudom a napokban beosztani az időmet, ezért sincsenek (szokásosan:) extra-hosszú saját írások. Ilyenkor azért igyekszem máshonnan összeszedegetni dolgokat, hogy úgymond történjék valami. Egyszer Mernyau azt tanácsolta, hogy írjak kevesebbet mert néha azt érzi, hogy kötelességből írok, ami egy lelkiismeretes, szép dolog, atekintetben, hogy ez számomra rég nem egy jó hobby, hanem egy nagyon komolyan vett munka, de akkor is egy szabad dolog. Én akkor ezen sokat gondolkodtam, hogy hogy is van ez, és jó szokásomhoz mérten figyeltem magamat. És lám, valóban vannak időszakok, amikor szeretnék írni, de nem hagytam rá időt, vagy annyira fáradt és zombi vagyok, hogy jobb is ha nem...és ilyenkor mindig nagyon jól jött, kvázi a helyzet megoldására, hogy az időszakosan innen-onnan gyűjtögetett kincsesládát kicsit jobban kinyissam, és többet szedegessek elő. És akkor nem lesznek nyögvenyelős írások, csak azért hogy legyen valami, de mégis fennmarad az oldal élő, lélegző jellege. (És akkor még nem is tértem ki arra, hogy milyen sokan olvasnak napi szinten, akik igenis várják hogy történjen valami. Hiszen azt szokták meg. AMI egy jó jel, a munkámra nézve!:)

Nem ide tartozk, de Mernyau mostanában kevesebb időt tud a fésületlen soraim fésülésével tölteni, lévén, hogy nagyon sok klassz dologba kezdett, építendő az életét és lelkét!:)

Valami stílusosat terveztem a végére, de nem jut eszembe semmi. Talán nem is kell, egy nyelven beszélünk mi, nem mindig kellenek szavak csak ha olyan kedvünk van..:))

Egy régi indián mítosz szerint a nagy vízözön idején, amikor a négy égtáj felõl négy szent teknõsbéka zúdított esõt a földre, s a vizek egyre csak áradtak, elpusztultak a törzsek; a föld összes nemzetei.

Az áradó víz elõl menekülve a prérin - ahol a szent kõbánya van - gyûltek egybe az emberek, s minél jobban duzzadt az ár, õk annál szorosabban egymáshoz simultak, mígnem falként összepréselõdve valamennyien elpusztultak.

Csupán egyetlen szûz leánynak kegyelmeztek meg az ártó szellemek.

Csak neki sikerült megkapaszkodnia egy hatalmas sas, a Mennydörgés Madár lábában, s a sas felszállt vele egy szikla csúcsára.

A sastól késõbb ikrei születtek, s ma az ikrek utódai népesítik be a földet.

Az özönvíz idején összepréselõdött, vízbe fúlt emberek pedig mind kõvé váltak.

Belõlük, az õ húsukból lett a szent kõ, melyet az indiánok vére festett vörösre.

(ismeretlen szerző)

indián diplomata- útlevél

A mitikus békepipa

A szent kalumetek fényesre csiszolt kőfejükkel, festett, faragott, gyöngyhímzéses szalagokkal, tollakkal, lószőrrel ékesített száraikkal, a belőlük felszálló, a négy égtáj felé, valamint az ég és a föld felé fújt illatos füstfelhővel egyszerre jelképezik a természetet és benne valamennyi teremtett embert. A pipát személyes fohász alkalmával éppúgy szívták – és szívják még ma is –, mint közösségi, törzsi, családi szertartásokon. Ilyen alkalmakkor a hat főirányba fordulva idézték, idézik meg a szellemvilágot, az ősök szellemeit.

Fent: Fémberakásos, kultikus jelenetet ábrázoló, vörös kőböl (catlinitból) készült dakota pipafej Red Jacket, a híres irokéz főnök díszes pipájával (G. Catlin festménye)

A kalumet (calumet), a békepipa Észak-Amerika ősi indián népeinek, az indián kultúrának egyik legfontosabb rituális tárgya. Az első európaiak sípnak nézték, nevezték a karcsú, feldíszített, vöröskő fejű pipákat. A kalumet francia eredetű szó, nádsípot, pásztorsípot jelent,

Kővé vált emberekEgy régi indián mítosz szerint a négy égtáj felől négy teknősbéka zúdított esőt a földre. A vizek egyre csak áradtak, elpusztultak a föld összes nemzetei. Az áradó víz elől menekülve a prérin – ahol később a szent kőbánya lett – gyűltek egybe az emberek, s minél jobban duzzadt az ár, annál szorosabban simultak egymáshoz, mígnem falként összepréselődve valamennyien elpusztultak. Csupán egyetlen szűznek kegyelmeztek meg az ártó szellemek. Csak neki sikerült megkapaszkodnia egy hatalmas sas, a Mennydörgés Madár lábában, s a sas felszállt vele egy szikla csúcsára. A sastól később ikrei születtek, s ma az ikrek utódai népesítik be a földet. Az özönvíz idején összepréselődött, vízbe fúlt emberek pedig mind kővé váltak. Belőlük, az ő húsukból lett a szent kő, melyet az indiánok vére festett vörösre.
A szent hely, a bánya őrzésével megbízott yankton dakoták is mesélnek egy történetet. Szerintük az ember teremtése előtt egy „Fenséges Manitu” – egy hatalmas Mennydörgés Madár, amelynek lábnyomai minduntalan fellelhetők a vörös pipakövek darabjain – járta magányosan a prérit bölényekre vadászva. Ô ejtette el a hatalmas csordákban vándorló állatokat, s a bölények sűrű vére festette pirosra a köveket. A szellemvadász akkor fogott egyet a piros kövekből, irtózatos erejével emberalakra gyúrta, és letette a préri füvébe. A kő fává változott, csakhamar nőni kezdett, gyökeret eresztett, és sokáig, míg csak nagyon öreg nem lett, ott állt azon a helyen, ahová a földöntúli vadász állította. Később a Fenséges Manitu egy másik embert is gyúrt a vörös kőből, odaállította az előző mellé és az is fává változott. Ekkor jött egy nagy kígyó, mely a föld felszíne alatt elrágta a gyökereket így aztán a két kőember – a férfi és a nő – tovább vándorolhatott. A dakoták úgy tudják, tőlük származik minden ember.

Zsíros tapintású, puha kő
Észak-Amerika keresztül-kasul van szántva a régi időkből származó indián ösvényekkel, melyek közül sokat még ma sem ismernek a fehér emberek. Titkos jelekkel megjelölt csapások ezek, s mind egy irányba, Dél-Minnesotába, a szent bányához tartanak, ahonnan békepipáikhoz évszázadokon át bányászták – és bányásszák ma is – a zsíros tapintású köveket Észak-Amerika indiánjai.
A fehér ember térképein csak a XVIII. század végén, a XIX. század elején jelölik először a pipakövek lelőhelyeit. Lewis és Clark 1804 és 1806 között bebarangolta a dél-minnesotai kőbánya környékét, s feljegyezték, hogy ott az indiánok békében, egymással egyetértésben törték a követ pipáikhoz. Később, harminc év múlva, 1837-ben vetődött arra George Catlin, a híres amerikai festőművész, akinek különösen szép indián portréi és életképei máig fontos forrásai a néprajz tudományának. Catlin nemcsak rajzolt és festett, hanem gondosan írásba foglalta megfigyeléseit, a síksági, a felső Missouri vidékén élő mandanok, dakoták, lakoták és más törzsek életének mozzanatait. Ô az első, aki részletesen leírja a békepipát és a pipa fejéhez használt zsíros kő bányászatát. Catlinnak művészi ambíciói mellett tudományos kíváncsisága is nagy volt. Pontos és tényekre alapozott leírást készített a bányáról, és néhány kőzetmintát magához véve vitára bocsátotta a kérdést: vajon az indiánok szent pipaköve, ez a sima, szinte csiszoltnak tűnő kőzet egy addig ismeretlen lávafajta-e, vagy valami „új zsírkő”? Bostonba érkezve kikérte dr. Jaksonnak, a kor legismertebb ásványszakértőjének a véleményét, s Jakson a Minnesota földjéről hozott követ alapos vizsgálatnak vetette alá. Végül is a gipsznél keményebb, de a mészkőnél puhább, zsíros tapintású újfajta ásványt a festőről catlinitnak nevezte el. A megnevezés mindmáig érvényben van.

	Fent:A bölényirhákkal kereskedő indián békepipával a kezében érkezik Fort Benton kapujához (C. M. Russel festménye) Lent:Díszes pipákkal érkeztek a dakota (sziú) törzsek főnökei Washingtonba, az USA elnökével való találkozóra 1872-ben. (Az ülő alakok között középen Red Cloud, Vörös Felhő, a dakota háborúk legendás vezére)		Fent:Kri indián főnök a szent pipával. Paul Kane festményén jól látható a békepipák látványos, színes díszítése Lent:Indiánok és kereskedők találkozása

Az indián világ jelképe
A pipaszívás szertartása szinte minden síksági törzsnél azonos volt. Csak ritkán fordult elő, hogy a dohányt élvezetszerző, pszichésen oldó hatása miatt szívták volna. A pipa mint kultikus tárgy maga az indián mikrokozmosz. Színei, díszítése, toll és lószőr függőinek motívumai az indián hitvilágban a világegyetem lényegi alkotórészeinek felelnek meg.
A békepipa a békeeszmény különleges megerősítése – afféle diplomata-útlevél. Aki magánál hordja, bántatlanul átlépheti az ellenséges határokat. Ezért is válhatott a dél-minnesotai bánya, a pipakövek lelőhelye az indiánok számára örök időkre a béke földjévé.
„Orvosságos emberek”, varázslók, a törzsek megbecsült öregjei őrizték (és napjainkban is őrzik) a szent pipát. Díszesen hímzett bőrtokban rejtették el az avatatlanok szeme elől, s csak akkor vették elő, ha fontos elhatározásaikat, fogadalmaikat a szent pipa füstjével is meg akarták erősíteni, ha a közeledő idegent bizalmukba, barátságukba fogadták. Ám az indián törzsek maguk is számtalan véres csatát vívtak egymással, a békepipa elszívása és néhány törzsnél (omaha, pawnee, crow) a pipaszívás szertartását követő „kalumettánc” eljárása után mindig hosszú időre megbékéltek.
Így van ez sok száz éve már, és így volt ez akkor is, amikor a XIX. század elején a bölényjárta prérin, a Sziklás-hegységben ponyvás szekereiken feltűntek a Nyugat meghódítását célul tűző vándorlók első hullámai, az arany után kutató kalandorok tömegei, a hitük miatt üldözött, békét és új otthont kereső mormonok szorgalmas közösségei, az acélparipák csillogó síneit lerakó munkások hada és a határvidék pacifikálására rendelt kékkabátos lovasság.
Az első találkozáskor az indián törzsek és nemzetségek főnökei és varázslói először mindig a békepipát nyújtották a fehér ember felé!

Molnár László Miklós

Pipestone-ban, a pipakövek bányájában napjainkban is hagyományos módon fejtik a köveket és az ősi módszerekkel faragják a pipát

Sziú orvosságos ember hajnali imája a szent pipával

A fórumról mentettem át,  ennek a hihetetlenül lebilincselő beszámoló írójának az engedélyével ezt az írást. Számomra nagyoin szép és tanulságos volt, és persze mivel végig ott voltam vele, ezért van egyfajta "más" íze is ahogyan olvasom ezt a cikket. Én mindenkinek, beleértve magamat is kívánok hasonlóakat, ordít a sorok közül, hogy egy nagyon különleges, erőteljes dolog történt ama bizonyos estén, a többiről meg, ahogy szoktam is mondani: az élet dönt, meg a mindennapok.

Íme, a beszámoló:

Várakozástelin, szívemben könnyed, finom izgalommal érkeztem barátaimhoz, két hű segítőmhöz, utam indítóihoz és kísérőihez, vigyázóihoz.

Azt tudnia kell soraim olvasóinak, bár az ún. „módosult tudatállapot” sose volt számomra idegen, sőt valójában természetesebb volt mindig is, mint a „hétköznapi” állapot, sose ültem föl semmiféle növény, vagy egyéb varázsszőnyegére, hogy az repítsen (no, kivétel a cannabis, de arra gondolok, hogy se gomba, se más…). Nem, sose, tudatosan, tervezetten döntöttem így, hogy nem. Mert vártam az Igazit . A nagy Őt…. Hát ímhol, eljött S kezem fogva vezetett.

Olvastam, és hallottam, hogy jó valamiféle céllal nekiindulni. Készüljek fel lelkiekben, fogalmazzam meg a kérdéseimet.
Arra gondoltam, mivel nekem ez új tapasztalat lesz, először ismerkedjünk. Hisz nem tudtam, mire számíthatok, még nem ismertem világát.
Úton Hanáék felé gondolkodtam, kérdésem mi legyen? Egyáltalán hányat kérdezhetek? Mint a mesékben csak egyet? Vagy max. 3-t és esetleg egy a ráadás?
Szóval sorrendbe raktam őket mind, de végül mindre választ kaptam, még azokra is, amit meg se mertem fogalmazni.

Alapvetően most nem a saját játszmáimról akartam elsősorban hallani, és nem valamiféle mély létkérdésről, hanem szerettem volna látni a kapcsolataimat, illetve volt pár kétségem, nem tudtam, hogy bizonyos ügyekben hogyan döntsek, és hát igen, persze, foglalkoztatott amúgy kíváncsi mód… vajon ki az én erőállatom?

És szerettem volna megtudni néhány dolgot a testemről, hogy mire figyeljek, mi nincs rendben – s ezek mit jelentenek, mi a háttere a rendellenességeknek.

Úgy terveztem, nem ez lesz az egyetlen alkalom, számos majd még követi, tehát úgy gondoltam, hogy kezdetnek, ismerkedésnek megfelelőek lesznek ezek a témák. A komolyabbakat, nehezebbeket sorra veszem később.

Hát igen… a tea… igen… nem volt könnyű lenyelnem .
Valójában azok a drága jó, kis magvak, azok kínoztak meg Jajj, annyira keserűek, annyira… kínzóan keserűek… ellenállásra késztetően keserűek… ja, igen, az első áldozat, amit meg kell hozni (Úgy tanítottak, minden tanítónak daksint kell ajánlani. Tehát valami igazán értékeset, megköszönve, meghálálva a törődést, a tanítást és hogy valami igazán értékeset ad át.) Gondolkodtam, vajon mit ajánlhatnék én Ayahuascának?
Hát ez lőn az első áldozat.

Valahogy aztán végül letuszkoltuk a kis magvakat. /némi finom, édes meggybefőtt lé segített /

És vártunk… és vártunk…
A kis türelmetlen, szkeptikus részem gondolta is: „olvastam, van mikor csak testi szinten történnek a dolgok… Rám is ez vár most? Nem gond, amit ad, köszönettel elfogadjuk”
De bíztam és vártam…
Finoman kúszott fel, finoman erősödött bennem az émelygés. Testem, mint dagály kezdetén a tenger, egyre erősödve hullámokat vetett. Drága Hanaura előre figyelmeztetett, készüljek, mert számíthatok arra, hogy hirtelen tör elő minden, sugárban. Javasolta, közben nézzek a lángba (két gyertya égett és egy mécses Mernyau gondos kis cica mancsai nyomán).
Testem ívben megfeszült, gyomromtól számig egyetlen, tágra nyílt csatornává vált.
Ez volt a második áldozat, amit ajánlhattam ezen az estén.
Meglehetősen megkínzott… És mikor már végső kegyelemért könyörögtem - mert már fájt a testem a görcstől, lélegzetem is akadt - minden elcsendesült.

Lefeküdtem.
Ici-pici, egészen ici-pici kígyók, sokan, nagyon sokan (mm széles apró négyzetekből álló, számítógépes” pixeles kis apró kígyók voltak. 3 féle színű volt egy négyzet, szegélye egy szín, azon belül négyzet másik színnel, azon belül még egy más színű négyzet. Fekete, lila, fehér… fémes színek, kemény, hidegebb, fémes színek. De korántsem idegenek, nem barátságtalanok vagy bántóak), csatornákról csatornákra szépen bekúsztak mindenemben, s lassan utazni kezdtem…
Valójában eleinte határozottan Jankovics Marcelesek voltak a képek, de aztán átadták a helyüket a kis kockás kígyóknak/

A kezem táncolt. Előbb a jobb. De mert a bal nem mert… És akkor eszembe jutott, hogy mindig is elnyomtam. /lásd: jobb és bal agyfélteke./. Löktem a jobbot, küldtem, segítse a balt, engedje repülni, szabadon szállni őt is, most övé a főszerep.

Fektemben először lélegezni tanultam. /Azt tudni kell, rendszerint nem lélegzem rendesen. Nem szívom a tüdőm teli levegővel. Úgy érzem, úgy tudnám megfogalmazni, hogy a bal orrlyukam csukott./

És a kezeim, karjaim fektemben újra táncolni kezdtek.

Ez volt az első lecke. Szegény, szegény kicsi, elnyomott, meggyötört, eltaszított bal – szólítottam. /és ez akkor végig a jobb agyfélteke lesz, amiről beszélni fogok majd. Aki nem érti, hogy mi ez a „jobb agyféltekés” dolog, de érdekli, nézzen utána – szívesen el is küldöm annak, akinek kell, az erről szóló tudnivalókat, nem akarom növelni az amúgy sem kevés sorok számát. Amúgy annak is oka van miért pont a kar, alsó kar és kézfej/. És akkor láttam, hogyan van ez a jobb agyféltekés aspektus elnyomva. Egy nagy hízott, jó nagy rusnya béka ül az agyamban. Alatta a kígyó. Elfednek dolgokat. Hogy mit? Ezt kikutatni még feladat.

Félreértés ne essék, se a kígyóval, se a békával gond nincsen. Csak nem a helyükön ülnek. A helyük bal sarkamnál, bal sarkam alatt és a fa gyökerei közt van. Szóval majd szépen szeretettel helyükre kell tessékelni őket. /racionális énem persze „okosan” belemagyaráz most: Nincs gonosz, nincs ártalmas, hanem csak akkor működik így, ha nem a helyén vannak a dolgok. Ha minden szépen a szerepét tölti be, gond egy szál se. Így értendő az a „helyére tessékelés”. De az még kicsit odébb van, mikor ezt megteszem, mert még meg kell ismerkedjünk, el kell beszélgetnünk, ugyan mit keres ott, miféle téves gondolat bírta rá, hogy beköltözzön oda/.

Oh, a béka… emlékeztek? A mesékben mikor elapad a kút, kiszárad a fa, a király lyánya kezét, királyságának felét ígéri, annak, ki e problémát megoldja. És mit talál ott hősünk? A kutat (forrás) egy béka zárja el. A fa (hoppá! Teszem hozzá – mindenki tudja, mi a fa, de persze a forrás, a kút a víz jelentését is ismerjük) gyökerénél rendszerint egy béka ül.

Később még találkozunk kígyó s béka barátunkkal. De most hagyjuk őket…

És igen, jöttek sorra, mind ahányan vannak életem fontos résztvevői, kísérői, a társak.
Ennek részleteit, gondolom, nem bánjátok, megtartom magamnak .
Elég az hozzá, ezen az úton megláttam, én mit taníthatok, mit mutathatok meg szüleimnek, megláttam, ki mi miatt keresi társaságom, mit akar kapni, ki az, aki „egyszerűen” „csak” szeret, s szeretetükben mi mindent tettek, mi mindent vállaltak be értem. Volt, ami megerősítést nyert azok közül, amiket eddig is tudtam, és most mélyebben láttam, de volt, ami nagyon meglepett. Életem bizonyos szereplőinek a „sötétebb” oldalát pillantottam meg, azoknak, akiket nem is mertem valójukban látni eddig. Volt más meglepetés is. Akit eddig nagyon lebecsültem, kiderült róla, hogy valójában felsőbb fokon álló tanítóm és csak játssza azt a szerepet, amit eddig láttam.

Másik problémám volt a gyerekekkel való viszonyom. A lényeg, hogy az nagyon nincs rendben. És megláttam néhány okot, illetve néhány félreértésem tisztázva lett ezzel kapcsolatban.
Hááát… ez is egy nehezebb szakasz volt. Magyarul szólva taknyom-nyálam egybefolyva bőgtem…..

Következő lecke a gyűlölet maga: honnan ered? Mi is valójában? Nem egyéb, mint az alábbi: (legalábbis azzal a dologgal kapcsolatban, amivel kapcsolatban ráébredtem, hogy ezt érzem) Csakis akkor tud valaki ártani, ha hagyom, ha beengedem magamba, ha magamra engedem, hogy vérem szívja. De ebben a helyzetben, szembesülve, hogy valaki rajtam lóg, aki árt (viszi az energiám), mivel nem tudok róla, hogy én engedtem magamra, fájdalmamban, félelmemben, tehetetlenség érzetének illúziójában azt hiszem, hogy csak egy módon cselekedhetek, védekezhetek. Érzés szintjén, indulat szintjén, a sok felgyűlt fájdalomból, kiszolgáltatottság érzetéből születik – mert szépen leválasztani nem tudom vámpírom, nem ismerem azt az utat, ami ehhez a valódi megoldáshoz vezetne – hát letaszítom, eltaszítom: és így születik a gyűlöletérzés.

És akkor megértettem, hogy azzal a dologgal kapcsolatban, ami most felmerült, nem a valódi gyűlöletet érzem. Nem azt az elvakult, beszűkültté tevő indulatot, mikor torkon ragadod a másikat.
Szóval megláttam, hogy hál Istennek nincs minden még veszve, nem fajultak el úgy még a dolgok.

Mindeközben megannyi nő vett körül és ők segítettek, vittek végig. Kértem az út előtt, tanuljak szeretni. Kértem, tanuljak szépen kommunikálni (nem figyelek másokra, nem hallgatom meg őket, csak fújom a magamét… + mostanában vettem észre, hogy belső megélt dolgokat mostanában nem tudok kifejezni, megfogalmazni). Kértem, mutassák meg Istent is. Bár azt nevelték belém, hogy bármi növény, csak illúziót adhat, növény által nem érhetem el Őt, no de mégis! Annyi mindenkit sorra veszünk, nehogy már a legfontosabb személy kimaradjon! .

Óh, igen és Dohány Nagyapa . No, mindaz, amit most róla írni fogok… Azt kell tudni, hogy valójában nem ismerem a megfelelő képeket, szavakat, amivel hűen visszaadható. Tehát mindaz, amit írok… csak minden eddig ismert dolog, magyar szó, amire asszociálok azzal kapcsolatban, amit láttam tapasztaltam. Tehát korántsem a pontos leírás! Mintha más nyelv volna az egész.

Tehát nagyon komoly, de van egy sajátos humora. Nagyon jó, nagyon okos, nagyon ravaszdi humor. Kicsit fricskázós, így is tanító. De tud kemény lenni. Úgy értem, ha valaki látta, ki volna oly ostoba, hogy nem tiszteli??? És nem tanácsos vele kukoricázni! De érzed az erejét.
Na ő még egy érdekes csatorna, kapu… Ült, hatalmas volt, ragyogóan sötét, fekete, erőteljes, nagy, és sajátosan, majdnem nevetve mosolygott. És szólt. Érdekes volt, mert nem hallottam még azt a nyelvet. Elmém tiltakozott: nem értem szavaid, más nyelv – pedig közben dehogynem értettem!!!! Csak máshogy, mint ahogy a beszélhető nyelveket értjük.

Öööö…. És azt kell mondanom:Szerintem amúgy szivarozott Vagy legalább volt a kezében

Vele még szeretnék együtt lenni, társulni. Kíváncsivá tett
És amolyan „jófej” volt. Mondta, nem akarják, hogy képben legyen, emberekhez nem akarják engedni, azért írnak róla egy csomó hülyeséget /mostani racionális énem magyarázza: ugye tudjuk, hogy ahogy mi nyugaton cigizünk nem pont az, ahogy tradicionálisan alkalmazzák a dohányt, másrészről: mint megtudtam, a dohány, nagy mennyiségben mao gátló + egy magát ételekkel, italokkal mérgező ember – pláne húsevő – naná hogy rákos lehet. Plusz a kísérletek is a mi nyugati cigarettázó szokásainkkal állnak kapcsolatban, nem az eredeti fogyasztási móddal./

Hívott még az ayahuasca, igyak még….. hívott, vonzott, jobb felem (na, most úgy értem jobb agyféltekém által képviselt aspektus) lelkes volt, kívánta, izgatott volt, hogy igen, igen akarja… de a másik felem azt mondta, most elég, most pihenjünk, így is sok az infó… fel kell dolgozni, kicsit elfáradtunk, elég lesz mára ennyi. Most pihenjünk, meg emésszük, dolgozzuk fel, majd legközelebb…

Végig sok angyalszárnyú, szép nő vett körül. Hát nyugaton hívják így, hogy angyalszárny, no. Amúgy, mondjuk úgy az általunk ismert fogalmakat használva: szép kékes-fehér fényenergia testük volt, szárnyaik is ilyenek voltak. A háttér az űr sötét, fekete, de nem valamiféle üres teret kell elképzelni, fénynélkülit… Csak a mi világunkban gondoljuk, hogy a sötét, a fekete és az űr valami üresség lehet csak … No, üres is meg nem is, az a lényeg Egyszerre a kettő, ami itt ellentét. Ott azonos. Nem ismerem a jó kifejezést.
Tehát nagyon szépek voltak. Földi szemmel nézve mély, végtelen múltúak, és kortalanok, sugárzóan, telten, teljesen fiatalok (a teltség nem testalkat a teljesen meg a teljességre utal).

Egy volt köztük a fő, aki fogta a kezem, erőteljesen, határozottan, a szeretet erélyével tartott, kísért, irányított, vezetett.
Mikor kértem, hagyott pihenni, majd szaladtunk újra tova.
Végig éreztem, vigyázz rám, biztonságban vagyok. Figyel mindenre, nyugodtan rábízhatom magam. De nem kell azt hinni, hogy valamiféle érzelmes tutujgatás ment   Hajjaj, de mennyire nem! Ok, nevezhetjük tutujgatásnak is, de nem úgy értendő, mint amire a szó hallatán gondolnánk

Mutatta, az „arcképcsarnokban” mi van. Alapvetően gyors volt a tempó, mint mikor kéz a kézben szaladsz valakivel, de semmi feszültség közben, nem az a fajta rohanás.
/Most megint csak próbálok valamit leírni, amire nem ismerek jó kifejezéseket  Most csak hasonlítok/. Szaladtunk és magyarázott, irányított, gondolkodtatott (most gondolom: hát igen, sok kérdésem is volt, persze hogy sietnünk kellett, de senki se gondolja, hogy bármi felszínes lett volna, tehát bőven megdolgoztatott. És hát semmit se hagyott ki Drága! Bár, mint írtam, kicsit féltem, hogy vajon itt is úgy működnek a dolgok, hogy csak egy kívánságom, kérdésem lehet? Hát nem. Nagyon kedves volt velem, mert mindent megadott, amit kértem, azt is, amit magamnak se mondtam ki. Még versben is beszélt – „mert te ezt szereted” – mondta – egy kicsit ekkor kemény volt a hangja./

Kaptam tőle 3 dolgot, amik emlékeztetni fognak, ha rájuk nézek. Voltak dolgok, amiket én magam rejtettem el mintegy kapszulába zárva az agyam megfelelő pontjain kis csatornák falába. Az a bizonyos béka környékére, általa elfoglalt területre kerültek.
Ezen kívül négy pont és két meridián a testemen…. Más az energiájuk és jobban is figyelek rájuk azóta.

Tehát sok nő volt. Én nem tudom, ő volt e Ayahuasca, aki beszélt velem… Néztem, de hol vannak a „hímnemű” (na most hogy írjam máshogy?) entitások? Hogy-hogy csak nők jöttek? mondta, most azért nem jönnek a férfiak, mert most a női aspektuson dolgozunk. De vannak ők is (Dohány Nagypapa pl. ugyebár maszkulin). Szóval mondta, legközelebb, ha ez rendben van, jöhetnek a „férfiak”.

Angyalszárnyaikon feküdtem, fenntartottak, hogy lebegjek, olykor reptettek, és ezzel együtt én repültem…. Úgy értem, hogy egyszerre a kettő igaz, bár ebben, a most érzékelt világban ez ellentmondás volna.
Próbáltam kérdezni a nevüket /óh, a tanult kultúrám! Ismeretségük kezdetén mutatkozzanak be egymásnak a felek! /, szóval kérdeztem a nevük, hogy hogyan szólítsam őket… nem mondták meg…. 

Igen, ígértem, beszélek még kígyó s béka barátunkról.
Szóval valahogy kíváncsi voltam erre a hármas világra. Szerettem volna többet tudni, mélyebben megérteni és meg is tapasztalni.
De csak a nekem szemben, bal kezem felőli alsó részt néztük meg. No, ott a kígyó és a béka. Kérdeztem, mit csinálnak ott lenn. És akkor szólt: gyere, megmutatom: figyelj, csak figyelj! Te most a fa gyökere vagy. Most ne figyelj másra, törzsre, ágra, te a gyökér vagy. Érzed ahogy a jó áldott, védő, sűrű földbe merülsz le, ahogy fúrod magad benne minden irányba? És láttam a fa gyökerét, az elágazásokat, ahogy le-föl, s szerteszét áramlanak a nedvek, az energia. Éreztem a földet, hogy milyen jó az. Éreztem hogy sűrű, nehezebb a többi elemnél, hogy táplál, ölel, befed, betakar, …
Tehát ott voltak a gyökerek, éreztem, ahogy a kis gyökércsúcsok haladnak előre, ahogy vastagodnak a gyökérerek, én magam voltam a gyökér… és ott ült a kígyó, a béka, és a bogarak … és mit csináltak? Meséket daloltak a gyökereknek. Együtt éltek ott lenn…  erről most ennyit tudtam meg

És akkor bejött Mernyau és Hanaura és elkezdünk beszélgetni….

Lassan, nagyon lassan ereszkedtem le. A testi tünetek még tartottak, hazafelé is, mikor ugyanazokat a zenéket hallgattam vissza-vissza tértek az érzések.
Még mindig tart az akklimatizálódás ebbe a világba

Szombaton vette kezdetét az út. ma ugyebár kedd van.
Azóta sokkal biztosabban állok a lábaimon, vállaim görcse enyhült, anyámmal, húgommal klasszisokkal figyelmesebb vagyok és szeretet-teljesebb, sokkal törődőbbnek érzem magam.
Telefonos ügyfélszolgálaton dolgozok, ami nem a nyugalmáról híres. Hétfő volt az elmúlt kb 6-7 évem alatt az első nap, mikor senki se ordította le a hajam (tudott dolog, amilyen a lelki állapotod, olyan ügyfelek "jönnek").

Ja, igen,meg amit már említettem, a négy energetikai pont jobban működik, illetve az a bizonyos két meridián is vagy jobban rendben lesz, vagy figyelnem kell rájuk - és elkerülök vmi nagyobb bajt - ez még elválik, ez még nem tiszta teljesen, majd kikutatom.

Szóval ezek vannak most...

Tudom, ez a rész kicsit az MLM rendszerek "előtte-utána" termékbemutató előadásaira hasonlít, de fontosnak tartottam, hogy megosszam ezeket a tapasztalatokat azokkal, akiknek még nem volt saját élményük, hogy lássák, tényleg milyen pozitívan hat a pszichére és ezen keresztül az emberi kapcsolatokra is.

"Az Amazonas őserdeiben élő emberek ayahuasca fogyasztásakor közös tudatba lépnek, és ott hoznak közös döntéseket az egész törzset érintő kérdésekben: hova menjenek vadászni, kivel háborúzzanak, hova költözzenek, ilyesmik. Kollektíven látják, hogy mit kell csinálni. Azt gondolom, hogy eközben az én feloldódik azáltal, hogy kapcsolatba lép Felső Tudattal, én így nevezem, másképpen fogalmazva ez a felettes én, a szuperego. Más szavakkal, ez az a sokkal nagyobb, sokkal bölcsebb szervező erő, amit mindnyájan magunkban hordozunk, de rendes körülmények között csak végletes pszichológiai nyomás vagy krízis hatására érünk el. Úgy vagyunk az én rabjai, mintha kémiai függőségbe léptünk volna vele. A szakrális növény feloldja az ego bilincseit és tényeket tár elénk: hogyan illeszkedik az egyén e bolygó életébe és szervezetébe, milyen időtlen idők óta vannak a dolgok ahogy vannak és hogyan dolgozták magukat bele jelenlegi állapotukba....."

(részlet: Terrence McKenna Archaikus reneszánsz című írásából)

Találtam elég sok dolgot különféle sámános könyvekben az ayahuascáról, ezeket arra gondoltam lassan nekiállok begépelgetni. Több okból is, de főképpen azért, mert ha valakinek ezek a könyvek nincsenek meg, vagy éppenséggel nem akarja átrágni magát rajtuk(szuper jó kötetetek, de hát kinek hogy), viszont érdekli az ayahuasca, akkor kapjon jóféle információkat erről az iagzán különleges dolgokról.

Meglátjuk a lendület merre visz, megint egy elég fáradt időszakom van az életemben, de legalább jó lesz az inspirációm a lendületre!:)

"Azok az indián népcsoportok, melyek őrzik még régi hagyományaikat, két útról beszélnek, ami szembenáll egymással: az egyik a technika útja, a másik a szellem útja. Mi érezzük, hogy a technikai fejlődés a modern társadalomnak egy beteg és kiégett Földet kínál. Ez az út őrült pusztítást vetít előre; míg a szellem útja egy nyugodtabb kis ösvény, melyet az egykori őslakosok újra keresnek és járnak. Mert így a Föld nem pusztul el, hanem rajta a fű örökké nőni fog."

(indián törzsfőnök)

Ezt a cikket nem régen találtam, szerintem nagyon érdekes, ha mindenképpen kategorizálni kellene, akkor ez a "gondolkodásmód/háttér" dobozba tenném. Igazándiból erről írok az utóbbi időben sokkal többet, nem véletlenül. Az első hónapokban sokkal többet írtam például technikai dolgokról, főzésről is. Szóval aki azokat a bejegyzéseket elolvasta az minimum analóg növényekből( azaz a tradicionális főzethez szükséges növények helyettesítőivel) el tud készíteni valamit, a későbbieket elolvasva pedig meg tudja adni a módját olyan módon, hogy semmilyen hülyeséget nem kell eljátszani, de mégis ott van az a fajta gondolatiság ami ezt az egészet áthatja. Szóval ha most megnézem a mondanivalóm ívét akkor elkezdtem "visszamenni az időben". Ott kezdődött, hogy íme, ez az ayahuasca, ez történt velem, ha Téged is érdekel, ez és ez a módja az egésznek."

És ezzel nem is volt semmi gond. Az is egy folyamat része volt, de nyilván ahogy elkezdett piciben valami ki színtere kialakulni ennek, akkor láttam, hogy azért milyen sok lehetőség van ide-oda kanyarogni. És most nem az indián technikai dolgokról beszélek, mert senkinek sincs szüksége, hogy bárkit majmoljon, hanem a SZÁNDÉKRA. Ez a sokkal nehezebbik. Gyógynövényeket főzögetni, kicsit tértisztítani, aztán valami szakrális keretet adni az egésznek nem mondom, hogy egy pofon egyszerű dolog, de nem is egy elérhetetlen dolog, de a szándék tisztán látása, és FŐKÉPPEN: a kitisztítása szükség esetén, az egy nagyon nehéz munka, legalább is nekem. De mindent megér. Főleg ha akar ettől az egésztől valamit az ember, akkor nagyon nem mindegy hová is viszi az útja.

Mert lehet, hogy amikor megérkezik meglepődik, hogy hogy a fenébe került ide. Senki ne gondolja, hogy ez olyan nehéz. Minden ember maga építgeti a jövőjét, és az, ha netán szembesülve vele, mégsem az aminek tervezve volt, nem intézhető el annyival, hogy bocsi, ez most bukó, Vágó úr, hajtsuk már fel ugyan azt a kurva "ÚJRA" táblát.

Lehet, hogy ez csak az én mentális vívódásom, mégis közzé tezsem azt remélve, hogy sokan tanulhatnak belőle. Én egyre több dologra másokat figyelve teszek szert, és még csak nem is extra-hiper-fullos-megmondóemberekről beszélek. De nyilván hosszú az út amikor az ember már a fáktól is tud tanulni, nem igaz?

Hja, igen, a cikk, amit meg akartam mutatni:

Ma egy nagyon különös élményem volt. Nem különösebben kellemes, de ezt megszoktam ott, ahol az ayahausca jelen van. Nem ittam ayahuascát, de ahogy írtam is korábban a kapcsolatot nem a tea bedöntögetése jelenti feltétlenül. Ez egy nagyon komoly dolog, ami jóval ama különleges Amazonas-béli tea begurítása előtt "elkezdődik" és jóval utána is jelen van.

Nekem minden alkalom elég fájdalmas, amolyan "igazság-szérum" jellegű, csak sokkal több annál. A múltkori alkalomról már írtam, mennyire megviselt a legutóbbi alkalom. Csaknem tragikusan nehézre sikerült. Szerencsére sikerült kellően felkészülni, illetve sokat számított, hogy előtte azért elég sok tapasztalatot és ismeretet szereztem erről a különleges indián gyógymódról. De még így is nagyon kemény dió volt. Nagyon-nagyon.

Ma kerestem valamit és nem találtam meg, és kurvára felbosszantottam magamat, de úgy, hogy már szó szerint alig láttam a dühtől. Régen ez eléggé jellemző volt rám, manapság nem igazán. Oké, nyűgös szoktam lenni, de az nem egészen ez a kategória ugye...:)))

Aztán elmentem itthonról, és beugrott az apám. Annyit kell tudni a dologról, hogy az apám volt az aki a legtöbbet bántott az életemben. Őt meg az anyja, de ez most nem tartozik ide. Jó kis családi karma, maradjunk ennyiben. Ő az a fajta, aki elkezdett valamit csinálni, amihez kért segítséget, aztán amikor nem tudta megcsinálni, akkor rettenetesen felhúzta magát, kiabált, és mindenkit hibáztatott. Annyira szánalmas volt, ahogy az őrületbe kergette a családját, és mindenkit hibáztatott csak mert tehetetlen volt valamiben, amiben amúgy senki se várta hogy ő tegyen valamit.

Igen, jó blogot olvasol. Őszinte embernek ismernek. Én szeretnék azzá válni, és ez az egész hozzá tartozik a múlt csütörtöki dologhoz, amikor ayahuascát vettem magamhoz.

Namár most valahogy elindultam a suliba reggel, kiléptem a hidegre és elkezdett vibrálni a levegő, még kinézetre is olyan volt egy-egy villanás erejéig, mint amikor elvadult a helyzet az ayahuascával. De még mindig nagyon szarul éreztem magamat, haragos voltam, és mindenkit gyűlöltem, nagyon pocsék érzés volt.

És akkor beugrott az apám, és beugrott az ayahuasca, és az a tehetetlen dühhel kevert félelem.

És már mindent értettem. Pontosan TUDTAM, hogy mi az amin a fater keresztülment amikor ezek történtek, hogy ez a félelemmel kevert tehetetlen düh mennyire megőrjítette, és hogy emiatt vált annyira rombolóvá. Miközben ebben benne voltam éreztem a múlt csütörtöki ayahuasca utóhatásait, és a látásom is olyasmi volt, mint akkor, kis időkre, és már nem volt kérdés.

Olyan volt mint egy nagy katarzis, kicsit még munkált bennem az indulat, de egyre messzebb ment, egyre távolabbról éreztem, és átvette valamiféle eufória a helyét. Szerettem volna mindig is érteni az embereket. Az apámat főleg, mivel ahogy írtam, nagyon sok bajt okozott, ami nagyon mélyen hihetetlenül égeti a lelkemet. Ennek a bűzös pocsolyának a felkavarása vágott annyira haza a legutóbbi ayahausca élményem során.

Természetesen ahogy akkor is, a csoda most se úgy történt, hogy álltam a nagy úgynevezett tudással a hegytetőn sebezhetetlenül. Rettenetesen fáj a múltam. Semmi extra, semmi olyan ami más vagy rosszabb lett volna mint akárki másnak, talán csak én vagyok érzékeny, nem tudom. Nem történt velem semmi, de azóta is ott eszi a lelkemet az a vörösen izzó valami. Most kaptam egy kis bepillantást, hogy egyáltalán hogy működik. Biztosan nagyon sok idő el fog telni amíg meg tudok bocsájtani az öregemnek, de most legalább anniyt tudok, hogy ugyanolyan áldozat volt, ahogyan én is a mai reggelen vagy a múlt csütörtöki kis házi ceremóniánkon.

Ez nem az út vége. Ez az a pont ahol nagyot lehet csúszni. Láttam ilyet is az elmúlt évben, amikor is nagyon sok embernek próbáltam segíteni a maga kis ayahuasca történetében. EZ AZ ami miatt nagyon hangsúlyos lett itt az utóbbi időben a tisztulás, a tisztaság, az előkészületek, és nem nagyon írok a főzésről. Senki se gondolja, hogy egy vaddisznó ayahuascát vedelve hirtelen szalon-macska lesz, mert nem lesz. Azzal a szándékkal amivel belemegy az ember ebbe a szívműtétbe, azzal is jön ki, és lehet, hogy nagy igazságok történtek odabenn, az operáció alatt, de aztán az átfut a gyógyuló "rendszerén" és már be is szennyeződött, el is kanyarodott.

Hogy lehet elkerülni? Röviden válaszoljak? Tököm tudja, de tényleg...:)))                     Részemről az állandó önvizsgálat az ami működik, és ami remélem jó helyre visz. Az egész rituálé, a törzs, és a többi nyugaton többnyire nem kivitelezhető(netán szándékosan mellőzött) elem mind ezt a célt szolgálja. Írogatok itt teszem azt az izzasztókunyhóról, aminek ugye mi köze van az ayahuascához...

Nos annyi, hogy az indiánok SEMMIT nem csináltak, ameddig nem mentek el egy inipibe(izzasztókunyhó), senkinek nem fordult meg a fejében rituálékat csinálni előzetes tisztító rituálé nélkül. Hiheti magát állati nagyokosnak az ember, de azonnal hülye lesz, amikor okosabbnak hiszi magát több ezer éves tradícióknál. Nyilván itt élünk, ez nem véletlen, de legalább azt tegye meg az ember amit tud az ügye érdekében. Ez egy spirituális dolgokban is segítő szent medicin, de a kérdés hogy mi hogy állunk ennek neki. Meggyőződésem, hogy szinte bárhol lehet nagy dolgokat tenni. természetesen van ahol könnyebb. Mondjuk egy négy napos látomáskeresést, aminek a keretében nem iszik és nem eszik az ember, azt nem a Blaha aluljáróban fogja megtenni, mert kicsit könnyebb, ha egy gyógyító "keze alatt" felmegy teszem azt a Bakonyba. Ugyanígy a lakótelep tizedik emeletén is lehet gyógyulni, de nyilván könnyebb egy kissé szakrálisabb mezőben, nem?:)))

Így hát a hepiend most is elmarad a lovag nem vágtat el a naplementébe. A naplemente messze van, de egyel több okot ismer ami miatt eddig mindig másfelé indult el. Ez is valami, nem?:))))

Indián gyógymódok

A bennszülött indiánok tudásának csak egy kis töredékét ismerjük, pedig számos betegségre ott a megoldás!

.

Amazónia őserdejének 16,5%-át már sikerült kiirtani 2004-re, de növényvilágának még csak 1%-át hasznosítja az orvostudomány.  

Hosszan sorolhatnánk az indiánoktól kapott olyan értékes ismereteket, melyeket napjainkban is hasznosítunk. A kinint a jívaro indiánoknak köszönhetjük, amivel legyőzhettük a maláriát. Az ayahuascat gyógynövényként csak 1995-ben ismerte meg a világ, de már fontos gyógyszer alapanyag, akárcsak a maca, az „Andok ginzengje”. Az ayahuasca nevű hallucinogén (pszichoaktív) itallal elsősorban a purguerok gyógyítanak béltisztító hatása miatt.

A gyógyító embereket a szerint nevezik el, amivel fő gyógyító tevékenységüket végzik. A tabaquerok dohánnyal, a camalonguerok az Andok eddig azonosítatlan camalonga nevű növényének magját fogyasztva kezelik betegeiket. Az ayahuasquerok a beteg belső megtisztítása után szigorú diétát írnak elő neki, hogy a növény gyógyító hatása maradéktalanul kiteljesedjen. A pasuchaca vércukorszint csökkentő hatása miatt nagy karrier előtt áll.

A kokalevélből, az Andok lakóinak ősidők óta szent növényéből kivont kokain a gyógyászat ma már nélkülözhetetlen alkotóeleme. Az inkák fontos gyógynövényével a gyomorfekélytől a hegyibetegségig számos bajt kezeltek. Ismerték helyi érzéstelenítő hatását, ezért műtéteknél is használták. Ma is népszerű: fejfájás csillapítására a leveleit a halántékukra teszik, orrvérzés esetén a megpárolt magvakat az orrlyukakba dörzsölik, csonttörések gyógyításakor tojásfehérjével és sóval kevert kokalevelekkel borítják be a sérült felületet.

„A gyógynövények csak akkor hatásosak, ha a lelket már meggyógyítottuk.” (mapuche gyógyító, Chile) „A növényeknek lelkük van, ha arra használjuk, amire kell, nekünk adják azt, amijük van. Ezért tisztelnünk kell őket.” (bolíviai indiánok). Az indiánok úgy gondolják, hogy a lélek és a természet egyensúlyának visszaállításával megszűnik a betegség. Peruban, a paraguayi határhoz közel, a Banados de Isoso vidék kórházában két gyógyító dolgozik egymás mellett. A helyi guaraní indiánok sámánja és egy képzett orvos. Attól függően tevékenykednek, hogy a beteg állapota mit kíván meg. A sámán elsősorban a lelki eredetű betegségeket gyógyítja.

Bolívia amazóniai régiójában a lepkeszúnyog fekélyeket okozó parazitákat terjeszt. A chimán indiánok ezeket az evanta nevű növény levelével borogatva gyógyítják. Találmányukat ma már a modern világ is hasznosítja. A szúnyog által terjesztett betegség évi 350 millió embert érint az egész világon, ezért is volt a közelmúlt egyik legfontosabb felfedezése 1987-ben.

A macskakarom a perui Andok bennszülött növénye. A trópusi őserdő fás liánjának belső háncskérgéből készülő gyógyhatású készítményt 1994-ben ismerték el gyógynövényként, mivel a 80-as évek óta folyó klinikai vizsgálatok igazolták különleges hatását. Jelentőségét a malária elleni küzdelemben rendkívül fontos kininhez hasonlítják. Növeli a fehérvérsejt számot, javítja a vérképző szervek működését, alkalmas a kemoterápiás kezelések mellékhatásának csökkentésére, de daganatos, ízületi- és szívbetegségek kezelésére is használják. A német származású Artur Brell fedezte fel, hogy a macskakarmot fogyasztó ashaninkák között ismeretlen a rák. Peru legnépesebb amazóniai törzse évszázadok óta fogyasztja a növény minden részét. Ma már tabletta (gyomor- és bélbetegségek, fekélyek, nőgyógyászati panaszok, légzőszervi bántalmak, ízületi- és csontfájdalmak kezelésére ill. megelőzésére), gél (sebek, bőrgyulladások, gombás fertőzések, herpeszek, övsömör, aranyér esetén) és tea formájában nálunk is kapható. Citosztatikus hatásánál fogva képes elfojtani a tumoros sejtek szaporodását és a fagocitózist (sejtfalás) serkentő hatása miatt pedig erős immun-stimuláns.

Bár sok mindent ellestünk már az indiánoktól, mégis keveset tanultunk. Míg ők a betegségek megelőzésére ismernek hatékony módszereket, mi csak akkor kezdünk élni ismereteikkel, amikor már baj van. Ha tehetjük, addig válasszunk, amíg nem késő.

forrás: vitalitasesbetegsegek2007.network.hu/blog/vitalitas-es-betegsegek-hirei/indian-gyogymodok

Nagyon sokat terveztem ma írni, de elpusztulok, annyira fáj a fejem, úgyhogy holnap délutánra marad a dolog. Energiatulajdonosok egész nyugodtan postázhatnak egy keveset, rám fér.

Jó ideje vadásztam ez után a lehetőség után, a daath-on dobta be valaki ezt a címet, hálás köszönet érte. Most kivételesen nem a reklám miatt teszek be ilyesmit:), hanem mert nagyon komoly dolognak tartom, és ki tudja, talán más is keresi ugyanezt. Nem olcsó, de asszem ki fogom préselni magamból az árát, legfeljebb egy ideig nem eszem csokit!:))))

Ím:

Elysium Float Csendfürdő A lebegőfürdőzést a testi-lelki kikapcsolódás egyik legintenzívebb formájának tartják a szakemberek. A szinte tökéletes súlytalanságban eljuthatunk egy olyan relaxált állapotba, ahol elménk már csak a belső ingerekre figyel, így lehetőségünk nyílik a külvilág teljes kizárásával a belső történésekre koncentrálni. Az Advaita Jógaközpontban professzionális körülmények között, külön erre a célra kialakított teremben próbálhatod ki ezt az egyedülálló élményt. Ára: 8000 Ft Ideje: 60 perc Bejelentkezés: 0670 413 9810 Törölközőt, papucsot, tusfürdőt biztosítunk. További infomációk: info@mandalajoga.hu Bővebben az Elysium Float Csendfürdőről: www.elysiumfloat.com Itt olvashatsz egy cikket: Lebegéssel oldják a stresszt a brókerek

MITÖL LEBEGÜNK?
A titok az Epsom-só. Ennek legfőbb alkotója a magnézium-szulfát, amely számos természetes gyógyforrásban is megtalálható. Az Elysium float tankban található víz különbözik a tengervíztől (a Holt-tengerétől is). Két főbb jellemzője miatt használjuk, megfelelően oldódik nagy mennyiségben és lágyítja a bőrt. Az íze azonban keserű, a szemünkbe kerülve csíp, folyóvízzel mossuk ki.

HOGYAN HASZNÁLJUK AZ ELYSIUMOKAT FLOAT TANKOT?
A floating általánosan javasolt hosszúsága 40-60 perc, amely optimálisan az
alábbi periódusokból épül fel:
- beszállás a float tankba (fény és zene kíséretében)
- zenei átvezetés a relaxáció állapotába - fény nélkül
- lebegés csendben és sötétben
- zenei visszavezetés
- a fény visszatérése jelzi a floating végét
- kiszállás a kabinból (a rendelkezésre álló idő 2 perc)
- automatikus vízkezelés/fertőtlenítés

MILYEN HATÁSA VAN A FLOATINGNAK A TESTÜNKRE?
A súlytalan lebegés lehetővé teszi, hogy testünk egyensúlyba kerüljön és energiáit a belső gyógyulásra fordítsa, hiszen érzékszerveink megpihenhetnek. A kutatások azt mutatják, hogy a floating jól mérhetően csökkenti a vérnyomást és a szívritmust, eközben leviszi a stresszel összefüggésbe hozható káros vegyi anyagok szintjét a szervezetünkben. A régi sérülések és fájdalmak (különösen a hátfájás) megenyhülnek, miután a floating kedvező hatással van a véráramlásra is. Szintén széles körben használják a floatingot a stresszből fakadó bántalmak, az idegesség és a 'jet lag' kezelésére, a koncentrációs képesség javítására és a kreativitás fokozására. A sport teljesítményre is szintén kedvező hatással van.

MILYEN HATÁSA VAN A FLOATINGNAK AZ ELMÉNKRE?
Floating közben agyunk lassúbb agyhullámokat termel, melyeket 'théta hullámként' ismertek (és általában csak a mély meditáció állapotában és közvetlenül az elalvás előtti pillanatokban élhetők át). Ezt az állapotot rendszerint élénk képek, nagyon tiszta és kreatív gondolatok, hirtelen meglátások és inspirációk, különös béke- és örömérzet kísérik, amiket a testünk természetes ópiátjának, az endorfinnak a termelődése idéz elő. Épp ezen hatásai miatt alkalmazzák a float tankokat a depresszió és a függőségek (mint akár az alkohol és a dohányzás) kezelésére, vagy egyetemeken a szuper-tanulás egyik lényeges eszközeként.

MILYEN ÉRZÉS A SÖTÉTBEN LEBEGNI?
Mintha újra az anyaméhben lennénk. Vagy a végtelen világűrben. Némelyeknek résnyire nyitva hagyott ajtó segíthet az esetleges első félelmek leküzdésére, vagy akár a belső világítás visszakapcsolása, vagy esetleg mindkettő.

FELLÉPHET-E KLAUSZTROFÓBIA?
Bár a floating alkalmas a klausztrofóbia kezelésére, az Elysium pedig az egyik legtágasabb float tank, ami létezik – és a további alternatívaként kínált Elysium room a maga 9nm-vel még tovább csökkenti a klausztrofóbia esélyét –, az esetleges kezdeti nehézségek átlépéséhez rendelkezésre áll  minden segítség. A legalapvetőbb két módszer a tank ajtajának nyitva hagyása, vagy/és a floating alatt a folyamatos belső (vagy külső) világítás. A floating természetesen bármikor megszakítható, a float tank ajtaja belülről könnyedén nyitható.

ELEGENDŐ OXIGÉNT TARTALMAZ AZ ELYSIUM FLOAT TANK?
Természetesen. A tágas belső tér megfelelő mennyiségű oxigént biztosít a lebegéshez (akár egy órán túl is). Különösen, hogy a mély relaxációállapotában a pulzus- és a légzésszám jelentősen lecsökken, így a szervezet oxigénszükséglete jóval kisebb.

ÁTFORDULHATUNK-E VÉLETLENÜL FLOATING KÖZBEN?
Ez kizárt. A víz mélysége 25-30cm. Sűrűsége, és így a súlya is nagyobb, mint a hagyományos ivóvízé. Ez teszi lehetővé az erőfeszítésmentes lebegést, inkább a víz felszínén, mint benne.

FENNÁLL-E FERTŐZÉSVESZÉLY AZ ELŐTTÜNK LEBEGŐ UTÁN?
A fertőzésveszély kisebb, mint egy nyilvános strandon, vagy közlekedési eszközön. Egyrészt a sós víz töménysége lehetetlenné teszi a legtöbb kórokozó túlélését. Másrészt az automata fertőtlenítő rendszer minden kezelés után többször átszűri és sterilizálja a teljes vízmennyiséget, kiiktatva minden baktériumot vagy vírust. Az Elysium float tankok rendelkeznek az Állami Népegészségügyi és Tisztiszolgálat (ÁNTSZ) hivatalos engedélyével.

VANNAK-E KIZÁRÓ OKOK A FLOATING ALÓL?
Nem az:
- úszni nem tudás
- túlsúlyosság
Az:
- nyílt seb (a kisebbekre Vazelin javasolt)
- inkontinencia
- fennálló fertőzés
- szívbetegség
- alkohol vagy drog befolyásoltság
- magas vérnyomásnál (hipertónia) ájulásveszély a relaxáció miatt
- mentális problémák (pl. klinikai depresszió, epilepszia)

MINDENKINEK BEJÖN A FLOATING?
A floating, csakúgy mint bármi egyéb, nem jön be mindenkinek. Az Ön részéről szükség van egy kis nyitottságra és kiváncsiságra. Az is lehet, hogy csak néhány alkalom után fog tudni maradéktalanul kikapcsolni és átengedni magát a mély relaxációnak. A tökéletes relaxációnak, testinek és lelkinek. A float tank biztosan egyedi élmény nyújt Önnek, akár egy fizikálisan mélyen pihentető órát, akár egy mélyebb utazást kíván átélni.

Shipibo Ayahuasca Shamans

Hát most ez egy ilyen nap volt. Mernyaukával születésnapoztunk a magunk szolíd módján, így hát az egész nap a fejemben érlelődő hosszabb lélegzetvételű cikk nem ma kerül megírásra. Ha tényleg olyan fontos téma, akkor nem fog elszállni az éterbe. Sok-sok fontos dolog. Annyi mindent szeretnék még mondani.

Illetve: Annyi mindent fogok még mondani.

Néha amikor fáradtabb vagyok, főleg ha mentálisan, vagy rossz kedvem van, akkor a pokolba kívánom ezt az egészet (meg minden mást is az életben), de az igazság az, hogy ahogy telik az idő, nem hogy nem fogyok ki, hanem egyre több mondanivalóm van. Én remélem, hogy tudok sokak számára érdekes dolgokról beszélni, idézni, stb..

Most kicsit olyan érzésem van, mint az év végén, olyan "összegzős" felling....

Hja, nem is meséltem, majdnem vége szakadt az ayahuascarealitynek. Ma meg akart egy....na, most nem vontam le általánops következtetéseket...szóval egy napbarnította hullarészeg, késsel hadonászó fasz. Gondolkodtam, hogy kegyetlenül megverjem-e, de aztán győzött a hippi énem.

Nnna, holnap!:)

Megengedek magamnak ennyi téma-lazulást(miért is ne tehetném?:))), hogy megemlítsem: Mernyaunak ma volt a születésnapja. Nem mondom meg, hányadik. A hátsó sorokból már hallom: "Úúú, hallottátok, a Hanaura egy 13éves kislányt..khmm..."       :))))))))))

Szóval semmi ilyesmi, ellenben ez egy szép nap.

Happy 'nyau day!

SD barátom még szombaton elküldte az élménybeszámolóját, de csak mostanára jutottam el odáig, hogy be is tegyem. Én nagyon sokat tanultam belőle! SD egy aranyosan nyegle ember, akinek a társaságában az ember folyamatosan szakad a röhögéstől, annyira jó a srác stílusa! És amikor élménybeszámolót ír, persze, hogy azzal az ellenállhatatlan stílusával teszi, ami az övé. Ugyanakkor- és nekem ez a legszimptikusabb, így, egyben- a legkomolyabb, legmélyebb dolgok hangzanak el közben. Nekem ez így hiteles, így korrekt, főleg tőle. Egy aranyos, szerethető ember tökőszinte és halál egyszerű leírása arról a mélységről amit az életében tapasztalt az ayahuascával való találkozásakor. Nálam tíz pont.

Ím:

Megittam egy adag ( 1 dl) teát. Úgy néz kezdek megbarátkozni az ízével, már eltudom viselni. De a tea is kezd megbarátkozni a gyomrommal, nem akar kijönni magától. Ivás után 25-30 perc múlva, az ujjammal könyörgök neki, hogy jöjjön már ki. Ki is jön. Ekkor én győzök. Aztán eltelik 20-30 perc és a DMT győz felettem.
De mielőtt még magával vitt volna a tea, és elkezdődtek volna a víziók, éreztem hogy az agyam kurva pengén fog, sokkal élesebben mint 7köznapokban, és akkor kaptam a következő tanítást. Az elengedésről tanítottak.
Elmesélték nekem, hogy van egy kalitkám, van benne egy szép madár. Vajon enyém e IGAZÁN ez a szép madár ?
Mert van egy másik eset is ám, amikor a madár a kezemen ül, és semmi nem láncolja hozzám, a madár szabadon dönt arról hogy elrepül e. A madár elszál, majd rájön a madár hogy hozzám tartozik, és magától visszajön, visszaül a karomra és velem marad.
Kérdezték, hogy szerintem melyik eset az amikor úgy IGAZÁN az enyém a madár ?
Nem volt vitás számomra, hogy második eset. Tanuljuk meg elengedni a másikat, akár barátot, akár barátnőt, és ha ő igazán szeret és ragaszkodik hozzánk, úgysem fog örökre elrepülni. Nehéz ezt a gyakorlatban megcsinálni, de próbáljátok ki, meglátjátok csak olyan madaratok lesz akivel boldogok lesztek, nem pedig kötelekkel és kalitkákkal láncoljátok, kötitek magatokhoz.

Aztán rövid időn belül, elkezdődtek a víziók, nem voltak túl erőssek, de túl gyengék sem. Itt csak annyi volt, hogy kalauzoltak egy idegen világban. Ez kb. 30-60 percig tartott majd belealudtam mikor már csökkent a hatás. Ez a szombat esti teazás nem volt túl hosszú, de azért tetszett.

Megmaradt még 3 dl, mit csináljak vele ?

Ki nem öntöm, aztán éreztem még szükségem van rá, így vasárnap éjszaka is elkezdtem.

2010.február. 28. vasárnap este 21:30.

1 dl-t megittam. Az íze már "tök jó". 25 perc elteltével alig akar kijönni belőlem. Kis idő múlva érzem beüt, kezdődött a "mozi". Fantasztikus volt. Elkezdték egy vésővel vésni a szemeimet. Azt mondták hogy dzsuva van rajta, és nem jól látok bizonyos dolgokat. Muszáj hogy levéssük róla ezeket. :-) Amúgy igazuk volt. Hagytam hagy véssenek. Gyorsan vége lett, 15 perc volt maximum ez az út.

2010.február. 28. vasárnap este kb. 22:30.

Megittam a második adagot is. Kiraktam.
Közben jött egy gondolat hogy ennem kell valamit. Leszaladtam még a konyhára, ettem gyorsan egy jó kis paraszt kolbászt. Közben már a fejemben mondogatták, hogy 5 percem van még, siessek. Hát siettem, éreztem sietnem kell, mert ha a konyhán rámtör akkor ott ragadok és mozdulni nem bírok. Felmentem az emeletre, lefeküdtem és pár perc múlva kezdődött is megint a "mozi".

Amikor megjött a hatása mindig elvittek egy rossz világba, és az egyik mocsokból a másikba hordtak. Már nagyon elegem volt belőle, mert már kurva rég óta, a mocsok és a mocsok volt mindenhol. Ekkor ébredtem rá az isten tudatomra. Eszembe jutott az isten, és hogy ő segít nekem. Abban a pillanatban mintha kővé dermedt volna az a mocsok világ, és egy leírhatatlan fantasztikus helyre csöppentem. Éreztem még nem vagyok elég tiszta, túl szenyezett vagyok ahhoz, hogy közelebb engedjen magához az isten. Rájöttem csak rajtam múlik, hogy mennyire tisztítom le magam, tüntetem el magamról a szenyett, és minnél jobban levetem ezt a szennyes "ruhát" annál közelebb kerülök hozzá.
Aztán megint visszacsöppentem a mocsokba, mert egyik pillanatban elvesztettem az isten tudatomat, és azt, hogy ő mindig velem van. Majd másik pillanatban megint előjött, és megint csodaországban voltam. Ez így ismétlődöt nagyon nagyon soxor, mocsok,fájdalom,majd istenre gondoltam és mindig segített nekem azonnal. Minden egyes körnek az lett a vége, hogy mikor az istenre gondoltam boldogságot találtam. Mindig segített. Elszakadtam tőle, belefeledkeztem a mocsokba, és megint felé fordultam és segített. Leírhatatlan élmény volt.

Jött a hülye agyam a képbe megint, elkezdett azon "aggódni", hogy már tök régóta ( lassan 1 órája) tart a tanítás, és hogy annyira élvezem de nemsoká vége lesz. Ekkor mondták, hogy a picsát aggódok már megint a jövőn, meg azon hogy mi lesz. Még nincs is vége semminek, miért cseszem el az aggódásommal azt a csodát amiben jelenleg részem van. De csak rágódtam hogy jaj-jaj vége lesz, és visszacsöppenek ebbe a hülye világba. Lebasztak folyamatosan hogy fejezzem már be, a jelennel foglalkozzak. Nem is tudom mit hoz a jövő, lehet hogy a "lottó ötöst hozza" és miért aggódok akkor ? :-) Igazuk volt. Próbáltam csak a jelennel foglalkozni.

Jaah egyszer csak egy szemét dombot láttam. Mondom mi ez ? Semmi válasz nem volt, csak egyre csúnyább és csúnyábbnak tűnt a szemétdomb. De nem valami földi szemétdomb volt, hanem egy másik világé, ami nagyon csúnya volt. Mondom mieeez ? Ilyet szólnak: Ez az agyam ! Nah mondom fasza. Vazz hogy néz ki az agyam ? Ekkora szemét van benne ? Nemcsak hogy benne van a szemét, hanem az egész agy egy nagy szemét kupac. Áááááá.
Ordítottam, persze nem fizikailag, hanem mentálisan a fejemben. Tiltakoztam, hogy nem-nem ez nem lehet az agyam. De-de ha tetszik ha nem ez volt az agyam. Közben úgy éreztem lehánynám legszívesebben az agyam.
Aztán szépen lassan kezdtem kijönni a tea hatása alól.

Picit ültem az ágy szélén még, és neki álltam a következő adagnak.

2010.február. 28. 23:57 perc volt.
Megittam az utolsó 1 dl-t is. Az alja jó sűrű volt. Pfááááj. 25 perc múlva kiraktam magamból. Majd gyorsan leszaladtam megint enni, gyorsan kentem vajas kenyeret, még gyorsabban megettem 2.5 szeletet, és irány az ágy. Éreztem nemsoká jönni fog megint, ami elkerülhetetlen. Hát jött is. Olyan hajnali 0:45-0:50 volt.
Életem egyik legdurvább leckéje volt. Ha címet kellene adni neki, az lenne, hogy: Küzdelem a démonokkal.

Pár perc alatt elkezdődött a küzdelem. Démonok és sötét erők jelentek meg, azt akarták hogy álljak át az ő oldalukra. Azt mondták, hogy mindent megadnak nekem, csak "írjam alá", hogy lepaktálok velük. Ááá mondom hülyék vagytok, és kiröhögtem őket, fent álltam egy domb tetőn, eltapostam az összes démont, és rajtuk álltam. Röhögtem, hogy legyőztelek titeket ! Óriási győzelem érzetem volt. De nem hagyták annyiban. Valahogy megint betaláltak, jöttek folyamatosan, hízelegtek.
MINDENT igértek. Azt mondták mindent megkapok, a fizikai világban, csak álljak be közéjük. Folyamatosan keményen elutasítottam őket. De nem hagyták annyiban. Mindig éreztem, hogy legyőztem őket. Majd nem voltam egyedül, az egyik spirituális mesterem is jött és segített a velük való harcban. Nagyon sokat segített. Több órán keresztül ott volt ő is, és sok harcot küzdelmet levett rólam.

Látták a démonok, hogy nem hajlok feléjük, és tudták, hogy van jelenleg egy kedves lány az életemben, és azt mondták nekem adják őt is. Ő is az enyém lesz, csak a sötét oldalhoz álljak már át. Mondtam nekik, ha az Isten nekem szánta azt a lányt, ő úgy is nekem adja, de még 10szer többet is ad mindenből. Ha meg az Isten nem nekem szánta, akkor semmit nem érek vele, nem kell a démonoktól semmi, bármit is igérnek. Megint győztem felettük és röhögtem rajtuk. Persze mondanom sem kell nem hagyták annyiban.

Látták nem bírnak könnyen, így belementek ennek a lánynak az álmába a démonok, és megkisértették őt is. Tudták ha őt megkisértik és beáll közéjük akkor az óriási csapás lenne nekem. Igértek neki örök fiatalságot. Rohantam egy szempillantás alatt oda, és ordítottam, hogy ne fogadjon el semmit. Valóban megkapja amit igérnek neki a démonok, viszont azt elfelejtik mondani, hogy ez NINCS ingyen. Halála után KŐKEMÉNYEN kell fizetni érte. Aki a démonoktól kér, annak a lelkét a halál pillanatában a mormoncok elrabolják és több ezer évig a csicskájuk lesz. Ezt elfelejti előre mondani a démoni világ. Mi pedig a hülye agyunkkal vagyunk annyira buták, hogy azt hisszük ők ingyen segítenek. NEM, semmi nincs ingyen !

Semmit de semmit ne fogadjunk el tűlük. Ekkor folyamatosan őt kisértették. Közben engem is, megint mondták nekem, hogy megkapom a lányt ha segítek a sötét oldalnak, közös jövőnk lesz meg ilyenek, és nem csak én egyedül, hanem mind a ketten bármit kérünk megadják nekünk. Ekkor megint ugyan azt mondtam, hogy az Istenre bízom, hogy mi az ami nekem "jár", nem én akarom eldönteni nekem mi kell, hanem majd amit ő ad azt fogadom el. Az istennél jobban senki sem tudja, hogy mi a jó nekem. Amit én az agyammal kívánnék, az egyáltalán nem biztos, hogy összhangban van az isteni tervvel. Így nincs szükségem semmire sem a démonoktól.
Sikerült szerencsére megint nagy küzdelmek árán elutasítanom őket, folyamatosan nagyon sokat segített nekem a Béla a mesteremnek a szelleme. Hívtam más mestereket is, ők is folyamatosan támogattak és segítettek. Nagyon hálás voltam nekik.

Hatalmas élmény volt a következő:
Volt egy pillanat, mikor megszűnt a testem. Csak a gondolat voltam, és léteztem, tudtam magamról de nem volt testem, semmilyen testem nem volt, csak én maga voltam a gondolat test nélkül. Ezt most miközben írom, ezeket próbálom elképzelni, de szinte lehetetlen, pedig pár órája tapasztaltam meg, hogy ez milyen. De inkább aggyal ezt az állapotot ne is akarjuk elképzelni, mert nem lehet, és irány a diliház :-)

Majd átváltoztam sok sok féle emberré. Voltam 2 éves gyerek, akinek nincsen keze sem, és lába sem. Illetve a lábaim helyén csak valami csonk volt, és a kezeim is. Ujjaim sem voltak, csak vállamból jött ki 10-20 cm-es csonk. Így éltem, soxor. Sok sok életet átéltem így. Azt mondták többet már nem fogok.

Naah jött egy kép, egyik előző életemből. Kíváncsi volt egyik ismerősöm, hogy honnan ismerjük egymást (előző életeink valamelyikéből), aztán egyik találkozást megmutatták a sok közül. Talán pont egyik legviccesebbet. Középkorú férfi voltam, ő meg egy nálam valamivel idősebb hölgy. És nagyon tetszettem neki, de én nem figyeltem rá, vagy nem akartam tudomást szerezni róla. Ő meg próbálta a figyelmem felhívni magára. Erre mit csinált ? Tyúkot akart lopni tőlem, úgy hogy én ezt mind látom. Hát persze így egyből felhívta magára a figyelmet ez kétségtelen :-))) Áááá hatalmas volt mikor ezt megéltem, röhögök rajta rendesen :-)

Aztán elkezdtek a jövőről is beszélni nekem. Közben persze meg-megszakadtak a képek, a démonok és sötét oldal jelen volt és mindig belementek ennek a kedves lánynak az álmába, és nagyon soxor odakellett mennem, és segíteni neki, távol tartani őket. De megoldottuk :-)

Szóval a jövőről is beszéltek: Erről talán mindent nem írnék le, mert nem tudom, hogy igaz e, aztán nem akarok befosatni bizonyos embereket. Tudom majd sokan megkérdezitek, hogy naaa és énrólam mit mondtak ? Mondtak egyáltalán valamit ? Felesleges megkérdezni, úgysem válaszolok. Majd megtudjátok. Ami fontos volt és nem tudom (még) igaz e, hogy egyik ismerősöm 9 év múlva meghal. Megmutatták a halálát, és azt is, hogy tanuljam meg már most elengedni. Mutatták, hogy hol hal meg, addig miket csinálunk...stb. Sok mindent kaptam itt is, de direkt ide már nem írkálok részleteket és konkrét embereket ! Majd megtudjátok :-)

Voltak olyan részek, mikor azt élhettem át többször is, hogy milyen mikor a Kundalíni kígyót felébresztjük hülye gyakorlatokkal, és közben még nem vagyunk rá érettek. Azt hiszem ezt inkább ne próbáljátok ki, mert garantált hogy maximum 5 percen belül irány a diliház. Olyan világba csöppentek amelyeket a hülye gondolatainkkal mi magunk teremtünk meg. Ha majd készen állunk rá spirituálisan, akkor a kundalíni magától felébred, és akkor már megbírkózunk vele, és tudjuk kezelni a helyzetet. Én magam sem voltam kész, ezért majdnem be is golyóztam abban a világban.

Olyat is átéltem mikor megmutatták, hogy minden ember és minden akár élőlény akár tárgy a világ bármelyik pontján van, összevan kapcsolva egy számunkra láthatlan szállal. Belekiabáltam mentálisan nevezzük éternek, és az az ember aki tőlem jelenleg 30 km-re volt meghallotta. Mentálisan jelezte, hogy vette az adást :-)  Aztán a föld másik pontján valahol japán környékén láttam amint egy erdei pici tó felett, belóg egy virág a víz fölé és harmat csepp van a virágon rajta. Majd a pillangó ami a virágon ült rajta, elrepült, és ennek hatására az a harmat csepp belesett a vízbe. A tó felszíne eddig nagyon nyugodt volt, de ez az 1 csepp harmat belecseppent és apró nagyon finom hullámok keletkeztek rajta, amit itthon is lehetett érezni és a kezemmel felvettem ezeket a hullámokat majd tovább adtam mássnak, hogy érezze ő is, hogyan milyen finoman simogat a víz. Pillangó miatt simogat és olyan lágyan mintha maga a pillangó csinálná. Nagyon fantasztikus volt ez is :-)

Aztán éreztem hogy kezdek visszajönni az itteni világba, de már hajnal 5 óra körül lehetett az idő. Néha néha elaludtam percekre, de még folyamatosan jöttek a víziók és tanítások egésszen reggel 8 óra környékéig.

Fantasztikus csodát élhettem át megint ezen éjszaka alatt. Megint úgy érzem sokkal több lettem, sok sok mindenre megtanítottak. :-)

Egyszerre voltam nagyon boldog és szomorú, amikor a végén hihetetlen csattanóval kiolvcastam végül Castanedától az Ixtláni utazást. Halucska ajánlotta, hogy mindenképpen olvassam el, neki ez a kötet a kedvence Castanedától. Nem egy új hullám, sokan talán már betéve tudják az író összes művét, na bumm, hozzám később érkezett meg. Akikhez meg még nem érkezett meg, azoknál őszintén remélem hogy meg fog. Nem állítom, hogy ez a könyv, vagy akár a többi amolyan bibliakánt funkcionál, de a tényéeg érdemes egy próbát tenni. Én el is kezdtem vadászni a többi kötet után, nyilván az alapműnek tartott első három könyv maradék két kötete lesz a fő dolog.

Gondolkodtam valami idézeten, de annyira egyben "üzemel" a könyv, hogy nem igen tudtam kiragadni semmit. Így egynben tökéletes.

Utazásra fel!

Egy idős indián ember így írta le belső küzdelmeit: "Két kutya él bennem. Az egyik hitvány és gonosz, a másik jó. A gonosz folyton a jó ellen harcol."
Amikor megkérdezték, melyik kutya fog győzni, az öreg egy pillanatra elgondolkozott, majd így válaszolt: "Amelyiknek többet adok enni."

(Indián mondás)

Azon kapom magamat, hogy lassan minden érdekel, mindent szerek aminek valamilyen köze van a sámánok, induánok kultúrájához, különösen ha az az amerikai kontinensről való. Most aktuálisan, hogy írjak valami totál nem-ayahuascásat, mate levél után vadászok.

Filteresben sok helyen kapni mate teát, de engem főleg a levelek érdekelnek, nagyon jó kis anyagokat, cikkeket szedegettem össze erről (is). Hát igen, bővül az ember érdeklődése, mert csak rápillat egy világra, ahogy anno én az ayahuascára és nem lát mást, csak egy nagyon erős medicint mai segíthet. Ez szerintem kis kivétellel mindenkivel így kezdődik. Aztán, szerencsés esetben a medicin ha beváltja a hozzá fűzött, gyakran elég romantikus várakozásokat, akkor elkezd az ember nézelődni, hogy ennek a gyereknek kik is a rokonai. Semmivel se voltam, és vagyok különb senkinél, amim volt az egy jó szándék.

És aki figyelemmel kíséri, fogalmazzunk úgy: beülről a csapatunkat, az láthatta/láthatja, hogy az a kezdeti maximálisan elvárható szint, a jó szándék, a jó keresése azért elég sok irányba kalandoztathatja az embereket. Néha azonos végcéllal, néha nem.

Én az egészséges haladás híve vagyok. Senki se érezze frusztráltan magát, mert teszem azt nem egy sámánizmus.megszállott, de szereti az ayahuascát, ez itt nem egy elit klub, de nyilván a megismerés akkor egészséges, ha önmagát teremti újra: a megismerést. És noha nem vagyunk indiánok, sámánok, medicinman-ek, és még ki tudja mik,sokan nem a prérin hanem a lakótelepi prérin lakunk, és nem hiénáktól, csörgőkígyóktól, hanem zsebesektől félünk, de...de azért csak maradt valami igény benn megismerni EGÉSZÉBEN ezt a dolgot, nem?

Nem véletlen hogy egyre inkább próbálom kitárni azokat a bizonyos kapukat. Elég szarul nézne ki ayahuascáról, meg nagy tanításokról vakerálni, közben meg mindent kidobni, visszautasítani. Miért is kéne?

Aztán nyilván nem minden a sajátom, nem minden az enyém, nem minden az én utam, és akkor nem feltétlenül veszek fel mindent az úton amit találok mert lehet, hogy nem nekem tették oda, rakták le.

De attól még nem rúgok bele.