Az igazság az, hogy kicsit még mindig le vagyok merülve a hosszú hétvége miatt. Elég komoly kis csomaggal ajándékozott meg a sorsom. Nagyon szerencsés vagyok minden perc miatt. És noha életem legszenvedéssel telibb ayahuascázásán vagyok túl, mégis, nagyon gazdagnak érzem magamat. És az én gazdagságomat nem tudja egyetlen zsebtolvaj se kicsempészni a hetes buszon zötykölődve. És nem csak azért mert nem szoktam a hetessel utazni..:)))))
Érdekes módon például nem volt semmi technikai érdekesség, most beszélgettem egy baráttal, és meséltem neki, hogy a főzet nem volt erősebbre főzve(NAMEG: lehet a dmt-t erősebbre főzni, de vajon a spiritet hogy lehet erősebbre főzni?), nem volt töményebb, nem ittam többet mint szoktam, mégis nagyon működött, mérhetetlen szenvedést, és ehhez arányított tisztulást eredményezett. Néha nem is tudom mi visz tovább. Persze, tudom egyfelől, mert megvannak a magam céljai, de időnként ledöbbent, hogy nem fáradok el, vagy nem ijedek meg. Akikkel beszéltem, azoknak kivélet nélkül egyre felemelőbbek ezek az alkalmak a nyilvánvaló fájdalom, szenvedés ellenére se, nekem meg egyre keményebb...:)))
És nem csak arról van szó, hogy mélyül a kapcsolatom, a megértésem erről a dologról. Persze szeretném azt hinni, hogy ez is jelen van, de minél mélyebbre kotrok a magam szemetében annál jobban fáj minden egyes alkalom, annál többet félek, annál durvább az egész.
Úgyhogy kezdem azt hinni, hogy a legideálisabb vagy csak egy-két alkalommal ayahuascázni vagy nagyon a végére járni, mer biza ez egy nagyon félelmetes egy út.....
