Az egóról akartam ma írni.
Sok dolgot lehetne,biztos lesz, ami kimarad - azokat majd legközelebb. Onnan jutott ez eszembe, hogy gondolkodtam, mennyire kiszolgáltatott állapotban van valaki, amikor a lehetőségekhez mért szakrális körülmények között magához veszi az ayahuascát. Mert akkor minden védelem ami egyébként fizikai szinten jelen van az ember életében, az erejét veszti. Legalább is anyagi szinten.
Ma beszélgettem a párjával annak a barátunknak, akit szombaton kísértünk, hogy egy kicsit az előzetes megbeszélések ellenére is aggódott. Persze, ez normális dolog. Hülye lett volna nem aggódni. Ami ilyenkor történik, az egy nagyon erőteljes, és kicsit félelmetes is. És ha szerencséje van az embernek akkor a folyamat, mindenestül "kicsontozza" úgy az embert, hogy csupaszon, rózsaszín popóval ott álljon a semmi közepén, várva, hogy másként, mélyebben lássa a világot, mint amúgy. Ehhez viszont - ahogy tapasztaltam, megértettem, és ahogy olvastam is a "nagyoktól" - az kell, hogy az ember letegye a fegyvert, ne harcoljon, és ne is védekezzen. És ez az a bizalom, amit nem olyan könnyű megszerezni, és főleg megtartani. Jön az Élet és leteszteli a frissen önavatott mágusokat!:)))
Meg mindenki mást is...
Valahol ez logikus is. Nehéz védelmet kérni úgy, hogy közben az ember a töltött revolvert a farzsebben tartja. Én ha ezt tapasztalnám, ha mondjuk ilyen tanító lennék, akkor legfeljebb felületes dolgokat adnék át annak, aki noha látszólag tanulni akar, de valójában nem akar semmit se. Ha azt akarná, akkor neki adná magát annak a dolognak, legalább darabonként. Természetes dolog, hogy nem megy elsőre, de ha valaki komoly, akkor ennek kell lenni az iránynak.
Aki pisztolyt hagy a farzsebben az egész egyszerűen bizalmatlan, és ezen a fajta tudatsíkon mozogva ez nem egy előnyös dolog. Ugyanis üres kézzel távozik az ember, aztán a mézesüveg külsejének a nyalogatásával álmodozhat a mézről csak mer' látja a mézet.
Nem véletlen, hogy manapság annyit írok eről a témáról, egyre fontosabb a számomra. Volt egy nagy illúzióm úgy jó másfél éve: azt gondoltam, hogy az ayahuasca egy olyan tiszta dolog, hogy nem lehet bepiszkolni, hiszen még az én tényleg mocskos szívem se tudta. Van amiben igazam lett, van amiben nem.
Azt hiszem tényleg nem lehet beszennyezni. Aki olyan, az hozzá se tud érni ehhez, de tényleg. Másrészt meg a szándék az mindig ott marad, és az ego is, jelenlegi irományom tárgya.
Rengeteg, nem feltétlenül csak sámáni technika van arra, hogy ezt hogy lehet félretenni. Ezek nagyon jól használhatóak. Másrészt rögtön egy lehetőséget adnak különböző kultúrák különböző megközelítéseinek látszólagos ellentétét, egymást kizárását feloldani. Ki kell egyszerűen csukni az egó hatását. És senki ne várja, hogy majd az ayahuasca vagy bármilyen más gyógynövény, vagy folyamat kikapcsolja, mert nem fogja. És még ha meg is tenné, a hétköznapokkal akkor mi van? Mert ezek azok az idők amikor az ember átgondolja, hogy mi is volt és a többi.
Főképpen: mi történt, mit kapott.
Mert amikor meglátja az ember a fényt, akkor gyorsan belekapaszkodik és azt hiszi már el is érte, meg is kapta. Szerintem majdnem mindenki azt hiszi akkor és ott.
És ez az a pont amire gyakorol az ember.
Mert, tudjátok, a legkisebb növény, a legapróbb madár is a fényt keresi, arrafelé néz, mégsem hiszi, hogy ő a világ közepe. Egyszerűen csak járja az útját a maga tempójában a maga útján nagy megfejtések, és nagy egó nélkül.
Nem véletlen, hogy a természeti népek olyan kölcsönhatásban álltak az őket körülvevő természettel. Ők értették, hogy a részei ennek, csak mi vagyunk itt szabad akarattal elizolálva - rábízva magunkat a hülye egónk felesleges építményeinek a védelmére.
Pedig olyan sokan tudnak vigyázni ránk.
Bizony, nagy megfejtés az a fárnya bizalom. Valahogy csak meg kell tanulni, vagy ellesni, vagy ellopni, vagy bármi csak meglegyen.
Olyan nagy szükség van rá!
(holnap folytatom...)
