Tegnap, a PannonInipis(www.inipi.wicca.hu/index.html) izzasztókunyhó kapcsán jutott az eszembe, hogy ez a fajta természeti, mondjuk úgy vallások, vagy természetközeli népek élete mennyire nehéz és mennyire szép volt. És ez egy nagyon gazdag világ. Ahány törzs annyi tradíció, még egyazon családon belül is.

Számomra Hilario szertartása is ezért volt egy nagy csoda, annyira éreztem a "természeti" kapcsolatot, annyira minden erre rezdült. Az egyik legfantasztikusabb dolog, amit láttam/tanultam ott, az az, hogy például a tisztulás "termékét":) nem dobják ki, hanem van egy tisztulógödör ahová elássák. Vissza a földbe. Mert hát ha hány az ember, de előtte tegyük fel kicsit böjtölt, akkor mi van a hasában?

A gyógytea.

Az pedig szent dolog. És mennyire össze van minden kötve mindennel! Amikor egy helyen szertartás van (ezt Hilario mondta), akkor az ő hagyományuk szerint sok dolog után( tértisztítás, imák stb) az egyik első dolog a hányógödör kiásása. Erről van egy érdekes dolog, szintén Hilariótól származik az infó:

Valaki megkérdezte tőle anno, hogy miért kell gödör, és elásni, és ezek a dolgok. A válasza először is az volt, amit írtam is. Hogy ez egy szent dolog, egy nagyon-nagyon szent dolog. És azzal megfelelően bánik az ember.

A másik infó kicsit ijesztőbb volt: Hilario szerint ha kihányjuk az ayahuasca teát, ami összegyűjtötte a testbe a fizikai, mentális, spirituális mocskot, ami benn volt, vagy amit hagytunk hogy kijőjjön, és azt nem ássuk el, nem adjuk vissza a gyógyteával együtt(ami a hordozója) a földnek, a földbe, akkor komoly esély van rá, hogy a betegségek amiktől megszabadított a szent főzet, az visszatér.

Hát mit mondjak, van még rengeteg tanulnivaló. Két-három alkalom volt amikor elástam. És persze, nem biztos, hogy visszajön a dolog, de a "komoly eséllyel" az bizony "komoly eséllyel", és kész. Érdemes óvatosnak lenni, én a saját kis utakkal kapcsolatban is azért szoktam óvatoskodni, mert össze lehet spekulálni jó dolgokat az ayahausca teával, és kitalálgatni tényleg jól működő dolgokat azzal a nárcisztikus, szentimentális tévedéssel, hogy majd a Nagy Szellem mindent megold, de nem fog. A Nagy Szellem adott egy utat. Nem kötelező követni, de érdemes számolni a veszéllyel, amikor az ember összetalálkozva az ayahuascával kidobja a komplett kultúrát mögüle. Ezt nem véletlenül csinálták így az indiánok.

Persze, ahogy kezdtem is a cikket, nagyon sok eltérő tradíció van, helytől, körülményektől függően, de valahogy mindegyikben benne van, aminek benne kell lennie. És ahogy írtam is, ezt new age-spekulálgatásokkal nehéz pótolni. Valahol olvastam, de ez több helyen is felbukkant információ, hogy az ayahuascáról maga az ayahuasca tanította az indiánokat, sokezer éven át. Namost lehet, hogy mi is ilyen ász csókák vagyunk, hogy a tizedik emeleten a lakótelepen mindent újraírunk, de inkább ne!:)))

Ugyanakkor, mielőtt bármi azt hinné, hogy az egyéniség útjában állok, gyorsan leírom: ki lehet részleteket, nagyon jó dolgokat találni, úgymond honosítani, és akkor mindenkinél más lesz, ott lesznek a saját, házi ízek. Ezzel semmi gond nincs. Sőt erre még bíztatok is mindenkit. EZ egy jó dolog, de tényleg annyira fantasztikus ahogyan ezeket a dolgokat az őslakosok kitalálták, hogy ebből a tengerből ha csak pár cseppet megtart az ember, már akkor is gazdag ember lesz. És már pár cseppnyi esélye van az ideális úton maradni!:)

A másik, ez egy olyan szép dolog, ez szintén Hilariótól jön, hogy a szertartás előkészületekor ugye amikor megássák a tisztulógödröt, szórnak bele jó sok gyógynövényt, meg ilyesmit, és a földből, amit a gödörből kiásták, megépítik az oltárat.

Ez annyira szép!

És amikor a szertartásnak, vagy szertartásoknak végük van, akkor az oltárat összeszedik, és visszatemetik a gödörbe, a "tisztulási nyomokra". Ez valami annyira gyönyörű dolog! Így visszatér minden a Föld Anya testébe, és sok dolog mellett ezért is hálásak lehetünk: nem csak mi nöttünk ki belőle, és nem csak minket hordoz, hanem magába fogadja a fájdalmunkat, gondjainkat, amikor a belőle kinőtt varázsfonalba kapaszkodva próbáljuk azokat leadni.