Az ows-ről csentem el az alábbi könyvajánlót, egyszer már betettem egyet erről a kötetről, de ez sokal jobb, hiszen idézeteket tartalmaz a könyvből. Ahol megtalálható: www.ows.eoldal.hu/cikkek/samanizmus/piers-vitebsky_-a-saman-_reszletek_
A lélek utazásai - Révülés, extázis és gyógyítás - Szibériától az Amazonasig
Részletek : "Piers Vitebsky : A sámán" című könyből
Részletek : "Piers Vitebsky : A sámán" című könyből
"A sámánt a szellemek választják ki, megtanítják, hogyan kerüljön transzba, hogyan repüljön lélekben az égi világokba, vagy hogyan ereszkedjen le veszélyes szakadékokon a föld alatti világ rettenetébe; ahol húsát csontvázig lecsupaszítják (a vadásztársadalomban a csotok az élet lényegét jelentik), majd ismét összerakják, hogy új életre szülessen: így nyerve el erejét, hogy helytálljon a szellemekkel szemben, meggyógyítsa áldozataikat, megölje az ellenséget, s megmentse népét a járványtól, éhezéstől. Ez a sámánvallás leglényegesebb közös eleme, amely a Föld sok részén fellelhető. Ugyanakkor a sámán mindennapi életet él, vadászik, főz, kertészkedik, végzi a napi munkáját, mint bárki más. Amikor a sámánok a többi világot emlegetik, akkor nem a mi világunktól elkülönítve képzelik el, inkább úgy, hogy ezek a világok képezik a dolgok igazi természetét, s ezek az e világi események igazi okai. Ezt a világnézetet az egész közösség osztja, közülök kerülnek ki a kisebb, vagy nagyobb erejű sámánok, attól függően, hogy mennyire ismerik fel ezt a valóságot."
"A sámán nem létezhet az őt körülvevő társadalom és kultúra nélkül. A samanizmus nem különálló, egységes vallás, hanem különféle vallási érzékenység és gyakorlat kultúrákon átívelő formája."
"A sámán nem magányos misztikus, hanem a közösség szolgálója. A sámán számára a közösség egy meglehetősen kicsi skálájú társadalom, amelyben a lélek eszméi keverednek a természeti folyamatok ciklikus nézetével, úgyhogy a sámán szerepének fontos része a közösség lelkierejének szabályozása és megőrzésének elősegítése."
"Azonban vannak meglepő, nehezen magyarázható hasonlóságok egymástól oly távol élő népek sámánhite és gyakorlása között, mint a sarkvidék, az Amazonas vidéke, vagy Borneó, bár minden valószínűség szerint ezek a társadalmak soha nem kerültek egymással semmiféle kapcsolatba."
"Az északi Jeges-tenger partvidékének jégtábláitól az Amazonas menti és borneói dzsungelekig, apró vadászközösségektől kezdve a hatalmas kínai uralkodó udvaráig a sámánelképzelések sokkal kevésbé különböztek egymástól, mint a kultúra bármely egyéb megnyilvánulása, a nyelv, a társadami felépítés, a politikai rendszer. Nagyon szoros összefüggést láthatunk ott is, ahol elképzelhetetlen bármiféle közvetlen történelmi kapcsolat."
"A sámán ereje a szellemektől ered, jelen lehet tárgyakban, dalokban, vagy cselekedetekben, mint például a dob verése. Ez az erő az egyes vidékeken különböző. Lappföldön a szaami számánok dobjukat közvetlen varázseszközként használják. Több sámánkultúrában a dob, vagy valamely más ütőhangszer ütemes verésével érik el a transzállapotot. Az Amazonas-vidék egyes helyein (vegetaliszták) a sámánok szellemeket rejtő növényeket vagy rovarokat nyelnek le, hogy átvegyék erejüket. Szörnyű történetek keringenek azokról, akik jogtalanul fogyasztottak hallucinációt kiváltó szereket, mint például az ayahurascát, bizonyítva, hogy veszélyes, ha valaki hozzáértés nélkül nyúl a drogokhoz. A bennszülött szakértők gyakran folyamodnak ehhez a módszerhez. Ha csupán a sámánnövények kémiai hatását állítjuk figyelmünk középpontjába, akkor szem elől vesztítjük a lényeget. A szellemi erő megfoghatatlan, és részben kívül áll a sámán hatáskörén: nehéz megszerezni és könnyen el lehet veszíteni."
"Minden tájnak megvan a maga szellemi jelentése. A Kamcsatka félszigeten a szibériaiak szellemeket látnak e hatalmas, ritkán lakott hegyvidéken az időjárás erejében, a sziklákban, a tavakban. A buja Amazonas dszungelében ellenkezőleg gondolják, miszerint a szellemek a vízre boruló különleges fajta, hatalmas fákban laknak. Dél-Amerika nagy részét az Amazonas és mellékfolyói hálózzák be. A vizekben és a környezetükben kialakult változatos vegetáció lehetővé teszi a gyógyító növények sokrétű használatát, s ez sajátos színt ad az Amazonas-vidéki sámánizmusnak.
Hasonló sámán-gondolatrendszerek felbukkannak az egymástól jelentősen különböző tájakon, más és más kulturális, szociális és politikai környezetben. Ez az isteniről való legkorábbi emberi elképzelés továbbélése lehet. Amint az idők során fejlettebb társadalmak alakultak ki, más vallási formák keletkeztek, a sámánelképzelések eltűntek, vagy feloldódtak ezekben a formákban. Gyakran rejtetten megtalálhatóak a nagy világvallások mélyén."
"Washington állam és Kanada határán a parti szelis nép körében több sámán szövetkezik, és szellemkenut alkotnak, hogy az alvilágba utazzanak, és visszahozzák a beteg állat alakú védőszellemét. Éjjel két képzeletbeli kenut készítenek. Minden sámán tart egy rudat, vagy evezőt, s a kenuban van egy cédrusfa deszka, amelyre tulajdonosának a szellemkenuról való látomásait festették. Dobok, csörgők és énekszó kíséretében a sámánok lelkei a föld alá süllyednek, mindegyik egymást követően elénekli a saját védőszellemének énekét. Miután megtalálták védőszellemét, visszahozzák a betegnek, aki ekkor felkel, és táncolni kezd. A szelis sámánkenut Michael Harner munkája tette ismertté, aki a neosámán műhelyekben is készített hasonlót. Itt a műhely munkásai alkotják a kenu legénységét, a sámán szerepét pedig egy képzett személy játssza, aki a kenuban ül a beteg mellett. A többiek körülöttük ülve figyelik az utazás eseményeit."
"A sámán tevékenysége nagymértékben függ attól, hogy szertartásának ereje mennyire tudja magával ragadni hallgatóságát. A rituálé mind a sámánra, mind a közönségre hatással van. A sámánok sok kelléket és szimbólumot használnak élményük megelevenítésére, a beteg érzelmi befolyásolására...
...A sámánt a szellemek választják ki. Az avatás legjelentősebb élménye, hogy a jelöltet megölik a szellemek, majd újjászületik. Az élmény hatására a sámán személyisége megerősödik, megnyeri szellem segítőit, akik képessé teszik arra, hogy keresztül-kasul utazzon a Világmindenségen. Más, ellenséges szellemek a betegnek, sőt sokszor magának a sámán személyiségének a negatív oldalát képviselik. A sámán többször is "meghalhat" a sámánszertartások alatt."
"A sámán neurotikus és pszichopata; a sámán a közösség legjózanabb embere, rendkívül érzékeny mások hangulatára; a sámán egy ripacs, bűvész, sarlatán. Ezeket az ellentétes megállapításokat mondják azok, akik a sámánokat megfigyelték."
"A sámán tapasztalatszerzése soha nem személyes felfedezőút, hanem a közösség szolgálata. A felavatás próbatétele során a sámán képessé válik arra, hogy átérezze mások szenvedéseit és szükségleteit. A sámánság talán a legősibb foglalkozás, olyan szerepet töltött be a közösségben, mint az ipari társadalmakban az orvos, az elmegyógyász, a katona, a jövendőmondó, a pap és a politikus.""Orpheusz, a görög zenész, akinek lantja oly édesen szólt, hogy a fák eltépték magukat a gyökereiktől, hogy követhessék, leszállt az alvilágba, hogy megmentse feleségét, Eurüdikét, akit egy vipera halálra mart. Énekével elbűvölte Kharónt, a révészt, Kerberoszt, a vad, háromfejű őrzőkutyát. A kárhozottak szenvedéseit is enyhítette. Elkápráztatta Perszephonát, az alvilág királynéját, aki beleegyezett, hogy elengedi Eurüdikét, azzal a kikötéssel, hogy Orpheusz nem nézhet hátra egész úton, amíg a felszínre nem érnek. Eurüdiké követte a sötétben, a zene vezette lépteit.
Az utolsó pillanatban, amikor már majdnem kiértek a napsütésbe, Orpheuszt annyira elöntötte a vágyódás, hogy nem bírta tovább, és hátratekintett az asszonyra. Ezzel örökre el is veszítette."
"Első pillanatban a sámán tevékenysége összeegyeztethetetlen az ipari társadalom általánosan elfogadott világszemléletével A sámángondolat ellentétben áll a tudomány lényegét képező ok-okozat "racionális" és mechanikus modellel. Bizonyos tudományok határterületei azonban nyitottnak tűnnek a szokatlan elképzelések iránt is, s magánszemélyként sok ember szeretne hinni a szellemekben. A samanizmus provokálja leginkább a modern eszmék szociális és politikai vonatkozásait. A samanizmus olyan világképet ajánl, amelyben az embereknek nemcsak úgy kell viszonyulniuk a környezetükhöz, hogy uralják azt, hanem ingatag és nehezen megharcolt kompromisszumokkal és az állandó odafigyelés és tiszteletben tartás árán.
"Egy olyan világban, ahol az emberek élete egyre embertelenebbé válik, a sámántársadalomba való bepillantás megmutatja azt a kis közösségekre jellemző intim emberi kapcsolatot, amely máshol teljesen eltűnőben van. A nagyvárosok neosámánista mozgalmainak ebben a légkörben kell működniük, s a jövő titka, hogy a sámánnézetek képesek lesznek-e a modern ember igényeit szolgálni ebben az egyre jobban széttagolódó, gyökértelen társadalomban."
