Annyira el voltam havazva az életemmel, hogy erről el is feledkeztem.

Urak, hölgyek!

Szerdán volt egy éves a blog!!!

Úgyhogy ezt nekünk:

Mit mondjak, nem gondoltam volna. Na persze, egyfelől gondoltam, mert tele voltam tervekkel, hosszabb távúakkal is, de aki látott már cifra dolgokat az életben, annak nehezen működik a tervkészítő egysége egy éves távlattal a bizonytalan dolgokkal kapcsolatban. Nos, mindegy, akármi is volt, most ez van, egy éves a blog.

Szerteném mindenkinek megköszönni aki valaha is belátogatott ide, akár csak egyszer is, és örömét lelte az oldalban.

Ami engem illet, egy rendhagyó blogtalálkozó lesz az, amikor lehetőség lesz egy kicsit ünnepelni, ez pedig jövő szombaton lesz. Lesz pezsgő, torta, minden, viszont hogy jusson bárkinek és lehetőleg ne is lőjjünk túl, aki jön, az legyen szíves szóljon nekem, dobjon egy mailt, vagy ide kommentezhet, felhívhat, ha megvan a számom, és akkor nagyjából tudni fogjuk, hogy hányadás állunk. Szeretném, ha minél többen lennénk a csapatból, úgyhogy a legjobbakat remélem.

Ami az ajándékot illeti, most gondolkodtam, hogy ez lehet, hogy úgy lesz, hogy az összes kommentező kap, aki eljön? Hmm, nem is rossz ötlet. Egyrészt az a napi kétszáz külön gépről jövő találat nem jelenti azt, hogy ennyien fogtok jönni, és azt sem, hogy ha ez mégis bekövetkezik, akkor nekem könnyű dolgom lenne....:)

Szóval igen, ez jó ötlet: bárki is aki egyszer is írt kommentárt a blogomra, és eljön, az kap egy kis ajándékot. Na! Megszületett ez! A dolog súlya kedvéért majd lesz egy külön bejegyzés is erről.

Pusszantok mindenkit!

Noha nem volt könnyű dolga velem:), Takasuri becsülettel átrágta magát a blogon, ami egyébként lassan egy éves, és akkor azt nagyon szépen szeretném megünnepelni (azon gondolkodom, hogy hogyan tudnék mindenkinek valami kis ajándékot adni), úgyhogy itt van a gépemen a régóta igért tartalomjegyzék.

Nem, nem Te nem találod, még nem tettem fel!:)

Ahogy az majd látható, a főbb dolgok vannak, és leszek benne főként. Volt sok olyan bejegyzésem, amihez nehéz bármilyen topicot találni, így nem is kerestünk. Amit sokan kerestek azok a Főzés részben lesznek, összeszedve az összes cucc az Idézetek részben és így tovább. Valaki ajánlotta nekem, hogy csináljak egy még sokkal fullosabb blogot ezzel a wordpress nevű programmal, majd ha valaki küld fénypostán egy kedves jóembert (jóasszony is lehet:), aki ért ehhez akkor meglesz. Habár a múlkor valami magyar nyelvű oldalon találtam leírást, nem tűnt valami nagy számnak a kezelése, ellenben akkor lehetnek külön rovatok is akár, vannak barátok, teszem azt a Bufo-t garantáltan fogom kérni, hogy írjon, rengeteg érdekes dolgok tud mesélni, aztán vannak barátok, immáron több is, akik meséltek nekem ottani, "hazai" ayahausca szertrtásokról, annak a hazájában, ezeknek a beszámolóknak is itt lesz a helyük, és jó, hogy lesznek.

Én itt próbálok autentikuskodni, remélem van valami haszna és értéke is a dolognak, de azért ez nem ugyanaz. Meg ami nekem még majdnem fonotosabb az autentikusságnál, az a megfelelő kozmológia. Nem az indián kozmológia, mert attól kurva messze vagyunk (s nem azért mert jobbak vagy rowsszabbak lennénk, hanem mert végtelenül mások), hanem egy számunkra is érthető, értelmezhető világkép, nagyjából úgy, ahogyan az tette a könyveiben Michael Harner, aki túl a nagyon komoly Amazóniai sajűt tapasztalatokon, ott töltött hónapokon, mégis csak egy városi fickó volt, és akiknek előadásokat tartott, azok is ilyenek voltak. Szóval nem árt reálisnak lenni.

Sokan kérdeztetek, amikor írtam, hogy részt vettem külföldi ayahausca szertartásokon, amit autentikusan csináltak, hogy milyen volt, ezeket az élményeimet is le szeretném majd írni.

Ami ebben az érdekes lesz, hogy ez még mindig csak egy féle szertartás. Láttam ott is olyat, hogy emberek megpróbálták az ottani dolgokat "hazavinni", hála a jó istennek, mert akkor már megérte, de rászólogattak egymásra, hogy a tüzet ne így rakd, azt meg ne úgy....öreg hiba. Kb két egyforma ayahausca szertartás sincsen, ezt én garantálom. Vannak hasonló motívumok, és nagyjából ugyanannak a dolognak a manifesztálódásáról van szó, de végtelen változatossággal.

Jó lenne, és időszerű lesz ezekről az élményekről írni, és talán összehozni valami átadható féleséget ezekből, ami segíthet azoknak akik otthon szeretnek egymagukban gyógyulni. Ez nem is annyira egy ilyen áthághatatlan szentírás lesz, azt szentek szokták megírni, én meg nem vagyok az, inkább egyfajta tipp-halmaz, ötletek, amivel hangulatosság, élővé lehet tenni a máshol tanultakat, és kialakítani a saját stílust is.

Van tennivaló. Mernyau nincs, és ez így is marad,  veszteség volt, meggyászoltam, és noha kurva nehéz most is sok minden, most már elindultam, elkezdtem kapaszkodni. És ha lehetek ennyire szentimentális, én remélem hogy az ezzel kapcsolatos nyúlfarknyi írások se voltak hiába. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy "fentről" a hegyről dumáljak "oda le", főleg, hogy sose jártam a hegyen. Hús-vér ember vagyok, érdekel a spiritualitás, annak az a vállfaja amiről az oldal is szól, de nem vagyok egy kikezdhetetlen terminátor. Bizony taccsra vágott ez a szakítás, de kegyetlenül, és örülök, hogy nem csináltam egy olyan oldalt, ahol játszani kéne, valami képet adni, mert az nem elég "megvilágosodott" , ha éppen heteken ketresztül nem eszek és nem alszok mert hiányzik valaki, akiről annak ellenére, hogy tudom: el kellett mennie, és jobb is, hogy ment, még mindig hiányzik. Ez van, ember vagyok, emberi dolgokkal, és ami az oldalt illeti: azt is igyekszem egy emberi módon szerkeszteni, úgy hogy tényleg a jó jusson erről a helyről bárki eszébe, függetlenül attól, hogy olvassa/szereti, vagy pedig nem.

Köszönet mindenkinek!

Honnan tudnánk, hogyan éljünk, ha nem hinnénk valamiben, ami nagyobb nálunk? Ki tanítana meg bennünket az életre? Ki mondja meg a fának, mikor jön el az ideje, hogy kisarjadzanak a levelei? Ki mondja meg a rigóknak, hogy meleg lett, s újra észak felé repülhetnek? A madarak és a fák hallgatnak valamire, ami bölcsebb náluk.

Gyakran üldögélek egyedül a sivatagban, elnézem a liliomokat s mindazt a sok szép rózsaszínű kis virágot, s azt kérdem magamtól: "Ki mondta Nektek, hogy tavasz van, s hogy virágozzatok?" Csak gondolkodom és gondolkodom, de mindig ugyanott lyukadok ki. Az, ami nagyobb nálunk, megtanít minden élőlényt arra, mit csináljon. Olyanok vagyunk, mint a virágok. Élünk és meghalunk, és magunktól semmit sem tudunk. De az, ami nagyobb nálunk, megtanít bennünket -, megtanít bennünket, hogyan éljünk.

Chiparopai, Yuma

Amikor egyszer, egy külföldi ayahausca szertartáson megkérdeztem a sámánt, hogy ugyan amikor retteg az ember, pánikba esik, halálfélelem van, megőrül, akkor az rossz-e a bizalom megingása, vagy micsoda....nem tudtam hova tenni.

A szentimentális válasz erre az lenne, hogy ez gáz, nincs bizalom, meg az ayahausca szelleme ide, vagy oda.

A sámán egy percig nem tudott válaszolni, annyira jó ízűen nevetett. Nem kiröhögött, semmi megalázót nem észleltem az egészben, aztán csak annyit mondott, hogy ez természetes dolog. Na ennyivel le is zártam a kétségeimet, legalább is ebben a tekintetben.

Szóval akkor azt mondhatjuk, hogy a nehéz pillanatok, a rosszullét úgy fizikai, mint mentális téren biza normális dolgok. Ettől függetlenül senki nem keresi a gondokat, csak elfogadja, ha éppen azzal jár a dolog.

Mit lehet tenni ilyenkor?

Ha egyetlen tanács van, amit elfogadsz, akkor kérlek legyen ez: semmit. Aranyszabály, hogy ameddig a másik nem kéri a segítséget addig az ember nem avatkozik bele, és nem kezd el jajgatni. Olyan nincs, hogy valaki annyira padlón legyen, hogy ne tudja valahogy jelezni, hogy segítségre van szüksége, ellenben valami kívülről "olyannak" tűnő helyzetnél olyan otrombán bele lehet valakinek az élményébe gyalogolni, ami sokkal rosszabb, mint nem segíteni. Akkor inkább ne.

Ezt néha nehéz megállni. Erre mondom, hogy érdemes utána járni a dolgoknak. Nem sok olyan videót láttam, ahol cukiskodtak volna az emberek, a sámán meg körbejárna mindenkinek megpuszilni a kobakját. Miért is kellene? ha van az embernek hite, hogy ez egy jó dolog, akkor miért kellene megrettenni attól ha valami nehéz?

Aztán nyilván olyanok csinálnak ilyen szertartásokat akik ezt tudják kezelni. Én két dologban hiszek. Az egyik az, hogy ha a tradíciók szerint mennek a dolgok egy sámán segítségével. Senki nem fogja tudni megmagyarázni, hogy nem az a legideálisabb. Azonban nincs mindig ott a lehetőség.

Aztán lehet egy kis házi ceremónia keretében egyedül, vagy egy baráttal is, ez is lehet jó.

Ami egy veszélyes dolog az a kettő között van. Nekem is többen ajánlották, hogy csináljak ilyen házi szeánszokat. Na most attól, hogy ezt mondjuk elnevezi az emberfia szertartásnak, attól még nem lesz az, szóval ott, ahol több ember összejön oda tényleg kell valami! Illetve valaki aki kvázi a hátán viszi az egészet, és tudja mit kell csinálni ha gáz van. És itt van a kutya elásva, mert ez többnyire egy sámán kvalitása, a hátán vinni az egészet, és egy tiszta védelmi mezőt kialakítani. Mi ezekhez lássuk be, nem nagyon értünk. Néha beüthetnek a nagy bazmegek, és akkor el se tudjuk képzelni milyen kapuk vannak nyitva, nem érdemes játszani ezzel.

Ha már gond van: Erre ahogy írtam, csak az vezethet rá, hogy a másik segítséget kér, semmi egyéb. Ha nem kéri, de látja az ember, hogy szenved, nehéz neki, akkkor a legjobb ha ő maga is erős, és az erőt adhat. Aztán, bármilyen közhelyes: légzés. Pár mély levegő csodákat tesz. A fórumon (sgforum.hu/forum.php3) pont a kopálról bezséltünk, ami egy átható illatú füstölögtetésre használ gyanta, amit gyakran használnak DélAmerikában ayahuasca szertartásokon tértisztítónak. De jó a fehérzsálya is, ami inkább Észak-Amerika, a fehér üröm, ami hazai (is), szantálfa, jobb füstölők, stb.

Testtartás. EZ is a légzéssel függ össze. A testtartás egy tudatmódosító dolog, ez tény. Egy összeroskadt testben összeroskadunk magunk is. Akkor inkább jobb feküdni kényelmesen, mint ölbe hajtott fejjel kínlódni. Kényelmes testtartás.

Zene. A második legjobb dolog egy nehéz helyzetben lévő embernek, ha zenélnek neki. Lehet magnóról is, de a legjobb élőben.

Az első, ha ő maga zenél.

Egyszer, amikor olyan szarul voltam mint asszem addig soha, ez segített. Olyan halkan énekeltem, hogy nagyjából melletem se értette senki, de összeszedett, és az ének tényleg egy ima lett, és egy orvosság. Nem véletlen, hogy minden szertartásnak a részei: az ima, és főleg a dal. Amikor ez velem történt, gyakorlatilag összeroppantam, tényleg kegyetlen nehéz volt, de vagy 10perc halk éneklés csodákat tett. Utána is nehéz volt, de egészen másképpen. Aranyat érő segítség. Ima és dal.

Tűz. Legideálisabb esetben a szabadban, fával. Legrosszabb esteben gyertyák otthon. Sose lesz ugyanaz, de az még mindig egy tűz. És aki képes nézni a tüzet, és csak úgy lenni, az megnyugszik. A tűz TÉNYLEG szétégeti a félelmeket. Azért parázsevést, parázsonjárást ne ilyenkor prezentáljunk!:)

A biztos pont. Amikor egyszer pánikrohamot kaptam, a barátom aki mellettem volt, kérte hogy fogjak meg valamit. Ez az övem volt. Azt mondta, ne engedjem el. És ez egy biztos pont lesz. Amikor az egó spontán szétesését éli meg az ember, az valami elképzelhetetlenül súlyos dolog tud lenni, amit az tud, akivel megesett, de tényleg. Ilyenkor aztán nagyon nagy szükség van egy komoly segítőre. Az nem segít, ha az ember fél nappal azelőtt még abban az illúzióban volt, hogy majd valaki segít neki. Segít is, de azt amikor éppen nem tudja elfogadni, akkor mást se lesz könnyű. Nincs ilyen hogy de majd az ayyahuasca szelleme. Az ayahausca szellemének nem hinném, hogy gondja van a félelmetes helyzetekkel, a szenvedéssel, a rettegéssel...ez a történet ezzel jár, de mindenkinek a személyes felelőssége rákészülni a dolgokra.

Utolsó dolgok egyike: beszélgetés. Ez is segíthet. A fecsegés nem:), de a beszélgetés igen, de ez legyen az utolsó dolog, ugyanis ha beszél valaki, akkor garantáltan nem fogja az ayahuasca adását. Ahhoz ugyanis befelé kell figyelni, és a szövegelés pont ezt akadályozza meg. Velem egyszer volt, hogy mások, akik velem voltak, ezt alkalmazták, de csak azért mert már anniyra szenvedtem, annyira az őrület túloldalán voltam, hogy amúgy se tudtam befelé figyelni. Egyszerűen csak benne voltam a tébolyban, és olyankor már minden segítség jól jön, akár a beszélgetés is, ilyenkor nem árt valamilyen pszichológiai képességekkel rendelkezni, mert ahogy fentebb leírtam, jó szándékkal is lehet nagyon otromba módon betörni egy ember intim szférájába.

Senki ne játsszon sámánt, ha nem az!!!!

Érintés, ölelés. Adott esetben valaki, aki erős, és befogadó is, oda tudja bújtatni azt aki nagyon szenved. Ez most talán nem hangzik annyira technikai dolognak, de szintén saját tapasztalat, hogy amikor ott van valaki, akiről az ember TÉNYLEG elhiszi, hogy szereti, akkor az amikor magába fogadja, és talán csak tartja, az milyen sokat tud jelenteni. De ez is ilyen utolsó utáni dolog, tényleg érdemes a legkevesebb beavatkozást tenni, ami még segít. Érdemes apránként.

Azokat a dolgokat írtam le ide, amikkel tudtam segíteni, és főleg amivel mások segítettek nekem és bevált, vagy valahonnan máshonnan jön az infó/tapasztalat. Ajánlatos résen lenni, az ayahuasca nem egy laza sörözgetés. Lehet az embernek egy szép, lágy találkozása, de többnyire jobb résen lenni, mert nagyon súlyos dolgok is jöhetnek. Amik itt le lettek írva, azok nem a súlyos helyzetből kihúzó dolgok. Hanem a súlyos helyzetben erőt adók. Nem kell kijöni a nehézségből, elszaladni, tompítani, ellensúlyozni. A segítő legnagyobb érdeme, ha a társaságában az ember megélheti azt ami van, anélkül, hogy a figyelem máshova szállna el.

Jelen, megélés, gyógyulás.

Na vagyok. Lassan letisztázódnak a magánéleti dolgok. Hát, mit mondjak? Szomorú és kijózanító a valóság, mint a reggeli hideg levegő. Sok dolog helyreállt az utóbbi időben, szóval nem volt sem ok, sem haszon nélkül ez az egész. Mint egy jó ayahausca utazás. Hát az sem egy kényelmes wellnes út, távolról sem. De szereti az ember és hálás érte és minden másért is. Néha a zuhanástól össze kell törni, hogy véres fejjel, félájultan a gödör alján felébredve minden pillanatot ajándéknak éljen meg az életben és minden levegővételt kincsnek.

Nos, igen, hosszú az út Golokáig, ez tény!:)

Ezt ma olvastam a facebook-on, lehet, hogy már ismerős gondolatok. Engem nagyon megfogtak.

Lerombolhatod az oda nem illőt,és helyébe felépítheted az újat,ami már
a valósággal hoz kapcsolatba.Ettől kezdve soha nem leszel magányos és
boldogtalan,nem akarsz senkit legyőzni,senkitől és semmitől nem fogsz
függni,szabaddá válsz.Mindent megtudsz majd érteni,hiszen a
valósággal,az Istennel való kapcsolatod árán tudsz infokhoz jutni,ami a
világ és önmagad megértéséhez vezet.

Kezdek kicsit jobban lenni, remélem produktívabb is leszek. Tényleg sokan jelezték, hogy csípnek, meg minden, de írjak mááár. Hát írok. Ezért kezdtem el, és ha energiában akad is, mondandóban biztos nincs hiány. Amire most készülök, az néhány barátom házi szertartásán segíteni "segítő" minősítésben, ayahuasca nélkül. Volt már egy-két ilyen alkalom, és nagyon különlegesek is voltak, és erre is nagyon készülök.

Most annyi lehetőségem volt magamhoz is venni a dzsungel italát, hogy nincs hiányérzetem attól sem, hogy most másként lesz. Ez is egy újabb arc és én szeretném ezt is jól megnézni, ez is érdekel. S ahogy egy barátom mondta egyszer nekem: az ayahuascában az a különös, hogy senki se marad ki belőle. Aki iszik az se (természetesen), és aki nem iszik az se. Nem lenne értelme nagy beledumálásoknak, és nem is tudom, nem is értem hogy van ez, de az eddigi tapasztalatok is ebbe az irányba állnak, szóval lehet ebben igazság, nem is kevés.

A magam részéről mindig kivárom a miérteket ezekre az alkalmakra, és azt hiszem, ha az életem minden területén ilyen lennék, akkor itt egy boldog ember verné a billentyűket!:) És amúgy nem, nem az. Sajnos még mindig nehéz az életem. Kiderültek a szomorú turpisságok, úgyhogy az én utam most is előre vezet, de nagyon keserű út ez most, nagyon csalódott. Persze, ez se tart örökké. Meg aztán ez a spirituális út, amit itt csinálunk, valahogy mindenkinek begyorsítja a dolgokat. Valahogy megpördül ez a lánchinta és gyorsabban, erőteljesebben dobálja ki az életünk önmagából a nem oda való elemeket, és bizony, mindenhez ragaszkodó, mindenbe kapaszkodó emberként ez nagyon nehéz. A keleti kultúrákban is ez az a pont, amit nagyon megtanítanak: ragaszkodás mentesnek lenni. Lehet szeretni, imádni dolgokat, vagy akármi, de tudni kell elengedni őket. Nekem ez egy elég nehéz feladat, de hát van egy életem, és teszem, amit tudok. Ez a legjobb választás, aztán várom a napfelkeltét, biztos eljön, remélem addig nem fagyok meg....

Írtam arról, hogy a minap betett videóhoz Bufo barátom gyorsan készített egy fordítást azok kedvéért, akik nem beszélnek angolul. Nekem is jól jött, mert nekem sem az erősségem a nyelv, legalább is most még nem az.

Amikor Bufo elküldte ezt a videót, boldog volt, mutatta, hogy talált valami fantasztikus zenei anyagot. Aztán elkezdte a képet is nézni mellé, olvasni a szöveget...és már nem volt annyira boldog, és már egyáltalán nem örült. Mit mondjak, amikor én magam olvastam, akkor bennem is megfagyott a vér. Azt hiszem, említettem, hogy egy néhány évtizede megjelent könyvben olvastam hasonló témákról. A könyv címe nagyjából sejteti is a témát: Vérfürdő Amazóniában. Egy végtelenül szomorú írás arról, hogy miként is lettek az ottani őslakosok megtűrt, koszos indiánok a saját földjükön. Ez az északi testvéreikkel is hasonlóan történt, amikor az Európai rabló, tolvaj, csaló gyarmatosítók elvitték oda a keresztény hitüket, az áldozati bárány vérével együtt, hogy stílusosan fogalmazzak. Egy földrésznyi bűn, amiért soha senki nem kért még csak bocsánatot se. Ma kicsit kedvezőbbnek mondott a helyzet, de új problémák is felütötték a fejüket. Tudtad, hogy a Földön a leggyorsabban pusztított élő, organikus környezet az Amazónia? Bizony. Egyszer a liánokat is felgyújtják pénzért és nem lesz ayahuasca sem.

Nos kérlek nézd meg ezt a videót, ha beszélsz angolul, akkor érteni fogod a feliratozást, ha nem , akkor pedig lentebb olvashatod Bufo fordítását, ezúton is köszönet neki, igazi barát és társ ebben a dologban.

És végezetül egy kérés: mutasd meg ezt a cikket az ismerőseidnek is, legalább azoknak akiknél esély van, hogy elgondolkodjanak rajta, talán ők is tovább adják.

Segíts a Shuar népnek hogy leállitsák az erdeik további  rombolását!

"Már több tíz éve folyik az ecuadori esőerdő rombolása, és ezért főleg az olajipar tehető felelőssé. Körülbelül 100.000 hordó olajat szívnak fel az erdőbol naponta.
Nyitott gödrökkel, olaj kiömlésekkel szennyezik a vizeket az egész amazóniai esőerdőben, igy megmérgezik a növényeket és az állatokat, a mi egyedülállo eco-rendszerünket."

Arzén, Benzol, Cadmium, Ólom, Higany...

"Hatalmas szerencsétlenségtől szenvedünk... Miután jött a vállalat, betegségeket okozott, például az orr es a torok rákos megbetegedését, rengeteg szörnyű kiütést, gyomor fájdalmakat... 

Gyerekek haltak meg rákos megbetegedesektől amiket a vállalat okozott, aznap amikor a fiam megszületett, az apám meghalt...

Nem akarunk több rákos megbetegedés okozta halálesetet... Mi mind apák vagyunk, nekünk gyerekeink vannak, és azt gondolom hogy nekik is szintén gyerekeiknek kellene lenniük... 

Gyere ide Ecuadorba, szívesen látunk, és a saját szemeddel láthatod mi folyik itt.. Ez az igaz valóság, ott vagyunk ahol ez az egész történik...  A jövő nemzedékeinek életét akarjuk, egészséges életet, egy szebb jövőt. "

https://www.youtube.com/watch?v=XLjxzY_W52o&feature=player_embedded#!

"Mindenki tartozik valahová ezen a földön. Én az esőerdőhöz tartozom. Helyesen teszed ha csatlakozol hozzánk, mert minden darab eredeti erdő amit lerombolnak, belőled egy darab amit megsemmisitenek. Mi, a Shuar nép, készen állunk arra hogy fegyvert fogjunk, hogy megvédjük a jogainkat. Ahogy eddig sem hóditottak meg minket soha mások. De inkább azt kívánjuk a vezetőinknek, hogy térjenek vissza a józan ész határain belülre. És az aranybányászatot is állítsák le  Gualaquiza-ban még mielőtt túl késő lenne."

"Akár Te is tudsz segíteni nekünk, ha újságíró vagy, esetleg ismersz egy olyan újságírót aki hajlandó írni a küzdelmeinkről egy történetet, arról ahogy tönreteszik a környezetünket. Esetleg gyere Gualaquiza-ba hogy meginterjúvold a népünket, szívesen látunk. Valamint ha bármilyen befolyásod van a politikusokra az országodban, kérlek vidd az ügyünket eléjük, az esőerdő rombolása őket is érinti."

Írd alá a globális petíciót most: http://chevrontoxico.com/

A Shuar nép nevében köszönöm a segítséged!

A természet és a kulturális sokféleség megsemmisítése által, beleértve a hagyományos gyógyászati gyakorlatokat, egy olyan végső színpadra lépett a beteg nyugati társadalom, melyben lerombolja  az öngyógyulás esélyeinek lehetőségeit.

ELJÖTT AZ ÓRA!

Kongatnak a harangok.
Mi vártunk.
Ne várj tovább, nincs több idő, minden elpusztul.
Ne bámuld tovább a vezetőket magadon kívül, ne vedd át te is a felelősséget azáltal hogy passzív maradsz.

Ha mi nem...  akkor ki?

CSELEKEDJ MOST!

Meneruwa írt egy nagyon érdekes kommentet, azt hiszem ismét olyan szálat pendített meg, ami sokakat érdekelhet.

Kommentelni is lehet!:)

Annyian olvassátok az oldalt, viszont mostanában nincsenek hozzászólások. Hogy van ez?:) Senkinek nem harapom le a fejét!:) Valószínűleg érdekel sokakat ez az egész, ha ennyien idekattintanak, de azért szeretném ha interaktívabb lenne itt az összkép!

Nos, a komment:

Lehet kicsit szkeptikusan kezdem, de először is kiemelem, még nem fogyasztottam aya-t szóval így kérdezem akkor, ha van benne valami amit írtál akkor egy idő után teljesen megtisztítaná a tested a lelked az aya és az utána következő aya fogyasztások teljesen hányás és rosszullétmentsek kellenének hogy legyenek? Persze ez inkább logikus kérdés mint szőrszálhasogatás, remélem nem veszitek rossz néven.

Nos, én személy szerint nagyon örülök a felvetésnek! Jó téma! Természetesen nem tudom a választ. Ami azonban tény, hogy a sámánok a leírások alapján ritkán, vagy egyáltalán nem hánynak, és mérsékelt a rosszullét. Ez tény. Aztán könnyen jut el oda az ember, hogy ha legutóbb ő se rogyott meg, akkor ez már a következő lépcsőfok a sámánná válás útján a tizedik emeleten, de sajna nem ilyen egyszerű!:)

Kicsit más a háttér...:)

Itt inkább megúszni próbálja az ember, és akkor persze mindent megtesz, hogy ne fájjon, hogy ne hányjon....de mi a csík innenső felén vagyunk szóval inkább tisztulni kéne akarni, nem? És nem elkerülni, hanem imádkozni a hányásért is akár. És a fájdalomért. NEM az értelmetlen gyötrődésért, hanem azért a fajtáért ami a jegy abba a világba, ahol a sámánok élnek fél lábbal. S amíg az ember nem jár ott, és ott akar lenni, addig igen is küzdjön! Ha meditációval, akkor azzal, ha dobolással, akkor azzal. Ha transzlégzéssel, akkor azzal. Ha ayahuascával, vagy annak közelebbi, netán távolabbi rokonaival, akkor azokkal, de ha már eldöntötte, hogy gyúr magán, akkor az, hogy ezt sámándobbal, egy jó könyvvel, kirándulással, vagy növényekkel teszi meg, tök mindegy. És akkor megy.

Aztán, és ez az ami már csak a saját feltételezésem, gondolatom, ha ott van, és nem akar szabadulni attól ami odaviszi, akkor már talán a járgány se kell.

Hja, és még annyit, hogy nem vagyok se mazochista, se vallási fanatikus. Legalább is azt hiszem!:)

Szóval a nagyfokú aszkézis nem az én utam. Én nem keresem a fájdalmat a fájdalomért, és egyáltalán nem keresem a fájdalmat, de próbálok KÉSZ LENNI a fájdalomra, ha valami szép dolog ezzel jár.

És sok ilyen dolog van....

Nagyon érdekes dologról mesélt nekem egy barátom, ami elgondolkodtatott ezzel a sokszor szóba kerülő hányással kapcsolatban. Elég sokat gondolkodtam a napokban.

Nos a barát mesélt róla, hogy egyszer készített yopót. Ismeritek ezt a tradícionális Dél-Amerikából származó medicint? Az ayahuasca mondhatni közeli rokona, ha van rá igény, már csak amiatt, hogy egy családról van szó, szívesen írok, most legyen elég annyi azoknak akik nem annyira ismerik.

Nem túl sok felvételt találtam a youtube-on. Nyilván egész, hosszabb filmek léteznek a témában.

Elsőre a yopót nem ismerők számára elég riasztó felvétel lehet, nos hát igen, a bennszülöttek gyógymódjai nem túl szentimentális utakat jelent.

Na mindegy, ha érdekel valakit, szívesen írok erről.

Ami az eredeti gondolat volt: Haversrác mesélte, hogy amikor egyszer készített yopót, nem sikerült neki. Nem érkezett a hatása. Pedig technikailag mindent, de tényleg mindent megtett. Na és itt jön a lényeg: minden olyan anyag, és kémia, ami rosszullétre, hányásra készteti az embert, az jelen volt! És nem volt hányás, rosszullét, kellemetlen hatások. És ezzel kapcsolatban merült fel a gondolat, hogy vajon csak kémia okozza-e a konkrét rosszullétet? Mert itt egy bizonyíték, hogy nem! És ebből arra következtetek, hogy sok-sok fizikai nehézség komoly mértékben nem hatóanyagok kérdése, hanem a megélt dolgok felkavaró hatása! És itt jön be a képbe amit az indiánok tartanak az ayahausca okozta hányásról, hogy az egy megtisztulás, hogy a rossz, hamis, hazug dolgok távoznak ilyenkor. És ezt én magam is így tapasztaltam. De hát mondhatná valaki erre, hogy ez itt biza egy igen szubjektív tapasztalat. Nos ebben az esetben tudok a fenti esettel érvelni, ami viszont tény, és nagyon is objektív. Abba, hogy egy technikailag teljesen jól elkészített medicin miért nem hat, most ne menjünk bele. Sok faszságot hallottam ilyesmikről, hogy ennek, meg annak a szelleme. Lehet, hogy így van, félre értés ne essék. Én azt gondolom, hogy a növényeknek szelleme van, és az ayahuascának szelleme van, de hogy mikor ki szól, ki üzen és mit, arról nem túl bölcs dolog spekulálgatni. Ha már itt tartunk, sok dolgot nem értek egy-egy ayahuascázás alatt történtekből, de később MIVEL nem erőlködök értelmezéseken, beledumálásokon, utólag rengeteg dolog a helyére került. Azt hiszem ez egy jó stratégia, főleg olyanoknak, mint én, akik hajlamosak tévedni.

Mindazonáltal a barátom által tapasztalt és elmesélt dolgok, tapasztalati bizonyítékok alapján egy egészen más mederbe terelik a testi nehézség okainak értékelését.

Új fórum: sgforum.hu/forum.php3

Kezd elindulni valami az új fórumon. Majd fellőjük az ayahuascareality.hu-ra is, és akkor még könnyebben hozzáférhető lesz. Egyenlőre innen lehet elérni: sgforum.hu/forum.php3 . Sajnos Mernyau távozása a blog küllemén is meglátszik, még mindig nem vagyok egy nagyon precíz gépelő, és ő volt az, aki javítgatott utánam. Helyesírási hibákat ritkán, azzal aránylag jó vagyok, de mellégépeléseket igen gyakran. Abban is jó vagyok, csak máshogy!:)

Ellenben, és ez azt hiszem egy olyan dolog, amit megoszthatok veletek, egy másik társsal viszont gazdagodott az ayahuascareality család. Nem új arc, ő volt talán az első regisztrált tag a fórumon, szóval nem most került elő, itt volt mindig is, de most több közös terv is van a Bufo-val, mert azért kell csapat, na.

Volt eredetileg egy felállás, de Mernyau ugye érthető okokból nem hiszem hogy fontosnak tartja majd ezt dolgot, ezt a munkát a bloggal (persze sose lehet tudni). Gomoa barátom nagyon elfoglalt, sok-sok izgalmas dolog van az életében. Legutóbb valami négy hónap után találkoztunk, szóval ennyi időnk van közös dolgokra. Halucska komoly balesetet szenvedett, és a munkája mellett kevesebb ideje is van, de ahol tud segít. Ogréval nem volt békés a válás, mindazonáltal spongyát rá, csinálja a dolgát a maga oldalán, itt megvagyunk így is, és legalább mindenki megtalálja a saját helyét.

Szóval komoly terveink vannak, aminek kézzel fogható eredményeként van már fórum, és Bufo segítségével magyar nyelven is le tudtam írni a múltkori Shuar ayahuasca videó szövegét, és ez még csak az eleje!

Sajnos még mindig nehéz minden percem, de amint enyhül az életem, és tudok kifelé építeni akkor lesz itt ihaj-csuhaj!

Azon még gondolkodom, egyfajta csapatépítési terv gyanánt, hogy miképpen tudok minél többeket bevonni az írásba. A blogtalálkozókat több dolog miatt ezért is szeretem, mert garantáltan mindenki telis-tele van olyan szegmensével a "nagy egésznek" ami másoknak nagyon izgalmas, más szóval öszeadódnak a dolgok. Ennek a részleteit még nem fejtettem meg, de rajta vagyok, és amint az energiaszintem megengedi, visszatérek a harci ösvényre!

Ma életemben először végignéztem egy hegytetőn egy teljes napfelkeltét. Hát mit mondjak, ha valaki megkérdezi, hogy milyen az ayahuasca, akkor ajánlom, hogy menjen ki egy hegy tetejére a metsző hidegben és szélben várni a napot. Döbbenetes volt.

Nagyon sokáig vaciláltam. Igazából nem nagyon tudtam dönteni fórum ügyben, hogy most újra belekezdjünk valami tényleg villantós programmal (amivel aztán vagy boldogulunk vagy nem), vagy pedig egy hagyományosabb, egyszerűbb, de kezelhetőbb, és főként (a számomra) fenntarthatóbb változatot részesítjük előnyben. Nos addig variáltam, míg elkezdett egy kis élet beszivárogni az utóbbi verzióban rengeteget segítő Bufo által létrehozott fórumba.

Én ezt úgy vettem, hogy nem tudtam dönteni, Ti pedig segítettek. Úgyhogy akkor ezennek eldőltnek nyilvánítom a kérdést: a fórum helye végleges. Nyilván alakítgatjuk, formálgatjuk, szépítjük, de az elsődleges célja továbbra is az, hogy azoknak, akiket ez a téma érdekel, legyen egy jó helyük, ahol lehetőségük adódik a technikai, farmakológiai kérdésekeket érintő beszélgetésektől kezdve a baráti csevelyig mindenre, tehát a  netes "bandázásra" is. Szeretném, hogy a régi fórum mintájára és sikeréhez hasonlóan itt is kialakuljon egy jó kis kör. Sokan a "régi" fórumról ismerjük egymást, és azóta is tartjuk a kapcsolatot, szóval történnek a dolgok.

A napokban pedig felteszem a pillanatnyilag deaktív ayahuascareality.hu-ra is a fórumot, hogy mindenki elérhesse.

sgforum.hu/forum.php3

Jó írást, olvasást, kibontakozást!

Kérdezte valaki a találkozón, hogy hogyan is kell elképzelni az ayahuasca hatását. Az alábbi jól ismert, sokak által látott és szeretett videórészlet sem adja igazán vissza számomra, amit nekem jelent az ayahuasca. De valami támpontot ad. Szóval a kérdésre válaszul:

Valami ilyesmi!:)

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött a tegnapi blogtalálkozóra! Jó volt egy kicsit összejönni, mint mindig. Szokásosan megint késtem pár percet, úgyhogy még a fagyizásról is lemondtam, hogy időben érkezzek a helyszínre. Most egy sokkal kisebb csapat volt, mint szokott, nagyon barátságos, családias volt a hangulat.

Mindenféle érdekes téma szóba került, Anita hozott nekünk egy nagyon érdekes cikket, majd megkérdezem Tőle, hogy meg van-e neki elektronikusan, mert akkor fel lehet ide is tenni.

Ayahuasca témákban is bővelkedtünk, megismerkedtünk egy nagyon kedves emberrel, aki mesélt a Dél-Amerikában töltött idejéről, az ottani élményeiről. Majd meglátjuk, ha van rá igény, megkeresem, aztán ha van kedve, akkor összehozok vele egy ilyen beszélgetős, riportos, élménybeszámolós cikket.

..és még sok mást is. Ahogy itt is említettem, nagyon nehéz időket élek, igen csak próbára teszi az élet az elkötelezettségemet, a kitartásomat, és hogy ragaszkodjak azokhoz a gyógyító perspektívákhoz, amiket eddig kaptam több helyről. Innen is.

Nagyon örültem Axis barátomnak, jó beszélgetések alakultak ki körülötte, én is csak lestem!:)

Aki még nem ismeri az oldalát: www.ows.eoldal.hu . Erősen ajánlott a megtekintése. Tényleg nem semmi dolgokat hozott és rakott össze Axis. Szóba hozott, és jó beszélgetés volt a különböző vallások, spirituális utak misztikus élményeiről, illetve ezeknek az irányzatoknak az írásaiban megtalálható utalásokról, hogy bizony, az a fajta misztikus élmény, amit ma a törzsi kultúrák visznek (hiszen a szervezett vallásokból többnyire ezek kiűzettek), érdekes módon például Dél-Amerikában, azon belül is Főképpen Brazíliában a  fentebb említett vallási irányzatokkal egyesülve. Vannak ayahuasca egyházak, amik keresztény alapúak, és persze, hogy értik a misztikáját a Bibliának, és hogy az távolról sem csak egy vallási, sztori-könyv. Megismerkedtem valakivel, aki egy felszentelt buddhista szerzetes, és nem is akármilyen. Az érdekessége a dolognak, hogy emellett sámán, és tart ayahuasca szertartásokat is....szóval ott vannak ezek a kapcsolatok, valahol mélyen, és ezekről is sok szó esett. Szövetséges állatokról, növényekről.....dobokról......Este pedig Bufo meghozta a megváltást, innentől vége a rossz világnak!:)

A kép az egyik kanapémon készült, hat kiló mate teával, úgyhogy lesz egy kis vigasz ezekben a nehéz időkben. Szerencsére sikerült (remélem) nem túl panaszkodni magamat, és még csokit is kaptam. Ez nagyon jól esett, akár csak a többi ajándék Ann-től, és Takasuritól. Nagyon kedvesek és melegszívűek voltak, akár csak az egész társaság. Fantasztikus volt, egy igazi ajándék!

Még egy kis érdekesség gyanánt: Indi első ízben vett részt az esténken, és ez így volt jó, azt hiszem ennél is maradunk!

Ami azt illeti, nagyon sokakat hiányoltam, de sajnos a magánéleti gondjaim miatt kicsit nehezebben csinálok meg bármit. Végül is azt vesztettem el, akit a világon a legjobban szerettem, és akiért bármire képes lettem volna....így a meghívók, email-ek is vagy az utolsó pillanatban érkeztek, vagy még úgy se. Ezzel együtt is EZ a csapat hiánytalan volt és nagyon jó volt a hangulat. Legközelebb meg remélem sikerül összeterelni a többnyire váltóban működő kisebb csoportokat. Sokat számítanak nekem azok az emberek...hát végül is inkább mondjuk úgy, hogy Ti, hiszen Rólatok van szó, akikkel kapcsolatba kerültem, mondhatni, akiket a lián az életembe hozott.

Ez az igazi ajándék.

„Van egy tibeti mondás: ha egy kérdés megoldható, felesleges aggódni miatta.

Ha nem lehet megoldani, az aggódás sem segít.”

(Erre légyszives gyakran emlékeztessetek!:))

Most szombaton, 16:00 órakor a Potala teázóban blogtalálkozó, mindenkit szeretettel várunk!

Bekövetkezett. Mernyau elment, távozott az életemből. Remélem megbocsájtotok, volt egy misszióm mondhatani, és meg is van, hogy ezt a közösséginek szánt oldalat életben tartom, ebben a helyzetben nem tudok garantálni dolgokat, talán soha többet nem írok, talán már holnapa, talán néha, talán gyakran. Nagyon méyl önvizsgálatot tartottam többek között az oldal témájának a segítségével, és más dolgokkal is, és úgy tünik, egy periódus végéhez értem, és elkezdett valami nagyon szép dolog épülni az életemben, amiért olyan sokat dolgoztam az utóbbi egy-két évben. És amikor a legérzékenyebb állapotomban kicsit kifújtam magamat, hogy milyen sok dolgot sikerült szépen a helyére tenni, de még mindig különösen érzékeny voltam.

És beütött a nagy bumm.

Mindig is egy otthonról, családról álmodoztam, valamiért ez a leggyengébb oldal,  amikor ez elveszik....nem vagyok egy jó mtovább lépő és szakító. Ez nem olyan dolog amit elég érteni, hogy hogy kell könnyen felfogni. Ezt élni kell, és eddig nem voltam ilyen típus. Talán egyszer. Minden pokolian nehéz, hosszúak a napok, és szenvedek, de úgy mint még soha az életben. Nagyon nagy szükségem van barátokra, szeretetre, vigaszra, bárki tud segíteni, jól jön.

Az oldal menni fog, de a részletek nem világosak, kérlek nézzétek el ezt nekem....

És gyertek a blog találkozóra!

Azt szeretném kérni minden olvasótól, hogy írjátok alá Ti is a tegnapi cikkben megemlített petíciót, amit a http://chevrontoxico.com/ címen találtok. Én aztán nem nagyon szoktam meghatódni a hetente jövő mentsük meg ezt, adjuk má' pénzt annak című történetektől, mert jórészt elsőre látszik miről szólnak, de azért mindig akadnak tiszteletre méltó kivételek, ahogy ez is, örülök, hogy Bufo megtalálta. Én már kitettem a facebook üzenőfalamra, és kértem mindenkit, hogy tegye ki, most rajtatok a sor. Nem egy nagy szám kitölteni, és talán segít valamit.

Mondanom sem kell, hogy milyen súlya van ennek a dolognak. És meg van az erős ayahuasca vonzata is, ha már itt tartunk, mert előbb utóbb az utolsó liánt is kivágják az erdőből, vagy felégetik, és akkor egedül maradunk magunkkal. Na ezt remélem már nem érem meg.

Szóval nagyon örülnék, ha innen is rengetegen alá írnák, ezzel is egy pár percet adva ehhez az ügyhöz, a megoldáshoz. Nem sokszor kérek ilyet, eddig konkrétan nullaszor, legalább is itt, de ez most éles helyzet, mindenki aláírása számíthat, kérlek szánjátok rá az időt!