Írtam arról, hogy a minap betett videóhoz Bufo barátom gyorsan készített egy fordítást azok kedvéért, akik nem beszélnek angolul. Nekem is jól jött, mert nekem sem az erősségem a nyelv, legalább is most még nem az.

Amikor Bufo elküldte ezt a videót, boldog volt, mutatta, hogy talált valami fantasztikus zenei anyagot. Aztán elkezdte a képet is nézni mellé, olvasni a szöveget...és már nem volt annyira boldog, és már egyáltalán nem örült. Mit mondjak, amikor én magam olvastam, akkor bennem is megfagyott a vér. Azt hisezm említettem, hogy egy néhán yévtizede megjelent könyvben olvastam hasonló témákról, a könyv címe nagyjából sejteti is a témát: Vérfürdő Amazóniában. Egy végtelenül szomorú írás arról, hogy miként is lettek az ottani őslakosok megtűrt, koszos indiánok a saját földjükön. Ez az északi testvéreikkel is hasonlóan történt, amikor az Európai rabló, tolvaj, csaló gyarmatosítók elvitték oda a keresztény hitüket, az áldozati bárány vérével együtt, hogy stílusosan fogalmazzak. Egy földrésznyi bűn, amiért soha senki nem kért még csak bocsánatot se. Ma kicsit kedvezőbbnek mondott a helyzet, de új problémák is felütötték a fejüket. Tudtad, hogy a Földön a leggyorsabban pusztított élő, organikus környezet az Amazónia? Bizony. Egyszer a liánokat is felgyújtják pénzért és nem lesz ayahuasca sem.

Nos kérlek nézd meg ezt a videót, ha beszélsz angolul, akkor érteni fogod a feliratozást, ha nem , akkor pedig lentebb olvashatod Bufo fordítását, eúton is köszönet neki, igazi barát és társ ebben a dologban.

És végezetül egy kérés: mutasd meg ezt a cikket az ismerőseidnek is, legalább azoknak akiknél esély van, hogy elgondolkodjanak rajta, talán ők is tovább adják.

Segíts a Shuar népnek hogy leállitsák az erdeik további  rombolását!

"Már több tíz éve folyik az ecuadori esőerdő rombolása, és ezért főleg az olajipar tehető felelőssé. Körülbelül 100.000 hordó olajat szívnak fel az erdőbol naponta.
Nyitott gödrökkel, olaj kiömlésekkel szennyezik a vizeket az egész amazóniai esőerdőben, igy megmérgezik a növényeket és az állatokat, a mi egyedülállo eco-rendszerünket."

Arzén, Benzol, Cadmium, Ólom, Higany...

"Hatalmas szerencsétlenségtől szenvedünk... Miután jött a vállalat, betegségeket okozott, például az orr es a torok rákos megbetegedését, rengeteg szörnyű kiütést, gyomor fájdalmakat... 

Gyerekek haltak meg rákos megbetegedesektől amiket a vállalat okozott, aznap amikor a fiam megszületett, az apám meghalt...

Nem akarunk több rákos megbetegedés okozta halálesetet... Mi mind apák vagyunk, nekünk gyerekeink vannak, és azt gondolom hogy nekik is szintén gyerekeiknek kellene lenniük... 

Gyere ide Ecuadorba, szívesen látunk, és a saját szemeddel láthatod mi folyik itt.. Ez az igaz valóság, ott vagyunk ahol ez az egész történik...  A jövő nemzedékeinek életét akarjuk, egészséges életet, egy szebb jövőt. "

https://www.youtube.com/watch?v=XLjxzY_W52o&feature=player_embedded#!

"Mindenki tartozik valahová ezen a földön. Én az esőerdőhöz tartozom. Helyesen teszed ha csatlakozol hozzánk, mert minden darab eredeti erdő amit lerombolnak, belőled egy darab amit megsemmisitenek. Mi, a Shuar nép, készen állunk arra hogy fegyvert fogjunk, hogy megvédjük a jogainkat. Ahogy eddig sem hóditottak meg minket soha mások. De inkább azt kívánjuk a vezetőinknek, hogy térjenek vissza a józan ész határain belülre. És az aranybányászatot is állítsák le  Gualaquiza-ban még mielőtt túl késő lenne."

"Akár Te is tudsz segíteni nekünk, ha újságíró vagy, esetleg ismersz egy olyan újságírót aki hajlandó írni a küzdelmeinkről egy történetet, arról ahogy tönreteszik a környezetünket. Esetleg gyere Gualaquiza-ba hogy meginterjúvold a népünket, szívesen látunk. Valamint ha bármilyen befolyásod van a politikusokra az országodban, kérlek vidd az ügyünket eléjük, az esőerdő rombolása őket is érinti."

Írd alá a globális petíciót most: http://chevrontoxico.com/

A Shuar nép nevében köszönöm a segítséged!

A természet és a kulturális sokféleség megsemmisítése által, beleértve a hagyományos gyógyászati gyakorlatokat, egy olyan végső színpadra lépett a beteg nyugati társadalom, melyben lerombolja  az öngyógyulás esélyeinek lehetőségeit.

ELJÖTT AZ ÓRA!

Kongatnak a harangok.
Mi vártunk.
Ne várj tovább, nincs több idő, minden elpusztul.
Ne bámuld tovább a vezetőket magadon kívül, ne vedd át te is a felelősséget azáltal hogy passzív maradsz.

Ha mi nem...  akkor ki?

CSELEKEDJ MOST!

Tegnap betettem ide egy, a képi és hanganyagát tekintve gyönyörű, amúgy az apropója szempontjából nagyon szomorú videót. Bufo barátom lefordította, és így gondolva azokra, akiknek az angol nem az erősségük (mint például én is:), ezt a fordítást holnap közzé is teszem, feltéve újra a videót, alá pedig a szöveget, amiről szól. nagyon megindító!

Hát, változó aktivitásal, de azért jelen tudok it lenni. Ahogy látjátok, néha eléág hullámzó periódusban, kicsit összejöttek a dolgok, sok munka, és még több, írom a szakdolgozatomat, és most egy párkapcsolati nehézséggel kellett szembenézzek.

Ezek néha nagyon nehéz, máskor nagyon szimpla dolgok, néha meg így ebben a sorrendben. Mindenesetre most pontot tettem valamire.

Nehéz azért is, mert az az ős-egó annyira ott tud működni az emberben. Vagyük például ezt az oldalat. Rengeteg dícséretet, bíztatást kaptam a majd egy év alatt, igazán nagyon hálás vagyok mindenért. És láthatólag Ti is örültök annak, hogy van egy hely, ami ezekről a dolgokról szól, az ayahuascáról, de nem egy ilyen tudományos konferencia jelleggel, ahol odafér egy-egy jó indián gondolat, a kultúra, ahol megfér Feldmár, aki olyan sokszor beszél emberi dolgokról pont úgy ahogyan ezek a sámánok. Nem azért mert egy sámán, vagy mindentudó, de úgy tűnik ugyanaz a cél, agyanaz a fajta emberség munkál bennük. És beleférnek képek, videók, néha a saját életemből becsempészek ide dolgokat...       Másszóval, az egóra visszatérve, az ember ha kap valamit akkor hajlamos indokolatlanul büszke lenni rá. Nem véletlen az egész törzsi környezet ezekben a dolgokban! A helyes intencióhoz, az utólagos integráláshoz, az igazán IGAZI jelenléthez..mert mi, nyugati fiúk és lányok, ha ér bennünket valami jó, mondjuk részt veszünk az ayahausca folyásában:), akkor arra az estére alapozva néha elfejejtjük a hétköznapokban, hogy azokat a dolgokat még nem kaptuk meg ami az ayahuasca hatása alatt jött. Azokat megláttuk. És hogy miképpen értelmeztük, vagy hogyan dolgoztunk vele tovább, na az dönti el, mennyi marad benn, és mennyi távozik.

Nekem most ez a magánéleti dolog juttatta ezt az eszembe. Hogy vajon amikor nagy változás van, ami esetenként nagyon nehéz tud lenni(bár nálam most már egyre könnyebb, túllépve a dolgokon), akkor ott marad-e az a bizonyos "ayahuascás életérzés"? Én szeretném hinni, hogy nem csak dumálunk itt nagy dolgokról, hanem ezek a nagy dolgok, ezek a jó és szép dolgok tényleg ott vannak, és dolgozik érte az ember, hogy ott is maradjon. Jó teszt erre amikor valami nehéz jön. A szép helyzetekben olyan könnyű egybeolvadni a természettel, de amikor fáj valami a mindennapi életben, akkor is úgy nézünk arra a fára, mint a barátunkra? Mint a társunkra??

Ez itt a lényeg. A tudás és a megvalósítás valahol itt találkoznak, amikor jönnek a hétköznapok, és nem csak tudjuk a dolgokat, hanem éljük is. És ez a lényeg! Minden más "csak" olyan mint egy szép film, benne vagyunk amikor nézzük, de aztán kimegyünk a moziból és folytatjuk ugyanott.

Én nem mondom, hogy 100%ig hiszek benne, de SZERETNÉK hinni benne, hogy vannak filmek, amik utána benn maranak, a lelkünkben, és a mi lelkünk is benne marad abban a filmben. Mint az a shuar ayahuasca dal:

Oh Gran Espiritu, Cielo, Tierra y Mar      (oh Great Spirit, Heaven, Earth and Sea)
Oh Gran Espiritu, Viento, Tierra y Mar    (oh Great Spirit, Wind, Earth and Sea)
Tu estas adentro y a mi alrededor         (You are inside me, and around me)
Tu estas adentro, en mi Corazón           (You are inside me, in my Heart)

Ez egy gyönyörűséges dal, nagyon szeretem. Nem tudom pontosan hogyy is kellene betegyem ide, még nem értek igazán ezekhez a beágyazásokhoz (nem jútub klip, hanem mp+-as), de ha rájövök, akkor be is lesz ide téve a dal, ami megint csak erről szól: ÉLNI a kapcsolatot, és nem csak érteni, hogy miről szól, és nem csak ezzel a medicinnel, hanem mindennel és mindenkivel.

Na ez egy jó inspiráció a nehezebb pillanatokban! És a megkönnyebbülő pillanatokban is, jelenleg ebben vagyok, megkönnyebbülve, hogy valami nem jót kivetett az élet belőlem. De ehhez kell a jelenlét, különben csak üres beszéd lesz minden  élmény, tapasztalat amiről itt szó esik.

És még valami: egy lánnyal beszélgettünk valamelyik nap, és ő mondta, hogy nagyon érdekli az ayahausca, és szerinte ez egy igazi dolog, de keveset is tud róla, fél is kicsit tőle, és nem is biztos, hogy ez az ő útja. Erre a társaságból egy lány, egy másik elkezdni magyarázni neki, hogy de nem, ettől nem kell félni, ez egy nagyon szép, igaz dolog, és mindenkinek jót tesz és satöbbi. Hát, én összegömbölyödtem, hogy ne is látszódjak. Nagyon szégyelltem magamat, mert olyan valaki volt a felszólaló aki rajtam keresztül, az én segítségemmel került kapcsolatba az ayahuascával, csak akkor még nagyon éber volt és figyelt, most meg bekúszott az ősegó. Na EZÉRT kell ébernek lenni! Ez egy szent út, de a bennsőnkben nagyon sokáig tudjuk a régi szemetet dugdosni.

Aztán mondtam a lánynak, hogy hülye lenne nem félni, ez egy félelmetes dolog, természetes hogy kicsit ő maga is fél. És ez egy olyan dolog úgy hiszem aminek érdemes utánanézni, utána olvasni, más szóval a szimbólumrendszerével kicsit megismerkedni, megbarátkozni. Mondhattam volna úgy is, hogy a kozmológiával. Harmadrészt, egyáétalán nem mindenkinek való ez! Miért lenne egyforma az utunk??? Miért??? Mi sem vagyunk azok, akkor miért kellene?

Sokszor találkozom olyanokkal, akiket érdekel az ayahuasca, de úgy pironkodva vallják be, hogy ők biza nem fognak élni vele. Mint ha mindenkinek kellene! De benne van az emberben az, hogy egy mikorközösségben a tartozást a közös tevékenység adja. És nem, nagyon nem. A találkozókon a többség aki ott van nem vagy csak kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkezik az ayahuascával kapcsolatban. És ez így is van jól. Hülye dolog lenne egy csíkot húzni, és az egyik oldalra állítani a fasza gyerekeket, a másikra meg a nem faszákat. Mindenki fasza. Ezért szeretm a találkozókat, mert egyáltalán nem arról szól a sztori, hogy itt vannak az "ayahuascások", hanem itt van egy közösség akik elsősorban szellemi alapon vannak azonos platformon, de van aki ezt meditációval éli meg, van aki dobolással, van aki ayahuascával, van aki virágterápiával......ki az a hülye aki elé állna ezeknek az embereknek, hogy gyerekek, egyfélét már!

Nem vagyunk egyformák, és még ugyanazt a célt is megtehetjük máshogyan, és én ezt a fajta nyitottságot szeretném a szerény lehetőségeimhez mérten tovább adni, és hinni abban hogy léteznek azok a bizonyos hétköznapok is, és nem a szép estéken, hanem azokon a hétköznapokon áll helyt az ember elsősorban.

Ezeknek a mágikus sámáni gyógyító daloknak(icaró-k) tényleg meg van a maguk hihetetlen ereje, még így videófelvételen keresztül is átjön, hogy itt biza még szó sincs az ayahausca megivásáról, de már nagyon komolyan benne vannak a szakralitásban. Ami a felvétel érdekessége, és amit a témában olvastam, nagyjábóól megegyezik ezzel, azaz hogy nagyon ritka a két személyes ayahausca szertartás, amikor van a sámán, és aki a sámánhoz fordul, többnyire jellegzetes ayahauascás motívum, hogy egy egész kör gyűlik össze. Nyilván a kisebb "csapatoknak" is meg van az erősségük és a helyük, viszont van egy olyan fajta tapasztalás, amit, ahogy Luis Eduardo Luna is mondott, csak az a bizonyos kritikus tömeg adhat meg, és nagyjából huszonöt fő felett bújik elő. Ami nagyon izgalmas és újszerű inormáció, de azért utólag, így, olvasva azt mondhatja az ember -jogosan- , hogy ebben semmi különös nincsen, hát rengeteg embernek rengeteg energiája adódik össze egy relatív kis térbe, akkor az nem tud nem egy nagyon erős kohézió lenni.

Nos, ez a felvétel a nem túl gyakori kivétel erősítése, itt ketten vesznek részt az előkészületekben. Ahogy hallottam ezeket a dalokat, szinte már "ott voltam". Nagyon különleges erejű, gyógyító dalok ezek!

Hát én valamit nem értek, lehet, hogy bennem van a hiba. Ma beszélgettünk erről Citrom barátommal, szóba kerültek Amazónia orvosságai is, mint amilyen az ayahuasca is, és sok más gyógynövény.

Az, hogy a törvény ezeket a gyógymódokat még szakrális keretek között se vdi meg, ellenben egy jófej háziorvossal olyan vényt lehet íratni, hogy az hihetetlen, arról nem is mondok semmit. Mindenki tudja, hogy ez nem jó, de hát a kesergés nem igazán segít.

Régóta tervezek írni a kokacserjéről(Erythroxylum coca), illetve annak terméséről, a kokalevélről, de eleddig mindig meggondoltam magamat, nem tudtam, hogy ehhez elég érett-e mindenki aki olvashatja ezt az oldalt. Nem azokra gondolok itt, akik rendszeresen, vagy alkalmanként benéznek, hanem aki elsőnek.

Amikor én szóba hozom, hogy kokalevél, akkor két reakciót kapok:

-Kurva anyádat, köcsög drogos!!!!

-Úúú, van ilyen cuccod neked is?

Egyikkel se tudok mit kezdeni, főleg mert akarva-akaratlanul az sugárzik mind a kettőből, hogy itt biza valami tiltott gyümiről van szó, most az egy részletkérdés, hogy van aki vonzónak és van aki taszítónak tartja ezt a gyümölcsöt.

Sajnos nem fogom megváltani a világot, ebben csaknem biztos vagyok, de azért a magam eszközeivel igyekszem egy a lehetőségeimhez mérten hiteles, valódi képet adni ezekről a dolgokról.

Egyébként, csak halkan jegyzem meg, hogy az Andok közeli országokban az ayahuascába is előszeretettel főznek kokát, de ami az érdekes az az, hogy ez végsősoron mégis "csak" egy kellemes, "lájtos", ugyanakkor nagyon is szentnek tartott növény, szóval nem egy falhoznyomó, ultrabrutál sámánszakramentum, amivel 1,5óra alatt beáll az egóvesztés. Nem.

Találtam egy cikket magyarul is, ha valaki rábukkan még más írásokra a neten a témáról, akkor szívesen veszem. Én átnéztem, amit hasznosnak találtam elsőre is, az az alábbi írás volt:

"Rágd, táplálkozz vele, oltsd a szomjad, kend magadra, mosakodj vele, öblítsd vele a hajad, lélegezd be, nézd, fogd, fürödj benne, kérj tőle tanácsot, vigyázz rá minden napodon, és éveid száma megszaporodik" – hangzik a dél-amerikai Andok népeinek ősi tanítása a szent kokáról.

A perui inkák és az előttük élt nagy civilizációk a kokacserjét, mint az „istenek palántáját” nemcsak megbecsülték és használták, hanem tisztelték is.Számukra az erőt, az életet jelentette, és azt a szellemi eledelt, amivel az ősökkel, az „Apukkal”, Napatyával (Tata Inti) és Holdanyával (Quilla Mama) összekapcsolódhattak.

A kemény munkához koka kell...?

Az andoki élethez, a vallási rituálékhoz annyira hozzátartozott a koka, hogy a spanyol hódítók és jezsuita hittérők rájöttek, elég, ha „ördögi bűbájnak” kiáltják ki a kokával történő gyógyítást, betiltják a fogyasztását, és az andoki ősi életforma összeomlik.  Ám a nehéz fizikai munkára kényszerített őslakosok nem tudtak koka nélkül elég keményen dolgozni sem a sok ezer méteres magaslatokon, sem az aranybányákban, így a konkvisztátodorok, hogy hozzájuthassank a töméntelen kincshez, a koka napi 3-4 alkalommal történő rágását megengedték nekik. Ma, az újjászülető andoki tradíciók korában, ismét az egyik legfontosabb gyógyszerré vált, és a perui sámánok „olvasásaiban” – jövendöléseiben -  elengedhetetlen.


Dél-Amerikában a kokalevél mindenhol fillérekért, legális árucikként megvehető. Brazíliában felmerült, hogy bevezetik az iskolai menzákon a kokafogyasztást. Ugyanis a koka hatalmas mennyiségben tartalmaz létfontosságú vitaminokat, vasat, kálciumot, proteint. Nehéz fizikai munka végzésekor pótolja az ételt, energizál, megszünteti a magaslati levegő okozta szaggató fejfájást. Kitűnő hasmenésre, gyomorhurutra, torokgyulladásra, sebfertőtlenítésre, érzéstelenítésre.

A koka „lelke”

Az ősi hit szerint az igazi beavatottaknak, ha a kokát vallási rituálékban használni akarják, meg kell ismerniük a koka „lelkét” és össze kell vele kapcsolódniuk. Egy 21 napos kemény  böjtben (egy kis kukorica és víz mellett kizárólag kokát rághatnak), elképesztő érzékenységre tesznek szert. Úgy mondják, egy „fluid kommunikáció” alakul ki köztük és a koka vitális energiája között, mely egyfajta látó képességgel ruházza fel őket. Ezt követően a páciensek aurájából  kiolvashatják a betegséget és a gyógymódot is. Az embereket „kozmikus szent magnak” hívják, akik össze vannak kötve Földanya minden lelkével, így a kokával is.

A legtöbb perui sámán nem csak a kalandregényekből ismert esőerdei epekeserű ayahuascat, hanem kokát használ méregtelenítéshez és a szertartásokhoz.  A jóslásoknál a kérdezőnek (páciensnek) a kokaleveleket a két tenyere közé kell zárnia, nevének ötszöri elismétlése után ötször ráfújni. Az ily módon felvett levélalakzatból a sámán azonnal megtudja, tudja-e orvosolni a kérdező baját. Ha a kokalevelek nem bíztatóan rendeződnek, a szertartás itt véget is ér, a sámán nem kapott felhatalmazást, és ellenszolgáltatásra sem tart igényt. Ezt persze csak a valódi beavatott gyógyító emberek tartják be. Komolyabb baj esetén a megfújt kokát legalább egy óráig rágja. Ha a lé megkeseredik, az igen rossz ómen a kérdezőre, és a sámán nem biztos, hogy vállalja az ügyét.

Természetes igazságszérum

A sámánok ugyanis nemcsak betegségben kérdezhetők. Egy kizárólag erre a célra készített terítőn (haguayo) izzással elégetett kokalevél leleplezi a tolvajt. Hűtlenség gyanúja esetén a sámán mágikus szertartással „felébresztett” kokaleveleket ad a kétkedőnek, amiknek valahogy érintkezniük kell a társsal, majd visszajuttatni a sámánhoz, aki egy ismételt ceremóniát követően a leveleket a földhöz vágja, és a levelek alakzatából kiolvassa a helyzetet. Ha az alakzat további kérdezést igényel, elrágja a kokát, a levét a két tenyerére köpi, és ebből a formából tájékozódik tovább. Távollévő személy állapotáról úgy érdeklődhetünk, ha egy sokat hordott, mosatlan ruhadarabját a sámánhoz visszük, amit a kokával együtt lassú parázson eléget.
Elhunytak ruhájának kokával történő elégetésekor megjelenik a halott képe. Mindkét esetben a ruhadarabok által őrzött lenyomatok rezgései lépnek reakcióba a koka rezgésével, melyet a sámán mint víziót lát és értelmez.

A kokaolvasás számunkra kétségesnek tűnhet, de működik, mert az eredmény nélküli sámánokat nem tűri a közösség.

Namost a dologhoz tartozik, hogy tegnap beszélgettem egy ismerősömmel. Egy pillanatnyilag Limában (Peru) élő lánnyal. Neki meséltem nagy lelkesen mennyire szeretem a kultúrájukat, és szóba is kerültek ezek a dolgok, a mate, a teák...és ő szóba hozta a kokát.

Én vastagon lapítottam, mert azon túl hogy egy aranyfalat lányról van szó, tudni kell, hogy egy ultrakonzervatív családban nevelkedett, szóval számára mondjuk az ayahuasca szertrtások magát a boszorkányságot testesítik meg(ami részben igaz is csak másként:), amolyan sötét, ijesztő dolgot.

Szóval nagyban lapítok, mert ahogy szóba hozom, hogy imádom a matét, megemlíti, hogy ja, igen, ezek a koka és rokonai teák.

És erre mondja, hogy az egyébként fehérek által kitalált kokain, ami a mermészet kigúnyolása, nos, az egy nagyon népszerűtlen dolog náluk. Utálják, mert tudják hogy egy szar dolog, ami sehova se vezet.

Én ezzel úgy vagyok, hogy osztályozok ilyen szigorúan, egyszerűen csak nem érdekel egy kicsit se. Na mindegy.

De, azt mondja, a koka az teljesen rendben van, ő is szereti, a családja is kedveli, és egy pont olyan természetes dolog, mint máshol a dohány, a tea vagy a kávé, semmivel se elitélendőbb. Azt mondja, erre ugyanúgy néznek mint a mate teára. Ősi, tradícionális, szakrális növény, amit legrosszabb esetben nem tisztelnek ma már, vagy nem feltétlenül szeretik az erőszakkal kereszténnyé tett ottlakók se a rituálékat, de magát a kokát egy jó dolognak tartják, egy igazi ajándéknak a szentséges Andokból.

Na itt nyílt ki a bicska a kezemben. Én szerettem volna beszerezni koka cserjét. Nem enni a levelét, hanem egy kapcsolatot teremteni vele. Levélrágcsálásra ott vannak megoldásnak a web-shopok. És ennek néhol hangot adtam, akár csak annak, hogy alkalmanként szeretek kokát rágcsálni, és nagyon boldog vagyok, hogy nem redbullt iszom mondjuk helyette. AMivel szintén nincs nagy bajom, simán csak nem szeretem, és szerencsés vagyok, mert egy, a természethez sokkal-sokkal közelebbi növénnyel áldott meg a sorsom, amit alkalmanként ha fáradt vagyok, vagy erőtlen akkor tudok rágcsálni.

Sajnos azt kell mondjam, hogy ez a fajta igen csak éretlen megítélési módszer a természetközelségből, akarom mondai, atermészettávolságból adódik. Ahogy említettem, egy háziorvos olyan durva orvosságot felírhat, büntetés nélkül, hogy az eszem megáll, de egy növény, aminek az a bűne, hogy a fehér ember megtalálta a kizsákmányolásának, kiszipolyozásának rá igen csak jellemző módját, és kikiálltotta valami rossznak.

Értitek ezt?

Mert én nem. Illetve talán értem, de akkor meg nem akarom érteni. Az indiánok tudták mit csinálnak. És az Európai érdekeltségű indián-holokauszt hatására igen csak degradálódott indián kultúra nyomai még mindig ott vannak, még mindig szívesebben szednek le pár levelet, mint hogy orvosságot szedjenek, ami hosszútávon úgyis megöli őket, így vagy úgy, és alegkonzervatívabb emberek is tudják, hogy ez egy jó dolog, de itt....itt, itt felírnak állami támogatáson xanaxot meg ilyeneket. És rendben, Amazóniában sincs kolbászból a kerítés, az ayahuascát ott is sokan nem szeretik, mivel félnek tőle, de mégis van egyfajta természetközeli mentalitásuk. Sorolhatnám még. Ha nemző gondjaik vannak, akkor nem viagrát szednek, hanem catuaba( Erythroxylum catuaba) teát isznak, és a többi, és a többi. És ha komoly dologról van szó, akkor ott az ayahausca, ott vannak a san pedro szertartások, a dohány szertartások, ami önmagában is egy nagyon erős szakrális nöövény, noha többnyire, a spirituális helyzetéből adódóan minden komolyabb szertartáson jelen van, és ott van sok más növény, amitől nem félnek, amin nem nevetnek, amit nem akarnak kihasználni...

Nincs mese, legalább a felfogásukat jó lenne ellesni!

Shancy barátom küldte ezt aq képet, amikor megláttam, mondtam neki, hogy ennek itt a helye! Azt hittem évekig tanulta, de erre ő csak ennyit mondott:

.......a fotózás az egyik legszabadabb művészet,
mindenki ugy csinálja ahogy neki a legszebb."

Milyen igaz!

Az oldal lassan átmegy Amazonasreality-be, annyi minden egyéb, ebből a kultúrkörből eredeztethető, de mégsem közvetlenül ayahausca téma bukkan fel, de nem tehetek róla, ahogy ásom magam a témába a magam szerény eszközeivel, annál több érdekességet találok, amik vagy közvetlenül ayahausca témák, vagy "csak" érintik" ezt. Nem tudom ezt Ti szeretitek-e, személyesen szoktam kapni nagyon jó visszajelzéseket, de levélben, kommentben mostanában kevesebbet, az oldal változatlan statisztikáinak a dacára, így nem tudom, hogy ez Nektem is ekkora örömet okoz-e vagy csak én fanatikuskodok...:))))

Érdekesség gyanánt megjegyezném, hogy hozzájutottam egy recepthez, ami egy sámánnak a specialitása, és a "szokásos" növényeken túl igen csak hagyományosnak mondható növényeket kevert a teába, legalább is ami Dél-Amerikai viszonylatban hagyományosnak mondható, például bambuszt!:) Szóval elég gazdag világ ez.

Én most egy újabb Amazóniai gyógyteával ismerkedtem meg, onnan jutott a téma az eszembe. Egy ideig itt volt a gyógynövényes dobozomban érintetlenül, aztán egy barátommal beszélgettünk erről, én pedig gondoltam kipróbálom.

Találtam is róla egy ismertetőt, aztán majd mesélek a saját tapasztalatokról is!:)

Zöldellő gyógynövények

Trópusi gyógyszerek

És mire jó a Catuaba?

A legutóbbi években igencsak megszaporodott azoknak az expedícióknak a száma, amelyeket az Amazonas erdőrengetegébe, a brazíliai félszáraz lombhullató trópusi erdőbe, a cerradóba, valamint
a forró és száraz bozótvilágba, a caatingába vezettek. Elszánt kutatók járják az őserdőt, ám az elődökkel ellentétben nem kerülik, hanem határozottan keresik az erdőlakókkal, a bennszülött indiánokkal való
kapcsolatot. Az európai és észak-amerikai tudósok ugyanis gyógynövényeket keresnek az amazonasi esőerdőben, lehetséges új természetes alapanyagokat a modern gyógyszer- és kozmetikai ipar számára.

A XXI. század küszöbén egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a földi élet két és fél évmilliárdjához képest nyúlfarknyi emberi lét valami helyrehozhatatlan hibát követett el ebben a csodálatos, de mindeddig tökéletesen működő rendszerben. A tudósok még vitatkoznak, egyre újabb meg újabb bizonyítékokat keresnek arra, hogy igazolják a légköri jelenségeknek ember okozta tartós változását, érvek és ellenérvek csapnak össze a nukleáris energiának egyre fokozottabb mértékű felhasználásáról, avagy a biotechnológia eredményeként megjelenő manipulált élő szervezetek hasznosításáról. De mind többen vannak azok is, akik nem csupán sejtik, hanem tudják: létezik csaknem ötszáz olyan vegyület, amely ma szinte valamennyiünk szervezetében megtalálható, noha egy évszázaddal ezelőtt még nem volt jelen az emberi testben. E vegyületek java része, persze, csak nagyon kis mennyiségben mutatható ki, ám ott van bennünk. És ennek közép- vagy hosszú távú hatását még csak megjósolni sem lehet. Ugyanis – mint minden élő szervezetnek – az embernek is van természetes védekezési rendszere, amely megvédi a káros külső és belső hatásoktól, ám az is nyilvánvaló, hogy ennek a védelmi rendszernek vannak korlátai. Jól és biztonságosan működik minden olyan hatással szemben, amellyel együtt élt évezredek óta, tehát volt idő a védelmi stratégia kialakítására. Az új anyagokkal szemben viszont nincs „bekódolva” a szervezet, ezek ellen a szükséges védelmi mechanizmust most, azonnal kell kifejlesztenie. Ha túlságosan nagy a terhelés, a rendszer felmondhatja a szolgálatot. Ennek, sajnos, már vannak mindenki által érezhető és tapasztalható jelei. Elég itt csak az allergiás betegségnek a civilizált világban tapasztalható növekvő számára utalnunk. A Homo sapiens – persze, nevéhez méltóan – igyekszik ezeket a jelenségeket megszüntetni, s mindenféle új anyagot talál ki és vezet be a gyakorlatba a bajok orvoslására. Ám ezek az anyagok – főként gyógyszerek – zömükben megint csak mesterséges termékek, s mint mindnyájan tudjuk, ez a „mellékhatások” újabb sorát okozza. Az ökológus számára ez csupán egy a sok jelenség közül, ami azt mutatja, hogy beleavatkoztunk egy nagyon bonyolult rendszerbe, amelynek működését még nem ismerjük, s nagyon úgy fest a dolog, hogy elrontottuk a szerkezetet. Valamiképpen vissza kellene csinálnunk a dolgokat, vagy legalábbis a beleavatkozást nagyobb gondossággal, lassúbb tempóban kellene végeznünk. Senki nem tudja, hol van az a határ, amelyet túllépve nincs visszaút, nincs lehetőség a javításra. Ennek a felismerésnek a következménye, hogy a természetes anyagok értéke megsokszorozódott ebben az agyonszennyezett, vegyszerekkel teli világban. Üzleti szempontból is megéri tehát tudósokat küldeni az őserdőbe.
A környezet szennyezésének, tönkretételének és a természet manipulálásának káros hatása az északi féltekén már szinte mindenütt tapasztalható, de az okok megszüntetésére egyelőre nincs remény. Ehhez alapvető, általános szemlélet- és életmód-változtatásra volna szükség, ez azonban szöges ellentétben áll azzal a világot mozgató pénzügyi és gazdasági rendszerrel, amely az anyagi javak egyre növekvő ütemű létrehozását, a termelés és a fogyasztás fokozását, a minden áron megvalósítandó gazdaságosságot tűzte zászlajára. Átmeneti megoldásnak tekinthető tehát az a törekvés, hogy pontosan ezek a termelési rendszerek keresik oly lázasan a természetes nyersanyagok forrásait, hiszen a természetes anyagok jókora részéből hiányzanak azok a káros tulajdonságok, amelyekről az előzőkben szóltunk. De van másik oka is a módszeres kutatásnak.

Gyógynövényszaküzletek (A szerző felvételei)

Fűben-fában orvosság
Hogy a túlságosan sok koleszterin károsan hat az emberi szervezetre, azt jól tudják a túltáplált Nyugat-Európában és Észak-Amerikában egyaránt. Kevesebb zsírt, több zöldséget és gyümölcsöt kell enni, s akkor csökkenni fog az érrendszeri betegségekben szenvedők száma. Bölcs és megszívlelendő tanács. De az eszkimók táplálékának több mint 90 százaléka koleszterinben gazdag zsíros hús, az érrendszeri betegségek mégis ismeretlenek a körükben! Arról sincs adat, hogy az amazonasi indián természetes élőhelyén rákbetegségben hunyt volna el. Ismerünk népcsoportokat, amelyeknek körében nincs fogszuvasodás, s a természetes környezetben élők között az allergiának Európában oly gyakori formája sem fordul elő. Van tehát az élőhelyükön, az életmódjukban valami, ami megvédi őket ezektől a bajoktól. De ha betegség támadja meg őket, akkor is a természetben keresnek orvosságot, s a gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek nagy részében találnak is. Ha ezeknek a népeknek a gyógyítási szokásait és módszereit megtisztítjuk a sok helyen ma is élő misztikus elemektől, a modern tudomány és főleg a gyakorlat számára igen jól hasznosítható természetes anyagokhoz juthatunk hozzá.
Amazónia vagy a trópusi Dél-Amerika csak egy-egy forrásterület a számba jöhető új természetes gyógyszeralapanyagok tekintetében, bár az elképesztő biológiai sokféleség miatt valószínűleg a leggazdagabb. Az ott élő indián törzsek évezredek óta sikerrel használják e mesés gazdagság számos kincsét. A helyszínen járva sok meglepő dologgal találkozik a kutató. Ezekből adunk át egy csokorravalót.
Az indián „füves emberek” titkai sok évszázaddal ezelőtt már a gyarmatosítók érdeklődését is fölkeltették. A hódítókkal szinte egy időben érkező jezsuita szerzetesek nagyon sok érdekes dolgot följegyeztek az indiánok gyógynövényeivel kapcsolatosan. Jó részüket azután az idők folyamán az Óvilágban is felhasználták, eleinte minden tudományos alap nélkül, de később nagyon sok szerről kiderült, hogy gyógyhatásának kémiai és biológiai alapja van. Több százra tehető azoknak a gyógyhatású növényeknek a száma, amelyeket ezek a természetben élő és a természettel együtt élő emberek hosszú idő óta sikeresen használnak, ám azok összetételét, hatásmechanizmusát eddig még nem tárta fel a modern tudomány. Nincs kizárva, hogy sok – eddig még nem gyógyítható vagy nehezen gyógyítható – betegségnek az ellenszere rejtőzik Amazónia mérhetetlen erdőrengetegében vagy a száraz, de növényfajokban nagyon gazdag cerradóban és a bozótvilágában, a caatingában.
A trópuson annyira gyakori hasmenés, bél- és gyomorbántalmak gyógyítására száznál is több gyógynövényből és majdnem félezer felhasználási módból válogathat az indián „füves ember”. A leghatásosabb az elixír-paregórico (Piper callosum) leveleiből készült tea és a guaraná (Paulinia cupana) magvainak főzete. Ez utóbbi egyébként egy kedvelt és Brazíliában nagyon népszerű üdítőitalnak a nyersanyaga is. (Máshol is az volna, ha elterjedését a Coca-Cola mindent elsöprő erőszakos reklámhadjárata nem tenné lehetetlenné más, természetes alapanyagokból készült, a Coca-Colánál sokkal egészségesebb üdítőitaléval együtt.) Az ugyancsak sűrűn előforduló bélférgesség ellen szintén több mint félszáz amazóniai növény kínál gyógymódot. Közülük az angelim (Andira vermifuga) fát emelnénk ki, amely tudományos nevében is mutatja ezt a hatását (vermifuga, vagyis féreghajtó). Maga a növény egyébként megjelenésében a mi vadgesztenyénkre emlékeztet, ám virágzás idején, amikor szinte beborítják a vöröseslila virágok, talán még a vadgesztenyénél is szebb látványt nyújt. A légúti betegségek főleg az utóbbi évszázadokban terjedtek el az indiánok körében, amikor közelebbi kapcsolatba kerültek az európai bevándorlókkal. Ezek a betegségek ugyanis – a nemi betegségekkel együtt – jobbára az Óvilágból származnak. Ám az őserdő erre is ad orvosságot. Az ipecacuanha évszázadok óta ismert köhögéscsillapító, a hörghurut egyik legismertebb természetes gyógyszere (a jezsuita szerzetesek terjesztették el Európában). Az orvosság az Amazonas vidékén két gyógynövényből is létrehozható; az egyik a Hybanthus ipecacuanha, a másik pedig a Cephaelis ipecacuanha. De hasznos a jatobá fa (Hymenaea courbaril) gyantájából készült főzet vagy a burgonyával rokon jurubeba cserje (Solanum paniculatum) bogyójából készült tea is. Az amazóniai gyógyszerkönyv harminchatféle növényt sorol fel a hörghurutban szenvedők gyógyítására.
Vannak aztán olyan gyógynövények, amelyek valóságos tárházai a gyógyhatású szereknek. A casca preciosa (Anilba canelilla) kérge és levele a gyomoridegességnek, az idült légcsőhurutnak és a vérbajnak (szifilisznek) sikeres ellenszere. A carapanaúba (Aspidosoerma album) kérgéből orvosság készül a hörghurut, a máj betegségei, a magas láz, a vesegyulladás és a cukorbetegség leküzdésére. Ebből a népes csoportból mutatunk be két fafajt, amelyek azonkívül, hogy csodálatosan szépek, szintén nagyon tág körben ismert és használt gyógynövények. A liláskék virágú caroba (Jacaranda copaia) és a rózsaszín-piros ipe-roxo (Tabebuia impetiginosa) igazi áldás, mert a torokgyulladás, az izom- és a reumás fájdalmak, a cukorbetegség, a gyomorfekély, a bőrfertőzések, a vérbaj, sőt, bizonyos fajta rákbetegségek kezelésére is felhasználhatók. A sort egy nálunk is jól ismert növénnyel zárjuk. A monstera vagy – tupi-ara-
mi indián nevén – imbé (Monstera deliciosa), a filodendronnak is nevezett szobanövény Amazóniában a fákra kúszó, hatalmasra növő folyondár, amelynek egyébként mérgező leveleiből készült főzet borogatásként alkalmazva a reumának hatásos ellenszere.

És mire jó a catuaba?
A gyógyhatású növények között külön csoportot alkotnak az afrodiziákumok, vagyis azok a szerek, amelyek serkentik a nemi vágyat, illetve a nemi élet zavarait hivatottak orvosolni. A trópusi flóra bő tárházát szolgáltatja ezeknek a szereknek. Amazóniában is tucatnyi ilyen növény használatos. Érdekes módon épp a leghatásosabbakat még nem ismerik Európában. A cravinho-da-india (Caryophyllus aromaticus) ugyan, mint a neve is mutatja, a trópusi Ázsiából, Malajziából származik, de meghonosodott Amazóniában is. Kérgében rejlik a serkentőszer. A marapuama (Ptychepetalum olacoides) fa azonban odavaló, s a gyökerét áztatják muskotályborba. Hogy aztán az alkohol vagy a gyökér okozza-e a kedvező eredményt, azt nehéz eldönteni. De aki él vele, az esküszik a pozitív hatásra. Ugyancsak nagy az envira (Xylopia brasiliensis) híveinek tábora. Ezúttal a kéregből és a magokból készült tinktúra a csodaszer. A csoporton belül különleges szerepe van az abacateiro (Persea americana) virágaiból főzött, mézzel édesített teának, ez ugyanis kizárólag a nők nemi vágyát, illetve kielégülését, orgazmusát fokozza, a frigiditásnak pedig természetes gyógyszere. Ám a trópusi gyógyszer- és receptkönyvek valamennyi természetes afrodiziákum között első helyen a catuabát (az Anemopaegma mirandumot) említik. Ez a növény az öreg indián csodaszere, a neve is ezt mutatja, amely az acatub – vagyis erős, egészséges férfi jelentésű – szóból ered. Nagyon régóta használt természetes serkentőszer, amelyet az impotencia gyógyítására is felhasználnak. Brazíliában mostanában legalább tucatnyi olyan italfélét árusítanak – jobbára édes desszertborokat és aperitíveket –, amelyekben catuabakivonat is van. Ezek a természetes serkentőszerek nagyon népszerűek errefelé, amit az is bizonyít, hogy a tucatnyi termék el is fogy a piacon. No de miben áll a catuaba áldásos hatása? Idézzük Manuel Freire Alemăo jezsuita szerzetest, aki 1860. április 14-én ezeket jegyezte föl erről a növényről:
„Él az Araripe hegy erdeiben egy igen jól ismert és nagy népszerűségnek örvendő fa, amelynek a neve catuaba. Tupi indián nyelven ezt jelenti: igazi férfi. A kérge gazdag egy olyan szerben, amely nagyon megbecsült érték, az öregeknek ugyanis visszaadja fiatalkori erejüket. A kéregből megfelelő módon elkészített szer felfokozott izgalmi állapottal együtt járó tartós altesti vérbőséget idéz elő.”
Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, a szerző az olvasók fantáziájára bízza.

Dr. Major István
(Universidade Estadual do Ceará,
Fortaleza, Brazília)

forrás: www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2000/0041/esmire/esmire.html

Valaki le tudna nekem egy nagyjából

két oldalas, első ránézésre nem túl

nehéznek tűnő cikket fordítani?

Az én  angoltudásom alapján inkább

valami másba teszem ezt az energiát,

de találtam egy különösen jó írást,

és szeretném ha olvasható lenne.

Megértettem miről szól, de azért ennél

egy kicsit többet szeretnék nyújtani .

És természetesen én magam is

várom, hogy megfelelően lefordítva

elolvashassam!

Előre is köszönet érte!

A videót a www.youtube.com -on találtam, hihetetlen, hogy mennyire sok tényleg nagyon jó anyag felkerült ayahuasca témában is! Egy-két éve alig volt fenn valami, abból is sok nem volt olyan jó, de most nem győzök dúskálni a jóban. Az alábbi videókat bárkinek jó szívvel ajánlom, nagyon érdekesek!

Most keltette fel a figyelmemet ez az érdekes növény, a www.herbalyoga.com oldalon. Azért is lepett meg, mert egyfajta indián mentával már találkoztam, az valami fantasztikus! Ennek minthostachys setosa a neve, más néven muna. Ez amennyire tudom, Dél-Amerikából származik, de nem olvastam sok mindent utána. Korábban kaptam egy keveset ajándékba, így volt lehetőségem teát főzni belőle, egyszer azt hiszem pont egy házi ayahuasca ceremónia során, de a mélyebb ismerkedés még hátra van. Egyenlőre igyekszem még vásárolni ebből a tea különlegességből( amire bárkinek lehetősége van a www.maya-ethnobotanicals.com/product_browse.phtml/catid/subid/herbid_590 oldalon, nagyon jó kis oldal!)

Amit a www.herbalyoga.com oldalon találtam, az pedig asatureja douglasii néven ismeretes,  és a leírás alapján ez is indián menta. Lehet az oldalon növényt is kapni, lehet, hogy vásárolok magamnak egy növénykét itthonra, és nagyszerű lesz böjtölni vele ayahuasca fogyasztás előtt.

Természetsen mind kettő felkeltette az érdeklődésemet, nagyon szeretem a sámánkultúrák által előszeretettel alkalmazott növényeket, különösen az ayahausca hazájából, a Dél-Amerikából valósi növénykülönlegességeket!

Ma találtam, nagyon jó kis videó! A zene nagyon édes alatta, kicsit ilyen gyerekdal/keresztény ima jellegű, szóval nem ilyen sámándalos, de jó!

Érdekes módon egyébként, jellemzően az ayahuasca hihetetlen eklektikusságára, ez a téma is r

endkívül sokféle módon van megközelítve, láttam már felvételeket csak simán őrültnek kinéző bennszülött tinik prezentálásában, és olyat is ahol a sámán egyenként áldotta meg a növényeket amiket leszedett az ayahuasca főzethez. Nem mondom, hogy ez vagy az a jó, sokféleképpen lehet az, szóval ez is egy hangulat, amit a videón láthattok. Nekem nagyon tetszett, remélem örömötöket lelitek benne Ti is!

Életfa

Sokan írtak arról, hogy álmok, látomások közben az ember nem egy képzeletbeli utazást tesz a kattant agya kémiai sztrádáin, hanem más síkokon mozog, ami ugyanolyan létjogosultságú egy másik perspektívából nézve.

Számos írás megjelent már álmok feltésén is, én ezekről nem tudok érdemben írni, mert sok gagyi könyvvel találkozva egyszer csak beszüntettem a keresést.

Ami még érdekes, és ayahuasca téma, a lehető legközvetlenebbül, hogy a Dél-Amerikában élő bennszülöttek (hasonlóan Dél-Afrikai barátaikhoz:) alkalmaztak növényeket álmok serkentésére, mert nagyon komolyan vettél az álmokat. Természetesen még ennek is meg van a maga kozmológiája, úgyhogy nem javaslom, hogy minden áron valamiféle jelentést, vagy cselekményszálat erőltessünk a reggel még friss élményekből.

Arról már biztosan írtam, hogy a trdaícionális ayahuasca főzet lefőbb eleme, a b.caapi szintén álomkeltő hatással bíró növény, olyan sámánok kezében akik nagyon komoly munkát tudtak végezni akár álmokon keresztül. A kibernetika,  a biokémia, az asztrális kutatások most kezdenek rájönni arra, amivel a bennszülöttek évezredek óta dolgoztak, azaz az álmommal, mint egy intzenzíven megváltozott tudatállapottal, ami a gyűjtőpont elmozdulása miatt nagyon szenzitívvé és befogadóvá teheti az embert. Néha egy álom nagyobb hatással van ránk, mint ha információt tömnek a fejünkbe ugyanaról a témáról. Nem véletlenül. Abban a fajta módosult tudatállapotban, ahol az ayahausca segtségével gyógyítanak, más törvények uralkodnak, és a hihetetlenül üres, és rettegést keltően szubjektív "valóság"a háttlrbe szorul, átadva a helyét egy sokkal befogadóbb állapotváltásnak.

Nem túl sok oldalt találtam ebben a témában, viszont Citrom barátom blogja(alomvadasz.blog.hu/) pont az általa megélt érdekes álmokról, és a midennapi életével való szoros párhuzamról szól. Érdemes olvasni, én mindig várom, hogy eltegyen valami újat, pedig enyhén szólva sem vagyok az a megveszekedett blog olvasó, de ez  egy tényleg jó oldal.

Álomra fel!

alomvadasz.blog.hu/

Ha már Dél-Amerika, és mate. A szentnek tekintett palo santo fából készült ivóedényeket tök mellett/helyett használják. Tegnap Bufo küldött át egy oldalt (www.goyerbamate.com/Indio-Guarani-Guampa-p/a.gua.13.htm), ott találtam ezt is: Nem tudok sokat a témáról, igazából én is amolyan "panelos" mate rajongó vagyok, megszerettem, de tököt és bombillát még nem tudtam venni hozzá, pedig az lesz az igazi nagy élmény. És nem csak tökből isszák ezt a különleges nedüt, hanem az alábbi szemkápráztató edényekből is. Hogy valami közvetlenebbül ayahuascásat is mondjak, ez az én személyes receptem, amikor tudok többet böjtölni, ami nem kötelező, és nem is mindig megy, de nagyon kedvező, akkor mate teát iszom jóval az ayahausca előtt, nekem ez nagyon bevállt, de persze kinek mi. Érdemes óvatosnak lenni az ayahuasca mellé tanácsos diéta miatt, de legjobb tudomásom szerint a mate kompatibilis ezzel a diétával, más szóval kezdhetjük az esemény előtti napokban a ráhangolódást akár matével is!

Elég nehéz időszakom van, váratlan gondok, megoldani valók léptek fel, ezért nem "tértem még mindig" vissza, de reméljük ez hamarosan változni fog. Túl azon, hogy a téma iránti elkötelezettségem nem csak, hogy a régi, hanem nagyobb is, ez alatt a majd egy év alatt hozzászoktam az íráshoz, a napjaim részévé váltak, úgy ahogy sokaknak az olvasás, úgyhogy ez kicsit új helyzet nekem. Eddig egy-két hete volt a sok munka, a fáradtság, most meg...más gondok. Ember vagyok, sajnos nekem se tökéletes az életem, és így nem is mindig tökéletes az amit kapok, amivel szembesülök, és ez egy ilyen időszak most. Nehéz. Remélem nem tart örökké, szeretnék már teljes vállszélességgel csinálni minden olyan dolgot, amit egyébként szoktam, többek között ezt az oldalt is.

Nemrég hallottam róla. Onnan jutott az eszembe betenni, hogy van egy szegről-végről ismerősöm, aki felszentelt buddhista pap, és mellesleg ayahuasca szertartásokat vezet. No, ezt érdemes elolvasni, a program szeptemberben lesz.

A BÖLCSESSÉG ÓCEÁNJA

A Dalai Lámát (a név jelentése: a Bölcsesség Óceánja) Avalokitésvara, az Együttérzés Buddhájának újraszületéseként tisztelik.

Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma 1935. július 6-án született egy földműves család gyermekeként egy Takcer nevű tibeti faluban. Szülei Lhamo Dhondupnak nevezték el. Két éves korában jóslatok alapján a Dalai Láma tizennegyedik reinkarnációjaként azonosították és Lhaszába vitték.

1940 február 22-én, öt és fél éves korában a Dalai Lámát formálisan megkoronázták, ekkor vette fel a Tenzin Gyatso nevet. Tanulmányait hat évesen kezdte meg. Tantárgyai közé tartozott a dialektika, a tibeti kultúra és művészet, nyelvtan, nyelvészet, orvostudomány, és a legfontosabb tantárgy, a buddhista filozófia is.

1950-ben a kínai hadsereg megszállta Tibetet. Egy évvel később a Dalai Láma tizenhat éves lett, és miközben az ország helyzete egyre reménytelenebbé vált, teljes politikai felelősséget vállalt magára hazája érdekében. 1954-ben Pekingbe utazott, hogy egyezségre jusson Mao Ce- tunggal, és más kínai vezetőkkel, köztük Csou En-lájjal, és Teng Hsziao-pinggel. 1956-ban Buddha Nirvánába jutásának 2500 évfordulóján Indiába utazott. Több közeli tanácsadója is arra kérte, hogy maradjon Indiában és ne térjen vissza Tibetbe, de ő úgy döntött, visszautazik Lhaszába, hogy folytassa a kínai megszálló erőkkel történő békés együttélésre irányuló erőfeszítéseit.

MENEKÜLÉS A SZÁMŰZETÉSBE

Kína Kelet-Tibetben bevezetett kegyetlen intézkedései Őszentsége békés megoldást célzó terveit keresztülhúzták. A kínai megszállók a tibeti nép 1959. márciusában kirobbant felkelését vérbe fojtották. 1959-ben és 1960-ban mintegy kilencvenezer tibeti vesztette életét. Az események alakulását látva a Dalai Láma, és több tízezer tibeti a Himalája hegyein keresztül kénytelen volt Indiába menekülni. A tibetiek azóta minden évben megemlékeznek az 1959-es esztendő áldozatairól. 1960 óta a Dalai Láma az észak-indiai Dharamszalában él, abban a városban, amely egyben a tibeti száműzetésben lévő kormány székhelye is. Az emigráció első éveiben arra kérte az ENSZ-t, hogy találjon megoldást a tibetiek kétségbeejtő helyzetére. 1959-ben, 1961-ben és 1965-ben az ENSZ határozatot adott ki, melyben felszólította Kínát, hogy tartsa tiszteletben a tibetiek emberi jogait, és önrendelkezéshez való jogukat.

A száműzetésben a Dalai Láma és az emigráns kormány elkötelezett politikát folytatott a tibeti nép és kultúrájának megóvása érdekében. A száműzetésben lévő kormány gondoskodik a menekültekről, támogatja a gazdaság fejlődését, az évek során felépített iskolahálózatot és egyetemeket. Az elmúlt hat évtized során Közel kétszáz kolostort alapítottak. 1963-ban a Dalai Láma bemutatta a jövő Tibetjének tervezett alkotmányát. A Dalai Láma kezdetektől fogva a tibeti társadalom demokratikus átalakításának buzgó híve volt. A tibeti menekült közösség jólétéért tett erőfeszítései mellett fáradhatatlanul igyekezett lépéseket tenni a tibeti helyzet megoldásának érdekében is.

ERŐFESZÍTÉSEK A BÉKÉÉRT

1987-ben Őszentsége bemutatta „Öt pontos béketervét”, amely az első lépés volt Tibet jövőbeni státuszának tisztázása felé vezető úton. A következő év júniusában Strasbourg-ban, az Európai Parlament előtt tovább folytatta tervének ismertetését. Kezdeményezésének lényege egy valós tibeti autonómia létrehozása a Kínai Népköztársaság keretein belül. Továbbá arra kérte Kínát, hogy Tibetet alakítsák „békezónává”, hogy gátat szabjanak a kínaiak betelepítésének, helyreállítsák az emberi jogok helyzetét, és arra, hogy ne tároljanak nukleáris fegyverzetet és hulladékot Tibet területén. Ugyanennek a tervnek a keretein belül Tibet jövőjéről szóló, nyitott, komoly párbeszéd kialakítását kezdeményezte.

1989-ben a tibeti vezető elfogadta a Nobel-Békedíjat, melyet a tibeti helyzet békés megoldása érdekében tett erőfeszítéseiért adományoztak neki. A Nobel-bizottság kijelentette: „A Dalai Láma békés filozófiája az emberi lények iránti végtelen tiszteleten, valamint az emberiség és a természet iránti egyetemes felelősség elvén alapszik.” Eddig összesen ötvenkét országba tett utazásai, és politikusokkal, államfőkkel, vallási vezetőkkel történt találkozói során a tibeti helyzet, és más konfliktusok békés megoldása, az emberi jogok, és a környezet megóvása mellett szólalt fel. Számtalan államférfi fogadta hivatalosan. A politika, a vallás, a tudomány és a gazdaság világának befolyásos személyiségei folyamatosan keresik társaságát, hogy eszmét cseréljenek különböző kérdésekkel kapcsolatban. Rendszeresen hívják meg a világ különböző országaiba, hogy kifejtse véleményét a békés együttéléssel, és a világbékével kapcsolatban, illetve azért, hogy tanításokat adjon.

Szellemi vezetőként, és Tibet vezetőjeként betöltött szerepe mellett a Dalai Láma a tibeti buddhista hagyomány egyik legnagyobb mestere, és tudósa. Ebben a vonatkozásban rengeteg időt szentel annak, hogy tudását, és spirituális tapasztalatait megossza buddhista mesterekkel, és a szélesebb közönséggel.

Ma olvastam két ayahuasca beszámolót is és feltűnt bennük az a majd mindenkinél jelen levő hasonlóság, ami néha zavarbaejtően jelen van. Nyilván, persze, lehet, hogy hasonló emberek próbálkoznak ezzel az úttal, de aki egynél többször is magához vette a szent szakramentumot, az tudja, hogy nem hogy két élmény, tapasztalat, de még két azonos pillanat sincs, szóval még egy ember élményei is végtelenül más és más minden pillanatban, de azért felfedeztem pár dolgot:

A természettel való kapcsolat: Gyakorlatilag szinte mindenki kap egy igen intenzív élményt erről, és utána már nehezebb tárgyként kezelni a fákat, a növényeket, állatokat. A cél, szerintem, teljesen egyenrangúként együtt lenni mindenkivel, mindegy milyen formában van jelen. Egy mittudomén vidra nem hat túl jelentősnek, kivéve ha valaki vidra rajongó, de akinek vidra az erőállata, az tudja, hogy egy más nézőpontból, a valóságnak egy másfajta mélységéből mi vagyunk a vidrák, akik, hát jó, vannak, de minek, na jó, maradhatnak.

A Földdel való kapcsolat, átérzése ennek a sebzett helyzetnek amiben a Föld van, és amitől szenved, és ami viszont nem az állatoktól, vagy a növényektől jön-ők még nem sok atombombát gyártottak.

Őszinteség: Az eslő beszámolók amik megfogtak arról számoltak be, hogy hogy az ayahausca vezette őket életük hazugságain, és szembesültek sok-sok dologgal, amit addig nem láttak, vagy nem akartak látni. Ez többnyire, a beszámolók alapján eléggé felkavaró dolog tud lenni.

A tradícionális ayahausca dalok ereje: Ezt, hacsak nem szaladunk bele egy ayahausca szertartásba, vagy ha a szomszédunk nem egy sámán, akkor a magnó szolgáltatja, de való igaz, nagyon nagy jelentőséggel bírnak. Ritka, legalább is nem sokszor hallottam, hogy valaki végig ezeket hallgatta volna, és terápiás szempontból sok minden lehet működő,de amikor megszólalnak az icarók, az valami egészen más dimenzió. És ha ezt megtapasztalja az ember, akkor az ayahuasca hatása után is másként hallja ezeket a különleges erődalokat.

Az ayahuascához tartozó kultúra megnövekedett jelentősége: Engem, amikor az első pár alkalommal magamhoz vettem ayahauscát, főleg az önismeret érdekelt. Igyekeztem becsülettel felkészülni, de úgy teljes mélységében nem izgatott a mögötte levű kultúra, ez folyamatosan settenkedett be:) Ettől még nem lettem se sámán, se tudós, de fontosnak érzem ezeket a dolgokat is, és szerencsére nagyon nem egyedül!

Mi, akik a hagyományaikat őrző indiánok közé tartozunk, igyekszünk a hagyományaink szerint élni, ez a szertartásaink lényege.

A legtöbb ember soha nem kerül kapcsolatba a szellemmel, mert nem jutnak túl a testen. Ez bizony nagy kár.

Mások nem jutnak túl az észen, a dolgok logikáján.

A szellemi túl kevés táplálékot kap, de ettől még létezik. Az asszonyok tudnak a létéről. Néhányan kezdik megérteni, s elismerni a szellem létezését. Jobb lenne, ha Ti, férfiak is több megértéssel viseltetnétek iránta!

Amíg a szellemiségről nem veszünk tudomást, addig sok szerencsétlenség, háború, az élvezeti cikkekkel való visszaélés számos formája, igények, vágyak, éhség és szeretetnélküliség kísér bennünket. Az erőszak mindenféle formája létezik az emberek között, az állatok, a Föld és az egész teremtés ellen. Mindezek a nehézségek hosszú távon mély sebeket okoznak.

Mindenkinek megvan a maga útja. Mindenkinek! Ahhoz, hogy a saját utadat járhasd, meg kell értened az összefüggéseket, szeretetet és tiszteletet kell táplálni magadban. Ha letérsz erről az útról, fájdalom és zavarodottság lesz a részed, teljesen mindegy, hogy egyébként mit teszel. Ugyanez érvényes egy egész országra, mind az egész világra. Ma ezen a ponton állunk. Nézz körül, mi történik a világban.

A dolgok változnak. Ez az asszonyok ideje. Ebben bizonyos lehetsz, eljött az asszonyok ideje, ha látják, ha nem. A befogadás korát éljük, s a befogadás asszonyi tulajdonság.