Kezdek kicsit jobban lenni, remélem produktívabb is leszek. Tényleg sokan jelezték, hogy csípnek, meg minden, de írjak mááár. Hát írok. Ezért kezdtem el, és ha energiában akad is, mondandóban biztos nincs hiány. Amire most készülök, az néhány barátom házi szertartásán segíteni "segítő" minősítésben, ayahuasca nélkül. Volt már egy-két ilyen alkalom, és nagyon különlegesek is voltak, és erre is nagyon készülök.
Most annyi lehetőségem volt magamhoz is venni a dzsungel italát, hogy nincs hiányérzetem attól sem, hogy most másként lesz. Ez is egy újabb arc és én szeretném ezt is jól megnézni, ez is érdekel. S ahogy egy barátom mondta egyszer nekem: az ayahuascában az a különös, hogy senki se marad ki belőle. Aki iszik az se (természetesen), és aki nem iszik az se. Nem lenne értelme nagy beledumálásoknak, és nem is tudom, nem is értem hogy van ez, de az eddigi tapasztalatok is ebbe az irányba állnak, szóval lehet ebben igazság, nem is kevés.
A magam részéről mindig kivárom a miérteket ezekre az alkalmakra, és azt hiszem, ha az életem minden területén ilyen lennék, akkor itt egy boldog ember verné a billentyűket!:) És amúgy nem, nem az. Sajnos még mindig nehéz az életem. Kiderültek a szomorú turpisságok, úgyhogy az én utam most is előre vezet, de nagyon keserű út ez most, nagyon csalódott. Persze, ez se tart örökké. Meg aztán ez a spirituális út, amit itt csinálunk, valahogy mindenkinek begyorsítja a dolgokat. Valahogy megpördül ez a lánchinta és gyorsabban, erőteljesebben dobálja ki az életünk önmagából a nem oda való elemeket, és bizony, mindenhez ragaszkodó, mindenbe kapaszkodó emberként ez nagyon nehéz. A keleti kultúrákban is ez az a pont, amit nagyon megtanítanak: ragaszkodás mentesnek lenni. Lehet szeretni, imádni dolgokat, vagy akármi, de tudni kell elengedni őket. Nekem ez egy elég nehéz feladat, de hát van egy életem, és teszem, amit tudok. Ez a legjobb választás, aztán várom a napfelkeltét, biztos eljön, remélem addig nem fagyok meg....
