Amikor egyszer, egy külföldi ayahausca szertartáson megkérdeztem a sámánt, hogy ugyan amikor retteg az ember, pánikba esik, halálfélelem van, megőrül, akkor az rossz-e a bizalom megingása, vagy micsoda....nem tudtam hova tenni.

A szentimentális válasz erre az lenne, hogy ez gáz, nincs bizalom, meg az ayahausca szelleme ide, vagy oda.

A sámán egy percig nem tudott válaszolni, annyira jó ízűen nevetett. Nem kiröhögött, semmi megalázót nem észleltem az egészben, aztán csak annyit mondott, hogy ez természetes dolog. Na ennyivel le is zártam a kétségeimet, legalább is ebben a tekintetben.

Szóval akkor azt mondhatjuk, hogy a nehéz pillanatok, a rosszullét úgy fizikai, mint mentális téren biza normális dolgok. Ettől függetlenül senki nem keresi a gondokat, csak elfogadja, ha éppen azzal jár a dolog.

Mit lehet tenni ilyenkor?

Ha egyetlen tanács van, amit elfogadsz, akkor kérlek legyen ez: semmit. Aranyszabály, hogy ameddig a másik nem kéri a segítséget addig az ember nem avatkozik bele, és nem kezd el jajgatni. Olyan nincs, hogy valaki annyira padlón legyen, hogy ne tudja valahogy jelezni, hogy segítségre van szüksége, ellenben valami kívülről "olyannak" tűnő helyzetnél olyan otrombán bele lehet valakinek az élményébe gyalogolni, ami sokkal rosszabb, mint nem segíteni. Akkor inkább ne.

Ezt néha nehéz megállni. Erre mondom, hogy érdemes utána járni a dolgoknak. Nem sok olyan videót láttam, ahol cukiskodtak volna az emberek, a sámán meg körbejárna mindenkinek megpuszilni a kobakját. Miért is kellene? ha van az embernek hite, hogy ez egy jó dolog, akkor miért kellene megrettenni attól ha valami nehéz?

Aztán nyilván olyanok csinálnak ilyen szertartásokat akik ezt tudják kezelni. Én két dologban hiszek. Az egyik az, hogy ha a tradíciók szerint mennek a dolgok egy sámán segítségével. Senki nem fogja tudni megmagyarázni, hogy nem az a legideálisabb. Azonban nincs mindig ott a lehetőség.

Aztán lehet egy kis házi ceremónia keretében egyedül, vagy egy baráttal is, ez is lehet jó.

Ami egy veszélyes dolog az a kettő között van. Nekem is többen ajánlották, hogy csináljak ilyen házi szeánszokat. Na most attól, hogy ezt mondjuk elnevezi az emberfia szertartásnak, attól még nem lesz az, szóval ott, ahol több ember összejön oda tényleg kell valami! Illetve valaki aki kvázi a hátán viszi az egészet, és tudja mit kell csinálni ha gáz van. És itt van a kutya elásva, mert ez többnyire egy sámán kvalitása, a hátán vinni az egészet, és egy tiszta védelmi mezőt kialakítani. Mi ezekhez lássuk be, nem nagyon értünk. Néha beüthetnek a nagy bazmegek, és akkor el se tudjuk képzelni milyen kapuk vannak nyitva, nem érdemes játszani ezzel.

Ha már gond van: Erre ahogy írtam, csak az vezethet rá, hogy a másik segítséget kér, semmi egyéb. Ha nem kéri, de látja az ember, hogy szenved, nehéz neki, akkkor a legjobb ha ő maga is erős, és az erőt adhat. Aztán, bármilyen közhelyes: légzés. Pár mély levegő csodákat tesz. A fórumon (sgforum.hu/forum.php3) pont a kopálról bezséltünk, ami egy átható illatú füstölögtetésre használ gyanta, amit gyakran használnak DélAmerikában ayahuasca szertartásokon tértisztítónak. De jó a fehérzsálya is, ami inkább Észak-Amerika, a fehér üröm, ami hazai (is), szantálfa, jobb füstölők, stb.

Testtartás. EZ is a légzéssel függ össze. A testtartás egy tudatmódosító dolog, ez tény. Egy összeroskadt testben összeroskadunk magunk is. Akkor inkább jobb feküdni kényelmesen, mint ölbe hajtott fejjel kínlódni. Kényelmes testtartás.

Zene. A második legjobb dolog egy nehéz helyzetben lévő embernek, ha zenélnek neki. Lehet magnóról is, de a legjobb élőben.

Az első, ha ő maga zenél.

Egyszer, amikor olyan szarul voltam mint asszem addig soha, ez segített. Olyan halkan énekeltem, hogy nagyjából melletem se értette senki, de összeszedett, és az ének tényleg egy ima lett, és egy orvosság. Nem véletlen, hogy minden szertartásnak a részei: az ima, és főleg a dal. Amikor ez velem történt, gyakorlatilag összeroppantam, tényleg kegyetlen nehéz volt, de vagy 10perc halk éneklés csodákat tett. Utána is nehéz volt, de egészen másképpen. Aranyat érő segítség. Ima és dal.

Tűz. Legideálisabb esetben a szabadban, fával. Legrosszabb esteben gyertyák otthon. Sose lesz ugyanaz, de az még mindig egy tűz. És aki képes nézni a tüzet, és csak úgy lenni, az megnyugszik. A tűz TÉNYLEG szétégeti a félelmeket. Azért parázsevést, parázsonjárást ne ilyenkor prezentáljunk!:)

A biztos pont. Amikor egyszer pánikrohamot kaptam, a barátom aki mellettem volt, kérte hogy fogjak meg valamit. Ez az övem volt. Azt mondta, ne engedjem el. És ez egy biztos pont lesz. Amikor az egó spontán szétesését éli meg az ember, az valami elképzelhetetlenül súlyos dolog tud lenni, amit az tud, akivel megesett, de tényleg. Ilyenkor aztán nagyon nagy szükség van egy komoly segítőre. Az nem segít, ha az ember fél nappal azelőtt még abban az illúzióban volt, hogy majd valaki segít neki. Segít is, de azt amikor éppen nem tudja elfogadni, akkor mást se lesz könnyű. Nincs ilyen hogy de majd az ayyahuasca szelleme. Az ayahausca szellemének nem hinném, hogy gondja van a félelmetes helyzetekkel, a szenvedéssel, a rettegéssel...ez a történet ezzel jár, de mindenkinek a személyes felelőssége rákészülni a dolgokra.

Utolsó dolgok egyike: beszélgetés. Ez is segíthet. A fecsegés nem:), de a beszélgetés igen, de ez legyen az utolsó dolog, ugyanis ha beszél valaki, akkor garantáltan nem fogja az ayahuasca adását. Ahhoz ugyanis befelé kell figyelni, és a szövegelés pont ezt akadályozza meg. Velem egyszer volt, hogy mások, akik velem voltak, ezt alkalmazták, de csak azért mert már anniyra szenvedtem, annyira az őrület túloldalán voltam, hogy amúgy se tudtam befelé figyelni. Egyszerűen csak benne voltam a tébolyban, és olyankor már minden segítség jól jön, akár a beszélgetés is, ilyenkor nem árt valamilyen pszichológiai képességekkel rendelkezni, mert ahogy fentebb leírtam, jó szándékkal is lehet nagyon otromba módon betörni egy ember intim szférájába.

Senki ne játsszon sámánt, ha nem az!!!!

Érintés, ölelés. Adott esetben valaki, aki erős, és befogadó is, oda tudja bújtatni azt aki nagyon szenved. Ez most talán nem hangzik annyira technikai dolognak, de szintén saját tapasztalat, hogy amikor ott van valaki, akiről az ember TÉNYLEG elhiszi, hogy szereti, akkor az amikor magába fogadja, és talán csak tartja, az milyen sokat tud jelenteni. De ez is ilyen utolsó utáni dolog, tényleg érdemes a legkevesebb beavatkozást tenni, ami még segít. Érdemes apránként.

Azokat a dolgokat írtam le ide, amikkel tudtam segíteni, és főleg amivel mások segítettek nekem és bevált, vagy valahonnan máshonnan jön az infó/tapasztalat. Ajánlatos résen lenni, az ayahuasca nem egy laza sörözgetés. Lehet az embernek egy szép, lágy találkozása, de többnyire jobb résen lenni, mert nagyon súlyos dolgok is jöhetnek. Amik itt le lettek írva, azok nem a súlyos helyzetből kihúzó dolgok. Hanem a súlyos helyzetben erőt adók. Nem kell kijöni a nehézségből, elszaladni, tompítani, ellensúlyozni. A segítő legnagyobb érdeme, ha a társaságában az ember megélheti azt ami van, anélkül, hogy a figyelem máshova szállna el.

Jelen, megélés, gyógyulás.