Dan Evehema hopi főnök üzenete az emberiséghez

Nagyon boldog vagyok, hogy üzenhetek nektek. Történelmünk egyaránt telített örömmel és szomorúsággal. Nagyon örülök, hogy a mi hindu testvéreink lehetőséget adtak arra, hogy megosszuk veletek ezeket az érzéseket, mert mi tudjuk, hogy sokan közületek hasonló gondokkal küzdenek.

Mi hopik hiszünk abban, hogy az emberi faj a kezdetek óta túl jutott már három különböző világon és életformán.  Minden egyes korábbi világ végén az emberi életet a Nagy Szellem "Massauu" megtisztította vagy megbüntette, főként a romlottságnak, a kapzsiságnak és a Nagy Szellem tanításától való elfordulásnak megfelelően. Az utolsó nagy megsemmisítés az özönvíz volt, amely mindent megsemmisített, de néhány hűséges ember a Nagy Szellemtől kért és engedélyt kapott arra, hogy Vele élhessen ezen az új világon. A Nagy Szellem azt mondta, hogy "Ez a tiétek, ha ti élni akartok az én szerény, alázatos és egyszerű életem szerint. Ez nehéz, de ha elfogadjátok a tanításaim és parancsaim szerinti életet, ha soha nem vesztitek el hiteteket az életben, akkor én adok nektek, jöhettek és élhettek velem." A hopik és mind, akik megmenekültek az özönvíztől, ekkor a Nagy Szellemmel egy szent szövetséget kötöttek.

Mi hopik esküt tettünk, hogy mi soha nem fordulunk el Tőle. Számunkra a Teremtő törvényei soha nem változnak vagy szűnnek meg. A hopik számára a Nagy Szellem az Erő. Ő e teremtett világ kezdetekor az első emberek számára úgy jelent meg és úgy beszélt velük, mint egy ember.  Ő tanított minket arra, hogy hogyan éljünk, dolgozzunk, merre menjünk és milyen élelmet vegyünk magunkhoz, adott nekünk magvakat, hogy ültessünk és arassunk. Ő adott nekünk szent kő táblákat, melyekbe Ő belesuttogta a rend összes tanítását, hogy megőrizzük az ő földjét és életét. Ezekre a kőtáblákra parancsok, próféciák és figyelmeztetések készültek. A Pók asszony és az ő két unokája segítségével készültek el. Ők voltak a Nagy Szellem bölcs és erős segítői.

Mielőtt a Nagy Szellem elrejtőzködött, Ő és a Pók asszony az emberek különböző csoportjainak vezetői elé különböző színű és méretű kukoricát tettek, hogy válasszanak élelmet ezen világon. A hopik voltak az utolsók, akik felvették és kiválasztották az élelmüket ezen a világon. A hopik választották a kukorica legkisebb csövét. Aztán Massauu mondta, "Megmutattátok nekem, hogy bölcsek és alázatosak vagytok, ezért hopinak (a béke embereinek) fognak hívni titeket és én tirátok bízom minden föld és élet őrzését, védelmét és gondozásban tartását számomra, amíg visszajövök az utolsó napokban, mert én vagyok az Első és az Utolsó."

Ezért és ezóta a hopik a magasabb egyházi rendbe vannak felszentelve, a föld és minden élő dolog a kezükbe van helyezve. Ő minden élet szülőjévé vált a földön. Joga van tanácsot adni és kiigazítani az ő gyermekeit azon a békés módon, ahogy ő képes. Így mi soha nem adhatjuk fel a béke üzenetünk tudását, amely gazdagítja gyermekeinket. Aztán más spirituális vezetőkkel együtt a mi jövendő gyermekeink végzete megpecsételtetett.

Számunkra parancs e világ speciális imákkal és rituálékkal való egyensúlyban tartás e földön és sok univerzumon belül, amely folytatódik ezekben a napokban is.

A Pók asszony két unokája ezeket a szent kőtáblákat adta. E két testvért utasította a Nagy Szellem, hogy szállítsák oda, ahová meghatározta. Az idősebb testvérnek haladéktalanul keletre kellett mennie, a felkelő naphoz, a megadott úticéljához, ahol azonnal meg kell keresnie a fiatalabb testvérét, aki a Nagy Szellem földjén fog maradni. Az idősebb testvér küldetése, amikor visszatér, hogy segítse fiatalabb testvérét (a hopit) véghez vinni a békét, a testvériséget és az örökkévaló életet az ő visszatérésén.

Hopit, a fiatalabb testvért, utasította, hogy fedjen be minden területet és jelöljön meg jól lábnyomával és szent jelekkel tartson igényt e földre a Teremtő és a béke számára a földön. Mi létrehoztuk ceremóniáinkat és szent kegyhelyeinket egyensúlyban tartani e világot a Teremtőnek adott első ígéretünknek megfelelően.  Ez a mi vándorlásunk oka, amíg mi a Teremtővel találkozunk az Öreg Oribe-nál (a hely, ahogy megszilárdul) 1000 év alatt. Ez volt az a találkozás, amikor Ő a próféciákat átadta számunkra, hogy átadjuk nektek most a szétbomlás Negyedik Világának lezárulásakor és a béke Ötödik Világának kezdetén. Ő nagyon sok próféciát adott nekünk, hogy adjuk tovább nektek és tovább. Ezért van az, hogy mi tudjuk, itt az idő felfedni az utolsó figyelmeztetéseket és utasításokat az emberiség számára.

Azt mondta nekünk, hogy tartósan telepedjünk le itt Hopiföldön, ahol mi találkoztunk a Nagy Szellemmel és várjuk idősebb testvérünket, aki keletre ment és visszatér hozzánk. Amikor visszatér erre a földre, akkor egymás mellé helyezi az ő kő tábláit és megmutatja az egész világnak, hogy ők igaz testvérek. Ekkor az égen az út megtelik és valaminek a kigondolása befejeződik, a hopi elgondolások szerint ez a hamvak palackja, egy palack, amit ekkor ledobnak a földre, fel fog forrni minden a nagy tér belsejében és semmi nem fog növekedni nagyon hosszú ideig. Amikor a vezetők az ördögi úthoz fordultak a Nagy Szellem helyett mi megmondtuk, hogy ez az élet nagyon sokféle módon megsemmisülhet. Ha az emberi természet nem törődik a mi próféciánkkal és nem fordul egyes eredeti spirituális figyelmeztetéshez. A három segítő, akiket a Nagy Szellem küldött, segíteni a hopiknak a békés földi élet előidézésében, azt mondta, hogy nem kellene megváltoztatni otthonunkat, ünnepeinket, hajunkat, mert az igazi segítők nem ismerhetnének fel minket, mint igazi hopikat. Így aztán mi várakozunk mindezekben az években.

Mint ismeretes a mi Igaz Fehér Testvérünk, amikor jön majd, erőtől duzzadó lesz és vörös fejfedőt és vörös palástot fog viselni. Nagy népesség fog hozzá tartozni, nem egyházi, de nagyon sajátos formában. Magával hozza majd a szent kőtáblákat. Vele lesz két nagyság, mindkettő nagyon bölcs és erős. Egyiknek a swastika jele vagy szimbóluma lesz, amely az egyszerűséget és a Nőiességet, az élet teremtőjét reprezentálja majd. A harmadik vagy a második a mi Igaz Fehér Testvérünk két segítője közül a nap szimbólumának jelével fog rendelkezni. Ő is sok emberrel lesz és bölcs és erős. Nekünk a szent Kachina ceremóniáinkban van egy tök csörgőnk, amely már ma használja a mi Igaz Testvérünk erős segítőinek eme szimbólumait.

A próféciához tartozik, hogy ha ezek hárman kudarcot vallanak küldetésük beteljesítésében, akkor nyugatról valaki úgy fog jönni, mint egy nagy vihar.  Sokan lesznek vele számban és könyörtelenségben. Amikor jön, úgy fogja ellepni a földet, mint a vörös hangyák és egy nap alatt elfoglalja a területet. Ha a teremtő által kiválasztott három segítő teljesíti szent küldetését és még ha csak egy, két vagy három igaz hopi van ott, hogy gyorsan birtokba vegye a Nagy Szellem, Massauu végső ősi tanítását és utasításait, akkor mindenki előtt láthatóvá válik, hogy a világunk megmenekült.

A három el fog helyezni minket egy új élettervbe, amelyik az örökélethez és a békéhez vezet minket. A föld megújul, ahogy ez volt a kezdetek óta. A virágok újra virágoznak majd, a vad játékok visszatérnek meddő területekre és bőségben lesz élelem mindenki számára. Azok, akik megmenekültek, mindent egyenlően megosztanak és mindannyian felismerik a Nagy Szellemet és egy nyelven beszélnek.

Mi most nagy gondokkal nézünk szembe, nem csak itt, hanem szerte a földön. Az ősi kultúrák megsemmisültek. Embereink területeit mások foglalták el, nem hagytak számukra sajátjuknak nevezhető területet. Miért történik ez?

Azért, mert sokan feladták vagy manipulálták az eredeti spirituális tanítást.  Az élet újta, hogy a Nagy Szellem mindent a világ embereinek adott, mégis az eredeti iránymutatásokat nem tisztelték.  Ez van az, amiért ez a nagy betegségnek hívott kapzsiság miatt, amely megferőzött minden területet és országot, az egyszerű emberek elvesztik azt, amit évezredek alatt őriztek.

Most mi nagyon a végén vagyunk az útnak. Sok ember nem igazán ismerte fel a Nagy Szellem igaz ösvényét. Ők valójában nem tisztelik a Nagy Szellemet vagy a mi Föld Anyánkat, aki mindannyiunknak az életet adja.

Minket irányít az ősi próféciánk, ahogy ennek lennie kellene.  Azt mondták nekünk, hogy valaki megpróbál felmenni a holdra: hogy valamit visszahoz a holdról; és aztán, a természet az egyensúlya elvesztésének jeleit mutatja. Most látjuk, hogy mi jön. Az egész földön most sok jele van annak, hogy a természet nem igazán van egyensúlyban. Árvizek, szárasság, földrengések, és nagy viharok vannak és okoznak sok szenvedést. Mi nem akarjuk, hoy ezek megjelenjenek országunkban és imádkozunk a Nagy Szellemhez, hogy óvjon meg az ilyen dolgoktól. De most a jelek, nagyon hasonló dolgok törénhetnek hamarosan a mi földjeinken is.

Most úgy kell tekintenünk egymásra, mint testvéreinkre.  Nincs már idő arra, hogy megosszuk az embereket. Ma felhívok mindenkit, jobbra az otthonomtól, Hotevilla-tól, ahol mi a pletyka vétkében vagyunk és megosztjuk az egyes családokat; és kint az egész világon, ahol rablás, háború és hazugság történik mindennap. Ez a megosztottság nem lesz a mi üdvösségünk. A háborúk csak háborúkat hoznak, soha nem békét.

Csak a Spirituális Békében történő egyesülés által, mások iránti szeretettel szívünkben, a Nagy Szellem és Föld Anya szeretetével szívünkben, menekülünk meg a szörnyű Megtisztító Naptól, amelyik már előttünk áll.

Sok ember van köztetek a világon, akik a legbecsületesebb emberek. Mi ismerünk titeket spirituálisan, mi vagyunk az "Emberek Nagyszüleinek Társasága", akiket eltölt az értetek és mind életért a földön szóló ima, soha nem megfeledkezve semmiről vagy senkiről a ceremóniáinkban.  A mi imánk a jó és boldog életről, a bőséges termést tápláló lágy és szelíd esőről szól.  Imádkoznunk az egyensúlyért a földön, a békében élésért, és hogy egy gyönyörű világot hagyjunk gyermekeinkre, ami még eljöhet. Tudjuk, hogy jó szívetek van, de a jó szív nem elég, hogy kisegítsen bennünket ezekből a nagy problémákból. A múltban sokan közűletek megpróbáltak segíteni a hopiknak, és mi mindig hálásak leszünk a támogatásotokért. De most a segítségetekre van szükségünk a legrosszabb módon. Mi azt akarjuk, hogy a világ emberei tudják helyzetünk igazságát.

A föld, amit a Szabadság Földjének hívnak és ünnepelnek sok napon keresztül emlékeztetve a világ embereit ezekre a dolgokra. Még mindig, több mint 200 éve az eredeti amerikaiaknak nincs egy szabad napjuk. Mi elszenvedjük a végső inzultust. Az embereink most vesztik el azt az egy dolgot, ami életet ad, az életet jelenti - a mi ceremoniális területünket, amelyet elvettek tőlünk. Hotevilla az utolsó szent koncentrált, nem felosztott tradicionális ősi amerikai szent oltár a Teremtő számára.  Ahogy a prófécia mondja, ennek a szent erekjének meg kell őriznie spirituális ösvényének nyitottságát.  Ez a falu a hopik spirituális forgataga, amely sok megvilágosodott bennszülött amerikait és más igaz szíveket vezet haza az ő saját egyedi kultúrájukhoz. Hotevillát az utolsó ismert spirituális vének alapították fenntartani a békét és egyensúlyt ezen a kontinensen dél-Amerika csúcsától Alaszkáig. Sok barátunk mondja, hogy Hotevilla egy szent oltár, egy nemzeti és világ kincs és meg kell őrizni. Szükségünk van a segítségetekre.

Hol van a szabadság, amiért ti mind harcoltatok és áldoztatok a gyermekeitekért?  Csak az indiai emberek azok, akik elvesztik vagy minden amerikai elveszíti azt a dolgot, amiért eredetileg idejött megkeresni? Mi nem osztjuk meg az elnyomás szabadságát, de mi van az újságokban, milyen kormány az, amelyik azt akarja, hogy az emberek elhigyjenek olyan dolgokat, ami valójában nem történik meg. Nincs nekünk szólásszabadságunk, mert saját embereink üldöznek a hitünkről való beszéd miatt.

Az utolsó szakaszban vagyunk és az utolsó erő az, amely el akar vinni minket a szülőföldünkről.

Sok mindennel meg vagyunk verve, ide érve a hopi lét ritusát és hogy életünket a mi vallásos tanításunk szerint alakítjuk. A hopi vezetők figyelmeztették a vezetőket a Fehér Házban és a vezetőket az Üveg Házban, de nem hallgattak rájuk. Így, ahogy mi próféciánk mondja, most fel kell ráznunk az egyszerű és jó szívű embereket, hogy ne féljenek segíteni nekünk a végzetünk teljesítésében békében ezért a földért. Mi most egy keresztútnál állunk, vajon minket az örök létbe vagy a teljes megsemmisülésbe vezet.  Hisszük, hogy az emberi lény spirituális ereje az imán keresztúl olyan erős, hogy meghatározza az életet a földön.

Így sok embernek kell eljönnie a hopik földjére, hogy találkozzanak velünk. Közüleket néhánnyal találkozhatunk a földünkön. Sokszor kérdezik, hogy hogyan segíthetnek nekünk. Most remélem és imádkozom, hogy a segítségetek megjöjjön. Ha módodban áll az igazságot terjeszteni, újságokon, rádión, könyvekben, befolyásos emberekkel való találkozások során, mondd az igazat! Mondd el, hogy mit tudsz az igazságról. Mondd el mit láttál itt; mit hallottál tőlünk; mit láttál a saját szemeddel. Így, ha mi elesünk, hadd mondhassuk el, hogy megpróbáltuk, jogosan végig, megtartottuk a béke ösvényét, ahogy minket eredetileg eligazított a Nagy Szellem. Valóban boldogulnánk, ha mi mind felismerjük a múltbéli hibáinkat és visszatérünk az igaz útra - békében élünk testvéreinkkel, megosztjuk anyánkat, a földet minden más élő teremtménnyel. Ezen a módon elhozhatnánk az új világot. Egy világot, amelyiket a Nagy Szellem irányítana és a mi anyánk táplálna és boldog lenne minden.

Isten áldjon meg, mindegyikőtöket, ő ismeri a mi békéért szóló imáinkat, amelyek találkoznak a tiéitekkel, ahogy a nap felkel és jár.

Vezethessen a Nagy Szellem biztonságosan a szeretet, béke és szabadság ösvényére, Isten ezen a Föld Anyán.

Őrizhessenek a szeretet és a fény szent ősei biztonságban benneteket földjeiteken és otthonaitokban.

Ímádkozz az Istenhez, hogy adjon számodra valamilyen fontos dolgot ebben a nagy munkában, ami előttünk áll elhozni a békét a földre. Mi, hopik hordozzuk a szent kőtáblákat és most várjuk a mi Igaz Fehér Testvérünk és mások eljövetelét, komolyan készen a munkára a Teremtő békéjéért a földön.

Legyetek jól, gyermekeim, és gondolkodjatok a közösség és béke jó gondolatáról. Béke minden életért a földön és béke minden másikkal az otthonainkban, családjainkban és országainkban. Mi nem igazán különbözünk a Teremtő szemében. Ugyanaz a Nap Atya világít a szeretetével mindegyikünkre naponta, mint ahogy a Föld Anya egyformán hajlandó a mi asztalunkért létezni, nem igaz? Mi mind után egyek vagyunk.

Dan Evehema főnök,
o (105) Spirituális vezető,
Eldest Elder Greeswood

(forrás: web.t-online.hu/dob10638/konyvtar/hopi.htm )

Ma este ayahuascát fogok magamhoz venni. Már nagyon várom, izgatott vagyok, és egy kicsit félek. Ez már mindig így lesz, azt hiszem. Aki valaha kapcsolatba került ezzel a szakramentummal, az tudja miféle érzés ez. A többiek meg majd megtudják, amikor ideje van. Minden dolognak van egy érési ideje, és ebben a gazdag életben olyan sok kis szál fut, ami az életünket alkotja....hát, az egó ezért egy veszélyes dolog. Egyetlen szálon mondjuk "megelőzünk" valaki mást, és már el is hisszük, hogy jobbak vagyunk. Még ha ez valóban így is történik(pedig hát ez a fajta versenyszellem pont az igazi értékeket öli meg), akkor is ott van millió másik dolog, ami a másiknak a kivállósága, amiért tisztelhető, becsülhető. Urambocsá szerethető.

Szóval érdekes dolgok ezek. Ahogy adott a lehetőség szebbé válni, úgy amikor lemezteleníti magát az ember, ebből a szempontból mindegy, hogy mivel, akkor könnyebben rá is ragadnak dolgok.

Tegnap meséltem, hogy hogyan lehet az ayahuascával kapcsolatban is tévútra menni, legalább is a sok ezer éve ezzel élő bennszülöttek értékrendje, és útja szerint. Ez nem egy nehéz dolog, és haragudni se lehet. Aki ayahuascát vesz magához, főképpen amikor először, akkor nagy valószínűséggel találkozik annak az "igazságszérum" aspektusával, amint végigvezeti élete hazugságain. Ebbe a gödörbe bárki beleeshet. Aztán a gödör alján szart dobálni egy másik sztori, nyilván. Én itt  most nem gyógymódokról, ayahuascáról beszélek, hanem az egész életről. Nincs benne őrületes tapasztalatom, a magam harminc évével rekord mennyiségű dolgot kúrtam el, úgyhogy nincs mire büszkének lenni. Vagyok, ami vagyok, és törekszem. És remélem, hogy olyan barátok vesznek körül, akik tudnak segteni( ki ne szorulna rá??), amikor rossz felé megyek. És nem is csak rossz felé, én hiszek abban hogy mindenkinek van egy útja. Egy elég tágan értelmezhető útja, amibe nyilván sok dolog belefér, de azért az ösvény adott, amin lépegetve TÉNYLEG otthon érzi magát az ember minden örömével, kínjával.

Na ezt akarom én megtalálni, és ezen akarok én maradni!

Amikor ayahuascát iszom, mindig erre gondolok, ezzel állok neki az egésznek, mondhatni. Nagy móka ez, nem? Kitalálni valahogy az erdőből.......:))

És még visszatérve a nagy buktatókra, emlékeztek erre az idézetre Castanedától? Nemrég tettem ide be.

"A szellemnek ez a világossága, melyet oly’ nehéz megszerezni elűzi a félelmet, de ugyanakkor vakít is. Arra készteti az embert, hogy soha ne kételkedjék önmagában. Azzal a bizonyossággal ruházza fel, hogy mindent megtehet, amit csak kíván, hiszen mindenbe belelát. És bátor lesz, mert tisztán lát, és semmi sem korlátozza őt, mert a szelleme tiszta. Csak hogy ez tévedés; olyan, mint amikor valaki befejezetlen. Ha az ember átadja magát ennek az álságos hatalomnak, akkor meghódol a második ellensége előtt, és nyugodt lesz akkor is, amikor serénykednie kellene. És a tanulással addig ügyetlenkedik, amíg végül képtelen lesz bármi újat elsajátítani."

Ez még úgy eszembe jutott ezekkel a buktatókkal kapcsolatban, és még valami: mivel nagyon sok pótolnivalóm van, nagyon sok embertől szeretnék tanulni, sok dolog van még amire szükség van. Ez most így visszaolvasva valami kurva nagy hókuszpókusznak tűnik, nem?:) Az igazság az, hogy -ahogy megfigyeltem- többnyire nem a tényleg nagy tudású emberek tanítanak, inspirálnak, hanem azok akik szimplán jó emberek. És esetleg van egy kis tudásuk hozzá. Ezért nem lehet azt mondani, főleg ha komolyan elkezd az ember lépegetni az ayahuasca vagy akármilyen más tradícionális, természeti népekhez kötődő gyógymódok irányába, hogy az egy önálló valami. Basszus, ez az életünk!

Ami ma történik, az ugyan hol a betyár Úristenben történik?

Az életemben!

És a tegnap??

Persze, hogy az is ott, csak az nem mindegy, hogy ebbe az életbe mit enged be az ember, és főképpen, hogy hogyan engedi be.

Természetesen holnap írok beszámolót!

A mai napon egész nap kinn voltunk a Pannon Inipi területén, előkészíteni az áprilisi közös rendezvényünket. Most konkrétan favágás volt. Nagyon kemény munkának bizonyult, egy erdő tüskés aljnövényzetén átgázolva "lábon kiszáradt" fákat keresni, felvágni, kivinni az erdő szélére, kocsival fel a területre, ott lepakolni, levágni méretre, leszedni a kérgét, levágni az ágacskákat amik kiállnak, összehasogatni megfelelő darabokra. Azt is mondhatnám, hogy kurva nagy meló volt!:) 

De tényleg, a nap végére végünk volt rendesen. Mernyauval nagyon jó ebédet hoztunk össze közösen, inni gyömbér és mate teát(abszolút kedvenc:)) vittünk, nagyon jó volt a hangulat és a csapat. Közben Attila (www.inipi.wicca.hu/rolunk.html) rengeteg dolgot mesélt az amerikai bennszülöttek életéről. Megfordult sok-sok rezervátumban, és indiánoktól tanulta, indiánokkal csinálta azt, amiről itt többnyire csak álmodozik az ember. És nem egy vadregényes képet festett a jó hangulatú, és mellesleg nagyon kemény munka közben. Persze, a vadregényesség is ott van, de elsődlegesen a munka, amit az ember belefektet az egészbe. Az életébe. És ez minden törzsnél hatványozottan igaz. Ő főleg Észak-Amerikában mozgolódott, de dél-amerikai, ayahuascát kultiváló törzseknél is ugyanezt olvastam. Ez nem egy olcsó út. Amennyit beletesz az ember....de hát ezt mondanom se kell, ez olyan egyértelmű dolog. Ezért fontosak a tradíciók. Ahogy Attila is mondta, egyetlen felesleges mozdulat, egyetlen felesleges szokás, dolog sincsen jelen: ez az indiánok számára élet-halál kérdése, és ezzel a komolysággal és alázattal állnak hozzá mindenhez, ez hatja át az életüket. A kapcsolatuk önmagukkal, a közösséggel, a természettel, a felsőbb erőkkel, Istennel....mind-mind ott vannak a mozdulataikban. Egy-egy ayahuasca icaró, csak hogy egészen konkrét témánál maradjak, néha pár szóból áll. És mégis azt mondják, ezek varázs erejű dalok, amik elengedhetetlen részei az egésznek. Pedig, mondom, sokszor pár sor az egész, és valami rém egyszerű szöveg. Aztán az más kérdés, hogy az ő még a hozzánk hasonlóan eltompult elme híján mit látnak benne (és mögötte), na és ami a lényeg: az elmondásuk szerint az icarókat (gyógyító dalok) vagy szellemek, vagy maga az ayahuasca tanította meg nekik. És emiatt nem is evilági, materialista aggyal felfogható dolgok, hanem igazi kapcsok ahhoz a teljesebb horizonthoz, ahogyan az életet látják. 

Mindenzt kifejezik egy-egy dallammal és pár szóval.

Nyilván, más is jelen van, az egészen összetettől a nagyon egszerűre vett szertartásoktól minden másig, de EZ ENNYI. És ennyire végtelen. A felhatalmazásuk a beavatásukból jön. Nem csak az ayahuascától, mert náluk arra is érdemessé kell válni, hanem a megtisztulástól, a sok-sok szertartástól, és a mély kapcsolatukból a....természettel. Nem csak az ayahuascával! Az nem lenne egy túl hiteles dolog. Ők mindent és mindenkit, akik körülöttük vannak és akikkel dolguk van, a megfelelően kezelik, a legegyszerűbbektől a mély spirituális válságig.

De megszerezték a képességet ezekre a dolgokra. Erre akartam kilyukadni. Mesélt Attila a naptáncról, ami Dél-Amerikában legjobb tudomásom szerint nincsen, ezt Közép-, de főleg Észak-Amerikai törzsek kultiválják. Konkrétan a legszebb, legbennsőségesebb szertartásuk.

Pár szó azoknak aki erről esetleg még nem olvastak (régebbi bejegyzések között érdemes körülnézni):

A naptánc egy négy napos ceremónia, legalább is a magja, előtte már sok nappal, és utána is napokkal történik az előkészület, és CSAK a törzs vénei által alkalmasnak ítélt emberek vehetnek részt. Szóval nem lehet rá befizetni, vagy neten megrendelni!:) Feltétele, hogy az illető már részt vett látomáskereséseken, ami többnyire négy napos étlen, szomjan töltött szakrális böjtöt takar röviden, és sok-sok izzasztókunyhón, ami pedig az indián spirituális-szauna. Attila mesélte, hogy az izzasztókunyhók után, amikben nagyobb hő van a naptánc előkészítésére, mint bármilyen más izzasztókunyhóban, szóval miután a kunyhóktól megtisztult az ember, azonnal az áldozati körbe indul. Nem néz semerre, hanem oda megy. Aki bámészkodik, vagy elsétál másfele, az nem vehet részt, hacsak nem csinálja újra végig a több napos tisztító ceremóniákat, mert ők hittek abban, hogy csak úgy automatikusan egy folyamat nem tisztít meg, hanem szükség van tisztításra a spirituális esmények előtt is, mert tisztaság nélkül talán történik valami kémia az agyban ami úgy néz ki, de az garantáltan csak úgy néz ki, és sosem lesz az. Azután egy áldozati oszlop köré gyűlnek és az oszlophoz kötik őket egy hosszú kötéllel, aminek a végén egy csont van, amit a mellkason átszúrnak. Nem csak a bőrön! Négy napon át táncolnak napi 16-18órát, utána az oszlopnak háttal ülnek (nem alszanak!) letakarva egy bőrrel és várják a napfelkeltét. A negyedik nap után pedig az egyre erősebb-intenzívebb törzsi zene, illetve a böjt okozta extrém helyzet hatására kitépik magukat ebből a kötélből. Ezután, ahogy összeesnek, rögtön kapnak gyógynövényeket, és ellátják őket. Remélem pontosan mondtam, nagyjából ilyesmi.

És akkor kérdeztük az Attilától, hogy mi ennek a lényege, és azt mondta, hogy a Nagy Szellemnek semmit nem tudunk adni. Mert semmink nincsen. Üres kézzel jöttünk és üres kézzel megyünk. Ami a mienk az az alázatunk, az erőfeszítésünk. A Naptáncosok nem szenvedésre vágynak, de készek szenvedni. Nem AKARNAK vért, könnyet, izzadtságot áldozni, de KÉSZEK rá, mert nincs másuk. Nincs semmilyük, amivel Isten felé (avagy ahpgy ők mondják, a Nagy Szellem felé) kifejezzék az érzéseiket. 

Jellemző módon "nyugaton" ez is úgy jött le sokáig, hogy a kegyetlen indiánok. Na persze. Tény, és való hogy a spiritualitásért nem paypallal fizetnek egy webshopnak, hanem tényleg a könnyeikkel, tényleg az izzadtságukkat, és a vérükkel.

Ez egy annyira mély dolog!

Persze, rögtön felmerül az emberben, hogy mi itt vagyunk, és többségében városokban lakunk, és előre gyártott kajákat eszünk, és a többi, és a többi, mit is tehetünk, de én azt hiszem (ez csak az én véleményem), hogy ami a dolgok mögött van: az erőfeszítés, az alázat (legfontosabb dolog), az mindenhol ugyanaz. Shancy mesélte, hogy amikor összejönnek meditálni, külön kijelölnek egy kis szakrális teret, rendesen csinálnak tértisztítást, adnak egy rituális keretet amit csinálnak, és mindent nagyon komolyan vesznek. Persze, nevetnek ők is, meg minden, mint bárki más, nem ilyen savanyú-uborkák, de ebben nagyon komolyak.

Na erről beszélek!

A tizenkettedik emeleten is lehet valaki elkötelezett!

De sokkal nehezebb minden, ez nem kérdés. A tradíció ezt jelenti a törzsi kultúráknál ebből a szempontból: azaz létrehozni az adott ügy számára tökéletes szakrális mezőt, minden elemével együtt, összhangban a hagyományokkal, a természettel. Ezért írtam korábban azt, hogy ha van valakinek egy útja, és abban vannak segítői, tanítói, akár egy barát, akár egy könyv, vagy egy kődarab, akár egy erős szakrális növény, vagy bármi, akkor próbálja meg a maximumot kihozni a dologból. Teszem azt az ayahuasca esetében vegye fel a kapcsolatot egy sámánnal, egy medicinman-nel (ha minden kötél szkad akár a szavain keresztül, lásd írások, könyv, stb..), és amikor az nincs is ott hogy segítse, és óvja a kisiklástól, ami - ahogy minden mással az életben - az ayahuascával is lehetséges, addig meg van egymaga, vagy a barátaival, kvázi a mesterével való kapcsolatának kiterjesztéseként. És akkor kicsit a tradíció akkor is ott lesz, amikor a segítő nincs jelen. És ez meg is oldja azt, hogy mi van, ha az embernek többször van igénye például ayahuascát inni, mint ahányszor ezt egy tanítóval/sámánnal megteheti. Csinálja azt, amit tanult, ahogy tanulta. És mondom, ha engem más szakramentum érdekelne, akkor például elkezdenék rengeteget olvasni Terrence McKennát, sok könyve van, így akkor is ott a kapcsolat, ha az életben nincs meg egy formális, fizikális kontaktus. Amikor pedig "egymaga" van az ember, akkor teszi, ami hiteles, amit megtanult, ami megy neki. 

Nyilván a maga ízeivel, saját szokásaival kiegészítve, ez nem kérdés! De csinálja. Azt hittem, amikor ezt az egészet elkezdtem, hogy ezt nem lehet félreérteni, és egy tökéletes pályán tartó erő. Az ayahuasca. 

És ez igaz is, meg nem is.

AZ ayahuasca az ilyen. De abban benne van a hagyomány, az alázat, nem csak a szakramentum, hanem MINDENKI felé, az előzetes tisztító szertartások, ellenben lehet, hogy valami ayahuascához hasonlót kap az ember, ami tényeg hasonló, de nem az, mindegy minek nevezi, vagy miből kotyvasztotta. Van egy kis csapat, ők jutnak erről mindig az eszembe. Rendes srácok, igazán jó emberek. Volt egy pont az életükben amikor találkoztak, illetve az egyikőjük velem:), és elindultak egy közös irányba, egy DMT-főzet szerűséggel, ami szuperül működött. A DMT nem egy alábecsülendő dolog! Az ayahuasca egyik hatóanyaga, ami egyébként az agyban és a tobozmirigyben is megtalálható. És nem azért nem ayahuasca volt az, mert teszem azt analógokból készült. A többség sokszor készít italt abból, de valami szándékféle megváltozott, amivel a kapcsolatunk is. Azelőtt megkérdeztek egy csomó dologról, utána pedig már kioktattak ugyanarról, amit előtte főképpen tőlem hallottak, és én csak hallgattam és nyeltem. Sose ssaptam az asztalra, és lehet, hogy hiba volt. Mindent elviseltem. Nem vagyok egy hős, egyszerűen...mit tehettem volna? És amikor Attila mesél arról, hogy mit ad bele az ember valamibe, ami egy igazi dolog, akkor persze, hogy ez jut az eszembe. Onnan hallottam ettől a csapattól azt az agyrémet is, hogy az ayahuasca előszobája a rosszullét, és akinek mélyül a kapcsolata, annak ez nem lesz. Hát, ezt eredményezi a spekulálás, és a tradícióktól elszakadás. Tudjátok a vallási szekták se biztos, hogy rosszat akarnak. Épp csak az a gond, hogy ha valaminek van egy biztos és működő alapja, akkor azt minek értéktelen dolgokra cserélni, csak azért mert az új és saját? Itt is ez történt. Azért mesélek róla, mert azt gondolom ebből is lehet tanulni. Mindenkinek. Én is szeretnék belőle! És itt nem rossz emberekről volt szó. Csak elfelejtették, miről szól ez a dolog, valami hasonlóra cserélték, és a minimum, ami ezekhez a dolgokhoz kell, az alázat, a felkészülés, a megtisztulás, egy kis tudás, a tradíció (azaz mi az a mód, ahogy VALÓBAN működik ez), és kijött belőle valami fura.

Tisztelet valami ayahuascának nevezett felé, de tiszteletlenség mások felé. És ez a dolog....bármennyi videót is néztem meg a témában, ahol ez látszódik, a sámán is mindig nagyon szenved az ayahuasca hatása alatt, sőt igen csak rosszul van fizikailag is, ezért ha elfogadtok egy alázatos tanácsot: mindegy mibe kezdtek bele, de ne kerüljétek a szenvedést, amivel az jár. Nem mazochizmusról beszélek, hanem arról, hogy a dolgoknak áruk van, és ha igazán becsül az ember valamit azért áldoz. Ha nincs semmi a kezében, akkor az eltökéltségét, a vágyát, az erőfeszítését.

Szóval, ha valaki megkérdezi, hogy mi a helyzet a hányással az ayahuascától, akkor ezt fogom mondani neki, hogy tényleg értékelje ezt, és hogy megtanulhassam én is értékelni, mert ez erről szól. Az indiánok szerint amikor valaki hány az ayahuascától akkor tisztul, rossz lenne látni, hogy aki ezzel a medicinnel dolgozik, az nem akar gyógyulni. A szenvedés a gyógyulásunk ára. És aki ezekkel a törzsi szakramentumokkal kerül kapcsolatba az akarjon  gyógyulni! És ne felejtse el, hogy ennek mi a módja. Nagyon szerencsés az, aki ezzel kapcsolatba kerül! 

A barátok megregulázása elmaradt, pedig sokszor a nyelvemen volt, én mégis inkább optimista maradok, és "egyszerűen" remélem, hogy minden a helyére kerül. Jó emberek és egy jó út az adva van az esetükben is! Már csak jól kell járni azt az utat, ahogy mindenkinek, és lehetőleg nem fordulni az "annak látszó" irányába. Elkerülendő utána lehet olvasni, hogy azok akik több ezer éve kapcsolatban vannak ezekkel a hagyományokkal, hogyan is teszik ezt, mert ők megtalálták az utat, és végig is járták....

	Sámánok, világok összekötõi
	A Világmindenség része vagyunk. Minden mindennel összefügg és állandó kölcsönhatásban létezik. A kölcsönös függést sokféleképpen éljük meg és dolgozzuk fel. A sámánok hiedelemvilága szerint minden lélekkel bír: nemcsak az állatok és a növények, de a szél, a sziklák, az esõ is. (Gyermeteg feldolgozásban lásd: Pocahontas) Ebben a gondolatrendszerben a dolgok szelleme a lényeget jelenti. Vagyis semmi sem önmagában való: a mögöttes tartalom teszi azzá, ami. Minden teremtmény lehet tudatos, a szerszámok, a kõsziklák is. S mert léteznek, hatást gyakorolhatnak az emberre, beleszólhatnak életébe. Ezeknek a szellemeknek is vannak szükségleteik, tulajdonságaik. Nem árt figyelni rájuk. Sõt egyenesen szükségszerû, az életben maradás feltétele Ez az érzékenység több évezredes tapasztalat eredménye, melynek nyomán kialakult a sámánizmus gyakorlata, a környezõ világ befolyásolásának lehetõsége és módozatai. E világkép alapja, hogy a lélek képes elhagyni a testet. A halál után mindenkivel ez történik, de az álomélmények is arról tanúskodnak, hogy a lélek ilyenkor külön utakon jár. Beavatás, révülés, megváltozott tudatállapot, sámándob = sámánok? Pereg a dob – remegés, borzongás, ájulás, vonaglás, habzó száj, arcrángás, üveges tekintet. Íme, a sámán révülés alatti tudatállapotának jellemzõi. A kívülálló legalábbis ennyit lát.
	„Takujumaqama – Azért jöttem hozzád, mert látni szeretnék” – így kérleli a sámánt az alaszkai inuit (eszkimó) nép fia, aki tanítványává szeretne szegõdni. A sámánkultúrában elterjedt az a hit, hogy a bölcsességgel együtt jár egyfajta belsõ látás, aminek sokszor még akadálya is a normális, fizikális látás, hiszen a szellemek világába vezetõ út nem hétköznapi képességeket kíván. A sámánok mindig is társadalmi kereteken belül mûködtek és mûködnek: minden ismert formája állandóan változott a törzsi háborúk, a birodalmak növekedése és összeomlása vagy a gyarmatosítás hatására. Tény, hogy az egymástól térben és idõben távol élõ népek sámán-megnyilvánulásai sokkal kevésbé különböztek egymástól, mint az adott népre jellemzõ kultúra bármely más jellemzõi. Az Északi-Jeges-tenger partvidékétõl az Amazonas-menti dzsungelekig, Szibériától Kamcsatkáig meglepõ hasonlóság mutatkozik az ott élõk sámánhite és annak gyakorlása között, ott is, ahol elképzelhetetlen volt bármiféle történelmi kapcsolat a távoli vidékekkel. A vadászat az elsõ közös elem, ahol a sámánok szerepe vitathatatlan, a samanizmus tehát a világ legrégebbi vallása, szellemi rendszere és gyógyító gyakorlata, bár az állatok elejtése mint élelemforrás és így a túlélés egyetlen módja, valószínûleg minden más szempontot megelõzött. A „sámán” szó a szibériai evenkik vadászó, állattenyésztõ népcsoport nyelvébõl származik. Szibéria és Mongólia a sámánok földjének is nevezhetõ. E hatalmas területek név nélküli vallásai közös világképpel rendelkeznek: a világ rétegekre oszlik, amelyeket egy fa, egy oszlop, esetleg egy hegy kapcsol össze. A lélek elhagyhatja a testet, a sámán lelke pedig varázslatos repülésre képes. Helyi eltérések természetesen fellelhetõk, de a samanizmusra jellemzõ két alapirányzat itt is elkülöníthetõ. Az egyik szerint a sámán a világ õsi erejét befolyásolja, legyen az emberi, állati vagy elemi erõ. A másik irányzat a család fennmaradását helyezi középpontba, követõi az eget és a hegyeket tisztelik, inkább imádkoznak, és áldozatokat mutatnak be. Mongólia vidékein e két irányzat megfelel a fekete és fehér sámán tevékenységi körének. A fekete sámán révületbe esik, majd az alvilág és betegség szellemeivel teremt kapcsolatot. A fehér sámán nem kerül transzba: õ a felsõ világ isteneitõl kér áldást az emberekre és az állatokra. (Más vallások papjaihoz hasonlóan.) Ki lehet sámán?
	A szellemhívás nem mindennapi, fáradságos feladat: különös fizikai és/vagy lelki erõ kell hozzá. A szibériai kultúrákban például még az is elõfordul, hogy aki elveszíti a fogait, nem lehet sámán, de a szorák között egy taknyos gyerek is képes lehet szellemet látni. Az Amazonas környékén a férfilakosság nagy része sámán, bár nem egyforma erõvel rendelkeznek. Kétféle erõnyerést különítenek el: a születéskor örökölt erõnek jelei vannak, míg másokat kijelölnek a sámánságra, s az erõt meg kell szereznie hozzá. A jövendõbeli sámánt elõször megkörnyékezik a szellemek, majd egy ideig utasításokkal látják el. Betegségeket bocsátanak rá, mely a tanulás és megértés folyamatának része, s melynek során a jövendõ sámán megismeri a segítõ szellemeket, ellátogat a birodalmukba, ahol majdan eredményesen kell tevékenykednie. Õk azok, akik felhívják figyelmét a lehetséges veszélyekre és ellenségekre, megmutatják neki a betegségek és szerencsétlenségek igazi természetét, amelyekkel a késõbbiekben meg kell küzdenie. Szibériában és Mongóliában a szellemek oly vadul rohanják le a jelöltek, hogy annak személyisége teljesen megsemmisül, hogy azután újraépülhessen egy új belsõ világ kitárulkozása nyomán. (Újraszületés-motívumok.) Észak-Amerikában sokkal szelídebben zajlik a beavatás. Az élet sorsfordulói alkalmával a fiúk elvonulnak: néhány napig böjtölnek és imádkoznak, hogy így nyerjék el õrzõ szellemüket. A sámánná válás folyamata akár egy életen át is eltarthat. A sámánt a szellemek megtanítják, hogyan kerüljön transzba, hogyan repüljön lelke magasabb világokba, vagy hogyan teremtsen kapcsolatot az alsóbb régiókkal. A poklok poklát kell kiállnia, új életre kell születnie, hogy felvértezõdjön a szellemekkel szemben, gyógyíthasson és megmentse népét az éhínségtõl és a járványoktól. Ez világszerte a sámánvallás leglényegesebb közös eleme. Amúgy a sámán is a közösség része, aki ugyanúgy végzi a napi teendõket, mint bárki más. Ez nagyon is természetes, hiszen a sámánok által emlegetett „többi világ” – hitük szerint – nem a látható világtól elkülönülve létezik, nagyon is részesei életünknek, minthogy a dolgok igazi természetét s így a világ eseményeinek valós okait rejtik. A sámán tevékenysége azon a hiten alapul, hogy léteznek olyan valóságszintek, ahová csak különleges utazással lehet eljutni. S hogy miért kell ezeket a hosszú utakat megtenni? A sámánvilágkép szerint ezekben a mienktõl különbözõ dimenziókban élõ szellemek befolyással bírnak egészségi állapotunkra, táplálkozásunkra, vágyainkra. El kell menni hozzájuk, és meggyõzni õket, hogy indulataikat jó irányban fejtsék ki. A távolság persze nem földrajzi eredetû. A tér egy és ugyanaz, mégis kevesen és õk is csak ritkán érhetik el ezeket a különálló szellemi dimenziókat, hiszen az odajutáshoz nagy erõfeszítés, erõ és ügyesség szükséges. A sámán utazása mindenesetre bizonyíték arra nézvést, hogy az összeköttetés nem lehetetlen. De éppen ez a bizonyíthatóság, ez a megtehetõ, de sokak számára elérhetetlennek tûnõ táv tükrözi az emberi faj erkölcsi elesettségének mértékét is: Istent nélkülözõ, korlátok közé szorított nyomorúságos létét. Ennek fényében a sámán utazása nagyon hasonlatossá válik a más vallási rendszerekben meglévõ keresés-motívumhoz, mint amilyen például az Arthur király mondakörben fellelhetõ Szent Grál kutatása.
	A sámántevékenység nagyon is logikus vázlata szerint az elsõ lépés ezen az úton a probléma körülírása, megnevezése. (A személy beteg; a termés elpusztul; a közösség éhezik stb.) A sámán a szellemekhez fordul, mint a történések okozóihoz a Világmindenség színpadán. A sámán, mint a gyógyítással megbízott személy, megidézi a segítõ és legyõzi az ellenséges szellemeket. Transzállapotban meghal és újjászületik. (A sámán ereje tehát igazából szellemektõl származik és tárgyakon, dalokon, cselekedeteken keresztül nyilvánul meg. Az egyik legjellegzetesebb eszköz a sámándob. „Fejét mélyen lehajtva, a dob belsejébe dugva a sámán csendesen kezd énekelni. Lassan és fájdalmasan dünnyög. Különbözõ helyeken veri a dobját, csendesen, az ütések között szüneteket tartva. A kívülállónak az az érzése, hogy hív valakit, összegyûjti segítõit, nagy távolból megidézi õket. Néha megüti a dobját és néhány szót mormol. Ez azt jelenti, hogy megérkezett egyik segítõje. Lassanként az éneklés hangosabb lesz, és a dobverõ gyakrabban sújt le. Ez azt jelenti, hogy a szellemek meghallották a mester hívását és csapatostul közelednek. Végül már olyan erõsen veri a dobot, hogy majdnem szétesik. A sámán már nem a dobba néz, hanem magas hangon énekel. Most már minden szellem összegyûlt.” Egy szibériai sámán munkaleírása) Emberfeletti tudása, ereje és a révülés technikájának segítségével utazást tesz a Világmindenségbe, a szellemek szférájába. A szertartás csúcspontja és egyben fordulópontja a sámán és a beteget vagy az egész közösséget hatalmában tartó szellem közötti összecsapás. Ez lejátszódhat fizikai csata képében, a vadász és az állat közötti ügyes csalogatásként, vagy akár üzleti tárgyalás formájában. A sámánnak gyõzedelmeskednie kell, ha meg akarja oldani a problémát: az ellenséges szellemet visszaküldi oda, ahonnan jött, vagy jól bezárja egy edénybe, arra kényszerítve, hogy megállapodást kössenek. A szembenállás akár irodalmi párbeszéd formáját is öltheti. Ez a szertartás legkifejezõbb, mondhatni leglátványosabb része. Katarzis is lehetséges, ha az emberek nyilvános gyónás során megtisztulnak, s jóra fordítják elmérgesedett társadalmi kapcsolataikat. Ez pedig nem csak szimbolikus változást jelent az egyes ember vagy a közösség életében, hanem nagyon is kézzelfoghatót: az emberi kapcsolatok jobbra fordulását. A sámán világkép szöges ellentétben áll a tudományos gondolkodás ok-okozat alapú racionális világlátásával, tehát az ipari társadalom alappillérével. És ez a pillér mostanság igencsak inogni látszik. A sámánizmus olyan világképet ajánl, amelyben az emberek nemcsak kényszeresen uralkodnak környezetükön, hanem mélységesen tiszteletben tartják és ezt kifejezésre is juttatják. Civilizált világunkban, ahol az emberek élete egyre elviselhetetlenebbé válik, a sámán világképbe való bepillantás fontos felismerésekkel járhat: megmutatja azt a csak a kis közösségekre jellemzõ intim emberi kapcsolatot, amely a látszat szerint már teljesen kiveszõben van.

forrás: www.kepesujsag.hu/2_18/anyag/samanok/samanok.htm

Holnap ismét kimegyünk Attiláékhoz, a PannonInipi területére, folytatni a közös munkálatokat, majd mesélek róla. Meg talán a munkálatok céljáról is!:)                            Ami a lényeg, hogy egy újabb szép napot tölthetünk együtt a természetben. A múltkor is annyira jó volt! Az meg egy külön ajándék, hogy Attila rengeteget mesélt a rezervátumi éveiről, sámánokról, szertartásokról, ezeket mindig annyira jó hallgatni! Remélem most is előkap valamit!:)

Nekem mára ezt sikerült:

Nem tudom volt-e már, egy nagyon jó kis összefoglaló a www.amazoniaportal.com/index.php -ról.

Ez a lián a yagé

Yagé: (e: jahé) az amazóniai indiánok szent növénye, mágikus gyógyszere, felszabadítja a lelket és meggyógyítja a testet. Többféle elnevezése létezik, így pl. yagé vagy yajé (Kolumbiában), caapi, jurema, chá vagy daime (Brazíliában, Bolíviában és Peruban), ayahuasca (e: ajauaszka) Venezuelában, natema (Ecuadorban). A sámán két vagy több növény hozzáadásával órákon át készíti a yagé főzetet.

A sámán a yagét hívja segítségül döntést hozni, megoldani a családon vagy a törzsön belüli konfliktusokat,

beazonosítani az ellenséget, vagy védő szellemek bűnbocsánatát kérni. A yagé ugyanakkor gyógyító technika is, mellyel a sámán mozgósítja az egészségért felelős láthatatlan erőket. Az indiánok szerint a betegségek a szellemvilágban gyökereznek, ahová csak a yagé által transzba esett sámán tud belépni, hogy megtudja a betegségek okát ill. gyógymódját. A sámánizmus azt tartja, hogy a növények lelke gyógyít meg, és nem egy kapszulába zárt „anyag”... Az indiánok a yagét több, mint tízezer éve fogyasztják, gyógyító illetve szent rítusok alkalmával, inspiráló énekek és táncok kíséretében.

Ezen népek életét, kultúráját nem lehet megmagyarázni a yagé hatásának jelenléte nélkül. Mint ahogy az európai kultúrát is nehéz megérteni a borfogyasztás ismerete nélkül, ami bizony elég aktivan jelen van mind a vallásfejlődésben, mind a társadalmi ünnepségek, családi események, ritusok (pl. első pohár bor az apától a felserdült fiúnak) alkalmával... Habár elég távoli a hasonlat, van, aki a yagét a borfogyasztás pszichoaktiv szerepével állítja párhuzamba. Néhány évtizeden át a bort gyógyszerként is és élelmiszerként is fogyasztották, de már régóta használják konfliktusok megoldására, ill. teremtésére, vagy akár egy döntéshozás fontosságának a kiemelésére. Ebben az értelemben a yagé a borhoz hasonló szerepet tölt be, habár az az indián népek életében az sokkal mélyebbet.

A yagét napjainkban Venezuelában, Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban, Brazíliában, Uruguayban és Chilében is fogyasztják. Ezen kívül, egyes új egyházi gyülekezetek is alkalmazzák Spanyolországban, Hollandiában, Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Japánban, az Egyesült Államokban, Mexikóban és Kanadában.

Az 1950-es években megnőtt az érdeklődés a yagé iránt. Azt kutatták, hogyan hat az ember szervezetére és az elméjére, hogyan lehetne alkalmazni pszichoterápiában vagy egyéb humán területen.

A kutatás kedvező eredményeinek köszönhetően Brazíliában létrehoztak egy egészségügyi centrumot, ahol a yagét törvényesen alkalmazzák, gyógymódot kínálnak általa kényszeres viselkedési illetve függőségi problémákkal küzdő személyeknek.

A yagétól önkénytelen állapotba kerül a fogyasztója, víziókat lát, kellemeseket és kevésbé kellemeseket, mitöbb, félelmeteseket is, átalakulhat jaguárrá, vagy bármi mássá, előjöhetnek a jó mélyen, féltve őrzött szégyenletes emlékek is... A yagé megtanítja a fogyasztóját, hogy ne féljen a furcsa vízióktól, amik megjelennek előtte. Akinek pedig nagyon rosszul reagál a szervezete rá, azzal a tikuna indiánok 7 gyökérből és 7 levélből főzött teát itatnak. A yagéból az indiánok nem fogyasztanak túl sokat, mert akkor az „utazás” túl hosszú lesz...

Maloka

A yagé fogyasztását spirituális próba (önmegtartóztatás, diéta stb.) előzi meg. Vannak azonban olyan törzsek, amelyek yagé helyett mást használnak, így pl. az huitoto indiánok a coca alapú "mambét" dohánykivonatú "ambillal". A yagét Amazóniában több ezer éve alkalmazzák az őslakosok, de egyetlen adat sem jelent még meg az általuk való helytelen használatról, mérgezésről, vagy káros szövődményről, nem okoz függőséget, nem mérgező – ennek ellenére az 1971-es bécsi konvenció tiltja a kereskedelmét... (A fenti írásban helyenként felhasznált forrás: http://www.etnopsico.org/index.php?option=content&task=view&id=63)

Piers Vitebsky szerint:

Sokan felteszik a kérdést, milyen egy sámán, mit csinál valójában? Hogyan befolyásolja a többieket? Piers Vitebsky szerint a sámán a közösség meghatározó egyénisége. Az elnevezése tunguz (szibériai) eredű. A „sámán” a világon nagyon elterjedt szó, akár mint a gyógyítóember, boszorkány, varázsló, vagy épp a gyógyítóboszorkány szinonimája. A sámán a törzs emlékezete, hosszú történeteket, mitoszokat és énekeket ismer. A sámán transzba esik, az egekbe repül a lelkek világába, vagy akár a föld alá is bekúszik, segítséget kap a szellemektől, vagy épp harcol velük, hogy megmentse a népét a betegségektől és az éhségtől, megölje az ellenségeit, jövőt jósol, helyreállítja az ember, és a lelki ill. a fizikai világ közti harmóniát, ugyanakkor éli hétköznapi életét, vadászik, főz, kertet művel, házimunkát végez, mint bárki más...

Az Amazonas medencében a vizek és az őserdő burjánzó növényzetének, gazdag biodiverzitásnak köszönhetően az amazóniai sámán sajátos jellegzetessége a halucinogén növények, ill. azok főzeteinek fogyasztása - viziókhoz illetve transzbaeséshez. Szintén az amazóniai sámánizmus jellegzetes vonása a sámán azonosulása a jaguárral...

Annak ellenére, hogy a Bering-szoros olyan messze van, a dél-amerikai sámánizmus jól észrevehető hasonlatosságot mutat a szibériaival, ahonnan is - az egyik elmélet szerint - az indiánok Amerikába vándoroltak az utolsó jégkorszak idején. A "shamanismus”szó jelentése: Ember-Isten-Gyógyászat, mely azt is magában foglalja, hogy  kizárólag a sámán tudja használni a hatalmi növények jótékony hatását, illetve a szellemi erőket.

Ma jött meg a csomagom, több kevésbé ismert antikváriumos oldalon összejött vagy egy tucat könyv, indiános, sámános témában, úgyhogy lesz mit olvasni, és miről írni! Ezek a könyvek nagy valószínűséggel nem tartalmaznak sok konkrétan ayahuasca infókat, de ahogy többször is írtam, egyre fontosabbnak tartom megismerni a hátterét ennek az egésznek, mondhatni a családot. Több észak és közép-amerikai témájú kötet is van a csomagban, ami a jó hír, hogy egy néhány konkrétan dél-amerikai! Ez egy különösen jó hír, hiszen így remélhetőleg közelebbről is megismerhetjük majd az ayahuasca hazáját, annak körülményeit, érdekességeit, és egyáltalán, az egész gondolkodásmódjukról. Olyan keveset tudunk erről! Szóval ha van igény rá, én szívesen írok a főzésről, vagy a kémiai oldalról, a MAO-gátlásról, és a többi technikai dologról, de....ez most számomra fontosabb.

A másik, hogy tervezek írni is, és összeszedegetni is anyagokat ayahuasca ihletettségű, és/vagy ayahuascát kultiváló törzsek népművészetéről. Pablo Amaringo() egy ismertebb művész, általában ő az első aki ayahuasca jellgű alkotó, aki a többségnek beugrik a témában, de nagyon sok érdekességel találkozni! És nem csak festőkkel kapcsolatban! Szóval ha sikerül egy jó kis anyagot összeállítani, akkor rögtön repül ide a blogra!

Rengeteg terv van a fejemben az oldal/oldalakkal kapcsolatban. Anno egy egész, komoly hírportál volt a vízióm, ami végülis félbemaradt, és lévén, hogy a tecnikai dolgokhoz nem értek, és most nincs is, aki ezt a részét vigye, tulajdonképpen nem is mozdul a gépezet. Voltak, akik korábban tudtak segíteni ebben, de nyilván mindenkinek meg van a maga élete, a maga tervei, én meg szimplán hálás vagyok azért, ami van. De most fellobbant újra, Castanedásan kifejezve: a belülről izzó tűz, hogy mégis valahogy lépni kell efelé a vízióm felé. Persze, az ayahuascareality.hu is egy hasonló dolog, vagyis annak a vázlata, talán az lesz kipofozva, de lehet, hogy egy vadiúj dolgot kezdek, meglátjuk. Ez a dolog nekem főleg társfüggő, illetve segítségfüggő. Tavaly ilyenkor egy nagy csapatban gondolkodtam, ma már csak a diktatúrában hiszek!:)))))                                                                             

Na jó, a viccet félre téve: meglátjuk mi lesz. Anno akkor óriási elánnal vetettem magam az akkori tervekbe, amikből végülis nem lett semmi. Viszont kaptam egy elfogadható vázlat-oldalt kezdésnek, ez most az ayahuascareality.hu, ami egy nagyon jó dolog, nyilván főleg a fórum miatt, de most újra mocorog a kés a tokjában, hogy kéne valamit csinálni. Ígérni nem fogok, de meglepetést okozni talán igen.

Szombaton pedig szeretnék ayahuascát magamhoz venni, van még addig idő, majd mesélek!:)

Többen tudjátok rólam, hogy fafaragó (is) vagyok, néhányan ismerik a munkáimat is, és elég sokan kérdeztek erről. Egy ideig fontolgattam, hogy teszek-e ide fotókat, hiszen ezeknek nem sok közük van az ayahuascareality témájához, majomkodni meg máshol is tudok, de aztán azt gondoltam, hogy miért ne. Van elég sok terv a tarsolyban, és hogy valami ayahuasca vonatkozása is legyen a dolognak: félkész állapotban van egy ayahuascás munkám, amit terv szerint Hilarionak fogok odaajándékozni, mivel fogok vele találkozni valahol. Azon kívül Metamettával egy teljesen új stílusú dolgon is munkálkodunk, de az még nem publikus. A fényképek többnyire telefonnal készültek, de azért látszik, hogy hol mi van. 

A quinoa egy dél-amerikai gabonaféle, az inkák a Magok Anyjának tartották. Peruban és Bolíviában termesztik elsősorban, főleg a sziklásabb, szikesebb vidékeken. 180 centisre is megnő, levelei spenótra emlékeztetnek, a magokat a szár csúcsán hozza ez a számunkra - még - ismeretlen növény. Magja kicsi, elefántcsont-színű, és a köleshez hasonló méretű gyöngyszemecske.

Magas tápértékű, dús fehérjeforrás (14%), rostban gazdag, valamint található benne B- és E-vitamin, magnézium, foszfor, kalcium és vas. Nem tartalmaz glutént, ezért könnyen emészthető.

Gyorsan megfőzhető, kellemesen semleges ízének és állagának köszönhetően készíthetjük köretnek, kásának, főeételnek vagy desszertnek is. Elkészíthetünk belőle mindent, amit rizsből vagy kölesből készítenénk. Csak a változatosság és az újítás kedvéért! :-)

Nálunk bioboltban kapható. Érdemes kipróbálni, mert nagyon finom!

És jöjjön néhány recept!


Rokfortos quinoa
Hozzávalók 4 személyre:
1,5 pohár quinoa
2 evőkanál rokfort
2,5 dl tejszín
egy maroknyi dióbél
Elkészítése: Öblítsük le a quinoát, és tegyük fel főni 3 pohár hideg vízzel. Amikor elfőtt a víz, fedjük le, és 5 percig hagyjuk a saját gőzében. Közben a rokfortot keverjük el a tejszínnel, verjük fel, majd forgassuk össze a quinoával. Tetejére szórjuk a dióbelet. Köretként vagy előételként kínáljuk.


Répás quinoa
Hozzávalók 4 személynek:
20 dkg quinoa
5-6 közepes sárgarépa
1 fej hagyma
kakukkfű
petrezselyem
pici olívaolaj
só
Elkészítése: Tisztítsuk meg a répát, és reszeljük le. A hagymát vágjuk vékony karikákra. Kevés vízben kezdjük el párolni a hagymát, majd amior kezd áttetszővé válni, adjuk hozzá a sárgarépát, a leöblített quinoát és a kakukkfüvet. Keverjük össze, majd öntsük fel 4 dl meleg vízzel. Takatjuk le, és pároljuk 10-15 percig. A legvégén sózzuk. Petrezselyemmel megszórjuk, és néhány csepp olívaolajat öntünk rá. Tökéletes köret halakhoz, húshoz.


Zöldséggel rakott quinoa
Hozzávalók 4 személyre:
2 dkg quinoa
2 hagyma
2 cukkini
1 padlizsán
4 paradicsom
kakukkfű
oregano
reszelt sajt
Elkészítése: Öblítsük le a quinoát, reszeljük le a hagymát, majd lassú tűzön, 4 dl vízzel főzzük meg. Eközben egy kevés olívaolajon forgassuk meg a felkockázott zöldségeket, sózzuk meg, és pároljuk puhára. Egy tűzálló tálba rétegezzük alulra a quinoát, majd a zöldságeket, szórjuk meg a zöldfűszerekkel, a tetejét borítsuk reszelt sajttal. Sütőben süssük még fél órát, hogy az ízek összeérjenek, és a sajt megpiruljon.


Fűszeres-almás quinoa
Hozzávalók 4 személyre:
15 dkg quinoa
2 alma
1 evőkanál mazsola
1 rúd vanília
1 kávéskanál fahéj
Elkészítése: Vágjuk hosszában ketté a vaníliát, kaparjuk ki a belsejét. Öntsük egy lábasba a quinoát, adjunk hozz 3 dl vizet, a megpucolt és felkockázott almát, a mazsolát, a fahéjat és a vaníliát. Fedjük le, majd lassú tűznél pároljuk 20 percig. Az alma és a mazsola kellemesen édessé teszi ezt a finom és egyszerű, ráadásul egészséges desszertet, tehát cukrozásra nincs szükség.

(forrás: www.mindmegette.hu/a-quinoa-12385 )

-----------------------------------------------------------------------------------

Nagyon jó barátság van kialakulóban a Pannon Inipi csapatával. Írtam már, hogy milyen jó volt a vasárnapi "társadalmi munka" a közösen szerveződő rendezvényünkön, és Attila felajánlotta, hogy máskor is szívesen lát bennünket, "csak úgy". Ennek nagyon örült láthatólag mindenki, mert a kis ötösünk is, és Attila is láthatólag elemében volt!:)

Nomeg a vigasztaló paprikáskrumpli bográcsban is elég inspiráló volt a csapatok, törzsek egyesítésére...:)

A következő ötletem támadt. Illetve ez nem is "támadt", igazából adja magát, arra gondoltam, hogy ezt a fantasztikus napot gyakrabban is megismételjük majd! Úgyhogy ilyen lazán, spontán szervezetten tervezek kirándulásokat Attiláék szives beleegyezésével az ő rezervátumukba, ami tényleg olyan nekem mint ha az otthonom lenne. Nem tudom, hogy ennek szükséges-e olyan rendszerességet adni mint a havi egyre szuperebb fórumtalálkozóknak, vagy elég-e egyszerűen felhívni azt a pár közeli barátot. Szerintem ez az egyszerűbb, de jó lenne nyitva hagyni a lehetőséget mindenkinek, mert én az egész csapatra kíváncsi vagyok!

Vélemény?

Egyre több regisztrált tag van a fórumon, de mostanában kicsit leült a hangulat. Volt egy nagyon jó kis klub élet, de aztán ahogy minden fórumon, ahogy azt később megtudtam, jobban kellett volna egy kicsit szűrni, és persze, hogy jöttek páran bomlasztani is. Aztán ez egy kicsit megakasztotta a lendületet, de remélem visszatér majd! Vannak újonnan írogatók, nekik is nagyon örülök, meg persze várom a régebbieket, és a leendő tagokat is. Nagy megkötések nincsenek, van jó sok téma, bárki jöhet, belekapcsolódhat, van néhány topic a szakmai fanoknak, vannak beszélgetősek, eleve koncepció volt, hogy mindenkinek szóljon, nem csak egy "szakértő" gárdának. Már csak azért is mert olyan nem is létezik, vagy legalább is nem itt. Itt van egy csomó lelkes ember, akik cserélgetik a puzzle-kat, rakosgatják együtt ama bizonyos nagy képet.

A fórum címe: www.ayahuascareality.hu , meggyes pitét nem ígérek, jó hangulatot se, mert azt úgyis magunk fogunk teremteni, nem?:)

Fórumra fel!

Nem akartam ma bejegyzést írni, nem volt túl jó kedvem. Aztán mégis, annyi dolog kavarog a fejemben, gondoltam megosztom Veletek. A téma a jó öreg ayahuasca.

Persze, mi más?:)

Készülök egy három napos szertartásra amit egy közeli országban fognak megtartani. A szertartás alatt azt értem, hogy tradicionális keretek között, a "tükéletes recepthez" nem adva és nem véve. Ezek nagyon szépe keretű dolgok, és bárki aki megízleli azt mondja, hogy a medicin nélkül is egy csoda. Nyilván, erre a hétköznapokban nincs mindig lehetőség. Persze, jogos lehet a kérdés, hogy az indiánok által nagyon komolyan vett, nagyon komoly előkészületekkel megtett szertartásnak miért is kellene a hétköznapokban lennie, fizikálisan? Szóval amikor az ember, legjobb belátása szerint magához vesz egy ilyen szent dolgot, akkor az egy esemény. Én egyetlen ilyen teljesen autentikus szertartáson voltam, most utazni fogok egy három napos gyógyító sorozatért, és persze kapcsolatban vagyok a sámánnal, aki a motorja ennek. Egy nagyon különleges ember, abszolút nem egy olyan típusú ember, akit a nyugati koncepció alapján az ember sámánnak gondol. Egy szerény, csendes valaki aki hogy úgy fogalmazzak "nem dumál sokat". Csak teszi a dolgát, úgy, ahogy kevesen. Nagy szerencse ezeket a dolgokat megcsípni! Én az egyéb, otthoni alkalmakat úgy élem, éltem meg, mint ennek a kiterjesztései. Amikor legutóbb ayahuascát vettem magamhoz, akkor teljesen úgy éreztem magam, mintha újra ott lennék a jurtában, azzal a 20-25 emberrel, és a sámán családdal. Hihetetlen volt! Nem volt jelen, és az egész rituálé sem, de remélhetőleg az ez iránti tiszteletünk igen, megtettük amit tudtunk és megtanultunk. Nem találtunk ki semmit újat, nincs is rá semmi szükség, egyszerű emberek vagyunk, szeretjük és tiszteljük ezt az egészet, és a csapatból valaki volt olyan bátor és a semmiből, magyarul egyetlenként elkezdett erről írni is.

Azóta is magam vagyok, legalább is ami a magyar nyelvű ayahuascával foglalkozó oldalakat illeti, magam, de nem egyedül, nagyon sok kapcsolat alakult, ápolódott, ápolódik már ennek az egésznek a nyomán, és ez még csak a kezdet. Persze, ez nem egy tündérmese, volt aki levált, voltak csúnya dolgok is, de hát hiszek a sorsban, biztos nmegérdemeltem, mindenesetre a többség hálás, és örül annak ami van.

Jómagam is:)

Ma kinn voltunk öten a PannonInipis Márton Attilánál, egy rendezvényünk közös szervezése, munkálatai végett. Valami fantasztikus volt! Egy nagyon szikes, hepe-hupás helyen kellett ásni, vésni, lapátolni egy jó nagy szakrális kört, egy bazi nagy jurta számára. Hát, mit mondjak, alaposan elpuhultam a télen! Jó volt megmozgatni magamat, és az egész csapattal annyira fantasztikus volt a hangulat, hogy a tényleg kemény munka dacára egy vasárnapi program, egy élmény volt az egész. Főztünk is, bográcsban csináltam egy jófajta házi paprikás krumplit, nagyon jót ettünk a tpiben, tényleg varázslatos nap volt. Jó volt kicsit föld-közelbe kerülni, távolt ettől a nagyvárosi bolondokházától, és hát Attiláék helye, ami lassan tényleg egy komplett indián rezervátummá alakul egy egyébként is minden szempontból feltöltött hely.

Eszembe jutott, amikor először beszélgettem -így neten- a Bufoval (a fórumról ismerhetitek), és teljesen le volt döbbenve, hogy bent a házban veszünk magunkhoz ayahuascát, mert ő bizony ha nem tud kimenni a természetbe, akkor inkább nem is. A teljesen szabad ég alatti alkalom még egy kicsit várat magára, de kezdem érezni mi az amiről a Bufo beszélt. Nem lehetetlen a 28. emeleten se eggyé válni tudati szinten a természettel, de valamivel optimálisabb mindez magában a természetben.  Ha már természetvallás, vagy mifene...nem?:)

Szóval csak egy hosszabb nap a tényleg csak nem érintetlen természetben, és automatikusan, ayahuasca nélkül is sokkal közelebb éreztem magam a természethez, valahogy természetes volt a részének lenni, és érezni, megélni is ezt.

Pedig csak egy szorgos nap volt egy fantasztikus jó csapattal....

Szóval az ayahuasca egy mély dolog. Az a medicin, az a szertartás, az az út, az az életfelfogás, az az élet, nos, így nagyon nyugati módon élve szinte elképzelhetetlen. És egy picit mégis beleshetünk ebbe a világba ha szerencsénk van, érdemes megbecsülni!

Egy fantasztikus nap volt!

Többnyire nem szoktam külföldi ayahuasca oldalakról írni, azon egyszerű oknál fogva, hogy azoknak is szól a blog akik egyáltalán nem beszélnek angolul. Na meg a többieknek, de ők meg úgyis tudnak nézelődni. Ha valaki beüti az ayahuasca kifejezést, akkor nagyon sok oldalt talál, nagyon sok féle megközelítéssel. Ezen agyaltam is jó sokat az elején, hogy akkor most mégis, milyen legyen a web-oldal, amit megálmodtam. Aztán nem lett semmilyen!:)

Na jó, ez nem teljesen így van, de az eredeti tervekhez képest, amik nagyon ütősek voltak, végülis egy köztes megoldást sikerült megjeleníteni a www.ayahuascareality.hu oldalon, minden szempontból. Végül is első körben az az oldal a fórum miatt készült, és annak nagyszerű, de amit én megálmodtam, az egy nagyon komoly web-oldal, nagy könyvtárral, ugye a bloggal, a fórummal, növényismertetőkkel, fordításokkal, meg még ki tudja mivel, és még egyenlőre várom a társakat, segítőket a dolgokhoz.

Az első most egy olyasvalaki, aki ért ezekhez a számítógépes dolgokhoz, és utána a többivel is lehet foglalkozni. Nagyon szeretném megújítani, véglegesíteni az ayahuascareality.hu grafikai világát is, szóval most ezek a számítógépes dolgok az egyes számú célpontok, némi programozással, hogy sikerüljön egy olyan ütős dolgot létrehozni, amilyet ez a téma, és az ez iránt érdeklődők megérdemelnek.

Na mindegy, nem is ezt akartam mondani...szóval nézegettem "anno" a külföldi oldalakat, nagyon jó dolgok vannak ám! Na de mi az amit honosítani lehet, mindenféle plagizálás nélkül. Halkan súgom a titkot: Ilyen nem létezik.

Annyira más minden egyes oldal, hogy lehetetlenség bármelyiket is kiindulási pontnak tekinteni. Így hát fel kellett találni magunkat, ez folyik lassan egy éve!:)

És hogy mégis ajánljak egy jó oldalt, nekem ez az abszolút kedvencem: www.wasiwaska.org

Ez egy nagyon jó és érdekes oldal, illetve egy egész szervezet, rengeteg kiváló, a témában jártas emberrel.

Javaslom a közelebbi megvizsgálását!

Több rövidebb írást is találtam kedves ismerősömről, Dr Frecsak Edéről a neten, nekem ez volt az egyik amelyik tetszett:

A www.feldmarinstitute.hu/ oldalt többen ismerhetitek, akik eddig nem, azok pedig remélem innentől!:)

Feldmár András nevét nem kell bemutatni, nem fogok életrajzokat idézgetni, legyen elég az, hogy amellett, hogy az írásai nagyon sok embernek jelentettek kiutat nehéz helyzetekből, inspirációt más utak, megoldások keresésére, az addigiak átértékelésére, és egyáltalán, a gondolkodásmód megreformálására, amellett ő volt az aki nyíltan beszélt például az ayahuascáról, több előadásában. A szakmája ezeket a bennszülött szakrális utakat többnyire nem veszik túlságosan komolyan, ő volt az aki szélesebb rétegek számára is értékelhetővé, érdekessé tette többek között az ayahuascareality.blog.hu fő témáját is, és ez nem kis dolog! Azokkal akikkel beszélgettem, rengetegen mesélték, hogy Feldmár köbyveiben, előadásain hallottak először erről az Amazonas-béli gyógyító folyamatról, ezzel mintegy lavinát indítva az életükben, a természeti népek gyógymódjai irányába.

Az alábbi cikket Feldmár oldaláról másoltam ide, talán már szerepelt is, de ez nem lényeg, ami viszont igen, az az, hogy van egy ilyenünk is. És ez nem kis dolog!

_{^{Feldmár András}}

Kálmán Katalin a Feldmár Intézet ügyvezető igazgatója tanár, közgazdász, MBA 1975. március 6-án született Mosonmagyaróváron. Angol nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanár, közgazdász, tréner, szervezetfejlesztési tanácsadó. 1998. óta dolgozik szervezetfejlesztési területen. Pályafutását a Wendy's Hungary területi tréningvezetőjeként kezdte, majd trénerként dolgozott a Dramatrix nevű cégnél, szervezetfejlesztőként az Act International Kft.-nél. Ezt követően ügyvezetőként volt aktív részese a Güanxi és a Darwin's Marketing Evolution cégek létrehozásának, működtetésének. Szabadúszó trénerként és tanácsadóként dolgozik. Kiemelt szakterülete a szervezetfejlesztés, ezen belül a konfliktus-kezelés és a problémamegoldás. Mindig fontos volt számára a lélek ápolása. Az egyetemi évektől kezdve szabadidejében szívesen vesz részt önismereti programokon, előadásokon. A buddhizmus szellemisége közel áll hozzá. Egyik kedvenc időtöltése a színház. Szívesen olvas. Hamvas Béla Karnevál című regénye meghatározó élmény életében. kalman.katalin@feldmarintezet.hu

Bernát Orsolya a Feldmár Intézet kommunikációs igazgatója kulturális antropológus, kommunikációs gyöngyszem 1975. október 16-án született Budapesten. Olasz bölcsész és kulturális antroplógia szakon végezte tanulmányait. Kulturális antropológiai kutatásai elsősorban városantropológiai témájúak, a sienai contrada-rendszer és az itt évenként megrendezésre kerülő Palio ünnep szakértője, érdekli a művészet és az antropológia viszonya. Egyetemi évei alatt újságíróként, szerkesztőként és fordítóként dolgozott. 27 évesen megalapította a Csimota gyermekkönykiadót. Kommunikációs szakértőként a Minimax CEE Group-nál, majd a Jaffa Kiadónál dolgozott. Jelenleg a Feldmár Intézet kommunikációs igazgatója és a Nők Iskolája program vezetője A Feldmár Intézet az első  olyan munkahely számára, ahol szerteágazó tanulmányait és sokrétű érdeklődését szinergikusan tudja kamatoztatni. bernat.orsolya@gmail.com

Fehér Miklós coach, pszichológus, MBA A Feldmár Intézet egyik alapítója. Pszichológus, közgazdász. Az elmúlt 12 évben a gazdasági életben tevékenykedett mint tanácsadó, felsővezető és coach. Érdeklődése középpontjában az emberi kreativitás fejlesztése és a sajátélményű tanulás mechanizmusa áll. A Feldmár Coaching Society kezdeményezője. feher@advantagepartner.net         Büky Dorottya Sára tanár, kommunikációs szakember, coach A Feldmár Intézet egyik alapítója, a Nők Iskolája program létrehozója 1961. július 29-én született Budapesten. Kommunikációs szakemberként, tanácsadóként tevékenykedik 1998 óta, ügyfelei multinacionális vállalatok és hazai nagy- és középvállalatok.  Kiemelt szakterületei a Public Affairs és kríziskommunikáció. Coachként krízisben lévő, illetve vezető pozícióban lévő nőkkel foglalkozik.   Szabadidejében fotózik. 2008-ban Feldmárral és Bernát Orsival összeállították az Igazi vagy? c. könyvet, amelynek alapját a Nők Iskolája első szemesztere szolgáltatta. buky.dorottya@gmail.com

Ha minden igaz holnapra ki tudom magamt pihenni. Kicsit le vagyok merülve. Úgy tervezem, hogy kézműveskedek, olvasok, és írok néhány dolgot ide a blogra. Van még nagyon sok begépelni való könyvrészlet, ayahuasca témában, és ahhoz kötődő, köthető témákban is, nagyon sok kiváló anyag.

Most megint vadászós időszakot tervezek, ez egy időszakos dolog amikor egyrészt a privát érdeklődésem miatt, másrészt a blog miatt net-zombi üzemmódban feltúrok egy csomó mindent. Mindig találok valamit. Magyar nyelven konkrét ayahuasca téma nincs túl sok, ami van azt meg vagy már betettem ide, vagy pedig megírtam...:))))

Azért mindig akad ez-az. És ahogy "szélesedik" a téma, úgy szaporodnak az ide kötődő/köthető dolgok, szóval aggodalomra nincs ok. És ahogy szinte a semmiből elkezdtem, úgy folytatni is fogom, ez még csak ilyenebb lesz!

A téma barátainak továbbra is itt a helyük!

Takasuri elkezdett készíteni egy tartalomjegyzéket annak az érdekében, hogy a korábbi bejegyzések átláthatóbbak legyenek, főleg azok számára, akik időközben csatlakoztak (és ők vannak többen), és persze én magam is nagy nehézségek árán tudok időnként előkeresgélni valakinek valamit.

A gond csak az, hogy az egyetlen példánya a tartalomjegyzék file-nak eltűnt a gépemen. A múltkor nagytakarítást tartottam, nagyon sok dolgot kitöröltem, és most nagyon imádkozom, hogy nehogy ez is emiatt ne legyen meg. Azért még átfésülöm a terepet!

Mindenesetre ami biztos: lesz.

Többen kérték, és Takasuri is szorgalmasan dolgozott rajta nem keveset, bízom benne hogy előkerül, mert az az összes bejegyzésnek a nagy részének a feldolgozását lefedte.

Ezen kívül még van rengeteg project, én nem véletlenül mondom, hogy nagy dolgok vannak a tarsolyban, de pillanatnyilag egymagam vagyok, így kicsit nehezebb haladni, van amihez nem is értek (fordítás, feliratozás, és még ki tudja mi). Nem is erőltetem a társak találását, helyesebben a kutatását, azt lehet mondani, hogy várok, és reménykedek a legjobb dologban, és majd csak felbukkan valaki, ha úgy kell lennie, hogy van kedve ebben az egészben részt venni, ezt és ezt tudja csinálni, és van egy kis ideje, legalább néha. Ez most nincsen, de lesz még budán kutyavásár, nem is csak egyszer!:)