Persze, mindannyian olvassátok a kommenteket is(remélem!:), azért egy különösen jót kiírnék még egyszer, azon érdekességénél fogva, hogy angol nyelvű könyvekről szól. Ilyesmikről a szegényes angoltudásom miatt nem igazán írtam eddig, és noha a google is kidobhat a témában dolgokat, én jobb szeretek olyasmikkel kezdeni, amiket valaki ajánlott. Ezek is ilyen könyvek!

Köszönet Írisznek a jó tippekért!

Amikor az ember azt hiszi, hogy nem lehet fáradtabb! Holnap ismét favágás lesz a PannonInipi rezervátumában, egy hosszú-hosszú munka utolsó vonásai. Jó lesz már pihenni! És természetesen a semmit el nem felejtő Jóisten áldásai is jól fognak jönni, amiből, ahogy az indiánok tartják, a munkát áldozók között még egy kicsit több jut. Rám is fér, mit mondjak. Egyébként nagyjából kezd körvonalazódni a kezdeti intencióm beteljesülése, illetve transzformációja, ami ezen az úton vitt eddig, és remélem a jövőben is. Kicsit mindig lassabb és lassabb tempóval, ahogy érik az egész, de unatkozni nem fogok, az biztos! Szándékom szerint most a barátaimmal fogok egy több napos ayahuasca kúrát csinálni, és a nyarat főleg a kapott "javak" feldolgozásával tervezem tölteni. Unatkozni nem fogok, az biztos, remélhetőleg Ti se!:)

Ami az írásokat illeti, összegyűjtöttem pár érdekességet Nektek, holnap terv szerint közzé is teszek párat, érdemes lesz benézni!

Ma ezt is elkezdem olvasni. Eredeti példányból!:)

Írtam egy keveset a szombati találkozóról, eszembe jutott még pár dolog. Az egyik, hogy milyen családias volt. Eleinte kicsit lassan jött össze a csapat, megijedtem, hogy el se jöttök, meg hát itt a húsvét, vidékiek már rég a jó kis házias kajákkal búfelejtenek, mi is lesz itt, de végül is majd huszan összejöttünk több darabban. Ami mondjuk az utolsó találkozót tekintve egész jó kis csapatot jelent. Legutóbb sokkal többen voltunk, de jobban "váltásban", volt aki ekkor jött, volt aki akkor ment, de az meg úgy volt jó. Részemről mindig teljes a boldogság egy-egy találkozó után, ez most se volt másképp. Beszélgettünk jó nagyokat, jó szokásomhoz híven persze jó sok dologról lemaradtam.

Egy különösen régóta várt csapattag is a tiszteletét tette, bebizonyítva, hogy pillanatnyilag még nem rendelkezek láthatatlan barátokkal, nagyon jó volt találkozni vele, de nyilván mindenkivel. Indi, a felszoláló srác most is huhetetlen jó hangulatot csinált a jelenlétével. Valahol már vártam, hogy megkérdezi, hogy mégis miféle találkozó ez a mi botanikainak elnevezett találkozónk (copyright by Gomoa:)), de még ennél is előrébb szaladt az esemény: beleolvasott a blogba, szóval már konkrét dolgokat kérdezett!:) De teljesen jól jött le a dolog, megszerettem a helyet (Potala), de az egyik legkellemesebb meglepetés a hellyel kalcsolatban a mate teájuk után az bizony az Indi.

SOk dologról bezsélgettünk, többek között a fórumos "ügyek" szóba kerültek, a természetközeli élet, ami egyetlen ayahuascát kultiváló ember szívéből se hiányzik, legalább a vágy szintjén, ismét vesézgettük a különféle meditációs folyamatok és az olyan törzsi szakramentumok kapcsolatát, mint amilyen az ayahuasca, oldalunk központja, beszéltünk a nyári tervekről is, nagy valószínűséggel nem bolygatom meg a találkozók havi rotációját, de lesznek plusz programok is, erről majd talán (igény szerint) itt is írok. Több hely is felmerült, illetve beszéltünk még a bennem is jó ideje motoszkáló gondolatról: szabadtéri találkozó. Vagy találkozók.

Ennél nyilván az időjárás szeszélye az ami egy iksz faktor, de mindenképpen élünk a jó idő adta lehetőséggel.

Ezzel kapcsolatban két terv van.

Az egyik, hogy a következő találkozót, vagy akár következőket is például a Margit szigeten töltjük. Lehetne eldugottabb, és még "töltöttebb" atmoszférájú hely is, de fontos szempont a megközelíthetőség, oda pedig bárki kijuthat. Tudunk keresni egy állandó helyet, ahová bárki odatalál, viszünk enni-inni, ami kell, és ennyi.

A másik, hogy a júniusi találkozó biztosan szabadban lesz, tervem szerint Sóskúton, a PannonInipi területén. Márton Attila nagyon kedvesen megengedte ezt, és teljesen nyitott akár más hasonló dolgokra is. Kvázi megkaptam a tipi-jük kulcsát, ami nekem nagyon-nagyon sokat jelent. Ennek a találkozónak azért szeretnék valami nagyobb durranást, mert a júniusi találkozót összekötjük a blog egy éves születésnapjával! A bál egyetlen hátrányos oldala, hogy erre már tényleg úgy tudtok jönni, ha jeleztek előtte, mert sárga busszal gondolom nincs mindenkinek kedve kijönni, a kocsikat meg úgy kell szervezni, hogy jó legyen. Az első egy-két találkozónál még próbáltam ezt a visszajelzős rendszert kultiválni, de teljes kudarc volt!:) Habár egyre többen jöttetek, nem voltak visszajelzések, úgyhogy fel is adtam a dolgot!:)

Mindazonáltal a valamivel komplikáltabb megközelíthetőség miatt( legalább is a Potalához képest) ezt kicsit jobban meg kell szervezni. Konkrét tervem nincs, de szerintem nem is lesz, kaja, pia, bogrács, sátor, zene (akár zenélés!), és amire igény van. Szóval nem egy szülinapi bulin fogunk együtt ayahuascázni!:)))))))))

Most is zárásig voltunk, úgy kellett bennünket kilógatni, Mátyás jóvoltából pedig még hazaszállítást is kaptunk.

Soha rosszabb estéket!:)

Sokan jeleztétek, hogy nem megy a www.ayahuascareality.hu -n a fórum. Volt egy kis fennakadás, amit megszínezett még a húsvét is, kicsit lassabban sikerült mindent intézni, a lényeg, hogy a szolgáltatóm segítségével ez is megtörtént! Egy program "összeakadás" volt a dolog oka, többet ha akarnék se tudnék mondani, mert még mindig máshol vannak az erősségeim, nem ezekben a programos dolgokban!:)

Írjatok, sokasodjatok!:)

Régóta gyúrtam rá, és végül lám, a Nagy Szellem megadta. Bufón keresztül!:))))))) Szóval végre megkóstolhattam ezt is, két üveggel is kaptam, az egyiket meg is ittam, a másikat pedig odaadtam Márton Attilának, akivel nagy mate-fanok vagyunk. A többiek nem különösebben cuppantak rá, se Mernyau, se a srácok nem igazán itták el előlünk. Sebaj, több maradt!:)

Egyik kedvenc gyógynövényem, fantasztikus dolog akár ayahuasca ivás előtt/után is. Meg bármikor máskor is, nyilván!:)

forrás: www.patikamagazin.hu/index.php

Nagy adósságom lesz törlesztve, ha végre le fogok tudni ülni és írok egy hosszabb, részletes cikket az ayahuasca icarókról, azokról a gyógyító dalokról, amik leírások szerint ugyanolyan fontos részt képviselnek a gyógyításban, mint maga az ayahuasca főzet és a szertartás (itt főleg a tradícionális szertartásra, vagy annak a kiterjesztésére gondolok, legalább szándék szintjén).

Ha sikerül a netszolgáltatóm segítségével orvosolni a fóumos dolgokat, akkor tervem szerint fel fog kerülni néhány újabb icaro. Lehetnek "nyugati" dalok is, én nem zárok ki semmit, ami jó, ami építő, de azért főleg ezek az eredeti dalok azok, amik érdekelnek.

Íme néhány közülük:

 Nagyon gondolkotóztam, hogy ezt az intim témát bedobjam-e, egy jó ideje lapul a tarsolyomban, de aztán részben Dávid hatására arra gondoltam, hogy legyen ez is. Minden más mellett, az egyensúly érdekében. Amikor először olvastam volna ezt a cikket, azt hittem valami hülye városi antropológus próbálja beégetni az indiánokat, amiben semmi új nem lenne, sajnos, akkor félre is tettem ezt az írást, aztán egy sámános könyv egy cikkében hivatkozást találtam mind a szerzőre, mind a témára, és amikor elolvastam, akkor abban maradtam magammal, hogy ezt érdemes megosztani. Nyilván sok más, az ayahuascához köthető itteni témák esetén felmerül a kérdés, ahogy nagy valószínűséggel itt is, hogy nekem ehhez mi közöm?:)

Valószínűleg Mernyau is felhúzna az első meggyfára, ha elkezdeném ecsetelni egyes részleteinek az előnyösségét az alább található cikknek. Ez kérem amolyan érdekesség, és ennyi. A mögötte levő gondolatiság pedig igen csak elgondolkodtató. EZ az amit honosítani lehet. Többek között..

Szexualitás az amazóniai indiánok között

Szerző:

Wigberto Rivero Pinto

indiánkutató, a bolíviai Universidad Mayor de San Andrés egyetem antropológusa

Az amazóniai indiánok számos szexuális szokással és szabállyal rendelkeznek, melyek a természet törvényeivel, az ökológiai egyensúllyal, a társadalmi etikával és az emberi faj józan szaporodásával vannak összefüggésben. Fontos, hogy megismerjük az amazóniai kultúrák szexuális szokásait, de nem azért, hogy megfosszuk őket intimitásuktól, életük mítikus szentségétől, hanem azért, hogy mi, „civilizált nők és férfiak” megtanuljuk tőlük azokat a férfi-nő kapcsolatban rejlő értékeket, melyeket már elfelejtettünk...

Szexualitás és család

Az amazóniai indiánok többségében többnejű családban élnek, amely egy férfiből,  két vagy három feleségből és mindegyik feleségtől három-három gyerekből áll. A család az alapvető társadalmi és gazdasági egység, mely két vonatkozásban értelmezhető: az előbb kifejtett szűkebb, illetve a család szélesebb értelmében, mely utóbbi az apán, anyán, és a gyerekeken kívül beszámítja az anyóst, apóst, a sógorokat, sógornőket és más családtagokat is. A szűkebb családi kör önálló házban lakik, ahol mindegyik feleségnek meg van a saját helye a gyerekeivel együtt, és középen helyezkedik el a férj. A szélesebb körben értelmezett család kiteljesedéséhez a rokonok a szomszédos házakban helyezkednek el, és a mindennapi élet valamennyi tevékenységében a kölcsönösség, a viszonosság elve uralkodik. Az Ivo folyó menti chacobók (e: csakobo) között a szélesen vett család egy felügyelő intézményt alkot, míg a férfiak, akik nincsenek rokoni kapcsolatban a családfővel, általában elhagyják a család felségterületét.

Minden indián közösségben a család a fajfennmaradás magja, mert általában nem megengedett, hogy házasságon kívül valakinek gyereke legyen. Az indiánok szexuális törvényei azóta adottak, amióta az egyén az eszének tudatában van és képes felfogni, mi tilos és mi megengedett a kultúrájában. A család a tagjai felett egy kényszerítő erőt tölt be azzal kapcsolatban, hogy milyen párt válasszanak maguknak, - így teremtve garanciát a hagyományos szervezeti formák fenntartására, mely tiszteli a túlélési szempontokat, és a kultúra ill. a természet védelmét.

A férfi és a nő kettőssége

Az indiánok számára a szexualitás egy szimmetrikus kettősséggel bír: az emberi élet nem létezhetne, ha a fajfenntartás nélkülözné a férfi és a nő közötti fizikai, ill. szimbólikus kapcsolatot, melyben a fajfennmaradás logikája összesimítja a férfi és a női nem közötti szükségszerű szembenállást, amely az ellentétek harmóniája ellenére is létezik. Az amazóniai mitológia tele van elbeszélésekkel és történetekkel, melyek a nemek kettősségét mutatják. Ezekre törvények, ill. intézmények születnek, azzal a céllal, hogy a női folyamatok harmónikus egyensúlyban maradjanak. A Beni folyó menti „ese ejja” indiánok egy olyan teljes társadalmi rendszer hordozói, amely befogadja az alternativ kapcsolatokat, így például a klánok közötti exogámiát (ez egy olyan társadalmi szabály, mely kötelezi tagjait egy másik törzs/terület/rokonság tagjaival házasságot kötni - a fordító megjegyzése), azzal a céllal, hogy a család biztosítsa a házasság révén létrejövő rokonságot, miáltal visszatartja a kapcsolatok szélesebb kiterjedését.

Egy alkalommal hallottam, amint  két indián arról beszélgetett, milyen nehéz is lenne a világon (ami számukra egyet jelentett az erdővel), ha nem lennének nők. Aggódva értettek egyet, hogy az életnek akkor nem lenne értelme, mert csak félig léteznének és nem lennének gyerekeik. Egyikőjük a beszélgetés alapján arra a következtetésre jutott, hogy nincs miért aggódni, mert ha nem lennének nők, akkor nem lennének férfiak sem, és nem léteznének sem az állatok, sem a dzsungel. A nő és a férfi szükségszerű ellentétet alkotnak az életben, a kultúrában és a természetben, a férfi és a női nem minden beszédtémában és tettben megtalálható, szimbólikus szintekre is kivetítve (mítosz és vallás). 

Bevezetés a szexualitásba

Az indián gyerekek első szexuális tapasztalatai kisgyermekkorukra nyúlik vissza. Az amazóniai törzseknél a szexualitás nem tabu, és nem is a felnőttek kizárólagos dolga. A gyerekek már kicsi koruktól kezdve szereznek szexuális ismereteket – családi, illetve törzsi környezetben, részt vehetnek szexuális tartalmú játékokban, melyek azonban nem nemi érintés jellegűek. A gyerekek a saját házukban megfigyelhetik és lehetőségük van tájékozódni szüleik nemi aktusáról.

Ha elemezzük mit játszanak a gyerekek az udvaron, a folyóban, az erdőben, észrevesszük, hogy mindegyik szexuális tartalmú, vagy legalábbis valamilyen szinten köze van hozzá. A szülők és a felnőttek ahelyett, hogy elnyomnák a gyerekek ilyen jellegű kezdeményezéseit, inkább támogatják azokat, mint az életre nevelés egyik formáját. A szexualitás a legnagyobb jelentőségét a pubertáskor kezdetén kapja, abban a korban, amikor is az egykori egyszerű, gyermeki játékok valósággá növik ki magukat. A fiatalok már kezdik komolyan venni lépéseiket és tudatossá válik számukra, hogy hamarosan eljön a pillanat, amikor párt választanak maguknak, és ehhez jó hírre, tekintélyre és bátorságra van szükségük. Amikor a fiatal indián lányoknak megjön az első menstruációjuk, ez az egész falu számára egy fontos esemény, ünnepségek és ceremóniák kísérik.

Mindenki összegyűlik, hogy megünnepeljék az újdonsült, eladósorba került leányzókat. Ilyen külsőségek között érkezik el számukra a pillanat, amikor is a közösségben mint nő, új státuszt kapnak. A bolíviai pacahuara és chacobo indiánok ún. bevezetési rítusnak vetik alá a serdülőket, mellyel jelzik, átléptek a szexuálisan érett korba. Ilyenkor a fiatal lányoknak leborotválják a fejüket, és átszúrják az orrsövényüket, hogy színes tollakkal díszíthessék,  szimbolikusan is jelezve ezzel új társadalmi rangjukat. Ez 12 és 13 éves kor között szokott történni.

Hogy valaki jogot szerezhessen a nősülésre, számos amazóniai törzsnél megfigyelhető ekkor a fiúk orrának átfúrása, vagy a hímvesszejük körülmetélése. Ilyenkor az egész falu összegyűlik, és a fiú apja vezeti a rítust. Ha az ifjú fájdalmat mutat pl. az orra elrepedésekor, akkor ez az egész további életét gyávasággal pecsételi meg, ellenkező esetben viszont jogot szerez a nősülésre a közösség kultúrális szabályainak megfelelően.

Szexuális kapcsolatok

Több kutató és tanulmány is megerősíti, hogy az amazóniai indiánok szexuális kapcsolatai mentesek a nemi perverzitástól, és maga az aktus az utolsó momentum a pár szeretkezésében. Az erotikus megnyilvánulásaikkal, tetteikkel a szexualitás minél magasabb szintű élvezete a cél mind a nő, mind a férfi számára. Fontos megemlíteni a kapcsolatot a szexuális aktus és bizonyos eufórikus érzések kinyílvánítása között, mely főleg ünnepségek alkalmával nagyon is általános az indiánok között, amely egyben egy emocionális egyensúly megnyilvánulása a természet és a kultúra között. 

A szex nem valami elszigetelt dolog a természetes környezettől. Több indián fiatal azt vallotta, hogy nagyobb élvezetet nyújt számára a szeretkezés az erdőben, a folyóban, vagy a fa tetején. Szintén általános, hogy az intim együttlét aktív részese a dzsungel, ugyanis a nő az extázis pillanatában megragad egy fát vagy egy vad liánt. Az amazóniai mitológia szerint a növények női jellegűek, s a nők jobban érzik magukat, ha ilyenkor vannak ilyen „társak” is mellettük, mivel általuk jobban érzékelik életüket, ill. saját magukat a dzsungel végtelen zöldje és a szerelem hevének elválaszthatatlan egységében. Csak a természeti népek éreznek ilyen szükségletet...

A szexuális együttlétet házon belül sok sajátosság jellemzi. Létezik egy olyan forma, amit „statikus közösülésnek” hívnak és nagyon elterjedt Bolívia amazóniai indiánjai között. Ez abból áll, hogy a nő a szexuális aktus során egy mozdulatlan pozíciót vesz fel, a lehető legtöbb ideig benntartva vaginájában a hímvesszőt azzal a céllal, hogy késleltesse a kilövellést és élvezze a szexet. Ezt a két test ritmikus együttmozgása kisérheti. Indián fiatalokkal való beszélgetés azonban arról győzött meg, hogy a nők általában kerülik a mozgást a szexuális aktus alatt, hogy a gyönyört kontoll alatt tudják tartani és élvezhessék. Annyi biztos, hogy a „statikus közösülés” a szexuális élvezet elnyújtását és az egyidejű orgazmus elérését szolgálja, felülkerekedve így a férfi egyoldalú élvezetén, amely oly gyakori a mi civilizált világunkban.

Felmerülhet a gyanú, hogy az indián asszonyok nem éreznek orgazmust, mert nem mutatják azt ki a nyugati nők módjára. Megkérdezve azonban őket, többen is megerősítették annak nyilvánvaló érzését, a teljes szexuális kielégülést, annak ellenére, hogy az aktust nem a gyengéd cirógatás, a dédelgetés, az érintés élvezete uralja. Az indián célratörő, lehet, hogy rögtön a nemi aktussal kezdi, de közösülés alatt helyet kap a kezek és a lábak érzéki tevékenysége is. Ahogy a férfi, úgy a nő is magában hordozza az orgazmus erejét, képességét, szexualitásukat a természettel harmóniában élik meg, távol az idegességtől, a stressztől ill. a morális tiltásoktól – melyek olyan nagyon jellemzőek a nagyvárosok lakóira

A folyók mentén lakó bolíviai amazóniai törzseknél igen elterjedt a vízben lebegve egyesülni. A pár leúszik a folyó, vagy a tó mélyére, hogy ott közösüljenek. Ez fokozott fizikai erőt, összhangot, teljes odaadást és koncentrációt igényel mindkét féltől, ugyanakkor a víz uralma alatt történő egyesülés, a természettel való harmónikus együttlét megajándékozza őket a belső békével, és az ökológiai környezet egyensúlyával.

A poligámiában (többnejűségben) élők - és ezt több mítosz is tanúsítja - a férfiaknak olyan szexuális erőt tulajdonítanak, amely képessé teszi őket egyszerre három, vagy akár több feleségük kielégítésére. Egy alkalommal egy araona indián mesélte, hogy a törzs egyik vénjének – aki lehetett vagy 65 éves – volt egy felesége, de másikat keresett mellé, mert az energiája ezt kívánta, ill. tette lehetővé. Az ilyen helyzet ott teljesen normálisnak számít, vegyük csak figyelembe étrendi szabályaikat, amely a dzsungel körülményinek köszönhetően yukán, halon, húson és vad gyümölcsökön alapszik.

Szintén meg kell, hogy jegyezzük, hogy számos alkalommal a szexuális kapcsolatok közösségi ünnepek idején létesülnek, amikor is magas alkohol vagy halucinogén (pl. ayahuasca/jagé) tartalmú italokat fogyasztanak. Az ese ejja csoportnál szokásosak az ilyen ünnepségek, melyekben a csoportos erotika ösztönzi, növeli a szexuális képességet. Az indiánok szexuális tartalmú víziói az ayahuasca fogyasztás utáni transzban jelennek meg, hihetetlen módon utánozzák azokat a figurákat, amelyeket a szöveteiken, ill. cserépedényeiken használnak, és szimbolizálják velük a falu társadalmi szerkezetét.

A gyermekvállalás gyakorlata

A terhesség új tag érkezését jelenti a közösségbe, és hogy ez boldogságot hozzon, mind az anya, mind az apa egy sor kultúrális tabut vállal magára. Amikor egy egyedülálló, fiatal lány esik teherbe, több közösség természetes eljárásokkal megszünteti az ilyen terhességet. Az ayoreos törzs például hagyja, hogy megszülessen a gyermek, de aztán a placentával együtt eltemetik.

Felkészülés egy gyermek érkezésére jelentős változásokat hoz a család tevékenységében. Létezik egy sor tiltás a mama táplálkozását illetően, így például a terhes nő bizonyos tipusú gyümölcsöket és húsokat nem fogyaszthat. Ez a tiltás a férfit is érinti valamilyen szinten, mivel ez idő alatt nem vadászhat ezen állatokra. A chacobo, pacahuara, yaminahua, moré amazóniai törzseknél a szülés az egész közösség jelenlétében történik, ott vannak a gyerekek is, mellyel azt a társadalmi élményt kapják, hogy ez egy fontos esemény, és jó megünnepelni. Amikor ikrek születnek, szokás, hogy az egyiket hagyják meghalni, vagy ha az anya a szülésbe belehal, a gyermeket akkor is veletemetik, ha az életben van, mert úgy vélik, nem lesznek meg a feltételek a megfelelő felneveléséhez.

Érdekes módon, szülés után, az amazóniai indiánok hosszú időn át tartózkodnak a szexuális élettől, azon kívül a terhesség alatti tiltások addig folytatódnak mind a férfi, mind a nő esetében, amíg a nem tudják garantálni gyermekük egészségét. Ez a szabály valószínűleg a többnejű társadalmi berendezkedést erősíti, amely oly mélyen él ebben a régióban.

Szexuális értékek az indiánoknál

Amazónia legtöbb törzsénél beigazolódik, hogy tagjaik nem maradnak pár nélkül, hacsak nem megözvegyültek, vagy elváltak. Mindenki, kivétel nélkül férjhez kell menjen. A házasság egyszerűen kötelező a fiataloknak, mely nem csak egy szerelmi, érzelmi dolog, hanem politikai, gazdasági is a fajfennmaradás és a béke szolgálatában.

A homoszexualitás mindkét verziója, a szodomia és a leszbikusság is, gyakorlatilag ismeretlen az amazóniai társadalmakban. Néhányan azt gondolhatnák, hogy az indiánok, amikor kéz a kézben járnak – az a homoszexualitás jele, de ez nem így van. A kéz megfogása a testvériesség, a barátság legmagasabb fokú kinyilvánítása, mely teljesen normális a bennszülöttek között, legyen szó akár azonos neműekről is.

Összefoglalásul, azt mondhatjuk, hogy a szexualitás az indiánok között egy szabad aktus, mely azért létesül, mert az egyik bízik a másikban és viszont. Az indiánoknál nem létezik a prostitúció és ismeretlen fogalom a szifilisz ill. más nemi betegség, mely arról árulkodik, hogy a szexualitás tiszta és természetes formájában fejlődik. Meddig tudnak az indiánok a saját értékrendjeik szerint élni? Az idő meg fogja adni erre a választ. Ha megfosztják őket identitásukhoz, és a területükhöz való joguktól, abba vagy bele fognak pusztulni, vagy a nyugati normák szerint lesznek kénytelenek élni, amely nagyon sok kárt okoz a bolygó egészségének.

Forrás: http://www.amazonia.bo/amazonia_bo.php?id_contenido=1&opcion=detalle_text

Fordította: Vass Éva

Ma is kinn jártunk Attiláéknál, a PannonInipi központjában, ahol igazából Attila jóvoltából mi is otthont kaptunk. Ez nekem, és garantáltan nem csak nekem egy nagyon nagy dolog, gyakorlatilag van egy helyünk, ahova mehetünk. Persze, ott a Potala is:) , és azt is szeretjük a találkozók miatt, de egészen más a dolog, amikor füstszagúan, , izzadtan, büdösen, hullafáradtan hazajövünk arra gondolva, hogy bassza meg, így kellene élnünk. Semmi különleges, vagy felemelő dolgot nem csináltunk, főztünk szabad tűzön, ezt bárki megteheti, sok fát vágtunk a napokban, erre is van lehetőség, földmunkákat csináltunk, felállítottunk egy jurtát, semmi olyan ami ne lenne nyitva bárki számára. Na ez mégis csak az igazi misztika! Olyan szinten elizolált életet élünk, hogy elolvad a szívünk ha odaülünk a tűz mellé. Nem ugráltak angyalok a vállunkon, és nem is puszilgattuk egymást, csak egyszerűen mindenki nagyon boldog volt, és nem hiányzott semmi.

A jövőben azt hiszem tartom a tendenciát az ayahuasca ivással kapcsolatban. Nagyon jó volt egy nagyot harapni ebből a világból és egyfajta pályára állni úgy hogy élem azt a keveset amim van, amellett hogy beszélek róla, többek között itt is, és az életem gyakorlatilag összetört az elmúlt egy-két évben, és elkezdett valami új épülni. Nem holnap fejezem be, maradjunk annyiban!:)

Aztán az ősszel valami megváltozott. Ahogy írtam is róla, részt vehettem egy tradícionális ayahuasca szertartáson, és valami igazán megváltozott, de úgy észre se vettem. Mondhatni felültem egy vonatra. És mielőtt felkavarnám bárkiben a (mindenkiben jelenlevő) szentimentális oldalát: NEM az ayahuasca vonatára ültem fel. Ez az életemről szól, ahogy minden más is, ahogy az is ahogy ma elkezdtem a magam kis szerencsétlen módján tüzet gyújtani azért hogy valami jó étellel köszönjem meg a barátaimnak azt, amit úgysem tudok. Én a magam vonatára szálltam fel, ahol nagyon nagy segítséget kaptam az ayahuascától, ott él az életemben ez a dolog, mindenféle elizoláltság nélkül, egyszerűen ez is bennem van, minden mással együtt, egy vonaton ülök, egy seggel, mondhatni.:)

Talán egy hónapja, azaz több hónap szünettel vettem magamhoz újra ayahuascát. Azóta eltelt egy alkalom, és most egy új alkalomra készülök, és noha nem szoktam tervet készíteni erről, nem tartom valószínűnek, hogy a nyáron ez túl sokszor lesz ismételve. Ideje elkezdeni dolgozni azzal ami van, máskülönben horhatom össze a magam kis kincseit és megdögölhetek a gyűjtögetésbe, de nem ez a célom.

Szerencsémre azt hiszem soha senkit nem bíztattam ayahuasca kultiválására, szerettem volna a magam erejéhez mérten hitelesen bemutatni ezt az egészet, egyben. Talán pár év múlva kiderül majd, hogy sikerül-e, de az biztosan kitűnt, hogy egyre több dolgot vettem bele a kalapba, ahogy telt az idő, elkezdtek érdekelni új dolgok is ezzel kapcsolatban, aztán meg jöttek a felismerések, az ismerős pontok, hogy jéé, ezt tudom, itt én én is jártam (járok?), csak egy másik úttal(tényleg másik?), és nem estem szét a "sokfelé nézegetéssel", továbbá semmi elvont dolog nem történik velem, csupán elkezdett kicsit összébb állni a kép, hogy van egy életem amiben vannak ezek és ezek a dolgok, de leginkább csak van egy életem, és pont.

Nem mondhatnám, hogy "túl vagyok azon, hogy tömjem magamba ezt a medicint". Egyrészt sose tömtem, másrészt most nem járok előrébb az életemmel. Igaz, hátrébb se, elkezdek lassan megtanulni picit befelé is figyelni, és elkezdtem hallgatni ahogy a fák beszélnek. És mindenki más is. Élni szeretnék, és most nem tudok másra bíztatni másokat. Talán lesz ihletem technikai dolgokról írni, vagy valami ilyesmiről, most, ma este "csak" egy hálára futja, úgy alles zusammen. Tulajdonképpen a legszerencsésebb ember vagyok a világon, ideje lenne ezt valahogy a homlokomra írni vagy valami, hogy ne felejtsem el, amikor a fák beszélnek...

Nagyon jól sikerült a tegnapi fórumtalálkozó, fogok róla majd bővebben is írni. Kevesebben voltunk, mint szoktunk, itt volt a húsvét a nyakunkon, ami sokaknál jár kötelezettségekkel, de így is tökéletes volt minden, egy nagyon jó kis családias esténk volt azzal a 15-16emberrel akik ott voltak. Értek nagy meglepetések is, erről majd később!:)

Ami a fórumot illeti, csak az ünnepek után fog újraindulni, a netszolgáltatómat kell segítségül hívjam egy korábbi mentés miatt, szóval szerintem reálisan kedd-szerda felé már üzemképes, mindenki tudni fog róla!

Addig is szép napot mindenkinek, este még leszek néhány izgalmas infóval!

A rendezvényünk előkészületei miatt nagyon sok időt töltök a PannonInipi földjén Attiláékkal, az elmúlt napokban, hetekben a billentyűzetet lapátra, baltára vagy fakanálra cseréltem többnyire. Ami a jó hír, hogy már látszik a munka vége. Hát igen, ezt most sikerült nagyon szívvel-lélekkel elkezdeni és fenn is tartani, beletéve minden szeretetünket.

Tegnap találkoztam Fehérhollóval(tuzmadartaltos.hu/e107/news.php) is, egy nagyon kedves, barátságos arc, és hihetetlen sokat segített a jurtánk felállításában, és még sok más dologban. Akárcsak Távolodó, és a többiek. Nagyon jó kis csapat jött össze!

Ami a blog dolgait illeti vannak már új ötleteim, anyagaim, úgyhogy igencsak be fogunk indulni, de pár napig még ebben a félhulla állapotban leledzem:)

Fontos fóruminfó:

Tegnap írt nekem a szolgáltató, hogy noha karbantartás van náluk, a fórumom mégsem ezért állt le, hanem valami belső, programozásbeli dolog "akadt össze". Magyaráztak is egy kicsit róla levélben, amiért habár egy kukkot se értettem belőle, hálás vagyok. Remélem minél előbb sikerül megoldani a felmerülő problémát, mert érdeklődés van rá, és a sok-sok olvasó mellett most az írás is beindult, mondhatni az élet!:)

Amit tudunk megteszünk, itt azonnal írni fogok amint történt valami, addig pedig tessék nézegetni, hátha időközben meggyógyul!:)

Jelentem a fórum pihen, többen is kerestetek, hogy mi újság, szóval ha minden igaz, akkor holnap már megoldódik, írtam a szolgáltatónknak is, meg a belső sorokat is átnéztük. Szóval aggodalomra semmi ok, holnaptól folytathatjuk!

Egyébként, ha már fórumnál járunk, akkor el kell mondjam, hogy nagyon örülök, hogy "újraindult" valami. Becsületére szóljon azoknak akik az "ínságes időkben" is írtak/írnak, de ahogy sokaknak feltűnt, nem sok írás folyik ott, azzal meg, hogy az olvasótábor maradt, nem sokra megy az, aki vár valami újabb lendületet.

S azzal az örömömmel együtt, hogy újabb fórumtagokkal gazdagodott a regisztráltak listája, akik közül néhányan "beugrottak", azért vártam a "régi" csapatot, akik úgy néz ki visszatérőben vannak, legalább is van erre esély. Kialakulóban volt egy nagyon erős kis csapat, de ahogy a világban mindenhol, itt is akadtak máshogy-látások, nézeteltérések, amikkel alapvetően nincs is gond, én nem akarok egy kamu-csapatot, vigyorogva, rózsaszín lufival a kézben, a lényeg, hogy volt valami ami többeket bántott a régi csapatból, és most ezeket is elkezdtük megbeszélni, és ettől nagyon valóságos lett ez az egész.

Szép lassan készülünk a holnap utáni fórumtalálkozóra, remélem a húsvét nem mos el bennünket, én már nagyon várom. De hát ezt mindig leírom:) Mondjuk mindig ezt is érzem.

Nohát, kis pihenő aztán fórumra fel, szombaton meg várok mindenkit!

Az alábbi dal nem csak Kalapács Józsi fanoknak ajánlott, nekem egy régi kedvencem, most találtam rá, olvasgattam a fórumot, ahol úgy tűnik éledezik a pálya, és közben betettem ezt. Hát, nem tudtam végigolvasni amit akartam. Döbbenve füleltem, hogy mennyire a magam világát látom ebben a dalban. Mint amikor a NikkiSixx dalt betettem. Végigolvastam és azt gondoltam, basszus, ez az ayahuascáról szól. Na most is hasonlóan voltam. Ami egy jó bizonyság volt, Edittel beszélgettem nemrég erről a dologról, hogy mennyire hasonló utak is vannak, és hogy emiatt mennyire felesleges diszkriminálni bármit is. Olyan sok út vált önmaga paródiájává a világon csak azzal, hogy önmaga bemutatása mellett mindenki mást diszriminált, a kizárólagos helyes út privilégiumának látszatában fürödve. Én rengeteg dolgot nem tudok, de lassan ha elmegyek egy fa mellett akkor is valami kis dolog jut az eszembe(nyilván sok más mellett) valamelyik ayahuasca élményemmel kapcsolatban, szóval nem igazán nehéz kapcsolni a dolgokat, sőt maguktól mennek. Nos ez az a dal, amiről az eszembe jutott ez az egész:

Aztán a sok szép dolog mellett, többek között a legutolsó ayahuascás élményem ébresztett rá a hiányosságokra, nem odavaló motivációkra, őszintétlenségekre. Valahogy kicsit olyan volt, mint amikor az ember tanul valamennyit, és még tájékozatlanabbnak érzi magát. Persze, lehet nagy dolgokat mondani, de ha ez az egész tényleg a tisztulásról szól, akkor elő kell kerüljenek a nem annyira tetsző dolgok, nem? Hát végül is ezért takarítja, pucolgatja a lelkét az ember, nem?    Valamiért mégis néha az kerül elő, mennyire érti az ember, mennyire ott a spirit, meg ilyenek. Persze, ki ne szeretné megfejteni az életet?:) Ez normális dolog, de gyógyulást szolgáló dolgokkal kapcsiban azt hiszem az a természetes, ha az ember látni akarja, hogy hol vannak azok a dolgok, amiket gyógyítani kell.  És ez rengeteg fájdalommal jár, nem egy vidám út. Ellenben nagyon igazi. Nem vagyok egy nagy megfejtő, de azt hiszem enélkül ennek felesleges nekiállni.

Hosszú út ez.

Hullafáradtságomban nem nagyon volt erőm írni semmi újat. Téma az, mint mindig most is van, néhány aktuális dologgal fűszerezve, reméljük nem megy el az ihletem addig amíg kipihenem magamat. Elég sokat dolgozom, meg sok dolgot vállalok, mostanában hevergetem ki a dolgokat, és szervezgetem úgy, hogy nem vállaljam túl magamat, abból még sose sült ki semmi jó.

Elég sok könyvet vettem, el is kezdtem olvasgatni őket, és sok jó emberrel kerültem kapcsolatba, kicsit megint tágult a horizontom, és valahogy jobban a helyére kerültek dolgok. Maradt még rendezgetnivaló életem házában, szóval unatkozni biztosan nem fogok!:)

Ma olvastam egy Amazóniával, illetve az anno ott folyt ultra-holokausztról szóló könyvet. Ez nem egy kimondottan sámán témájú könyv, de nagyon sok érdekes dolgot megtudtam az ottani törzsek életéről, dolgairól.

...És mit ad isten, ma találtam egy kisebb részt egy orvosságos felsorolásban az ayahuascáról! A könyv közepén járok, szóval még lehetnek meglepetések. Egyébként Vérfürdő Amazóniában a címe. Amazónia történetét írja le, objektíven, az ottani törzsek szempontjából. Nagyon megrendítő egy könyv, és tényleg nagyon objektív, reális, ezzel együtt se egy kesergő könyv, egy nagyon különleges, és gyakran több irányba félreértett világról szól, ahol az indiánok életében ott van ayahuasca mama is..

Ismeri valaki ezt a könyvet? Most találtam rá, és nem tudom, hogy megvegyem. Ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel meg fogom, de hátha valaki le akar beszélni!:)

Nem tudom volt-e ez a cikk, egy nagyon jó összefoglaló az ayahuasca hátterét képező sámánizmusnak, amit a www.herbalyoga.extra.hu/ címen találtam.

Íme, az írás:

Sámánizmus

A sámánizmus gyökere az ősi animizmus és mágia elemeinek összekapcsolása, az emberi és a szellemi világ közötti kapcsolattartás biztosítása, arra természetfeletti módon kijelölt médiumok, sámánok közreműködésével és a totemizmus, különösen az állatkultusz hiedelmeinek felhasználásával. A vallás lényege tehát ebben az esetben a szellemlények és az emberi közösség közötti kapcsolattartás rituális technikájának kimunkálása és működtetése; a vallási tevékenység központi alakja ennek a sajátos "mesterségnek" a tudója, a sámán. A sámán tehát - a régi magyar vallási világban a táltos - emberfeletti tudománnyal rendelkező személy, akinek az égi és alvilági erőkkel való kapcsolatteremtés a feladata. Ennyiben alakját a valamennyi természeti nép világából ismerős varázsló megfelelőjének is tekinthetjük: egyedi, megkülönböztető jegye leginkább az, hogy nem önszántából, hanem magának a szellemi világ kiválasztásának a kényszere alatt végzi feladatát, tevékenységének eszközei és az alakját körülvevő mitológiai hagyomány pedig az egységesség és a nagyfokú szervezettség jegyeit mutatja.

A leendő sámán már kisgyermekként elüt a többiektől: patológiás tüneteket, révülési hajlamot mutat, "különös gyermek". Látomások gyötrik, természetfeletti lényekkel találkozik, sőt azok alkalmanként magukkal is ragadják. Gyakori az is, hogy a leendő sámán testi adottságként is magán viseli a szentség jegyeit: több foga vagy éppen "farkasfoga" ("táltosfoga") van, farokcsonkja, kezén hat vagy hét ujja, esetleg - a hiedelem szerint - a szokásosnál több bordacsontja. Erre a rendkívüliségre emlékeztet a sámán felszerelésének egyik fontos darabja, a hatujjú sámánkesztyű is, amelyet szinte minden szibériai nép hagyományában megtalálunk. A karizmatikus kiválasztottság és alkalmasság bizonyítéka az is, hogy a sámán nem tanulás által, hanem álmában jut tudományához, amikor a szellemek - átmenetileg - magukkal ragadják a túlvilágra.

A hiedelem szerint a szellemek a sámánjelöltet gyakran feldarabolják, hogy meggyőződjenek róla: testében valóban feles számú csont van-e, és kipróbálják azt is, teste és lelke valóban képes-e elválni egymástól. Ettől a próbától fogva a sámán rendkívüli képességek birtokosa: vihart támaszt, földbe rejtett kincset talál meg.

Fő tevékenysége az istenekkel, a holtak lelkeivel, az ártó és segítő szellemekkel való érintkezés. Képességei közé tartozik az átváltozás: bikává, táltoslóvá változik, repülni képes. A zene és tánc által is stimulált szertartásban a sámán lelke kilép testéből: megmássza a világfát, amely az eget, a földet és az alvilágot köti össze: erre utal fontos szertartási kelléke, a létra is. Gyakori feladata az orvoslás, mint "halottlátó" pedig a szellemvilág üzeneteit tolmácsolja az emberek, az emberek kívánságát a szellemek felé. Révületében a táltos, a sámán a nép állatősévé válik, lelke annak lelkével válik azonossá: innen van az, hogy a szertartás során agancsot, állatbőrt, maszkot visel, és birokra kel az ártó erőkkel.
 

A sámánizmus jellegzetes vonása istenfogalmának határozatlansága, bizonytalansága. Pantheonjában vannak személyes "öreg" istenek, állatősök, megszemélyesített természeti erők, égitestek; de megtaláljuk ugyanitt a holtak lelkeit is. A szellemi lények alakja igen változatos; a nevek és a szereplők törzsenként, népenként változnak, ám a teljes hitvilág keretei között jól meg is feleltethetők egymásnak. A sámánhit különösen fontos szerepet szán a gazdaszellemeknek: ők az egyes ember mellett vannak, és amolyan "őrangyalként" oltalmazzák "gazdáikat". A sámánizmus vallási hagyománya közös gyökerű kozmológiai világszemléletet is hordoz. Nézete szerint a világegyetem hármas tagolású képződmény. Középpontjában áll a "világfa" vagy " világtengely", az "arbor mundi" vagy "axis mundi", amely elválasztja, de össze is köti a felső, a középső és az alsó világot. A felső világ az égitestek, a jó szellemek birodalma, a főisten vagy főistenek otthona. A sámánnak képesnek kell lennie arra, hogy megmássza a világfa égbe emelkedő törzsét ("az égig érő fát"), hiszen csak így tud érintkezni az égiekkel. A középső világban élnek az emberek, állataikkal és a közéjük ereszkedő vagy kapaszkodó - segítő vagy ártó - szellemekkel együtt. Az alsó világ a gonosz szellemek és a holtak lelkeinek birodalma: a sámánnak alkalmanként a világfa gyökerein ide is le kell ereszkednie, hogy végezni tudja a maga dolgát.

A sámánszertartás rituális rendje aprólékosan kidolgozott. A szellemeknek állat-, termény- vagy ételáldozatot mutatnak be, az esemény csúcspontja azonban a "sámántánc" alkalma. Zene és közös éneklés közben a sámán transzba esik: lelke eltávozik a testéből, hogy elinduljon a világfa törzsén az ég vagy az alvilág felé. Az eseményhez ima és ráolvasó formulák kántálása is hozzátartozik, máskor meg a sámán ajkán a szellemi világ lényei elegyednek párbeszédbe az emberi közösséggel. Nem ismeretlen az a mód sem, amikor a sámán jövendöl, vagy visszatérve az égiektől, erőt ad át - kézrátétellel, leheléssel, "égi tárgyak" segítségével - az embereknek. A sámán szerepe a szertartási feladatok közötti időben is jelentős: ő az a  bölcs tanácsadó, akihez kisebb-nagyobb dolgokban bárki, a vezér, a törzsfő, de az egyszerű harcosok is fordulhatnak, ha az otthon, a házi oltárnál őrzött szellem-bábúktól vagy a gazdaszellemektől nem kapnak elegendő útbaigazítást.

Theophülaktosz is megemlíti, hogy a magyarok rendelkeztek olyan papokkal akik birtokolják a jövőbelátás képességét. Biztos, hogy a táltosok nagy tekintélynek örvendtek a nép körében (mint azt néhány feljegyzés meg is erősíti pl. Bokolabra, avar sámán, aki előkelő helyet foglalt el a kagán oldalán, a sámánok fejének számított). A magyar táltosok foglalkozásai közé tartozott: a jövendölés-tanácsadás (főleg ez volt a feladatuk), a füvek ismerete, és ezzel való orvoslás.

 Sok írásban a táltos és sámán feladatköre illetve alakja összemosódik. Szegfű László egy írásában azt is megemlíti -többek közt-, hogy az ősi vallás valamilyen szinten befolyásolva volt a lélekvándorlás tanától.

Ehhez a világképhez kapcsolódnak azok a rítusok, amelynek a végrehajtásához különleges képesség kell. A táltos az az ember, aki a közönséges emberrel ellentétben látja a tetejetlen fát. A táltosnak fölösleges csontokkal kell rendelkeznie hét, vagy kilenc éves koráig anyatejen élnie. Kiválasztása után elrejtezik. Ezalatt az idő alatt a szellemek elrabolják és feldarabolják, majd újból összerakják s mint sámán ébred újjá. A szellemek ezután őt szolgálják. Avatáskor a táltost bemutatják a szellemeknek. Jelképesen fel kell másznia a világfa tetejére (ilyen faemelvényekről tudunk más pogány lázadásoknál is). A táltos lelke révülés során képes elhagyni testét. Az a meggyőződés vezérli, hogy bizonyos formulák betartásá val, szövegek elmondásával a szellemek cselekvésre bírhatók. Révülésen keresztül a szellemek segítségével megfejti az álmokat, tanácsot ad vitás ügyekben, kapcsolatot létesít a holtakkal, illetve gyógyít.

No hát. Szombaton egy-két barátommal magamhoz vettem az oldal címadó szakrális főzetét. Hát, igen súlyos éjszakám volt. Mindig azt hittem, hogy már felszámoltam a wellness-gyógyulás illúzióimat ezzel az úttal kapcsolatban, de ez az este/éjjel mindent felülmúlt. Egószétesés, szétesés, feléledés, minden.

Próbáltam egy megfelelő imába foglalni az intenciómat, amivel nekiálltam az egésznek, amit első ízben tettem ennyire célzottan. A terv szerint nagyon mélyre sikerült menni, oda, ahol az újjászületés és a totális téboly egy telken iszogatja a matét. Igen csak nagy hasznát vettem annak, hogy a szerény lehetőségeimhez mérten egy egyszerű ima formájában összefoglaltam, hogy mi az amit a lelkembe nézve láttam az estére készzüléskor, azaz az elmúlt sok napban. Nem voltak nagy szavak, vagy ilyesmi. De volt egy imám, egy erős ima, ami nagyon sokat jelentett, és sokszor velem volt.

Nagyjából kilenc után sikerült farkasszemet nézni az első pohárral a szabad ég alatt, a helyszín azt hiszem az évszázad ötlete. (Nem az enyém volt:)

Aránylag nehezen hangolódtam rá az egész helyzetre, kicsit fészkelődős, "zizegős" voltam, de lassan elkezdtem szédülni. Akkor még semmi különöset nem éreztem, de szép lassan elkezdett a figyelmem befelé olvadni, csorogni. Ez volt kvázi a legvízionálisabb része az egésznek. Ez most megint egy olyan főzet volt, aminél nem a látomáskeltés volt az elsődleges. Azért volt egy igen meditatív, befelé forduló, "tanítós" része az egésznek erős kapcsolatban az intencióimmal. (Ez még visszatérő motívum lesz később is.)

Aztán kicsit elaludtam, a látomások nagyon erősek, személyesek voltak, egy igazán szép alkalom volt, de azért a hastáji érzések emlékeztettek rá, hogy a fekete leves még hátravan. Vagy azt ittam meg? :)

Amikor magamhoz tértem már egy másik dimenzióban volt az észlelésem, a barátokat is másként láttam, a kapcsolatokat, közben próbáltam koncentrálni az elején felajánlott imára, de a szavak szintjén ez már nem ment. Befelé sem. Kezdtem erősen rosszul lenni, és újabb víziók segítették ezt a részét is mélyülni. Nagyon-nagyon akartam ezt a gyógyulást. Többször lerogytam, amikor fel akartam kelni, és már ezer irányból támadt a világ. Sikerült is összeesnem, szerencsésen a hálózsákomra. Kicsit megint elmentem egy másik irányba...hmmm....ezt most nem tudom annyira konkrétan megfogalmazni, nem biztos, hogy egy nagyon színes leírás lesz...

Itt kezdődött az igazán kemény része, nagyon elkezdtem szenvedni, és mintha a lelkemet rakták volna egy mosógépbe, 90 C fokon, extra centrifugával. A hányás már megváltás volt. Rászoktam, hogy nem hánytatom magamat, hanem hagyom, amikor eljön az ideje. A mellettem ülő jóbarát mondta az igazat: úgyis kijön majd, neeem?

Persze. Meg is történt, de én komolyan azt hittem elájulok, majdnem elsírtam magamat. De a helyzet még nehezebb lett, olyan volt mint ha a lekemet rángatták volna. Elkezdtem szétesni, a tudatosságom, a viszonyítási pontom, és egy mély, félig látomásszerű delíriumba merültem, ahol azért volt lehetőségem erre az őrületszerű viselkedésre. Rángatóztam a földön, néha a könnyem folyt, néha a nyálam, néha csak nyöszörögtem, és eljött a vég, gyakorlatilag ott álltam, ahol a tisztaság és az igazi téboly egy centire volt egymástól. És nem a tisztasághoz látszódtam közelebb dőlni. Azt hittem megőrülök. Nem voltak gondolataim, nem voltak félelmeim, egyszerűen őrültté váltam. Azt hiszem ez volt a múltkori pánikrohamom következő fázisa, vagy mi:)

Mellettem Via barátom megszólalt, amikor nagy nehezen összehabogtam valamit, mintegy megfogalmaztam magamat. Olyasmit mondtam, hogy szétesek, elkezdtem megháborodni, begolyózok.

Rám nézett és annyit mondott, hogy ezért kár szenvedni mert ezen kurvára túlvagyok már, már rég megőrültem. Ez volt az este vicce, és a legnagyobb tanítása is, amit a "beakadásaimmal" kapcsolatban kaptam. A helyzetekkel, amikkel nem tudtam mit kezdeni, csak szenvedtem, és csak őrület volt, ami mindent kisöpört. "Már rég megőrültél."-mondta Via. Hát igaza volt. Hosszú idő után ez, és a gyógyulásba való kapaszkodás valamennyire könnyebbé tette a dolgokat, és kezdtem magamhoz térni. Nagy küzdelem volt, rengeteg vereséggel, és pár győzelemmel. Most se lettem mindenható, se megmondóember, (miért, szeretnél az lenni? megj. hana :) ) de tudtam kicsit tanulni a dologból.

Három pohár ayahuascát ittam meg, nagyon jól sikerüllt főzet volt, és nagyon jól sikerült kis házi-szertartás egy-két baráttal, biztosan lesz folytatása is. Nem tudom mikor, majd csak elkezd hívni, de hétszentség, hogy nem holnap. És nem a nehézség része miatt, de ez egy komoly dolog, amit nehéz integrálni. Persze, dumálni lehet erről, van is aki teszi, de az élet a nagy teszt, amin rendre megbukik ez a dolog, kár okoskodni. Ha olyan okosak lennénk, akkor nem könyörögnénk, hogy segítsenek, hogy mentsenek meg.

Köszönöm minden egyes kőnek, ami elvitt eddig, kemény lecke volt ez az este egy hosszú és fáradtságos útról. Nagyon hálás vagyok a barátaimnak, hogy a barátaim, és hogy a barátaim voltak ezeknben a nehéz órákban is. Megint egy nagy csoda volt, ami történt. Nem tudom mennyire világít ez át a sorok között, és mennyire tudtam visszaadni azt az őserőt amivel kapcsolatba kerültem, ami elvitt a tönk széléig, ami a fejemrte húzta a lepedőt, hogy csak legyek magammal, mert az jó, az gyógyulás, és ami végül katarzishoz segített életem egyik legnehezebb estéjén. Sokat segített továbbá az imám, az intencióm, ami mindvégig vigyázott rám, és emlékeztetett, hogy miért vagyok itt. A hálámból neki is tartogatok egy szép részt....