Nem akartam ma bejegyzést írni, nem volt túl jó kedvem. Aztán mégis, annyi dolog kavarog a fejemben, gondoltam megosztom Veletek. A téma a jó öreg ayahuasca.
Persze, mi más?:)
Készülök egy három napos szertartásra amit egy közeli országban fognak megtartani. A szertartás alatt azt értem, hogy tradicionális keretek között, a "tükéletes recepthez" nem adva és nem véve. Ezek nagyon szépe keretű dolgok, és bárki aki megízleli azt mondja, hogy a medicin nélkül is egy csoda. Nyilván, erre a hétköznapokban nincs mindig lehetőség. Persze, jogos lehet a kérdés, hogy az indiánok által nagyon komolyan vett, nagyon komoly előkészületekkel megtett szertartásnak miért is kellene a hétköznapokban lennie, fizikálisan? Szóval amikor az ember, legjobb belátása szerint magához vesz egy ilyen szent dolgot, akkor az egy esemény. Én egyetlen ilyen teljesen autentikus szertartáson voltam, most utazni fogok egy három napos gyógyító sorozatért, és persze kapcsolatban vagyok a sámánnal, aki a motorja ennek. Egy nagyon különleges ember, abszolút nem egy olyan típusú ember, akit a nyugati koncepció alapján az ember sámánnak gondol. Egy szerény, csendes valaki aki hogy úgy fogalmazzak "nem dumál sokat". Csak teszi a dolgát, úgy, ahogy kevesen. Nagy szerencse ezeket a dolgokat megcsípni! Én az egyéb, otthoni alkalmakat úgy élem, éltem meg, mint ennek a kiterjesztései. Amikor legutóbb ayahuascát vettem magamhoz, akkor teljesen úgy éreztem magam, mintha újra ott lennék a jurtában, azzal a 20-25 emberrel, és a sámán családdal. Hihetetlen volt! Nem volt jelen, és az egész rituálé sem, de remélhetőleg az ez iránti tiszteletünk igen, megtettük amit tudtunk és megtanultunk. Nem találtunk ki semmit újat, nincs is rá semmi szükség, egyszerű emberek vagyunk, szeretjük és tiszteljük ezt az egészet, és a csapatból valaki volt olyan bátor és a semmiből, magyarul egyetlenként elkezdett erről írni is.
Azóta is magam vagyok, legalább is ami a magyar nyelvű ayahuascával foglalkozó oldalakat illeti, magam, de nem egyedül, nagyon sok kapcsolat alakult, ápolódott, ápolódik már ennek az egésznek a nyomán, és ez még csak a kezdet. Persze, ez nem egy tündérmese, volt aki levált, voltak csúnya dolgok is, de hát hiszek a sorsban, biztos nmegérdemeltem, mindenesetre a többség hálás, és örül annak ami van.
Jómagam is:)
