Ma kinn voltunk öten a PannonInipis Márton Attilánál, egy rendezvényünk közös szervezése, munkálatai végett. Valami fantasztikus volt! Egy nagyon szikes, hepe-hupás helyen kellett ásni, vésni, lapátolni egy jó nagy szakrális kört, egy bazi nagy jurta számára. Hát, mit mondjak, alaposan elpuhultam a télen! Jó volt megmozgatni magamat, és az egész csapattal annyira fantasztikus volt a hangulat, hogy a tényleg kemény munka dacára egy vasárnapi program, egy élmény volt az egész. Főztünk is, bográcsban csináltam egy jófajta házi paprikás krumplit, nagyon jót ettünk a tpiben, tényleg varázslatos nap volt. Jó volt kicsit föld-közelbe kerülni, távolt ettől a nagyvárosi bolondokházától, és hát Attiláék helye, ami lassan tényleg egy komplett indián rezervátummá alakul egy egyébként is minden szempontból feltöltött hely.
Eszembe jutott, amikor először beszélgettem -így neten- a Bufoval (a fórumról ismerhetitek), és teljesen le volt döbbenve, hogy bent a házban veszünk magunkhoz ayahuascát, mert ő bizony ha nem tud kimenni a természetbe, akkor inkább nem is. A teljesen szabad ég alatti alkalom még egy kicsit várat magára, de kezdem érezni mi az amiről a Bufo beszélt. Nem lehetetlen a 28. emeleten se eggyé válni tudati szinten a természettel, de valamivel optimálisabb mindez magában a természetben. Ha már természetvallás, vagy mifene...nem?:)
Szóval csak egy hosszabb nap a tényleg csak nem érintetlen természetben, és automatikusan, ayahuasca nélkül is sokkal közelebb éreztem magam a természethez, valahogy természetes volt a részének lenni, és érezni, megélni is ezt.
Pedig csak egy szorgos nap volt egy fantasztikus jó csapattal....
Szóval az ayahuasca egy mély dolog. Az a medicin, az a szertartás, az az út, az az életfelfogás, az az élet, nos, így nagyon nyugati módon élve szinte elképzelhetetlen. És egy picit mégis beleshetünk ebbe a világba ha szerencsénk van, érdemes megbecsülni!
Egy fantasztikus nap volt!