Az utóbbi időben kicsit szórakozott vagyok, néha többször beteszek valamit, mert nem emlékszem, hogy volt-e, ami mondjuk az anyagmennyiség szempontjából nem is csoda. Az alábbi cikket eredetileg nem ide írtam, de egy ideje készülök betenni, egy aránylag kerekre sikerült összefoglaló a témával kapcsolatban. Ha már lett volna, akkor remélem azoknak akik eddig még nem olvasták, mégis csak örömet okoz.

Ím:

"Amikor az ember megpróbálja körülírni az ayahuascát, igen csak nehéz helyzetben találja magát. Talán a saját szótára szerint működve, és könnyedén kidob egy aránylag a témát átfedő kifejezést, de az pedig nem egyforma jelentéssel bír mindenki számára.

Először is, ami a lexikális részét illeti: az ayahuasca egy kecsua szó, aminek legismertebb fordítása a "lélek liánja", de kontesztus alapján a "halál kötele" is lehet, és még sok más, pl a McKenna által ismert "holtak bora" .

Elterjedése alapján nagy vonalakban azt mondhatjuk, hogy az Amazonas-medence a hazája, de a fő összetevőiként szolgáló növényeket már több helyen termesztik, nemesítik.

Általánoságban kijelenthetjük, hogy az Amazonas vidéki indiánok egyik fő növényi tanítójáról, szakrális entitásáról beszélünk, aminek emellett számos egyéb felhasználási területe is ismeretes.

Amiket én összegyűjtöttem:

-szakrális célok, rendszeres vagy alkalmankénti kapcsolattartás a felsőbb szférákkal (az egyes törzsek saját szokásai alapján)

-fizikai egészség (a kígyómarástól a megfázásig:))

-harc előtt (megfelelő böjt esetnén pl. sötétbenlátást és sok más egyéb hasznos dolgot eredményez)

-harc után (a "kedélyek lehűtésére")

-törzsön belüli ellentétek, nézeteltérések orvoslására (gyakorlatilag, mint fő módszer)

-beavatási szertartásokra (felnőtté/harcossá avatás, illetve a még sokkal súlyosabb sámáni beavatás)

Ami nagyon lényeges, hogy mindezeket törzsi körülmények között tették az őslakosok, egy sámán segítségével. Megfigyelhető, hogy ezzel együtt mégsem alakult ki a sámánkultúrákban az a fajta kései, "inkvizíciós-keresztény" vonulat, miszerint csak egy közvetítőn keresztül történhetnek a dolgok. Vannak törzsek, ahol időszakos célok szerint választanak maguk közül törzsfőnököt, sámánt, és amint funkciójának eleget téve elvégezte a rábízottakat, folytatódik a törzs élete, külön kijelölt sámán és/vagy törzsfőnök nélkül. Természetesen felmerül bennünk a kérdés, nyilván nem antropológiai szempontból, hogy itt nyugaton mi történik. Az igazság az, hogy erre nincsen jól bevált recept, amolyan "szentírás". Ez egy törzsi körülmények között alkalmazott törzsi entitás, tehát teljes egészében lehetetlen átvinni a saját kultúránkba, így hát annyit vihet át az ember, és "honosíthat" amennyit tud.

Az ideális eset persze az, ha lehetősége nyílik (lehetőséget teremt??) az embernek a saját kultúrkörében, és környezetében megismerni ezt a különleges gyógyítási módot, de azért "a hegy megy Mohamedhez" jelleggel Európába látogató tanítók, gyógyítók, sámánok is segíthetnek, sőt saját magunk is válhatunk önmagunk kvázi gyógyítójává. Azt érdemes követni, amire lehetőség van, és az nem mindig azt, ami "odaát" található.

Kiemelt szerepe van az ayahuasca gyógyító potenciáljában a főzetnek, a rituálénak, illetve az icarók-nak (gyógyító dalok). Ezek együttesen alkotják az ayahuasca gyógyításnak a lényegét.

Amennyire én megértettem, a rituálé nagyban hozzájárul a dezintegráció, de főképp a reintegráció folyamatához, ami pedig is "nyugati felhasználás" fő hiányosságainak egy esélyese. Nem feltétlenül, de komoly valószínűséggel. Ezen kívül a folyamat integrálásában is komoly szerepe van, amiben a törzsi jelenlét ( nyugaton esetleg egy bizalmas baráti kör) komoly jelentőséggel bír. A rituáléban kiemelt fontosságú a sámán vagy minimum egy tényleg tapasztalt vezető (ez utóbbi szerencsés, ha az előbbitől tanul, elkerülve a spekulációs zsákutcákat). Nagyon fontos a biztonság. Ez egy kritikus pontja például a külső szemmel kegyetlennek tűnő beavatási szertartásoknak, ahol a létező legtöbb fizikai és mentális stressznek teszik ki az avatandót, a külső és belső stabilitás, illetve a tisztaság(!) elérésére.

Ezek a fő folyamathoz szorosan és szervesen kapcsolódó tevékenységek felkészítik az avatandót a megfelelő integrációs készségre, ami nálunk inkább mentálisan, szándék szintjén van jelen, hiszen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy például több napos, hetes, vagy esetenként akár egy éves(!) böjtöt tartsunk a siker érdekében. Ez utóbbit egyes törzseknél az ayahuasca sámántanonc felkészítésére alkalmazzák, ennyire lényeges elem a megfelelő felkészülés!

Az icarók, ezek a különleges gyógyító dalok szintén nagy fontossággal bírnak, szakirodalomban utánaolvasva, sámánok leírása alapján maga a növény/növények szelleme tanítja a sámánt/sámánjelöltet a szent, gyógyító dalokra.  Ezek egyfajta imák a természet erőihez. Az indiánok, noha a nyugati koncepció alapján nem vallásosak,  nagyon mély kapcsolat fűzi őket a természethez, mondhatni a természet a vallásuk, és több elmondás alapján Istent is a természet erőin keresztül tapasztalják.

A legfontosabb, és számunkra is a leginkább reprodukálhatóbb része az ayahuasca gyógyításnak maga a főzet, aminek a hatására számtalan leírás alapján "kinyílik a világ" és megmutatja az igazi arcát. Azaz a teljeset. Sok beszámoló szól ezekről, így erre nem is szeretnék annyira részletesen kitérni, annyit azonban fontosnak tartok megemlíteni, hogy az ital hatása alatti megélt dolgok teljesen szubjektívek, így sem mások élményeihez, sem a saját, más időben történt tapasztalatokhoz nem érdemes hasonlítani őket, annyira személyre szabott a hatásuk.

Ami jellemző: színes, részletes látomások, találkozás (akár kommunikáció) más entitásokkal, alkalmanként tanítások ezek irányából, ráeszmélések. A látomások nem igazán hallucináció jellegűek, azaz a valódi életből, vagy "a valódi élet mögötti" életből származnak a képek, nem egy elképzelt világból. Ezzel együtt is az értékelés mindenkor az egyénen múlik. Gyakran hallani, hogy az ayahuasca nem hazudik, és ez tapasztalataim alapján igaz is. De mi hazudunk. Nem ritkán, nem keveset, ezért érdemes a motivációk folyamatos vizsgálata, a szándék tisztán tartása, és a tanulás elengedhetetlen alapja: az alázat. Enélkül nincs tanulás, nincs tudás, és még véletlenül sincs gyógyulás.

Több írásom is készült saját oldalamon az  értelmezés és értékelés témájában, ha igény mutatkozik rá, lehetőség van a téma itteni boncolgatására is, megéri a ráfordított energiát. Nem túl gyakran beszélünk erről, de hazájában az ayahuascát alkalmazzák ártó varázslatokhoz és valódi boszorkányok is, azaz nem árt józanul gondolkodni erről a dologról. Ugyanaz a szike megfelelő szándék, tisztaság, tudás mellett lehet életmentő, illetve ezek hiányában életet oltó is.

Éppen ezért senki ne várja, hogy majd az "ayahuasca szelleme" megtisztítja és világossá teszi a próbálkozó szándékát!

Nem fogja!

Ez az, amit magunknak és magunkban kell megtennünk, enélkül talán ad az ayahuasca, mert az ayahuasca egy nagylelkű tanító: de nem a lényeget."

Valamelyik nap, Bufo inspirálására főztem Muna(Minthostachys setosa) teát. Ez egy nagyon különleges gyógynövény, nagyon sok dologra alkalmazzák, noha elsőre egy menta teához hasonló kellemes "semmi extra" érzése lehet az embernek, de a meglehetősen zavaros leírás-áradatból azért kiderült, hogy nem csak egy sima menta tea. A tisztító, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatásán túl álomkeltő hatása is ismeretes, noha ez mindg egy kicsit a placebo kategória marad. Nehéz megfogni, hogy egy gyógynövény hatására voltak nagyon tiszta, konkrét álmok, vagy csak úgy. Mondjuk aki, hozzám hasonlóan szinte sose álmodik nagyon tiszta, kristályos dolgot, csak nagyritkán, annak könyebb szelektálnia. Általában ilyen homályos, tompa álmaim vannak, azt hiszem gyerekkorom óta. Sosem voltam egy nagy álmodó, persze néha akadnak érdekes és igen nagy jelentőségű álmaim. Múlt éjjel nem történt semmi ilyesmi, szóval nem volt egy konkrét megfogható történet, viszont nagyon "éberen" aludtam, ennek ellenére is igen kipihenten éreztem magamat, ami nálam nem túl gyakori. Keveset alszom.

Érdekes módon a legutolsó alkalommal, amikor ayahuascát vettem magamhoz, akkor abban a nem túl hosszú periódusában a napomnak amikor aludtam, nem volt semmilyen kokrét álmom, de mégis nagyon "ayahuascás" volt az éjszakám. Néha annyira megfoghatatlan tud lenni az ayahuasca! Egy örök rejtély! Persze, előfordulnak konkrét tanítások, metakommunikáció más entitásokkal, dimenzióváltás, tanító "történet", de máskor egyszerűen nem lehet megfogni az egészet!

Talán nem is kell, néha elég teljes bizalommal végigmenni a dolgokon.

"...Amikor a volnat az alagúton megy keresztül, és koromsötét lesz, az ember nem hajítja el a jegyét és ugrik ki a szerelvényből. Nyugodtan ül tovább, és bízik a mozdonyvezetőben..."

     (Corrie TenBoom)

Hát, megint tervezgetem az életmódváltást. Na nem olyan radikálisat, csak a munkákkal kapcsolatos dolgokat. Megint hulla vagyok és napok óta alig írok. És mivel természetesen a blogon kívül is van életem, nem csak "itt" vagyok fáradt. Akár csendben is maradhatnék, pihenhetnék. De ez nem én vagyok.

A napokban fogok egy baráttól egy szuper könnyvet kapni, majd mesélek róla, van egy olyan érzésem, hogy lesznek még azokból idézetek! A másikat pedig valamelyik nap vettem. Meg is lepődtem, mert valahogy eddig, noha a kevés ma is beszerezhető és jó köbyvek közé tartozik, mégsem szereztem be.

Tudom javasolni a téma szerelmeseinek, jó ideig kerülgettem, már én sem tudom miért. Na mindegy, a lényeg, hogy megvettem. Majd elkezdem lassan feldolgozni. Amennyire belenézegettem, nem fogok benne annyi nagyon konkrét ayahuascás írást találni mint a Sámánizmus, vagy a Sámánhangok című könyvekben, amikben azért akad ez-az, ha figyel az ember, de nagyon jó dolgokat olvastam.

Megint csak az örök téma: a kozmológia.

Ez a könyv is, amennyire egy óra ráfordítással meg tudtam állapítani, erre a legideálisabb. Én tényleg annyi, a tradícióktól elszakadt dologgal találkoztam, hogy egyre fontosabbnak tartom azt a fránya kozmológiát, mert ez nem egy modern háztartási pszichedelia, hanem egy tradícionális indián medicin, és tradícionális indián gyógymód, mindenestül. AHogy már ezerszer írtam, a "mindenestül" része szokott leszaladni valamiért.

Talán mert azt nem lehet instanttá tenni. Igen sok olvasnivalójába kerül annak aki boldogulni akar ennek a világnak a megértésében, és erre nem tanít meg az "ayahuasca szelleme" sem. Az csak egy szentimentális tévedés.

Képzeld el, valakivel összebarátkozol, és nem beszéltek egy nyelven, mondjuk ő zului nyelven beszél, és ami fontosabb: zuluiul gondolkodik, Te pedig azt állítod, hogy majd a jövő héten mondjuk írtok együtt egy pszichológiai könyvet. Vagy autó mechanikait, vagy valamilyen technikait. Elég ülyén hangzik, nem?

Szóval itt az oldalon próbálok megtanulni ayahuascaiul, és eddig sokan velem tartottak, közös nyelvtanulásra.

Jó kezdet!

Azon gondolkodom, hogy sokkal többet most se fogok tudni írni a találkozóról, de azért pár dolog az eszembe jutott. Ahogy írtam, egy jó kis csapat jött össze, többen a megszokott bandából, és jópáran először. A hangulat alapján pedig remélhetőleg nem utóljára!

Aminek a legjobban örültem, hogy többen jöttek úgy, hogy itt, a blogon látták, hogy lesz ez a találkozó és eljöttek. Ez annyira szerencsés dolog! Rövid idő alatt mindenki "beépült".

Az egyik srácról kiderül, hogy a munkája miatt gyakran jár dél-Amerikában, és több országban részt vett ottani tradicionális ayahuasca szertartásokon, így azon túl, hogy egy tök jó arcot ismertünk meg, még nagyon sok izgalmas dolgot is hallottunk tőle! Magamat ismételve: remélem nem utoljára.

Rengeteget mesélt a hasonlóságokról és a különbségekről az egyes országokban, például mennyire erősre készítik a főzetet Peruban, és lényegesen "befogadhatóbbra":) Brazíliában, és így tovább. Abban a körben amiben volt töltöttem a legkevesebb időt, úgyhogy sok dolgot nem tudok mondani, de majd a többieket kifaggatom!

Aztán egy másik srác megmutatott egy teljesen intuitíven készült, nagyon spirituális töltöttségű rajzát, beszéltünk róla, hogy ha készít a többiről képet, akkor én nagyon nagy örömmel teszem itt közkinccsé. Meglátjuk.

Dr. Frecska Ede barátunk most nem tudott jönni, lévén, hogy nem volt az országban!:)

Majd legközelebb, reméljük!

Volt pár emlékezetes beszélgetés, név és kronológiai sorrend nélkül pár dolog:

Beszélgettem egy hölggyel és valahogy szóba kerültek az erőállatok. Meséltem neki erről, nyilván csak annyit amit tudtam. Ami nem sok, de egy nagyon jó kis vele megtörtént dolog jutott az eszébe erről. Egyszer volt egy bagoly, akit azt hiszem meglőttek, megsérült, vagy valami ilyesmi, és Ő befogadta. Több társa is volt, de azok hamar "Kirepültek a szülőházból". Ő maradt. Namost mesélte a lény, hogy a baglyok úgy műkodnek, hogy amint felkel a nap, bárhol vannak, megmerevednek, amíg le nem megy a nap. Szóval ez nem egy sztori, hanem tényleg. A többi bagollyal is ez volt, és minden más bagollyal. És, ahogy mesélte, más baglyokkal is. Felkel a nap, és a lakásban, ahol gyógyítgatva voltak, egyszerűen megmerevedtek, és meg se moccantak.

Namármost volt ez az egy szem bagoly, aki túl szelíd lett, és amikor útjára engedte a lány, meglőtték. Talán másodízben, nem is emlékszem. És a lány mesélte, hogy akkoriban nem volt egy koránkelő, hét óra fele kelt. Verőfényben. És minden éjjel hallotta, hogy a baglyok, illetve amikor már csak egy maradt, akkor a bagoly játszik a másik szobában, meg motoszkál, meg minden ilyesmi. Egyszóval ahogy élt/éltek.

Visszatérve az előző szálhoz, már csak egy bagoly maradt, és a lény meséli, hogy minden egyes nap, amikor hét felé felkelt, az addigra már rég megmeret bagoly sérülései dacára, és képességei szerint odaszökdécselt a fejéhez, és megpuszilgatta, aztán elhúzódott egy sarokba és megmerevedett sötétedésig. És minden nap így kelt fel, noha ez fizikai képtelenség ezeknél a madaraknál.  Ugyanez a hölgy mesélte, hogy hogyan is jutott el az ayahuasca témájához. Egy spirituális beálítottságú hölgyről van szó, de ezek a dolgok valahogy kimaradtak neki eddig. Namost kitalálta, hogy felmegy a padlására, mert egy csomó könyvet ott tartott, és nem akarta, hogy tönkremenjenek, gondolta, lehozza őket, csinált nekik helyet.

Az első könyvet fenn a padláson felütötte, ez a Síppal, dobbal... című sámános témájú könyv volt, amit ha jól emlékszem addig még nem is olvasott, és elkezdte olvasni, ahol kinyílt.

Na mit gondoltok miről olvasott?

Igen! Talált, süllyedt!

Ezután nem sokkal később találkozott egy barátjával, akivel ezelőtt sose beszélt erről a dologról, és erről a könyves dologról se mesélt neki, habár nagyon felkeltette az érdeklődését az ayahuasca. Erre az ismerőse három mondat után miről kezdett mesélni? Igen, talált, süllyedt: az ayahuascáról.

Ez után keresgélve találta meg a blogot, és jött el a találkozóra. Amikor ezt elmesélte, alig hittem a fülemnek. És a kapcsolat tovább is szövődik, de az már titok!:)

Hja, igen , és amikor mesélt a baglyokról, akkor visszakanyarodtunk az ayahuasca témára, és főképpen az erőállatok témájára, és akkor mondtam neki, hogy nagyon szerencsés, mert ebben a fizikai síkban, ha fogalmazhatok így segített egy elesett állatnak, de az aki egy kicsit is érdeklődik ezek íránt a dolgok iránt, az tudja, hogy sok más tudatsík is létezik. És, ahogy mondtam is neki, talán egy (vagy akár több) más síkon ő a kiszolgáltaottabb, ő  a bagoly. És talán lesz aki segít neki, akinek ő lesz a baglya, akire ő vigyáz....

Takasuri küldte nekem ezt a beszámolót, én meg mondtam neki amikor elolvastam, hogy ezt tegyük ide be, mert másoknak is tetszeni fog, így is lett!;)

Jó olvasást!

"A lent olvasható élmény Ayahuasca fogyasztást követően körülbelül 1 hónappal később, álmomban éltem meg.

2010 03 12 hajnali 2 óra előtt jegyeztetett le, közvetlen ébredésem után

Ki tudja? Talán tíz év is eltelt, mióta nem álmodok „rosszat”. Észrevétlenül tűntek el mellém szegődött társaim, a gettósítás, a barna ingesek  - némi fekete bőrkabát esetleg – táboroztatásának lidérces álmai… vagy mikor a gyermekem füstölt ki a kéményen például…. (jajj, nagyon „szép” álmok voltak. Félreértés ne essék, nem azért álmodtam ilyesmit, mert olyan filmet néztem volna, vagy bármi hasonló akkoriban lett volna/

Azóta semmi, semmi…. Semmi „rossz” álom. 

Hát, most újra elő tűntek.

De ezek próbára tevőbbek, mert nem testi fenyegetettségből és külső veszélyből erednek a megélt félelmek. Hanem lényem legmélyéről.

Most, álmomból riadva nem emlékszem, nem akarom felidézni a többit, most a mairól szeretnék írni, ezzel tán megnyitva a többi előtt is az emlékezés kapuját.

Jézusom, még mindig zsibbad a karom és még… mindig itt motoz a fejemben a hang: Ki vagy theeeeeeee?

Legelemibb, legbensőbb legfixebbnek tűnő pontom ragadta meg. Mikor már nem látod: mi illúzió, mi valóság, hol a határ, ……  mert ugye nagyon nem mindegy, jól ítélsz-e????

Mert ennek felismerése kell ahhoz, hogy helyesen cselekedj: a hamist, az ellened törőt, ha kell, öld meg, vagy legalább ne engedd magadba, magad közelébe.

Az igazat, öleld magadhoz! 

Az igazi, néha tűnhet ellenségnek – mert őszinte

De! Tűnhet barátnak az is, aki épp – érzed is! Húsod rágná le.

És: hol a határ? Mi alapján döntsek????

Melyik hangra hallgassak?

Mindkét fenti helyzetre akad példa, ismerjük jól.

És igen, most értek meg egy dolgot: a lexikális tudáson alapuló analízis, logikus gondolkodás, a „mentát” féle gondolkodás (lásd.: Dűne) csapdája: van, mikor az analitika nem segít ki J 

az alapján juthatunk mindkét eredményre – olykor, tűnhet mindkét oldal helyesnek, akár egyszerre is

és ha itt nem térünk észhez: az ellentétek örvényébe gárgyulhatunk bele:  Az egyszerre igaz – igaznak tűnő, egymásnak ellenmondó, vagy ellentmondónak tűnő állításba

Természetesen az egész „történet” miről eddig írtam: sztoriba ágyazva érkezett 

Homályba vész most a múlt, az álom múltja.

Emlékeim: hírt kaptam, régi rokon keres: telefonon visszahívom

/A Mátrixot idézi nekem e kellék J /

A rokon, nem az „élők” közül való. Egyértelműen kiderült, más dimenzióból lép elő 

Szóval, a rokon, aki keres, akivel beszélek, benső, titkos adatokkal igazolja valódiságát.

Közel engedem, találkozunk, szeme se áll jól, karom markolja… és fut benn, benn a fejben a program: barát-e vagy ellenség? Kerülendő-e? Életenergiámon feltámadni akaró pár éve elholt nagybácsi… vagy annak valakije… vagy az ő szerepét felvevő idegen besurranó? 

Vagy csak épp engem próbára tevő?... engedjem-e közel?.... Vagy inkább üssem?.... Ütni kéne, hogy tűnjön el rólam, örökre? 

Emelem álmomban a telefonkagylót, az ütést választom, hogy kezeit magamról valahogy leverjem, de néha elbizonytalanodok.. jól döntök-e???...

(ekkor, emiatt meg hol ütöm hol nem…

elég hülye egy helyzet :DDD

ha nem támad, mit püföli az ember a barátot???

 ha meg ellenség? ha muszáj, hát életvédelemből néha ölni kell!  :D nem csak ott állni, mint lóf*sz a hidegvízben :DD  és nézni bután rá :D/ 

Hallom a szót: előbb én mondom: KI VAGY TE??????? – ezt még tőle kérdem

De végül, felhangzik a HANG, az ismert, belülről: és suttogva, kígyóként elém, mögém, fölém kúszva súgja újra meg újra: Khhi vaagy THHHEEEEEEEEEE? – és ő már engem szólít meg

Egyre erősödik a hang, egyre hangsúlyosabb, míg végre megértem KI szól, KI az, aki szólít?

Ez lassan öntudatomra ébreszt, még benn az álmomban, hogy az egész kép, amit megéltem… közben lassan ébredek, alvás és ébrenlét határán, lassan, lassan bukkan fel elmém az álom mély vizéből… bennem a kétség: most amit átéltem: valóság? Vagy illúzió? A hang valóság? Vagy illúzió? Figyeljek rá, vagy kerüljem?

Khhi vaagy THEEEE? –Hangzik fel távolodva újra: és én ébredek, és már én mondom, ismétlem Őutána magamnak: „KI VAGY TE?” 

 Mi a valóság? S mi árnyéka annak?

Ébredek, s felfogom: karomat a semmi, a levegő markolja, mit eddig görcsös szorításnak éreztem, a semmi.

S kezem is levegővel teli, azt markolom épp szorítva – ujjaim sincsenek ököllé csukva 

Ébredek.

Gondolatok születnek:  férjemnek nem tetszik: „mióta teát ittál, azóta vannak rossz álmaid, ez nekem nem tetszik” - mondogatja

Én erre azt mondtam: „A „rossz” álmok, nem feltétlen jelentenek rosszat…  kapott e mondat mellé egy mosolyt is (nem nyugtatta meg :D )

Gondolkodok tovább: egyik gondolatba fűződik a másik.

(nem volt megélt tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy mi ez a „félős” dolog az Ayahuascával. A szembesítés, tükörtartás nem vált ki ilyen érzést belőlem,  meg egy rakás más dolog se, jó néhány ok miatt)

És mosolyra húzódnak ajkaim: hm-hm… rossz álmok? Akartad tudni mi ez az érzés?

Hát most féltél  /hajjaj!!!!! J teli lett rendesen a pendelyem :)

És most hogy leírtam, ki írtam magamból, mindent, most engedem magamnak, hogy az álom vizéből teljesen felmerüljek 

Szívem megnyugszik,

 légzésem lassul, mélyül.

Múlik a transz, végül….

Mély lélegzet, kifúj,  

elengedtem J 

A félelem nincsen J

Ez „mini” ayahuasca út volt J

még majd emésszük,  

jó, volt J

Oh, hogy hiányzott már!!! J

És emlékszem is: annyi minden volt akkor, azon az éjjel, mikor teát ittam

Annyira… hihetetlenül intenzív és sűrű volt nekem,

hogy volt pár dolog, amiket eltettem, később megélni,

eltettem, mint nyár gyümölcseit,

melyek a nap sugarait testükben számunkra megőrzik,

tehát eltettem, „befőttként”,

elmém polcára,

hogy majd később,

a tél szűkösségében őket sorra kibontsam

S most, mikor volt kis „hely”, kapacitás az újabb leckének,

Az egyiket felnyitottam 

ez volt benne, ezt tettem el magamnak

/Harry Potter cukorkái jutnak eszembe, amit a vonaton esznek rendszerint: nem tudhatod melyik milyen ízű: csoki, pizza, krémes, vagy hányás ízű cukorka… :D

De a gyerekek mégis imádták az egészet, bármit rejtett a csomag, mert így volt jó az egész. Mert a kellemetlen íz is hozzátartozik a történethez J és emléxem, mikor néztem a filmet, ez tetszett olyan nagyon ebben az ötletben, hogy benne van ez a gondolat/."

Ma Mernyauval, Emivel, és Citrom barátommal elmentem megnézni ezt a mozit, amiről már olyan sok dolgot hallottam. Szokásosan mindenféle véleményt ignorált...ööö....megfelelő helyre tettem, és abban maradtam magammal, hogy hiszem ha látom pro és kontra!:)

Mindenesetre a "régi" Alice miatt azért volt bennem némi várakozás, főleg, amikor kiderült, hogy nem egy egyszerű képi feljavításról, modernizálásról van szó, hanem kvázi a "régi" folytatását készítette el Tim Burton, akinek a munkásságát, valószínűleg egyik utolsóként a földön nem nagyon ismerem.

Biztos sokan fejtegették, és még fogják is, hogy a "mi világunkkal" mennyi rokonságot mutat a film történeti és képi megoldásainak a tömege. Nekem amikor Alice elkezdett zuhanni, majd jött a hirtelen józanodás, és végül a flaska a varázsitallal, ami végül ebbe a világba vitte, igen erősen emlékeztetett az általam oly' sokra tartott, tisztelt ayahuascához. A nagy párhuzamok fejtegetése elmarad, majd egyszer talán, de legyen annyi elég, hogy aki "itt" mondjuk úgy "itthon érzi magát", az garantáltan a filmben is "otthon fogja". Ez garantált. Aztán, hogy kinek tetszik vagy pedig kinek nem, az egy szubjektív dolog.

A szereplők különlegesen jól "sikerültek", az egyik kedvencem valószínűleg sokak meglepetésére:) az itt látható "nem teljesen áltagos" kalapos úriember, de az összes karakterről elmondható. Alice szerepében se egy kikent-kifent üresfejű hálivúdi ribancot választottak, hanem egy nagyon is nomrálisan, hihetetlenül emberien szereplő szinésznőt. (Ú, lehet, hogy most nem keresem ki a nevét!!:)

A történetet nem írom le, legyen mindenkinek meglepetés, a lényeg, hogy ha valakinek még nem is fog esetleg tetszeni, a mozijegy árát egy amolyan "egypatronos" gyanánt akkor is meg fogja érni.

Nem tudom egyébként, hogy az eredetit mennyire szeretitek? Még nem is feltétlenül csak a mesére gondolok, hanem erre:

Lewis Carroll

Alice Csodaországban

Szerintem egy csodálatos alkotás, így a film hevében talán újra el is olvasom majd!:)

A kép alján látható Fehér Királynő egyébként gyanusan hasonlít a mi szerett Kiszel Tüncinkre, ami elsőre kicsit rezgette a lécet, de nem volt zavaró.  

Nos, három dimenziós moziban, ha magát az életet nem számítjuk( mondjuk az meg több ezer dimenziós. És tényleg!:), akkor még nem voltam. Kicsit többet vártam, azt hittem lövedékek elől fogok hajolgatni halálfélelemmel, és nem, de csalódásnak sem mondhatnám, kellemes volt, megérte azt a pár száz forint pluszt.

 Összességében  Egy nagyon jó, tartalmas élmény volt, bárkinek ajánlom!

....holnap!:)))

Most egy kicsit rövid leszek, tele vagyok mondanivalóval, ellnben energiával kevésbé, úgyhogy holnapra várható a részletes beszámoló!:)

Nagyjából 20-22en fordulhattunk meg tegnap este össezsségében, négyre értünk oda jó időben, és zárásig maradtunk, nagyon jó volt a hangulat is, sok jó beszélgetés volt. Egy részéről lemaradtam a dolgoknak mert volt amikor együtt volt az egész csapat, volt amikor több kis kör alakult ki, szóval megint csak arról tudok írni, aminél ott is voltam, aki jelen volt és kedve van írjon!:)

Többen is jöttek első ízben, nekik különösen örültem, remélem jól érezték magukat, a lehetőségekhez mérten igyekeztem ehhez valahogy hozzájárulni, akik pedig "régi" csapattagok, azokkal egyszerűen öröm volt újra együtt lenni. Nagyon nagy öröm. Volt pár igazán nagy meglepetés, nagy egymásra találások, szóval meglepetésekben nem volt hiány. Az eddigi unott, frusztrált pincérlányok helyett egy hihetetlen jó arc pincérünk is volt, szóval a hangulat nem is lehetett volna jobb!

Több "igazolt hiányzónk" is volt, hát, nyilván mindenkinek meg van az élete, nekem mindenki hiányzott, aki nem jött, de majd legközelebb összejövünk, nem? Én nagyon optimista vagyok. Szinte a könnyekig meghatódtam a nagyszerű hangulattól, a csapattól, azon hogy a leginfantilisebb marhaságokon nevetve, a legkomolyabb, legmélyebb dolgokon beszélgetve is annyira együtt tudtunk lenni.

(folyt.köv.)

"Az emberek törvényei úgy változnak, ahogy a tudásuk változik. Csak a Nagy Szellem (Isten) törvényei maradnak mindíg ugyanazok."

(Varjú indián bölcsesség)

          Ne járj mögöttem, nem vezethetlek.
          Ne járj előttem, nem követhetlek.
          Járj mellettem, hogy egyek lehessünk.

(Jút indián idézet)

Egy másik érdekesség, szintén Dávid hívta fel rá a figyelmemet. Nem tudom ismeritek-e Halmy Györgyöt? Én semmit nem tudtam róla, de a neten sem találtam rá sokkal többre. Az alábbi néhány sorban így ír magáról:

1992-óta többször forgattam Nyugat-Szibériában, ebből eddig 5 film készült, melyeknek szakértője, konzultánsa Schmidt Éva volt. Ezen kívül Keleten és Dél-Amerikában, az udmurtoknál, a baskíroknál, a karéliai finneknél, valamint Venezuelában a hagyományok után kutattam. Az isten tenyerén című film az esztendőköri Kárpát-medencei szokásokról szóló filmsorozat. Eddig 5 része készült el. A Sivatagi nemzedék című játékfilm és a Táltos-játék című TV-film, valamint a Tranzitváró című tánc-játékfilmet nemrégen fejeztem be. Lükő Gábor néprajzkutatóról kétszer 60 perces filmet forgattam. Az utolsó előtti, 2006-ban készült filmem A Nomád címet kapta. Eddig mindegy 45 filmet fejeztem be melyeknek mindegyike valamelyik közszolgálati TV műsorán, már látható volt.                           (forrás: www.docuart.hu/docuart/hu/adatbazis/adat_szemely/288/dialektus )

Szóval kaptam egy oldal címet(t-hometv.hu/THomeTv/PersonInfo.aspx) Dávidtól, amit végigböngészve arra jutottam, hogy ezt Nektek is látnotok kell. Kapásból, az első körben egy egész csokornyi alkotást szúrtam ki, amit meg szeretnék nézni. Mint hogy semmit sem láttam még Halmytól, nem tudok "minősítést" írni, még vélemény szintjén se, lehet, hogy nagyon fog tetszeni amit megnézek, lehet, hogy spontán, az ayurvédában vamananak nevezett spontánn felső tisztulásban lesz részem, gőzöm sincs. De azért a címek elég sokat sejtetnek.

Ha van kedvetek nézzetek utána!

Íme a fent említett lista:

Dávid küldte nekem ezt a programot, gondoltam megosztom Veletek. Március 19-én lesz, itt találtok egyéb részleteket, helyszínt és egyebeket: www.dharma.hu/hu/content/filmklub

Sámánösvényen - Schmidt Éva néprajzkutató üzenete

Utazás a túlsó világba Schmidt Éva nyomán (2006; a négy részes filmből három rész kerül vetítésre, 33’-48’-30’)

A filmben a tragikus körülmények között elhunyt nagy magyar néprajzkutató egy 1993-ban készült felvétellel küld üzenetet. Üzenetté sűrűsödött gondolataiból magyarázatot kaphatunk végrendeletének azon részeire, amelyet a kutató mentalitású, az ő másik énjére nem eléggé fogékony pályatársainak eddig nem hozott a tudomására.

Nagyon izgalmasnak ígérkezik a mai találkozó is, alig várom, és persze kicsit izgulok is! Eddig amikor a legjobban aggódtam, akkor sikerültek a legjobban. Lehet, hogy fel kell áldoznom magamat a nemzet oltárán?:)))))

Néhányan jeleztek a "szokásos" csapatból, hogy nem tudnak jönni, ellenben várhatóak olyanok is, akikeddig nem voltak, de már tervezgetik egy ideje. Meglátjuk.

Sosem számszerűségekben gondolkodok, persze nyilván lelkesítő egy nagy-nagy családban jelen lenni, de a valamivel kisebb, családias estéket szonte még jobban is szeretem, szóval bármi jöhet, inkább azt mondanám, hogy azért izgulok, hogy meglegyen egy amolyan mágikus kör, ennyi a lényeg. És ennek változhat az összetétele, végül is, ki tudja, lehet, hogy valamikor meg én nem tudok menni?:)))

Akkor majd megy kvázi helyetttem a Mernyau, nem hinném, hogy egy annyira pótolhatatlan ember lennék. Ellenben szeretném azt hinni, hogy sokaknak az az igénye, ami létrehozta a találkozókat, nos az nem pótolható. És egyszerűen csak megtiszteltetésnek érzem, hogy jómagam szervezgethettem össze a dolgot.

Ami majd még a jövő zenéje, az a levelezési lista. Ez eddig úgy nézett ki, hogy akik regisztráltak a fórumon, azok kerültek fel rá. Mivel nekik tudtam az email címét. De mivel nagyon sokan regisztráltak a lista felállítása óta, ezért kell egy új lista, vagy pedig a mostani kibővítése. Erre akár fel is lehet iratkozni, akinek igénye van rá, és akkor többek között az aktuális találkozókról lesznek jó időben infók, és hasonlók. Jó néhány illusztris vendéget szeretnék majd meghívni, és ezeket a dolgokat inkább csak az a kisebb csapat szokta megélni, aki ott van ( és az a nagyobb csapat, aki aztán olvassa a beszámolót!:)))), ilyesmiket, aztán lesznek saját kis rendezvényeink, mindenfélék....más szóval ez egy amolyan ayahuascareality hírcsaorna készül lenni. Ma elkezdem számba venni az összes email-címet amit kaptam, aztán meglátjuk hogy tovább. Akit érdekel jelezzen.

Már csak öt óra és irány a Potala!!!!:))))

Ma kaptam meg Ogre barátomtól ezt a nagyon érdekes könyvet, azt hiszem hamarosan el is kell olvasnom, izgalmas egy kötetnek ígérkezik! Sok dolog van a személyes várólistámon, mert egy életem van, és több életnyi érdeklődés bennem, de ki tudja, talán lesz, akár nem is olyan soká egy olyan elvonulós időszakom, amikor nagyon sokat olvasok, meditálok majd. Sose tudni. Az igén meg van rá, de nem akarok és azt hiszem nem is tudok ugrálni az időben, ha ez későbbre van "kitalálva", mondhatni felülről, mert én ha nem is fanatikusan, mindent ráfogva, de hiszek a sorsban, akkor az jobb ha később történik, minek erőltetni. Az elsős gyereknek se mondja senki, hogy legyen már hatodikos. Az egy elsős, és majd hatodikos lesz.

Ellenben erről a könyvről már sokat hallottam, csak hát eddig nem tudtam hozzájutni, úgyhogy ennek már egy ideje ketyeg az ideje!:)

Köszönet érte!

valaki esetleg olvasta már?

"Az emberek törvényei úgy változnak, ahogy a tudásuk változik. Csak a Nagy Szellem (Isten) törvényei maradnak mindíg ugyanazok."

(Varjú indián nemzet)

....akkor talán valami ilyesmit mond:                                                                       (forrás: www.nyugat.hu/tartalom/cikk/22494 )

Indiántánc egy feketeláb indiánnal, Devalonnal - a kőszegi hegyekben

Valahol Velem, Kőszegszerdahely és Cák háromszögében gabonatáblákon gázolunk át. Az útvesztőben már majd egy kilométert gyalogoltunk. "Erre rövidebb" - avat be alkalmi túravezetőnk, ám azt elfelejtette idejekorán közölni, papucs helyett jobb, ha túrabakancsban vágunk neki a sámánkeresésnek. Alkonyodik. Megigéző a kép: vörösen izzó telihold, giccsbehajlóan szépek a távoli hegyek.

Bent, a mező közepén egy lekaszált darabon áll az indián sátortábor, mint a Nagy indiánkönyvben hajdanán, a háttérben mintha a Sziklás-hegység körvonalai rajzolódnának ki. Úgy harminc "feketeláb" vert itt tanyát: bahia stílusú szerelésben szaladgáló német, szöszke szláv és magyarul beszélő, sastollakat lengető táncos, valamint - körülöttük - falubéli leskelődők.

A kanadai zsályával még a talpunkat is "megfüstölik", mikor belépünk

Kör alakban a Naptánc szertartásának helyszíne, középen egy impozáns méretű Életfával - amit egyszerűen a Naptánc központi oszlopának nevez Devalon, az indián gyógyító -, ráaggatva megannyi színes ruhadarab: a résztvevők felajánlásainak, illetve fohászainak jelképei. A kettős vesszőfallal körbevett szent helyre csak külön szertartás után léphetünk: a kellemes illatú kanadai zsályával még talpunkat is "megfüstölik". Bent pedig - figyelmeztet vezetőnk - , csak az óramutatóval, illetve a Nap járásával megegyező irányban haladhatunk. A kör alakú vesszőkerítésnek kívülről gallyakat támasztottak. Mindennek megvan a maga spirituális, ősi jelentése. Nem véletlen az sem, hogy telihold van, az sem, melyik oldalon állnak a férfi táncosok, és hova kuporodnak le a dobosok, mikor mit énekelnek, és ki milyen csörgővel és síppal táncol.

Naptánc: négynapos böjttel, alvás nélkül

A kör legszélén, egy belső fallal elválasztott folyosón a naptáncosok verhettek tanyát, azok a bátrak, akik négy napon át állják a megpróbáltatásokkal teli szellemi utazást. Számukra pénteken délután kezdődött a "mulatság", és kedd délig tart. Ez idő alatt csak reggel és este egy-egy órára állnak le, közben mindvégig böjtölnek, és naponta csak percekre hunyják le szemeiket. Bár arra is van lehetőség, hogy aki ennél kevésbé érezi magát vállalkozó szelleműnek, az csak az éjszakai vagy csak a nappali táncot járja végig. A táncokat rövid szünet szakítja meg, ez alatt a "feketelábak" pokrócokon ülve szusszanhatnak. A cél: a testi, lelki és szellemi megújulás, a tánccal járó megpróbáltatások felajánlása a Teremtőnek, cserében mások megsegítéséért és más nemes célokért, vagy a gyógyulás. A tánc tehát nem csupán öncélú időtöltés, mindig felajánlják valami nemesebb célért; itt és most a Kárpát-medencéért és Magyarországért.
Nehéz lenne a bonyolult szertartás minden elemét részletezni, csupán annyit: csak akkor rendeznek Naptáncot, ha a szellemi vezetőnek és a közösség egy nőtagjának hasonló, a tánc megtartására inspiráló látomása volt. A szertartás kerete a látomást látott nő megújulásának elősegítése.

A férfiak mellkasának bőrét két helyen átszúrták, és kikötötték őket az Életfához

Épp pihenőidő van. A bejáratnál tüzet csiholnak, egy szöszke kisfiú gallyakat hasogat, néhányan a dobosok közül rózsaszínű italt (tán ribizliszörp lehet) kortyolgatnak. Feltűnő, mennyi a kisgyermekes anyuka, a csöppségek pedig láthatóan élvezik ezt a korántsem mindennapi nomád táborozást. (Most fog el bennünket először, de nem utoljára a vágyakozás, jó lett volna civilként kijönni, nem médiamunkásként beesni az utolsó éjszakára.)

A legelső nap volt a legnehezebb - mesélik a naptáncosok. - Többen rosszul lettek, érezték a negatív erőket, ahogy eltávoztak a testükből és a helyszínről, no meg a tikkasztó hőségről se feledkezzünk meg.

A szertartás és a megpróbáltatás komolyságát jelzi, itt valóban vérre menő beavatás zajlik. Tegnap például többen is kiállták a legnehezebb megpróbáltatást, a "pírszingelést". Néhány mezítelen felsőtestű férfi melle fölött látni is a hegeket. A mellkas bőrét két helyen átszúrták, és azon keresztül kikötötték őket az Életfához. Egy óra hosszat táncoltak így, teljes eksztázisban. Állítólag a szellemek sem voltak restek, és azt is közölték az arra fogékonyakkal, hogy ezen a földön, ahol állunk, egykor véres csatákat vívtak. Egy nő pedig szintén bőrébe mélyesztett kötéllel öt bölénykoponyát húzott körbe az Életfa körül. Állítólag a látványától a helybéli nézelődők besokalltak.

Sehol ilyen negatív fogadtatásban nem volt részük

Amúgy, erősítik meg többen is, a környékbeliek nem túlságosan toleránsak. Csendháborítás miatt néhányan feljelentették őket, így hiába táboroztak le magánterületen, este tíz után tilos a sámándobolás. Szerte a világban mindenütt szívélyesen fogadták őket, csak itt nem - mesélték a németek.

Míg a dobosok a tűz mellett feszítik a bőrt hangszereiken, mi a ceremóniamester, a kanadai, feketeláb törzsbéli indán nyomába eredünk. Devalon, a javasember a kör szélén, székén pihen, lábainál legkisebb, szám szerint kilencedik gyermeke csicsereg: Owen, a kis copfos, indiánarcú szépség két és fél éves. Devalon (teljes nevén Devalon James Small Legs) 52 évével az indiánok közt már aggastyánnak számít, hiszen a rezervátumokban az átlagéletkor nem éri el a negyvenet sem. Vékonyka copfjai jelzik, honnan jött, azonban hiányzik az ideál-tipikus indián tollazat, és a szertartás levezetéséhez testfestést sem használ. Szalmakalapban, mintás pamutingben, hozzá zsebes rövidnadrágban dobolja és énekli végig az estét. Míg a szertartás nem folytatódik, angolul csevegünk (vele készült interjúnkat keretes írásunkban olvashatják). Közvetlen, mosolygós, amolyan szívembernek látszik, hegyimedve típus.

Naptáncolunk

A telihold fényénél még bekukkantunk a mostanra már üres izzasztókunyhóba. Elmesélik nekünk, a takarókkal borított sátor közepén, az ásott gödörbe miként is helyezik el az izzó köveket. És hogyan zajlik maga a szertartás - az indián szaunázás -, melynek egyik központi gondolata a férfiprincípium (az izzó-gőzölgő kövek) és a női princípium (a szertartást lehatároló sátor) megjelenítése, újrafelfedezése.

Az esti szertartás nyitányaként mi, idegenek a naptáncosok segédletével a hét bölénykoponya által alkotott körben áldást kapunk. Megérintjük az Életfát, fülünkben a dobosok és a Sasnak címzett ének, hátunkat a táncosok tollai simogatják. Így leírva viccesnek tűnhet, pedig mintha madarak csapkodnának a fejünk felett. Kellemes, békés érzéssel tölt el.

A naptáncosok eztán rövid szünetekkel másnap délig folytatják a szeánszot. Utána bezárul a kör, viszont az Életfa mementóként továbbra is a mező közepén ágaskodik majd Közben Devalon egy kis csöppséget is megáld, aki az Életfa alatt nevet is kap, valami ilyesmit: Hét Bölénykoponya Asszony. Földre kuporodva még órákig elhallgatnánk őket, de későre jár, megpróbálunk hát visszatalálni a gabonatáblán túl hagyott autónkhoz

- Nyugat: Úgy tudjuk, többször is megfordult már Magyarországon. Miként talált ránk?
- Devalon: Először nyaralni jöttem Magyarországra, akkor ismerkedtem össze olyan magyarokkal, akik izzasztókunyhókkal foglalkoztak. Aztán egy-két ilyen szertartást le is vezényeltem. Azóta évente legalább ötször látogatok ide, idén a Naptánc miatt kicsivel többször is megfordultam. Egyébként Kanadában már gyermekkoromban sok magyarral találkoztam, kóstoltam ételeiket is, sőt ismerek olyan magyar férfiakat is, akik indián nőket vettek feleségül. Másrészt több hasonlóságot is érzek az indián és az ősi magyar kultúra között.

- A hazai hívei a magyar sámánisták köréből, vagy az indián kultúra iránt érdeklődők közül valók?
- Inkább az indián kultúra iránt érdeklődnek. Többnyire Budapest környékére szervezünk programokat, de vannak segítőim és barátaim szerte az országban, Szombathelyen és az Alföldön is.

- Miért épp Velem környékére esett az idei Naptánc helyszínének kiválasztása?
- Amikor egyszer vendégségben jártam errefelé, már akkor megállapítottam, ez a táj nagyon emlékeztet otthonomra, Kanadára, az ottani szent hegyeinkre. Egyébként mindig ott tartom szertartásaimat, ahol a legnagyobb szükség van rá.

- Milyen a hely spirituálisan?
- Nagyon erős, ezeket a hegyeket régóta használják ilyen célokra.

Az amerikai indiánrezervátumokat hadifogolytáboroknak tekinti

- Miként él otthon, Kanadában?
- Orvosságos ember vagyok. Eredetileg ácsnak tanultam, majd videó-kommunikációból diplomáztam. A vadonról készítettem filmeket, emellett indián aktivista is vagyok.

- Indiánrezervátumban él?
- Igen, a népemmel, hatezer feketeláb indiánnal, akik közül csak ezerhétszáz lakik ott, mert a többiek másutt dolgoznak. Én a rezervátumokat hadifogolytáboroknak tekintem. Csak Kanadában közel 500 ilyen telep van, ahol az indiánok 65-70%-a munkanélküli. A társadalmi piramis legalján, szegregálva élnek, erős a diszkrimináció. Az alkoholizmus és a drogok tizedelik a lakosságot

- Úgy tudjuk, önt is kereszténynek nevelték
- Katolikusnak neveltek, asszimiláltak bennünket, muszájból. Anyám és apám a katolikus vallást követte, hiszen a múlt század első felében az imáink törvényen kívülinek számítottak, Naptáncunk törvénytelen volt, iskoláinkban nem beszélhettünk anyanyelvünkön. Elszakítva a szüleimtől, kanadai városokban helyeztek el engem és a korombeli diákokat. Fehér emberként nevelkedtem. Abban az évben, amikor megházasodtam, tavasszal felmentem a hegyekbe, hogy az erők utat mutassanak nekem. Akkor kezdődött a spirituális életem.

- Most, hogy szabad a vallásgyakorlás, élnek vele az indiánok?
- Máig is csupán huszonöt százalékuk tért vissza ősi hitéhez.

A kereszténység el van veszve

- A törzsében élők mennyire hisznek még az orvosságos emberben?
- Nálunk is megerősödött a nyugati orvoslásba vetett hit, és csak az utolsó 30 évben használhatjuk saját ősi módszereinket. Előfordul, hogy hívnak kórházba is, de többnyire haldoklóhoz.

- Milyennek látja az indiánok és ősi kultúrájuk jövőjét? A teljes asszimiláció következik?
- Nem. Az indián kultúra lényege, hogy az ember visszataláljon a Földanyához. A mi hitünk komoly esélyt jelenthet az emberi fajnak a fennmaradáshoz. A világon, Európán át Japánig, egyre több helyen ismerték már fel ennek jelentőségét, és tartanak például napszertartásokat. A kereszténység el van veszve.

- Miért gondolja ezt?
- A kereszténység elvesztette saját útját, egyre több bizonyítékát látom annak, hogy tanításaival súlyos problémák vannak. Elutasítják például a női utat. Mi indiánok tiszteljük a nőt, az Életfa is a szent nőiességet jelképezi. Csak a szent nőiség tud életet adni.

- És Szűz Mária, mint a szent nőiség?
- Igen, de a katolikusok az állítják, hogy Jézus egyedül állt a világban, társ és család nélkül. A cölibátus rossz dolog, teljes félreértés. Az én népemnek is sokat ártottak ezzel. Kanadában, a köztünk élő katolikus papok körében nem egy esetben fordult elő nemi erőszak, és nem csupán nőket, hanem férfiakat és gyermekeket is meggyaláztak. Az ilyen vezetőkkel hirdetett vallás számomra elvesztette hitelességét.

- Az ön számára a gyermekkorban megismert keresztény Isten és az indián Teremtő ugyanaz?
- Nem A mi szellemiségünk három dologban gyökeredzik: a Teremtő, az élet nagy köre - a négy szent irány, ahol a spirituális nagyszülők élnek - és a Földanya. A mi hitünkben a Teremtő minden élővel kapcsolatban áll. Mindannyiunkban megvan az isteni erő, csak meg kell tanulnunk használni azt. Meg kell találnunk saját természetes kapcsolatunkat a szent nőiességgel, és a férfiasságot is tiszteli kell. Kezdetben a keresztény tanítás is szem előtt tartotta ezt, de időközben megváltozott. Félmillió nőt égettek meg máglyán azért, mert a középkorban elkezdtek másként gondolkodni.

- Miként tekint népe elnyomóira, a "fehér" emberekre, elítéli vagy sajnálja őket? Haragszik ránk?
- Gazdaságpolitikájukat, azt a módszert, ahogy átveszik az uralmat a világ felett, elítélem. Ezt az agressziót a kapzsiság hajtja, ez elítélendő, mert a teremtmények közt az ember az egyedüli kapzsi, ezt el kell utasítani. Részemről csak imádkozhatom értük, hogy jobb legyen a világ. Mi értelme lenne bosszút állni? Ez nem a mi stílusunk...

AKi rendszeresen olvassa az oldalt, az már nagyjából megszokhatta, hogy lassan fél éve minden hónapban van pár nap, amikor erről van szó.

De ha egyszer mindig ugyanazt érzem!!!:)

Nagyon várom a mostani találkozót is, na.

Nagyon.

        "...Az nem a világ pechje, hogy van benne nem mérhető is...."

Gyakran felmerül a téma, pont ma este leveleztem egy baráttal erről a dologról. Kérdezte, hogy átéltem-e már egóhalált. Persze most nem ilyen "időszakos" egóhalálról beszéltünk, amit egy időre elveszt az ember, mert az működik növényi tanítómesterek nélkül is a mindennapi életben. Percenként változik az az illúzió, amivel azonosítja magát az ember. Persze egyikben sem találja magát, és zavart lesz. És sehol sincs otthon. ETTŐL kell félni, nem a növényektől. És ehhez elég egy nap felkelni és élni azt a fajta életet amit szoktunk, percenként következik be "egóvesztés".

Na most a viccet félretéve, amit valóban értünk egóvesztés vagy egóhalál alatt, az nem olyan túl könnyen összeszedhető dolog.

Először is: egy nagyszerű előadásában, amit sikeresen terjeszettem el a baráti körben, hála SanyikaLacikának, akitől kaptam, nos abban beszél eről (is) Dr. Frecska Ede. Az egóhalál például sámáni beavatás során következik be. Teljes dekondícionálás(minden régi érték eltörlése), ezután restrukturálás, azaz az új értékek behozatala. Ez persze így egyszerűen hangzik, de azt hiszem írtam már bennszülött módszerekről ezzel kapcsolatba, hogy hogyan viszik el az embert a legvégéig, és rúgják azon is túl.

Koplalás, forróságnak kitevés, fagynak kitevés(például eszkimó kölyköknél a lékbe dobás, és ez még csak a felnőtté avatás egy kis része), fájdalomkeltés, szociális izoláció, hiperventilláció, immobilizáció, szenzros depriváció, stb.  Nagyon súlyos dolgok. Nem éppen fehér embereknek. Elviszik mondhatni a tönk szélére az embert, és minden létező módon sokkolják kivéve a bizalom kérdését, azt sose veszik el, az sose ing meg, mindig ott a törzs. Így el lehet menni a legvégsőkig, és azon túl is. És újjászületni.

Ez viszont nem egy olcsó dolog, ahogyan Ede is beszél ebben a bizonyos előadásában erről a dologról.

Nos, az egóvesztés már egy közelebbi dolog, úgy gondolom megtapasztalható, de a kérdés, hogy milyen intencióval megy ebbe bele az ember. Felejteni törköny pálinkával is lehet, higgyétek el! Teljes filmszakadásig, de tényleg. A kérdés csak, hogy mi a cél, mert mindent ami az esemény után következik ez fog meghatározni.

Kérdezte Citrom, hogy vol-e ilyen egóvesztésem. Azt hiszem egyszer volt, és még a legutolsó alkalom is közel volt hozzá. De nem érte el. Egyszer volt ilyen, amikor leolvadt minden, egyszerűen leolvadt az időben és térben, és már nem volt hús, ami visszahúzza a tudatot, és nem voltak gondolatok se, és nem volt emlékezet se, tömény fény voltam, és nem is tudom....boldog voltam? Szenvedtem? Ott, abban az állapotban még ez a fajta szeparáció sem létezett. Csak léteztem. Azt hiszem ott volt egy kisebb egóvesztésem.

Nem volt semmim, semmim. Csak léteztem, és olyan energiák pulzáltak velem....nem is velem, mert én is a részük voltam, ahogy én az ő részük. És mégis különböztünk. Én nem hiszek abban, hogy minden egy, vagy legalább is nem minden formában. Itt egyek is voltunk meg nem is, de összeforrva, nagyon szorosan, és nbem volt se múlt se jövő, se idő, se tér, se gondolatok, se emlékek, se semmi.

Csak léteztem. És tökéletes volt minden.

Azt hiszem a tökéletes jógi kizárólag a saját erejéből egész életében ebben "ragad". És boldog, de nem is boldog: egyszerűen extatikusan van, létezik. Nagy fájdalmon keresztül vezet erre az út, ez nem egy botanikai shopban vásárolható érzés, ehhez mindent össze kell törni amiben e pillanatban kapaszkodunk, és mindent hagyni kell leolvadni, és ahogy gyorsul az egész, mint ha egy ágyúból kilőnék az embert, és egyszerűen csak a sebességtől elkezd olvadni a hús, és ami mögötte van. Biztos vagyok benne, hogy semmilyen intellektuális tanítás nem vezet eddig, ez garantáltan a vége.

De ahogy Feldmár is mondta, felmehetsz segítséggel a hegyre, de ha ott akarsz élni akkor meditálj. És akkor felköltözhetsz erre a helyre, ebbe az állapotba örökre.

Kedves Mindenki!

Most szombaton tartjuk a soron következő közösségi találkozót, a szokásos helyen, a Potala teázóban. Ha felmentek a fórumra(ayahuascareality.hu), akkor ott van link is a helyről aki még nem volt, de szeretne odatalálni.

Nagyjából kialakult egy jó csapat, nyilván mindig van aki nem ér rá, és szerencsésen vannak olyanok is, akik időközben csatlakoztak be.

Aki még nem volt:

A legfontosabb, hogy bárki jöhet. Nincsenek nagy megfejtések, szabályok, minden alkalom más volt eddig, ami biztos az a helyszín, az, hogy ott leszünk, és hogy nagyokat beszélgetünk mindenféléről.  Nagyjából ennyi. De tényleg. Négytől leszünk ott, várhatólag zárásig, szóval aki később tud jönni, az se marad le semmiről. Nem vagyunk egy "elit" vagy  "zárt klub" vagy miafranc, tényleg mindenki szívesen látott vendég. Emlékszem (nem nehéz, pár hónapja volt), a második alkalommal én már nem is tudom hogy, de odakeveredett egy hippi srác. Tényleg gőzöm nincs honnan jött, gondoltam valakinek az ismerőse, és különben is, miért ne jöhetne. Több részletben jött meg a csapat, és amíg nagyjából együtt nem voltunk (ez jelenti cirka az első órát), addig meg se szólalt. Totál nem tudtam hova tenni, de mondom, majd csak lesz valami. Nem volt zavaró abszolút, csak olyan érdekes volt. Aztán elkezdtünk beszélgetni, és olyanokat mondott, hogy néha kihagyott egyet a szivem, de tényleg!:)))

Nagyon-nagyon szuperül alakult minden, és egy olyan hihetetlen jó beszélgetés kerekedett ki, hogy csak na. És négyszemközt is beszélgettem a sráccal, és annyira, de annyira örültem neki, hogy jött!

Az nem derült ki, hogy ,miképpen keveredett oda, de nagyon jó volt, hogy jött, és szegényebb lett volna az este, ha nincs jelen!

Szóval, ha van kedved és lehetőséged gyere, ha meg másként alakult, akkor pár sort biztosan fogok írni a találkozóról!

Hát, ő a kedvenc ayahuasca ihletettségű avatarom, és a témában is az egyik legkedvesebb képem, mondgatni nagyon sok jelentéstartammal. Eddig még sose raktam be, pedig meg van egy ideje, és ez alatt az idő alatt voltak "sztár" képek, amiket meg többször is szerepeltettem. Részben mert elfelejtettem, hogy már voltak, részben pedig mert ilyen kedvem volt!:)

Ezek nagyon kifejező, szimbolikus képek tudnak lenni, ezt is nagyon sokáig lehet nézegetni, és még mindig új és új részletek bukkannak fel. Ha pedig valaki már ivott valaha ayahuascát, akkor pedig sok ismert kis részlet lesz, sok "Máshogyan lejövő" dolog. De ez nyilván nem feltétele semminek.

Az egyik kedvenc képem, na!:)