A mai napon egész nap kinn voltunk a Pannon Inipi területén, előkészíteni az áprilisi közös rendezvényünket. Most konkrétan favágás volt. Nagyon kemény munkának bizonyult, egy erdő tüskés aljnövényzetén átgázolva "lábon kiszáradt" fákat keresni, felvágni, kivinni az erdő szélére, kocsival fel a területre, ott lepakolni, levágni méretre, leszedni a kérgét, levágni az ágacskákat amik kiállnak, összehasogatni megfelelő darabokra. Azt is mondhatnám, hogy kurva nagy meló volt!:)
De tényleg, a nap végére végünk volt rendesen. Mernyauval nagyon jó ebédet hoztunk össze közösen, inni gyömbér és mate teát(abszolút kedvenc:)) vittünk, nagyon jó volt a hangulat és a csapat. Közben Attila (www.inipi.wicca.hu/rolunk.html) rengeteg dolgot mesélt az amerikai bennszülöttek életéről. Megfordult sok-sok rezervátumban, és indiánoktól tanulta, indiánokkal csinálta azt, amiről itt többnyire csak álmodozik az ember. És nem egy vadregényes képet festett a jó hangulatú, és mellesleg nagyon kemény munka közben. Persze, a vadregényesség is ott van, de elsődlegesen a munka, amit az ember belefektet az egészbe. Az életébe. És ez minden törzsnél hatványozottan igaz. Ő főleg Észak-Amerikában mozgolódott, de dél-amerikai, ayahuascát kultiváló törzseknél is ugyanezt olvastam. Ez nem egy olcsó út. Amennyit beletesz az ember....de hát ezt mondanom se kell, ez olyan egyértelmű dolog. Ezért fontosak a tradíciók. Ahogy Attila is mondta, egyetlen felesleges mozdulat, egyetlen felesleges szokás, dolog sincsen jelen: ez az indiánok számára élet-halál kérdése, és ezzel a komolysággal és alázattal állnak hozzá mindenhez, ez hatja át az életüket. A kapcsolatuk önmagukkal, a közösséggel, a természettel, a felsőbb erőkkel, Istennel....mind-mind ott vannak a mozdulataikban. Egy-egy ayahuasca icaró, csak hogy egészen konkrét témánál maradjak, néha pár szóból áll. És mégis azt mondják, ezek varázs erejű dalok, amik elengedhetetlen részei az egésznek. Pedig, mondom, sokszor pár sor az egész, és valami rém egyszerű szöveg. Aztán az más kérdés, hogy az ő még a hozzánk hasonlóan eltompult elme híján mit látnak benne (és mögötte), na és ami a lényeg: az elmondásuk szerint az icarókat (gyógyító dalok) vagy szellemek, vagy maga az ayahuasca tanította meg nekik. És emiatt nem is evilági, materialista aggyal felfogható dolgok, hanem igazi kapcsok ahhoz a teljesebb horizonthoz, ahogyan az életet látják.
Mindenzt kifejezik egy-egy dallammal és pár szóval.
Nyilván, más is jelen van, az egészen összetettől a nagyon egszerűre vett szertartásoktól minden másig, de EZ ENNYI. És ennyire végtelen. A felhatalmazásuk a beavatásukból jön. Nem csak az ayahuascától, mert náluk arra is érdemessé kell válni, hanem a megtisztulástól, a sok-sok szertartástól, és a mély kapcsolatukból a....természettel. Nem csak az ayahuascával! Az nem lenne egy túl hiteles dolog. Ők mindent és mindenkit, akik körülöttük vannak és akikkel dolguk van, a megfelelően kezelik, a legegyszerűbbektől a mély spirituális válságig.
De megszerezték a képességet ezekre a dolgokra. Erre akartam kilyukadni. Mesélt Attila a naptáncról, ami Dél-Amerikában legjobb tudomásom szerint nincsen, ezt Közép-, de főleg Észak-Amerikai törzsek kultiválják. Konkrétan a legszebb, legbennsőségesebb szertartásuk.
Pár szó azoknak aki erről esetleg még nem olvastak (régebbi bejegyzések között érdemes körülnézni):
A naptánc egy négy napos ceremónia, legalább is a magja, előtte már sok nappal, és utána is napokkal történik az előkészület, és CSAK a törzs vénei által alkalmasnak ítélt emberek vehetnek részt. Szóval nem lehet rá befizetni, vagy neten megrendelni!:) Feltétele, hogy az illető már részt vett látomáskereséseken, ami többnyire négy napos étlen, szomjan töltött szakrális böjtöt takar röviden, és sok-sok izzasztókunyhón, ami pedig az indián spirituális-szauna. Attila mesélte, hogy az izzasztókunyhók után, amikben nagyobb hő van a naptánc előkészítésére, mint bármilyen más izzasztókunyhóban, szóval miután a kunyhóktól megtisztult az ember, azonnal az áldozati körbe indul. Nem néz semerre, hanem oda megy. Aki bámészkodik, vagy elsétál másfele, az nem vehet részt, hacsak nem csinálja újra végig a több napos tisztító ceremóniákat, mert ők hittek abban, hogy csak úgy automatikusan egy folyamat nem tisztít meg, hanem szükség van tisztításra a spirituális esmények előtt is, mert tisztaság nélkül talán történik valami kémia az agyban ami úgy néz ki, de az garantáltan csak úgy néz ki, és sosem lesz az. Azután egy áldozati oszlop köré gyűlnek és az oszlophoz kötik őket egy hosszú kötéllel, aminek a végén egy csont van, amit a mellkason átszúrnak. Nem csak a bőrön! Négy napon át táncolnak napi 16-18órát, utána az oszlopnak háttal ülnek (nem alszanak!) letakarva egy bőrrel és várják a napfelkeltét. A negyedik nap után pedig az egyre erősebb-intenzívebb törzsi zene, illetve a böjt okozta extrém helyzet hatására kitépik magukat ebből a kötélből. Ezután, ahogy összeesnek, rögtön kapnak gyógynövényeket, és ellátják őket. Remélem pontosan mondtam, nagyjából ilyesmi.
És akkor kérdeztük az Attilától, hogy mi ennek a lényege, és azt mondta, hogy a Nagy Szellemnek semmit nem tudunk adni. Mert semmink nincsen. Üres kézzel jöttünk és üres kézzel megyünk. Ami a mienk az az alázatunk, az erőfeszítésünk. A Naptáncosok nem szenvedésre vágynak, de készek szenvedni. Nem AKARNAK vért, könnyet, izzadtságot áldozni, de KÉSZEK rá, mert nincs másuk. Nincs semmilyük, amivel Isten felé (avagy ahpgy ők mondják, a Nagy Szellem felé) kifejezzék az érzéseiket.
Jellemző módon "nyugaton" ez is úgy jött le sokáig, hogy a kegyetlen indiánok. Na persze. Tény, és való hogy a spiritualitásért nem paypallal fizetnek egy webshopnak, hanem tényleg a könnyeikkel, tényleg az izzadtságukkat, és a vérükkel.
Ez egy annyira mély dolog!
Persze, rögtön felmerül az emberben, hogy mi itt vagyunk, és többségében városokban lakunk, és előre gyártott kajákat eszünk, és a többi, és a többi, mit is tehetünk, de én azt hiszem (ez csak az én véleményem), hogy ami a dolgok mögött van: az erőfeszítés, az alázat (legfontosabb dolog), az mindenhol ugyanaz. Shancy mesélte, hogy amikor összejönnek meditálni, külön kijelölnek egy kis szakrális teret, rendesen csinálnak tértisztítást, adnak egy rituális keretet amit csinálnak, és mindent nagyon komolyan vesznek. Persze, nevetnek ők is, meg minden, mint bárki más, nem ilyen savanyú-uborkák, de ebben nagyon komolyak.
Na erről beszélek!
A tizenkettedik emeleten is lehet valaki elkötelezett!
De sokkal nehezebb minden, ez nem kérdés. A tradíció ezt jelenti a törzsi kultúráknál ebből a szempontból: azaz létrehozni az adott ügy számára tökéletes szakrális mezőt, minden elemével együtt, összhangban a hagyományokkal, a természettel. Ezért írtam korábban azt, hogy ha van valakinek egy útja, és abban vannak segítői, tanítói, akár egy barát, akár egy könyv, vagy egy kődarab, akár egy erős szakrális növény, vagy bármi, akkor próbálja meg a maximumot kihozni a dologból. Teszem azt az ayahuasca esetében vegye fel a kapcsolatot egy sámánnal, egy medicinman-nel (ha minden kötél szkad akár a szavain keresztül, lásd írások, könyv, stb..), és amikor az nincs is ott hogy segítse, és óvja a kisiklástól, ami - ahogy minden mással az életben - az ayahuascával is lehetséges, addig meg van egymaga, vagy a barátaival, kvázi a mesterével való kapcsolatának kiterjesztéseként. És akkor kicsit a tradíció akkor is ott lesz, amikor a segítő nincs jelen. És ez meg is oldja azt, hogy mi van, ha az embernek többször van igénye például ayahuascát inni, mint ahányszor ezt egy tanítóval/sámánnal megteheti. Csinálja azt, amit tanult, ahogy tanulta. És mondom, ha engem más szakramentum érdekelne, akkor például elkezdenék rengeteget olvasni Terrence McKennát, sok könyve van, így akkor is ott a kapcsolat, ha az életben nincs meg egy formális, fizikális kontaktus. Amikor pedig "egymaga" van az ember, akkor teszi, ami hiteles, amit megtanult, ami megy neki.
Nyilván a maga ízeivel, saját szokásaival kiegészítve, ez nem kérdés! De csinálja. Azt hittem, amikor ezt az egészet elkezdtem, hogy ezt nem lehet félreérteni, és egy tökéletes pályán tartó erő. Az ayahuasca.
És ez igaz is, meg nem is.
AZ ayahuasca az ilyen. De abban benne van a hagyomány, az alázat, nem csak a szakramentum, hanem MINDENKI felé, az előzetes tisztító szertartások, ellenben lehet, hogy valami ayahuascához hasonlót kap az ember, ami tényeg hasonló, de nem az, mindegy minek nevezi, vagy miből kotyvasztotta. Van egy kis csapat, ők jutnak erről mindig az eszembe. Rendes srácok, igazán jó emberek. Volt egy pont az életükben amikor találkoztak, illetve az egyikőjük velem:), és elindultak egy közös irányba, egy DMT-főzet szerűséggel, ami szuperül működött. A DMT nem egy alábecsülendő dolog! Az ayahuasca egyik hatóanyaga, ami egyébként az agyban és a tobozmirigyben is megtalálható. És nem azért nem ayahuasca volt az, mert teszem azt analógokból készült. A többség sokszor készít italt abból, de valami szándékféle megváltozott, amivel a kapcsolatunk is. Azelőtt megkérdeztek egy csomó dologról, utána pedig már kioktattak ugyanarról, amit előtte főképpen tőlem hallottak, és én csak hallgattam és nyeltem. Sose ssaptam az asztalra, és lehet, hogy hiba volt. Mindent elviseltem. Nem vagyok egy hős, egyszerűen...mit tehettem volna? És amikor Attila mesél arról, hogy mit ad bele az ember valamibe, ami egy igazi dolog, akkor persze, hogy ez jut az eszembe. Onnan hallottam ettől a csapattól azt az agyrémet is, hogy az ayahuasca előszobája a rosszullét, és akinek mélyül a kapcsolata, annak ez nem lesz. Hát, ezt eredményezi a spekulálás, és a tradícióktól elszakadás. Tudjátok a vallási szekták se biztos, hogy rosszat akarnak. Épp csak az a gond, hogy ha valaminek van egy biztos és működő alapja, akkor azt minek értéktelen dolgokra cserélni, csak azért mert az új és saját? Itt is ez történt. Azért mesélek róla, mert azt gondolom ebből is lehet tanulni. Mindenkinek. Én is szeretnék belőle! És itt nem rossz emberekről volt szó. Csak elfelejtették, miről szól ez a dolog, valami hasonlóra cserélték, és a minimum, ami ezekhez a dolgokhoz kell, az alázat, a felkészülés, a megtisztulás, egy kis tudás, a tradíció (azaz mi az a mód, ahogy VALÓBAN működik ez), és kijött belőle valami fura.
Tisztelet valami ayahuascának nevezett felé, de tiszteletlenség mások felé. És ez a dolog....bármennyi videót is néztem meg a témában, ahol ez látszódik, a sámán is mindig nagyon szenved az ayahuasca hatása alatt, sőt igen csak rosszul van fizikailag is, ezért ha elfogadtok egy alázatos tanácsot: mindegy mibe kezdtek bele, de ne kerüljétek a szenvedést, amivel az jár. Nem mazochizmusról beszélek, hanem arról, hogy a dolgoknak áruk van, és ha igazán becsül az ember valamit azért áldoz. Ha nincs semmi a kezében, akkor az eltökéltségét, a vágyát, az erőfeszítését.
Szóval, ha valaki megkérdezi, hogy mi a helyzet a hányással az ayahuascától, akkor ezt fogom mondani neki, hogy tényleg értékelje ezt, és hogy megtanulhassam én is értékelni, mert ez erről szól. Az indiánok szerint amikor valaki hány az ayahuascától akkor tisztul, rossz lenne látni, hogy aki ezzel a medicinnel dolgozik, az nem akar gyógyulni. A szenvedés a gyógyulásunk ára. És aki ezekkel a törzsi szakramentumokkal kerül kapcsolatba az akarjon gyógyulni! És ne felejtse el, hogy ennek mi a módja. Nagyon szerencsés az, aki ezzel kapcsolatba kerül!
A barátok megregulázása elmaradt, pedig sokszor a nyelvemen volt, én mégis inkább optimista maradok, és "egyszerűen" remélem, hogy minden a helyére kerül. Jó emberek és egy jó út az adva van az esetükben is! Már csak jól kell járni azt az utat, ahogy mindenkinek, és lehetőleg nem fordulni az "annak látszó" irányába. Elkerülendő utána lehet olvasni, hogy azok akik több ezer éve kapcsolatban vannak ezekkel a hagyományokkal, hogyan is teszik ezt, mert ők megtalálták az utat, és végig is járták....
