ayahuascareality

Reklám helye:

Amennyiben érdekelnek a botanikai különlegességek,és a füstölögtetésre és ilyesmikre alkalmas dolgok, kattints rá a link blog résznél a GOMOA feliratra. Igen, ez egy reklám. :)

Jó a kérdés. Én tettem fel, hahahaha!

Szóval:

Ahogy arról talán már írtam, Gomoával beszélgettem erről, hogy akkor most ha van ez a blog, és majd lesz ugye a honlap is, akkor milyen attitűddel akarjuk ezeket a dolgokat csinálni. Inkább bemutatni vagy netán népszerűsíteni.

Én azóta is gondolkodom ezeken, és félve, de legalább már magamnak bevallottam: én ezt igenis népszerűsíteni akarom. Tömeghisztéria úgy se lesz belőle, főleg nem az én tényleg hihetetlenül szerény ezközeim nyomán, de igen, szeretném ha többen megismerhetnék ezt a dolgot, lehetőleg hiteles forrásból.

Miért is ne?

Én úgy gondolom, hogy ha van az embernek a birtokában valami értékes dolog,főleg ha csak úgy kapta, hogy nem nagyon kellett érte dolgozni, akkor leginkább úgy lehet hálás, ha továbbadja ezt a dolgot. Én pedig tovább szeretném adni annak akit érdekel.

Mert tény, hogy olyan, mint bemutatás (népszerűsítés nélkül) nem létezik. Ha én elkezdek videókat csinálni a főzésről, akkor tény, hogy akaratlanul is buzdítok embereket valamire. Ha Gomoával be tudjuk fejezni a képes ismertetőt a főzésről, akkor szintén népszerűsítek. Lehet, hogy nem akarattal, de garantáltan lesz, aki a megnézése után kedvet kap erre a dologra.

Na ez volt az, amiről nem tudtam, hogy jó-e, aztán egyszer az jutott az eszembe: várjunk már egy percet, basszus, ez egy jó dolog! Egy nagyon igazi és jó dolog! Akkor meg mi a gond ha többen megismerik?

Persze, hogy semmi.

Party-drog úgyse lesz belőle, erre teljesen alkalmatlan. Sőt, igazából minden másra alklmatlan azon kívül, amire ki van találva. És még amire ki van találva, hát az is annyi erőfeszítést igényel, ami garantáltan lemorzsolja azokat, akik nem megfelelően közelítenek ehhez a témához. A nem megfelelő alatt nem valami hihetetlen elvetemült, szuperrohadék, utolsó szarházi dolgot értek, hanem csak arra, hogy másra számít az ember, mást keres, másra van szüksége, vagy csak egyszerűen: másra kíváncsi.

Szóval ide a rozsdás bökőt: szeretném, ha sokkal többen megismernék az ayahuascát!

Az attitűd fontos.

Tehát ha szeretettel, megértéssel beszélek valakivel, akkor akár még fájdalmasnak tűnő dolgokat is el lehet mondani. A haraggal, durvasággal tetézett igazmondás, az sok esetben kegyetlenség. Szóval attól, hogy én tudok valamit, még nem kell mindenhova letenni azt a tudást. Például van olyan, hogy az ember tud valamilyen igazságról, és nem mondja el, mert nem helyesen értelmeznék.
Egy részeg társaságban nem kell a spirituális igazságokról beszélni, mert meg sem értik, és el is felejtik. Én nem láthatom egész pontosan azt, hogy mi lesz a hatása annak, amit mondok, de a legjobb felfogásom szerint próbálok jót csinálni a szavaimmal is.

A rövid válasz az lenne, hogy csak.

Az igazság azonban az, hogy szerintem ezek hozzátartoznak az oldalhoz, ilyennek álmodtam a blogomat, és másrészt a felvállalt témához is kapcsolódik. Nem is kicsit, ugyanis - és ez remélem feltűnt az eddigiekből - az ayahuascázás nem egy egy estére szóló program, ami kezdődik a bevitellel és valamikor a mennyiségtől függően egyszer véget ér (mondjuk becslésem szerint kb. két óra per pohár), hanem sokkal többről. Ezért idézek annyi Feldmárt. Én nagyon sokat köszönhetek a könyveinek, előadásainak, és még az ayahuascáról is szokott néha beszélni. De nem ez a lényeg, és nem is az LSD-vel kapcsolatos dolgai, hanem az, hogy olyan dolgokról beszél közérthetően, ami segít az embernek a saját életében. Azaz segítHET. Az ayahuasca is ilyen, és nekem ezek nagyon összefüggő dolgok.

Mert itt az életemről van szó. Meg a Tiedről. És nem párórányi ezoterikus utazásról. És azokra a dolgokra, amiken gondolkodtam például Feri Atya előadásai kapcsán, nem egyszer választ kaptam ayahuascázás közben. És ez nem kis dolog!

Szóval itt egy dologról beszélünk: az életről.

És az enyémhez nagyon sokat hozzátettek azok, akiktől gyakran idézek, és azt gondolom érdemes szánni rájuk egy kis időt.

"Nagyon sok együttélést terhelnek meg a ki nem mondott érzések, amikor azért nem tudok közeledni a társamhoz, mert úgy tűnik, olyan érzései vannak, amelyek megnehezítik kapcsolatunkat, de nem mondja őket el.

"Miért ne lenne valaki ott, ahol van? Azért, mert megszökött. Mert elbújt. Miért bújna valaki el? Mert olyan rosszul érezte magát, hogy valahova el akart menni. Fel akart szabadulni. Akkor, amikor egy gyerek nem szabad, és hogyha nagyon nem szabad, akkor mit csinálhat a gyerek? Elbújik. Elszalad. Tulajdonképpen azt mondja az ember, csinálhatsz velem, amit akarsz, apuka és anyuka, de én nem leszek itt. Szóval már akkor, amikor valaki megtalál engem, akkor nem vagyok benne biztos, hogy ő még ott van. Sőt, sajnos már arra is nagyon sokan rászoktunk, hogy senki sem keres. Az igazán tragikus dolog, hogy elbújok, amikor bújócskát játszunk, képzeljétek el, hogy én nagyon jól elbújok, és akkor húsz év múlva rájövök, hogy senki sem keres. Hát nem rettenetes? Észre se vette senki, hogy nem vagyok ott.

Én egészen mindennapi dolgokról beszélek. Ez nem ezoterika. Én arról beszélek, hogy két ember, férfi-férfi, férfi-nő, nő-nő, nem érdekes, szeretkeznek, és az egyik nincs ott, és a másik nem veszi észre. Én ezt nekrofíliának hívom, az tudjátok mi? (nevetés) A halott testekkel való szeretkezés. Japánban vannak olyan házak, ahol ha fizetsz eleget, akkor bemehetsz, és ami vár rád a szobában az egy nő, akit elaltattak. Narkózisban van, és akkor azt csinálhatsz vele, amit akarsz, és ezért nagy pénzeket fizetnek az emberek. Hogyha duplán fizetsz, akkor meg is ölheted.

Namost, hogyha valaki jön terápiára, és én úgy csinálok, mintha ott lenne, de nincs ott, akkor ugyanúgy vagyok vele, mint a férje, vagy a felesége, vagy a szülei. Ha én se veszem észre, hogy nincs ott, akkor már nincs remény. De hogyha én azt mondom neki, hogy "mi van, hol vagy", vagy "azt tudom, hogy nem vagy itt, de ne siess, akkor jössz, amikor akarsz, én majd várok", akkor látható megkönnyebbülés van az illető arcán, hogy végre valaki észrevette, hogy ő nincs ott. Nagyon jó színészek tudunk lenni, de a színészkedés az nem élés. Olyan rövid az életünk, megszületsz, élsz egy kicsit, aztán meghalsz, hát akkor minek színészkedni a közepén. De tényleg. Rettenetesen félünk. Miért?...."

Lehet, hogy csak az én hülye szokásom nézegetni. Na mindegy, én minden nap megnézem, mármint a blog-statisztikát, mert érdekel hányan olvasták az éppen aktuális dolgokat. Fontos ez, már csak azért is, mert az ember azért szeretné látni, hogy hova teszi az erőfeszítését.

Egyébként abszolút pozitív a számok világa! :)

Megfejteni mondjuk nem tudtam hogy megy ez, néha alig írok valamit, vagy például itt volt a szünet, és komolyan, olyan látogatottságom volt...máskor meg ezer dolgot összeszedek egy napra, és max egy átlagos dolog keveredik belőle. Ki érti?

Egy azonban biztos: működik a dolog,l assan, de biztosan elérve a témát érdeklőket, és végül ez volt a cél, és még most is ez.

http://mek.niif.hu/04700/04726/html/ferenczi_klinikai0004/ferenczi_klinikai0004.html

Ferenczi Sándorról többekkel együtt Feldmár Andrástól hallottam, mintegy inspirálójaként, nem volt még időm végig olvasni, de amit eddig tapasztaltam, az nagyon jó.

Érdemes olvasgatni!

Na nem a két méltatlanul lehúzott korábbi Metallica lemez a téma (amik egyébként meg szerintem nagyon is fullosak), hanem az a fránya bevitel.

Ez is onnan jött, hogy tegnap egy kedves ismerősömmel beszélgettem, aki feldobta, hogy írjak erről is, mint lássuk be, egyik legnehezebb részéről a dolgoknak.

Namármost az ayahuasca rossz ízű.

Aki még nem fogyasztotta az képzelje el élete legpocsékabb ízét 50-nel megszorozva, aki meg ivott már, az tudja mitől döglik a légy. Kegyetlen szar ízű, ez az igazság.

Próbáltam én magamat hipnotizálni, hogy áá, egy szent dolog, és akkor szeretettel kéne rá gondoljak, én meg csak azon vagyok, hogy 30-40 percig ne hányjam el magamat, de tényleg...nagyon kemény.

Az egyik dolog ami segít az a befogott orr. Ez most nagyon dedósan hangzik, de nem az, tessék elhinni. Gasztronómiai érdekesség, hogy szaglás nélkül nem tudunk ízlelni csak alapízeket. Azaz hogy az éppen bevitt étel sós-e vagy édes,d e magát az ízét nem. Én mindig így iszom, ez jelentősen csökkenti a problémákat. Ez fontos.

A másik, ami miatt érdemes minél kisebb mennyiségre lefőzni a szert, hogy a fentebb említett íz, ami tényleg kegyetlenebb mint az albán maffia, ne üssön annyira. Szóval nem hátrány ha az ember egyben le tudja húzni, mert másodjára nem biztos, hogy menni fog.

Aztán franc se tudja...

A múltkori alkalommal, amikor Mernyau tesztelte velem a szert, szóval teljesen megdöbbentő módon rágcsálgatta a félig leőrölt harmala granulátumot, aminek én már a szagától is hányingert kapok, azzal, hogy ez tiszta malátakávé. Hááát, nem tudom....

Ami azonban biztos, hogy nem egyformán reagál az ember, kinek mi a rossz...

Szóval a reklám helye:

Írtam már talán egyszer a Sámánról, elérhetősége a linkeknél látható, de megteszem még egyszer.

Hogy miért?

Mert csak.

Volt egy kicsit több időm tegnap olvasgatni, és nagyon színvonalasnak, hitelesnek találtam az a rengeteg dolgot, amit ott leltem, de tényleg. Amúgy sincs a téma szarrá erőltetve kis hazánkban, pedig hát ugye van hozzá némi közünk, már csak a kereszténység előtti kultúránkat illetően is, na de nem fogok ennél jobban belemenni, legyen elég annyi, hogy egy kurva jó oldal, és mind témájában, mind kivitelezésében tényleg egy üde színfoltot jelent a palettán.

Sok ilyet még nekünk, szóval olvassátok a Sámán-t!

Az a baj ezzel a témával, hogy ayahuascát készíteni olyan, mint házi karamellt. Na jó, annyi különbséggel, hogy ez utóbbi finom. Nagyon.

Szóval van két alkotóelem, nincs semmi ördöngősség, és mégis nehéz.

De miért az?

Nagyon ezoterikus válaszokat nem tudok adni, próbálom technikai szempontból nézni, rossz bolygóállásokról, ártó szellemekről másokat kérdezzetek.

Ami nagyon lényeges, és azt hiszem a problémák örökös forrása, az a túlhevítés.

Szóval még egyszer:

Hagyni kell rá időt! Minimum 3-4óra, és ez tébyleg a minimum, és ne próbáljunk gyorsítani a lézerfáklya méretü gázrózsa totálra küldésével, mert a DMT károsodik, és oda a buli, nincs hatás. Ellenben hányás ugyanúgy,és ez nagyon el tudja venni az ember kedvét a dolgoktól. Szarul is van...nem is történik semmi....elég kiábrándító.

Sajnos innen a távolból nem fog menni, de tervezünk Gomoával egy fényképes részletes ismertetőt a készítésről. Előtte bele akarok fogni egy komolyabb áttekintésbe amiatt, hogy aki úgymond most csatlakozik, most érkezik a témába és nem egy ilyen ayahuasca szaki, csak hallott valamit és kiváncsi, annak is világos legyen minden. Ezért is írtam sokszor, meg még fogom is, hogy nem kémia tanároknak, és ilyen professzionális embereknek írok elsősorban, őket is ugyanúgy szeretem, nyilván, hanem a hétköznapi arcoknak. És ilyen szférából gyakran felmerül az igény egy komolyabb áttekintésre, mert belátom, az oldallal alaposan beledurrantottam a lecsóba.

Szép lassan.

Kb. 1.000.000. féle változata van, én a következőképpen ismerem. Érdemes elgondolkodni rajta, én az előző cikk írása közben jöttem rá, mennyire idevágna ez.

Volt egy kisfiú,aki egy tenger melletti helyen nyaralt, és minden nap lebattyogott a tengerparta a hullámokat nézni, ahogy folyamatosan tusakodnak a sirályokkal, akik igyekeznek a karjaikban őrzött halakat valahogy meggyőzn arról, hogy jobb nekik, ha a csőrükben utazva kicsit bejárják a világot. :)

Szóval minden nap, amikor kiment akkor látott egy öregembert a parton. Tudni kell, hogy ezen a helyen rengeteg tengeri csillagot sodort ki, gyakorlatilag percenként a víz. Vagy még gyakrabban. Úgyhogy a part úgy nézett ki mint egy full extrás tenger kincsei szőnyeg a 200 négyzetméteres nappaliban, csak éppen tengeri csillag mintás. Rengeteg tengeri csillag, amíg a szem ellátott....

Az öregember minden reggel amikor kisétált, valami oknál fogva örökké a fiú után, minden alkalommal egy tengeri csillagot visszadobott a vízbe.

A gyerek,nem bírva a kíváncsiságával, az utolsó nap megkérdezte az öreget, hogy mit csinál.

"Miért csinálod ezt bácsi?Nem látod,hogy több millió pusztul el a parton? Mit számít az az egy?"

Az öreg ezt felelte:

"Annak az egynek fiam, annak számít."

No comment.

Egy kedves ismerősöm, akinek nemrég, míg otthon voltam, főztem teát, írt egy annyira megindító levelet. Annyira hálás volt, és annyira érződött, hogy teljesen elkapta a fonalat ezzel a dologgal kapcsolatban.

Ilyenkor gondolkodom, hogy na, ha nem is sokat, de kicsit hozzá tudtam ehhez a dologhoz járulni. Megfőztem a teát, írtam egy csomó hasznos dolgot, meg hát...maszturbálásnak kicsit időigényes ez a blog-dolog, és magamban beszélni meg sokkal gyorsabb, szóval nyilván elsősorban nem magamnak csinálom. Ilyenkor azt érzem, hogy az a rengeteg infó, tipp,és miegyéb jó helyre került, hogy megéri ez a dolog.

Igaz csak egy ember, de....nekem nem csak egy. Magának meg főleg nem, neki ez a dolog az egész életről szól. Képzeljetek el egy jól szituált embert, ne olyan durván hivatalost, szóval bármelyik házibuliba beleférne, sőt eg olyan nagyszívű valaki, akinek garantáltan mindenki örülne, saját bevallása szerint rendben van az élete, van jó munkája, nincsenek abszolút anyagi gondjai, saját lakás, barátok, és még egy rakás dolog, ami után az ember azt feltételezné, hogy na, neki aztán tényleg minden jó. És ez csaknem igaz is. Valami azonban égeti belülről. Namármost olyan élménybeszámolót írt arról, hogy elkezdtek az életében történni azok a dolgok, amiket valahogy sehogy se tudott mozgatni, hogy én komolyabban meghatódtam. Már csk azért is, mert az ilyen arcokért csinálom ezt az oldalt...

Szóval, táborunk bővítése érdekében egy kis infó, de előtte még néhány dolog.

Gomoa barátommal beszélgettem, és amikor először kértem, hogy írjon ide, akkor azt mondta, hogy nem biztos, hogy ez jó ötlet, hiszen maga a blog, mint műfaj, az egy ilyen személyes napló. Én erről nem sokat tudtam, mivel nem nagyon vagyok képben ezzel a világgal, de aztán mondták, hogy tényleg.

Szóval igen, ez egy személyesnek szánt hangvételű napló, ez igaz.

Ami a terv azonban, az az, hogy ez ne az én naplóm legyen. Ez legyen az első magyar ayahuasca blog csapatának a naplója, és még inkább: a téma naplója.

Nem igazán erőltettem eddig mások bevonását, részben azért se, mert még ami bennem van annak is csak kis részét tudtam/tudom kiírni, másrészt meg...elég szarul nézne ki a hirdetés:

"Ayahuasca bloghoz keresünk külsős író munkatársakat. Lóvé bukó, elismerés felejtős, azonban nagyon áldásos tevékenység. Jelige:Húbaszdmeg"

Szóval ilyeneket nem akarok. Főképp azért nem, mert úgy gondolom, az általam leírtaknak van valami hitele, és reményeim szerint valami csekély mennyiségben, de a személyemnek is, és ez egy olyan harmadosztályú dolog, amitől irtózom...

Ennek ellenére viszont, ha valaki lelkes, és van mondandója, akkor hajrá. Nem feltétlen szükséges nagy megfejésekre, őrült tapasztalatokra, vagy nagy dolgokra gondolni. Tényleg annyian írnak, akikkel, ha nem is az egész világot, de egy részét hasonlóan látjuk. És nekik örülnék is. Ha meg mégse, az se nagy durr, mert mint írottam, sokkal több dolog van fiókban, mint amit valaha ki tudok írni, szóval jó hír: örökíró típus vagyok, mint az a nagy, kövér békebeli toll....

De most tényleg, mi a bajom ezekkel a dolgokkal?

A válaszom igen kurta:

Semmi.

Az égvilágon semmi.

Ezzel együtt akkor meg felmerül, hogy akkor minek fikázom én itt állanDölon(ahogy Besenyő Pista bácsiék mondták anno) ezeket az anyagokat?

Na itt van a kutyus elásva.

És ha nem néztem volna végig annyi tényleg nagyon fals képet adó filmet, esküszöm itt és most bünbánnék, de nem.

Ez itt a gond.

Ahogy mesélnek mások, a többség úgy találkozik az ayahuascával, hogy keres valami "nagyon mást", és hall erről, aztán elkezd kutatni, infókat gyűjteni. Ez egy nagyon intelligens folyamat, nem amolyan lecsóba baszós. Amikor látom ezeknek a felvételeknek a nagyját, csak azt látom, semmi mást, hogy mennyire ferde képet tud ezekből kapni az, aki információk után nézve itt köt ki.

Na ezért kérek én csak majdnem bocsánatot.

(Mindazonáltal az igazsághoz tartozik, hogy magam is láttam már nagyon értékes felvételeket, nagyon magával ragadó dolgokat, szóval, ahogy lenni szokott  a netes kutatások során: gyönygy a sárban.)

Szóval!

Ahogy azt az előző bejegyzésemben íram, egy kedves ismerősöm inspirált a témában, aki arról írt nekem, hogy ez talán nem is csak egy szer, egy orvosság, talán egy kész vallás.

Szintén szubjektív véleményem szórom a világra jobb híján, megfűszerezve némi objektívkedéssel.

Amennyire tudom, Dél-Amerikában vannak keresztény csoportok, akik rituális jelleggel használják az ayahuascát, vallásos dalokat énekelnek, amik intenzív élményeket, érzéseket váltanak ki, és közben teáznak. Azért se mernék referencia gyanánt hivatkozni arra az elképesztő mennyiségű 100%-ig szentimentális, felszínes szarra, amik videó formátumban keringenek a neten, mert elég sok idő lenne rájönni, mi az, ami értékes. Mert ezekben a filmekben gyakran látni ezt, énekelnek, együtt vannak, Istenhez fohászkodnak, ahogyan elképzelik Őt, és elindulnak a saját pszichéjükbe az ayahuasca segítségével rendbe tenni a dolgokat.

Azonban - vigyázat! - , innentől undorítóan szubjektív leszek:) én nem hinném, hogy ez konkrét valláshoz kötődne, azaz véleményem szerint lehet valaki vallásos, vagy teljesen ateista, ez a dolog működik, és - még visszakanyarodva a vallásokhoz - , nem hinném, hogy ez egy kereszténységhez kötődő dolog lenne. Nem mintha gondom lenne ezzel a vallással, mert garantáltan nincsen, de ha buddhista valaki, vagy iszlám, vagy hindu, vagy bármiféle/bárkiféle, annak ugyanúgy jelenthet ez a dolog valamit, mégpedig pontosan a saját világában. Azaz, ha valaki Buddhához akar közelebb kerülni, és nem tud rájönni, hogy önmagában mi akadályozza őt meg, hogy igazán, teljes szívvel átadja magát ennek a dolognak, nos akkor ez a gyógyszer sokat tud segíteni. Aki más honnan közelít annak úgyszintén...

Szóval, már vallásosak: Senki nincs kizárva. Ez a jó hír. Nyilván buzdítva se.

Akik pedig magában az ayahuascában látják a vallást: igen van ebben is valami. Én mondjuk nem gondolom, hogy az ayahuasca egy cél lenne, sokkal inkább egy csodálatos ezköz, márpedig ha az ember hisz valamiben, akkor van valami, vagy valaki, netán egyfajta szféra, amit el szeretne érni, de nem az autó a végső állomás amivel megy, az csak egy segítő. És meg kell mondjam, én nem látom az ayahuascában a célt. Én egy elképzelhetetlenül erős valakit vagy valamit látok, aki tud segíteni, ha hozzá fordulok.

Aztán van egy másik aspektus, erről már nem emlékszem hol, de Feldmár beszél az LSD-vel kapcsolatban, hogy az LSD nem egy ezköz, hanem a cél.

Akkor most ki téved?

Nagy hülye lennék, ha egy ilyen hihetetenül komoly valakivel akarnék vitázni, szerencsére nem is szándékozom. Ezzel együtt is látom a magam igazát is, mégpedig abszolút összhangban Feldmár András gondoltaival. Majd megpróbálom kikeresni, hol szerepelt ez a mondat, és akkor még érdekesebb lehet.

Miről is beszélt Ő?

Amikor az LSD-ről, mint célról beszélt, akkor megemlítette, hogy olyan tudatállapotba tud az LSD segíteni, amilyennek mindig kellene lennie, szóval tudatállapot szempontjából a cél, sőt, még több is, mivel segít előre szaladni és megnézni, hogy milyennek is kellene lennünk. Úgy értem mindig!

Tehát tudati szempontból az ayahuasca is célt adhat, másrészről, hogy mi az, ami az életben TÖRTÉNIK körülöttünk, na abból a szempontból meg "csak" egy ezköz....

Mondjuk a lehető legjobb.....

Szóval az egyik a vallás, a másik a legalitás kérdés. Egy kedves barát írt nekem, és szóba hozta ezt a két dolgot, na mondom akkor írok is erről egy kicsit.

Először is: törvényekről ne engem!:))))))

Ezzel kapcsolatban a daath2-n keresztül elérhető Gén, akit én személy szerint nem ismerek, de egy barátom aki igen, azt mondta, hogy ő az, aki nagyon vágja a törvényeket ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. A hivatalos dolgokat próbálja meg tőle megkérdezni az, aki szeretne többet tudni ilyen aspektusból.

Amennyire én tudom magának a két fő alkotó növénynek a birtoklása nem büntethető egyáltalán. Itthon tutira, de ahogy elnézem a hihetetlenül burjánzó külföldi rendelgetős oldalakat, nagyon máshol se valószínű. Amennyire tudom, a már kivont, és használható DMT az már illegális, szóval kész teával ne nagyon rohangáljon senki, nem mintha ez olyan sok mindenkit érdekelne, de sose tudni.

Én személy szerint a hónom alatt, vagy a kezemben hazahozott zacskókért még sosem részesültem atrocitásban, maradjon is így, ámen!

Na nem örökre, de míg haza nem érünk addig bizonyosan. Szóval nem írtam még az ezentúl frappánsan MERNYAUként futó kedvesemmel tartott közös ayahuascázásról.

Hát, döbbenetes volt, az biztos.

És mellesleg az első alkalom, hogy valaki mással teát ittam. Viszont nem az utolsó. Nagyon jól sikerült.

Irgalmatlan mennyiségű ayahuascát főztem, biztos am biztos alapon. Végül a nagyját egy kedves jóbarátnak ajándékoztam, mivel megbeszéltük Mernyauval, hogy együtt csináljuk, és neki az egy pohár, amit így elsőre megittunk, elég volt. Majd a következő alkalommal. Azt Ő is érezte,hogy még csak az előszobáig vittem, de ez se volt semmi.

Részletesen szerintem majd Ő fog írni erről, nálam azért volt főleg különleges mert valaki még ott volt velem.(Nem utolsó sorban a számomra legfontosabb ember a világon). Mivel előzetesen nem beszéltünk meg jelet, amivel a tudtomra  tudja adni, hogy működni kezdett a dolog, először azt hittem, csak simán rosszul van. Nagyon gyorsan, kb 20 perc után hányt, ami pont az az idő, amikor lehetséges a majd' teljes felszívódás, és lehetséges a majdnem semmi is. Technikailag nem tudom ez hogy néz ki, de a tapasztalataim ezek. Hamuszürke volt az arca, mint egy csodálatosra viaszolt, tényleg gyönyörű halottnak, egy olyan féle halottnak, akivel kapcsolatban nem zavaró, hogy nem él. Miként kedvenc kortárs költőm egyike, Fenyvesi Félix Lajos írta:

"Majd eljő az idő egykoron

 Halottak szájából kalász nő, s

 Felemeli arcunkat a szabadság"

Szóval túlzás nélkül egy új kezdetet láttam, miközben azért egy két órás lázálomba engem is belerántott a dolog, ami kettőnk életéről, és főképpen spirituális összefonódásáról szólt. Nagyon érdekes volt. Sokat gondolkodtam, hogy amikor hülyén viselkedik velem, vagy csak zavart, vagy bizalmatlan, az miért is van, és tulajdonképp ezekre jöttem rá, egy szürrelális, kicsit anime jellegű "rajzfilm" megnézése közben, a változatosság kedvéért kegyetlen rosszulléttel küszködve...

Majd ezt még részletezni tervezem, addig is maradjuk annyiban,hogy nagyon hasznos volt ez az alkalom!

Kedves Mindenki!

Elképzelhetetenül elképesztő számítástechnikai kvalitásaim ordenáré módon való fitogtatása céljából: BELÉPTEM!

Volt egy kis technikai gikszer, mivel nem a saját gépem jött velem külföldre, de végül megoldódott.

Ahogy néztem a statisztikámat, még mindig érdeklődnek napi szinten az oldal iránt, ami nagyon jó érzés!

Ami jó hír, hogy a számtalan terv megvalósulni látszódik. Ami biztos, hogy hazaérve gőzerővel fog folyni a munka a weblapunkon, ami ayahuasca témában ugyancsak első lesz, szerény blogomhoz hasonlóan. Szerencsére programozásban nálam jártasabb segítők, barátok által ez meglehetősen dizájnos lesz, illetve itt a blogon is frissítek, de erre már csak otthon kerül sor.

Addig is, kiélvezve a belépésemet, leteszem a nagyesküt....na jó, azt nem, de megpróbálok a következő jó másfél hétre mindenn nap időt találni, hogy frissíthessek.

Témában nincs hiány, az biztos!

Majd meglátjátok!:)

hello, itt hana.

Nem tudok hintázni.

Felejtsd el. Előre-hátra mozog, a hamradik kilengés után vagyok olyan rosszul, hogy tíz percig magzatpózban heverek.

Nővérem kedves kedvtelése elmesélni minden új ismerősömnek, hogy milyen nyápic voltam mikor megszülettem. Ennek a jól koreografált storynak a része, mikor is az orvos kivett a pelenkából (ami a mellkasomig ért, ezt soha nem felejti el megjegyezni) átfordított (csapott) a hátamra, felemelt a lábaimnál fogva (fejjel lefelé) meglóbált, visszacsapott a pelenkára, majd kijelentette, hogy semmi bajom, vigyenek haza. (Mindezt csak azért, hogy a nővérem ne bőgjön többet.)

Persze ez nem biztos, de innen eredeztetem a lengő dolgokkal való rossz kapcsolatom.

Aztán jött egy pont az életemben, amikor azt gondoltam, hogy ez mégsem járja, nem élhetem úgy az életem, hogy nem tudok, jó, jó, hintázni, de mondjuk hogy hullámvasutazni sem? Ez teljes képtelenség. Ez olyan fajta bénaság, amit egy hana nem enged meg magának.

Kúra jelleggel aqua parkoztam itt

Na most a bal szélső az olyan, hogy szart se látsz, mert nincs kivilágítva. Amint látható a meredek zuhanás előtt egy egyenes szakasz van, amin egy futószalag mozgatja a kis kétszemélyes gumicsónakot, amiben ültök. Tehát ülsz a tök sötétben, csak azt tudod, hogy kurva nagyot fogsz zuhanni, de nem tudod mikor. Előtte is van már egy kis zuhanás, mert oda is le kell jutni, de az, finom szólva is lófasz esti fénnyel, ahhoz képest, amit utána kapsz.

Azt hiszem konkrétan szabad esés, ami ott történik, én teljesen felemelkedtem a csónakról. Ez alapban is egy húzós élmény, de had emlékeztessek mindenkit arra, amit egy bekezdéssel fentebb írtam, hogy én még a hintát SEM bírom.

A jobb oldali, nos az az, aminek látszik. Nagyon magas, NAGYON meredek. Nagyon. Amikor azt mondom nagyon, akkor pontosan azt értem alatta. Oda vadásznunk kellett még egy embert, mert ketten nem mehettek, több súly kell. Itt csak egy pici futószalag van, tényleg csak egy-két méter és utána jön a csúszda. A csúszda pedig úgy jön, hogy pont a nagy büdös semmit látod magad előtt. Így. És lezuhansz. Nem vagy bekötve. Semmi.

Akkor jött az a megvalósításom, hogy ( az aqaua park egyszerűen hihetetlenül kurva jó) de ezen felül még az is, hogy ha már semmi jó, jobb vagy valamilyen ötleted nincs az életedre nézve (mert gondolom mindenkinek van egy nagy, megoldandó problémája, egy csomó az életében, amit megpróbál kibogozni, a kivételek tegyél fel a kezüket), akkor már zuhanni mindig sokkal jobb, mint nem csinálni semmit.

Lehet, hogy kell egy fajta őrültség, hogy az ember ilyeneket bevállaljon, nem tudom, de lehet, hogy csak egy elhatározás kell, hogy változtatni akarsz az életeden, a szokásaidon, valamin. Valami, ami benned gát, és te le akarod rombolni. Én tudtam, hogy ez nekem sokat fog segíteni, tudtam, hogy ez a dolog valami több lesz nem csak egy lecsúszás. De azt is tudom, hogy ez azért volt így, mert én ezt akartam.

Felmászhattam volna arra a csúszdára úgy is, hogy valami. Valami új, amit ki akarok próbálni, valami jó hecc, amire aztán verhetem a mellem, hogy "nézd csak apukám, és ÉN ezen lecsúsztam!" És akkor lehet, hogy lejöttem volna egy teljesen rossz élménnyel.

Nem, nem lehet, hanem biztos.

De úgy mentem oda fel, hogy azt mondtam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, állok elébe, elengedem magam, és átadom magam ennek a dolognak, és akkor majd meg fogom tudni tapasztalni, hogy mit tud adni.

Ha van csak egy cseppnyi intelligenciád, akkor tudod, hogy a görcsölés nem segít. Máskor sem, de itt aztán különösen nem.

Azt hiszem konkrétan remegett a lábam, amikor kimásztam a gumicsónakból, még szerencse, hogy akkor is még a vízben vagy, de tudtam, hogy ez most jó volt, ez valami volt, és ÉN áttörtem valamit, ami nekem probléma volt.

Ez volt az első lépés, a következő egy pár év múlva történt egy nagy-nagy vidámparkban, de erről majd később. Nagyon érdekes lesz úgy hiszem, amit mesélni fogok, csak várjátok ki a végét. A bengáli tigrisről jutott mindez eszembe, mert amikor hanaura mondta ezt nekem, abban a pillanatban magamon éreztem a tigrist. Azt mondta, olyan, mintha jönne egy nagy bengáli tigris, rádfeküdne, és a forró nyelvével lenyalogatná az évek óta rád rakódott port. Pontosan így mondta, soha nem fogom elfelejteni, még a hanglejtését sem, és én pontosan éreztem a tigrist, és anélkül, hogy valaha ayahuascáztam volna, egyszerűen tudtam, hogy milyen lesz, ha jön az én tigrisem. És amikor teáztunk, igen, olyan élmény volt. Nem AZ, mert azt hiszem a tigrist azért ki kell érdemelni, de OLYAN.

És ha hagyod magad a tigrisnek, mert tudod, hogy jót akar, még ha egy rettenetes nagy, pusztító erőt is képvisel, - amit most nem fog ellened használni, csak ha kapálózol, annyira, hogy a nagy mancsaival visszanyomjon - akkor jó lesz, nagyon jó lesz. Talán félelmetes, olyan módon, ahogy félelmetes tud lenni egy két százzal, tőled két méterre elszáguldó vonat. Hogy belegondolsz, hogy jesszusom, el tudna pusztítani, olyan könnyen, csak két méterre van. Azonban még sem félsz, mert ott van az a két méter, és tudod, hogy semmi nem fog történni, de mégis, a gondolat....

Tehát, vidámpark. Talán holnap. És együtt élmény. Ebben a sorrendben.

Volt egy hasznosnak tűnő gondolatom arról a bizonyos paráról.

Olyan számomra az ayahuasca, mint egy jóóó nagy bengáli tigris. Közel megy hozzá az ember, érzi a lehelletét, a teste melegét, és akkor vagy elfogadja, hogy jó helyen van, hogy van valaki, aki segíteni tud neki, aki nem mellesleg erősebb nála, vagy elkezd kapálódzni, és akkor lehetséges, hogy beleakad a fogaiba, a körmébe...és az fájni fog.

Soha egyetlen alkalommal se volt "parám", - csak hogy szakkifejezéssel éljek, - amikor egyszerűen csak a dologra bíztam magamat, mert tudtam, hogy egyrészt ő az erősebb, másrészt meg segíteni fog. És ha már itt tartunk, hogy egyszer már eldöntöttem, hogy segítséget akarok kérni tőle. Tehát akkor hogy van ez?

Nincsen para. Nincs olyan ayahuascázáskor, hogy para.

Létezik azonban olan dolog, hogy bizalmatlan az ember...

És amikor bizalmatlan valamivel, amire egyszer már rábízta magát, akkor az kicsit nehéz ...