Na nem a két méltatlanul lehúzott korábbi Metallica lemez a téma (amik egyébként meg szerintem nagyon is fullosak), hanem az a fránya bevitel.
Ez is onnan jött, hogy tegnap egy kedves ismerősömmel beszélgettem, aki feldobta, hogy írjak erről is, mint lássuk be, egyik legnehezebb részéről a dolgoknak.
Namármost az ayahuasca rossz ízű.
Aki még nem fogyasztotta az képzelje el élete legpocsékabb ízét 50-nel megszorozva, aki meg ivott már, az tudja mitől döglik a légy. Kegyetlen szar ízű, ez az igazság.
Próbáltam én magamat hipnotizálni, hogy áá, egy szent dolog, és akkor szeretettel kéne rá gondoljak, én meg csak azon vagyok, hogy 30-40 percig ne hányjam el magamat, de tényleg...nagyon kemény.
Az egyik dolog ami segít az a befogott orr. Ez most nagyon dedósan hangzik, de nem az, tessék elhinni. Gasztronómiai érdekesség, hogy szaglás nélkül nem tudunk ízlelni csak alapízeket. Azaz hogy az éppen bevitt étel sós-e vagy édes,d e magát az ízét nem. Én mindig így iszom, ez jelentősen csökkenti a problémákat. Ez fontos.
A másik, ami miatt érdemes minél kisebb mennyiségre lefőzni a szert, hogy a fentebb említett íz, ami tényleg kegyetlenebb mint az albán maffia, ne üssön annyira. Szóval nem hátrány ha az ember egyben le tudja húzni, mert másodjára nem biztos, hogy menni fog.
Aztán franc se tudja...
A múltkori alkalommal, amikor Mernyau tesztelte velem a szert, szóval teljesen megdöbbentő módon rágcsálgatta a félig leőrölt harmala granulátumot, aminek én már a szagától is hányingert kapok, azzal, hogy ez tiszta malátakávé. Hááát, nem tudom....
Ami azonban biztos, hogy nem egyformán reagál az ember, kinek mi a rossz...