Na nem örökre, de míg haza nem érünk addig bizonyosan. Szóval nem írtam még az ezentúl frappánsan MERNYAUként futó kedvesemmel tartott közös ayahuascázásról.
Hát, döbbenetes volt, az biztos.
És mellesleg az első alkalom, hogy valaki mással teát ittam. Viszont nem az utolsó. Nagyon jól sikerült.
Irgalmatlan mennyiségű ayahuascát főztem, biztos am biztos alapon. Végül a nagyját egy kedves jóbarátnak ajándékoztam, mivel megbeszéltük Mernyauval, hogy együtt csináljuk, és neki az egy pohár, amit így elsőre megittunk, elég volt. Majd a következő alkalommal. Azt Ő is érezte,hogy még csak az előszobáig vittem, de ez se volt semmi.
Részletesen szerintem majd Ő fog írni erről, nálam azért volt főleg különleges mert valaki még ott volt velem.(Nem utolsó sorban a számomra legfontosabb ember a világon). Mivel előzetesen nem beszéltünk meg jelet, amivel a tudtomra tudja adni, hogy működni kezdett a dolog, először azt hittem, csak simán rosszul van. Nagyon gyorsan, kb 20 perc után hányt, ami pont az az idő, amikor lehetséges a majd' teljes felszívódás, és lehetséges a majdnem semmi is. Technikailag nem tudom ez hogy néz ki, de a tapasztalataim ezek. Hamuszürke volt az arca, mint egy csodálatosra viaszolt, tényleg gyönyörű halottnak, egy olyan féle halottnak, akivel kapcsolatban nem zavaró, hogy nem él. Miként kedvenc kortárs költőm egyike, Fenyvesi Félix Lajos írta:
"Majd eljő az idő egykoron
Halottak szájából kalász nő, s
Felemeli arcunkat a szabadság"
Szóval túlzás nélkül egy új kezdetet láttam, miközben azért egy két órás lázálomba engem is belerántott a dolog, ami kettőnk életéről, és főképpen spirituális összefonódásáról szólt. Nagyon érdekes volt. Sokat gondolkodtam, hogy amikor hülyén viselkedik velem, vagy csak zavart, vagy bizalmatlan, az miért is van, és tulajdonképp ezekre jöttem rá, egy szürrelális, kicsit anime jellegű "rajzfilm" megnézése közben, a változatosság kedvéért kegyetlen rosszulléttel küszködve...
Majd ezt még részletezni tervezem, addig is maradjuk annyiban,hogy nagyon hasznos volt ez az alkalom!