Szóval!
Ahogy azt az előző bejegyzésemben íram, egy kedves ismerősöm inspirált a témában, aki arról írt nekem, hogy ez talán nem is csak egy szer, egy orvosság, talán egy kész vallás.
Szintén szubjektív véleményem szórom a világra jobb híján, megfűszerezve némi objektívkedéssel.
Amennyire tudom, Dél-Amerikában vannak keresztény csoportok, akik rituális jelleggel használják az ayahuascát, vallásos dalokat énekelnek, amik intenzív élményeket, érzéseket váltanak ki, és közben teáznak. Azért se mernék referencia gyanánt hivatkozni arra az elképesztő mennyiségű 100%-ig szentimentális, felszínes szarra, amik videó formátumban keringenek a neten, mert elég sok idő lenne rájönni, mi az, ami értékes. Mert ezekben a filmekben gyakran látni ezt, énekelnek, együtt vannak, Istenhez fohászkodnak, ahogyan elképzelik Őt, és elindulnak a saját pszichéjükbe az ayahuasca segítségével rendbe tenni a dolgokat.
Azonban - vigyázat! - , innentől undorítóan szubjektív leszek:) én nem hinném, hogy ez konkrét valláshoz kötődne, azaz véleményem szerint lehet valaki vallásos, vagy teljesen ateista, ez a dolog működik, és - még visszakanyarodva a vallásokhoz - , nem hinném, hogy ez egy kereszténységhez kötődő dolog lenne. Nem mintha gondom lenne ezzel a vallással, mert garantáltan nincsen, de ha buddhista valaki, vagy iszlám, vagy hindu, vagy bármiféle/bárkiféle, annak ugyanúgy jelenthet ez a dolog valamit, mégpedig pontosan a saját világában. Azaz, ha valaki Buddhához akar közelebb kerülni, és nem tud rájönni, hogy önmagában mi akadályozza őt meg, hogy igazán, teljes szívvel átadja magát ennek a dolognak, nos akkor ez a gyógyszer sokat tud segíteni. Aki más honnan közelít annak úgyszintén...
Szóval, már vallásosak: Senki nincs kizárva. Ez a jó hír. Nyilván buzdítva se.
Akik pedig magában az ayahuascában látják a vallást: igen van ebben is valami. Én mondjuk nem gondolom, hogy az ayahuasca egy cél lenne, sokkal inkább egy csodálatos ezköz, márpedig ha az ember hisz valamiben, akkor van valami, vagy valaki, netán egyfajta szféra, amit el szeretne érni, de nem az autó a végső állomás amivel megy, az csak egy segítő. És meg kell mondjam, én nem látom az ayahuascában a célt. Én egy elképzelhetetlenül erős valakit vagy valamit látok, aki tud segíteni, ha hozzá fordulok.
Aztán van egy másik aspektus, erről már nem emlékszem hol, de Feldmár beszél az LSD-vel kapcsolatban, hogy az LSD nem egy ezköz, hanem a cél.
Akkor most ki téved?
Nagy hülye lennék, ha egy ilyen hihetetenül komoly valakivel akarnék vitázni, szerencsére nem is szándékozom. Ezzel együtt is látom a magam igazát is, mégpedig abszolút összhangban Feldmár András gondoltaival. Majd megpróbálom kikeresni, hol szerepelt ez a mondat, és akkor még érdekesebb lehet.
Miről is beszélt Ő?
Amikor az LSD-ről, mint célról beszélt, akkor megemlítette, hogy olyan tudatállapotba tud az LSD segíteni, amilyennek mindig kellene lennie, szóval tudatállapot szempontjából a cél, sőt, még több is, mivel segít előre szaladni és megnézni, hogy milyennek is kellene lennünk. Úgy értem mindig!
Tehát tudati szempontból az ayahuasca is célt adhat, másrészről, hogy mi az, ami az életben TÖRTÉNIK körülöttünk, na abból a szempontból meg "csak" egy ezköz....
Mondjuk a lehető legjobb.....
