ayahuascareality

Várhatólag meg fog szűnni a "régi fórum". A www.ayahuascareality.hu címen található. Több okból is, egyrészt sok karbantartási gond volt vele, aki megcsinálta a fórumot, nincs már a csapatban, és nem is várható a visszatérése, meg van a maga saját projectje. Ez egy velejáró dolog, egy ilyen professzionális program karbantartása nem egyszerű feladat, és ami még lényegesebb: nem kevés idő. Na ez az ami most nincs, ezen kívül többeknek adtam admin jogot, és ezekkel a dolgokkal én már nem nagyon akarok baszakodni, hogy kinek milyen kulcsa van. Mondjuk, hogy újításra vár ez a dolog. Na most megmutatkozott, hogy kik a barátok, kik akarnak segíteni, ketten is létrehoztak egymástól függetlenül egy fórum tervezetett, Axis és Bufo is. És itt jön a gond, én nem tudok dönteni. És lehetséges, hogy nem is akarok, így hát holnap mind a kettőnek közzé teszem a címét, és akinek gondolata van a témáról, írjon! Döntsetek Ti, úgyis közös felület lesz!:)

Ami várható, az a konkrétabb, átláthatóbb rendszer, akár egyszerűsítéssel is, és még kevesebb szabály, éppen annyi, ami tisztán tartja a helyet, az off téma és a társai.

Éppen egy nem régen kapott fantasztikus icarót hallgatom, az a címe, hogy oh grande spiritu. Valami fantasztikus. Bekapcsolom, és itt van, tea nélkül, szertartás nélkül, egyszerűen egy kicsit "oda" repít, és ez valami fantasztikus dolog. Ilyenkor ÉLEM meg ogy ez mennyire egy nagy dolog, és mennyire szép kapcsolat lehetséges vele, minden extra dolog nélkül.

Mostanában volt néhány lehteőségem ayahuascázni, idén konkrétan öt alkalom, kétszer más helyszínen másokkal, és a külföldi három napos meeting most. Van mit meséljek! Sőt, volt egy zártkörüű, baráti összejövetelünk, ahol úgy döntöttem, hogy a kis csapatra fogok vigyázni és nem veszem magamhoz az ayahuascát. (Csak az íze és a spirit miatt szürcsöltem egy kis evőkanálra valót.)

Hogy mi volt az oka?

Nem volt oka, egyszerűen nem éreztem a hívást, és semmi késztetést arra, hogy magamhoz vegyem ezt a szentséges medicint. És csak azért mert éppen szerda délután van, még nem akarom ezt a dolgot. Alaposan készültem amúgy abból a szempontból, hogy böjtöltem (ez egyre fontosabb dolog a számomra az ayahuascával kapcsiban), és tényleg egészen estig nyitva hagytam a lehetőségét a dolognak.

Van egy nagyon jó indiai mondás: ha nem tudod, hogy utazz vagy ne utazz, akkor ne utazz. Jó gondolat. Ennél maradtam. Érdekes tapasztalat volt. Egyrészt így teljesen a kis csapat hasznára lehettem (habár vállaltam a három napos meetingen is nem kevés feladatot, az éjszaka alatt is(!)), másrészt sikerült tapasztalatot szerezzek arról, amiről egy a témában nagyon-nagyon jártas barátom mesélt: az is "benne" van a dologban, aki "csak" ott van és nem is iszik ayahuascát. Ezen a gondolatán(tapasztalatán) már régóta gondolkodom, de most megbizonyosodtam róla, hogy ez tényleg színtiszta misztika: tényleg "benne" voltam a dologban, "csak" azzal, hogy ott voltam.

Ez egy nagy lecke volt.

...és még egy nagy rakás dolog volt az. El is mesélem hamarosan!

No, lesz mit meséljek a következő napokban. Részt vettem indián inipi(izzasztókunyhó) szertartáson, volt újabb, több találkozásom ayahuascával, voltam egy nem túl távoli országban ayahausca szertartásokon, illetve itthon én magam is ittam egy-két barátommal, egy kis házi rituálé keretében, úgyhogy nem unatkoztam, most már csak idő kell a feldolgozáshoz. Szerencsére az embernek ezekhez a tradicionális eszközökhöz nyúlni mindig egy esemény, nem egy bekontrollált, mohó, éhes, követelő, kizsákmányoló dolog, hanem egy ünnep, ami nincs olyan gyakran, de amikor van, akkor az ember képsége szerint megpróbál mindent beleadni, mindenféle módon odatenni magát, és később is őrizni azt amit kapott. Ez nyilván nem csak egy ayahuasca-kérdés, de hát erről már annyi szó esett.

Tök mindegy honnan jön a növény, mi ülteti el a magot, arra vigyázni kell, és pont, ez ennyire egyszerű. Megcsinálni nyilván nem!:)

Újabb icarókat szeretnék közzétenni, ezek nagyon-nagyon csodálatos dolgok, nem is képzelhető el egy teljesen ezek nélkül az ayahuasca. Persze, vannak esetek, helyzetek, de azért igyekszik az ember kihozni a legtöbbet a dologból, pont azzal, hogy beleadja, amit csak tud, akkor és ott.

S ez nem mindig könnyű. Én annyiszor haragoskodtam, nem csak ayahuasca magamhozvételekor, hanem sokszor az életben, hogy bassza meg, én nem is akarok meggyógyulni, mindenki hagyjon békén, tompa akarok lenni, és felejteni.

Aki nem érzett már bármilyen spirituális folyamatot próbálva hasonlóakat, emelje fel a kezét. Lélekben meghajolok előtte és adok neki egy puszit!:)

A bizalom az mindig tesztelődik ezekben a helyzetekben, Hilario mesélte, hogy ez egy tök természetes dolog, felesleges bármit is játszani, az ayahausca arra való, hogy felszámolja az ember a játszmákat, és emlékezzen arra ami van. Na és persze csinálja, élje is azt a dolgot, ehhez meg sok-sok dolog kell.

Többek között sok lelkesedés a mindennapokban.

Meg ilyenek!:)

Érkezem, és mesélek!:)

Ma, vasárnap kinn leszek egész nap a PannonInipi földjén, lesz egy zártkörű házi szertartássorozatunk, többek között inipi (izzasztókunyhó) is. Már nagyon várom! Ez persze azzal jár, hogy a vasárnap nem sok mindent fogok tudni írni, de utána annál többet! Az indiánok nagyon komolyan vették/vszik az inipit, és nincs is olyan, hogy egy medicin szertartás előtt (mint amilyen az ayahuasca) ne tisztítanák meg magukat a Nagy Szellem forró lehelletével. Érdekes módon Dél-Amerikában, nagy valószínűséggel részben az eltérő klíma és egyebek miatt ez nem alakult ki anniyra szervesen hozzánőve a többi ceremóniához, de azért jelen van. Barátunk és tanítónk Hilario mesélte, hogy ők is tartanak inipit, csak máshiogy hívják, van egy helyi bennszülött neve, amit sajnos elfelejtettem, sőt, egyesítvén az északi rokonokkal a tudásuk javát, több, mint egy évtizede vannak szellemtáncok, naptánc is, ami aztán igazán Észak-Amerikai, de hát ezek a hagyományok egy folyamatos áramlásban vannak egymással, nincsenek régebbi és újabb, szebb és kevésbé szép hagyományok, akik tényleg értik, hogy ez az egész miről szól, azok számára ez egy család közelebbi és távolabbi rokonokkal. Világos, hogy aki az egyik családot, annak minden jellemzőjével tisztelni, az a másikat is fogja, és fordítva is: aki az egyik helyi hagyományt nem tiszteli, az tök mindegy mit mond a másik hagyományról: valójában belül már elutasította azt, és ami még rosszabb: a hagyomány is elutasította ezt az embert.

Érdekes, hogy noha bennszülött kultúrákban is vannak konfliktusok, csaták, mégis egymás spirituális útját milyen mélyen tisztelik, és fel sem merül az, hogy bárki bármilyen hangot is megüssön más törzsek útjaival kacsolatban, a teljes tiszteleten és alázaton kívül. És ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy ne lettek volna hűek a saját ösvényükhöz. Sajnos a végtelenül nyugati felfogásunkkal ezt nem értjük sokszor, hogy az elfogadás, a tisztelet és arra az úzta a rálépés az nem ugyanaz. Attól, hogy teljes hitem, bizalmam van mondjuk azokban a törzsekben akik indián gombát kultiválna, és leborulok előttük, amélységük előtt, attól nekem még az ayahuasca marad "A" medicin, "A" vándorbot, és nem más. És ez nem attól,van, hogy bármit kevesebbnek találok, ellenkezőleg, aki a nagyszülőt akarja szeretni, az az unokákkal lesz kedves, és ez nagy igazság, azt hiszem.

Egy család vagyunk, és szerencsések, hogy sok szép mód, folyamat van arra, hogy emlékeztessenek minket erre!

Nem emlékszem már, hogy ezek a felvételek voltak-e, de talán mindegy is. Sok bátorítást kapok, hogy milyen jók ezek a kiegészítő dolgok. Persze, mindenkinek nem lehet megfelelni, nyilván van, aki szerint több oldalról tanulni, megnézni, megerősíteni a dolgokat az egy árulás. Szerintem pedig szerencse! Egyik dolog megérteti a másikat. Ma újra meghallgattam ezeket a felvételeket, és nagyon örültem, hogy ilyen jó segítségek vannak az életben. És ha szimplán egy jó ember akar lenni az, aki erre az ayahuasca ösvényre láp, akkor az örülni fog szerintem ennek is. Nagy dolgok hangzanak el, én mindenkit bártorítanék a tanulásra, mindenkinek van mit. A tanulás akkor ér véget amikor már nem akar hallani az ember. Egészen addig amíg ez nem következik be, addig csak gazdagodik és gazdagodik a lelke.

Íme:

Egy baráton keresztül mostanában fogok hozzájutni (egy másik barát által:) nagyon-nagyon szép icarókhoz, amiket azt hiszem nem fogják bánni ha közzé is teszek. Azért még rákérdezek, de szerintem mindenki csak örülni fog, ha közkincs lehet ez a sok gyógyító dal. Nagyon sokat írtam arról, hogy ezek mennyire fontos részét képezik egy ayahausca szertartásnak. Amibe házi körülmények között egyébként szerintem simán bele lehet egyfajta katalizátorként építeni más zenéket, de az igazi kapukat az icarók jelentik, azok nélkül nem lehet teljes munkát végezni a lejátszási listánkkal ayahuasca-házi-szertartás során. (Majd tervezek anyagokat keresni többek között erről is, hogy mit is jelent a szertartás, akár házi körülmények között, mert elég gyakran használjuk ezt a kifejezést, szerintem valami másra, mint amit jelent.)

A másik, hogy láttam egy kép-sorozatot, Bufo mutatta a gyűjteményéből, ayahausca ihletésű, és ayahuascát kultiváló törzsek képzőművészeti munkáiról. Ez persze nem mindenki számára érdekes, de azt hiszem a téma iránt komolyan érdeklődőket ezek a háttér-dolgok is érdeklik. Többek között ezért is raktam ki az egyik ayahuasca ihletettségű faragásomat a blogra (A többit meg csak úgy mutatóba, aminek többen örültek is!), és ezért keresek mindenféle dolgot, kiváltképp a minél tradícionálisabb dolgokat. Nekem ez a fajta modern felhasználás nem igazán a világom, ezzel sincs nagy bajom, de az igazi, a mélység az a törzsi kultúrákban van, és ahogy egy tradícionális szertartás minden mozdulatát áthatja az egész életük, úgy az egész életükben ott vannak a szertartások is. Így az, hogy hol alszanak, mit esznek, hogy élnek számomra nagyon fontos dolgok, hiszen EZ a bennszülöttek élete. És ez az ő medicinjük, és nem a hetedik kerületben jelent meg, hanem az őserdőben nekik. És szépen bezárulni látszik a kör azzal, hogy néhányan mégis útrakelnek, és mindenkinek odaadják ezt a kultúrát, mindenkivel megosztják. Így hát a bennszülötteké is, és azzal hogy kinyitjuk magunkat efelé a gyógyulás felé, és érdeklődünk, komolyan és őszintén, megpróbálva a körülményekhez képest a legautentikusabban integrálni, na azt úgy hívják, hogy ajándék!

Igazi ajándék.

Most néztem, a www.ayahuascareality.hu ismét működik, ellenben a try.hu-s cím ajtajai még mindig felfeszített állapotban leledzenek, ezért aki fórumozni akar, az a fenti lenkkel teheti. Ellenkező esetben hamarosan jön az új fórum, egy egyszerűbb, felhasználóbarátabb verzió, ez már kizárólag a jómagam működtetésével, ami remélhetőleg egy még inkább homogén tartalmat fog eredményezni, bízom benne minél több olvasó örömére!

Én már várom, az biztos!

Hogy valami személyeset is írjak, mert hát ez egy blog ugye:), a napokban a konfliktuskezelést igyekszem tanulni. Ebben eddig nem nagyon voltam jó, mert többnyire az időre hagyom a gógyulást, ami nem mindig válik be, ahogy a pillanatnyilagos háttérproblémák is mutatják, de azért ennek is meg van az előnye: a tanulás. Így hát igyekszem erre használni a problémás területeket, amik -ne legyenek illúzióink- vannak bőven. Sokan számolnak be az ayahuasca kapcsán egyfajta morális tanítói jelenlétre több más dolog mellett, ebben lehet is valami. A hétvégi ayahuascázásom még erősen dolgozik bennem, hazudnék ha azt mondanám, hogy teljesen összeállt a kép, de ami egy világos üzenet, az az egység, a természettel, önmagunkkal, másokkal.

Ez persze problémák nélkül se olyan egyszerű, de a gondok azok amik mindenkoron megtesztelik az ember elkötelezettségét, és őszinteségét. Ilyenkor, ha baj van tudunk a leghatékonyabban kifordulni magunkból, vagy jó esetben befordulni magunkba. Már el se tudnám képzelni az ayahuascát például tűz nélkül. Ezt eleddig, amikor otthon tartottam ilyen alkalmakat akkor mindig gyertyával, tértisztításra, az indiánok által is használt gyógynövények égetésével (füstáldozat), dohányégetéssel értem el, de a szabadban, szabad tűz mellett...hát az egyszerűen nem tud ugyanaz lenni! Pláne egy jófajta böj mellett, a lehetőségekhez mérten, és amikor a tradíciók szerint napfelkelte után, az egész végén először(!) iszik az ember vizet hosszú idő után akkor már azt is tudja úgy látni, ahogyan az van. Sajnos itt a panellakások mélyén a becsomagolt kajával, és a többivel olyan messzire vagyunk attól a természettől amiBEN leginkább megtapasztalható ez a csodálatos orvosság, mint Makó Jeruzsálemtől. Sokszor, sokáig csináltam ezeket én is lakásban, és ha újra tél lenne, és szükségét érezném akkor természetesen nem mennék el vágni egy léket a Dunába, de legalább ameddig jó idő van, addig mindenkit bíztatok a látszólagos biztonságot adó kéjgli elhagyására lehetőség szerint. Én több mint egy hónapja is kinn voltam, folyóparton, egy icipici tűz mellett, és nem mondom, hogy nem fagytam szarrá, de az volt életem egyik legnagyobb ilyen élménye, akkor ugyanis sátor sem volt. Láttam a Holdat, a csillagokat. Annyira más ez így! Annyival közelebb éreztem magamhoz az ayahuascát is, annyival könnyebb volt mintegy beágyazódni az engem körülvevőbe, és ez sokkal nagyobb és erősebb (és élőbb!) védelem volt, mint a hét pontos meg a heveder-zár, sokkal személyesebb.

Várom már a látomáskeresést is, hasonló okokból. Nagy valószínűséggel azt nem lesz lehetőségem amolyan Dél-Amerikai módra 4-5nap után ayahuascával megtörni, mert ahhoz azért kell egy szertartást celebráló sámán ereje, de azért így is jó lesz. És már előre érzem, ahogy MÁSHOGYAN fog hozzátenni ez valamit a világképemhez. És még egy jó lehetőség is szembeszállni az instant-egónkkal, akár csak a múltkori böjtöm segítségével. Ezek nem kényelmes dolgok, és noha az ayahuasca sem az, hát egy elég erős medicin, egy elég erős entitás, de azért négy napig kinn lenni a szabadban annyi cuccal, amennyi ruha az emberen van, esetleg egy takaró a hátán, és a pipája, nos az azért nem kis teszt. És nem kis találkozás a belső énnel. Végül is erről szól az egész, nem?

Szembenézni, ismerkedni, elfogadni és feljeszteni jó érzéssel azt amit ott belül találunk.

Több könyvet fellapoztam az utóbbi időben, amiket elolvastam, és találtam bennük közvetlenül ayahuasca témájú írásokat. Természetesen a többi, ugyanazon népek által preferált gyógymódok se kerülik el a jó sorsukat, és megismerheti őket még több ember, de természetesen a leginkább a közvetlenül ayahuascás témákat szeretném megosztani Veletek. Akik még nem olvasták ezeket, azoknak azért, továbbá kedvcsinálónak az olvasáshoz, kutatáshoz, akik pedig olvasták, azoknak biztos vagyok benne, hogy jó érzés, és új ízeket jelentő kihívás, és tanulás újra olvasni őket.

Nagy segítséget kaptam már eddig is ahhoz a néhány cikkhez amit begépeltünk Citrom barátomtól, akinek diktáltam, ő pedig írta. Így tudtunk egy olyan tempóban dolgzni, aminek értelme is van. Nélküle nem ment volna! Terv szerint, ha részt tud további írások publikálásában, akkor hamarosan elkezdjük azt a nem kevés anyagot feldolgozni, amit összegyűjtöttem, megtűzdelve olyan érdekességekkel, amiket tényleg nem sokan ismerhetnek, ezek nem ilyen straight edge sámán könyvekből valók, hanem az ottani kultúrákról szóló utikönyvek, antropológiai írások, és egyéb olyan dolgok, amiken elég valószínű, hogy nincs lehetősége mindenkinek átrágnia magát, de nagyon jó dolgok.

Ezek mellett természetesen lesz szó több különböző tradícionális indián gyógyítási módról, ahogy eddig is. Ez az oldal minden hiteles, az ayahuascával rokonítható gyógyítási, spirituális eljárásnak helyet ad, senkit nem diszkriminálunk, vagy tartunk kevesebbnek. Nyilván a fókusz az ayahauscán van, hiszen ennek szenteltem ezt az oldalt, de azért furcsa is lenne egy lányba szerelmesnek lenni úgy, hogy a családjáról, a szokásairól, a múltjáról és a környezetéről hallani sem akarunk, nem?

Jelentem a fórum újra üzemképes! Én ma kaptam Shancytól a jó hírt, hogy olvasgatta, mivel egy ideje nem tudok én se belépni. A hiba továbbra se tudom mi volt, többen kerestetek hackertámadásokkal kapcsolatban, én ezekhez nem értek, és nem godnolom, hogy bárkinek fontos lenne, hogy ne működjön az oldalunk. Aki nem ismeri/szereti ezt a témát annak azért, aki pedig igen, az nem hinném, hogy bármi okból korlátozni akarná a többi embert abban, hogy erről beszélgethessenek.

Az utóbbi időben megszaporodtak a személyes ügyeket tárgyaló bejegyzések, ezzel kapcsolatban úgy döntöttem, hogy lesz egy vita szoba, ahol meg lehet beszélni a dolgokat. Pont egy most tárgyalandó dologtól tanultam meg azt, hogy néha egyszerűen elmúlnak, beforrnak a sebek, de van amit az idő se gyógyít, és csak tovább mérgesedik, s aztán azon kapja magát az ember, hogy gáz van, és már sehol sincs az a gyógyító energia, ami az ayahuasca, és általában ezeknek a tradícionális törzsi gyógymódoknak a sajátja. Szóval lesz cenzúra. Pont a téma érintetlensége és érinthetetlensége miatt. Ha valaki rátalál az oldalra, mert szeretne valamit találni magyarul a témában, akkor ne a torzsalkodást lássa! Arra lesz egy külön szoba, ahol lehet értelmes ember módjára vitatkozni, és megbeszélni a dolgokat anélkül, hogy mindenféle marhaságokat feltételeznénk a másikkal kapcsolatban. A hinduk szerint a jelen kor (kali yuga) az a félreértések és nézeteltérések kora, és ha komoly szándékunk a gyógyulás, bármiféle hiteles, működő, eredményes úton, akkor komolyan kell ezt venni. Akár a "belső csapaton belül" vitaesteket is lehet tartani, ha van rá igény. Miért ne? Miért kellene azt játszanunk, hogy mindenben egyet értünk? Nem founk soha mindenben egyet érteni, de ezeknek a dolgoknak a megbeszélésére vannak normális módszerek. És így akkor elkerülhető az, hogy feltételezésekbe bocsátkozva haragudjunk bárkire. A düh egy nagyon veszélyes dolog, az egóba kapaszkodva pedig főleg. Azok akik ezt az oldalt olvasság, ez a téma érdekli őket, azok mind egytől-egyig, és ezt garantálom, egy jó életre vágynak, és készek is tenni érte, no és főleg készek félretenni a sértettségüket. Komoly betegségek ezek! Nem lehet fél vállról venni, különben már be is csapja magát az ember, és kezdi előlről a bulit. Akik ezeket az ősi utakat járják, bármilyen mértékben vagy formában is, azoknak céljaik vannak. De gondjaik, és félreértéseik is. És készek ezekkel szembenézni, senkire nem hárítani, és mindent megtenni az igazság érdekében, ember módjára.

Szóval erre lesz az az egy szoba.

A többiben pedig továbbra is sok-sok érdekes dolgot lehet megvitatni, hiszen az ayahuascának ezer arca van, ahogy egy jó barát, Hilario Chiriap mondta: ez egy misztikum, amit senki se képes kiismerni. Legfeljebb érezni, hogy egy igazi, egy helyes, egy őszinte út, és a legnagybb munka az után, hogy elkezd rátalálni az ember a maga ösvényére, az, hogy rajta is maradjon.

PÁLMAI KATALIN

A TÁLTOS - SÁMÁN KOZMOLÓGIA, A SÁMÁN KÜLDETÉSE

Kozmológia

A sámánizálás legkevesebb húszezer, de talán több, mint kettőszázezer éves múltra tekint vissza. Az egész világon elterjedt, minden kontinensen megtalálható, napjainkban is élő valóság. Jelenleg a nyugati kultúrában a reneszánszát éli. A sámán rítusok, szimbólumok nagyon sok hasonlóságot mutatnak az eltérő népeknél. A mai napig szinte változatlan formában maradt fenn Ázsiában (Szibéria, Mongólia, Tibet), Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában.
A sámánizmust nevezhetnénk kőkorszaki pszichoterápiának is, melyben a zene, az ének, a tánc és a meditáció együttesen van jelen.
A világegyetem felosztása a sámánizmusban hármas: az alsó világ a földi erők szellemvilága, a felső az égi erőké, a középső világ - az ember lakhelye,- hagyományos világunknak nem hétköznapi változata. Mindhárom világ szellemvilág, tértől és időtől független, közvetlenül nem érzékelhető, de realitással bíró. Ez az un. nem hétköznapi realitás, szemben az érzékelhető hétköznapi realitással. A középső világ közepén, a Föld köldökén emelkedik az égig érő oszlop, világfa, tejút. E függőleges tengely (lehet folyam is) köti össze a világokat. Az északi Sarkcsillagnál levő nyílás ad lehetőséget az átjárásra. A csillagos égbolt a nagy sátor. A sátor a védelem szimbóluma, tehát a felső világ isteni védelmét is sugallja. A fa, mint egyetemes szimbólum közismert. Az életet az élő fa, a halált a száraz fa jelképezi. Az örök fejlődés és növekedés, a folytonos megújulás, melynek gyökerei az alsó világba nyúlnak, törzse a középső világ, koronája a fölénk boruló égbolt sátor, gyümölcsei a csillagok és a planéták. Időben a múlt, jelen, jövő vertikális hármasságát jelképezi, de értelmezhető a tudattalan, tudatos, felettes én freudi aspektusából is. Az id - ego - szuperego vonatkoztatható az alsó, középső és felső világra is. A fa a sámán kozmológiában sámánfává lényegült át, melyen keresztül közlekedik a sámán lélekutazásaikor. Figyelemre méltó a fa és a sámán szimbolikus azonossága: mindkettő közvetít a világok között A sámán világfa út, a sámán küldetése utazás. A legtöbb ma használt pszichoterápiás módszer
gyökerei a sámánizmusban vannak. Emiatt sok a hasonlóság a sámániznus és a mai kurrens pszichoterápiák között.

Pszichológiai párhuzamok

Pszichológiailag a sámánutazást úgy is magyarázhatjuk, mint "belső utazást" a tudattalanba, vagy a "felsőbbrendű én"- hez, de nevezhetjük meditációnak is. A sámán szemlélet azonban nem ad hitelt az ilyen magyarázatoknak. E felfogás szerint kétségtelen, hogy a nem hétköznapi realitás, a szellemvilág paralel létezik a hétköznapi realitással, mely a tudat számára hozzáférhető, előbbi azonban elménktől független.
Érdemes itt kitérni JUNG - ra, amennyiben a szellemvilágot mint a kollektív tudattalant (továbbiakban: KTT) értelmezzük, amely elválaszthatatlan az archetípus-tantól. A KTT határtalan, a kozmikus meg nem nyilvánult ős energiáig nyúlik vissza. A KTT tiszta, kvalitás nélküli energia, erő és nem érzelem. Az archetípus a személytől függetlenül létezik. Az ember már archetípusokkal születik, melyek a psziché autonóm részei, a tudattalan tartalmai és egészségeseknél mint álmok, vagy víziók érvényesülhetnek. Pszichotikusoknál azonban elárasztják a tudatot, sámáni megfogalmazásban a hétköznapi és a nem hétköznapi realitás keveredik. Gyakran használják elmebetegekre a megszállott (szellemektől megszállott) kifejezést is.
Az őskép funkciója, hogy energiát hoz fel a tudattalanból, megjelenése képben a szimbólum, mely akár pozitív, akár negatív erőt képviselhet. A KTT tehát energetikailag hat, töltése az ember aktuális állapotától függ és a tudatra hatást gyakorol.

A sámán küldetései, sámánutazások

A sámánizmus középpontjában az erő (energia) áll. A sámán küldetése az ember a természet és a természetfeletti harmóniájának a megteremtése. A sámán szó eredete Szibéria (evinki törzs), jelentése: "aki tud". Boszorkány-doktor, gyógyító ember, varázsló. Minden népnek külön neve van a sámánra, a magyarban táltos.
A táltos szárnyas ló. Maga az elnevezés több mindent foglal magába. A dob segítségével, annak hangzásával eggyé válva lovagol, szárnyal fölfelé a sámán szárnyas lován a felsőbb világokba. A táltos tehát egy szóban utal a személyre és annak tevékenységére is. A sámán olyan férfi, vagy nő, aki szándékosan megváltoztatja tudatállapotát, abból a célból, hogy egy másfajta (nem hétköznapi) realitásban tegyen utazásokat, hogy erőt és tudást nyerjen ezek által. A küldetés végén azzal tér vissza, hogy felhasználja ezt az erőt és tudást önmaga és mások segítése céljából. A klasszikus sámántechnika kulcsa tehát az utazás a nem hétköznapi realitásba, melyet hagyományosan világszerte használnak és megtanulható, ill. használható nyugatiak számára is. Az animista felfogás szerint minden élő, létező lélekkel bír és minden élő ezen lelkek által kapcsolódik. Mindannyian tengerek, ég és Föld. Az ember két lélekkel bír, az egyik a testtel, az élettel kapcsolatos és csak a halállal hagyja el a testet, míg a másik könnyen kilép az ember testéből és álmodáskor, ill. lélekutazáskor tapasztaljuk távozását. Az animizmus és a léleknek ilyen értelmezése ugyancsak a sámánizmus alapját képezik. A sámáni tudatállapotban - mely nevezhető módosult tudatállapotnak, transznak is, - tett utazások során tapasztaltak leginkább az álomképekhez hasonlót, melyeket a sámán reálisnak érzékel, képes tudatosan követni, kontrollálni az eseményeket, közbelépni, vagy irányítani azokat. A módosult tudatállapot elérése fokozatos. A transz mélysége különböző lehet az egészen könnyűtől az egészen mélyig. A tudatállapot megváltozását csörgőzés, éneklés, táncolás hívja, ill. segíti elő a dobszó tartja fenn.
A sámán a tapasztalását soha nem tekinti fantáziálásnak, vagy a képzelet termékének, hanem valóságosnak. Mindennek tudatában van, ami az utazás alatt történik. A természetfeletti világban rendelkezik olyan szellemi képességekkel, mint pl. a repülés, az átváltozás, tér-idő átlépése. A transzállapot tehát nem tudatvesztés, vagy kontrollnélküliség. A személy egy halvány szálon mindig kapcsolatban marad a hétköznapi realitás fizikai, anyagi környezetével, ahol éppen tartózkodik. Egy utazás néhány perctől akár órákig is tarthat.
Az alsó világba való leszállás (egyben az önmagunkba történő lemerülés is, belépés a KTT határtalanjába), történhet fa gyökerén, vagy sziklarepedésen át, ill. bármilyen földnyíláson keresztül. A felső világba a fa lombozatán átjuthat fel, vagy füsttel szállhat fel a sámán.

Beavatás

A leendő sámánt gyakran spontán módon hívják a szellemek. A mi kultúránkban ezek a tapasztalatok néha mint testen kívüli élmények jelentkeznek, vagy mint pszichotikus epizódok, vagy mint nagyhatású álmok. Van, amikor ezeket a tapasztalatokat, élményeket betegség kíséri. A beavatás valójában kemény fizikai és pszichikai megpróbáltatás is egyben. Amikor ez megtörténik, a hagyományos társadalmak törzseinél egy tapasztalt sámánt kérnek fel, hogy tanítsa meg az újonnan beavatottat a sámán útjára. A tanítás főleg a tanulási helyzetek megteremtéséből, kijelöléséből áll, mivel a valódi tanár az Univerzum. Minden sámánnak megvan a saját közvetlen kapcsolata a szellemek bölcsességéhez. Ezek a nem hétköznapi tanítások képekben, szimbólumokban, vagy szavakban jelennek meg. A sámántanuló feladata ezek mélyebb jelentésének megértése és hasznosítása a hétköznapi realitásban.
A beavatás, vagy a tanulás során a sámán találkozik segítő szellemeivel és szellemi tanítóival. A segítők gyakran állat alakban jelennek meg. Ezek az erőállatok, melyek nélkül a sámán nem sámán. Az erőállat egyszerre védi és szolgálja őt. A táncot és az éneket is gyakran a segítőjétől kapja. Mindannyiunknak vannak segítő szellemei. A különbség a sámán és az átlag ember között az, hogy a sámán tudja hogyan kerülhet velük kapcsolatba és hogyan dolgozhat velük együtt. A sámán csak akkor sámán, amikor sámánizál, különben társadalmának rendes tagja.
A sámán gyógyítás alapgondolatai, szimbolikája
A sámán legfőbb munkája mindig a gyógyítás volt. A sámánizmus megértésének és különösen a gyógyításnak a középpontjában az erő áll. Az erő mint energia jelenik meg (ld. jungi KTT), az Univerzum energiája, ereje.
Hagyományosan a sámánizmus a betegségeknek két fő okát látja:
1. a betegbe valamilyen nem kívánatos erő (energia) kerül, valami, aminek nem kellene ott lennie,
2. vagy hiányzik valami a betegből, aminek meg kellene lennie. Ez az erővesztés.
Sámán szempontból mindennek van szelleme, így ez a betegségekre is áll. Az első esetben a sámán feladata, hogy kimozdítsa, eltávolítsa a betegből a betolakodó erő, a betegség szellemét.
A betegségek fő okozója a szeparáció mind a szó szoros, mind annak átvitt értelmében (pl. elszakadás a környezettől, a természettől, emberi kapcsolatoktól, vagy a betegnek önmagától akár). A szeparáció, mint erővesztés jelenik meg, kimerülés, energiahiány. Az így támadt résen képes bejutni valamilyen nem kívánatos betolakodó erő, a betegség, mintegy kitöltve az erővesztés miatt keletkezett űrt.
Amikor valaki erősnek, energiateltnek érzi magát, akkor jó a kapcsolata az Univerzummal (az emberekkel, a munkájával, a természettel, a bolygókkal), tehát az univerzális erővel telített, nincs hely a betegségek számára. Az ember hallgat szellemi segítőire, amit a hétköznapokban úgy élünk meg, mint intuíciót, bizalmat, reményt. Az erővesztés legszembetűnőbb tünete a bizalom hiánya, ami nem egyenlő a félelemmel. Az erővesztés manifesztálódhat abban, hogy "rosszul mennek a dolgok", vagy "ma semmi nem sikerül". Természetesen mindannyiunknak vannak ilyen napjai. Lehet ez figyelmeztető jel de, ha hosszabb ideig tart az erő elvesztéséhez vezethet, amit kísérhet depresszió, vagy betegségre hajlamosíthat. Gyakran elég az erő visszatérítése majd visszaadása és a beteg talpra áll. Mielőtt a lélekvesztésről beszélnék, elkerülhetetlen a lélek sámánisztikus definiálása: a lélek anyagtalan esszencia egy személy életében, spirituális elv emberi lénybe testesülve. A lélek kitágulhat, vagy összehúzódhat, helyet .változtathat térben és időben, vagy többdimenzionális lehet egyszerre.
A lélekvesztés az erővesztésnél súlyosabb. Ez lehet az okozója komoly, olykor halálos betegségeknek. A lelkünktől való szeparáció eredményezheti, hogy testünktől is idegennek érezzük magunkat, ill. a környezetünktől, vagy magától az élettől.
Hogyan történik a lélekvesztés? Általában valamilyen traumatikus élmény hatására, vagy valamilyen hosszasan fennálló tarthatatlan helyzet miatt (elnyomorító életkörülmények, testi, vagy szexuális brutalitás, életet fenyegető betegség, sérülés, baleset, de lehet viszonylag kis trauma is, pl. hogy egy gyerek leesik a bicikliről).
Ilyenkor az eseményhez kapcsolódó érzések, érzelmek leválnak, (a tudattalanba süllyednek) a túlélés érdekében. Sámáni megfogalmazás szerint a lélek egy része elhagyja a testet, az, amelyik fizikailag és/vagy pszichikailag kapcsolatos az incidenssel.
Ezért vészelhető át, élhető túl komolyabb károsodás nélkül a traumás élmény. Az ilyen ember tehát mintha ott sem lenne a trauma történésekor, - az eseményhez kapcsolódó érzelmek automatikusan kizökkennek a tudatból. Úgy tűnik, hogy ez veleszületett válasz a szervezet emocionális túlélésére, védekezés. Az ilyet mint disszociációs érzést írják le az érintettek. Pl.: egy súlyos műtét után: "soha nem éreztem, hogy valóban visszatértem az anesztéziából", vagy baleset során az extrém fájdalomtól szenvedő sokkos állapotba kerülhet, így hagyva el a tudatos realitást. Szét-, vagy megosztottság ill. hiányérzet jellemezheti ezt az állapotot.
A lélekvesztés további módjai, ha elrabolnak egy lélekrészt (felbomló párkapcsolat, szakítás), vagy mi magunk adjuk oda lelkünk egy részét (pl. hiábavaló kísérlet egy kapcsolat fenntartására). A lélekvesztést a nyelv is kifejezi: amikor egy halott viszi magával a lelket: "a feleségem halálával mintha egy részem vele halt volna." Az elhagyott szerelmesnek "ellopták/összetörték a szívét/lelkét". Heves vita is vezethet lélekvesztéshez, amikor a vesztesnek csak a düh marad, aki ilyenkor önuralmát, vagyis lelkét veszti. Az eltávozott lélekrészt sokan igyekeznek kitölteni alkohollal, drogokkal, túlevéssel, vagy fokozott szexualitással. Mindezek jól ismertek a pszichoterápiás gyakorlatból.
Az erő- és lélek-visszatérítés speciális sámánmunka, a sámán gyógyítás alapvető gyakorlati technikái, melyekre jelen keretek között nem térhetek ki. A mai, XX. századvégi sámánok köznapi emberek, akik munkájuk mellett gyógyítással is foglalkoznak. Mindenki végezhet sámánmunkát, megtanulhatja, de a gyógyító sámán útját csak kevesen választják.
A sámánmunka lehetőség, hogy direkt módon lépjünk kapcsolatba az Univerzum erőivel, melyet mindig a legjobb úton - módon kell felhasználunk a Föld és teremtményei számára.

forrás: www.freeweb.hu/nepmuveszet/oldalak/tanulmanyok/Palmai-taltos-saman.html

Beszélgettem barátokkal, akikkel eddig valahogy nem merült annyira fel a közös munka, de most egyként ajánlotta fel a segítségét több ember is, ki ebben, ki abban. Ez nagyon jó érzés! Akikkel szerettem volna együtt csinálni ezt az egészet, sajnos nem érnek rá, és ez ahogy tudhatjátok is (eleget nyafogtam már erről:)) elég sok munkába kerül. Na mindegy, akikkel jó ideje tartom a kapcsolatot, többen is, most megajánlottak ezt-azt. Nagyon köszönöm nekik! Főleg a Ti nevetekben, mert annak a párszáz olvasónak szól ez a téma, nem nekem. Én ellennék egyedül is, higgyétek el!:)))))

Ezzel együtt is nagyon jó látni, ahogy alakulnak a dolgok. Valahogy sose akartam, hogy ez egy "népszerű" téma legyen, és ahhoz képest már így is túl sokan tudnak az ayahuasca gyógyításról, mint ahány embernek kellene. Nem mint ha bárkit korlátozni kellene, de ez azért nem egy olyan fősodrású téma, mint például Csernus doki vagy Feldmár pszichológusi munkája. Az én vágyam az, hogy akiket érdekel ez a téma, azoknak legyen egy hely. Emiatt jött létre anno a fórum is. Ez sajnos kenyértörés miatt nem fog tudni fennmaradni, mert egy elég nehéz programot kellene igen csak elsajátítani, és akkor már egyszerűbb egy újjal, megújulva kezdeni. Ez nem sokára be is fog következni, úgyhogy nagy dolgok következnek!

Van más titkos terv is másokkal együtt, azokról pedig majd ha már nem lesznek titkosak!:)

Többen kérdeztétek, hogy mi van a fórummal, mert nem működik a www.ayahuascareality.hu oldal. Többen hackertámadásra gyanakodtak, elég sokan meg is kerestek ezzel. Nos ami a tény, hogy nem tudok semmit, de azt nagyon!:) Szóval nem hinném, hogy az oldal ezért állt le. Most nemrég volt vele egy kis gond, én megkérdeztem az Ogrét, és azt mondta -remélem pontosan mondom, nem annyira terepem a téma- hogy az új szerverre telepítéskor valami nem jól lett telepítve, ezért instabil az amúgy stabil fórum.

Sajnos ezzel együtt is felkerült a try.hu-s oldalra egy levél (természetesen komment lehetőség nélkül), ami a személyes ügyeinket tárgyalja. Erre itt nem szeretnék reagálni, mert a személyes dolgok azért személyesek, hogy az ember úgy kezelje őket. Ez az oldal azért jött létre, mert szívügyem ez a téma, és ezért is akarok/tudok ennyit dolgozni vele. A magánéletem az a magánéletem, sajnálom, hogy ezt nem sikerült így intézni.

Ma fedeztem fel, hogy a daath-on is írt valaki a nevemben egy bejegyzést, hasonló a szituáció. Bárkivel szívesen leülök egy jó mate mellett megbeszélni, ha van valami félreértés. Azt remélem ez az egymás nevében vagy egymásról írogatás ezzel véget is ér, normálisan megbeszélve a dolgokat.

A másik infó: új fórum lesz. Ez részben a fenti dolognak köszönhető, Egyrészt nem értek az azt felépítő joomla programhoz, másrészt pedig többen is hozzáférünk, és én most szeretném a dolgokat úgy csinálni, hogy egy még jobb, szebb fórumunk legyen! Másik csapat fogja a technikai részét intézni, az továbbra sem az én terepem. Mindenkinek szeretném megköszönni az eddigi áldozatos munkáját, és sikereket kívánni a saját projectekhez, én magam is igyekszem a legjobbat kihozni a dolgokból.

Reméljük a személyes dolgok pedig visszamennek a személyes szférába, és az ayahuasca témát megillető méltósággal tudjuk intézni a dolgainkat, hiszen ez az egész a változásról, a gyógyulásról szól, arról, hogy valahogy emlékezzünk kik vagyunk és hova tartunk. Ez aztán "bevonzz" egy egész életet. Kinél milyet, nyilván az ember, mindenki a legjobbra törekszik, aminek nyoma kell, hogy legyen a cselekedeteinkben is, ahogy élünk, és ahogy a könnyű, szép, és az elkerülhetetlen nehéz pillanatokat kezeljük.

Egy igazán megindító beszámolót küldött egy barátom. Más országokban tartanak autentikus ayahuasca szertartásokat, igaz, a maga diszkréciójával, így ezt is ebből a forrásból kaptam. Természetesen web-címet, ország nevet, és időpontot nem fogok írni, legalább is ide nyilvánosan biztosan nem!:)

Mindenesetre szeretnék minél több és minél építőbb írást betenni ide, és remélem mások is ezt teszik, így mindannyian gazdagabbak leszünk. Az előző bejegyzés tárgyát képező félig-meddig behackelt levelet is ezért nem hagytam meg. Egyrészt sajnáltam volna, ha rosszul érzi magát az illető, nagy valószínűséggel már az elküldéskor megbánta, másrészről meg leírhattam volna mellé idézetekkel tarkítva a tényeket, de ki a francnak kell egy brazil szappanopera? Az nem épít semmit, én meg jó, hasznos dolgokat akarok. Köszönet Pete-nek a beszámolóért!

Sziasztok!

Egy nem régi ayahuasca élményemet szeretném megosztani Veletek.

Kezdett sötétedni, mikor a helyszínre értünk, emberek pakolgattak, beszélgettek, rendezgették a dolgaikat, én meg kicsit elkezdtem félni, mert most már tényleg elérhető közelségbe került ez a szertartás, és elgondolkodtam, hogy valóban szükségét érzem-e annak hogy itt legyek, stb. Bepakoltunk a jurtába, elrendeztük a helyünket, lassan meg is érkezett mindenki, a sámán, a fia, és a segítőjük is. Először a szervező beszélt a szertartásról, apró szabályokról, majd a sámán elkezdte a szertartást. Először áztatott dohányt vitt körbe, aminek a levét a tenyerünkből tudtuk felszívni az orrunkba, ez elég jó hangulatot teremtett, felrázta az egész társaságot. Aztán az ayahuascát vitte körbe, mindenkinek adott egy pohárral. Meglepő módon nem volt rossz íze, sokkal rosszabbra számítottam. Elég gyorsan elkezdett hatni, néhány perc múlva már kezdett valami megváltozni, amiről eleinte azt hittem, hogy csak odaképzelem, mert ez még nem lehet a gyógyszer hatása, de fokozatosan erősödött ez a valami, és mivel néhányan már kb 10-15 perc után hánytak, egyértelművé vált, hogy ez már az. Valami sokkal erőszakosabb, agresszívebb indulásra számítottam, nem ilyen lágyra, közben meg valahogy mégis nagyon erősen vitt bele dolgokba.

Elég ijesztő, és elég sötét kép volt, amikor az egyik srác, még az elején odatérdelt a tűz elé, és végtelenül magányosnak látszott, és a tűz közelsége ellenére is úgy tűnt, hogy fázik, mint a világvége utáni utolsó ember, a faj utolsó egyede, akinek már semmije sem maradt, talán csak várhatja a halált, és vele együtt valami örökre eltűnik. De ebben a képben ott volt az első ember is, az első tűzzel, ezek voltak az első lépések, innen indult az egész emberiség, és fontos, hogy emlékezzünk arra, hogy honnan indultunk, mert csak így tudjuk igazán értékelni azt, amink van. Aztán körülnéztem, és egy menekülttábornak tűnt a jurta belseje, emberek voltak szorosan egymás mellett, akiknek most nincs semmije, csak valami ruha, néhány takaró, és önmaguk, amivel most kénytelenek lesznek szembenézni, mert azok a hétköznapi kiskapuk bezáródtak, amik megkülönböztetik az embereket, pl tárgyak, birtokolt dolgok, életkor, múltban elért dolgok, stb.

Úgy érzem, hogy a sámán azért jött el hozzánk, hogy mutasson, megosszon velünk valamit, egy élményt, vagy látásmódot, ami az ő számára fontos, mert az életben amúgy is arról beszélünk, azt tesszük, ami számunkra fontos, és a bennünk lévő dolgokat szeretnénk a világban is látni. A saját élményem alapján, amit szerintem elhoztak, az az élet szeretete, és az egymás iránti tisztelet, elfogadás. Az élet lényege az, hogy adjunk magunkból valamit egymásnak, mint valamilyen ajándékokat, mert ez a legtöbb, amit tehetünk, ettől válik az élet igazán élővé, a kapcsolatoktól, mert egyébként ezek nélkül az ember csak egy elszigetelt, magányos lény. De az is fontos, hogy el tudjuk fogadni ezeket az ajándékokat. Viszont erővel nem lehet adni, és nem lehet kapni, éppen ezért ajándékok ezek a dolgok, az együtt töltött idők, az együtt töltött életek. És azoknak kell adni, akikkel éppen együtt vagyunk, együtt élünk ezen a bolygón, növényekkel, állatokkal, emberekkel, mint egy nagy családban, ahol mindenki egyaránt fontos. Viszont ahhoz, hogy együtt lehessünk, hogy egy közös célban, az életben, a közösségben együtt tudjunk lenni, ahhoz valahogy oda kell jutni, és ehhez szembe kell nézni dolgokkal, és ezt csak egyedül tudjuk megtenni, mert csak saját magunk tudjuk, hogy milyen belső ellenállásaink vannak, amik meggátolnak minket. Furcsa módon nem tudtam együtt érezni, sajnálni a körülöttem lévő embereket, annak ellenére, hogy láttam, hogy nagyon szenvednek, mert úgy éreztem, hogy igazán nem tudnék nekik segíteni. Úgy éreztem, hogy van egy létező cél, ami felé mindannyian tartunk, és majd mind oda is fogunk érni, de én nem tudok odamenni más helyett, mindenkinek a saját útjain kell odajutnia. Olyasmi, mintha mindenki most kezdene el megtanulni biciklizni, és van akinek nehezebben megy, de nem ez a lényeg, hanem hogy majd ha mindenki megtanult, akkor együtt tudjunk menni valahová, és együtt legyünk. Valahogy azért mégis szerettem volna nekik segíteni, szerettem volna összeszedni a zacskókat, hogy legalább a környezetüket tegyem jobbá. Amúgy is a cselekvés az, amivel ki tudunk mutatni, át tudunk adni dolgokat, és nem elég csak gondolatban átélni valamit, eljutni odáig, hanem meg is kell tenni. A cselekvés az, amivel olyanná tudjuk formálni a dolgokat, a világot amilyenné szeretnénk, nem a gondolkodással. Fontossá váltak a hagyományok, mert hagyományok által tudunk kapcsolatba lépni, üzenni egymásnak, és az életünkön túlra, a következő generációknak is el tudunk juttatni számunkra fontos üzeneteket, úgy, mint ahogy ezt a szertartást is kialakították, létrehozták, hogy majd más is részt vehessen benne, csatlakozhasson egy eszméhez, irányhoz, és hasznára válhassanak olyan dolgok, amik előtte már mások számára is hasznára váltak. Ezt a dolgot kiterjesztve minden hagyományokból áll, minden eszköz, minden nyelv ugyaninnen, egyetlen szándékból indul, valakinek a szándékából, hogy a maga számára, és a többiek számára is megmutasson, megkönnyítsen dolgokat azzal, hogy létrehoz valamit, és lehetőséget adjon ezek alakítására, javítására, jobb felhasználására. A sámán tanította a fiát, és a fia kicsit másképp csinálta a dolgokat, de nem jobban, vagy rosszabbul, csak másképp, és úgy láttam, hogy elfogadják egymás különbözőségeit, mert a céljuk, és a szándékuk közös, és igazából ez a fontos, épp ezért nem volt zavaró, hogy az ayahuasca egy műanyag üvegben volt, mert fontos az ésszerű alkalmazkodás, és a túlzott, merev ragaszkodás sokkal károsabb lehet. A tisztelet az, ami fontos, hogy megtiszteljük azokat, akik akár az ezer évvel ezelőtti szertartásokon részt vettek, az ő bizalmukat, tiszteletüket vigyük tovább.

Aztán valahogy előkerült az egész életem, elég sokszor végigpörgettem az elejétől a végéig, és azt találtam, hogy rendben vannak a dolgaim, mert ugyanazokat a dolgokat teszem, azokat tartom fontosnak, ugyanaz a célom, szándékom, amiket néhány évesen fontosnak tartottam, és talán először büszke tudtam lenni magamra, hogy eddig kitartottam magam mellet, és a nehézségek ellenére nem cseréltem el, áldoztam fel magamat pillanatnyi előnyökért. Eddig úgy gondoltam, hogy én csinálom rosszul a dolgaimat, én hibázok, és ezért nem tudok úgy részt venni dolgokban, mint mások, és magamat a többi ember alá rendeltem, de most már egyenrangúnak érzem magamat a többiekkel. A sámán egyébként a hangszerekkel direkt arra játszott, hogy újra végignézzem magam, rövid, ismétlődő dallamokkal, vagy kihagyott, néha hamisnak tűnő hangokkal, mintha hibákkal keresett volna bennem hibákat, viszont ha valamit eldöntöttem magamban, akkor az ismétlésekkel újra elővette, hogy biztos úgy van-e, ahogy gondoltam, nem hagytam-e ki valamit, minden részletet meg mertem-e nézni? Hanghallucinációk is voltak, ezek is visszhangzottak, és ha valamit eldöntöttnek éreztem, akkor még rengetegszer visszakérdeztek, hogy biztos hogy így van-e, és nekem is rengetegszer őszintén ki kellett mondanom ugyanazt a választ.

A szertartás második felében kezdtem kicsit rosszul lenni, teljesen erőtlen voltam, kimerült, nem hittem, hogy innen fizikailag van visszaút, égett a gyomrom, éhes voltam, ezért hánytam, amitől jobban lettem, és ez magával is vitt néhány apróbb fizikai félelmet, aminek azért örülök.

Aztán ilyen hülye, fölösleges, szerintem értelmetlen gondolatok kezdtek jönni, ilyen „mi van, ha” jellegű dolgok, pl mi lenne, ha ez vagy az látna most, vagy hogy a testem hozzám tartozik-e, én irányítom-e, tényleg létezik-e, mi van az élet előtt és után, mi lenne, ha most meghalnék, vagy rosszul lennék, ilyesmik. Persze ezek is lehetnek érdekes dolgok, ezekről is lehet gondolkodni, de ezek inkább csak játékok, ezeknél sokkal fontosabb az élet, a létezés, ez a dolgok alapja, és ezek a kérdések az élet megjelenési formáiról szólnak, nem az életről. Azért belementem néhány ilyen dologba, de igazán nem tudtam fontosnak tartani ezeket, mert a lényeg az, hogy most élek, és most van lehetősségem arra, hogy adjak, és kapjak, és fölösleges jelenleg nem létező körülményeken elmélkedni. Úgy láttam, hogy csak egy oldal van, az élet oldala, és minden más dolog, pl félelmek, rossz dolgok, csak elmélet, és igazából nem léteznek, inkább csak lehetőségek, létrehozható dolgok, amik létezővé is válhatnak, de miért hoznék létre rossz, negatív dolgokat, ha ugyanúgy létrehozhatnék jót is?

A sámán fia az egész szertartás alatt nagyon szépen rendezte a tüzet, a parázsból formákat rakott ki, és mindezt fölösleges mozdulatok nélkül, nagyon gyakorlatiasan tette. Ahogy a sámán a hangszerekkel játszott, teljesen természetes volt, mintha csak saját magának zenélt volna, a saját kedvére, szórakoztatására, és mindegy volt, hogy hallja-e valaki vagy nem, önmagát teljesen felvállalva, könnyedén zenélgetett és énekelt. Mindkettejük mozdulatai nagyon gyakorlatiasak voltak, egyszerűen csak tették a dolgukat, nem volt semmi fölösleges cselekvés, hókuszpókusz, vagy valamilyen misztikussá tevő eszköz.

Aztán reggel lett, rengeteg köszönet hangzott el, a helyért, a szervezésért, a sámán és segítői eljöveteléért. Kaptunk egy pohár vizet, majd körbementünk, jó reggelt kívántunk, és megöleltük egymást. Kissé meglepő volt, hogy még mikor megérkeztünk, volt pár ember, akiket zavarónak éreztem, nem tartottam őket szimpatikusnak, de reggelre valahogy őket is el tudtam fogadni.

Ami számomra a hétköznapokban is felhasználható haszna ennek a szertartásnak, talán az, hogy megteszem azokat a pár perces dolgokat, amikre sosincs idő, viszont megkönnyítik az életet, például akkor mosogatok el, amikor kell, rendet rakok, rászánom az időt bizonyos dolgokra, nem csak átrohanok rajtuk, valahogy megtisztelem magamat a saját figyelmemmel, és ezeket nem erővel teszem, vagy valamilyen kötelezettség miatt, hanem mert ezektől tényleg könnyebb lesz az életem. Persze csinálhatnám úgy a dolgaimat, ahogy eddig is, és nem történne semmi, de egyrészt akkor fölösleges volt ez az egész, másrészt meg ha valamit már mondjuk százszor átéltem a szertartás alatt, és százszor beláttam, hogyan lenne helyes tenni bizonyos dolgokat, akkor most ezzel az egy dologgal rontsam el azt az előző százat, pont most legyek hanyag, és ez az egy dolog tényleg annyira nehezemre esik, hogy megtegyem? Az emberekkel kapcsolatban is erre próbálok figyelni, hogyha akkor annyi idegen embert el tudtam fogadni, akkor most ezt az egyet, akivel épp kapcsolatba kerülök, őt miért nem tudnám?

Ami meglepő volt, hogy a psylocibin gombától is ugyanezeket a tanításokat kaptam meg, csak azokat valamiért nem tartottam be, talán valami apró dolog hiányzott, vagy csak egy megerősítés, hogy tényleg így mennek a dolgok. Viszont ez a két, kicsit különböző stílusú tanító szerintem nagyon jól kiegészítik egymást, az élmények értelmezése könnyebbnek tűnik a másikra való emlékezéssel.

Ennyit szerettem volna megosztani, talán vannak benn más számára is használható részek, tanulságok.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Most szólt egy barátom, hogy olvasott egy kedves levelet egy valaha admin jogot kaptt baráttól, akinek valami gondja van velem, és ahelyett, hogy ezt személyesen mondta volna el, elküldte ezt a levelet a blogomra. Ami nem nagy gond, mert aki csak szólt röhögött az egészen, csak nem értem.

Na mindegy, most már ezt is tudjuk.

A lényeg, hogy ha valakit érdekel az egész, akkor szívesen beszélek erről, nyilván a másik fél jelenlétében.

Az üzengetésektől, behatolásoktól meg remélem mindenki megkímél a jövőben.

A Francia Higiéniai Társaság 1909-ben közzétett megállapítása szerint: ''A yerba maté növeli a testi erőt, erősíti az izomrendszert, segít a nehézségek elviselésében. Egyszóval, biztos segítség.'' A maté hasznát ekkor ismerték fel és el a franciák, mondhatnánk: Európa, de termőhazájában - Dél-Amerikában - évszázadok óta tudnak róla. A Pasteur Intézet és a Francia Tudományos Akadémia egy kutatócsoportja 1964- ben arra a merész következtetésre jutott, hogy a maté gyakorlatilag az élet fenntartásához szükséges valamennyi vitamint tartalmazza. Sok népszerű gyógyszerben, valamint kereskedelmi gyógyászati termékben használják a központi idegrendszert serkentő, vizelethajtó és reumát megelőző szerként.

Az Ilex paraguariensis
A maté egy teaféle, amelyet főleg Argentínában, Uruguayban, Paraguayban és Dél-Brazíliában fogyasztanak. A gyógyteát egy évelő fa, az Ilex paraguariensis szárított leveleiből és szárdarabjaiból főzik. A maté név a quicha indiánok ''mati'' szavából ered. Ez a szó tököt, sok helyütt tökfejet jelent, s arról vall, hogy az indiánok és példájuk nyomán a gyarmatosítók ivótökből fogyasztották ezt a teát. Tudományos nevét (Ilex paraguariensis) Auguste de Saint Hilaire adta 1822-ben.
Ez a fa az Aquifoliceae (magyalfélék) családjába tartozik, s kizárólag a déli szélesség 10. és 30. foka között él meg a Paraná és a Paraguay folyók medencéjében. A felső Paraná-vidék, Dél-Uruguay és Argentína északkeleti részének tipikus szubtrópusi növénye, amelynek melegre, nagy páratartalomra és legalább évi 1 500 mm csapadékra van szüksége. Ezen a vidéken évente átlagosan 300 000 tonna matét termelnek. A növény október és december között virágzik. Virágai picik, kétlakiak, a kehely és a csésze négyzetesen szimmetrikus. A gyümölcse leginkább a borséhoz hasonlít. A levelek váltakozó alakúak: csúcsosak, oválisak vagy ellipszis formájúak, de mindig fűrészes szegélyűek. A legjelesebb három fajtá ja az angustifolia (vékony levelű), a longifolia (hosszú levelű) és a latifolia (széles levelű).

Hatóanyagai
A matétea hatóanyaga, a matein a metil-xantinok csoportjába tartozik, így rokona a kávéban található koffeinnek és a teában található teobrominnak. A matein azonban másképpen hat a szervezetre, mint a tea vagy a kávé. A koffein hatásos élénkítőszer, de idegessé és remegőssé is tehet. A teában megtalálható teobrominnak kevesebb a mellékhatása, de nem is olyan hatásos. A maté viszont legalább annyira élénkít, mint a kávé, s egyáltalán nincs mellékhatása.
A mateinre - vélhetően - a xantintulajdonságok lehetséges legjobb kombinációja jellemző. Például más xantinokhoz hasonlóan serkenti a központi idegrendszert, de a többiekkel ellentétben nem lehet meg- vagy rászokni. A koffeinnel ellentétben nyugodt alvást tesz lehetővé. Kellemes, nem erős vizelethajtó, s ellazítja a periferikus ereket, anélkül, hogy erősen hatna az agynak a gerincvelőhöz csatlakozó részére és a szívre, amit néhány xantin megtesz. Azt is tudjuk, hogy javítja a szellemi képességeket, a tipikus utóhatás, a depresszió megjelenése nélkül.
A maté kémiai tulajdonságaiban hasonlít a zöld teához, de annál táplálóbb. Nagy mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (káliumot, nátriumot, mangánt, magnéziumot), vitaminokat (A-, B 1 -, B 2 - és C-vitamint, valamint riboflavint) és tizenegyféle polifenolt, amelyek erős antioxidáns hatásúak.

A maté hat...
...az idegrendszerre
Úgy működik, mint egy szabályozó: serkenti a fáradt idegrendszert, illetve megnyugtatja a túl izgatottat. A maté hatásaira vonatkozó tudásunk egyelőre korlátozott, s a megfigyelések csak a magatartás-változásokra irányultak. Eszerint a vitalitás és a koncentrálókészség nőtt, csökkent az idegességre, izgalomra és aggódásra való hajlam, a szellemi és a fizikai fáradtság. Főleg depresszió esetén hatásos hangulatjavító. Ez, persze, lehet közvetlen vagy közvetett eredménye a megnövekedett energiamennyiségnek.
...a gyomorra és a bélrendszerre
Az eredmények az emésztés azonnali javulásáról, a sérült, beteg gyomorés bélszövetek felépüléséről tanúskodnak. Az alkalmi vagy idült székrekedés könnyedén megszüntethető maté fogyasztásával. Úgy tetszik, hogy a maté főleg a béltartalom fellazításával éri el hatását, de bizonyos mértékig serkenti a belek rendes mozgását is.
...a szívre
Sokféle szívpanaszt kezeltek, vagy előztek meg maté fogyasztásával, mert tartalmazza a szív működéséhez szükséges tápanyagok nagy részét. Ezen felül növeli a szív oxigénnel való ellátottságát, főleg stressz vagy testedzés idején.
...az anyagcserére
A maté a testépítők és minden testmozgást végző kedvenc itala lett. Az anyagcserére gyakorolt hatásai közül említésre méltó, hogy testmozgás közben fenntartja a szénhidrátok lebontását. Ez több kalória elégetését eredményezi, növeli a vérkeringés hatékonyságát, s hátráltatja a tejsavak felszaporodását, vagyis az izomlázat. Németországban általános fogyasztószerként is igen népszerű.
...az immunrendszerre
A dél-amerikai szakirodalomban visszatérő megállapítás, hogy a maté erősíti a szervezet immunreakcióit, s növeli a betegségekkel szembeni természetes ellenálló képességet. Ez gyors gyógyulást és felépülést eredményez.

Hogyan készítsük el?
A teát forró (80° Celsius-fokos) vízzel öntsük le, s általában öt percig hagyjuk állni, majd szűrjük le. A matéteának üdítő, kicsit kesernyés íze van. A növény százkilencvenhat illó kémiai anyaga közül száznegyvennégy a teában is megtalálható. Tetszés szerint ízesíthető: cukorral, mézzel, tejjel, nyáron gyümölcslevekkel.

forrás: www.teaker.hu/index.php/news

Na, élek én csak nem mozgok!:) Kaptam egy baráttól külföldről egy beszámolót egy ottani autentikus szeratrtásról, holnap beteszem, szerintem fantasztikus, már csak olvasva is olyan, mintha ott gyógyulnék!

A fórum megint megadta magát, és lassan én is, a barátaim működőképes, általam is kezelhető fórumok után kutatnak, szerintem nem szarakodok tovább. Nagyon komoly program ez a JOOMLA/AGORA, de én ezt egyedül nem tudom kezelni, és nem is akarom. A szereveráttelepítés óta annyi baj van vele, hogy az hihetetlen, és ahhoz hogy mindig ott legyen a fórum, ahol találkozhatunk, beszélgethetünk, azt hiszem meg kell lépni ezt. Ahogy terveztem is, archívum formában ott lesznek majd a "régi" fórum hozzászólásai, hiszen nagyon sok értékes dolog került elő, azon kívül kinőtte magát egy csapat, és én szeretném ezt ápolni. Elkezdtek épületek körvonalazódni, elkezdett a gyógyulás, a tisztulás, ennek az egésznek az általunk is vállalható része élni, mozogni, szóval nagyot lépett ez az egész előre, szeretném megtartani ezt.

A jövő hétvégi fórumtalálkozón is lesz majd szó a tervekről, van nem kevés. Ami már most tudható, és erről azt hiszem többször is írtam, hogy Márton Attila barátom által ez a közösség is helyett kapott a PannonInipi földjén, szervezhetek oda csapatokat, kirándulásokat, kisebb sátortáborokat, és pontosan ez is fog történni. Együtt leszünk majd, és nem csak itt.

Megint van valami a fórummal, úgyhogy kezdek elfáradni a program motorjától és az azzal kapcsolatos tortúráktól, szóval lehet, hogy lesz egy új, ahol természetesen egy körlevélben felajánlva a már regisztráltaknak a regisztrációjuk "tovább vitelét" az eddigi fórumozóknak nem kell semmit tenniük. Szóval ez leginkább engem érint. Ami miatt még mindig vacilálok az az, hogy nem akarom, hogy az a rengeteg hozzászólás elvesszen, de könnyen lehet, hogy mondjuk archívum formában jelen tudnak majd lenni. Ez a legvalószínűbb dolog egyébként és akkor keresek egy olyan fórumprogramot, amivel én magam is boldogulok, hogy ezek a dolgok ne legyenek. Úgyhogy aggodalomra semmi ok, fórum volt, fórum van, fórum lesz, talán kicsit másképpen, meglátjuk!

Nagy dolgok történtek az életemben, na. Majd lassan elmesélek mindent, remélem sokak hasznára és örömére. Ami biztos, hogy sikerült kicsit ki is kapcsolódjak, ami már rámfért, úgyhogy ha panaszkodnék, hogy fáradt vagyok, akkor nyiugodtan küldhetitek postán, vagy kommentben az emlékeztető tockosokat!:)

Addig is igyekszem a pihenést is kipihenni, és friss erővel folytatni a dolgokat. Rengeteg dolog van még a tarsolyban, szerencsére. Nem látszódik elfogyni!:)

Tudom, volt már!:)

Egész délelőtt ezt a dalt hallgattam.

Vagyok!:)

Nemsokára....