Ma, vasárnap kinn leszek egész nap a PannonInipi földjén, lesz egy zártkörű házi szertartássorozatunk, többek között inipi (izzasztókunyhó) is. Már nagyon várom! Ez persze azzal jár, hogy a vasárnap nem sok mindent fogok tudni írni, de utána annál többet! Az indiánok nagyon komolyan vették/vszik az inipit, és nincs is olyan, hogy egy medicin szertartás előtt (mint amilyen az ayahuasca) ne tisztítanák meg magukat a Nagy Szellem forró lehelletével. Érdekes módon Dél-Amerikában, nagy valószínűséggel részben az eltérő klíma és egyebek miatt ez nem alakult ki anniyra szervesen hozzánőve a többi ceremóniához, de azért jelen van. Barátunk és tanítónk Hilario mesélte, hogy ők is tartanak inipit, csak máshiogy hívják, van egy helyi bennszülött neve, amit sajnos elfelejtettem, sőt, egyesítvén az északi rokonokkal a tudásuk javát, több, mint egy évtizede vannak szellemtáncok, naptánc is, ami aztán igazán Észak-Amerikai, de hát ezek a hagyományok egy folyamatos áramlásban vannak egymással, nincsenek régebbi és újabb, szebb és kevésbé szép hagyományok, akik tényleg értik, hogy ez az egész miről szól, azok számára ez egy család közelebbi és távolabbi rokonokkal. Világos, hogy aki az egyik családot, annak minden jellemzőjével tisztelni, az a másikat is fogja, és fordítva is: aki az egyik helyi hagyományt nem tiszteli, az tök mindegy mit mond a másik hagyományról: valójában belül már elutasította azt, és ami még rosszabb: a hagyomány is elutasította ezt az embert.
Érdekes, hogy noha bennszülött kultúrákban is vannak konfliktusok, csaták, mégis egymás spirituális útját milyen mélyen tisztelik, és fel sem merül az, hogy bárki bármilyen hangot is megüssön más törzsek útjaival kacsolatban, a teljes tiszteleten és alázaton kívül. És ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy ne lettek volna hűek a saját ösvényükhöz. Sajnos a végtelenül nyugati felfogásunkkal ezt nem értjük sokszor, hogy az elfogadás, a tisztelet és arra az úzta a rálépés az nem ugyanaz. Attól, hogy teljes hitem, bizalmam van mondjuk azokban a törzsekben akik indián gombát kultiválna, és leborulok előttük, amélységük előtt, attól nekem még az ayahuasca marad "A" medicin, "A" vándorbot, és nem más. És ez nem attól,van, hogy bármit kevesebbnek találok, ellenkezőleg, aki a nagyszülőt akarja szeretni, az az unokákkal lesz kedves, és ez nagy igazság, azt hiszem.
Egy család vagyunk, és szerencsések, hogy sok szép mód, folyamat van arra, hogy emlékeztessenek minket erre!
