PÁLMAI KATALIN
A TÁLTOS - SÁMÁN KOZMOLÓGIA, A SÁMÁN KÜLDETÉSE
Kozmológia
A sámánizálás legkevesebb húszezer, de talán több, mint kettőszázezer éves múltra tekint vissza. Az egész világon elterjedt, minden kontinensen megtalálható, napjainkban is élő valóság. Jelenleg a nyugati kultúrában a reneszánszát éli. A sámán rítusok, szimbólumok nagyon sok hasonlóságot mutatnak az eltérő népeknél. A mai napig szinte változatlan formában maradt fenn Ázsiában (Szibéria, Mongólia, Tibet), Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában.
A sámánizmust nevezhetnénk kőkorszaki pszichoterápiának is, melyben a zene, az ének, a tánc és a meditáció együttesen van jelen.
A világegyetem felosztása a sámánizmusban hármas: az alsó világ a földi erők szellemvilága, a felső az égi erőké, a középső világ - az ember lakhelye,- hagyományos világunknak nem hétköznapi változata. Mindhárom világ szellemvilág, tértől és időtől független, közvetlenül nem érzékelhető, de realitással bíró. Ez az un. nem hétköznapi realitás, szemben az érzékelhető hétköznapi realitással. A középső világ közepén, a Föld köldökén emelkedik az égig érő oszlop, világfa, tejút. E függőleges tengely (lehet folyam is) köti össze a világokat. Az északi Sarkcsillagnál levő nyílás ad lehetőséget az átjárásra. A csillagos égbolt a nagy sátor. A sátor a védelem szimbóluma, tehát a felső világ isteni védelmét is sugallja. A fa, mint egyetemes szimbólum közismert. Az életet az élő fa, a halált a száraz fa jelképezi. Az örök fejlődés és növekedés, a folytonos megújulás, melynek gyökerei az alsó világba nyúlnak, törzse a középső világ, koronája a fölénk boruló égbolt sátor, gyümölcsei a csillagok és a planéták. Időben a múlt, jelen, jövő vertikális hármasságát jelképezi, de értelmezhető a tudattalan, tudatos, felettes én freudi aspektusából is. Az id - ego - szuperego vonatkoztatható az alsó, középső és felső világra is. A fa a sámán kozmológiában sámánfává lényegült át, melyen keresztül közlekedik a sámán lélekutazásaikor. Figyelemre méltó a fa és a sámán szimbolikus azonossága: mindkettő közvetít a világok között A sámán világfa út, a sámán küldetése utazás. A legtöbb ma használt pszichoterápiás módszer
gyökerei a sámánizmusban vannak. Emiatt sok a hasonlóság a sámániznus és a mai kurrens pszichoterápiák között.
Pszichológiai párhuzamok
Pszichológiailag a sámánutazást úgy is magyarázhatjuk, mint "belső utazást" a tudattalanba, vagy a "felsőbbrendű én"- hez, de nevezhetjük meditációnak is. A sámán szemlélet azonban nem ad hitelt az ilyen magyarázatoknak. E felfogás szerint kétségtelen, hogy a nem hétköznapi realitás, a szellemvilág paralel létezik a hétköznapi realitással, mely a tudat számára hozzáférhető, előbbi azonban elménktől független.
Érdemes itt kitérni JUNG - ra, amennyiben a szellemvilágot mint a kollektív tudattalant (továbbiakban: KTT) értelmezzük, amely elválaszthatatlan az archetípus-tantól. A KTT határtalan, a kozmikus meg nem nyilvánult ős energiáig nyúlik vissza. A KTT tiszta, kvalitás nélküli energia, erő és nem érzelem. Az archetípus a személytől függetlenül létezik. Az ember már archetípusokkal születik, melyek a psziché autonóm részei, a tudattalan tartalmai és egészségeseknél mint álmok, vagy víziók érvényesülhetnek. Pszichotikusoknál azonban elárasztják a tudatot, sámáni megfogalmazásban a hétköznapi és a nem hétköznapi realitás keveredik. Gyakran használják elmebetegekre a megszállott (szellemektől megszállott) kifejezést is.
Az őskép funkciója, hogy energiát hoz fel a tudattalanból, megjelenése képben a szimbólum, mely akár pozitív, akár negatív erőt képviselhet. A KTT tehát energetikailag hat, töltése az ember aktuális állapotától függ és a tudatra hatást gyakorol.
A sámán küldetései, sámánutazások
A sámánizmus középpontjában az erő (energia) áll. A sámán küldetése az ember a természet és a természetfeletti harmóniájának a megteremtése. A sámán szó eredete Szibéria (evinki törzs), jelentése: "aki tud". Boszorkány-doktor, gyógyító ember, varázsló. Minden népnek külön neve van a sámánra, a magyarban táltos.
A táltos szárnyas ló. Maga az elnevezés több mindent foglal magába. A dob segítségével, annak hangzásával eggyé válva lovagol, szárnyal fölfelé a sámán szárnyas lován a felsőbb világokba. A táltos tehát egy szóban utal a személyre és annak tevékenységére is. A sámán olyan férfi, vagy nő, aki szándékosan megváltoztatja tudatállapotát, abból a célból, hogy egy másfajta (nem hétköznapi) realitásban tegyen utazásokat, hogy erőt és tudást nyerjen ezek által. A küldetés végén azzal tér vissza, hogy felhasználja ezt az erőt és tudást önmaga és mások segítése céljából. A klasszikus sámántechnika kulcsa tehát az utazás a nem hétköznapi realitásba, melyet hagyományosan világszerte használnak és megtanulható, ill. használható nyugatiak számára is. Az animista felfogás szerint minden élő, létező lélekkel bír és minden élő ezen lelkek által kapcsolódik. Mindannyian tengerek, ég és Föld. Az ember két lélekkel bír, az egyik a testtel, az élettel kapcsolatos és csak a halállal hagyja el a testet, míg a másik könnyen kilép az ember testéből és álmodáskor, ill. lélekutazáskor tapasztaljuk távozását. Az animizmus és a léleknek ilyen értelmezése ugyancsak a sámánizmus alapját képezik. A sámáni tudatállapotban - mely nevezhető módosult tudatállapotnak, transznak is, - tett utazások során tapasztaltak leginkább az álomképekhez hasonlót, melyeket a sámán reálisnak érzékel, képes tudatosan követni, kontrollálni az eseményeket, közbelépni, vagy irányítani azokat. A módosult tudatállapot elérése fokozatos. A transz mélysége különböző lehet az egészen könnyűtől az egészen mélyig. A tudatállapot megváltozását csörgőzés, éneklés, táncolás hívja, ill. segíti elő a dobszó tartja fenn.
A sámán a tapasztalását soha nem tekinti fantáziálásnak, vagy a képzelet termékének, hanem valóságosnak. Mindennek tudatában van, ami az utazás alatt történik. A természetfeletti világban rendelkezik olyan szellemi képességekkel, mint pl. a repülés, az átváltozás, tér-idő átlépése. A transzállapot tehát nem tudatvesztés, vagy kontrollnélküliség. A személy egy halvány szálon mindig kapcsolatban marad a hétköznapi realitás fizikai, anyagi környezetével, ahol éppen tartózkodik. Egy utazás néhány perctől akár órákig is tarthat.
Az alsó világba való leszállás (egyben az önmagunkba történő lemerülés is, belépés a KTT határtalanjába), történhet fa gyökerén, vagy sziklarepedésen át, ill. bármilyen földnyíláson keresztül. A felső világba a fa lombozatán átjuthat fel, vagy füsttel szállhat fel a sámán.
Beavatás
A leendő sámánt gyakran spontán módon hívják a szellemek. A mi kultúránkban ezek a tapasztalatok néha mint testen kívüli élmények jelentkeznek, vagy mint pszichotikus epizódok, vagy mint nagyhatású álmok. Van, amikor ezeket a tapasztalatokat, élményeket betegség kíséri. A beavatás valójában kemény fizikai és pszichikai megpróbáltatás is egyben. Amikor ez megtörténik, a hagyományos társadalmak törzseinél egy tapasztalt sámánt kérnek fel, hogy tanítsa meg az újonnan beavatottat a sámán útjára. A tanítás főleg a tanulási helyzetek megteremtéséből, kijelöléséből áll, mivel a valódi tanár az Univerzum. Minden sámánnak megvan a saját közvetlen kapcsolata a szellemek bölcsességéhez. Ezek a nem hétköznapi tanítások képekben, szimbólumokban, vagy szavakban jelennek meg. A sámántanuló feladata ezek mélyebb jelentésének megértése és hasznosítása a hétköznapi realitásban.
A beavatás, vagy a tanulás során a sámán találkozik segítő szellemeivel és szellemi tanítóival. A segítők gyakran állat alakban jelennek meg. Ezek az erőállatok, melyek nélkül a sámán nem sámán. Az erőállat egyszerre védi és szolgálja őt. A táncot és az éneket is gyakran a segítőjétől kapja. Mindannyiunknak vannak segítő szellemei. A különbség a sámán és az átlag ember között az, hogy a sámán tudja hogyan kerülhet velük kapcsolatba és hogyan dolgozhat velük együtt. A sámán csak akkor sámán, amikor sámánizál, különben társadalmának rendes tagja.
A sámán gyógyítás alapgondolatai, szimbolikája
A sámán legfőbb munkája mindig a gyógyítás volt. A sámánizmus megértésének és különösen a gyógyításnak a középpontjában az erő áll. Az erő mint energia jelenik meg (ld. jungi KTT), az Univerzum energiája, ereje.
Hagyományosan a sámánizmus a betegségeknek két fő okát látja:
1. a betegbe valamilyen nem kívánatos erő (energia) kerül, valami, aminek nem kellene ott lennie,
2. vagy hiányzik valami a betegből, aminek meg kellene lennie. Ez az erővesztés.
Sámán szempontból mindennek van szelleme, így ez a betegségekre is áll. Az első esetben a sámán feladata, hogy kimozdítsa, eltávolítsa a betegből a betolakodó erő, a betegség szellemét.
A betegségek fő okozója a szeparáció mind a szó szoros, mind annak átvitt értelmében (pl. elszakadás a környezettől, a természettől, emberi kapcsolatoktól, vagy a betegnek önmagától akár). A szeparáció, mint erővesztés jelenik meg, kimerülés, energiahiány. Az így támadt résen képes bejutni valamilyen nem kívánatos betolakodó erő, a betegség, mintegy kitöltve az erővesztés miatt keletkezett űrt.
Amikor valaki erősnek, energiateltnek érzi magát, akkor jó a kapcsolata az Univerzummal (az emberekkel, a munkájával, a természettel, a bolygókkal), tehát az univerzális erővel telített, nincs hely a betegségek számára. Az ember hallgat szellemi segítőire, amit a hétköznapokban úgy élünk meg, mint intuíciót, bizalmat, reményt. Az erővesztés legszembetűnőbb tünete a bizalom hiánya, ami nem egyenlő a félelemmel. Az erővesztés manifesztálódhat abban, hogy "rosszul mennek a dolgok", vagy "ma semmi nem sikerül". Természetesen mindannyiunknak vannak ilyen napjai. Lehet ez figyelmeztető jel de, ha hosszabb ideig tart az erő elvesztéséhez vezethet, amit kísérhet depresszió, vagy betegségre hajlamosíthat. Gyakran elég az erő visszatérítése majd visszaadása és a beteg talpra áll. Mielőtt a lélekvesztésről beszélnék, elkerülhetetlen a lélek sámánisztikus definiálása: a lélek anyagtalan esszencia egy személy életében, spirituális elv emberi lénybe testesülve. A lélek kitágulhat, vagy összehúzódhat, helyet .változtathat térben és időben, vagy többdimenzionális lehet egyszerre.
A lélekvesztés az erővesztésnél súlyosabb. Ez lehet az okozója komoly, olykor halálos betegségeknek. A lelkünktől való szeparáció eredményezheti, hogy testünktől is idegennek érezzük magunkat, ill. a környezetünktől, vagy magától az élettől.
Hogyan történik a lélekvesztés? Általában valamilyen traumatikus élmény hatására, vagy valamilyen hosszasan fennálló tarthatatlan helyzet miatt (elnyomorító életkörülmények, testi, vagy szexuális brutalitás, életet fenyegető betegség, sérülés, baleset, de lehet viszonylag kis trauma is, pl. hogy egy gyerek leesik a bicikliről).
Ilyenkor az eseményhez kapcsolódó érzések, érzelmek leválnak, (a tudattalanba süllyednek) a túlélés érdekében. Sámáni megfogalmazás szerint a lélek egy része elhagyja a testet, az, amelyik fizikailag és/vagy pszichikailag kapcsolatos az incidenssel.
Ezért vészelhető át, élhető túl komolyabb károsodás nélkül a traumás élmény. Az ilyen ember tehát mintha ott sem lenne a trauma történésekor, - az eseményhez kapcsolódó érzelmek automatikusan kizökkennek a tudatból. Úgy tűnik, hogy ez veleszületett válasz a szervezet emocionális túlélésére, védekezés. Az ilyet mint disszociációs érzést írják le az érintettek. Pl.: egy súlyos műtét után: "soha nem éreztem, hogy valóban visszatértem az anesztéziából", vagy baleset során az extrém fájdalomtól szenvedő sokkos állapotba kerülhet, így hagyva el a tudatos realitást. Szét-, vagy megosztottság ill. hiányérzet jellemezheti ezt az állapotot.
A lélekvesztés további módjai, ha elrabolnak egy lélekrészt (felbomló párkapcsolat, szakítás), vagy mi magunk adjuk oda lelkünk egy részét (pl. hiábavaló kísérlet egy kapcsolat fenntartására). A lélekvesztést a nyelv is kifejezi: amikor egy halott viszi magával a lelket: "a feleségem halálával mintha egy részem vele halt volna." Az elhagyott szerelmesnek "ellopták/összetörték a szívét/lelkét". Heves vita is vezethet lélekvesztéshez, amikor a vesztesnek csak a düh marad, aki ilyenkor önuralmát, vagyis lelkét veszti. Az eltávozott lélekrészt sokan igyekeznek kitölteni alkohollal, drogokkal, túlevéssel, vagy fokozott szexualitással. Mindezek jól ismertek a pszichoterápiás gyakorlatból.
Az erő- és lélek-visszatérítés speciális sámánmunka, a sámán gyógyítás alapvető gyakorlati technikái, melyekre jelen keretek között nem térhetek ki. A mai, XX. századvégi sámánok köznapi emberek, akik munkájuk mellett gyógyítással is foglalkoznak. Mindenki végezhet sámánmunkát, megtanulhatja, de a gyógyító sámán útját csak kevesen választják.
A sámánmunka lehetőség, hogy direkt módon lépjünk kapcsolatba az Univerzum erőivel, melyet mindig a legjobb úton - módon kell felhasználunk a Föld és teremtményei számára.
forrás: www.freeweb.hu/nepmuveszet/oldalak/tanulmanyok/Palmai-taltos-saman.html
