No, lesz mit meséljek a következő napokban. Részt vettem indián inipi(izzasztókunyhó) szertartáson, volt újabb, több találkozásom ayahuascával, voltam egy nem túl távoli országban ayahausca szertartásokon, illetve itthon én magam is ittam egy-két barátommal, egy kis házi rituálé keretében, úgyhogy nem unatkoztam, most már csak idő kell a feldolgozáshoz. Szerencsére az embernek ezekhez a tradicionális eszközökhöz nyúlni mindig egy esemény, nem egy bekontrollált, mohó, éhes, követelő, kizsákmányoló dolog, hanem egy ünnep, ami nincs olyan gyakran, de amikor van, akkor az ember képsége szerint megpróbál mindent beleadni, mindenféle módon odatenni magát, és később is őrizni azt amit kapott. Ez nyilván nem csak egy ayahuasca-kérdés, de hát erről már annyi szó esett.
Tök mindegy honnan jön a növény, mi ülteti el a magot, arra vigyázni kell, és pont, ez ennyire egyszerű. Megcsinálni nyilván nem!:)
Újabb icarókat szeretnék közzétenni, ezek nagyon-nagyon csodálatos dolgok, nem is képzelhető el egy teljesen ezek nélkül az ayahuasca. Persze, vannak esetek, helyzetek, de azért igyekszik az ember kihozni a legtöbbet a dologból, pont azzal, hogy beleadja, amit csak tud, akkor és ott.
S ez nem mindig könnyű. Én annyiszor haragoskodtam, nem csak ayahuasca magamhozvételekor, hanem sokszor az életben, hogy bassza meg, én nem is akarok meggyógyulni, mindenki hagyjon békén, tompa akarok lenni, és felejteni.
Aki nem érzett már bármilyen spirituális folyamatot próbálva hasonlóakat, emelje fel a kezét. Lélekben meghajolok előtte és adok neki egy puszit!:)
A bizalom az mindig tesztelődik ezekben a helyzetekben, Hilario mesélte, hogy ez egy tök természetes dolog, felesleges bármit is játszani, az ayahausca arra való, hogy felszámolja az ember a játszmákat, és emlékezzen arra ami van. Na és persze csinálja, élje is azt a dolgot, ehhez meg sok-sok dolog kell.
Többek között sok lelkesedés a mindennapokban.
Meg ilyenek!:)
Érkezem, és mesélek!:)