Most néztem, a www.ayahuascareality.hu ismét működik, ellenben a try.hu-s cím ajtajai még mindig felfeszített állapotban leledzenek, ezért aki fórumozni akar, az a fenti lenkkel teheti. Ellenkező esetben hamarosan jön az új fórum, egy egyszerűbb, felhasználóbarátabb verzió, ez már kizárólag a jómagam működtetésével, ami remélhetőleg egy még inkább homogén tartalmat fog eredményezni, bízom benne minél több olvasó örömére!
Én már várom, az biztos!
Hogy valami személyeset is írjak, mert hát ez egy blog ugye:), a napokban a konfliktuskezelést igyekszem tanulni. Ebben eddig nem nagyon voltam jó, mert többnyire az időre hagyom a gógyulást, ami nem mindig válik be, ahogy a pillanatnyilagos háttérproblémák is mutatják, de azért ennek is meg van az előnye: a tanulás. Így hát igyekszem erre használni a problémás területeket, amik -ne legyenek illúzióink- vannak bőven. Sokan számolnak be az ayahuasca kapcsán egyfajta morális tanítói jelenlétre több más dolog mellett, ebben lehet is valami. A hétvégi ayahuascázásom még erősen dolgozik bennem, hazudnék ha azt mondanám, hogy teljesen összeállt a kép, de ami egy világos üzenet, az az egység, a természettel, önmagunkkal, másokkal.
Ez persze problémák nélkül se olyan egyszerű, de a gondok azok amik mindenkoron megtesztelik az ember elkötelezettségét, és őszinteségét. Ilyenkor, ha baj van tudunk a leghatékonyabban kifordulni magunkból, vagy jó esetben befordulni magunkba. Már el se tudnám képzelni az ayahuascát például tűz nélkül. Ezt eleddig, amikor otthon tartottam ilyen alkalmakat akkor mindig gyertyával, tértisztításra, az indiánok által is használt gyógynövények égetésével (füstáldozat), dohányégetéssel értem el, de a szabadban, szabad tűz mellett...hát az egyszerűen nem tud ugyanaz lenni! Pláne egy jófajta böj mellett, a lehetőségekhez mérten, és amikor a tradíciók szerint napfelkelte után, az egész végén először(!) iszik az ember vizet hosszú idő után akkor már azt is tudja úgy látni, ahogyan az van. Sajnos itt a panellakások mélyén a becsomagolt kajával, és a többivel olyan messzire vagyunk attól a természettől amiBEN leginkább megtapasztalható ez a csodálatos orvosság, mint Makó Jeruzsálemtől. Sokszor, sokáig csináltam ezeket én is lakásban, és ha újra tél lenne, és szükségét érezném akkor természetesen nem mennék el vágni egy léket a Dunába, de legalább ameddig jó idő van, addig mindenkit bíztatok a látszólagos biztonságot adó kéjgli elhagyására lehetőség szerint. Én több mint egy hónapja is kinn voltam, folyóparton, egy icipici tűz mellett, és nem mondom, hogy nem fagytam szarrá, de az volt életem egyik legnagyobb ilyen élménye, akkor ugyanis sátor sem volt. Láttam a Holdat, a csillagokat. Annyira más ez így! Annyival közelebb éreztem magamhoz az ayahuascát is, annyival könnyebb volt mintegy beágyazódni az engem körülvevőbe, és ez sokkal nagyobb és erősebb (és élőbb!) védelem volt, mint a hét pontos meg a heveder-zár, sokkal személyesebb.
Várom már a látomáskeresést is, hasonló okokból. Nagy valószínűséggel azt nem lesz lehetőségem amolyan Dél-Amerikai módra 4-5nap után ayahuascával megtörni, mert ahhoz azért kell egy szertartást celebráló sámán ereje, de azért így is jó lesz. És már előre érzem, ahogy MÁSHOGYAN fog hozzátenni ez valamit a világképemhez. És még egy jó lehetőség is szembeszállni az instant-egónkkal, akár csak a múltkori böjtöm segítségével. Ezek nem kényelmes dolgok, és noha az ayahuasca sem az, hát egy elég erős medicin, egy elég erős entitás, de azért négy napig kinn lenni a szabadban annyi cuccal, amennyi ruha az emberen van, esetleg egy takaró a hátán, és a pipája, nos az azért nem kis teszt. És nem kis találkozás a belső énnel. Végül is erről szól az egész, nem?
Szembenézni, ismerkedni, elfogadni és feljeszteni jó érzéssel azt amit ott belül találunk.
