ayahuascareality

Egy hónapig külföldön leszek, így nem tudok majd blogtalálkozót szervezni, így arra gondoltam hogy ha a szokásos csapat ráér(és nyilván mindenki más is szívesen látott családtag), akkor szombaton megtartjuk, rendhagyó módon nem a Potalában, hanem a szabadban. Nem nyilvános helyen, úgyhogy lesz egy találkozó hely. Emiatt most az tud jönni, aki szól nekem, és akkor annak küldöm az infót.

Pusszantás!

Egy érdekes és meglepő idézet:

“Bár nem tudományos szempontból, de a növények is érdekeltek. Nem értettem vonzódásom okát, s intenzíven éreztem, hogy nem szabad kitépni és kiszárítani őket. Élőlények gyanánt csak addig jelentenek valamit, amíg nőnek és virágzanak - jelentésük pedig rejtett és titokzatos: Isten egy-egy gondolata. Tisztelettel kell kezelni őket, s filozófusi kíváncsisággal. Érdekes ugyan, amit a biológus mond róluk, de nem az a lényeg."

C. G. Jung: [Emlékek, álmok, gondolatok]

Hogy ezt honnan szedtem össze, ne kérdezzétek, nézegettem a kincsesládámat, és megakadt rajta a szemem, elolvastam, és nagyon tetszett.

Ím:

Egyes leendő sámánok világos utasításokat kapnak, amelyek megfelelő végrehajtása bizonyosan oly mértékben alakítja át az illető tudatát, hogy elkerülhetetlen a halál és az újjászületés átélése. Gustav Holm leír egy misztikus újjászületést, az Angmag szalik eszkimók között: „A tanítványnak az az első feladata, hogy egy bizonyos elhagyatott helyre szakadékba vagy barlangba menjen, és ott egy kis követ egy nagyhoz dörzsöljön, a Nap járásával megegyező irányban. Amikor ezt már három napja csinálja szakadatlanul, azt mondják kijön a kőből egy szellem, arcát a felkelő Nap felé fordítja, és megkérdezi  mit akar a tanítvány. Ekkor a tanítvány szörnyű kínok között meghal, részben a félelemtől, részben a kimerültségtől, de később a nap folyamán feltámad. A halál és az újjászületés spontán megtapasztalása az észak-amerikai síkság indiánjainál is megtalálható. Bekövetkezhet a Naptánc során, amikor a testből áldoznak egy darabot, vagy átszúrják azt, esetleg a serdülőkorhoz, vagy más fontos életszakasz határhoz kapcsolódó látomás keresés alkalmával. Ezen események mindegyikének része a megtisztulás, az elkülönülés, és gyakran a test sanyargatása is. Rengeteg Harci Csapás varjú indián főnök mesélt Frank Lindermannek, barátja A Rojt gyógyítóvá avatásáról. A Rojt a tudást keresve egy billegő fatörzsön kelt át a szigetre, ám nem mindennapi forrásvíz felett. A víz nem csak gyógyító tulajdonságokkal bírt, hanem rettenetesen forró is volt. Ezután A Rojt felment egy hegytetőre és három napig egyedül maradt. A barátai a harmadik reggelen már nem látták a hegytetőn, így tudták, hogy elvitte őt A Gyógyító Víz. Rengeteg Harci Csapás szavaival: „A Gyógyító Vízben semmi sem élhet, A Rojt nem érhette el a partot, és nem maradhatott életben.” Végül, a negyedik napon A Rojt barátai megközelítették a gőzölgő forrást és megtalálták A Rojtot, aki rájuk parancsolt, hogy térjenek vissza a faluba, és tegyék meg számára a szent előkészületeket. A Rojt tizenegy Bölcsnek mondta el az álmát. A szigeten töltött első és második éjszaka során a perzselő Gyógyító Víz mosta a testét és égette a bőrét, de ő nem moccant és nem jajdult fel. Aztán egy mogorva, faragatlannak tűnő „személy” elvezette a Gyógyító Víz alá, ám ezúttal nem érzett fájdalmat. Ebben a vizes szakadékban egy nagy, függőlegesen fekete-vörösre festett kunyhóhoz értek. Később megtudta ez mit jelez: Sebek gyógyítója válik majd belőle és egy lesz a Bölcsek közül. Két oldalról a Vidra és a Fehér Medve védte a kunyhót, ugyan haragosan beszéltek hozzá, mégis örökké szövetségesei lesznek. Röviddel a Rojt indulása előtt a kunyhóban lévő takaros, ám furcsa de hallgatag nő megkérdezte a „személyt”, miért nem ad a fiának valamit, amivel a népét segíthetné. A Rojt egy vidrabőrt és egy pányva cöveket kapott. A vidrabőr a gyógyító erejét, a pányvacövek a gazdagságát jelentette. A Rojt e szavakkal zárta élménybeszámolóját: „ Amikor felébredtem, már nem a szigeten voltam, ahol előtte megágyaztam magamnak, hanem a Gyógyító Víz partján.” Az Oglala sziú Maza Blaska főnök így mesélt Natalie Curtis népzene kutatónak: „ A Szent Ember fiatalkorában megtudja, hogy szent lesz – a Nagy Rejtély tudatja vele. Néha a Szellemek mondják meg neki. Amikor eljön egy Szellem, úgy tűnik, mintha ember állna ott, de amikor az ember beszéde befejeztével távozik, senki sem láthatja hová megy. Ilyenek a Szellemek. A Szent Ember mindig tanácskozhat velük, és azok szent dolgokra tanítják. Ez a Szellemek világával folytatott kommunikációban szerzett tudás különbözteti meg a sámánt a többiektől. Azonban a világ más tájaitól eltérően a sziúk és a szomszédaik látomás keresés során értesülnek a szent szerepükről. Jelet kapnak, mint A Rojt is, mely szerint az ifjút a Szellemek gyógyítónak választották, Szent Embernek szemelték ki. „A Szent Ember elvonul egy magányos tipibe, böjtöl és imádkozik, vagy a hegyekben keresi a magányt. Az emberekhez visszatérve tanítja őket, és elmondja nekik mindazt, aminek közlésével a Nagy Rejtély megbízta. Tanácsot ad, gyógyít és szent varázslattal védi az embereket, miden rossztól. Nagy az ereje és nagy a becsülete, kitüntetett helyen ül a tipiben.”

A múlt évben másfél hónapot külföldön töltöttem, ennek pedig idén is lassan eljön az ideje. Nem, nem Peruban!!:)))) Oda majd egyszer....

A múlt évben volt némi fennakadás, mert nem a saját gépem volt nálam és ilyen jelszavas baromságok miatt sokáig nem tudtam írni. Na ez most nem lesz, viszont elképzelhető, hogy csak pár naponta. Úgyhogy ha Ti nem éreztek vénát a dologra per pillanat, akkor kicsit szolídabb lesz itt az élet, de nem szűnik meg. Várhatóan egy héten belül távozok, addig remélem fel tudom tenni azt a jónéhány anyagot amit még szeretnék indulás előtt.

To be continued....:)

A dalainkon keresztül tartjuk a kapcsolatot a Szellemvilággal. Minden dal jelent valamit, és minden dal fontos.

A dalok segítenek rajtad, meggyógyítanak...

Segítségükkel másokon is tudsz segíteni. A dalokban van az erőd, s orvosságod.

A dal segítőtársad, ha munkáddal másokon segítesz. A dalok hozzátartoznak a gyógyításhoz, a segítségnyújtáshoz, mikor valakin segíteni tudtál, aki beteg volt, vagy a halálán volt.

A Nagyapám kapott egy dalt, amely segítségére volt lánya halála fölött érzett fájdalma enyhítésében. Három napra lement a folyóra, s egyszerre csak megpillantotta ezt a csónakot a fa tetején. Ebben a csónakban ül a leánya, s néhány férfi, akik fölmennek a magasba, föl a leány fölé, a fák fölé, a felhők fölé. A csónak átvitte őket a másvilágra. Szomorú dal ez, igaz. Ezt a dalt anyámtól kaptam. Mindig sírnom kell, mikor ezt énekelem, s olyan, mintha anyámat hallanám.

Ahhoz, hogy az Erőd, a Segítőd s a Dalod eljöjjön hozzád, elébe kell menned, hogy fogadhasd. El kell menned, s dolgoznod kell a hegyekben, a folyókban, hogy tiéd legyen ez az Erő.

Mary Leitka, Hoh

Sokan, köztük az ayahuasca kultúrában is, neki se vágnak semmiféle spirituális eseménynek, de még nagyobb másfélének se, mielőtt kapcsolatba nem léptek volna az erőállatukkal.

Erről a témáról találtam egy elég jó cikketJeanne Ruland Az állatok ereje című könyvéből. Volt még egy könyvem a témában amit az exemtől kaptam, de a távozásakor valahogy az is távozott. Mindegy, nem is baj, ez is egy jó könyv, és most jelen helyzetben ebben találtam valamit amit nagyon szívesen megosztok Veletek az erőlállatokról, állatokkal kapcsolatban.

Biztosan akad valami hangzatosabb, tömörebb, hivatalosabb definíciója is az erőállatoknak, én azt mondanám, egyfajta védő entitások, amelyekkel való kapcsolatra más kultúrkörökben is találhatunk jócskán példákat, pl a védőszentek a kéereszténységben, de amennyire tudom, a buddhista kozmológiában is akadnak a fentiekhez hasonló entitások, akik "a túloldalról" segítik atz embert, a megfelelő kapcsolatba kerülés után. Nekem a múltkori ayahuasca élménybeszámolós cikkemben(ayahuascareality.blog.hu/2010/07/06/ayahuasca_elmenybeszamolo_2)ezért volt ez egy fontos pont, mert tudtam találkozni az én védőlényemmel. Michael Harner elég sokat ír erről a mára ritkaságnak számító A sámán útja című könyvében, amit ha jól tudom Axis megszerzett már pdf formátumban, szóval aki nem tudta beszerezni, az is hozzá tud majd jutni, rákérdezek majd erről Axisra. Na mindegy, szóval Harner is elég komoly hangsúlyt fektet ezeknél a spirituális kalandoknál a segítők, védelmezők témára. Az érdekes egyébként benne (mármint Harner munkásságában, de kiváltképp a fentebb említett könyvében), hogy noha nagyon sok időt töltött kimondodttan ayahauscát kultiváló törzsek között, mégis egyfajta "általános" sámánizmusról beszél, valahogy több világ sámánképét össze tudta úgy hozni, hogy az a nyugati ember számára is egy egységes, befogadható, értékelhető képet adjon.

Én magam több kultúra sámáni hagyományaiban is olvastam, némiképpen eltérő részletek mellett az erőállatról, védő-lényről dolgokat, úgyhogy mondhatom azt, hogy ez a törzsi kultúrákban egy általános dolog.

Ha van az embernek lehetősége autentikusabb forrásokból olvasni, a kereszténységben is egy általános dolog, vagy legalább is az volt, hogy ha olyasmi történt, akkor kapásból kapcsolatba léptek az őket védelmező másik világbéli őrzőjükkel.

Az ayahuasca esetében, ha már témánál vagyunk, ez azért egy fontos dolog, mert ha igazán jól sikerül az a bizonyos alkalom, akkor nagyon kemény dolgok történhetnek, akkor olyan csatornák nyílhatnak ki, ahol nagyon is szüksége van ezekre a segítségekre. Talán egy DMT utazás esetében felmerül az, hogy az embert a medicinje csodálatos helyekre viszi, szereti, neveli, de az ayahuasca esetében ez mindig egy keményebb dolog, ahogy egy barátom mondta: az ayahuascában a bad trip a jó trip, azaz az előszobában marad az ember, ha a"csodák palotájába" kap bebocsájtást. AMi egy része, egy szegmense a valóságnak, de véletlenül se a teljes mélysége ennek az orvosság nyitotta dimenziónak, ahol vastagon az alsó világba kerül az ember(ha méár sámáni kozmológia:), ahol a betegségek vannak, és ahol a gyógyulás is. Nagyon ritkán olvasni arról, hogy felső világokba mennek gyógyításért.

Az pedig, aki számára kinyílt ez a világ, majdnem mindegy, hogy dobolással, medicinnel, transzlégzéssel, vagy sok más úton, az tudja, hogy ez egyszerre egy nagyon szép és nagyon félelmetes rétege ennek a világnak amiben élünk. AKár ha a szellemlényeket nézzük. Ezek létező dolgok, és nem test nélküli erőtlen mumusokról van szó, hanem olyan erőkről, amik összeroppanthatnának bennünket bármikor. Ezért hívják tradícionálisan ezekre az utakra az erőállatot, mert a valóságnak ebben az észlelésében lehet, hogy mi vagyunk azok, akiknek atombombájuk van, de abban a tudatrétegben mi vagyunk az elesettebbek. Nem harcosok, nem hősök, hanem gyámoltalan lények, akiknek nagyon is fontos, hogy legyen aki védje őket. Nos, az erőállat ezen a tudatsíkon éppen ezt teszi. Sokféle erőállat van, olyanok is amik "itt" nem tűnnek különlegesen erősnek, mondjuk egy vidra, de a "túloldalon" bizony mi vagyunk a vidrák, és nekünk kell a segítség. Ezek a dolgok nem véletlenül vannak kitalálva.

Ezért si éreztem fontosnak a látomáskeresést, ami még várat magára, mert a szándékom az volt, hogy azt az áldozatot az erőállatommal való kapcsolatbalépésnek szentelem. Az, hogy nagy szerencsém volt, és ez megtörtént másképpen, az...nos az tényleg szerencse.

Azt még el kell mondjam, sok beszámoló is szól erről, hogy az ayahuasca hatása alatt az ember növényekkel, állatokkal kerülhet kapcsolatba, akár kontaktusba is, de ahogy én megértettem, és ahogy a tőlem okosabbaktól hallottam, ezek a megjelent entitások nem feltétlenül az erőlényeink. Lehet, hogy látunk állatokat, találkozunk velük, de az, ahogyan  a megtalálás történik, az egy másfajta dolog. Alaposan utánaolvastam, és nem találtam kötött sémát erre sem, de mindenképpen másabb az a fajta találkozás, mint amikor az ember az erőállatával lép kapcsolatba. Ez olyan dolog, mint hogy tanító entitásokkal is találkozni az ayahuasca okozta spirituális út alatt, kaphat az ember tanításokat, szembesítéseket, de ez nem feltétlenül az ayahausca szellemétől jön, ahogy nagy a valószínűsége, hogy az ember még nem feltétlenül istennel találkozik, ha magához vesz némi látnokzsályát. Persze, az esély megvan mindenre, de ezek a dolgok a leírások, elmondások alapján nem feltétlenül a mi bejutási lehetőségeinkhez vannak igazítva. Szóval ha valaki tanít minket, az nem feltétlenül biztos, hogy maga az ayahausca szellem. Lehet, hogy az. De erről én nagyon ritkán hallottam, és ez megint az a téma, amiről korábban nagyon sokat írtam, hogy azok a valóságos dolgok, amik észlelésre kerülnek a medicin gyógyító hatása alatt nem feltétlenül azt jelentik, amit aztán másnap kiagyalni akarunk hozzájuk. Szerintem ezen majd mindenki átesik amúgy, nem látom ezt egy nagy ügynek.

Szóval az erőállatnak egy sokkal komolyabb szerepe van a szakrális utakban, mint a "simán csak megjelenő" egyéb lényeknek. És ahogy mondtam, ne felejtsük el: a "túloldalon" mi vagyunk a gyengék. Nem feltétlenül kókadozó kis virágszálak, mert sose tudni ki milyen erőt hordoz magában, de ez az egész nem egy spirituális mozi, valóban létező dolgok, amikkel érdemes igen csak óvatosan bánni, főleg egy komolyabb, keményebb út esetén. Szó se róla, erőállat nélkül is el lehet indulni, én mindig ezt tettem és még mindig itt is vagyok, de azért jobb nem kísérteni a sorsot, sokszor nem tudja eldönteni az ember, hogy bátor vagy csak simán hülye. Én ha visszanézek akkor mindkettőből látok nem keveset, és ugyanakkor szerencsés is vagyok, mert sokan segítettek, segítenek összerakni a dolgokat.

Na jó, elég alaposan elhúztam ezt a témát, most nem lesz cikk, majd holnap!:)

Egy kedves jó ismerősöm szólt a napokban, hogy lesz egy ilyen spirituális rendezvény, aminek a szervezésében ő is benne van, egy elég tág spektrumon mozgó, kicsit fesztiválos jellegő valami, ahová szeretnének sámánizmussal, medicinekkel, és akár ayahuascával kapcsolatos programot is, amibe szívesen belevon engem is. Nagyon örültem a dolognak, hiszen sosem vettem ilyesmiben részt, végül is itt a blogom, írom ahogy tudom, ott a fórum, amit Bufo nagyon klasszul összerakott(sgforum.hu/forum.php3), ott vannak a találkozók, de az mégis más. Ennek ellenére valamit kitalálunk közösen, kicsit ilyen beszélgetős, előadásos jelleggel, lesz dobolás is, szóval egy izgalmas dolog látszik kibontakozni.

Természetesen, hogy valami rossz hír is legyen, még nem publikusak a részletek, de amint ez változik, azonnal kiírom ide is. Egyébként várhatólag augusztus elején lesz ez a dolog. Meglátjuk, lehet, hogy valami felvétel féleséget is készítek, mert ha netán jól sikerült akkor miért ne lehetne közzé tenni? Amúgy is tervezek magyarul youtube-os videókat készíteni a témában, mondjuk azt még diszkréciós okokból érlelgetem, és igazából ez a dolog is "csak" egy felmerült ötlet, egy felkérés, de én nagyon örültem, nagy megtiszteltetésnek éreztem, és ha módom lesz rá, már pedig eddig úgy néz ki, akkor a lehetőségeimhez mérten összerakok egy jó kis anyagot. Nyersanyagban nincs hiány, beszédes tipus is vagyok:), szóval ez se gond, de azért ha ez összejön, akkor szeretném mások számára is értékelhetővé, élvezetessé tenni amennyire módomban áll.

Ezzel kapcsolatos egy másik terv amit azt hiszem már megemlítettem rövidebben, és fogom még máskor hosszabban is: AxisMundirának volt egy nagyon jó ötlete, amit elkezdtünk közösen kidolgozgatni, és a következő blog-találkozón már meg is mutatni azt. Kisebb "előadásokkal" próbáljuk színesíteni a találkozókat, mert persze amúgy is jókat szoktunk beszélgetni, de egy tök jó dolog ha mindig van valaki aki felkészül valamiből, utána néz, és akkor egy kisebb programrész lehet ez is. És Axis olyan ötlettel állt elő kezdésnek, hogy seggre ültem tőle, szóval nagyon izgalmasnak ígérkezik! Természetesen ezekről is szeretnék felvételeket készíteni, amiket szintén közzé lehet tenni, biztos van akit érdekel. Lehet, hogy nem ide lesz téve, de lesz helye.

Ez a másik amit Axissal beszéltem, nem tudom írtam-e már erről, de a könyvtár ötlete egyenlőre biztosan jegelve van. Egyszer ha lesz valami ultra-profi hírportál, akkkor talán, de addig biztosan nem, főképpen azért mert annyira nagy az átfedés Axis oldalának a tudástárával, hogy tök felesleges majdcsak egy tábornak két helyen két dolgot összerakni, akkor inkább legyen minden Axisnál, én is küldök majd neki anyagokat, amiket ha érdekesnek tart, akkor majd felteszi, és akkor lesz egy jó hely, ahol ezek a dolgok megvannak, egyenlőre nem látom értelmét ennek a kétlakiságnak, de majd meglátjuk.

Már egy fél éve is nagy terveim voltak egy komoly web-oldallal, és ahogy látni, ez még mindig a terv szintjén mozog, de azért lassan közeledik az ideje annak is. Blog ügyben legalébb is várható egy kisebb meglepetés, de erről majd később.

Ma leltem rá, és mivel korábban Axis megengedte, hogy forrásmegjelölés mellett az oldaláról feltehessek ide dolgokat, most meg is teszem. Nem mintha annyira más lenne a két oldal olvasótábora, legalább is szerintem, de azért érdemes. Amikor olvasni kezdtem egy szimplán jó filozófiai-féle írásnak tűnt, aztán feltűntek az autentikus, törzsi kultúrák gyógymódjai, és tudtam, hogy ennek itt van a helye. Axisnak még egyszer köszönet a lehetőségért, Nektek pedig íme, egy nagyon-nagyon érdekes olvasni való!

Bóna László-Az igazi kép

Ha most arra kérem Önöket, hogy képzeljenek el egy erdőt, gondoljanak egy fára, lássanak maguk előtt egy házat vagy bármi mást, bizonyára mindenki másmilyet képzel. Ámde ha arra kérnék mindenkit, képzelje el a Földgolyót, hogy milyennek látszik az űrből, akkor, noha egyikünk se látta még az űrből, mégis mindannyian valószínűleg nagyon hasonlóan képzelnénk el. Közös képvilágban élünk: nemcsak a látható valóságban egyeztünk meg, hogy valóságnak tartjuk, hanem közös képvilágunkat is ugyanezen valóság részeként éljük át. A lassítottan repülő madár, a másodpercek alatt kinyíló, majd elhervadó rózsa, a csecsemő méhen belül, vagy a szaporodó sejtek -- mind a látható közös valóságunk részei. Nem kétséges senkinek sem, hogy a madár így repül lassítva, pedig sohasem röpül lassan, a rózsa így nyílik ki, pedig sosem nyílik ki így.

Elgondolkodtató tehát, hogy vajon honnan jönnek a képek? És ha a képek ennyire a látásunkból jönnek, akkor vajon miért tartjuk olyan megfellebbezhetetlenül valóságosnak azt, ami látható? Hogy miért élvez ennyire elsőbbséget a látás annak eldöntésében, hogy mit tartsunk valóságosnak és mit nem? Amíg csak annyit látunk, hogy a Nap reggeltől estig átvonul az égen a fejünk fölött, addig a világképünkben a föld lapos és a Nap körülöttünk forog -- ez vitathatatlan. Ha már képesek vagyunk mindannyian kívülről látni a Földet, akkor már az a vitathatatlan, hogy a Föld gömbölyű. Ha viszont úgy tudnánk egyszer látni, hogy a Föld egy alakját szüntelenül változató képlékeny és formátlan massza, akkor az egész világképünk ilyen lenne, ilyenek lennének az emberek is körülöttünk, kapcsolatainkat is így élnénk. A világképünk nem más, mint a látásunk megfellebbezhetetlenségére alapozott közmegegyezéseink mítosza. A kérdés tehát valóban az, hogy milyen látást fogadunk el látásnak: csak azt, amiről technikai képet is tudunk alkotni, vagy elfogadjuk közös valóságunknak a képzeletet, az álmot, a víziókat? Vagyis valóban az a kérdés, milyen eredetet tulajdonítunk a képnek -- a kép a látásunkkal bennünk keletkezik-e avagy a világban csupa rejtett kép lapul?

A természeti népek, ősi kultúrák, archaikus kultúrák, történelem-előtti korok -- mindegy, hogyan is nevezzük őket -- valószínűleg a képnek másféle eredetében hittek, és a Föld vegetációjában, a növényekben, azok szárában, leveleiben, gyökerében vagy a gombákban található víziót keltő anyagokat az élet rejtett, isteni kinyilatkoztatásának vélték, mely nem kevésbé képszerű kinyilvánítása a világegyetem törvényszerűségeinek, mint amit saját szemünkkel -- mondhatni külső látásunkkal -- látunk.

Nincs archaikus kultúra, amely ne épülne valamilyen szentként tisztelt növény tudatbefolyásoló használatának rituáléjára. Ha valaki mai gyógyfüves könyveket lapozgat, a gyógynövények tudatbefolyásoló, látomásokat, hallucinációkat okozó hatásának gazdag tárházára lel. Pusztán csak össze kell vetnie olyan könyvekkel, amelyek általában a növényekben rejlő hatásokról nem írnak, viszont elemzik az egyes kultúrák egyes növényekhez kötődő kultuszait. Valamilyen haszonnövény termesztésén alapuló kultúra általában egy növény ültetése, aratása köré rendezte ünnepkörét, hiszen e növény éves termékenységétől közvetlenül függött a közösség megélhetése. Az antropológiai kutatások a növényekhez kötődő rítusok szertartás-elemeit általában aszerint értelmezték, hogy a növényben egyfajta meghaló-feltámadó isten rejlik, a rituálé értelme pedig maga a termékenység-varázslás, a természet erőinek praktikus befolyásolása. Noha általában e szertartás-elemek nem pusztán a növény szimbolikus használatára épültek, hanem a növény erjesztett változatának közösségi fogyasztására is. A kukorica, rizs, árpa, búza tiszteletére épülő kultúrák ünnepi rituáléik során az ugyanezen növényekben rejlő tudatbefolyásoló erőt is magukhoz vették. Akire a kultúra épül, az az istenség meghaló-feltámadó, de egyben a belső látás számára víziók, látomások, megváltozott világérzékelés formájában kinyilatkoztató istenség is, aki a világ titkát, épp ezen tudatbefolyásoló és érzékelés-megváltoztató erejénél fogva nyilatkozatja ki a közösségnek.

A világ a számukra nem olyan, mint ahogy szemmel látszik, bár olyan is. Létezik a látható világ másképp is, másmilyen formában láthatóként, ami technikailag megragadhatatlan, csak a képzelet számára nyílik meg, az érzékelés határának kitágításával. A lényeg azonban az, hogy ez a belső világ csak akkor valóság, ha ez is a közmegegyezés szerint, mindenki által elfogadottan valóságos. Erre szolgál a rituálé. A növényzet tudatbefolyásoló hatásának befogadása ezért történhet kizárólag rituálisan, közösen, a szentség felvételeként. Az archaikus ünnep a világ kitágított érzékelésének közös tapasztalása, és a megváltoztott tudatállapotban látott belső képek rituális közössé tétele. Azt a célt szolgálja, hogy ez a tágabban értelmezett valóság is közös valóság legyen, ami ugyanúgy nem az ember által alkotott mesterséges környezet, hanem a természetfölötti világ által teremtett világ valósága, mint azok a látható dolgok, amelyeket ilyennek lehet tartani.

Valószínűleg eljárt az idő afölött, hogy az esztétika egyes tömegkulturális termékeket, tömegfilm-műfajokat, típusokat, tévéműsorokat elemezzen.

A tömegfilm kultúrája átváltozott a filmtömeg kultúrájává. A képgyártás és képfogyasztás egyetlen mozgó képfolyam fogyasztása, gyártása. Egy közös képmező technikai előállítása. A megváltozott tudatfolyamatokból származó belső képek kinyilatkoztásának helyébe állított külső, kitágított képlátás. Nem a látható és a képzeletbeli, álmodott világ alkot egyetlen oszthatatlan közös valóságot, hanem a látható és a tömegméretekben előállított, a valóságos idővel párhuzamos időben folyamatosan zajló mesterséges kép- és fikcióvilág alkot egyetlen közös valóságot.

Az ember éli az életét saját sorsa szerint, de egyben tömegkulturális hőstípusok életmodellje szerint is.

A beszéd, a mimika, a gondolkodásmód, az életminta a képtermelés világában előállított valósághoz viszonyul. Együtt öregszünk a szappanopera színészeivel, akik családtagokká válnak. Nem egy szappanopera valóságvilága zajlik saját életünk hátterében, hanem számtalan fikcióvilág válik egyenrangú módon valóságelemmé saját életünkkel, ha fogyasztjuk őket.

A Marsra jutott űrautó által földre küldött képeken látható sziklákat tömegkulturális hősökről nevezik el, hiszen ezek a hősök „közösebben” valóságosak bármelyik világhíres embernél. Az, hogy egy távvezérlésű autó járkál a Marson, valamint maga a Mars, hogy milyen, hogy néz ki, milyenek rajta a kövek, és hogy egyáltalán látható nekünk innen a földről -- mindez egyforma módon valóságos Maci Lacival és Donald kacsával.

Mondhatni tehát, hogy a modern fikció- és képtermelés nem más, mint az archaikus világészlelés technikai utánzása, az archaikus percepció szimulációja. Ha igaz az, hogy az archaikus ünnep nem más, mint rituálisan birtokba venni és közös valósággá tenni a megváltozott világlátás valóságát, akkor a mozi közössége valójában még ezt az elvesztett rituálét élhette át, vagyis a valóság határának közmegegyezés alapján történő tágításának pillanatát. A képi tömegtermelés média-helyzete, a tévécsatornák váltogatható képi háttere, a számítógépes képi kommunikáció világa, a virtuális valóság mezeje ezt a közösségi élmény-pillanatot teszi globálissá úgy, hogy közben a tudattágítás rituáléját a technika által demisztifikálja, megfosztja szentségétől. Más kérdés, hogy a globálisan technikai úton előállított képvilág-valóság, miközben a technika által megfosztja a képet a belső látás misztikus szentségétől és a helyére külső képet állít, vajon képes-e e helyett magát a technikát misztifikálni?

Ha a növényekben rejlő képek isteni kinyilatkoztatást szolgálnak, akkor nem csupán a víziók azok, hanem a látható világ dolgai is, maga a világ egésze isteni gondolat eredménye, az isteni képzelet megvalósult képi formája. Ami látható, az is egy isten láthatóvá lett gondolata.

A növényekben rejlő megváltozott érzékelés tapasztalata a világról nem az, hogy a világ jó, vagy rossz, hanem az, hogy valójában másmilyen, mint amilyennek látszik, mégpedig úgy másmilyen, hogy ami látható, vagyis az anyag csak az energia sűrűbb része, hogy minden csak energia, minden onnan jön és oda távozik. A valóságnak ezt az energetikai koncepcióját képviseli minden archaikus kultúra, szemben a testek mechanikájára épülő modern szemlélettel. A virtuális valóság képei a technika eszközével szeretnének a technikán túlra vinni, vagyis a világérzékelés energetikai szemléletéhez visszatérni, miközben e szemlélet gyártása a modern világérzékelés elfogadott szabályai szerint halad.

Az archaikus világkép szerint, ha közvetlen tapasztalat az, hogy a világ valósága energia, és az anyag abból lesz, akkor a gondolat is energia, „gondolatalakzat” -- ahogy a misztikusok mondják, vagyis a belső kép erős gondolat, képzelet útján anyaggá válik, a képzelt kép manifesztálható. Isten a világot így teremtette. Az ember nem azáltal közelít Istenhez, hogy földi, technikai eszközeivel utánozza a teremtést, hogy faragott képet farag, vagy égig érő tornyot épít, hanem a gondolatait, képzeletét, vagyis a belső képeit az anyagban létezővé teszi. Vagyis, ahogy egy istennek, neki is elég gondolni egyet, az máris valósággá válik.

Az ember, ha képes a gondolatait az anyagban manifesztálni, az isteni teremtésmód utánzására képes. Az isten, amit teremtett, arról mindig „látá, hogy jó”. Csak, amikor erről meggyőződik, akkor gondolja tovább a világot, hozza létre az anyagban a gondolatait. Isten szereti a gondolatait, amelyek az anyagban létrejönnek.

Az emberi faj dimenzió-váltás előtt áll, hirdetik sokan, akik a növényi hallucinogénekben rejlő kinyilatkoztatás erejét kutatják, a megváltozott tudatállapotokkal, vagy a földönkívüli élet lehetőségével foglalkoznak. Az ember dimenzió-váltásának küszöbe a szeretet képességének határát rejti. Ha az ember képes a gondolatait, a képzeletét, az álmait, vízióit közvetlenül, immár technika nélkül manifesztálni az anyagban az isteni teremtés módjára, akkor, ha jót akarunk, bízzunk abban, hogy az ember csak akkor lesz erre képes, ha majd szereti a gondolatait, vagyis gondolatait a szeretet vezérli. Ha minden valóra válik, ami az ember eszébe jut, akkor csak szeretetbéli dolgokra gondolhat. Más eszébe sem juthat. Amíg lehetnek rémálmai is, van benne harag, irigység, gyűlölet, féltékenység, vagyis amíg egészen olyan, mint egy igazi élő ember, addig jobb, ha szabadon álmodozhat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez volt az igazi kép, a virtuális valóság, a tömegkultúra és a képzelet viszonyáról 1998. május 9-én, az Ökoakadémián tartott előadásom írott változata, mely ilyen formában sosem hangzott el, ami viszont elhangzott, az sosem lesz leírva.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: www.ows.eoldal.hu/cikkek/filozofia/bona-laszlo---az-igazi-kep

Az emberek csaknem úgy éltek, ahogy meg volt írva. Csaknem. És az asszonyok szövetsége erős volt. A szövetség minden asszony számára nyitva állt, törzsi hovatartozására, korára, társadalmi helyzetére, politikai rangjára vagy gazdagságára való tekintet nélkül.

Egyetlen asszony sem vásárolhatta meg a szövetséghez való tartozás jogát. Egyetlen asszony sem örökíthette át a szövetségben betöltött helyét. A szövetség minden tagját maga a szövetség választotta ki, s meghívásos alapon válhatott valaki taggá. Meghívás alapján még rabszolganők is lehettek a szövetség tagjai. Tulajdonosaik nem tagadhatták meg tőlük a belépés jogát, nem akadályozhatták meg az összejöveteleken való részvételüket, és nem tilthatták a szertartásokon való részvételt sem, mert a szövetségnek igazi hatalma volt, s mindenütt tiszteletben tartották.

A szövetségben lévő asszonyok feladatai közé tartozott a leányok nevelése is. Játékosan, dalokkal, legendákkal és példák útján tanították őket. Megtanították a leányokat testük ápolására, beavatták őket a testi örömszerzés titkaiba, s ránevelték őket, hogyan tiszteljék magukat és testük biológiai funkcióit. Elmagyaráztak nekik mindent, amit a terhességről, a szülésről és a gyermekápolásról tudniuk kellett.

De egyszerre csak fejére fordult a világ... Különös férfiak jöttek. Olyanok, akik soha nem beszéltek asszonyokkal, akik soha nem ettek, soha nem háltak és soha nem nevettek együtt asszonyokkal. Olyan férfiak jöttek, akik dalolás és tánc közben, kacagáskor és szerelem idején komor képet vágtak. Ezek a férfiak azt állították, hogy az asszonyok szövetsége boszorkányok gyülekezete.

"Nem tűrhetitek, hogy egyetlen boszorkány is életben maradjon", így prédikáltak, de az emberek nem hagyták, hogy a szövetség asszonyait megöljék.

A papoknak kislányokkal kellett beérniük. A lányokat elvitték a falvakból, iskolákba járatták őket, úgyhogy nem olyan asszonyok nevelhették s taníthatták őket, akik elmondhatták volna testükről az igazságot. Az iskolában arra nevelték őket, hogy mellüket elszorítsák, karjukat, lábukat el kellett rejteniük. Fiútestvéreiknek sosem nézhettek a szemébe, lesütött szemmel a földet kellett nézniük, mintha valami szégyellnivalójuk lett volna. Ahelyett, hogy megtanulták volna, hogy testük havonta egyszer szent, azt mondták nekik, mocskosak. Ahelyett, hogy a vérzés idején visszavonulhattak volna az arra kinevezett házba, ahol meditálhattak, imádkozhattak, a holdtöltét s testüket ünnepelhették volna, arra tanították őket, hogy betegek, kötőt hordjanak, s viselkedjenek betegek módjára. Azt is mondták nekik, hogy soha nem szabad testi vágyaik feltörő hullámainak engedniük, soha nem élvezhetik ezt az érzést, mert bűnös dolgok ezek.

Ha azután a lányok visszatérhettek falujukba, értelmük annyira megmételyeződött, szellemük annyira megbomlott, lelkük úgy beszennyeződött, hogy az asszonyok szövetségének tagjaiként már nem jöhettek számításba.

A fiúkat is elhurcolták. Őket pedig arra tanították, hogy a nők piszkos, bűnös teremtmények, akik a férfiakat eltérítik a jó útról. Azt tanulták, a nőknek nincs saját véleményük, ésszel nincsenek különösebben megáldva, s csak azért vannak a világon, hogy a férfiakat szolgálják.

Nem kellett hozzá egy generáció, s a feje tetejére fordították a világot, az ész és az igazság ködbe veszett, s csaknem teljesen odalett.

Nootka asszonyszövetség hagyománya

A személyes kapcsolattartáskor, vagy blogtalálkozókon azokat is sikerült merfertőzni a mate-rajongással, akik addig egyáltalán nem voltak teás típusok, úgyhogy mondhatni ayahauscareality körökben erősen terjed a mate. Ennek örömére egy ma talált nagyon érdekes cikkel kedveskednék!

A mate tea

1964-ben arra a merész következtetésre jutott, hogy a MATE gyakorlatilag
az élet fenntartásához szükséges valamennyi vitamint tartalmazza. Sok
népszerű gyógyszerben, valamint kereskedelmi gyógyászati termékben
használják, mint a központi idegrendszert serkentő, vizelethajtó és
reumát megelőző szert.

A MATE egy teaféle ital, amelyet főleg Argentínában, Uruguayban,
Paraguayban és Dél-Brazíliában fogyasztanak. A gyógyteát egy évelő fa,
az Ilex Paraguarensis szárított leveleiből és szárdarabjaiból főzik. A
MATE név a quicha indiánok „mati” szavából ered. Ez a szó tököt, sőt sok
helyütt tökfejet jelent, s arról vall, hogy az indiánok s példájuk
nyomán a gyarmatosítók ivótökből fogyasztották ezt a teát. Tudományos
nevét (Ilex Paraguarensis) Auguste de Saint Hilaire adta 1822-ben.

Ez a fa az Aquifoliceae (magyalfélék) családjába tartozik és kizárólag a
déli szélesség 10o és 30o között él meg a Paraná és a Paraguay- folyók
medencéjében. A felső Paraná vidék, Dél-Uruguay és Argentína
észak-keleti részének tipikus szubtrópusi növénye, amelynek melegre,
magas páratartalomra és legalább évi 1500 mm csapadékra van szüksége.
Ezen a vidéken évente átlagosan 300 000 tonna MATE-t termelnek.

A növény október és december között virágzik. Virágai picik, kétlakiak, a
kehely és a csésze négyzetesen szimmetrikus. A gyümölcse leginkább a
borséhoz hasonlít. A levelek váltakozó alakúak: csúcsosak, oválisak,
vagy ellipszis formájúak, de mindig fűrészes szegélyűek. Legjelentősebb
fajtái közül a három legfontosabb az angustifolia (vékony levelű), a
longifolia (hosszú levelű) és a latifolia (széles levelű).

A mate tea hatóanyaga, a matein a metil-xantinok csoportjába tartozik,
így rokona a kávéban található koffeinnek és a teában található
teobrominnak. A matein azonban másképpen hat a szervezetre, mint
a tea vagy a kávé. A koffein hatásos élénkítő szer, de
idegessé és remegőssé tehet. A teában megtalálható teobromin
mellékhatása kevesebb, de nem is olyan hatásos. A MATE
viszont legalább annyira élénkít, mint a kávé és egyáltalán
nincs mellékhatása.

A matein - vélhetően - a xantin-tulajdonságok lehetséges legjobb
kombinációjával rendelkezik. Például, más xantinokhoz hasonlóan
stimulálja a központi idegrendszert, de ellentétben a legtöbbel, nem
lehet meg- vagy rászokni. A koffeinnel ellentétben nyugodt
alvást biztosít. Kellemes, nem erős vizelethajtó, ellazítja a
periferikus ereket, anélkül, hogy erősen hatna az agy hátsó
gerincvelőhöz csatlakozó részére és a szívre, amit néhány xantin
megtesz. Azt is tudjuk, hogy javítja a szellemi képességeket, a
tipikus utóhatás, a depresszió jelentkezése nélkül.

A mate kémiai tulajdonságaiban hasonlít a zöld teához, de annál
táplálóbb. Jelentős mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat
(káliumot, nátriumot, mangánt, magnéziumot) és vitaminokat (A-, B1-, B2-
és C-vitamint, valamint riboflavint). 11 féle polifenolt tartalmaz,
melyek erős antioxidáns hatásúak.

A mate hat…

…az idegrendszerre…
Úgy működik, mint egy szabályzó: serkenti a fáradt idegrendszert,
illetve megnyugtatja a túl izgatottat. A MATE hatásaira vonatkozó
tudásunk egyelőre korlátozott, és a megfigyelések csak a
magatartás-változásokra irányultak. Eszerint a vitalitás és a
koncentráló készség nőtt, csökkent az idegességre, izgalomra és
aggódásra való hajlam, a szellemi és fizikai fáradtság. Főleg
depresszió esetén hatásos hangulatjavító. Ez persze lehet közvetlen vagy
közvetett eredménye a megnövekedett energiamennyiségnek.

…a gyomorra és a bélrendszerre…
Az eredmények az emésztés azonnali jelentős javulásáról, a sérült, beteg
gyomor- és bélszövetek felépüléséről tanúskodnak. Az alkalmi vagy
krónikus székrekedés könnyedén megszüntethető a MATE fogyasztásával. Úgy
tűnik a MATE főleg a béltartalom fellazításával éri el hatását, de egy
bizonyos mértékig serkenti a belek normális mozgását is.

… a szívre…
Sokféle szívpanaszt előztek meg a MATE fogyasztása által, mert biztosítja
a szív működéséhez szükséges tápanyagok nagy részét. Ezen felül növeli a
szív oxigén-ellátottságát, főleg stressz vagy testedzés idején.

…az anyagcserére…
A MATE a testépítők és minden testmozgást végző kedvenc itala lett. Az
anyagcserére gyakorolt hatásai közül említésre méltó, hogy testmozgás
közben fenntartja a szénhidrátok lebontását. Ez több kalória
elégetését eredményezi, növeli a vérkeringés hatékonyságát és
hátráltatja a tejsavak felszaporodását, vagyis az izomlázat. Németországban
általános fogyasztószerként is igen népszerű.

…az immunrendszerre…
A dél-amerikai irodalomban visszatérő megállapítás, hogy a MATE erősíti
a szervezet immunreakcióit és növeli a betegségekkel szembeni
természetes ellenálló képességet. Ez gyors gyógyulást és felépülést
eredményez.

Hogyan készítsük el?

A teát forró (70°C) vízzel öntsük le, és általában öt percig hagyjuk
állni, majd szűrjük le. A mate teának üdítő, kicsit kesernyés íze van. A
növény 196 különböző illó kémiai anyaga közül 144 a teában is
megtalálható. Tetszés szerint ízesíthető: cukorral, mézzel, tejjel,
nyáron gyümölcslevekkel. A teából kitűnő jeges tea is
készíthető.

forrás:

 www.teaklipper.hu/blog/

Az egyik kedvencem az afféle tanításokban, amiket többek között az ayahuasca is ad (és természetesen más formában mások is), hogy rögtön tesztelődnek a dolgok. Nem tudom, hogy ezzel mindenki így van-e, mert hát ahány ember, annyiféle, és annyiféle út is, de egy biztos: nálam pár napon belül többynire menetrendszerűen jön a "próbatétel", kvázi minha megkapnám, hogy: "Na, biztos komolyan gondoltad Te azt? Tutira megértetted?"

És mivel a béke volt az amiről szerettem volna tanulni, (és sikerült is) ezért most erről kaptam házifeladatot. Mit mondjak, marha szar volt. Talán az életben az egyik legnehezebb dolog jó képet vágni azokhoz a dolgokhoz amik jönnek. Szóval ma nem olyan kellemes élményem volt....és akkor jött is a belső párbeszéd: "Na, akkor most hogy lesz? De hiszen békét akarsz, nem? Tudod ugye, hogy az hogy fog jönni ugye?".

És igen, tudom. Aztán csinálni sokkal nehezebb, néha az életben a legnehezebb dolog valamire rossz érzéás nélkül aztt mondani, hogy "Ez van." Ez a nap egy ilyen nap volt. És sikerült-e a feladat?

Nem, nem sikerült.

Ellenben tudtam azt mondani, hogy "Ez van."

Csak nem rossz érzés nélkül....

A fórum még mindig az sgforum.hu/forum.php3 oldalon várja, hogy végre eljussak odáig, hogy valakivel felrakassam az ayahuascareality.hu-ra, de nemsokára bekövetkezik, addig itt található!:)

Koradélután értem a helyszínre. Helyiségnevet nem fogok mondani, maradjunk annyiban hogy nem túl messze kis hazánktól, egy olyan helyen, ahol a törvény védelmezi ezt a szent dolgot. Nem sokan, éppen csak páran voltunk ott, barátok, és valaki, szintén a barátunk, és mellesleg egy a témában igen jártas valaki, aki a vigyázónk volt.

Ahogy lement a nap, megraktam a tüzet, enélkül már egyre nehezebben tudom az ayahuascát, és az ayahuascázást elképzelni, révén hogy majd egy éve csak így veszem magamhoz...:)

Ahogy megraktam a máglyát, nagyjából le is ment a nap, és kezdetét vette a dolog. A részletekről nem írok, maradjunk annyiban hogy nem lett túl cifrázva, megadtuk a vastagon ceremoniális hátteret, de nyilván a magunk módján. Én amúgy is mindenkinek ezt ajánlom: tanulj minél többet a hagyományokból, aztán nézd meg, hogy abból mennyit tudsz beépíteni a saját rendszeredbe. Nyilván ha az ember azt mondja, hogy szertartás akkor annak jelentenie kell valamit, akkor az feltételez egy elég komoly és autentikus hátteret, de ismerkedni, gyógyulni be kell látni, hogy sokféleképpen lehet.

Volt egy magamban megfogalmazott, és igazából hangos szóval is kimondott előzetes intencióm: a béke, ez volt az imám, a béke. Közben gondolkodtam, hogy kihez is kellene imádkozzak. Az szép meg jó, hogy az ayahuasca szelleméhez, de egyrészt a leghalványabb elképzelésünk sincs arról, hogy ki is az ayahausca szelleme, másrészt pedig törzsi "körökben" is szokás egyéb védelmezőket segítségül kérni. Mivel nem ismertem az erőállatomat, ami a leggyakoribb ezekben az esetekben, ezért a tűzhöz, a kis körhöz imádkoztam, és az erőállatomhoz, hogy jelenjen meg előttem, és lépjünk kapcsolatba. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Nagyjából kilenc fele megittam a főzetet, vagy a gyomrom lett edzettebb, vagy tényleg kellemesebb volt, nem tudom, de nem kínzott úgy elsőre meg. Persze, pocsék íze volt. Ebben amúgy nincs törvényszerűség, láttam már érdeklődő "turistákat" is röhögve lehúzni a pohár ayahuascát, és sámánt is olyan fintorral, hogy azt hittem a körmét tépkedik éppen...:)

Van három időpont amit mindig figyelni szoktam: azt, amikor megiszom, azt amikor kvázi elmúlik a hatása, és azt amikor kezd elmenni az eszem:), de még nem teljesen. Van egy rossz hírem azoknak akik a tutit várják: NINCS megfelelő, meg jó, vagy jobb időpont, millió medicin, millió út. Láttam már embert a tea megivása után percekkel hányni, ami mondjuk farmakológiai szempontból lehetetlenné teszi a komoly hatást, és de. Szóval sose tudni, nincs tuti ebben (sem).

Na most érdekes volt mert kb 20-30percen belül szoktam érezni. Ahogy fentebb írtam ez van akinél ugyanazzal a főzettel öt perc és van akinél másfél óra, nincs szabály. Nálam nagyjából fél óránál kezdett türelmetlenkedni a kisördög. Szó szerint semmi nem történt. És nehéz volt koncentrálni, főleg, hopgy semmi se volt, de azért a hasam szar volt, szóval sehogy se volt jó.

Aztán elkezdődött.

Mindenféle tarka festményt láttam. Fraktálokat nem, azokat asszem még sose láttam!:) Pedig érdekelne, de valahogy a Jóisten azt még nem osztotta. Na mindegy...:)

Szóval színes vízióim voltak, gyógyító erejű festményekről, amik életre keltek. Nem a történetek rajtuk, hanem maguk a képek, és voltak kedvesebbek és fenyegetőbbek is, olyan szellemféleségek, vagyis az Isten tudja. Akkor már erősen rosszul voltam, ami nálam alap. Mondjuk egy jó főzetnél szinte mindenkinél, de nincs is ezzel baj, ez hozzá tartozik. Ahogy sokszor mondtam már: nem keresi az ember a szenvedést az ayahuasca alatt. De kész rá. Szóval leestem arról a fekvősre beállított nyugágyféleségről amin elképzeltem az estémet. A megmaradt tudatommal gondoltam ennél lejjebb már csak nem esek, legalább közel a föld, abból baj nem lehet.

És akkor ezkezdtem rosszul lenni. Tudni érdemes, hogy nagyon durva pánikrohamaim is voltam az ayahuasca hatása alatt, amik persze mindig jól végződtek, és értelmet nyertek, de azért ahogy telik az idő, nem hogy szebb, könnyedebb lesz egy-egy alkalom, hanem inkább nehezebb. Amúgy azokkal akikben én bízok, és ismerik ezt, amikor beszéltem erről, ugyanezt mondták: mélyebbre és mélyebbre bemerészkedni sose egy leányálom. Ez itt nem wellness-sámánizmus...

Közben beugrott a kezdeti intencióm, a béke. És jöttek érzetek....és akkor elkezdett beszélni a szám, halkan. Azért írom így, mert azt tuti nem én mondtam!:)

Béke....békeee.....béke.....itt van a béke...itt van...itt van...itt van a béke...velem van a béke....velem van....bennem van...én vagyok a béke.....

Aztán ez valahogy mégis változott.

Szóval elkezdtem enyhén rángatózni, és egyre jobban fázni. Megmaradt egy ici-pici tudatosság, ami megsúgta, hogy ez az ayahuasca hatása, hajlamos a test lehülni, amikor az energiák kicserélődnek. Szóval ez nem, vagyis nem csak egy kémiai folyamat.

De akkor már üvöltöttem, hogy megfagyok. A segítő haver hozott egy óriási kupac takarót, de semmi változás, gondoltam magamban a megmaradt pici agyammal, hogy most vége, ebbe belehalok, így még sose fáztam. És akkor elkezdett egy burok kialakulni a fázásból, ilyen kis szélnyalábok, és súgtra a barátom, remélve, hogy meghallom (és szerencsére meghallottam), hogy ne védekezzek, mert a szellemek szét fognak szedni, feldarabolnak. Aztán ahogy ez nem ment és egyre rosszabb lett, megint mondta, hogy baj lesz, engedjem bele magamat, mert szétkapnak a szellemek. Ezt el is kezdtem érezni, a földöntúli hideg is ennek a mellékhatása volt. Akkor már hangja is volt a hidegnek, sok kis hang.

Elkezdtem egy ilyen megmentő hadműveletet, a módszer Lusi Eduardo Lunától jött, nem személyesen ő mesélte, hogy ohm-ozni kell, mert az segít rányitni magunkat az ayahauscára. Sokáig csináltam, de még mindig kegyetlenül szenvedtem, néha megnyugodtam....ha bárki "kívülálló"  látott volna, tuti, hogy elmegyógyintézetbe zár. Pedig az csak az eleje volt!:)

Szóval néha megnyugodtam....ahogy még az ágyn fekve is amikor kezdtem szarul lenni, néha megnyugodtam, és suttogtam: béke.....béke......velem van a béke......béke.....én vagyok a béke. Ezt a mellettem fekvő barát mesélte utólag!:) Nagyjából ha színekre kellene bontani szürkés, sötétzöld volt az érzetm, ami lassan átment sötét-narancsba. És elmúlt a fázás, de sokkal erősebben rángatóztam, mondjuk egy közepes epilepsziás rohamnál sokkal durvább volt, de tényleg.

És nem igazán tudtam megnyugodni, grimaszoltam, hörögtem, morogtam.......és egyszer csak egy nagyon furcsa dolog jött, amire remélem egész életemben fogok tudni emlékezni: elkezdett hullámozni a homlokom. De nem csak érzetre....szóval éreztem a bőrt de éreztem, ahogy a csont, a homlokcsontom is hullámzik, majd felrobbant a világ, megjött Ő, de erről később.

Még erősebb testi tünetek voltak. Ezekre részben emlékszem, részben a segítőnk mesélte el. Nagyn erős rángások, és akkor fújtatni kezdtem, morogni, vicsorogni...és éreztem hogy valaki belépett a homlokomon keresztül belém, és elkezdett összekeveredni az én megriadt személyiségem azzal az......állattal.

Az este legalább fele így telt el, közben a földön hemperegtem, rángtam, karmoltam a földet, morogtam....elkezdett bennem táncolni az erőállatom.

Nagyon erőteljes volt az élmény, ilyen sose volt. Az ayahuasca hatása alatt gyakran lát az ember növényeket, állatokat, élőlényeket, és ha szerencséje van akkor nem gondol semmit. Tényleg. Főleg olvasva ezek után a dolgok után egy kicsit.....az ayhausca nem teremt elképzelt dolgokat, hanem valóságot ad, de ezt olyan sokszor lehet megerőszakolni, azt gondolva, hogy az univerzum terült el a lábunk előtt. Nem, nem terült. És ha találkjozunk is más entitásokkal, szellemekkel, nem érdemes alábecsülni őket, ezek az élőlények nem egyszerű test nélküli valakik, a túloldalon garantáltan erősebbek mint mi, néha "ezen" az oldalon is. Ezt nevezik megszállásnak. Senki ne katonáskodjék, hogy ezek csak ilyen kis hülye koboldok vagy mi a fene, mert nem azok: a túloldalon mi vagyunk a kis koboldok, és ha ez nem így látszik, akkor lehet hogy csak egy szép történetet mutat az ayahuasca az életről, de nem a mi helyzetünket ezekkel a lényekkel. na mindegy, ezt csak azért írtam ide, mert szellemekkel anyiféle dolgot hallani, olvasni, és nagyon könnyű egyfajta élményt kapva az ayahuasca segítségéről ugyanúgy félremenni ezekkel mint ahogy teszik azt néha a new age-esek. Nem mindenki! Ott is vannak komoly emberek!

Nagyon sokat szenvedtem, a végén a földön fekve hánytam magam elé, nagyon-nagyon nehezen, de azt hiszem jót tett. Szeretek hányni, szeretem a megtisztulást, ami ayahauscánál alap, és szinte gyanús ha nincs, de ez most megkínzott cefetül. Visszatérve az előbbi gondolatra: Szóval ott volt az állat, én pedig számításaim szerint kb másfél órát vele együtt töltöttem el. Nagyon vágytam erre a kapcsolatra egyébként, és annak ellenére hogy ezen nem volt mit félreérteni, mégis óvatos voltam, és megkérdeztem erről másnap másokat is, és egyöntetű volt a vélemény a dologról. Persze, hogy mit hoz a jövő, azt én nem tudhatom.

Nagyjából mindent csináltam persze csak úgy a földön fekve amit egy állat. Az érdekes az volt, hogy ferl-fel villant, de nem láttam: egy voltam vele. És tudtam, hogy bennem van. Egyek voltunk, teljesen és bejártunk egy csomó helyet, igazából az állattal volt egy közös tomboló táncunk, amiben egyesültünk. Akkor már nem hogy nem fáztam, hanem szétfeszítettaz energia. Na akkor kívülről nézve még ijesztőbb lehettem...:)))))

Az érdekes volt, ami egyébként az ayahuasca trükkössége, hogy néha már-már kidugta a fejét a tudatosságom, hogy okés, hát ez volt, aztán újra úgy bevadultak a dolgok, hogy minden hétköznapi tudatosság, az a kevés is ami volt, semmivé lett. Új helyszín, új tánc. Vadásztunk. Nem öltünk, játékosak voltunk, kicsit agresszívek, kicsit viccesek...együtt, egybeolvadva. Nem volt saját tudatom, még saját ayahuasca-tudatom sem, nem voltak mozdulataim, érzések, észlelkések.....de neki se. Egyben voltunk.Mert egyébként látomásokban nagyon gazdag volt ez a periódusa az estének, és még több megélés. És se Őt, sem pedig magamat nem észleltem a valóság semmilyen szintjén külön, Ő belém költözött, és eggyé váltunk a tomboló, őrült, vadászó táncban. Senkire sem vadásztunk, csak tomboltunk, fenyegettünk, viccelődtünk...szóval nem volt cél, főleg nem harmadik valaki, egyszerűen táncoltuk a vad táncunkat. Ebben az időben voltak a legvadabbak a mozdulataim, szerencsére senki és semmi nem volt a közelemben.

Aztán lassan egyre több időt töltöttem a hátamon, és akkor nyugodott az eglsz, és elkezdtem magamat látni, egyfajta kisebb macskaként. Nem házimacska voltam, habár az is lehettem volnba, de nem is nagymacska. Valamilyen macska, és akkor az már én voltam, végül a hasam hullámzásával távozott az állat, és magam ,maradtam ott a "macskaságommal", csendesedett a tér, és szép lassan visszatértem a hétköznapi tudatosságomba.

Eddig sem voltam egyedül, sokan so felől vigyáztak rám, de most valami megváltozott. Pedig már készültem a látomáskeresésre, amit az erőállatom megtalálására szántam volna, hát meglátjuk. A találkozás egy dolog, ez egy kapcsolat amit ápolni kell, és meg kell ezt is tanulni. Nagyon különleges este volt. Először éreztem erőt, igazán nagy erőt. Máskor ilyen mély önvizsgálat szokott lenni, most pedig jött az erő. Mit mondjak, jelenlegi élethelyzetemben a lehető legnagyobb szükségem is van rá, remélem megfelelően tudom majd kezelni ezt a dolgot, mert ez egy ajándék, jó lenne nem eltékozolni.

Sokan kérdeztetek már a yopóról. Aki nem ismeri, annak annyit róla, hogy egy az ayahauscával közeli rokon tradícióról van szó, legalább olyan ősi gyökerekkel, szóval érdemes komolyan venni.

A yopo-t mondják egyrészt egy dél-amerikai medicinre és annak a háttérkultúrájára is. Túl sok mindent nem találtam fenn a neten mutatóban, van egy régi film, de elég ijesztő, nem tudom mennyire megy át a lényeg. Nekem Bufo jóvoltából megvan az egész film, na az még durvább. Ilyenkor jön rá az ember, hogy a romantikus énje elvágyik az őserdőbe, de vannak dolgok, amiket egész egyszerűen nem fehéreknek találtak ki. És nem azért mert rosszak vagyunk, egyszerűen mások. (Mondjuk többnyire rosszak is...:))))

Aztán arra gondoltam, hogy a témában nálam sokkal jártasabb barátomat fogom megkérdezni, illetve megkérni egy részletes cikk megírására, és akkor lesz yopó téma is. Privátban, levelekben tényleg sokszor szóba kerül, és ahogy említettem nagyon-nagyon közeli rokona az ayahauscának. Nem ugyanaz nyilván, ahogy az alma se körte, a szilva meg nem barack, de egy nagyon komoly, mély tanító.

Reméljük mihamarabb olvasható lesz a cikk!

Aki olvas, tudja rólam, hogy egy elég konzervatív ember vagyok. Szóval ha ayahuasca, akkor icarók, és pont. Ez így kerek és így teljes, nem másként. És ez nem változott bennem, remélem nem is fog. Ami viszont remélhetőleg igen, az a horizont tágulása, a dolgok elfogadása. A tegnapelőtti ayahuasca estém erre is jó tanulság volt. A "belemenés" icarókkal történt, tradícionális ayahuasca sámán dalokkal, de utána bizony megfordult néhány más zene is, az este ívének megfelelően, a gyógyulási szándékot erősítve. Na most Byron Metcalf is köztük volt. A youtube-on nem sok mindent találtam, nekem megvan vagy öt- lemeze, és egészben szeretem őket, de azt hiszem ízelítőnek ez is megteszi. Olyan zene ez szerintem amit nem is kell túlmagyarázni, csak mindenféle gondolat nélkül betenni, és hagyni, hogy vigyen.

Mert visz, nem is kicsit.

A szamszara.blog.hu/2010/01/11/a_samanzene_nagymestere#comment-form -n így írnak róla:

Byron Metcalf  számomra egy olyan igazán kiemelkedő művész,

aki 40 év zenei pályafutása alatt szinte tökélyre fejlesztette tudását.

Kutató és pszichológiai tanulmányai alatt jött rá, hogy a zene és hang befolyásolják az emberi pszichét és tapasztalatokat.

Zenéje mesterien kifinomult, a dobok és ütős hangszerek kiváló alkalmazója.

Méltán említhetnénk őt a sámánzenék nagymesterének. Tapasztalatát sámánoktól, gyógyítóktól merített alapokból adja át hallgatóinak.

Pályafutása alatt jeles zenészekkel készített közös albumot, többek között szintén a szakmában jeleskedő Steve Roach –al.

Byron zenéje egyesül a kortárs zenei alapokkal és a remek stúdió munkával, és teszi tökéletesen élvezhetővé mindenki számára.

...amiket holnap részletesebben el is mesélek. Nem rég értem haza, és hulla vagyok. Elöljáróban annyit, hogy egy fantasztikus élmény volt. Nem könnyű, mert az ayahuasca sosem az. Szóval rekreációs célokra ez az orvosság alkalmatlan, de mégis gyönyörű estém volt, amit szívesen megosztok Veletek. Sok tanulságot hordozott, és nagyon pozitív volt, főleg a vége, kvázi az "összegzése". Igazán megérte!

Úgy terveztem, hogy ez lesz a nyár utolsó ayahuascázása, de úgy néz ki, egy alkalom még hátravan, az is ígértelesnek tűnik, de megvárjuk vele a megfelelő időt. Ez nállam többnyire nem kevés, elég lassan integrálódom vissza ebbe a hétköznapi valóságészlelésbe, de azért rajta vagyok a dolgon.

A tegnap nap egyik legnagyobb tanulsága a kimondott szó, ima ereje volt, hogy ezek mennyire megtörténnek. Rutinosabbak ezért szokták azt mondani, hogy az ember csak óvatosan fogadkozzék az ayahuasca hatása alatt, mert ez egy nagyon kedves tanító és bizony teljesíteni fogja. És nem biztos, hogy az amire vágyunk az nekünk tényleg jó. Persze, néha meg kell élni ezeket a dolgokat(is), nyilván, de azért érdemes óvatosnak lenni.

Technikai ínyencségeket kedvelőknek elmondhatom, hogy caapiból, chakrunából és juremából készült a főzet, ami nagyon töménynek és intenzívnek hatott. Sok dolgot olvastam hallottam az ideális töménységről/erősségről amiből arra jöttem rá, hogy nincs ilyen. Dél-Amerikában ahány törzs, annyi szokás, és annyi jó megközelítés.Ők nem olyan  dogmatikusak, mint többnyire, tisztelet a kivételnek, mi szoktunk lenni. Na mindegy, ez most egy sűrűbb, töményebb főzet volt, annyi érdekességgel, hogy a hatása relatív rövidebb ideig tartott, mint szokott többnyire. Igaz, a hatása olyan intenzív volt, hogy ettől többet nem tudom, képes lettem volna integrálni vagy sem, szerintem nem.

Más szóval ez pont így volt jó és pont így volt elég. Jó lenne már eljussak arra a szintre, hogy nem mennyiségekben gondolkodjak. Mint a sámánok: kicsi mennyiségeket isznak többnyire a medicinből, mivel a csatornák, amiket az ayahuasca kinyit, náluk már amúgy is vagy nyitva van, vagy nagyon könnyen nyílik. Érdemes erre a szenzitivitásra felfejlődni. Nekem ez még nem jött össze, igaz, nem is elsődleges cél, de azért lépegetek a magam tempójában.

Holnap pedig részletes beszámoló!

(Most ágy..:)))

Ezt a bejegyzést szombat hajnalban írom, ahogy alul a dátum is mutatja, holnap készülök ayahuascát magamhoz venni. Mondanom sem kell, hogy nagyon izgulok!

Ami az eszembe jutott, végiggondolva a saját életemet, utamat, hogy milyen sokféle céllal, szándékkal lehet közelíteni efelé a tanító felé. Mert persze, jó, vannak általános dolgok, amiket néha már-már közhelyesen puffogtat az ember( persze sokszor és sokan nagyon is őszintén), hogy tanulás, és gyógyulás végett, és ezek jó dolgok is, de azért ahogy beszélgettem másokkal, majd mindenkinek valami sokkal konkrétabb dolog is mocorgott a fejében, túl ezeken, vagy a kíváncsiságon, ami egyrészt ebbe az irányba segítette, és aztán amikor már tudja, hogy meg fog történni, megfőzte magának, vagy közeleg egy másokkal eltöltött este időpontja, akár szervezettem, autentikus körülmények között, akár "egyszerűen" barátokkal, akkor megszaporodnak a gondolatok, jobban láthatóvá válik a sajáűt szándék, és ez szerintem egy nagyon fontos dolog.

Senki ne várjon nagy megfejtéseket tőlem, mindenki maga tudja, hogy miért pont erre jött és most miért pont ezen a tisztáson pihent meg, de tény, hogy az általam látott esetek 100%ában igen csak nagy szerepe volt egyrészt az ayahuasca hatása alatt töltött estében a szándéknak, és aztán az utána jövő napokban egyrészt a szándék, másrészt a "rá érkező" események.

Mert azért, noha erről ezerszer írtam már, ez nem egy könnyed dolog, szóval túl a kíváncsiságon valamiért csak bevállalja az ember, minimum a lehetőségét hogy nehéz helyzetbe teszi magát. Persze, ahogy beszéltünk már az intencióról, jó ha van egy páűr mondat/szó/ima/összegzés a konkrét eset előtt, de a szándék alatt én most mást vagy legalább is mást is értek.

...és azt hiszem, amikor ezek a dolgok világosak, akkor jön az az érzés, hogy úgymond "csak úgy" olyan könnyen megtörténnek dolgok, és ott találja magát az ember ennek a különleges erőfőzetnek a társaságában kinyílt szívvel és tudattal...

Olvastam egy remek beszámolót Bufo-tól a fórumon(link lásd linkblog), és eszembe jutott, hogy két hónappal ezelőtt részt vettem egyen én is, amiről igazából nem is írtam még én sem beszámolót, úgyhogy azt hiszem felbátorodom én is, és leírom amit tudok. A másik, hogy most készülök a napokban magamhoz venni ayahuascát, már eléggé készülgetek rá, majd mesélek róla, nagyon várom már, a tervek szerint a nyár utolsó ayahauscázása lesz, legalább is a múlt évben is hasonlóan alakult, és a megérzésem szerint ez most sem lesz másként. Valahogy érzi ezt az ember.

Ennek kapcsán gondolkodtam azon, hogy valamikor írok egy olyan összegzésféleséget az eddigi alkalmakról. Hogy ennek mások számára is értékelhető gyümölcse lehet-e, azt nem tudom, mert ez már annyira személyes, és szubjektív, amennyire az lehetséges, szóval nem vagyok biztos benne, hogy érdemes publikussá tenni, mindenesetre magamnak fontos lehet, és egy jó segítség, ami világosabbá teheti honnan jöttem, hogy jutottam el a mai napig és hogyan tovább. Többnyire mindenki sokat vár az ayahauscától, ami a "híre" miatt érthető is, és aki rászánja magát, és itt nem csak a folyadék bedöntésére gondolok, hanem az "egészre", az garantáltan nem is csalódik. Szándék kérdése a dolog nagyja, ez tényleg egy nagyon komoly dolog, amiben megfelelően belekezdve nem tud rosszul járni az ember.

Amiért mégse beszéltem még soha senkit rá, annak az az oka, hogy egyrészt nem mindenkinek való, olyan nagyon mások vagyunk, miért lenne mindenkinek egyféle útja, nem igaz? Másrészt pedig nem egy veszélytelen dolog. Az hogy az egészségre nem káros, és nincsenek dokumentált patológiai esettanulmányok, az nem azt jelenti, hogy az embert nem tudja kurvára a padlóra nyomni, és az még csak az eleje, utána illik időt hagyni a reintegrációra, máskülönben egy kinyílt, érzékeny állapotban nem csak jó dologk mennek be, és ez nem vicc!

Szóval az egésszel azt akartam kihozni, hogy az ayahuasca nem egy mechanikus dolog, hanem egy elég kemény meló, és ennyire nehéz munkát annak érdemes bevállalni aki biztos benne hogy ez az útja. Ettől senki nem lesz se jobb, se rosszabb, de ettől függ a dolog szerintem. Nagyon sajnálom amikor levelet kapok valakitől, hogy gáz van, és szerintem madre ayahuasca segíthet-e. És nem mindig könnyű azt mondani, túl azon hogy fogalmam sincs, hogy nem biztos, hogy ez a te utad, és az hogy valami gáz van még nem jelenti azt hogy ezt így tudod a legjobban rendezni. Magyarán nem vagyok drogdealer, aki reménysugarat árul brahiból.

A hétévégére pedig még visszatérünk!:)

Tanítások:Spirituális forráshoz kapcsolódás módszerei a jógi és a sámán hagyományokban