Aki olvas, tudja rólam, hogy egy elég konzervatív ember vagyok. Szóval ha ayahuasca, akkor icarók, és pont. Ez így kerek és így teljes, nem másként. És ez nem változott bennem, remélem nem is fog. Ami viszont remélhetőleg igen, az a horizont tágulása, a dolgok elfogadása. A tegnapelőtti ayahuasca estém erre is jó tanulság volt. A "belemenés" icarókkal történt, tradícionális ayahuasca sámán dalokkal, de utána bizony megfordult néhány más zene is, az este ívének megfelelően, a gyógyulási szándékot erősítve. Na most Byron Metcalf is köztük volt. A youtube-on nem sok mindent találtam, nekem megvan vagy öt- lemeze, és egészben szeretem őket, de azt hiszem ízelítőnek ez is megteszi. Olyan zene ez szerintem amit nem is kell túlmagyarázni, csak mindenféle gondolat nélkül betenni, és hagyni, hogy vigyen.
Mert visz, nem is kicsit.
A szamszara.blog.hu/2010/01/11/a_samanzene_nagymestere#comment-form -n így írnak róla:
Byron Metcalf számomra egy olyan igazán kiemelkedő művész,
aki 40 év zenei pályafutása alatt szinte tökélyre fejlesztette tudását.
Kutató és pszichológiai tanulmányai alatt jött rá, hogy a zene és hang befolyásolják az emberi pszichét és tapasztalatokat.
Zenéje mesterien kifinomult, a dobok és ütős hangszerek kiváló alkalmazója.
Méltán említhetnénk őt a sámánzenék nagymesterének. Tapasztalatát sámánoktól, gyógyítóktól merített alapokból adja át hallgatóinak.
Pályafutása alatt jeles zenészekkel készített közös albumot, többek között szintén a szakmában jeleskedő Steve Roach –al.
Byron zenéje egyesül a kortárs zenei alapokkal és a remek stúdió munkával, és teszi tökéletesen élvezhetővé mindenki számára.
