ayahuascareality

"A sámán munkája nagyon-nagyon fárasztó, sokkal nehezebb, mint fát vágni, de ezen nem lehet segíteni."

ismeretlen nevű gold sámán

A gyógyítás útja

„María Sabina vagyok. Ő az asszony, aki vár; ő az asszony, aki próbál; győzedelmes asszony; a gondolat asszonya, alkotó asszony; ő az asszony, aki gyógyít; Ő a Nap Asszony, a Hold Asszony, az asszony, aki megfejt.

Létezik egy, a miénken túli világ, egy messzi-messzi világ a közelben, láthatatlanul. Ott él Isten, ott élnek a holtak, a szellemek és a szentek. Egy világ, amelyben már minden megtörtént és minden ismert. Az a világ beszél, saját nyelve van. Én beszámolok, arról amit mond.

A szent gomba kézen fog, és elvisz abba a világba, ahol minden ismert. Ők, a szent gombák beszélnek úgy, hogy megértsem. Kérdezem őket s ők felelnek. A velük tett utazásból visszatérve elmondom, mit hallottam tőlük, mit mutattak nekem.

…....

Meghalt apám, mi pedig nagyon szegények voltunk. A nővéremmel az erdőbe jártunk legeltetni az állatokat. Éhesek voltunk, de tudtunk a gombákról, arról, hogy a barátaink, tőlük csak jó származhat. Így aztán kerestük őket, és nyersen, frissen gyűjtve, úgy, ahogy voltak megettük őket.

Akkor nem tudtam, hogyan különböztessem meg a szent gombákat a közönségesektől. Anélkül ettem meg őket, hogy tudtam volna, micsodák, pusztán mert annyira éhes voltam. Ám egy nap, nem tudom mennyi idő telhetett el, de látomásaim támadtak. A kezeim kiszakították a földből a teonanákatl gombát, és az a számon át belépett a lelkembe.A kecskék a hegyoldalban legeltek, én meg, mint egy részeg, ültem a füvön. A lelkem kifelé szált a testemből, s a felé a világ felé haladt, amelyet nem ismertem, de amelyről már hallottam. Az a világ olyan volt, mint ez, tele hegyláncokkal, erdőkkel, folyókkal. Voltak azonban más dolgok is: gyönyörű házak, templomok, aranypaloták. És ott volt a nővérem, aki velem tartott, és már vártak a gombák – gyerek gombák, bohócnak öltözött törpék, trombitáló, éneklő, táncoló gyerekek, törékenyek, mint a virágszirom. A gombák beszéltek, és én is beszéltem hozzájuk. Sírtam: „Mit csináljunk? - kérdeztem. - Annyira szegének vagyunk! Hogyan maradunk életben? Mi lesz velünk?” És a teonanákatl megnyugtatóan, a remény szavaival felelt. Azt mondta: ők majd megóvnak minket, s ha valamire szükségünk van, ők megadják majd. Ettől kezdve jobban meg akartam ismerni új barátaimat, és szerettem volna, megkülönböztetni a szent gombákat a többitől, ezért sok mindent elmagyaráztattam nagyanyámmal, aki sokat tanult férjétől és apámtól. Ő örömmel mondott el nekem mindent, mert látta, hogy a végzet teonanákatl papnőjének rendelt.

Nyolc éves koromban súlyosan megbetegedett anyám egyik fivére. A hegylánc sámánjai gyógynövényekkel próbálták gyógyítani, de semmire sem jutottak. Ekkor eszembe jutott, mit mondott nekem a teonanákatl: ha segítségre van szükségem, keressem fel őket. Így hát mentem, szedtem szent gombát, és nagybátyám kunyhójába hoztam. Haldokló nagybátyám ágya előtt megettem őket és a teonanákatl gombák azonnal elvittek az ő világukba. Megkérdeztem, mi van a nagybátyámmal, és hogyan menthetném meg. Azt felelték, gonosz szellem szállta meg a vérét, és bizonyos gyógynövényeket adjunk neki, másokat, mint amiket a curanderóktól kapott, s attól meggyógyul. Megkérdeztem, hol találok olyan növényeket, ők pedig elvittek a hegyen egy helyre, ahol magas fák nőttek és csermelyek csobogtak, és ott megmutatták, melyik növényt húzzam ki a földből, és hogyan találok oda. A teonanákatl világában tett utazásból visszatérve kijöttem a kunyhóból, s a gombák által mutatott irányba indultam. Eljutottam valahová, ahol magas fák nőttek és csobogott a csermely – az utazásban látott hely volt. Ugyanazokat a övényeket találtam, szedtem belőlük, vízben megfőztem, és a nagybátyámnak adtam. Néhány napra rá anyám fivére meggyógyult.

Ez volt az első gyógyítás, ami lehetővé tett nekem a teonanákatl. Utána sok másik következett: férfiak, gyerekek, öregek, nők......."

Maria Sabina

Közép-Amerika

A szerelem útja

„Egyszer a betegágyamon aludtam, amikor megkörnyékezett egy szellem. Nagyon szép nő volt, egészen törékeny, és nem volt magasabb fél arsinnál (71 cm). Arca és öltözéke is olyan volt, mint a mi gold asszonyainké. Haja rövid fekete fonatokban hullott a vállára. Más sámánok azt mondják, félig fekete, félig vörös arcú nőt láttak látomásukban. Azt mondta: „Én vagyok az őseid, a sámánok ajamija. Én tanítottam őket sámánkodásra. Most téged foglak tanítani. Az öreg sámánok kihaltak, és nincs, aki gyógyítsa az embereket. Sámán lesz belőled.”

Így folytatta: „Szeretlek. Most nincs férjem, te leszel a férjem, én pedig a feleséged. Adok majd neked segítő szellemeket. Segítségükkel gyógyítasz majd, és magam is segíteni és tanítani foglak. Az emberektől kapunk élelmet.”

Kétségbeestem, és próbáltam ellenszegülni. Ekkor azt mondta: „Ha nem engedelmeskedsz, sokkal rosszabbul jársz. Meg foglak ölni.”

Azóta jár hozzám, és együtt hálok vele, mint a saját feleségemmel, de gyerekeink nincsenek. Egészen egyedül él egy kunyhóban egy hegyen, rokonok nélkül, de gyakran változtatja a lakhelyét. Néha öregasszony, néha farkas képében jelenik meg, ilyenkor borzasztó látványt nyújt. Néha szárnyas tigrisként jön. A hátára ülök és elvisz és megmutat más országokat…..

…. Három segítőt adott nekem, ezek a jargá (párduc), a doonto (medve) és az amba (tigris). Álmomban eljönnek, és valahányszor sámánkodás közben megidézem őket , megjelennek. Ha egyikük nem hajlandó jönni, az ajami kényszeríti , de azt mondják, olyan is akad, aki még az ajaminak sem engedelmeskedik. Amikor sámánkodok, birtokba vesz az ajami és a segítő szellemek: kicsik, nagyok egyaránt belém hatolnak, mint a füst vagy a pára. Amikor bennem van az ajami, ő beszél a számon keresztül, és mindent ő maga csinál…..

….Ajami nélkül nincs sámán. Miféle segítő szellemek jönnének ajami nélkül? Az ajami a sámán tanítója, amolyan saját istene. A férfi ajámija nő, a nőé férfi, mert olyanok, mint férj és feleség. Némely sámán a segítő szellemével hál, akár egy nővel…..”

Gold sámán

Szibéria

Múltkor tettem fel Az öröm útja címmel egy eszkimó sámán beszámolóját, mivel nagyon sajátságosnak találtam azt. Végül újabbakra bukkantam, amikkel szép láncot tud alkotni s lehetőségünk lesz bepillantani számos beavatás történetbe, amik mindenképpen különlegesek. No, jó.. melyik nem az?? :) Arra gondolok, hogy ezek az utak valahogy mások, mint amikre mondjuk csípőből gondolna egy hozzám hasonlóan tájékozatlan ám annál érdeklődőbb személy.

Mi, asszonyok fűzzük össze az igazság pillanatait. Újra hiszünk benne, hogy jogunk van a teljességre. Fekete, sárga és fehér testvéreink találnak egymásra, s az elszórt részekből megpróbálnak egészet alkotni. Csakhogy az általunk megmentett és megőrzött részigazságok nélkül nem tud kialakulni a teljesség. Az általunk őrzött igazság nélkül az asszonyok nincsenek felvértezve, pedig szükségük van a védelemre. Ha titkainkat továbbra is magunknak őrizzük, ezzel a Gonoszt segítjük az asszonyok szellemének elpusztításában.

Ezért testvéreinknek - valamennyi Nővérünknek - kezet kell nyújtanunk, s arra kell kérnünk őket, hogy osszák meg velünk igazságukat. Nem marad más választásunk, mint hinni abban, hogy az asszonyok az egymásnak átnyújtott ajándékot szeretettel és tisztelettel fogadják. Mindez gátat vet a Gonosz hatalmának, ahogy ez már máskor is megtörtént ezen a szigeten. Az egykor tiszta vizű folyóink most szennyezettek, a zöld erdőkkel borított hegyeink kopaszok, a tenger élet-halálharcát vívja. Ahol régen halak milliói úszkáltak, most egy szál sincs belőlük. S ez a hideg Gonosz műve. Utolsó kincsünk, ami megmaradt nekünk, ami megóv a Gonosz hatalmától az asszonyok titkos igazságai.

Amikor a hopi férfiak kimennek a kukoricaföldre aratni, először letörnek egy kis kukoricát - ezek a kis kukoricák a kisgyerekeket jelképezik.

A férfiak a kisbaba-kukoricát vigyázva hazaviszik, ahol már várja őket az anya. Minden anya megáldja a kis kukoricát, s aztán gyengéden belefekteti a kukoricás kosárba. Csak ezután mehetnek vissza a férfiak a többi kukoricát leszedni.

A kukoricát az asszonyok oltalmára bízzák; mindig is élőlényként kezelték a kukoricát. Az asszonyok így szóltak hozzá, akár az ember fiához, így beszéltek: "Nézzétek meg ezt a csodálatos kukoricát, nézzétek, milyen pompás színe van! S mennyi kukoricaszem van rajta!" A hopi indiánok a kukoricát közeli rokonnak tartották - úgy, mint északnyugaton a lazacot; mi a Lazac Népének tartottuk magunkat. A préri-indiánok hasonló szoros életközösségben éltek a bivallyal.

Janet McCloud, a Tulalip törzsfőnök

A régi időkben még ismerték a titkos szertartásokat, kimentek, s böjtöltek. Ez csak a férfiak szokása volt. A férfiakat több mindenre megtanították, mint az asszonyokat, de az asszonyok ott ültek, s hallgatták, mit beszélnek az öregek, s így tanultak ők. Manapság, amikor már alig akad férfi, aki ismeri ezeket a dolgokat, az asszonyok őrzik tovább a hagyományokat. Ha ők nem sajátították volna el, ha nem csenték volna el maguknak ezt a tudást a férfiaktól, valószínűleg teljesen feledésbe merült volna...

Agnes Cypress, Seminole

Ma kaptam meg ezt a zenét Axismundira barátom készítette, és rögtön arra gondoltam, hogy beteszem ide. A készítésnek is meg van a maga kis története, egyenlőre legyen elég maga a zene, ami szerintem nagyon "kinyit".

Ha bizonyos dolgokat nem értünk, az még nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok nem léteznek.

Sok ember számára egyszerűen nem léteznek azok a dolgok, amiket nem értenek vagy nem ismernek.

Én azt mondom, sok minden lehetséges. Ha valamit nem ismerünk, az még nem jelenti azt, hogy az a valami nem is létezik. Egyszerűen csak nem ismerjük ezt az állapotot.

Cecília Mitchell, Mohawk

Tudom, volt már. Az egyik kedvenc idézetem a témában a nagy hírű és erejű Igjugarjuk sámántól:

"Igazi bölcsesség csak az emberektől távol található meg, kint a nagy magányban, és ezt szórakozással nem lehet megszerezni, csak szenvedéssel. Magány és szenvedés nyitja meg az emberi lelket, ezért a sámánnak ott kell bölcsességét keresnie."

 ….. Így még születésem előtt minden előkészület megtörtént számomra, mindazonáltal mások segítségével vállalkoztam arra, hogy sámán legyek. Ám nem jártam sikerrel. Sok híres sámánt meglátogattam, nagy ajándékokat adtam nekik, amelyeket viszont ők azonnal tovább ajándékoztak másoknak, ugyanis, ha megtartották volna maguknak, ők, vagy gyerekeik meghaltak volna. Azért hitték így, mert az én életem születésemtől fogva olyannyira veszélyben forgott. Aztán a magányt kerestem, s abban mély búskomorságba estem. Időnként sírva fakadtam, boldogtalan voltam, de nem tudtam, miért. Aztán minden ok nélkül hirtelen minden megváltozott, és óriási, megmagyarázhatatlan örömöt éreztem, olyan erejű örömöt, hogy képtelen voltam kordában tartani, és feltört belőlem az ének, az erőteljes ének, amelybe csak egyetlen szó fér bele: öröm, öröm! és teljesen ki kellett eresztenem a hangomat.

          Aztán egy ilyen rejtélyes és elsöprő örömroham közepette sámán lettem, és magam sem tudom hogyan történt. Mégis sámán voltam. Teljesen másféleképpen láttam és hallottam. Elnyertem a megvilágosodásomat – quamanEq -, az agy és a test sámánfényét, mégpedig úgy, hogy nemcsak én láttam keresztül az élet sötétségén, hanem ugyanez a fény belőlem is sugárzott kifelé.Az emberi lények nem észlelték, de látta a föld, az ég és a tenger összes szelleme, és ezek most hozzám jöttek, és a segítő szellemeim lettek.

         Névrokonom, egy kis aua volt az első segítő szellemem. Amikor hozzám jött, mintha felemelkedett volna a ház teteje és bejárati folyosója, és olyan erővel éreztem a látomást, hogy keresztülláttam a házon, lefelé beleláttam a földbe és fölfelé az égbe – a kis aua hozta nekem mindezt a belső fényt, ami ott lebegett fölöttem mindaddig, amíg énekeltem. Aztán, mások számára láthatatlanul, elhelyezkedett a bejárati folyosó sarkában, s mindig készen állt a hívásomra.

       Az aua pici, tengerparton élő nőszellem. Sok ilyen tengerparti szellem van. Hegyes bőrkapucnival a fejükön szaladgálnak, furcsa, rövid, medvebőrből készült térdnadrágot, hosszú, fekete mintás csizmát és fókabőr kabátot viselnek. A lábfejük fölfelé hajlik, s úgy látszik, mintha a sarkukon járnának. A kezüket úgy tartják, hogy a hüvelykujjuk mindig behajlik a tenyér fölé, két karjukat összetett kézzel a magasba emelve tartják, és szüntelenül a fejüket simogatják. Éles eszűek és vidámak, amikor az ember hívja őket, és leginkább aranyos babákra emlékeztetnek. Nem nagyobbak egy karhossznál.

Második segítő szellemem egy cápa volt. Egy napon, amikor kinn kajakoztam a tengeren, odaúszott hozzám, csendben elnyúlt mellettem, és a nevemet suttogta. Igen megdöbbentett, hiszen azelőtt sose láttam cápát – nagyon ritka ezekben a vizekben. Később segített nekem vadászni, és mindig a közelemben járt, amikor csak szükségem volt rá. E kettő, a parti szellem és a cápa lettek a fő segítőim, és ők, mindenben, amit csak kívántam, segíteni tudtak. Általában a következő néhány szavas énekkel hívtam őket:

Öröm, öröm,

öröm, öröm!

Kicsi parti szellemet látok:

Egy kicsi auát

Magam is aua vagyok,

A parti szellem névrokona

Öröm, öröm!

           E szavakat ismételgettem mindaddig, amíg aztán legyűrt valamiféle rettegés, és könnyekben törtem ki. Aztánegész testemben reszkettem, és csak sírtam: „Ah-a-a-a-a, öröm, öröm! Most hazamegyek, öröm, öröm!

           Egyszer elvesztettem egy fiamat, és úgy éreztem soha nem leszek képes elhagyni azt a helyet, ahová testét fektettem. Olyan voltam, mint egy hegyi szellem, féltem az emberek fajtájától. Sokáig maradtunk fönn a szárazföld belsejében, és elhagytak segítő szellemeim, mert nem szeretik, ha egy eleven emberi lény bármiféle bánatba temetkezik. Ám egy nap váratlanul magától megszólalt bennem az örömről szóló ének. Újra vágyni kezdtem embertársaim után, a segítő szellemeim visszatértek, és újra önmagam lettem.

                                                                                          Aua

                                                                                   Iglulik eszkimó

...amit nem most fogok lelőni, csak tudatni, hogy létezik!:)

Takasurival kitaláltunk egy nagyon jó dolgot, egy kis plusz színt vinni az amúgy sem éppen színtelen oldalunkba. A részletek hamarosan megnyilvánulnak, ő fogja az első ezzel kapcsolatos írást feltenni, aztán szépen a többi, és végül a multimédia. Szóval nem viccelünk!

("Nem szarozunk"-ot akartam írni, de pont a napokban kaptam a pofámra a facebook-on, hogy vulgáris vagyok, és közönséges, szóval most igyekszem kultúrálódni, és valahogy lemászni a fáról, meg eldobni a banánt!:)

Úgy érzem az ayahuasca adta számtalan lehetőségeknek a töredékét se aknáztuk itt ki az oldalon. Majd, szép lassan. Ahogy telik az idő, úgy kopnak egyébként a prekoncepcióim arról, hogy milyen "A jó ayahuascareality oldal."

Hát honnan tudnám!

Nem egy réteget céloztam meg amúgy is, mert azért ez mégis csak egy ilyen underground dolog, ne osztogassuk még meg a tábort is, hanem valamit csinálni, amiben többen örömüket lelik, azon kívül egyfajta klub életet, akár a találkozókkal, akár az itteni napló jellegű, könnyebb hangvétellel.

Higgyjétek el, tudnék kurva súlyos szakszavakkal veretni (ahh, már megint káromkodok:), de minek? Nem ez a lényeg. Ez egy kendőzetlen, pőre, és hiteles oldal akar lenni, ennyi.

És mindaz ami ezzel együtt jár.

Ezt ma találtam Axis oldalán. Sajnos az utóbbi időben ahogy a saját oldalamra, úgy a barátaiméra se tudtam annyit figyelni mint normális esetben szeretek, de ez egyből megtalált, és élve Axis korábbi engedélyével, beteszem ide is:

A miszticizmus történetének folytonossága töretlen. A sámáni eksztázisban többször is felfedeztük a "paradicsomi sóvárgást", ami a keresztény misztikus élmény egyik legősibb típusát idézi. Ami az indiai misztikában és metafizikában és a keresztény misztikus teológiában egyaránt főszerepet játszó " belső fényt" illeti, láttuk, hogy már az eszkimó sámánizmusban is tanusított. Tegyük hozzá, hogy azoka a varázskövek, amelyekkel az ausztrál orvosságos ember testét teletömködik, valamiféleképpen a "megszilárdult fényt" jelképezi.

A sámánizmus azonban nem csupán a miszticizmusban elfoglalt helye miatt jelentős. A sámánok lényeges szerepet töltöttek be a közösség lelki épségének védelmében. Kiválló démonűző bajnokok; a démonokat éppúgy legyőzik, mint a betegségeket és a feketemágusokat.

A sámán-bajnok mintaképe a nahszi (na-khi) sámánizmus megalapítója, Dongba Shilo a fáradthatattlan démonölő. Az ázsiai sámánizmus egyes típusaiban oly fontos harcos elemek (lándzsa, páncél, íj, kard, stb.) az emberiség valódi ellenségei, a démonok elleni küzdelem szükségleteivel magyarázhatók. Álltalánosságban azt mondhatjuk, hogy a sámán az életet, az egészséget, a termékenységet, a "fény" világát védelmezi a hallálal, a betegségekkel, a terméketlenséggel, a balszerencsével és a "sötétség" világával szemben.

A sámán harciassága olykor agreszzív mániává válik egyes szibériai hagyómányokban a sámánokról az járja, hogy állat alakban szüntelenül tusakodnak. Az ilyen támadó kedv azonban inkább kivételes; néhány szibériai sámánizmusra és a magyar táltosra jellemző. Ami alapvető és egyetemes, az a sámán harca mindaz ellen, amit "a gonosz hatalmának" nevezhetnénk. Nehéz elképzelnünk, mit is jelenthet egy ilyen bajnok egy archaikus társadalom számára. Elsősorban azt a bizonyosságot, hogy az emberek nem állnak magukra hagyatva egy idegen világban, démonokkal "a Rossz erőivel" körülvéve. Az isteneken és a természetfölötti lényeken kívül, akikhez imákkal és áldozatokkal fordulnak, léteznek "szentség-szakértők" , olyan emberek, akik képesek "meglátni" a szellemeket, fölmenni az égbe és találkozni az istenekkel, leszállni az alvilába és legyőzni a démonokat, a betegséget, a halált. A sámán lényegi szerepe a közöség lelki épségének védelmében főként annak köszönhető, hogy az embereket biztosak benne : ővéik között akad egy, aki segítséget tud nyújtani a láthatattlan világ lakói álltal előidézett kritikus helyzetekben. Vigasztaló és megynugtató az a tudat, hogy a közösség egy tagja képes megtalálni azt, ami a többiek előtt rejtve van és láthatattlan, s közvetlen, pontos értesülésekkel tud szolgálni a természetfölötti világokról.

Mivel képes utazgatni a természetfölötti világokban és látni a természetfölötti lényeket (isteneket, démonokat, a halottak szellemeit, stb.),  a sámán döntően járulhatott hozzá a halál megismeréséhez. Valószínű, hogy a "halotti földrajz" számos vonása, csak úgy, mint a halotti mitológia egyes témái, a sámánok eksztatikus élményeinek eredménye. Azokat a vidékeket melyeket lát, s személyeket, akikkel találkozik, maga a sámán írja le aprólékos pontossággal a transz során vagy után. A halál ismerettlen és rettentő világa formát ölt és sajátos típusoknak megfelelően szerveződik meg; végül struktúrát mutat, és idővel meghitté és elfogathatóvá válik. A halál birodalmában lakó személyek ugyancsak láthatóvá vállnak: alakot öltenek, személyiségről tanúskodnak, sőt életrajzuk is van. A holtak világa apránként megismerhetővé válik s lassan maga a halál is főként egy szellemi létmódba való átmenet rítusaként értékelődik. Végeredményben a sámánok eksztatikus utazásairól szóló elbeszélések hozzájárulnak a holtak világának "spiritualizálódásához", csodás formákkal és alakokkal gazdagítva azt.

Utaltunk már a sámáni eksztázisok elbeszélései és szóbeli irodalom bizonyos epikus témái közötti hasonlóságokra. A sámán túlvilági kalandjai, az eksztatikus alvilágjárásai és égbeszállásai során elszenvedett megpróbáltatások a népmese alakok és az epikus irodalmi hősök kalandjait idézik. Nagyon valószinű, hogy sok epikus "téma" vagy motívum, csakúgy, mint az epiukus irodalom számos alakja, képe és kliséje végső soron eksztatikus eredetű, abban az értelembn, hogy a sámánok emberfölötti világokban tett utazásaikról és kalandjaikról szóló elbeszéléseiből kölcsönözték őket.

Az is valószinű, hogy az egyetem líra egyik forrása az eksztázist megelőző eufória volt. A sámán önkívületének előkészitésekor dobol, segítőszellemeit hívogatja, "titkos nyelven" vagy állathangok, de főként a madárdal utánázásával "az állatok nyelvén beszél". Végül olyan "másodlagos állapotba" kerül, ami lendületbe hozza a nyelvi alkotókészségét és a lírai költészet ritmusait. A költői alkotás mind a mai napig a teljes szellemi szabadság aktusa. A költészet újrateremti és továbbviszi a nyelvet; eleinte minden költői nyelv titkos nyelv volt, vagyis egy személyes univerzum, egy teljesen zárt világ teremtménye. A legtisztább költői aktus egy belső élményből kiindulva törekszik a nyelv újrateremtésére, s ez az élmény annyiban hasonlít az önkívülethez vagy a "primitívek" vallásos ihletettségéhez, hogy a dolgok leglényegét tárja föl. A misztikusok "titkos nyelvei" és a hagyományos allegorikus nyelvezetek a későbbiekben az eksztázist megelőző "ihletettség" által lehetővé tett ilyen természetű nyelvi alkotásokból kiindulva kristályosodtak ki.

Szólnunk kell néhány szót a sámánszertartás drámai jellegéről is. Nem csupán a szertartás olykor nagyon is kidolgozott rendezésére gondolunk, ami természetesen jótékony hatást gyakorol a betegre. De minden igazán sámáni szertartás végeredményben a mai világ tapasztalatainak keretében páratlan látványosággá is válik. A tűzzel végzett mutatványok, a mangófa- és kötémutatvány-szerű "csodák", a varázskészségek fitogtatása egy másik világot tárnak föl, az istenek és varázslők világát, ahol minden lehetségesnek látszik, ahol a holtak életre kellnek, az  élők pedig meghalnak, hogy újból feltámadjanak, ahol egy szempillantás alatt el lehet tűnni, majd újra fölbukkani, ahol a "természeti törvények" eltörlődnek, s valamiféle emberfölötti "szabadság" példázódik és válik bámulatosan jelevalóvá.

Mi, modern emberek nehezen tudjuk elképzelni, milyen hatást vált ki egy látványosság egy "primitív" közösségből. A sámáni "csodák" nemcsak igazolják és megerősítik a hagyományos vallás struktúráit, hanem serkentik és táplálják a képzeletet is, lerombolják a korlátokat az álom és a közvetlen valóság között, ablakot tárnak az istenek, holtak és szellemek lakta világra.

Hagyjuk itt abba a sámáni élmények jóvoltából lehetővé vált vagy általuk serkentett kulturális alkotásokra vonatkozó megfigyelések felsorolását. Elmélyült vizsgálatuk meghaladja munkánk kereteit. Milyen szép könyvet lehetne írni epikus költészet és líra eksztatikus "forrásairól", a drámai színjáték őstörténetéről, s általában mindazokról a mesevilágokról, melyeket nem mások fedeztek föl, kutattak át és írták le, mint a hajdani sámánok...

www.ows.eoldal.hu/cikkek/samanizmus/mircea-eliade---samanizmus-

Ma gondolkodtam azon, hogy ha mondjuk azt nézzük, hogy sámánizmus, akkor én ezzel a fajta érdeklődésemmel, amivel elindultam, egy nagyon keskeny utat választottam magamnak,aztán ahogy lépkedtem (és még csak az elején járok!!), elkezdett szélesedni, és kezdett/kezd világossá válni, hogy milyen sok dolog is belefér ebbe a világba. Ez most konkrétana dobolásról jutott az eszembe. A tradíciók szerint nem igazán dobolnak ayahuasca szertartás alatt. Használnak shishint (Ez az a levelekből készült suhogó hangú izéke), esetleg valami csörgőt, és néha pár másik inkább effekt jellegű hangkeltő eszközt, de dobot nem igazán.

Nemrég olvastam észak-amerikai tradíciókról, ahol a peyote a szent növény, a nagy tanító, aki segít keresztülmenni azon amin kell. Na ott van dobolás, nem is kevés. És nem lassú ütemek! Nyilván magának a peyoténak és az ehhez köthető tradícionális szertartásnak köszönhetően, mivel az ayahuaascával szemben az inkább "kifelé visz", erővel tölt meg, mondhatni amolyan férfiasabb dolog, feltüzel.

Én nem rendelkezem ezzel kapcsolatos tapasztalatokkal, mások élményeire, illetve leírásokra támaszkodom magam is.

Na szóval az észak-amerikai tradícióban van dob, de délen nem igazán alkalmazzák. Ezzel együtt is voltam helyeket, itt-ott ahol az ayahuasca kultúrája nem átjött(ami lehetetlenség amúgy is), hanem honosítva lett. És igenis vannak körök, ahol a dobolás teszem azt egy alap dolog. És egy ilyen helyre integrálni az ayahauscát azt jelenti, hogy ott is lesz, jelen lesz, ahogyan jelen kell lennie.

És akkor elkezdett engem mis érdekelni a dobolás.

Aztán egy csomó más dolog is, amiknek igyekeztem itt teret adni. Másféle tradíciók, másféle növények, erőállat téma, stb...

Nem vagyok egy gyakorlott ember, vagy mindentudó, de ez a kis világ olyan szélesre tárta a kapuit hogy rengeteg jó jött ki rajta, valamilyen módon remélem meg tudom ezt másokkal is osztani.

Minden, minden és minden egyes dolog fontos.
És semmi, ami jó, nem megy gyorsan.

Sikwalxlelix, Bella Coola javasasszony

Ijesztő élmény, mikor az embert elkapják, az ember életének talán legkeményebb tapasztalata.

Minden előzetes figyelmeztetés nélkül körülvesznek álarcos figurák, s neked fogalmad sincs róla, kik ezek. Szörnyű, hogy egyszerre csak senkit sem ismersz, ha olyan faluban nőttél fel, ahol mindenkit ismertél.

A táncosok tűrőképességed határáig visznek, szembesítenek valamennyi félelmeddel, amit valaha is éreztél, s az őrület határán visszahoznak téged. Dalokkal, táncokkal, rituálékkal és mágia segítségével hoznak vissza a teljes őrület határáról, s ezek után soha többé nem fogsz már igazán félni semmitől. Szembesültél legszörnyűbb félelmeiddel, átélted őket és visszatértél, s ettől kezdve ismered lelkierődet.

Nootka indián asszony

JÖN! A Nagy Nyári Transzlégzés!

Július 18-án, vasárnap transzlégzés csoportot tartunk 9-17h-ig. Amennyiben érdekel, szeretettel meghívunk rá!

A transzlégzésre igény esetén egyéni felkészítő űlést is tartunk, utána pedig egyéni feldolgozást annak, aki kéri.

A transzlégzés egy hanyatfekve, sámándobra, és e célra válogatott, tudatállapotvezető zenére végzett, kb. 2 órás intenzív légzéstechnika, mely erőteljesen módosult tudatállapot létrehozására képes. A módosult tudatállapotban kioldódnak az ego rég beállt fixációi, melytől megnyilik a lelkünk, és a tudatunk. Ez mély, intenzív élményhez, önismerethez, személyes és spirituális tapasztalatokhoz vezet. A transzlégzés erős, intenzív módszer, melyet nem gyakran végzünk, s melynek napja kiemelt alkalom. (További részletek a csatolt fájlban…)

A transzlégzés előtt rákészülő egyéni és csoportos gyakorlatokat végzünk, utána pedig feldolgozzuk az átélt élményeket. A módszer biztonságos, előzetes ismereteket nem igényel. A csoportot a módszerben gyakorlott, felkészült emberek vezetik, Gánti Bence transzperszonális és integrál szemléletű pszichológus. (További bemutatkozás a csatolt fájlban…)

Kinek ajánljuk?

Annak, akinek a lelke élni akar, ki akar nyílni, el akar indulni, vagy tovább akar menni.

Annak, akinek a lelke fejlődésre, gyógyulásra, spirituális ébredésre vágyik.

Hely: Budapesten. A légzés pontos helyéről a jelentkezetteket a légzés előtt tájékoztatjuk.

További tájékoztatót lásd csatolva, részletes leírással.

Részvételi díj: 12.000 Ft. Diákigazolvánny felmutatásával és nyugdíjasoknak 65 év feletti életkor esetén: 7000 Ft.

Ha jönni szeretnél, jelentkezés itt (lehetőleg, emailen):

E-mailen: bence@bencelap.huThis e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it . Telefonon: 06302782717

A csoportba előzetesen be kell jelentkezni júl.16-ig.

HA ELŐSZÖR JÖSSZ a mi csoportunkra, kérlek TÖLTSD KI A CSATOLT KÉRDŐIVET! – ez a jelentkezés feltétele az újaknak.
(Aki már elküldte és visszajeleztünk, annak nem kell.)

MINDEN INFÓ ÉS KÉRDŐIV ITT:http://www.bencelap.hu/old/legzes/legzes_temak.htm

A szombatra tervezett blogtalálkozó elmarad, pótlás augusztusban, miután hazajöttem!

Az igazi indián filozófiája szerint indiánnak lenni egyfajta tartást, szellemi állapotot jelent; indiánnak lenni egyfajta létállapotot jelent, amit az ember a szívében hordoz. Ez azt jelenti, hogy a Szív szavát követed, s mintegy energia-elosztóként működsz ezen a Bolygón; ez azt jelenti, hogy hallgatsz a szívedre, az érzéseidre, a megérzéseidre, hogy eloszthasd az energiádat; hogy a Föld és az Ég hasonló energiáit mágnesként magadhoz vonzzad; s a szívedből - lényed valódi központjából - újra eloszthasd. Ez a mi feladatunk.

Számos filozófia beszél négy-öt különböző világról, s azt mondják, a Teremtő minden egyes világnak egyazon egyszerű törvényt adta: hogy minden dologgal harmóniában és egyensúlyban kell élnünk, beleértve a Napot. Az emberek mindig újra és újra megtörték a harmóniát; mi is szétromboltuk ezt a harmóniát. És ismét nem voltunk erre rákényszerítve.

Ha nem állítjuk helyre újra ezt az egyensúlyt, több lehetőségünk nem lesz rá.

Brooke Medicine Eagle, Nez Percé és Sioux

Gyakran elhangzik a kérdés amikor valaki a címben említett spirituális ösvényt követi, hogy mégis hogy jön ehhez a másik?
Akikkel a sámánizmus iránti érdeklődésemen keresztül kapcsolódom, azok nem értik, hogy mi a francot Bhagavad Gitázok, akik pedig azt szeretik, tisztelik, és fogadják el mint kinyilatkoztatást, azok pedig fogják a fejüket, hogy a Sajti mi a francot akar itt sámánkodni.
Még szerencse hogy nem akarok sámánkodni!:)
De a téma természetesen a szívem csücske.

Konspirációs elméletek helyett azt gondoltam inkább leírom egyszerűen a saját gondolataimat erről a dologról.
Hogy különböző emberek, különböző helyeken és különböző eszközökkel, segítséggel ugyanarra a fennsíkra kapaszkodtak, és kapaszkodnak az nekem nem kérdés, így erről felesleges is szaporítani a szót.
Még korábban amikor vizsgáltam a világvallásokat és próbáltam valamiféle konszenzust kialakítani közöttük, akkor jött ez a...nevezzük felismerésnek, hogy hogy ha a technikai részletektől eltekintünk, illetve a szervezett egyházak által kivédhetetlennek látszó baklövésről ("EZ az út a cél felé, nincs más, amennyiben más úton jársz, Te nem fogsz a transzcendens birodalmába jutni", stb, stb...), akkor egy igenis összefüggő világképet látunk, ami éppen csak annyira különbözik, ahogyan az egyes helyeken élő, és a maguk módján ezt az utat járók szintén különböznek.
Szóval ezek a dogmatikus marhaságok mindenkoron a szervezett egyházaktól jöttek, de nem abból a hitrendszerből amit azok több-kevesebb sikerrel képviselni kívántak.

A személyes véleményem egyébként az, hogy aki ezt így teoretikusan kijelenti, kizárva minden más utat a spiritualitás birodalmába, az egészen biztos hogy vagy egy csaló, vagy pedig ő maga az aki nem érti az úgymond általa képviselteket.
Ahogy visszamegy az ember, mondjuk egyes szentírások szintjén a gyökerekig, ott nem talál elutasítást, kirekesztést, kisajátítást.

Milyen különös, nem?

Visszatérve az eredeti gondolatra, az igazság és az afelé vezető út kizárólagos birtoklása számomra mindig megmutatja azt, hogy mi az ami NEM nekem való. Én nem hiszek ebben a fajta demagóg világképben, mindegy, hogy a sok-sok térfélen kinél jelenik meg.
Többek között ez az oka, hogy elég sajátosan kezelem a sajátomként élt különböző kozmológiákat, legyen szó arról amit az indiánok éltek és élnek, vagy a bhakti jógáról, a mantra meditációkról.
Vagy más valakinek más dolog.....

Én amikor sámánokról, indiánokról olvasok, akkor ugyanazt látom mint a védikus kultúra esetén, ugyanazok a dolgok fontosak, csak intézmény nélkül.
Teszem hozzá, az intézmény nem magától értetődően rossz.
De többnyire az amúgy:)
(Ez alól természetesen vannak kivételek.)
A természettel való szoros kapcsolaton át megélt Isten-hit, és Isten-szeretet a számomra semmivel sem kevesebb, mint más utak.
Valami oknál fogva ezeket az autentikus törzsi kultúrákat, és a hitrendszerüket a lokális (többnyire keresztény) egyházak mindig igyekeztek módszeresen kiirtani és/vagy megszégyeníteni, nevetségessé tenni.
Ez lenne az igaz út?

Nos ezekkel a törzsi hívőkkel volt/van egy marha nagy gond, részben onnan eredeztetik a nálam okosabbak ezt a fajta igazán "spirituális" hozzáállást, ez pedig már konkrétan elvisz a technikai eltérésekhez, ugyanis ezekben a törzsekben nincs az egyén hermetikusan elzárva akár fizikailag, akár szabályokkal a transzcendensbe jutástól.
"Világvallásoknál" mit látni?
Pontosan az ellenkezőjét.
És ez az oka, hogy amikor mondjuk a sámán olyan orvosságokat ad, amilyeneket, akkor a (főleg) nyugati világ felhördül, hogy boszorkány.
Vagy pedig drogos.
Ugyanis a sámánvilágban senki sem irtózik a módosult tudatállapotoktól, illetve az abban végzett gyógyító munkától.
Itt, ha azt mondom, módosult tudatállapotok, akkor megkérdezik ki a dealerem.
Na most a kedélyek helyre tevése érdekében mondok pár módosult tudatállapotot. Ezek mind tudományosan, mind vallások, filozófiai rendszerek által elfogadott tények:
Düh. Álmodás. Szerelem. Révület. Meditáció. Betegség.
Ugye-ugye.....
Na már most ha a sámánizmust érő leggyakoribb kritikát nézzük, akkor itt is a kutya elásva, ez az amiről írtam fentebb, hogy ez tabutéma. A tudat módosulása gyógyításért.
Úristen!!! Sarlatánság!! Drogok!!! Barbárság!!!!
Különös, nem?
És amikor szóba kerül, hogy én ezt nem ellenzem, akkor ugye kapásból én is megkapom a skarlátbetűt.
Mert ugye az aszkézis, a dobolás, a növények okozta változás annyira, de annyira ijesztő, hogy gyorsan meg kell démonizálni.

Nyilván van másik oldala is a dolognak, mert ha csak a magam életét nézem, akkor abban ezek a védikus dolgok is jelen vannak, még ha nem is egy tolakodó módon.
Hogy mi ez a matra dolog például.
Megmondom, egyfajta sámán-terminológiában:
Módosult tudatállapot.
És ez még tény is.
Egyfajta módosult tudatállapot a tudat tisztítására.
Miért lenne ez rosszabb mint mondjuk egy sámándobbal való révülés?

Én egy szóval sem mondom, hogy mindent csinálok, vagy gyakorlok ennek a két világnak a dolgai közül. Nem, sok dolog nem az enyém, vagy még nem.
De elfogadom.
Főleg olyan módon, hogy a saját világképén keresztül próbálom megérteni.
Egy szóval se mondom, hogy ez maradéktalanul sikerül, vagy sikerült.
De odáig sikerült eljussak, hogy a megismerést teszem előre, és az ítélkezést meg próbálom elfelejteni.

Nincs két utam, nem megyek kétfelé, de ember vagyok, meg van a magam egyéni útja, és vannak itt is-ott is aspektusok, amik jobban működnek a számomra.
Sajnos nem vagyok egy erőszakmentesen homogénné tehető, mindenféle eklektikusságot nélkülöző ember, és számomra gazdagságot jelent kétféle világ ugyanarra mutató nagy-nagy szíve.
A közöset nézem, és mivel a saját világképe alapján igyekszem nézni mindkét világot,
ezért nagyon is tisztának, és világosnak hat ez is, az is.

Szóval nem vagyok elveszve, itt vagyok, a Makó mellett született csávó, aki a világ két legtávolabbi pontjának a kultúráját próbálgatta a szívébe adoptálni jó szívvel, jó szándékkal.
Mert a spiritualitás mindenkinek "való", nem egy földrajzi kérdés.
Annak a gyakorlati megértése viszont az.
Hogy az hogyan is nyilvánul meg.

Gazdagnak érzem magamat.