Koradélután értem a helyszínre. Helyiségnevet nem fogok mondani, maradjunk annyiban hogy nem túl messze kis hazánktól, egy olyan helyen, ahol a törvény védelmezi ezt a szent dolgot. Nem sokan, éppen csak páran voltunk ott, barátok, és valaki, szintén a barátunk, és mellesleg egy a témában igen jártas valaki, aki a vigyázónk volt.

Ahogy lement a nap, megraktam a tüzet, enélkül már egyre nehezebben tudom az ayahuascát, és az ayahuascázást elképzelni, révén hogy majd egy éve csak így veszem magamhoz...:)

Ahogy megraktam a máglyát, nagyjából le is ment a nap, és kezdetét vette a dolog. A részletekről nem írok, maradjunk annyiban hogy nem lett túl cifrázva, megadtuk a vastagon ceremoniális hátteret, de nyilván a magunk módján. Én amúgy is mindenkinek ezt ajánlom: tanulj minél többet a hagyományokból, aztán nézd meg, hogy abból mennyit tudsz beépíteni a saját rendszeredbe. Nyilván ha az ember azt mondja, hogy szertartás akkor annak jelentenie kell valamit, akkor az feltételez egy elég komoly és autentikus hátteret, de ismerkedni, gyógyulni be kell látni, hogy sokféleképpen lehet.

Volt egy magamban megfogalmazott, és igazából hangos szóval is kimondott előzetes intencióm: a béke, ez volt az imám, a béke. Közben gondolkodtam, hogy kihez is kellene imádkozzak. Az szép meg jó, hogy az ayahuasca szelleméhez, de egyrészt a leghalványabb elképzelésünk sincs arról, hogy ki is az ayahausca szelleme, másrészt pedig törzsi "körökben" is szokás egyéb védelmezőket segítségül kérni. Mivel nem ismertem az erőállatomat, ami a leggyakoribb ezekben az esetekben, ezért a tűzhöz, a kis körhöz imádkoztam, és az erőállatomhoz, hogy jelenjen meg előttem, és lépjünk kapcsolatba. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Nagyjából kilenc fele megittam a főzetet, vagy a gyomrom lett edzettebb, vagy tényleg kellemesebb volt, nem tudom, de nem kínzott úgy elsőre meg. Persze, pocsék íze volt. Ebben amúgy nincs törvényszerűség, láttam már érdeklődő "turistákat" is röhögve lehúzni a pohár ayahuascát, és sámánt is olyan fintorral, hogy azt hittem a körmét tépkedik éppen...:)

Van három időpont amit mindig figyelni szoktam: azt, amikor megiszom, azt amikor kvázi elmúlik a hatása, és azt amikor kezd elmenni az eszem:), de még nem teljesen. Van egy rossz hírem azoknak akik a tutit várják: NINCS megfelelő, meg jó, vagy jobb időpont, millió medicin, millió út. Láttam már embert a tea megivása után percekkel hányni, ami mondjuk farmakológiai szempontból lehetetlenné teszi a komoly hatást, és de. Szóval sose tudni, nincs tuti ebben (sem).

Na most érdekes volt mert kb 20-30percen belül szoktam érezni. Ahogy fentebb írtam ez van akinél ugyanazzal a főzettel öt perc és van akinél másfél óra, nincs szabály. Nálam nagyjából fél óránál kezdett türelmetlenkedni a kisördög. Szó szerint semmi nem történt. És nehéz volt koncentrálni, főleg, hopgy semmi se volt, de azért a hasam szar volt, szóval sehogy se volt jó.

Aztán elkezdődött.

Mindenféle tarka festményt láttam. Fraktálokat nem, azokat asszem még sose láttam!:) Pedig érdekelne, de valahogy a Jóisten azt még nem osztotta. Na mindegy...:)

Szóval színes vízióim voltak, gyógyító erejű festményekről, amik életre keltek. Nem a történetek rajtuk, hanem maguk a képek, és voltak kedvesebbek és fenyegetőbbek is, olyan szellemféleségek, vagyis az Isten tudja. Akkor már erősen rosszul voltam, ami nálam alap. Mondjuk egy jó főzetnél szinte mindenkinél, de nincs is ezzel baj, ez hozzá tartozik. Ahogy sokszor mondtam már: nem keresi az ember a szenvedést az ayahuasca alatt. De kész rá. Szóval leestem arról a fekvősre beállított nyugágyféleségről amin elképzeltem az estémet. A megmaradt tudatommal gondoltam ennél lejjebb már csak nem esek, legalább közel a föld, abból baj nem lehet.

És akkor ezkezdtem rosszul lenni. Tudni érdemes, hogy nagyon durva pánikrohamaim is voltam az ayahuasca hatása alatt, amik persze mindig jól végződtek, és értelmet nyertek, de azért ahogy telik az idő, nem hogy szebb, könnyedebb lesz egy-egy alkalom, hanem inkább nehezebb. Amúgy azokkal akikben én bízok, és ismerik ezt, amikor beszéltem erről, ugyanezt mondták: mélyebbre és mélyebbre bemerészkedni sose egy leányálom. Ez itt nem wellness-sámánizmus...

Közben beugrott a kezdeti intencióm, a béke. És jöttek érzetek....és akkor elkezdett beszélni a szám, halkan. Azért írom így, mert azt tuti nem én mondtam!:)

Béke....békeee.....béke.....itt van a béke...itt van...itt van...itt van a béke...velem van a béke....velem van....bennem van...én vagyok a béke.....

Aztán ez valahogy mégis változott.

Szóval elkezdtem enyhén rángatózni, és egyre jobban fázni. Megmaradt egy ici-pici tudatosság, ami megsúgta, hogy ez az ayahuasca hatása, hajlamos a test lehülni, amikor az energiák kicserélődnek. Szóval ez nem, vagyis nem csak egy kémiai folyamat.

De akkor már üvöltöttem, hogy megfagyok. A segítő haver hozott egy óriási kupac takarót, de semmi változás, gondoltam magamban a megmaradt pici agyammal, hogy most vége, ebbe belehalok, így még sose fáztam. És akkor elkezdett egy burok kialakulni a fázásból, ilyen kis szélnyalábok, és súgtra a barátom, remélve, hogy meghallom (és szerencsére meghallottam), hogy ne védekezzek, mert a szellemek szét fognak szedni, feldarabolnak. Aztán ahogy ez nem ment és egyre rosszabb lett, megint mondta, hogy baj lesz, engedjem bele magamat, mert szétkapnak a szellemek. Ezt el is kezdtem érezni, a földöntúli hideg is ennek a mellékhatása volt. Akkor már hangja is volt a hidegnek, sok kis hang.

Elkezdtem egy ilyen megmentő hadműveletet, a módszer Lusi Eduardo Lunától jött, nem személyesen ő mesélte, hogy ohm-ozni kell, mert az segít rányitni magunkat az ayahauscára. Sokáig csináltam, de még mindig kegyetlenül szenvedtem, néha megnyugodtam....ha bárki "kívülálló"  látott volna, tuti, hogy elmegyógyintézetbe zár. Pedig az csak az eleje volt!:)

Szóval néha megnyugodtam....ahogy még az ágyn fekve is amikor kezdtem szarul lenni, néha megnyugodtam, és suttogtam: béke.....béke......velem van a béke......béke.....én vagyok a béke. Ezt a mellettem fekvő barát mesélte utólag!:) Nagyjából ha színekre kellene bontani szürkés, sötétzöld volt az érzetm, ami lassan átment sötét-narancsba. És elmúlt a fázás, de sokkal erősebben rángatóztam, mondjuk egy közepes epilepsziás rohamnál sokkal durvább volt, de tényleg.

És nem igazán tudtam megnyugodni, grimaszoltam, hörögtem, morogtam.......és egyszer csak egy nagyon furcsa dolog jött, amire remélem egész életemben fogok tudni emlékezni: elkezdett hullámozni a homlokom. De nem csak érzetre....szóval éreztem a bőrt de éreztem, ahogy a csont, a homlokcsontom is hullámzik, majd felrobbant a világ, megjött Ő, de erről később.

Még erősebb testi tünetek voltak. Ezekre részben emlékszem, részben a segítőnk mesélte el. Nagyn erős rángások, és akkor fújtatni kezdtem, morogni, vicsorogni...és éreztem hogy valaki belépett a homlokomon keresztül belém, és elkezdett összekeveredni az én megriadt személyiségem azzal az......állattal.

Az este legalább fele így telt el, közben a földön hemperegtem, rángtam, karmoltam a földet, morogtam....elkezdett bennem táncolni az erőállatom.

Nagyon erőteljes volt az élmény, ilyen sose volt. Az ayahuasca hatása alatt gyakran lát az ember növényeket, állatokat, élőlényeket, és ha szerencséje van akkor nem gondol semmit. Tényleg. Főleg olvasva ezek után a dolgok után egy kicsit.....az ayhausca nem teremt elképzelt dolgokat, hanem valóságot ad, de ezt olyan sokszor lehet megerőszakolni, azt gondolva, hogy az univerzum terült el a lábunk előtt. Nem, nem terült. És ha találkjozunk is más entitásokkal, szellemekkel, nem érdemes alábecsülni őket, ezek az élőlények nem egyszerű test nélküli valakik, a túloldalon garantáltan erősebbek mint mi, néha "ezen" az oldalon is. Ezt nevezik megszállásnak. Senki ne katonáskodjék, hogy ezek csak ilyen kis hülye koboldok vagy mi a fene, mert nem azok: a túloldalon mi vagyunk a kis koboldok, és ha ez nem így látszik, akkor lehet hogy csak egy szép történetet mutat az ayahuasca az életről, de nem a mi helyzetünket ezekkel a lényekkel. na mindegy, ezt csak azért írtam ide, mert szellemekkel anyiféle dolgot hallani, olvasni, és nagyon könnyű egyfajta élményt kapva az ayahuasca segítségéről ugyanúgy félremenni ezekkel mint ahogy teszik azt néha a new age-esek. Nem mindenki! Ott is vannak komoly emberek!

Nagyon sokat szenvedtem, a végén a földön fekve hánytam magam elé, nagyon-nagyon nehezen, de azt hiszem jót tett. Szeretek hányni, szeretem a megtisztulást, ami ayahauscánál alap, és szinte gyanús ha nincs, de ez most megkínzott cefetül. Visszatérve az előbbi gondolatra: Szóval ott volt az állat, én pedig számításaim szerint kb másfél órát vele együtt töltöttem el. Nagyon vágytam erre a kapcsolatra egyébként, és annak ellenére hogy ezen nem volt mit félreérteni, mégis óvatos voltam, és megkérdeztem erről másnap másokat is, és egyöntetű volt a vélemény a dologról. Persze, hogy mit hoz a jövő, azt én nem tudhatom.

Nagyjából mindent csináltam persze csak úgy a földön fekve amit egy állat. Az érdekes az volt, hogy ferl-fel villant, de nem láttam: egy voltam vele. És tudtam, hogy bennem van. Egyek voltunk, teljesen és bejártunk egy csomó helyet, igazából az állattal volt egy közös tomboló táncunk, amiben egyesültünk. Akkor már nem hogy nem fáztam, hanem szétfeszítettaz energia. Na akkor kívülről nézve még ijesztőbb lehettem...:)))))

Az érdekes volt, ami egyébként az ayahuasca trükkössége, hogy néha már-már kidugta a fejét a tudatosságom, hogy okés, hát ez volt, aztán újra úgy bevadultak a dolgok, hogy minden hétköznapi tudatosság, az a kevés is ami volt, semmivé lett. Új helyszín, új tánc. Vadásztunk. Nem öltünk, játékosak voltunk, kicsit agresszívek, kicsit viccesek...együtt, egybeolvadva. Nem volt saját tudatom, még saját ayahuasca-tudatom sem, nem voltak mozdulataim, érzések, észlelkések.....de neki se. Egyben voltunk.Mert egyébként látomásokban nagyon gazdag volt ez a periódusa az estének, és még több megélés. És se Őt, sem pedig magamat nem észleltem a valóság semmilyen szintjén külön, Ő belém költözött, és eggyé váltunk a tomboló, őrült, vadászó táncban. Senkire sem vadásztunk, csak tomboltunk, fenyegettünk, viccelődtünk...szóval nem volt cél, főleg nem harmadik valaki, egyszerűen táncoltuk a vad táncunkat. Ebben az időben voltak a legvadabbak a mozdulataim, szerencsére senki és semmi nem volt a közelemben.

Aztán lassan egyre több időt töltöttem a hátamon, és akkor nyugodott az eglsz, és elkezdtem magamat látni, egyfajta kisebb macskaként. Nem házimacska voltam, habár az is lehettem volnba, de nem is nagymacska. Valamilyen macska, és akkor az már én voltam, végül a hasam hullámzásával távozott az állat, és magam ,maradtam ott a "macskaságommal", csendesedett a tér, és szép lassan visszatértem a hétköznapi tudatosságomba.

Eddig sem voltam egyedül, sokan so felől vigyáztak rám, de most valami megváltozott. Pedig már készültem a látomáskeresésre, amit az erőállatom megtalálására szántam volna, hát meglátjuk. A találkozás egy dolog, ez egy kapcsolat amit ápolni kell, és meg kell ezt is tanulni. Nagyon különleges este volt. Először éreztem erőt, igazán nagy erőt. Máskor ilyen mély önvizsgálat szokott lenni, most pedig jött az erő. Mit mondjak, jelenlegi élethelyzetemben a lehető legnagyobb szükségem is van rá, remélem megfelelően tudom majd kezelni ezt a dolgot, mert ez egy ajándék, jó lenne nem eltékozolni.