ayahuascareality

Ma találtam Szürkemedve oldalán (www.medveutja.hu/ ) egy nagyon jó idézetet Jungtól. Ami abból a szempontból is érdekes, hogy Jung annak a fajta pszichológiai irányzatnak a képviselője, amiből többek között az általam annyira tisztelt, de csak kis mértékben ismert transzperszonális pszichológia is táplálkozik, aminek pont az tudtommal a potenciálja az ambulanciai változattal:) szemben, hogy  a misztikus tanításoktől nem hogy nem zárkózik el, hanem "partnerként" kezeli a hagyományos, mondjuk úgy materialista pszichológiai ismeretek mellett.

És, hogy közelítsünk a bloghoz, többek között azokat a törzsi gyógymódokat sem veti meg, amit az ayahuasca is képvisel. Mindez még nem lenne olyan nagy kaland, noha tényleg bíztató a rokoni szálak nyilvánvaló fonódása, ahogy említettem, egy idézettel indult ez a bejegyzés, íme:

‎"..Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy elképzeli a fény alakjait, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget..."

(C.C.Jung)

Szerintem óriási gondolat, és nagyon-nagyon passzol az ayahuasca világához is, ami hogy ilyen eurázsiai kontextusban szóljak, nem éppen a középső, illetve a felső világot célozza meg, mint az igazi, mély gyógyulás helyszínét.

Nyilván ennél az ayahausca alkalmazási területe sokkal gazdagabb, ahogyan arról már szó is esett, azaz ez NEM, illetve NEM KIZÁRÓLAG egy amolyan tradícionális pszichoterápiás eszköz. De nyilván ez az az oldal, ami a többséget érdekli, és ami a mi életünkbe is integrálható, szóval maradjunk ennél.

A másik érdekes dolog, hogy a fent említett példához hasonlóan, dél-Amerikában is a "sötét oldalt" tekintik, gyakorlatilag az ayahuasca felhasználási területének teljes palettáján végzett művelet helyszínéül.

Közép, és főleg Dél-Amerika hóbortom, vagy minek is nevezzem tovább folytatódik, régóta vadásztam több fajta teanövényre, amik közül a Catuaba-ról már írtam (és még fogok is), a Guarana, és a Maca pedig számomra is új dolgok, barátok ajánlották. Meglátogattam Gomoa barátomat, akinek a weboldala megújítása mellett még egy nagyon jó boltot is elindított, képeket sajna elfelejtettem készíteni, majd legközelebb, de nagyon tuti a hely, és ő is gyakran benn van, aki ismeri tudja: azontúl hogy nagyon jó arc, egy élő lexikon növényeket illetően, szóval lehet jókat eszmecserélni. Na ez  be is következett.

Hogy valami nagyon ayahauscásat is írjak, az üzlet számos érdekes dologból álló dekorációja között van két akkora ayahuasca lián, aminél nagyobbat egy helyn láttam az életemben, nagyon kellemes volt kézbe venni! Sajnos nem eladók, így majd gyakran járok oda...:)

Hja, ha valaki meg akarja nézni, a www.gomoa.net címen megteheti, ha pedig személyesen akkor a Móricz Zsigmond körtérnél a Lágymányosi utcában megtalálja a boltot, én tuti fogok még menni!

Nem eleget, de írtam eddig is Byron Metcalfról, aki a Michael Harner szerinti "urban shaman" jellegű ember, ahogy nekem lejött. Nagyon szeretem a zenéit, és noha nagyon is tradíció párti vagyok, főleg ami az ayahuasca dalokat illeti, azt kell mondjam, hogy  nagyon is passzolni látszik ez a fajta zene mondjuk egy "egyszemélyes" ayahuasca túrához, de akár egy otthoni meditációhoz is, vagy bármihez, ami egyfajta koncentrált és másféle tudatállapotot igényel, sőt, még lazulni is lehet rá!:)

Habár ezutóbbi nekem eddig nem nagyon ment, mert ez a zene tényleg felkap és visz, remélem minél többen megismeritek!

Ha kettéválasztom az eddigi utamat az ayahuascával, akkor nagyjából félúttól kezdve változott a körülmény az egyéniből a csoportos irányba, jártam külföldön, erre-arra, szóval sok dolog megesett velem, és még többről hallottam, vagy olvastam.

Gyakran felmerül a kérdés is, hogy milyen módon érdemesebb. Aztán néha a körülmények döntenek az ember helyett, de ameddig lehetőség van. érdemes ragaszkodni ahhoz, amit jobbnak lát az ember, és az lehet, hogy van, akinek ez, másnak meg az. Azaz nem akarom eldönteni itt, meg kinyilatkoztatni, hogy mi a jó, mert sok minden lehet az, sokféleképpen lehet valami hasznos és jó.

A tradíciók szemével:

Az összes beszámoló amit olvastam, amiről hallottam, amit felvételen láttam (ezeknek a száma összeadva nem kevés, úgyhogy mondhatom, hogy kialakult egy általános kép az ayahuasca szertartások hihetetlen változatosságána, és másságának dacára is), és ezek alapján mondhatni, hogy egy szertartáshoz először is kell egy sámán.

Már eleve ugye, mit jelent az, hogy szertartás?

Autentikus körülmények között van egy közösség, ahol a sámán egyfajta közvetítőként szolgál, mondjuk úgy, hogy a közösen egyeztetett hétköznapi valóság, illetve más szférák között. Ennek zámtalan oka lehet, közel sem korlátozódik a dolog ilyenféle spirituális válságokra, amikre manapság gondol az ember, de természetesen az is egyféle ok a szertartásra.

A szertartáson az ayahuasca megivása mellett nagyon fontos elem, és részben ettől lesz egy összejövetel szertartás, hogy különféle elemek meg vannak idézve. A föld, a víz, a tűz, a levegő, az ősök szelleme, a segítő entitások, és még nagyon sok dolog. A sámán pedig kvázi a megidézője ezeknek az elemeknek, ettől lesz szertartás az amit csinál. Nyilván nem ez az egyetlen út, főleg ha mi magunk sem vagyunk sámánok, de szerény véleményem szerint egy kis házi szeratrtás annyira működik szertartásként, amennyire ezeket a dolgokat integrálni tudja az ember. Nem feltétlenül óriási dolgokban.

Hogy ne bonyolódjak bele túlságosan a részletekbe, azt mondanám, hogy legalább egy ember ugye adott aki "vezeti" a ceremóniát. Sámán vagy "csak" egy gyakorlott ember, az most nem lényeges.

Olvastam, illetve hallottam olyan szertartásokról, sőt akár beavatásokról ayahuasca segítségével, ahol a sámán és a "kliens" volt csak jelen, ez mondhatni egy tradícionális gyógyítási kör, ha mondjuk az eurázsiai hagyományokat vesszük alapul, ahol gyakran a sámán elment a beteg házába, netán elhívta a szertartás helyére és specifikusan vele foglalkozva rendezte a dolgokat. Ennek azonban nincs túl erős hagyománya Dél-Amerikában, amennyire megértettem. Olvastam beszámolókat, de a dél-amerikaiak, törzsi körülmények között többnyire csapatostul verődnek össze a szertartásra.

Mondhatjuk tehát, hogy van példa arra tradícionálisan, hogy egy ember lát neki a gyógyulásnak (például amikor a sámán útmutatást kér), de ez többnyire a sámán. Van arra is példa, hogy beteg-gyógyító kontextusban ketten találkoznak, avagy a sámán egy családdal, de ez sem túlságosan jellemző.

Az ayahuasca tipikusan egy közösségi szakramentum. Egyszer remélem lesz idő begépelni a sok cikket, amikből ez még világosabbá válik.

Akkor most mi van?

A helyzet az, hogy a fent említett helyzetekkel együtt is, ha nagyon autentikusan nézzük akkor ez az "egyedül igyak ayahuascát vagy közösségben" dolog le is zárható.

Mégsem zárul le.

Itt vagyunk, itt élünk, nem vagyunk sámánok, és noha próbáljuk minél inkább integrálni azokat a hagyományokat, mégis csak a saját világunkba fogadjuk az ayahuasca világát, és nem az ayahausca világában élünk, mint azok akik ott élnek az erdőben, és mondjuk a születés után öt nappal már kapják a főzetet, pár csepp formájában a hátsóba. Itt élünk és mi "legfeljebb" integrálni tudjuk a dolgokat a magunk módján. Integrálni a mi világunkba, és a mi világunk néha azt kívánja meg, hogy egyedül menjünk fel mondjuk egy magányos helyre a hegyre és vegyük magunkhoz ezt a szakramentumot a lehetőségeinkhez mérten leginkább a hagyományokhoz ragaszkodó módon.

Pont hu!:)

Saját egyszemélyes és közösségi élményeim:

Egyedül:

Először is ahogy írtam, nagyjából egy évet egymagamban voltam. Nem is volt kivel megosztani ezt a helyzetet. A pontossághoz tartozik, hogy ebben az időben gyakrabban vettem magamhoz analóg növényekből készült ayahuascát, ami véleményem szerint ha már egyedül akar lenni az ember, egy szempontból ideálisabb, a működésénél fogva is. Nyilván bontogattam a szárnyaimat minél inkább tradícionális fromák felé, azután megnyílt sok-sok lehetőség, részt vehettem szertartásokon itt-ott Európában, ezzel telt el a második fázis, ami alatt több főzethez is volt szerencsém. Az "eredeti" növényekből készült főzet, akárcsak az indián gomba, azt tapasztaltam, hogy erősen a szabadba csalogat. Azaz ha egedül van az ember, ha nem a legjobb a szabadba menni, nyilván megoldva, hogy biztonságos legyen a túra, és ha már eldöntötte hogy egyedül lesz, akkor legyen egyedül. Rám már nyitottak ajtót, amikor itthon ittam ayahauscát, senkinek nem kívánom!:)

Szóval ha egyedül, akkor legyen egyedül. Nekem ezek az alkalmak afféle terápiás dolgok voltak, mint amit Terrence McKenna is javasol, egyedül, sötétben, minél kevesebb külső impulzussal. Ilyenkor a főzetekben is több látomáskeltő növényt tettem. És akkor inkább befelé vitt a dolog, és nem is volt szükség nagy körítésre, néha egészen sötétben csináltam. Nekem ez a fajta mód volt leginkább hasonló a rokon növényekkel elért utakhoz, ahol a belső tapasztalás csekly mértékben függ a külvilágtól. Kövezzenek meg, de én azt mondom, hogy aki egyedül akar ayahauscát inni, annak az analóg növények a könnyebb elkészítésen túl is több szempontból praktikusabbak. Az a fajta főzet megakadályoz amúgy is mindenféle mobilizációt, legalább is nem sok emberrel találkoztam, akik a hatása alatt nagyon ugráltak volna, ergó nagyon biztonságos, ha akarna se tudna bajt keverni az emebr, így a segítő aki mindig jó persze ha van, se olyan nagyon szükséges, viszont a zene szerepe különösen fontos a tapasztalatom alapján. Természetesen a legjobb ayahuasca dalokat hallgatni, de ha van valakinek olyan zenéje, ami segít elmerülni, az is jó lehet. 

Ez a fajta ayahausca ivás engem egy amolyan radikálisabb egyszemélyes pszichoterápiára emlékeztet, aki ezt keresi, annak ez praktikus lehet. Különösen ha más dolgokoban is érintett, meditáció, ilyesmik.

Közösségben:

Ez amiatt rázósabb dolog, hogy a magyar törvények ezt pillanatnyilag nem támogatják, ezért ezt hivatalosan külföldön lehet nyélbe üni, természetesen az emeri leleményesség nem ismer határt!:)

Szóval amint több ember összejön, tapasztalatom alapján megváltozik minden. Nem feltétlenül rossz vagy jó irányba, de más lesz, felértékelődik a külvilág szerepe, az onnan jövő dolgok, amit sokkal jobban segt az autentikus főzet, ami nem mossa el annyira ezeket a dolgokat. Analóg növényekkel nekem mindig az volt az érzésem, hogy felrobbantja a külvilágot, és csak a belső dolgok működnek. Az "eredeti" recept alapján készült főzet pedig szintén alkalmas nagyon komoly mélységeket megélni, de valamennyire alkalmasabb arra, hogy a kívülről jövő dolgok beépüljenek az élménybe, teszem azt gyújtani egy tüzet, vagy ha nincs más, akkor gyertyákat, tértisztítókat (ezeket mondjuk érdemes az egy személyes opciónál is, legfeljebb előtte), ilyesmik.

Másrészről ha ilyen pszichoterápiás szempontból nézzük, akkor egyfajta csoprotos katarzis akkor is működhet, ha egyszerűen együtt vannak az emberek, és nincs semmilyen tettleges kapcsolat az esemény alatt, de tapasztalatom szerint túl a láthatatlan dolgokon, azaz, hogy hihetetlen erők adódnak össze, az ayahusca valahogy összeforrasztja az embereket úgy, hogy érzékelik egymást a ceremónia alatt is.

Sokakkal beszéltem akiknek nagyon komoly közösségi élményük volt, és a ceremónia alatt noha az idő többségét a "maguk világában töltötték", az időszakos "felmerülésekkor" nagyon is jelen volt a csapat, nem csak névlegesen.

Ami több mint célszerű: ha nem is egy sámán által vezetett, kézben tartott alkalmoról van szó, nagyon nem árt egy tapasztalt vezető egy ilyen eseményre, illetve valami menet az egészhez. Ezt azért írom, mert ilyenen is vettem már részt, és amikor sok ember összejön és nincsen sámán, akkor érti meg az ember, hogy milyen jó amikor van. Tényleg nagyon felkavaró tud lenni egy ilyen alkalom, és szerencsés ha az, ez nem wellness-sámánizmus, ez egy komoly munka, komoly dolgokkal, és aki egy kicsit is érti ezt (sose mondanám, hogy én nagyon érteném, de szerencsés vagyok, mert olyanokkal sikerült sokszor megosztani ezeket az órákat, akik viszont igen), az nem is vágyik kényelemre, ezek a fajta törzsi szertartások, és főképpen a jótékony hatásuk a komfortzónán kívül találnak gazdára. Azaz minden amit lehet hallani, a fizikai rosszullét, a mentális gyötrelmek mind hozzátartoznak az igazi katarzishoz. Kinél békésebbek csapódik ez le, kinél felkavaróbban, de az ayahuasca, ahogy írtam is, nem a kényelemről szól.

Másfelől, Luis Eduardo Lunától származik a gondolat: Van valami amihez kell 20-30ember, egyfajta kritikus tömeg, ami kollektíven megjelenít egy olyasn energiamezőt, amit kevés ember nem képes.

 No innentől volt még vagy két oldal információhalmaz amit a kedves blogponthu egyszerűen csak eltűntetett, ezúton is küldeném érte a levélbombát.

Akkor még egyszer:

Intenció kérdése, hogy milyen úton járunk, én egyikre sem bíztatnék senkit, és sose mondanám, hogy az ayahuasca boldoggá tesz, mert csak jobban frusztrál többnyire a megoldás érdekében, nem mondom, hogy bármi könnyebb lesz, nem mondom, hogy egy csodacuki élmény várható, mert nem, és egyáltalán: senkit nem akarok becsapni, ez a szakramentum egy igen csak döcögős út, csak hogy mindenki tudja ezt. Éppen ez a lényege: radikális orvosság radikális esetekre. Szóval ha mér csak az ilyen önismereti, öngyógyító vonalnál maradunk, és hát nagyjából itt nyugaton ez az ami működik: ne csodálkozzon senki, ha durva dolgok történnek akkor ha valami régi dolgot benőtt a test, egy sebesülést, egy fertőzést, és akkor dinaimittal próbálja az ember a betokosodott dolgokat kiszedni onnét. Akkor az fájni fog, de hát ezt akarta.

Extrém helyzeteket valamivel könnyebb kezelni közösségben, az egyszemélyes gyógyító utak mindig sokkal inkább befelé visznek, ennél fogva nincs akkora jelentőségük a ceremoniális elemeknek, és érdemes is erre rádolgozni, akéár egy sötét szobában van az ember, akár szabadban. Azt azért megemlíteném, hogy szabadban mindig minden jobb, még akkor is ha becsukott szemmel fekszünk, és tudatosan semmit nem érzékelünk a környezetből, mert a természet az medicin, és akkor is hat, ha azt nem látjuk, érezzük, de tényleg.

Amennyiben közösségi a dolog, akkor pedig mindig dominánsabb a ceremoniális jelleg, és elég komoly közösségépítő ereje is van ennek a medicinnek. Ilyenkor mindig történik pár dolog, ami "kívülről", a "többiektől" jön, és mégis nagyban befolyásolja a dolgokat. Én ezt jó ideje jobban csípem, de kinek mi. Nyilván nem túl sok lehetőség van, de é mégis azt mondom, próbálni kell kerülni a kompromisszumokat. Olyan nincs hogy jobb út vagy rosszabb, főleg nem az ayahuascával, de ha már tudja az ember, hogy teszem azt közösségben szeretne lenni, akkor ne igyék lehetőleg egyedül, mert nem azt fogja kapni amit várt, és egy társaságra is lehet nemet mondani ha egyedül van dolgom magammal, ilyen is van ám!

Nyilván hazánkban kicsit komplikáltabb a helyzet, a törvény nem védi ezeket az utakat, így aki "hivatalosan" is védelmet akar, az külföldre megy, ahol több országban is támogatja a törvény ezeket a dolgokat, és ott lehet közösségi élmény. Egyedül valamivel könnyebb itthon boldogulni, de mondom, érdemes átgondolni mit akar az ember, mert nagyban befolyásolja az eredményt. Természeteses az emberi elme elég leleményes dolog, ahol valami nem megy hivatalosan az megy másként, ahogyan a lián is utat tör magának a dzsungelben, úgy ezek a dolgok is feltűnnek az erre vágyó ember horizontján.

A következő blogtalálkozót a szabadban fogjuk tölteni, úgyhogy aki jönni akar az jelezzen. Fogunk főzni, tábortüzezni, dobolni, zenélni, meg hát szimplán együtt lenni egy jó estényit. Lesz ottalvási lehetőség, mert azért eddig is csak a Potala nyitvatartási ideje szabott határt a dolgoknak.

Nem gondolkodom óriási csapatban, noha eddig mindig szép számmal voltunk jelen, és most se limitáltak a lehetőségek, de hatványozottan az az érzésem, hogy egyszerűen jól fog esni együtt lenni a barátokkal, leendő barátokkal.

Aki szeretne jönni jelezzen:

rajasmanasprab@freemail.hu

Jövő szombaton fogunk egyébként összejönni, a szokásos 16-17óra környékén, kaja, pia, zongora adott, mielőtt valaki megkérdéezné: NEM fogunk ayahauscát inni!:)

Takasuri dobta fel ezt a nagyon érdekes témát, ebből feltehetőleg egy jó kövér bejegyzés lesz!:)

Részben a saját élménxeimet is elmesélem, részben pedig amiket másoktól láttam, hallottam, tanultam, mert ez tényleg egy fontos téma. Olyan nyilván nem várható tőlem, hogy ez jó, az meg szar, mert ahogy sok minden más, ez sem fekete-fehér, főképpen, hogy ahányan megközelítik az ayahauscát, annyiféle ember, annyiféle intenció, annyiféle dolog...de azért a saját szándékához mérten szerintem az ember, ha vannak szempontok, amiket ismer, akkor könnyebben tud dönteni afelől, hogy egymaga vág neki ennek az útnak, vagy csapatban, és ha csapatban is, annak is ezer módja van. Barátokkal, sámánnal, kevesen, sokan.

Szóval a téma adva, remélhetőleg holnap eljutok a megírásáig is!

Igen, reklám!:)

Botanikai különlegességek, megújult dizájnnal, Gomoa barátom oldala. Érdemes benézni, folyamatosan tölt fel újabb-és újabb botanikai érdekességeket, a téma kedvelőinek, ismerkedőinek, illetve gyűjtőknek is.

Jó nézelődést!

gomoa.net/

Tegnap volt egy kis időm, és nézelődtem az interneten, magyar nyelven természetesen nem szaporodtak el az ayahauscás irások, de azért találtam  pár kisebb fórumot, ahol ment a témázás, egy-kettő komoly inspirációt adott, hogy beszálljak a beszélgetésbe, de kezdem megtanulni sok-sok rossz tapasztalat után, hogy mikor olyan egy vita, hogy csak a hülye megy oda részt venni benne. Maradjunk annyiban, hogy megint rekord mennyiségű baromságot sikerült olvassak a témában....:)

Ez többnyire úgy volt, ahogy kivettem a beszélgetésekből, hogy adva volt egy csapat érdeklődő tök jó ember, és mindig bekerült a csapatba, a beszélgetésbe valami bődületes nagy barom, aki persze mindenkinél okosabbnak hitte magát, és vagy arról magyarázott, hogy az ayahausca miért nem jó, vagy önmagát állati tapasztaltnak gondolva osztotta az észt de úgy, hogy aki életében fél órát rászánt a témára, az kapásból vágja, hogy az ember tökéletesen hülyeségeket beszél.

Az egyik azért veszélyes, mert olyanoknak akiket érdekel a dolog teljesen torz képet ad át, az előbbi meg azért, mert ha van egy jó bszélgetés emberek között, akik nyilván azért beszélnek valamiről, mert érdekli őket, mert szeretik azt a dolgok, és akkor jön valaki aki a kör közepére szarik....hááát.

Az egyik központi kérdés, hogy mire jó az ayahausca.

Nemrég beszélgettem egy régi jó ismerőssel arról, hogy mindenki kicsit másképpen közelít a dolgokhoz, és én mondtam, hogy ez így is jó. De az alap az a sámánok megközelítése, különben egy gyökértelen találgatás az egész, amiből majd szééép nagy spirituális egók bontanak virágokat. Viszont azt, hogy a, mondjuk úgy sámáni alappal ki mit kezd....az már más kérdés! És onnan jön az a fajta változatosság, ami szép.

Korábban már írtam arról, hogy a törzsekben spirituális problémák megoldására, vagy mondjuk úgy afféle gyógyulásra vágyva ritkábban hoztak össze szertartást. Ellenben vadászat előtt, háború előtt, vagy ééppen után annál többször...szóval ez amolyan életmódi dolog az indiánoknál, ami sokkal több téren jelen van, mint sejtenénk. Nyilván mivel más életmódot élünk, ezek jó részét nem is tudnánk integrálni, szóval meg kell nézni kinek az életébe mi és mennyi fér bele ebből, és akkor indulhat a banzáj!:)

Hát igen, ez azért nem semmi, a lélek liánjából egy egész fáskamrára való..:)

Hazaértem, úgyhogy remélhetőleg néhány aklimatizálódással töltött nap után bele tudom magam teljes gőzzel vetni az írásba. Ameddig nem voltam ithon is sikerült egy keveset írni, és Takasuri is nagyon jó dolgokat írt, tett be. Ez a jövőben is így marad, hiszen a munkája csak tovább gazdagítja az oldalt, de remélhetőleg én magam is újraaktivizálódom!:) Mindenesetre amíg odavoltam, addig is sikerült írni ezt-azt, ahogy láthattátok is, és ami legalább is hosszú távon mindenképpen még nagyobb profit az oldal számára: ismét volt időm olvasni. Nem annyi, amennyit szerettem volna, ez már azt hiszem mindig így marad, de azért sokkal többet, mint reméltem.

A másik, hogy a régóta tervezgetett külcsín szépítés a kanyarban van, Meneruwa barátom segítégével, ennek eddig sajnos pont én voltam külföldön lévén az akadálya, reméljük minél hamarabb kézzel fogható eredménye is lesz a dolognak. Mondanom sem kell, hogy ha lesz aki/akik segít/segítenek, akkor mindenki hamarabb örülhet a szebb, újabb oldalnak.

Még mindig kacérkodom a gondolattal, hogy összeállítsak egy amolyan ayahuasca kézikönyv-féleséget, na nem kell nagy dolgokra gondolni, nyomda, stb, én igazából megelégenék egy színvonalasra összeszerkesztett pdf formátumú olvasmánnyal is. Ennek természetesen akkor van értelme, ha van rá igény, mert mondanom se kell mekkora munka.

A másik ezzel kapcsolatban, hogy az objektív részével azt hiszem nincs nagy baj, de akármerről nézzük, ez teszi ki a téma kisebbik részét. A szubjektív oldalt pedig nem biztos, hogy én vagyok az, aki képesített megírni. Hülyén is nézne ki talán, ha a panellakás első emeletén meg akarnám magyarázni mi az ayahuasca. Ez amúgy is egy rendkívül gőgös dolog lenne. Egyszer sámán-barátunkkal, Hilarioval beszélgettünk erről, és még ő mondta, hogy az ayahuasca olyan misztikus dolog, hogy lehetetlenség igazából 100%-ig megérteni. Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne róla egy általános, hiteles képet adni, mert természetesen lehet, de ez nem éppen az a téma, ahol akadhat bárki is, aki úgymond megmondja a frankót.

A mostani fejemmel nézve talán három részre bontva készíteném el, először is a mérhető, adatszerű dolgokkal kezdeném, botanika, farmakológia, és még esetleg a pszichológiai része, aztán lehetne egy gyűjtemény néhány beszámolóból, természetesen a hitelesség kedvéért mind-mind más ember tollából, és talán valamiféle praktikai rész is belefér, főzés, előkészületek, egészségmegőrzés, problémák megelőzése...ilyesmik.

De ez egyenlőre csak egy terv.

Annyi biztos, hogy nem fog elkészülni Sajti nagy mesekönyve az ayahuascáról, mert remélhetőleg ettől több önkritikát vert belém az élet, de valami összeszedett, használható infóhalmazra van esély. Habár ezt hétszentség, hogy nem csinálom meg egyedül. Már csak a szabad kapacitásomat figyelembe véve sem.

Ettől még azonban esélyes a dolog, meglátjuk, mi sül ki belőle.

Ma egy rendkívül izgalmas ayahuasca történetet találtam Piers Vitebsky híres könyvében. Nem egy hosszú olvasmány, de nagyon izgalmas, be is gépeltem és betettem a fórumba a "Yagé mítoszok" topicba, akit érdekel, ott megtalálhatja.

A fórum linkje: sgforum.hu/forum.php3

Jó olvasást!

Ma felfedeztem valamit.

Van egy ilyen mondás, nem tudom, hogy igaz, avagy hiteles-e, de mindenesetre elgondolkodtató. Biztos hallottátok azt az analógiát, hogy az ayahuasca az anya és a peyote az apa, és ezeknek a szerepeknek megfelelő erőket képviselnek.

Nos a peyotét, amit főleg észak, illetve közép mexikóban hívnak segítségül szertartásokon, csak beszámolók alapján "ismerem", illetve néhány barát tapazstalata alapján. Ellenben az ayahuascát jobban...:)

Nos, ami bizonyos, hogy  az ayahuasca egy "befelé menős", "besüppedős", "mélyre nézős" segítő. Ettől még lehet egy-egy esetben más élmény, nincs semmire se garancia, szóval biztos van, aki a hegytetőn üvölt a viharban az ayahuasca magához vétele után, de nem ez a jellemző, és minden ami tradíció és ehhez kapcsolódik, az ezt támasztja alá. A leg szembetűnőbb a zene: Ayahuasca szertartáok alatt a legharciasabb dallam is olyan negédesen szól, ahogy mondjuk egy másféle szertartáson tuti, hogy nem. És így is ugyanakkora ereje van. Hallottam én már sámánt nem hogy énekelni, hanem ici-picit dudorászni, és úgy, hogy 20emberrel történt utána ugyanaz a dolog....szóval az erő ott van, de a kifejezés az más.

Ugyanez a téma a hangszerek: Ayahuasca szertartásokon például nem igazán dobolnak, vannak csörgők, vagy különféle hangutánzó hagszerek, amolyan csörgőkígyó jelleggel, de semmi hangos, lármás cucc. És minden más is. Például megfigyeltem, hogy specifikus alkalmakat leszámítva a tűz is diszkrétebb ayahuasca szertartásokon. Azaz sötétebb van

....és még sorolhatnám, a lényeget úgyis leírtam. És ez egy anya: befogadó, emocionális, óvó védő.

Ahogy az ayahuasca is.

A szertartásokon így nagyjából minimálisra van fogva a külvilág. Ezzel együtt is, amiken részt vettem, illetve amiket videón láttam: mindig történik valami, de az is csendben, diszkréten. És csakis éjszaka.

Ezzel szemben peyote szertartásokon többnyire nem fekszenek, ami az ayahuasca alatt nem csak, hogy lehet, hanem több dolog miatt tanácsos is, és a hangulat is férfiasabb, harciasabb, az énekek is hangosabbak, erőteljesebbek, vadabbak. Ahogy a férfiak viselkedése. Tényleg olyan mint amikor egy fiúgyerek az anyjával van( ayahuasca), és aztán az apja is magához veszi időnként( peyote).

A peyote szertartás alatt hangosabb a csörgő, és ott a vizidob is, mégpedig meglehetősen erőteljesen, gyorsan, lendületesen ütve. Azaz megint csak: a férfi oldal.

És akkor egy kis érdekesség, mert ez volt eredetileg ami az eszembe juttatta a témát.

Jól nézzétek meg a képet.

Aztán itt egy másik, kicsit mértanibb, de átláthatóbb formában, mind a kettő az ayahuasca liánt ábrázolja (az átmérőjét).

Na itt már nagyjából témánál vagyunk, mert ha nem lenne a háttérben a sok-sok kis vonal (a dimetil triptamin okozta víziók hatása, ugye..:), akkor már erősen kezdhetnénk azt gondolni, hogy peyotéről van szó.

Ugyanis meglehetősen hasonló az ábrázolásuk. Abba most nem megyek bele, hogy a feminim és maszkulin entitások hogy vannak ábrázolva a törzsi kultúrákban, mert egyrészt nagyon szerteágazó a témá, másrészt se hely, se idő nincs most rá, és van még egy prózai ok, de ez tényleg csak egy kicsi kitérőnek, íme, a peyote kaktust délk-amerikai rokona, a San Pedro ábrázolása, amit szintén egy maszkulin minőségnek tartanak a nálam okosabbak:

Ez egy San Pedrós kép. És általában hasnonlóan ábrázolják. Na most egyszerűen szólva ez elég maszkulin, elég fallikus....fáradtabb kedvemben akár azt is mondanám, hogy ez bizony egy méretes fasz..:)

Most nem vulgatrizálni akartam, hanem példát adni arra, hogy azért az indiánok se komplikálják túl az életet, erről a képről nem nehéz megfejteni, hogy melyik minőséget képviseli, nem igaz?:)

Na most akkor a kitérő után, íme egy peyote-os kép:

Ez ugyan nem festmény, most hirtelenjáben ezt találtam, de festményeken, törzsi mintákon is így van ábrázolva.

Na most ha megnézzük, elképzelve ezt a fotót felülnézetben, akkor látható, hogy a két egymástól a lehető legeltérőbb növény( legalább is botanikai szempontból mindenképpen), mennyire hasonlóan van ábrázolva.

Mi is az eltérés?

Megint csak: nem paraszt akarok lenni, de nem tudom máshogy írni:

Az ayahausca esetében középen luk van, míg a peyote esetében egy szépen kinövő hosszú virág. Szóval a bennszülöttek nem szarakodtak sokat a szimbólumokkal. Na ennyit a férfi és női megnyilvánulásról.

A korrektség kedvéért megjegyzem, hogy a grafikai része csupán az én feltételezésem, illetve habár sok helyről hallottam, ez a peyote-férfi, ayahuasca-nő analógiát, ez sem nyert maradéktalan alátámasztást. Mindazonáltan több mint elgondolkodtató az általam felhozott nem kevés érv, és az ábrázolási hasonlóság is, amiben feltételezésem szerint szintén megjelenik a nemi identitás. Hogy a két szakramentum esetében ez összefügg-e, azaz tudatosan készült "lányosra" az ayahuasca és "fiúsra" a peyote azt nem tudom, lehet, hogy egymástól teljesen függetlenül alakultak ki, de ahogy látszik, még az ábrázolásban is megjelenik ez a fajta identitás, ami alátámasztani látszik erről a "párosról" kialakult férfi-nő képet.

Bár drága barátunk egy kommentjében finoman emlitette, hogy ez a blog nem fradi blog kérem szépen, nem "mindent bele blog", mert ez Ayahuasca riliti. De remélem, megbocsájt még nekem egy kis félre kacsintást.... /mondjuk, ha átgondoljuk a több mint egy évet, kiderült, azért ő is nagy kacsintó művész :))) /

Elkezdtem egy kis sorozatot más utakról, amik ugye egy szempontból nem is annyira mások.

Persze ebből én sem kívánnék rendszert csinálni.

Tapasztalatom, illetve nállam bölcsebbek elmondása szerint mindenképp a saját vonalunkat, eszme, hitrendszerünket erősíti, gazdagítja, fejleszti stb.. ha megismerünk más dolgokat, hisz egy részről azonosságokra lelhetünk - ami az egység tudatot erősíti -másrészről olyan másságokra találhatunk, amik elgondolkodtatóak, és tehát segítenek utunkon.

Olvasás közben bukkantam pár érdekes beszámolóra, és úgy véltem, ezek annyira szépek, hogy megosztanám veletek. Mikor az ember kincsre bukkan, felébred benne a vágy, hogy örömét, gazdagságát másoknak is átadja.

Valójában találtam egy másik könyvben kakukkabb tojást bármi kakukktojáshoz képest, ez már inkább zsiráf tojás... ennyire kilógna... no, nemtudom, a főnökség mennyire támogatná, hogy az ide kerüljön, majd jól leegyeztetem vele. Lehet, kaptok egy linket, meg oldalszámot, honnan kell olvasni :)  /és még a gépelést is megúszom :)))  mi mindenre jó a MEK mester :) /

Sőt, ez lessz a legjobb :) Így a káposzta is jóllakik, no és kecskénk se vész el :)

No de ezt majd egy külön fejezetben.... :)

Annyit elárulok még sorozatunkról, hgoy a befejező rész nem soká megérkezik /gépelgetem, ahogy tudom :) /

Ám, a befejező rész előtt még beékelem a kis zsiráf tojásom, ami nem egy beszámoló lessz, hanem egy számomra kedves regényhez eljuttató link. És ki is fog majd derülni számotokra, szárnya van annak a zsiráfnak, tehát a tojás tojás /ez de jó így :D áldott jó anyanyelvünk :)) / sem áll tőlle annyira távol, mint ahogy a regény részlet is eredeti témánkba vág. És végül, hátha lesz olyan, aki eddig nem olvasta azon művet, de majd most! :)))) Örülnék, mert igen jó :)

És most már kanyarítsunk mondandókat a cím okához.

Látjátok, nótás kedvű vagyok ma, mint a nótabéli apám. Ismét egy dalra gondoltam, amit átnyújtanék nektek. De ez most kivételesen nem icaro volna.

/Most az egyszer Sajti, ígérem :))))  /

Meghallgattunk egy részletet Maria Sabina beszámolójából.

És mivel tényleg véletlen (ami ugye nincs, mármint a véletlen) rátaláltam egy videóra, amin ő énekel, és hát gondoltam... legyen a harmadik akkor tehát egy kakukk tojás dal.

Íme:

No egy kis önreklám!:)

Ezen a hétvégén én magam is ott leszek. A programban láttok egy sámándobolás részt. Nos, a hangsúly nem azon lesz, mert egy olyan országban ahol egy Fehérholló, egy Sólyomfi vagy még sokan megfordulnak, arcátlansgnak érezném, hogy én váltsam meg a világot.

Igen, lesz dobolás is, persze, valamennyi, amire viszont megkértek az egy előadás sámánizmusról, különös tekintettel az éltalam is favorizált dél-amerikai csapatra:) Úgyhogy ha valakinek van kedve, jőjjön. Hangfelvétel is fog készülni terveim szerint, és ha az ön-kritikai szűrőmön átmegy, akkor valahogy közzé is lesz téve, mondjuk AxisMundira barátom oldalán(www.ows.eoldal.hu) , és akkor akit érdekel meghallgathatja.

Elsősorban nem egy sámános nap lesz, de ennek örülök is, mert végre egy olyan életmóddal, egészséggel kapcsolatos rendezvény, ahonnan az ősök által ma is használt tudás nincs két lábbal kirúgva és megtaposva. Respektust többnyire nem is vár az ember (miért is várna az ősei felé?!), de azt hogy különféle gyógymódokkal kapcsolatban, kiváltképp, ha alternatív gyógymódokról van szó, még csak fel se merül akár csak megemlítési szinten ez a világ, az elég nevetséges. Szóval én ha tehetném, akkor főleg ilyen helyekre vinném el ezt a dolgot. Na most itt lesz a lehetőség.

Az elhívás útja

       A brooklyni huszonegy éves Joel kanadában dolgozott egy horgász táborban. Itt találkozott Adamie-vel, az öreg dogrib indián sámánnal. Megkereste, kérvén, tanítsa őt, miután egy, a sámánnál tett látogatás során transzba esett, amit ő és a körülötte lévők mind mind elhívásként értékeltek.

Joel első transzát követően az egyik indián, Eddie így szólt: „Szegény Joe, szegény fehér ember! Ott az a sok jó indián, és egyedül téged hívnak. Néha azon tűnődöm, tisztában vannak-e ezek a szellemek azzal, mit csinálnak. Nem is tudsz semmit az egészről.”

Eredetileg a kíváncsiság vitte a szertartásnak helyt adó házhoz, ám a látogatását követő feltartóztathatatlan események teljesen megváltoztatták életét.

A szertartást követő napokban különösen érezte magát mind testi mind szellemi értelemben. Egy pipát kezdett különös gonddal faragni. Mikor elkészült, a pipával s némi dohánnyal ismét felkereste Adamie-t.

„Adamie felnézett rám, s az arca életre kelt hiányos fogsorú nagyapa mosolyától. Többször összecsapta a kezét és nevetni kezdett.

     - Hogy van az a nő? - tört ki belőlem.

     - Jól – felelte Adamie, s szelíden nevetett tovább. A nevetése rajzszög volt a talpamban, csiklandozott és fájt.

     - Ezt … ezt hoztam neked – mondtam, s nyújtottam felé a pipát.

     - Miért jöttél? - érdeklődött

     - Tanulni – bukott ki belőlem az akaratlan válasz.

A pipát az asztalra tettem, hogy valamivel elfoglaljam magam a törékeny csöndben. Féltem, hogy valami rettenetes azonnal szétzúzza ezt a szótlan világot.

      - Most mire gondolsz? - Törtek át Adamie szavai a lámpák sustorgásán.

      - Hogy te egy öreg, ronda indián vagy, és hogy mi a fenétől félek annyira. - letaglózott a saját őszinteségem.

     Adamie elmosolyodott. Intett, üljek le a széke mellett a földre. Ő is felállt és mellém ült.Hosszasan beszélgettünk, legalábbis én beszéltem. Adamie sorra tette fel nekem a kérdéseket. … Addig beszéltetett, míg ki nem ürült belőlem minden, ami az identitásomat adja.

      - Oly sokfelé jártál, oly sok mindent láttál. Mit gondolsz, mit mutathatnék én neked? - kérdezte

      - Kezdetnek megtaníthatnál a tavon horgászni, és talán... hét.. hogy hogyan gyógyítottad meg azt a nőt.

      - Ezért hoztad az ajándékot?

      - Nem tudom pontosan – Túlságosan el voltam szállva ahhoz, hogy kérése elképesszen.”

Adamie ragaszkodott tehát ahhoz, hogy a tanulás tényleges megkezdése előtt megvizsgálja Joel lelkét – látni akarta, hogy a tanítvány jelölt kész-e és méltó-e a rá váró megpróbáltatásokra. Joel ismét mély transzba esett, és erről így számolt be később:

„Akármit is művelt, a kezébe kaparintott. Nem volt önálló akaratom, nem volt saját erőm. Nem ettem, nem aludtam, nem gondolkodtam – nem voltam többé a testemben. Adamie kezében voltam. Megnézte a lelkem összes repedését, látta mindazt, ami tetszett neki és ami nem.”

Joel két napot töltött el ebben a mély transzállapotban.

Ajándékának elfogadásával jelezte Adamie, hogy elfogadja Joelt tanítványának.

„A beavatás megpróbáltatásokból állt. Felkészített arra, mi rám várt később. Az volt az alapelv, hogy ha valami felépített rend volt a fejemben, azt a valóságot le kell rombolni, el kell venni a meglévő rendet, míg semmi sem marad.

Megfürdetett jeges vízben, megkorbácsolt, folyamatosan gyötört fizikailag és lelkileg egyaránt és mindvégig tanított – a szellemekről, arról, hogy mennyire más a világ rendje, mint amit elképzeltem.

A lerombolás és átrendezés folyamata ismétlődött meg újra és újra.

Úgy éreztem, többre kényszerít, mint amennyit elbírok. … Egy hang azt kérdezte belül: „Miért tűröd mindezt?” De nem múlt el az érzés, hogy folytatnom kell.”

Joel végül engedélyt kapott a szent gomba megtapasztalására. A látomást hozó növénnyel tartott első szeánszán féktelen erőszakot és káoszt, szörnyűséges feldarabolást, széttépést, szétszaggatást, lemészárlást élt meg.

    „Mintha nadragulyát ettem volna. Nincs kiút, mert jönnek azok a nagyfogú dolgok. Minden zűrzavaros volt, és összevissza. Nem voltam még kész, nem tudtam még eleget, nem tudtam összerakni a dolgokat.

     Fizikailag rosszul lettem, fizikailag elborzadtam, közel a halálhoz, irányítás nélkül. Maga volt a pokol, végtelen, értelmetlen, zűrzavaros harc. Fokozatosan jöttem ki belőle, a testem még élt, de ez volt minden. Megmaradtam a küzdelem egy szintjén, ami végül abba maradt.

     Utána Adamie megkérdezte, mi történt, és én elmondtam, mit éltem át. Egyenként sorra vett minden félelmet, minden érzést, és elmagyarázta, azt melyik szellem irányítja. Szellemneveket mondott, és hogy azok miket csinálnak.

Az első alkalom előtt azt gondoltam: „Most majd nem gyötörnek többet.”A második előtt már nem akartam leállítani. Az első alkalommal valahogy éreztem, hogy elbaszom. A lényem, az, amihez ragaszkodtam, egyszerűen nem volt valóságos. Abba kellett hagynom a ragaszkodást ahhoz az identitásomhoz, le kellett metszeni. Nem volt lényegi, nem volt erős.

     Nem akartam, hogy a látomás, az álom elvigyen, kivigyen abból, ami vagyok. Ezt ki kellett verni belőlem, össze kellett engem zavarni, hogy megszabaduljak tőle. És eljött a pillanat.

Ez után a pillanat után jött el a tanulás ideje. Melyek ezek az erők, amik széttépik az embert? Adjunk nekik nevet és lássuk, mihez kezdjünk velük.”

A második Amanita-szeánszán ismét találkozott az állatszellemekkel, akik szétszaggatták, ám ezúttal erősen, frissen tért vissza a kínszenvedésből. Egyik versében így énekelt erről:

                                              Megtisztulva, látomásra éretten

                                              Emelekedem,

                                              Szétpattanó maggolyó az űrben

                                              Énekeltem a rendet szétzúzó hangot,

                                              És a káoszt szétzúzó hangot

                                              és véreztem

                                              Jártam a holtaknál és bemerészkedtem a labirintusba

Végül Joelnek el kellett hagynia Adamie-t, és vissza kellett térnie saját kultúrájába. Nem volt dogrib, túl sok volt neki a táj kopársága és a sámán furcsa, magányos élete. Mérlegre tette belső énekét és elméje épségét – korábban átszúrta a nyelvét a szélnek. És végül csak a saját világába való visszatérést választhatta.

„úgy éreztem, vissza kell térnem a magam kultúrájába tisztázni a dolgokat. Azt a kveset, amit tanultam, vissza kellett valahogy vinnem a saját kultúrámba, és ott működtetni. Itt nincs számomra fogódzót jelentő mitológia, nincs az emberi vezető erős fizikai jelenléte, de az ének megmarad. Az ének mindig velem van.”

Joel

Észak-Amerika

Ismeretes számos növényi, vagy akár nem növényi segítő terápiás alkalmazása.

A terápia alatt most nem feltétlenül a modern pszichológia által felkínált terápiákra gondolok, habár akár azokra is, hiszen a sámán is egy fajta terápiát csinál.

Nem is akár milyet!:)

És, ami a legfontosabb, nem hagyja ki az akár teljesen fizikainak tűnő betegség gyógyításából sem a vallásos élményt.

Ez egy különösen szembetűnő differencia a nyugati gyógyítás és a nyugati gyógyítók által előszeretettel levademberezett törzsek autentikus módszerei között.

Kis kulturális kitérő:

A zsidó miszticizmusban a rabbi a sámánhoz hasonlóan gyógyító ÉS vallási teendőket is ellátott.

Szóval azért erre utaló nyomok is akadnak bőven a „civilizált” társadalomban is.

Sőt, az általam alig-alig-alig ismert, de gyakran emlegetett, és Stanislav Grof által megalapított, egyébként pedig tudtommal erős Jungi hatásokkal is rendelkező(ami csak jót jelent!) transzperszonális pszichológia pont e között a két világ között  szándékozik hidat húzni.

Gyakran olvasni nagyon szép, és igazán költői beszámolókat például. És az rendben is van, az egy élmény, és minden élmény tökéletes.

De hadd mondjak valamit.

Ott vannak például a jivarók. Többen a másik nevükön, shuarokként ismeritek őket.

Nos, ez egy fejvadász törzs, egy harcos nemzet.

Nem egy kannibál csapat, azt előre leszögezem.

Habár aki veszi a fáradtságot és utána olvas a kannibáloknak, akkor lehet több emberséget, civilizáltságot, kultúrát lel náluk, mint a modern társadalomban, amely számára azonban rendkívül jól alkalmazható mumusok ők.

Vissza a jivarókhoz.

Ők az a bizonyos „fejzsugorító” nemzet, erről biztos sokan hallottatok.

Ha valaki nem, és érdekli a téma, akkor legyen szíves kommenteljen, szívesen írok róla, ha van rá érdeklődés.

Namármost a jivarók, ha mondhatjuk ezt, rendkívül gazdag ayahuasca kultúrával rendelkeznek.

Akkor hogy is van ez ???

Tudni illik ha a jivarók harcba indulnak, előtte csinál a sámán egy szertartást.

Ayahuascával, természetesen.

Az összeütközés sikeréért, az őket segtő szellemek kiengesztelésére, illetve velük kapcsolatba lépni, segítséget kérni tőlük stb.

Aztán olyan apróságok miatt mint teszem azt a sötétben látás és a társai.

A böjtöt nem véletlenül emlegetem.

Pedig űztek már belőlem gúnyt fél disznók bezabálásával ayahuasca alatt és a társai.

Erről nem csak olvastam, hanem egy sámán SZEMÉLYESEN is mesélt nekem, hogy biza egy komoly böjt után az ember lát a sötétben, és még jó néhány fontos dologra szert tehet.

Ez nyilván érdekelte a harcosokat is.

És attól hogy mi nem vagyunk fejvadászok, még nem muszáj megfosztani magunkat ilyesféle dolgoktól, nem?

Na ennyit a böjtről.

Szóval az ayahuasca alkalmazása igen csak szerteágazó.

És én sose állítottam, hogy az aki gyönyörű képeket lát, és a zene simogatja, és szép, értékes gondolatokhoz jut, az nem egy jó élmény.

Az tény, hogy bennszülöttéknél ott kezdenek csak rápakolni, de mi nem vagyunk azok.

Van olyan élmény is, meg ilyen is.

Ami nekem szembetűnő, és a cikkemet is ennek terveztem szentelni, hogy ma olvastam privátban egy beszámolót.

Az érdekessége az volt, hogy 101%ig azonos volt mind a képi világában, mind az élény leírásában, a konklúziókban, mint az általam olvasott

Terápiás(!!) célú LSD, illetve MDMA kísérletek.

Ami se nem jelent rosszat, se nem jót.

Tény, egyszerűen.

Mégpedig egy nagyon érdekes tény.

Nekem erről a számomra tényleg bámulatos összefüggésről két dolog is az eszembe jutott.

Az egyik az, hogy ezek szerint az ayahausca is be tud tölteni olyasféle szerepet, amilyet terápiás felhasználás esetén az LSD.

Itt jegyzem meg, hogy hasonló szimptómákat leírások és tapasztalatok alapján inkább a DMTtől várnak az emberek, és többnyire kisebb mennyiségben.

A személyes tapasztalatom, hogy analógokkal valamivel könnyebb ilyesfajta hatást elérni, de természetesen tradicionális recepttel is lehetséges, főleg kisebb dózisoknál

Jellemző ez, illetve ott ahol,a főzést követően gondosan ülepítették a főzetet. Ez utóbbi mérsékli a fizikai tüneteket, ami nem hátrány, főleg ha egy a vizualitásban gazdag, az LSDvel rokon, és mondjuk terápiás MDMA alkalmazásánál tapasztalható érzelmi nyitottságú terápia a cél.

Szóval a lehetőségek nagyon gazdagok.

A másik, ami az eszembe jutott, hogy nem is biztos, hogy ayahuascára van mindenkinek szüksége, aki ez után kutat.

Semmivel se lesz kevésbé gyógyító valami egy más úton ABBAN AZ ESETBEN, ha az az út közelebb áll az egyén saját ösvényéhez.

Én soha senkinek nem mondtam, hogy ayahuasca rulez és utánam fiúk, haverok, buli, aya. Mert ez nem így működik.

Nem mindenkinek az ayahuasca az ideális.

És az remélhetőleg megtalálja számára ideális segítőt.

Már csak azért is, mert még ügyesen megfőzve is akadhatnak igen komoly fizikai tünetek, amik sokakat megtesztelnek.

Namár most pont itt van a lényeg, amiről valójában beszélni akartam:

Ki lehet kísérletezni olyan ayahausca főzetet, ami egy békés, empatikus, kisimult, szép pszichoterápiához alkalmazható.

És működni fog.

De az ayahausca igazi ereje nem ebben a finom szférában van, szerintem legalább is.

Illetve az általam olyan nagyra tartott sok ezer éves törzsi hagyományok alapján is.

Nem véletlen az a „la purga” titulus.

Ehhez spanyol szótár se kell.

Az ayahuasca átütő ereje a törzsi felhasználásban van, ahol még véletlenül se érdekel senkit, főleg nem a sámánt, hogy csökkentse a fizikai nehézségeket, sőt,

Gyakran még rá is pakol különféle módszerekkel, hogy egy igazán átütő, radikális élményhez jusson az alany/alanyok, amiben nagy szerepet játszik a spirituális oldal.

Szóval végezhető láthatólag egy harmónikusabb terápia is ayahauscával, és akkor is hibátlan, de aki az állatot akarja előcsalni, az kimegy a természetbe,

tüzet gyújt, megiszik annyi ayahauscát, hogy legalább egy kicsit féljen, hogy túl sokat ivott, és várja a hatást.

Sámán híján legalább egy magnó segítségével.

És akkor ott lesz a hihetetlenül radikális, átütő vallásos élmény, szembetalálkozva ayahuasca mamával.

Nos,  amikor-immáron mondhatom azt, hogy több, mint- egy éve elkezdtem blogolni, igen csak egyedül voltam, legalább is ami az írást illeti.

Gyorsan kiderült, hogy az olvasás részében nincs hiba egy szál se, sokan vannak akiket érdekel ez a világ, és esetleg hozzám hasonlóan nincsenek angolul úgy kvalifikálva, hogy dúskálhassanak a jobbnál-jobb cuccokban.

Szóval ez gyorsan kialakult, és az is hamar kiderült, hogy el lehet ebben a dologban is egymást érni, amolyan közösségépítés jelleggel, és ez sikerült is.

Lehet, hogy nem alapítottunk a választásokra egy mittudomén DMT pártot, és nincsen pártigazolvány meg ilyen dolgok, de azért mégis valamennyire „egyben van a tábor”.

Ami ennek a kézzel fogható, kvázi mérhető eredménye, hogy tudunk egymásról.

Ez nem olyan kis dolog!

Mert ebben a nagy színes csapatban tényeg mindenkinek van valami „izéje”, és lassan ezekről is mindenki tud körön belül.

Nem kell nagy titkokra gondolni, de ha akarok szervezni egy kirándulást, akkor tudom kit hívjak fel, akinek van autója, tudom kit lehet megkérni, hogy rendezze ott a tüzet, ha valakinek valami bánata van, ha én nem is tudok segíteni, de éppenséggel elég sok ismerősöm van aki igen…szóval a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig…és viszont.

A minap megkeresett egy srác, akinek még a régi fórum kapcán volt meg az email címem és beszélgettünk.

Ők azon az estén egy másik fajta szakramentummal próbálkoztak meg és biztos, ami biztos alapon megkeresett ezzel-azzal.

Szerencsére semmi szükség nem volt hogy játsszam a szakértőt (mivel nem is vagyok az), ellenben pont azért mert sok barátom van, és sok dolgot tanultam tőlük, kapásból tudtam pár hasznos dolgot mondani.

Na én EZT nevezem közösségépítésnek.

És ebben én se vagyok fontosabb mint bárki.

Oké, az én kezemben van a lúdtoll, ez igaz, de ez se marad így örökre.

Igen, lesznek másabb, újabb ayahuasca témájú oldalak.

Szerény véleményem szerint két okból, de ez nem csak az ayahuascára igaz, hanem hasonló szituációban mindenre a világon.

Egyrészt: tetszik vagy nem, de ez is picit divatos dolog lesz talán. Már ha nem az már most, még ha nem is tapasztalat, hanem beszéd szintjén. De ez változni fog. Sajnos vagy nem, de biztosan történik, ilyen a világ. A rengeteg hihetetlen tudású, képesítésű sámán mellett Dél-Amerikában is egyre több turistákat megcélzó „sámán-program” van, ahol a helyiek a fehérek által rájuk szabadított pénzéhséggel felvértezve igyekeznek mindenit bevonni a „gyógyításba”. Ettől nem a sámánok a rosszak, mert azok akik ezt csinálják, azok legfeljebb annak nevezik magukat, ilyen a világ és kész. Senki ne legyen szentimentális, ez az ayahuasca terér is ugyanazokat a dolgokat hozta/hozza/fogja hozni.

Másrészt: mások is kedvet kaphatnak az íráshoz. Ha valami érdemem nekem van mondjuk úgy hogy ezen a kicsi színtéren, az éppen az, hogy megmutattam, hogy ilyet is lehet csinálni, egyszerűen „csak” tényleg csinálni kell. Azt hiszitek nem akartak korábban mások magyar ayahuasca témájú oldalt? Dehogynem! Én nem vagyok okosabb senkinél, ellenben én nem vártam, hogy majd valaki megcsinálja, hanem megcsináltam. Olyanra, amilyenre tudtam. Tökéletes lett? Garantáltan nem. Viszont történt valami. Tettlegesen. És ehhez még kapóra is jött az énem exhibicionista, pörgős része, mert azért elektronikus napló formában (blog) ország-világ elé tárni az élményeimet, a meglátásaimat….szóval ehhez ez kell, tetszik vagy sem.

Szóval akkor egyedül voltam a tollforgatással, de ez nem egy örök állapot.

Mások is fognak oldalakat készíteni, és ez így van rendjén.

Sőt, anno, én erről nem keveset írtam is, hogy ha ennyi erővel amennyi nekem volt tudtam valamit csinálni, nem egy nagy dolgot, de valamit, akkor ennyi erővel más is tud, és miért ne tenné?

Tágabb értelemben a témában máris van sok oldal, nagy részük az én oldalam előtt is meg volt, valamelyik azóta lett, ez most tök mindegy. De vannak.

És lesznek konkrétan ayahuascás oldalak is, erre mérget veszek.

Pontosan az ayahausca természetéből adódóan.

Mire gondolok?

Arra, hogy szakrális erőnövények által elősegített vallásos élményről NEM lehetséges objektívan írni.

Mert vannak számok, és tények, ez igaz.

Na ezekből én nagyjából pár cikk alatt kimeríteném azt ami bármilyen nyelven is VALÓBAN objektív információt tartalmaz, mondjuk fenn a neten.

De tényleg.

A kémiához nem értek, erről én nem tudok írni, nyilván.

Szóval bárhogy is, aki ayahuascáról akar írni, az szubjektív dolgokat fog írni.

És ezzel nincs is semmi gond.

Pont az a baja az úgynevezett tudományos világnak, hogy a nem mérhető dolgokat teljességgel ignorálja, és a vallásos élményeket pedig urambocsá, nem hogy kilóra nem lehet mérni, de máshogyan sem.

Ebből adódóan a blog pedig nem „Magyarország ayahuasca oldala”.

Legfeljebb a témával magyar nyelven elsőként foglalkozó, de nem „Magyarország ayahuasca oldala”, hanem Sajti (ez volnék én) ayahuasca oldala.

És ha más készít egy másikat, abban meg az ő személyisége lesz benne erősebben, másvalaki másik oldalról közelít, és

ez így kerek!

Úgyhogy még remélem is, hogy lesz több, akár sok oldal is, és ahogyan én se próbáltam meg semmiféle privilégiumot kisajátítani a témával kapcsolatban, személy szerint a téma rajongójaként én magam is csak azt tudom remélni, hogy bárki is ír erről a dologról, sose felejti el hozzátenni a mondat elejére, hogy „Szerintem…..”, és nem felejti el aláírni, a nevével, hogy ez az ő élménye, az ő gondolata, az ő jó tanácsa volt, és nem valami egyetemes igazság.

Az egyetemes igazság az, hogy az ayahuasca a sámánok számára „nyílt meg”.

Ettől létezhet eltérő megközelítés, természetesen, ahogy vannak is keresztény egyházak, külföldi terápiás csoportok, de ahogy megfigyeltem, ezek a csapatok is a maguk módján igen is integrálják a sámánok által hozzáférhetővé tett tudást, nyilván a saját eszközök szerint.

És itt a lényeg, szerintem!

Lehet sokféleképpen beszélni erről a témáról, de az alap mindig a sámánok által kitaposott autentikus, törzsi megvalósítás.

És ezzel, számomra semmi más nem egyenértékű.

Aki olvasott valaha is akár egyetlen beszámolót akár ayahuascáról, akár más törzsi szakramentumról sámánok szájából, az tudja mire gondolok.

Nem egy ligában játszunk, ez az igazság.

És ez nem is baj.

Ez csak egy ajánlatosan felismerendő tény.

De nem baj, mert vagyunk akik vagyunk.

Én magam, ha csinálok egy kis házin szeánszt, akkor mi is történik?

Nem sok minden!:)

Próbálok aszerint, ami még hiteles tőlem valamiféle szertartásosságot adni a dolgoknak úgy ahogyan azt olvastam másoktól, láttam másoktól, vagy kitapasztaltam.

És ezt még mindig merész dolog „szertartás” néven definiálni.

Persze, valahol az, nagyon is, kicsiben.

És nem az van, hogy eljátszok valamit, mert nem vagyok sámán, és nem is leszek.

A magam Sajti-világába igyekszem beleintegrálni azt amit erről a témáról tudok.

És EZ az a dolog, ahol végtelenül színesség válik ez a világ.

Hiszen mindennyian mások vagyunk, és mi nem az ayahausca világában mozgunk, mi a saját világunkban vagyunk, ahová igyekszünk beintegrálni az ayát, ahogy írtam is.

És még ha az ayahausca ugyanaz is, mi magunk vagyunk végtelenül mások, így a végeredmény is végtelenül más lesz.

Ennek pedig értéke van, és akár előnyt is lehet kovácsolni belőle.

Szóval ha a jövőben találkoztok más oldalakkal, magyar nyelven, akkor a talán fel sem tett kérdést megelőzve elmondom: semmi közöm hozzájuk!:)

De tényleg.

Személy szerint vannak terveim nekem is több oldallal, több koncepcióval, de ha ezek elindulnak valaha arról úgyis tudni fogtok itt.

Úgyhogy ha találtok valamit, ahhoz nekem semmi közöm.

Ez azt jelenti, hogy talán egy tök jó dolog indult el valahol.

Vagy több.

Vagy talán rengeteg.

És ahogy a világban lenni szokott, mindig vannak vadhajtások is.

Nyilván ezek tényét nem az én posztom kimondani, én legfeljebb véleményt tudok nyilvánítani.

Azt is lehetőleg privátban.

Úgyhogy én magam is kíváncsian szemlélgetem az eseményeket, ki tudja kik és hol bukkannak fel olyan dolgokkal, amik azonnal törzs-olvasót faragnak belőlem?

Addig is maradok a magam dolgánál, a magam oldalánál, a lehetőségeim és a korlátaim szerinti legjobb módon.

Nagy ez a világ, sokan beleférünk!:)