Gyakran elhangzik a kérdés amikor valaki a címben említett spirituális ösvényt követi, hogy mégis hogy jön ehhez a másik?
Akikkel a sámánizmus iránti érdeklődésemen keresztül kapcsolódom, azok nem értik, hogy mi a francot Bhagavad Gitázok, akik pedig azt szeretik, tisztelik, és fogadják el mint kinyilatkoztatást, azok pedig fogják a fejüket, hogy a Sajti mi a francot akar itt sámánkodni.
Még szerencse hogy nem akarok sámánkodni!:)
De a téma természetesen a szívem csücske.

Konspirációs elméletek helyett azt gondoltam inkább leírom egyszerűen a saját gondolataimat erről a dologról.
Hogy különböző emberek, különböző helyeken és különböző eszközökkel, segítséggel ugyanarra a fennsíkra kapaszkodtak, és kapaszkodnak az nekem nem kérdés, így erről felesleges is szaporítani a szót.
Még korábban amikor vizsgáltam a világvallásokat és próbáltam valamiféle konszenzust kialakítani közöttük, akkor jött ez a...nevezzük felismerésnek, hogy hogy ha a technikai részletektől eltekintünk, illetve a szervezett egyházak által kivédhetetlennek látszó baklövésről ("EZ az út a cél felé, nincs más, amennyiben más úton jársz, Te nem fogsz a transzcendens birodalmába jutni", stb, stb...), akkor egy igenis összefüggő világképet látunk, ami éppen csak annyira különbözik, ahogyan az egyes helyeken élő, és a maguk módján ezt az utat járók szintén különböznek.
Szóval ezek a dogmatikus marhaságok mindenkoron a szervezett egyházaktól jöttek, de nem abból a hitrendszerből amit azok több-kevesebb sikerrel képviselni kívántak.

A személyes véleményem egyébként az, hogy aki ezt így teoretikusan kijelenti, kizárva minden más utat a spiritualitás birodalmába, az egészen biztos hogy vagy egy csaló, vagy pedig ő maga az aki nem érti az úgymond általa képviselteket.
Ahogy visszamegy az ember, mondjuk egyes szentírások szintjén a gyökerekig, ott nem talál elutasítást, kirekesztést, kisajátítást.

Milyen különös, nem?

Visszatérve az eredeti gondolatra, az igazság és az afelé vezető út kizárólagos birtoklása számomra mindig megmutatja azt, hogy mi az ami NEM nekem való. Én nem hiszek ebben a fajta demagóg világképben, mindegy, hogy a sok-sok térfélen kinél jelenik meg.
Többek között ez az oka, hogy elég sajátosan kezelem a sajátomként élt különböző kozmológiákat, legyen szó arról amit az indiánok éltek és élnek, vagy a bhakti jógáról, a mantra meditációkról.
Vagy más valakinek más dolog.....

Én amikor sámánokról, indiánokról olvasok, akkor ugyanazt látom mint a védikus kultúra esetén, ugyanazok a dolgok fontosak, csak intézmény nélkül.
Teszem hozzá, az intézmény nem magától értetődően rossz.
De többnyire az amúgy:)
(Ez alól természetesen vannak kivételek.)
A természettel való szoros kapcsolaton át megélt Isten-hit, és Isten-szeretet a számomra semmivel sem kevesebb, mint más utak.
Valami oknál fogva ezeket az autentikus törzsi kultúrákat, és a hitrendszerüket a lokális (többnyire keresztény) egyházak mindig igyekeztek módszeresen kiirtani és/vagy megszégyeníteni, nevetségessé tenni.
Ez lenne az igaz út?

Nos ezekkel a törzsi hívőkkel volt/van egy marha nagy gond, részben onnan eredeztetik a nálam okosabbak ezt a fajta igazán "spirituális" hozzáállást, ez pedig már konkrétan elvisz a technikai eltérésekhez, ugyanis ezekben a törzsekben nincs az egyén hermetikusan elzárva akár fizikailag, akár szabályokkal a transzcendensbe jutástól.
"Világvallásoknál" mit látni?
Pontosan az ellenkezőjét.
És ez az oka, hogy amikor mondjuk a sámán olyan orvosságokat ad, amilyeneket, akkor a (főleg) nyugati világ felhördül, hogy boszorkány.
Vagy pedig drogos.
Ugyanis a sámánvilágban senki sem irtózik a módosult tudatállapotoktól, illetve az abban végzett gyógyító munkától.
Itt, ha azt mondom, módosult tudatállapotok, akkor megkérdezik ki a dealerem.
Na most a kedélyek helyre tevése érdekében mondok pár módosult tudatállapotot. Ezek mind tudományosan, mind vallások, filozófiai rendszerek által elfogadott tények:
Düh. Álmodás. Szerelem. Révület. Meditáció. Betegség.
Ugye-ugye.....
Na már most ha a sámánizmust érő leggyakoribb kritikát nézzük, akkor itt is a kutya elásva, ez az amiről írtam fentebb, hogy ez tabutéma. A tudat módosulása gyógyításért.
Úristen!!! Sarlatánság!! Drogok!!! Barbárság!!!!
Különös, nem?
És amikor szóba kerül, hogy én ezt nem ellenzem, akkor ugye kapásból én is megkapom a skarlátbetűt.
Mert ugye az aszkézis, a dobolás, a növények okozta változás annyira, de annyira ijesztő, hogy gyorsan meg kell démonizálni.

Nyilván van másik oldala is a dolognak, mert ha csak a magam életét nézem, akkor abban ezek a védikus dolgok is jelen vannak, még ha nem is egy tolakodó módon.
Hogy mi ez a matra dolog például.
Megmondom, egyfajta sámán-terminológiában:
Módosult tudatállapot.
És ez még tény is.
Egyfajta módosult tudatállapot a tudat tisztítására.
Miért lenne ez rosszabb mint mondjuk egy sámándobbal való révülés?

Én egy szóval sem mondom, hogy mindent csinálok, vagy gyakorlok ennek a két világnak a dolgai közül. Nem, sok dolog nem az enyém, vagy még nem.
De elfogadom.
Főleg olyan módon, hogy a saját világképén keresztül próbálom megérteni.
Egy szóval se mondom, hogy ez maradéktalanul sikerül, vagy sikerült.
De odáig sikerült eljussak, hogy a megismerést teszem előre, és az ítélkezést meg próbálom elfelejteni.

Nincs két utam, nem megyek kétfelé, de ember vagyok, meg van a magam egyéni útja, és vannak itt is-ott is aspektusok, amik jobban működnek a számomra.
Sajnos nem vagyok egy erőszakmentesen homogénné tehető, mindenféle eklektikusságot nélkülöző ember, és számomra gazdagságot jelent kétféle világ ugyanarra mutató nagy-nagy szíve.
A közöset nézem, és mivel a saját világképe alapján igyekszem nézni mindkét világot,
ezért nagyon is tisztának, és világosnak hat ez is, az is.

Szóval nem vagyok elveszve, itt vagyok, a Makó mellett született csávó, aki a világ két legtávolabbi pontjának a kultúráját próbálgatta a szívébe adoptálni jó szívvel, jó szándékkal.
Mert a spiritualitás mindenkinek "való", nem egy földrajzi kérdés.
Annak a gyakorlati megértése viszont az.
Hogy az hogyan is nyilvánul meg.

Gazdagnak érzem magamat.