Ma gondolkodtam azon, hogy ha mondjuk azt nézzük, hogy sámánizmus, akkor én ezzel a fajta érdeklődésemmel, amivel elindultam, egy nagyon keskeny utat választottam magamnak,aztán ahogy lépkedtem (és még csak az elején járok!!), elkezdett szélesedni, és kezdett/kezd világossá válni, hogy milyen sok dolog is belefér ebbe a világba. Ez most konkrétana dobolásról jutott az eszembe. A tradíciók szerint nem igazán dobolnak ayahuasca szertartás alatt. Használnak shishint (Ez az a levelekből készült suhogó hangú izéke), esetleg valami csörgőt, és néha pár másik inkább effekt jellegű hangkeltő eszközt, de dobot nem igazán.
Nemrég olvastam észak-amerikai tradíciókról, ahol a peyote a szent növény, a nagy tanító, aki segít keresztülmenni azon amin kell. Na ott van dobolás, nem is kevés. És nem lassú ütemek! Nyilván magának a peyoténak és az ehhez köthető tradícionális szertartásnak köszönhetően, mivel az ayahuaascával szemben az inkább "kifelé visz", erővel tölt meg, mondhatni amolyan férfiasabb dolog, feltüzel.
Én nem rendelkezem ezzel kapcsolatos tapasztalatokkal, mások élményeire, illetve leírásokra támaszkodom magam is.
Na szóval az észak-amerikai tradícióban van dob, de délen nem igazán alkalmazzák. Ezzel együtt is voltam helyeket, itt-ott ahol az ayahuasca kultúrája nem átjött(ami lehetetlenség amúgy is), hanem honosítva lett. És igenis vannak körök, ahol a dobolás teszem azt egy alap dolog. És egy ilyen helyre integrálni az ayahauscát azt jelenti, hogy ott is lesz, jelen lesz, ahogyan jelen kell lennie.
És akkor elkezdett engem mis érdekelni a dobolás.
Aztán egy csomó más dolog is, amiknek igyekeztem itt teret adni. Másféle tradíciók, másféle növények, erőállat téma, stb...
Nem vagyok egy gyakorlott ember, vagy mindentudó, de ez a kis világ olyan szélesre tárta a kapuit hogy rengeteg jó jött ki rajta, valamilyen módon remélem meg tudom ezt másokkal is osztani.
