Nos,  amikor-immáron mondhatom azt, hogy több, mint- egy éve elkezdtem blogolni, igen csak egyedül voltam, legalább is ami az írást illeti.

Gyorsan kiderült, hogy az olvasás részében nincs hiba egy szál se, sokan vannak akiket érdekel ez a világ, és esetleg hozzám hasonlóan nincsenek angolul úgy kvalifikálva, hogy dúskálhassanak a jobbnál-jobb cuccokban.

Szóval ez gyorsan kialakult, és az is hamar kiderült, hogy el lehet ebben a dologban is egymást érni, amolyan közösségépítés jelleggel, és ez sikerült is.

Lehet, hogy nem alapítottunk a választásokra egy mittudomén DMT pártot, és nincsen pártigazolvány meg ilyen dolgok, de azért mégis valamennyire „egyben van a tábor”.

Ami ennek a kézzel fogható, kvázi mérhető eredménye, hogy tudunk egymásról.

Ez nem olyan kis dolog!

Mert ebben a nagy színes csapatban tényeg mindenkinek van valami „izéje”, és lassan ezekről is mindenki tud körön belül.

Nem kell nagy titkokra gondolni, de ha akarok szervezni egy kirándulást, akkor tudom kit hívjak fel, akinek van autója, tudom kit lehet megkérni, hogy rendezze ott a tüzet, ha valakinek valami bánata van, ha én nem is tudok segíteni, de éppenséggel elég sok ismerősöm van aki igen…szóval a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig…és viszont.

A minap megkeresett egy srác, akinek még a régi fórum kapcán volt meg az email címem és beszélgettünk.

Ők azon az estén egy másik fajta szakramentummal próbálkoztak meg és biztos, ami biztos alapon megkeresett ezzel-azzal.

Szerencsére semmi szükség nem volt hogy játsszam a szakértőt (mivel nem is vagyok az), ellenben pont azért mert sok barátom van, és sok dolgot tanultam tőlük, kapásból tudtam pár hasznos dolgot mondani.

Na én EZT nevezem közösségépítésnek.

És ebben én se vagyok fontosabb mint bárki.

Oké, az én kezemben van a lúdtoll, ez igaz, de ez se marad így örökre.

Igen, lesznek másabb, újabb ayahuasca témájú oldalak.

Szerény véleményem szerint két okból, de ez nem csak az ayahuascára igaz, hanem hasonló szituációban mindenre a világon.

Egyrészt: tetszik vagy nem, de ez is picit divatos dolog lesz talán. Már ha nem az már most, még ha nem is tapasztalat, hanem beszéd szintjén. De ez változni fog. Sajnos vagy nem, de biztosan történik, ilyen a világ. A rengeteg hihetetlen tudású, képesítésű sámán mellett Dél-Amerikában is egyre több turistákat megcélzó „sámán-program” van, ahol a helyiek a fehérek által rájuk szabadított pénzéhséggel felvértezve igyekeznek mindenit bevonni a „gyógyításba”. Ettől nem a sámánok a rosszak, mert azok akik ezt csinálják, azok legfeljebb annak nevezik magukat, ilyen a világ és kész. Senki ne legyen szentimentális, ez az ayahuasca terér is ugyanazokat a dolgokat hozta/hozza/fogja hozni.

Másrészt: mások is kedvet kaphatnak az íráshoz. Ha valami érdemem nekem van mondjuk úgy hogy ezen a kicsi színtéren, az éppen az, hogy megmutattam, hogy ilyet is lehet csinálni, egyszerűen „csak” tényleg csinálni kell. Azt hiszitek nem akartak korábban mások magyar ayahuasca témájú oldalt? Dehogynem! Én nem vagyok okosabb senkinél, ellenben én nem vártam, hogy majd valaki megcsinálja, hanem megcsináltam. Olyanra, amilyenre tudtam. Tökéletes lett? Garantáltan nem. Viszont történt valami. Tettlegesen. És ehhez még kapóra is jött az énem exhibicionista, pörgős része, mert azért elektronikus napló formában (blog) ország-világ elé tárni az élményeimet, a meglátásaimat….szóval ehhez ez kell, tetszik vagy sem.

Szóval akkor egyedül voltam a tollforgatással, de ez nem egy örök állapot.

Mások is fognak oldalakat készíteni, és ez így van rendjén.

Sőt, anno, én erről nem keveset írtam is, hogy ha ennyi erővel amennyi nekem volt tudtam valamit csinálni, nem egy nagy dolgot, de valamit, akkor ennyi erővel más is tud, és miért ne tenné?

Tágabb értelemben a témában máris van sok oldal, nagy részük az én oldalam előtt is meg volt, valamelyik azóta lett, ez most tök mindegy. De vannak.

És lesznek konkrétan ayahuascás oldalak is, erre mérget veszek.

Pontosan az ayahausca természetéből adódóan.

Mire gondolok?

Arra, hogy szakrális erőnövények által elősegített vallásos élményről NEM lehetséges objektívan írni.

Mert vannak számok, és tények, ez igaz.

Na ezekből én nagyjából pár cikk alatt kimeríteném azt ami bármilyen nyelven is VALÓBAN objektív információt tartalmaz, mondjuk fenn a neten.

De tényleg.

A kémiához nem értek, erről én nem tudok írni, nyilván.

Szóval bárhogy is, aki ayahuascáról akar írni, az szubjektív dolgokat fog írni.

És ezzel nincs is semmi gond.

Pont az a baja az úgynevezett tudományos világnak, hogy a nem mérhető dolgokat teljességgel ignorálja, és a vallásos élményeket pedig urambocsá, nem hogy kilóra nem lehet mérni, de máshogyan sem.

Ebből adódóan a blog pedig nem „Magyarország ayahuasca oldala”.

Legfeljebb a témával magyar nyelven elsőként foglalkozó, de nem „Magyarország ayahuasca oldala”, hanem Sajti (ez volnék én) ayahuasca oldala.

És ha más készít egy másikat, abban meg az ő személyisége lesz benne erősebben, másvalaki másik oldalról közelít, és

ez így kerek!

Úgyhogy még remélem is, hogy lesz több, akár sok oldal is, és ahogyan én se próbáltam meg semmiféle privilégiumot kisajátítani a témával kapcsolatban, személy szerint a téma rajongójaként én magam is csak azt tudom remélni, hogy bárki is ír erről a dologról, sose felejti el hozzátenni a mondat elejére, hogy „Szerintem…..”, és nem felejti el aláírni, a nevével, hogy ez az ő élménye, az ő gondolata, az ő jó tanácsa volt, és nem valami egyetemes igazság.

Az egyetemes igazság az, hogy az ayahuasca a sámánok számára „nyílt meg”.

Ettől létezhet eltérő megközelítés, természetesen, ahogy vannak is keresztény egyházak, külföldi terápiás csoportok, de ahogy megfigyeltem, ezek a csapatok is a maguk módján igen is integrálják a sámánok által hozzáférhetővé tett tudást, nyilván a saját eszközök szerint.

És itt a lényeg, szerintem!

Lehet sokféleképpen beszélni erről a témáról, de az alap mindig a sámánok által kitaposott autentikus, törzsi megvalósítás.

És ezzel, számomra semmi más nem egyenértékű.

Aki olvasott valaha is akár egyetlen beszámolót akár ayahuascáról, akár más törzsi szakramentumról sámánok szájából, az tudja mire gondolok.

Nem egy ligában játszunk, ez az igazság.

És ez nem is baj.

Ez csak egy ajánlatosan felismerendő tény.

De nem baj, mert vagyunk akik vagyunk.

Én magam, ha csinálok egy kis házin szeánszt, akkor mi is történik?

Nem sok minden!:)

Próbálok aszerint, ami még hiteles tőlem valamiféle szertartásosságot adni a dolgoknak úgy ahogyan azt olvastam másoktól, láttam másoktól, vagy kitapasztaltam.

És ezt még mindig merész dolog „szertartás” néven definiálni.

Persze, valahol az, nagyon is, kicsiben.

És nem az van, hogy eljátszok valamit, mert nem vagyok sámán, és nem is leszek.

A magam Sajti-világába igyekszem beleintegrálni azt amit erről a témáról tudok.

És EZ az a dolog, ahol végtelenül színesség válik ez a világ.

Hiszen mindennyian mások vagyunk, és mi nem az ayahausca világában mozgunk, mi a saját világunkban vagyunk, ahová igyekszünk beintegrálni az ayát, ahogy írtam is.

És még ha az ayahausca ugyanaz is, mi magunk vagyunk végtelenül mások, így a végeredmény is végtelenül más lesz.

Ennek pedig értéke van, és akár előnyt is lehet kovácsolni belőle.

Szóval ha a jövőben találkoztok más oldalakkal, magyar nyelven, akkor a talán fel sem tett kérdést megelőzve elmondom: semmi közöm hozzájuk!:)

De tényleg.

Személy szerint vannak terveim nekem is több oldallal, több koncepcióval, de ha ezek elindulnak valaha arról úgyis tudni fogtok itt.

Úgyhogy ha találtok valamit, ahhoz nekem semmi közöm.

Ez azt jelenti, hogy talán egy tök jó dolog indult el valahol.

Vagy több.

Vagy talán rengeteg.

És ahogy a világban lenni szokott, mindig vannak vadhajtások is.

Nyilván ezek tényét nem az én posztom kimondani, én legfeljebb véleményt tudok nyilvánítani.

Azt is lehetőleg privátban.

Úgyhogy én magam is kíváncsian szemlélgetem az eseményeket, ki tudja kik és hol bukkannak fel olyan dolgokkal, amik azonnal törzs-olvasót faragnak belőlem?

Addig is maradok a magam dolgánál, a magam oldalánál, a lehetőségeim és a korlátaim szerinti legjobb módon.

Nagy ez a világ, sokan beleférünk!:)