ayahuascareality

A gyakran felmerülő téma...

Maga a téma sokakat foglalkoztat, nekem sajnos vagy szerencsére eléggé a neheze jutott az ayahuasca "utazásaim" során, amiről sose tudtam eldönteni, hogy pont így volt tökéletes vagy csak az én hitványságom miatt volt, talán mind a kettő, és a hitványságom miatt tökéletes gyógyszerek voltak.

Az ayahuasca elég jó segítő az egó porrá törésére, és tapasztalatom szerint az egó mélyebb régióiban ez hatványozottan érvényes. Az csak a felszín ha valaki mittudomén gőgösen viselkedik, vagy átgázol másokon....sokszor amikor panaszkodom rá, hogy az egóm megint halálra gyötört, megkérdezik, hogy milyen egó, basszus, Sajti olyan békés, jámbor ember vagy. És ez talán igaz is, de az, hogy a mélyben mi zajlik, az csak akkor derül ki igazán amikor beletúr az ember a lélek iszaposabb régióiba.

Sokszor felmerül, hogy honnan jön ez a sok sötétség...hát igen, a lélek árnyékos oldala nem látszik mindig, de garantáltan jelen van. Aki nem hiszi járjon utána. Tényleg.

Amire jutottam:

Szóval elkezdtem beszélgetni másokkal, olvasgatni a témában, hogy azt a sok kellemetlenséget mi okozza. Amikor én vettem magamhoz ayahuascát, az mindig bővelkedett rettenetes részekben. Szerencsére csak egy-egy "okos" ember volt körülöttem, akik aztán le is koptak (vagy elkoptak?:) a véleményükkel, meg az ötleteikkel, hogy mit rontottam el, vagy mit nem csinálok jól, mit kellene másképp. Ez főleg utólag nagy ostobaság.

Ez akár lehet tanács is: sose akarjon az ember "visszamenőleg javítani". Tudjátok, amikor arran gondol, hogy ezt így kellett volna, az ott nem volt százas...Ez szerintem tiszteletlenség saját magunk felé, és a tapasztalás felé is. AKkor az volt. És ha valami nem tűnt százasnak, akkor se visszafelé javítson az ember, hanem gondolkodjék úgy, hogy az meg azért volt tökéletes, mert megtanított rá, hogy legközelebb hogy lehet még jobban csinálni. Ugyanis a múlton már nem lehet változtatni. A jövőn még igen.

Szóval gyűltek a fejemben az élménybeszámolók, beszélgetések, olvastam ezerrel a dolog után, de könyvekben inkább nagyobb beavatások voltak, amik nem biztos, hogy a mi gyakorlatainkkal, a mi szintünkön férhető hozzá. Sőt.

A beavatások téma...

És ami fontosabb, hogy a beavatások során, ahogy megértettem, "átmennek", "túlmennek" az emberek a sok rettenetes dolgon. Fizikailag ÉS mentálisan is. Eszméletlen durva beszámolók szólnak ezekről az esetekről, de valahogyan átlépnek, túlmennek a beavatottak valahol.

"A szellemek első jelentkezése a jelölt oly vad lerohanása, hogy hogy tökéletesen megsemmisíti a jövendő sámán egyéniségét. (Azaz elkezdődik a dezintegráció, a régi értékek leépítése. -Sajti) Ezután építik újra a sámánt, akinek új képességei nem csupán külső segítségből fakadnak, hanem hanem egy új belső világ kialakulásának megnyilvánulásai lesznek. (Reintegráció, self-építés, a régi értékek helyét átvevő új értékek, lást pl. felnőtté avatás. -Sajti) A világ természetét új módon közelíti meg, különösen az emberi szenvedéseket, amelyeken az imént esett át csak maga is. Ezeknek a tapazstalatoknak a sajátjává tétele egy új személyiség kialakulását eredményezi, s ez fejeződik ki a sámán korábbi természetének lerombolása révén."  (P.Vitebsky)

Ahol nem ilyen nagy műtét van, azaz a mi esetünkben, ott inkább a beragadás a jellemzőbb, legalábbis a kérdezettjeim, és jómagam esetében mindenképpen. A beragadást úgy is mondhatjuk, hogy tehetetlenség. És jönnek a szellemek, és kínozni kezdik az ellenálló egót, elképzelhetetlenül súlyos módszerekkel.

"A végső pont a tudat és a test szétválása." (H.Kalweit)

Nyilvánvaló, hogy eddig a pontig tart az a sztori amiről mi beszélünk.  Semmi garancia nincs semmire, bárkinek lehet egy szép, békés estéje az ayahausca társaságában, nem célom ilyen horrorisztikus prekoncepciókkal ebbe az irányba taszítani bárkit is, de ha már felmegy az ember a youtube-ra, a legtöbb ayahausca videóban is ott van ez az elem, a súlyos, megszállt, pánikos állapot. Hogy a földön fetreng, és sikoltozik a halálféllemtől (Ez többnyire (tapasztalatból mondom) nem a test halálától, hanem sokkal inkább a szétesettségtől való félelem.), vagy pedig csendben megőrül az lényegében teljesen min degy, a fő, hogy ezek előfordulhatnak, és elő is fordulnak, érdemes kicsit tudni ezekről is.

"Így maradok?"

Mielőtt bárki megkérdezné (ez egy másik, nem az ayahuasca hatása alatt jelentkező, kvázi tipikus, és a többségünkben valamely rétegünkben  jelen levő félelem), NEM, senki "nem maradt úgy": Ez a szép a dologban, nincs az a harc, nincs az az összetöröttség ami után ne lenne gyönyörű a reggel. Csak itt előre fizet az ember, és aztán kapja meg amire várt, nem fordítva mint nálunk.

A segítő jelenléte a kritikus helyzetben:

A legjobb amit ilyenkor egy segítő tehet az a jelenlét. Hajlamos az ember hókomlyabb tapasztalatok híján nagyon szentimentális lenni, de a szellekek szorításából nem puszilgatással, meg babusgatással lehet kiszedni valakit. De ez már egy másik témakör, a segítő témája, amiről már írtam, meg talán fogok is, a lényeg, hogy ilyen esetben józanul tegye meg a segítő azt ami szükséges.

Aranyszabály, hogy ameddig a másik nem veszélyezteti a saját testi épségét, és nem KÉRI a segítséget, addig az ember kétszer is meggondolja, hogy bármit is tegyen. Ez egy nagyon nehéz, nagy felelősséget igénylő dolog. Amint valami érintkezés, aktivitás bekövetkezik, a másik fél kvázi beleavatkozik a másik tapasztalásába, és ezt érdemes meggondolni, hogy kell-e. Aki rettenetesen fél, vagy baja van, higgye el mindenki nyugodtan, fog tudni segítséget kérni. Minden más óvatos körültekintést, felelősséget igényel.

Mégis, mi okozza ezeket?

Nem vagyok mindent tudó, a következők, ahogyan azt korábban is jeleztem a magam, és elég sok, a környezetemben ayahuascával találkozott emberek megélései.

A dologhoz elöljáróban még egy kicsit a biztonságról. Van az emberben egy kialakult kép önmagáról, a világról, mondhatni a dologról. Túl az izomerőn, a fegyvereken meg Rex felüggyelőn, az igazi biztonságot az önazonosság adja, hogy tudom ki vagyok, ha az egész világ is megbolondul, én akkor is az vagyok aki vagyok, s majd lesz valami.

Más egyéb tudattágitó módszerekkel, és az ayahauscával aztán különösen bekövetkezik az az állapot, a kinyílt észlelés, mentális, vagy jó esetben spirituális tapasztalatok hatására, amikor a self elkezd megkérdőjeleződni. Mondhatni inogni.

Ugye, mit is írt erről fentebb Vitebsky? Röviden összefoglalva a beavatás során elkezd meginogni az addigi világkép, majd összeomlik, megsemmisül, és végül a helyén felépül az új önazonosság.

Ahogy H. Kalweit írja: "A törzsi ceremónia pszichológiája az új életre keltés.."

Na most nálunk ez megáll a jelenlegi énkép megingásánál. természetesen ez is normalizálható, de a félelem legyőzése még nem jelenti feltétlenül az ezen való túllépést, azaz a teljes deperszonalizálást. Mondhatni, egy egyszerű, békés hátraarc két lépéssel hátrébb. Ezt csak azért mondom, hogy világos legyen, hogy attól hogy az ember az ebben a stádiumban jelentkező rettenetes mentális állapotot kiegyenesítette, még nem jelenti azt hogy egóvesztése volt. De ha nem tud/ara eljutni a személyiség lebulldózerezéséig, akkor ez a legtökéletesebb kezelése a nehéz helyzeteknek. Az ezen való túllépésnél furdul el az úthengerben a slusszkulcs.

Tehát az énkép, az azonosság, az identitás, kvázi az érzékelt, vagyis feltételezett lét megingása előidézi az érzékelhető legrettenesebb állapotot.

Röviden ennyi a történet.

Kinn vagy benn?

Ami az érdekességét, mondhatni a pikantériáját adja a dolognak, az az ember egy általam kitalált kifejezésmóddal élve macskatermészetével kapcsolatos.

Ismeriktek a viccet, nem? A macska az az élőlény, aki mindig az ajtó túloldalán akar lenni. De tényleg..:)))

Miért mondom ezt?

Mert találkoztam egy érdekes embertípussal közben. Hogy milyen arányban vannak ezek az emberek a fentebb tárgyalt, mondjuk úgy hagyományos típusokhoz képest az nem tudom. (És akkor felmerül, hogy mi a hagyományos...:))

Szóval röviden, arra megállapításra jutottam, hogy két féle állapotban félünk. Mondhatni a macska-lét két aspektusa. Amikor benn vagyunk és ki akarunk menni, vagy amikor kinn vagyunk és be akarunk menni.

Ugyanis vannak emberek, akik nem az elveszéstől, a feloldódástól, az addig feltételezett világkép feloldódásától félnek, azaz nem a kiáramlástól, hanem a bennragadástól. Az egyik ember fél elveszni, én többségében ilyenekkel taléálkoztam, én magam is ilyen vagyok, de van ez a típus, aki pedig fél bennragadni. Ahogy a macska. Kinn van és be akar menni, vagy benn van és ki...Isten humora, mondhatni.....:)

Én nagyon kevés ilyen emberrel találkoztam, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek sokat ezek a típusú emberek, akár ugyanannyian, vagy többen is mint a másik tárgyalt embertípus.

Végül..

Számomra a végső tanulsága a dolognak, hogy az igazi önazonosság, amikor a világképünk valódi, megvéd(het)i az embert a feltételezett énkép összetörésekor jelentkező iszonyatos tapasztalatoktól. Hogy ilyen 100%-ig létezik-e, azt nem tudom. Én nem tartom valószínűnek, de tudatos lépések igenis tehetők, ezt magam is és sokan mások is tapasztalták, számtalan úton, ki erre, ki arra.

Készülgetek a délutáni blogtalálkozóra, most elég melós napjaim voltak minden téren, viszonylag keveset írtam, de már robbanásra kész a gépezet, hamarosan indítom a dolgokat!:)

Mindig izgalmas egy-egy találkozó, lehet, hogy csak nekem kellene minden elvárást, vagy előzetes koncepciót feladni....tudjátok, a szokásos...nem jelez senki vissza, aki jön (amiért persze nincs hari:), és gondolkodom, hogy akkor most lemegyek a Potalába beszélgetni magammal? Vagy jönnek a többiek? Vagy kell ez egyáltalán?

Aztán persze mindig annyira, de annyira jól sikerülnek a dolgok, hogy sokszorosan kárpótolnak, de azért van mindig aggódás. Mindenkinek van egy élete, néha közbe jönnek dolgok, telefonon, emailben jeleznek hogy mégsem jönnek...aztán persze jönnek mások és mindig minden fullos, szóval lehet, hogy ez tényleg az én agymenésem..:)))

Terveztem egyébként egy kis ajándékot a csapatnak, de a terv szerint valami még sokkal jobbat fogok tudni adni, viszont a következő alkalommal. Most akkor simán lesz egy szokásosan jó este nagy bezsélgetésekkel, és jó sok baráttal...:))))

Valamelyik nap említette Takasuri, hogy infója van egy mostanában felbukkant, érdekesnek tűnő könyvről. Nos, ma elmentem az "elosztó helyre":), és megnéztem....volna, mert a könyves standnál az összes példány le volt fóliázva, és a meglehetősen furcsán méricskélő bácsitől nem volt kedvem megkérni ezt a láthatólag a személyemnek nem járó szívességet..:)

Na mindegy, egy biztos, hogy jó vastag, és elég drága. Öt rugó. A másik dolog pedig, hogy Hoppál Mihály írta. Akiről két dolog jut az eszembe. Az egyik, hogy egy nemzetközileg is elismert szakember, jónéhány alapműnek tekitett kötet írójaként mondhatni, hogy neve van a szakmában. Ráadásul idehaza ő "A" sámán-témáról író egyes számú ikon.

A másik pedig, csak hogy az érme másik oldala is látszódhassék, és ami engem eddig minden egyes könyvéről rendre lebeszélt, az az oldal témáját is képező, szakrális növények használatától való rettegés. Ezt valahol az egyébként kiváló tudós, és tényleg alapművet alkotott Mircea Eliade öröksége, aki bizonyított sok ezer éves hagyományokat húzott át egy tollvonással azzal, hogy a látomáskeltő eszközök, növények, kúrák bizony csak a leáldozóban lévő sámánizmus kvázi elkorcsosult oldalhajtása.

Erre pedig tényleg csak azt tudom mondani, hogy remélem az anyukáját meglátogatta néhány feltüzelt nagydarab néger srác. De most komolyan, egy amúgy tényleg hihetetlen, nagyon komoly terepmunkákkal megírt, nagyon komoly, igazán átfogó mű annyira illúzió romboló tud lenni, amikor arról beszél, hogy a sámánizmus elkorcsosult a látomáskeltő növények és miegyebek használatával. Közben persze kiderült, hogy semmilyen tudományos megalapozottsága nincs a dolognak, hiszen egyre szaporodnak a világon a sokezer éves bizonyítékok látomáskeltő növények használatára, komoly kultúrával. Sőt, most olvastam Graham Hancock könyvében, ezt majd megpróbálom kikeresni, hogy egyes Európai barlangokban talált tárgyak, tálak alján víziókeltő gombák nyomaira bukkantak. A dolog szépséghibája, és ezért elkeserítő M.E. kategórikus elhatárolódása a témától (ami aztán sok későbbi pályatársának, követőjének lett a hasonló jellegű bojkottjának a "magyarázata", forrása...), hogy ezek az edények huszonegynéhány ezer éves gombamaradványokat tartalmaznak, ami nagyjából a természet állásfoglalása Mircea Eliade véleményéről.

Ezzel együtt se kaarok senkit lebeszélni a könyvéről (mert hogy van ami magyarul is megjelent), mert tényleg nagyon jó dolgokat is olvastam, csak nekem ez a fajta, a fentiek miatt is tökéletesen alaptalan elhatárolódása kicsit elvette a kedvemet a műveitől.

És szerény vélemyénem szerint ebbe az iskolába tartozik Hoppál is. Egyetlen könyvét nem olvastam végig, csak cikkeket, részleteket, és mélyebb, behatóbb tanulmányozás nélkül nem is merném ezt kijelenteni, mindazonáltal több barátom rendelkezik ezekkel, és emellett megegyező véleménnyel. Nagyon komoly tudós, nagyon értékes, hasznos, és érdekes dolgokat ír, komoly tudományossággal, de a medicinek témájánál azért az ő könyveiben is csapódik a biztosíték.

Akinek ez nem probléma, az esélyesen avat új kedvencet, a többiek pedig vagy megtanulnak szemezgetni, vagy más könyvet keresnek!:)

Mindenesetre Meneruwa oldalán (www.saman.org.hu) találtam egy tök jó ismertetőt, gondoltam beteszem, mert sose lehet tudni, talán van akinek pont ettől a könyvtől jön meg a kedve más egyéb hasonló írásokban bogarászni, rakosgatni össze a világképét.

Ím:

Hoppál Mihány: Sámánok világa

O.B.N. ismertetője Hoppál Mihály Sámánok világa című könyve a Püski Ki-adónál jelent meg. A háromszáz oldalt meghaladó kötetben sok fekete-fehér és színes fotó található, a kötet végén pedig egy alapos bibliográfia. Ez arra biztat bennünket, hogy belelapozzunk az érdekesnek tűnő kiadványba.

A kötet nem összefoglaló monográfia, inkább tanulmányok gyűjteménye, mely négy fejezetben különböző témákat feszeget. Azok között valóban érdekes és egyedi témafelvetések találhatók, melyekről a hazai könyvpiacon szinte alig jelent meg tudományos igényű publikáció, többek között olvashatunk az ősi sziklarajzok szimbolikájáról, a sámánöltözet jelképeiről, de a szerző által leírt szertartások is felbukkannak a műben.

A kötet címe azt sugallja az olvasóknak, hogy a több évtizedes terepmunkát végzett kutató beavat minket az ázsiai részeken praktizáló sámánok gondolatvilágába, és olyan műhelytitkokat tudunk meg, melyeket eddig máshol nem olvastunk. Aki ilyen könyvre számít, annak csalódást kell okoznom, mert elsősorban nem az ősi hitvilág őrzői és ápolói szólalnak meg és mondják el mesterségük csínját-bínját, hanem szinte kizárólag a „nyugati” szakirodalom sámánokról alkotott véleménye jelenik meg. Nem találunk benne személyes élményeket, hanem hűvös tárgyilagossággal jeleníti meg a legizgalmasabb szertartásokat. Talán csak néhány helyen, Somfai Dávid fordításainak köszönhetően válik élményszerűvé a beszámoló, és olvashatunk egy-egy sámánimát vagy transzhoz segítő éneket.

Hoppál bevezetőjében felvázolja, milyen módszereket használt kutatásai során, majd elmondja, miért is fontos nekünk, magyaroknak ez a téma. Sajnos a későbbiekben szinte sehol sem látjuk viszont azt, hogy foglalkozna a szibériai vagy éppen a távol-keleti sámánok esetleges magyar hitvilági egyezéseivel, holott ez a hazai szakirodalomban már viszonylag jól feldolgozott téma, melyet még sok új adattal lehetett volna kiegészíteni. Mindössze a Diószegi Vilmosról megemlékező tanulmányban olvashatunk másfél oldalnyi adalékot arról, mit gondolt a korán elhunyt nagyszerű sámánkutató a magyar népi hagyomány legősibb rétegeiről. Kár, hogy Hoppál, aki annyit járt a keleti országokban, nem vett észre semmilyen új jelenséget, amit fel lehetett volna dolgozni. Talán a magyar olvasók is jobban örültek volna annak, ha a fenti témáról, és nem a modern sámánokról szólt volna a negyedik fejezet, hiszen a hazai közönséget bizonyára jobban érdekelte volna saját múltjának alapos feltárása, mint a sokszor szélhámosságba átcsapó új- és műsámánok szeánsza, melyből itthon is jócskán akad.

A szerző külön elemzést készített arról, hogy a sámánizmus helyett érdemesebb a sámánság kifejezést használni. Azt viszont már nem közli az olvasóval, hogy a sámán műszót csak a legújabb kori szakirodalomban használják előszeretettel, és magát a kifejezést a távol-keleti kis népcsoport, a tunguzok nyelvéből kölcsönözték. Ott így hívták az ősi természeti hit őrzőjét, a tudót, míg más népek, így a mongolok csakis bőnek hívják őket, mely szó a magyar bű rokona. Itt említsük meg saját szavunkat, a táltost is. A törökök pedig a kam szót használják rájuk, bár náluk egyre inkább elterjedőben van a tengri-hit kifejezés, tehát a sámán kifejezés nem fedi le az ősi természeti vallás egészét.

A mongol és a török kutatók valószínűleg nem örülnének a második fejezetnek, mely a sámánságot mint kulturális jelenséget vizsgálja. Lehet, hogy egyes szerzők elméletébe belefér minden bizarr ötlet, de a valóságban a mongol bők vagy kamok nem választják szét hitüket az életmódtól vagy a hagyománytól, mert az életvitelük teljes egységet alkot. Nem népi vallásosság vagy hit, hanem az őseiktől örökölt hagyomány, melyben egész életfilozófiájuk megjelenik. Úgy vélem, hogy ezt a fajta szemléletmódot csak azok értik meg, akik elmélyednek egy-egy nép történelmében és hagyományában, és nem a szakirodalom alapján keresnek választ bizonyos kérdésekre. A mongol bők, a kamok vagy a táltosok nem különültek el papi kasztokban, hanem természetes életmódjukat folytatták és folytatják ma is, mellékes képességeikkel pedig a közösséget szolgálják.

Sajnos az egyik legizgalmasabb fejezetrészben, a sámánszertartások leírásában sem találunk túl sok különlegességet, jóformán egy egyszerű turista szemével látjuk az ott történteket, és legtöbbször a kommentárok is külsősök, vagyis ismét a nyugati világkutatók. Nagyon hiányzik a helyi, a sámánok világában élő, azt az értékrendet jól ismerő ember hozzáértő magyarázata, aki elmondaná, mit miért csinálnak egy-egy szertartáson. Sajnos a könyvben nem találunk újszerű megfigyeléseket, úgy tűnik, hogy Hoppál nem meri leírni véleményét, így mindig csak más kutatók álláspontját idézi számunkra, ami viszont teljesen személytelenné teszi a művet. Ez a megoldás nagyon furcsa egy kutatótól. Olyan érzésünk van, mintha nem is ő végezte volna a műben többször is szereplő terepmunkákat.

A könyv legnagyobb értéke az alaposan összeállított szakirodalom, mely sok fontos hivatkozást tartalmaz. A lista egyben nagyon hasznos lehet az érdeklődők vagy akár a kutatók számára, hogy azok alapján elinduljanak és valóban felfedezzék a sámánok csodálatos és varázslatos belső világát.

O.B.N.

Ezt a bejegyzést ma találtam Meneruwa oldalán(www.saman.org.hu), a könyvet nem ismerem, de természetesen beszerzem, addig is egy kis ízelítő, hátha más is kedvet kap: 

Nemere István: Táltosok és sámánok

ISBN: 9789633756584
Kiadás éve: 2010
Kiadó: Anno Kiadó
Méret: 140*200 mm, 197 oldal
Leírás: A sámán a gyógyító, a halottakkal társalgó, az időjós, és még sok minden. A sámán az, aki a legősibb koroktól elkíséri az emberiséget, mondhatni “sámánok mindig is voltak”. De kik ezek az emberek, és mire képesek? A szerző alaposan belemélyedt a témába, és több, olykor nagyon meglepő információval örvendezteti meg olvasóit. Egy egészen más, ismeretlen világ tárul fel a szemünk előtt. A sámán nemcsak egy titokzatos hivatás, de ősi tudások birtokosa is. Aki lélegzetelállító dolgokra képes – a mi érdekünkben.
Rendelés: www.konyvbarlang.hu

Jövő héten szombaton ismét összejövünk, ezúttal is a Potala teázóban(www.potalateapalota.hu/index.php), a szokásos helyünkön. Gondolkodtam az időjáráson, de sajnos, vagy szerencsére, ki-ki dönthet:), úgy néz ki, hogy nem várható stabil meleg idő, úgyhogy nem kockáztatunk.

Mit írjak még?

Annyiszor voltunk. Aki már járt, annak annyit hogy a szokásos, aki pedig nem, hogy ha eljön akkor könnyen lehet, hogy pár hónap múlva már neki is, mint a "szokásos" fog eszébe jutni. Áldom a szerencsét hogy eddig mindig ilyen jól összejötek a jó dolgok, nagy nevetések, jó beszélgetések, ayahauscáról is, általánosságban spiritualitásról, és egyáltalán mindenről az életben. Imádom ezeket az estéket, ez az igazság.

Szóval szombaton lesz a következő ilyen, kapuk nyitva, kezdés a szokásos időben.

Eddig azért ódzkodtam a növényismertetőktől, mert úgyis elvesznek a blog napló jellegű világába, és inkább összegyűjtve lenne értelme, mivel tényleg a kanyarban van az új blog oldal, ahol lesznek szép menük, és átláthatóság:), így lassan el is kezdem a növényismertetőket gyártani, először a főbb ayahuasca komponenseket, aztán az általunk ismert analógnövényeket, kiegészítőket is belevéve, mert nagyjából mire a végére érek, addigra helye is lesz.

Ez amúgy egy gyakran felvetett dolog, hogy kicsit elvesznek az idő forgatagában a dolgok, remélem a manüs rendszer ezen is segít, és így a csokorba szedés lehetőségével valamivel átláthatóbb tud lenni az egész, mert azért a majd másfél év alatt elhangzott itt pár jó dolog.

Szóval reméljük a legjobbakat!

Nemrég írtam egy cikket az ayahuasca két fő összetevője körül megoszló véleményekről, azaz van aki szerint az egyik a fontosabb, mások szerint a másik elem. Ahogy megírtam, sem tudományos, sem antropológiai, sem a sámánok által elbeszélt (és dokumentált) leírásokban nem tisztázódik ez a kérdés. Feltehetőleg azért mert nem is olyan fontos kérdés ez..:)

Na most ebben a cikkben írtam egy korábban talált képről, illetve angol nyelvű oldalakon elszórt információkról és érdekes koncepcióval kapcsolatban. Leírást nem találtam, de mivel a kép meglett, gondoltam frissiben közlöm is. Ahogy a fent említett cikkben is megírtam, a kép már megjelent itt, de egy másk koncepció miatt.

Ahogy látni is a lián és a charuna nászáról szól a kép. Vannak más hasonló ihletéső képek, ahol a maszkulin és feminim elosztottság még nyilvánvalóbban jelenik meg, illetve leírások is foglalkoznak ezzel, remélem nemsokára azok is előkerülnek.

Érdekes dolog egyébként, hogy a sámáni világképben gyakorlatilag minden meg van személyesítve, és az azt felépítő elemek ugyanígy, és azokat az elemeket felépítő elemek szintén, és így tovább, így noha az ayahauscát többnyire egy feminim energiát hordozó entitásként írnak le, magán az ayahuascán belül is megjelenik ez a fajta felosztottság ahogy azt láthatjuk a lenti kép esetében is:

A cserép mintájának tanulsága alapján egy shipibo képről van szó, a shipibók használják ezt a nagyon érdekes, igen csak DMT hatásra hajazó ábrázolásmódot, ugyanakkor a két arc valamelyest "angyali" arca kigyit keresztény jellegű, de a teljes kersztény jelle a cserép mintája miatt kizárható, azon kívül a Vrazíliai szinkretrikus egyházak ayahuasca ihlette képi világában sokkal markánsabban jelennek meg a keresztény vonások, nem afféle utalás jelleggel.

Az az elméletem, mert ez még ezzel a képpel együtt is "csak" egy elmálet, miszerint az ayahausca lián és a chakruna( netán a chaliponga.....és sok más egyéb növény) viszonya maszkulin és feminim, azaz szervesen összetartozik, ebből adódóan fontossági sorrend felállítása nem csak megalapozatlan, hanem felesleges is. Mondazonáltal érhető, hogy egyes sámánoknak, tudósoknak, botanikusoknak, stb megvan a maguk érdeklődési területe, és amelyben fontosabb szerepet kaphat az egyik vagy másik elem, de ezek összetartozását szerény véleményem szerint ezek sem bontják meg.

Az ötlelet egy múltkori kísérletem adta az Erythrina mulungu, azaz "hétköznapi" nevén a mulungu segítségével. Ez egy közepes méretű, tizenegynéhány méter magas elsősorban Peruban és Brazíliában őshonos nagyon impozáns látványt nyújtó fa. Érdekessége, hogy elírások alapján kolibrik segítik a beporzást, egyébként gyönyörű virága van, íme:

A bennszülöttek a vastag, húsos kérgét rántják le, amiből egy nagyon különleges tea készül.  (Lásd kép lentebb.) A teához való előkészítés már ránézésre sem gyerekjáték a vastag fakéreg igen keménynek, és ezzel együtt is rugalmasnak bizonyult, kávérarálóban való feldolgozása meglehetősen kétséges...:)

Csodálkozom, hogy a nyugati kultúra még nem érte utól, mert az 1829-ben "feltalált" fa számos társa népszrű manapság, elég ha a guaranára, a macára gondolunk, amit a fittness szakma kedvel, az örökzöld sláger mate, és még sok más növény.

Nos magam is kipróbáltam ezt a teát, és egészen bámulatos eredményekről számolhatok be. Azt azért megjegyzem, hogy Magyarországon természetesen sehol se kapható, úgyhogy nagyjából szentté avattam Gomoa barátomat amikor kiderült, hogy a shopjában(www.gomoa.net)/boltjában ezt is lehet kapni, úgyhogy hozzá is jutottam némi tesztmennyiséghez.

Előzetesen annyit tudtam hogy egy vérnyomáscsökkentő, erősen szedatív hatású, kiváló idegnyugtatóról van szó, amit Észak-Amerikában sikeresen alkalmazzák antidepresszánsként, ezen kívül számos más hatása ismeretes, van ahol a Kava Kavához (Piper menthysticum)hasonlítják, kiemelve a májra gyakorolt kedvező hatását, ami a Kava Kavárval kapvcsolatban megosztja a leírásokat (van ahol kedvezőtlennek tartják a máj egészsége miatt a tartós használtatot.).

Ezen kívül olvastam leírásokat ahol hipnotikus hatást tulajdonítanak a főzetnek. Ezt eddig még soha sehol, semmilyen növénnyel kapcsoltban nem olvastam, így természetes hogy leginkább ez ragadta meg a figyelmemet.

Én magam még mindig elég rosszul alszom, nyugtalan vagyok, és azon kívül érdekelnek az Amazónia adta gyógynövények. Majd később kitérek arra is, hogy mi köze van ennek az ayahauscához, és a recept ötletéhez.

A próbafőzéshez nagyjából 15gram fakérget használtam egészben főzve. (Itt jegyzem meg, hogy van aki az ayahausca liánokat is egészben főzi ki, sikeresen, a szokásos 20-30óra főzési idő mellett.), nagyjából egy liter vízben. Az illata alapján már a főzés közben is az sejlett, hogy egy újabb kedves barátot üdvözölhetek majd.

Többször felöntöttem a vizet, végül is nagyjából egy óráig főztem aránylag kis lángon. A tea színe valamivel barnább volt mint a Catuaba(Erythroxylum Catuaba), az illata hasonló a Lapacho-hoz (Tabebuia Impetiginosa).

A teát egy barátommal fogyasztottuk el egy kellemes esti beszélgetés derekánál, közben "fél szemmel" a hatáson tartottam a szememet, figyeltem önmagamat.  Egy ideig....:)

Aztán nagyjából fél óra után nem is értettem hogyan, de előzetesen pár különösen kövér ásítás után gyakorlatilag nyitott szemmel kezdtem aludni. Elfeledkeztem a teáról, és csak azt érzékeltem, hogy ólommá változtam. Abszolút nem volt ilyen pszichedelikus érzete a dolognak, még nyomokban sem, mindenesetre olyan mértékben megnyugtatott, lelassított, amihez hasonlót én még organikus orvosságtól nem tapasztaltam. Ami az érdekes volt a dologban, hogy nem az a szokásos tompa, lusta, elkenődött álmosság volt, hanem kicsit más dimenziót kapott a pilledtségem, de nem igazán tudnám mihez hasonlítani. Hihetetlenül lelassultak, megnyugodtak a gondolataim, majd lefeküdve nagyjából tíz órát aludtam, ami egy rosszabb hetemen két-három napi alvási időt jelent.

Mi köze mindezeknek az ayahauascához?

Nos másnap, miután tudatosodtam arról, hogy milyen amatőr módon feledkeztem bele a kísérletembe( vagy csak ennyire hatásos volt a mulunkgu?:), rögtön arra gondoltam, hogy ezt valahogy össze lehet hozni az ayahauscával. Kicsit utánaolvasva kiderült, hogy a hatásáért alkaloidok felelősek elsősorban, úgyhogy a rokonság adott. Más szempontból pedig a MAO diétának teljesen megfeleni látszódik a kéreg, az összetevőinek a leírása alapján, és a hatásáról az ayahausca analógok jutottak eszembe, ugyanis tradícionálisan az ayahuasca egy pohár teát jelent, viszont az analóg növényekből készült teát gyakran isszák kétfelé osztva, először a MAO gátló, majd a DMTnövényt elfogyasztva. Ez amolyan trükk, ami tovább mélyíthati megfelelő a felkészülés után amúgy is reveláció erejű hatást. Amikor a Peganum Harmalát megeszi/issza az ember, és kicsit később a DMT növényt, akkor hasonló testérzetek jöhetnek, és ez nagyon praktikus a ráhangolódást illetően, mert amikor a dimetil triptaminnal elszabadul a pokol:), addigra a Harmala szintén szedáló hatása megalapozza a megfelelő befogadást, hangulatot. Ezt a kétfelé osztást nem szokták csinálni tradícionális ayahuasca növények által készült főzetnél, habár nem kizárt, vagy lehetetlen.

Az ötletem pedig kétféle módon is megvalósítható, vagy belefőzhető az ayahuascába a mulungu kéreg, vagy pedig valamennyi idővel az ayahausca tea előtt, mondjuk egy fél órával fogyasztható, az a fajta pihentető, nyugodt, ráhangolódós hatása határozottan jól jöhet később! Izgalmakban akkor sem lesz hiány, és nem is cél kizárni a felkavaró pillanatokat, hisezn azok szerves részekként hozzátartoznak az ayahausca rituáléhoz, de a "belemenést" nagyban segíti, és tapasztalatom szerint ez a vízválasztó, amivel nem keveset küzdöttem, meg még fogok is én magam is. Amikor pedig a ráhangolódás megtörtént, az ayahausca úgyis átveszi a hatalmat. Addig az előszobában toporog az ember, ami nem rossz, de érdemes belépni azon az ajtón. És ez néha piszkosul nehéz, szóval az ember leszokik aról hogy az eszközökben válogasson. Egy kisebb segítséget ez a különleges növény is nyújthat, én azt hiszem adok neki egy esélyt!

Nem olyan régen egy jóbaráttal lehetőségem volt ismét közelebbi barátságot kötni a Dohány Nagyapával, minden növény nagyapjával. Sokat írtam már arról, hogy az egyetlen és első dolog ami MINDEN ayahausca rituálén jelen van, és nem csak jelen van, hanem meg is előzi az ayahausca fogyasztását, az maga a dohány.

Többnyire jó nagy szivarokat készítenek belőle, de akadnak más felhasználási lehetőségek, meséltem is a dohánylé orrba szippantásáról egy szertartáson, amin részt vettem. Hát, az maga a csoda!:)

A dohány több szertartáson is központi szerepet tölt be, van olyan fajta inipi (izzasztókunyhó) szertartás ahol szintén a dohány köré épülnek a dolgok, de Dél-Amerikában mintha még ennél is fontosabb lenne.

Van jó sok videó, hogy a mapacho-t már az ayahausca főzetbe való növények összegyűjtésekor is viszik, imádkozni, tisztítani, csökkenteni a növény szenvedésén(!) amelyikből lekanyarítják a darabot. Bizony! Magának a helynek a kiválasztásakor, megtisztításakor is jelen van, ezt írásokon túl rengeteg videóból is látni, és még ki tudja mi az amit mi nem ismerünk.

Nos a mi esetünkben egy egész este volt, nem ayahauscával, hanem egy közeli rokon-tanítóval, és fontosnak tartottuk a barátommal a mapacho jelenlétét, és mivel szerencsésen az ő növényei már termettek annyi levelet, hozott magával egy saját, kézzel, a saját levelébe sodort gyönyörű mapachot!

Ez a lehető legszebb meglepetés volt, és már nagyon vágytam is rá, mondanom se kell!

Nos az első tapasztalat az volt, hogy ez tényleg egy külön, önálló tanító, nem pedig egy kellék. A megfelelően elkészített mapacho annyira kemény volt, hogy gyakorlatilag mind a ketten arra jutottunk (pedig kvázi azért rendelkezünk elég sok tapasztalattal), hogy ezt "megfelezzük", és így az eset lezárásánál (ami igazából másnap reggel volt) elszívtuk a másik részét.

Az az érdekes a mapachoban, hogy bármilyen döbbenetesen erős, nagyon ízletes is, kellemes, jó íze van, és nem lehet nem észrevenni a hatását sem. Sőt! Ebben a formában ez egy lórúgás volt...:)

Szóval már egy megfelelően felkészült tudatállapotban láttunk neki a kis házi rituálénknak, amiben nagyon komoly szerepe volt annak a (fél) mapachonak, megkockáztatom egyébként, hogy így, házi készítés mellett, ahol ugye a wellness sámánizmus kizárva, már maga a dohány is egy elég erős tudatmódosító növény tud lenni!

Nyilván megfelelő fókusszal.

Kicsit nehezebben lehetettt szívni egyébként, de egy-egy sluk azt hittem leszakítja fejemet, nagyon máshová vitt, főleg, hogy már előtte azért egy kis ideje együtt voltunk a baártommal, volt egy jó összhang, meg igazából valahogy eléggé kompatibilisek vagyunk, nem is kellett nagy szövegelés, valahogy ugyanazt akartuk, ugyanúgy, és a mapacho azt kell mondjam nagyon is áldásos volt, MINDENFÉLE rituálé előtt ajánlom jó szívvel!

Egy nagyon érdekes dolgon gondolkodtam ayahuasca témában egy jó ideje, illetve főképpen a főzetek kapcsán, ami nem egy hangsúlyos téma manapság. Írhatnék, de nem akarok, és többször is leírtam miért. Szóval most se a főzőcske jutott eszembe, hanem maga az ayahausca összetétele.

Tradícionális formában ez ugye áll a liánból(Banisteriopsis Caapi), és valamilyen DMT tartalmú növényből, főleg chakrunából(Psychortia Viridiis), vagy pedig chalipongából(Diplopteris Cabrarena), ezek mindig adottak. Amihez nyilván a helyi szokésoknak megfelelően kismillió egyéb növény kerül, a különböző hatások erősítésére, illetve az éppen aktuális gyógyító kör közös szándékának megfelelően. Mert ők ezekről is nagyon sokat tudnak. HÁT EZ AZ, amihez sámánnak kell lenni, mi ehhez képest nagyon az elején járunk, és gyanítom ott is maradunk:)

Namost mi is ez a két elem?

Azt szokás mondani, és én magam is ezt vallom, hogy a lián adja a spiritet, a tanítást, a dmt növény pedig a víziókat, a látomásokat.

És ez az a dolog ami az eglsz világot megosztja, és nem ilyenfajta szubjektív vallási, hanem nagyon is praktikus alapon, azaz, hogy akkor most a lián a fontosabb, és a lián az ayahuasca, vagy pedig "csak" farmakológiai jelentősége van, aktívvá teszi a testben a tobozmirigy által is termelt dimetil triptamin orális aktivizálódását.

Nem lesz a cikk végén egyértelmű válasz, ennyit elárulok!:) Ez tényleg egy olyan kérdés ami meglehetősen megosztja a "családot"...:)

A helyzetet tovább "súlyosbítják" a különböző elnevezési kérdések.

Jim DeKorne írja a Pszichedélikus Sámánizmus című mára eredeti példányban beszerezhetetlen alapművében:

"Az ayahuasca szó helyesen a pszichoaktív

keverékre utal, amelynek erőssége változhat az elkészítő ügyessége szerint. Noha minden sámánnak saját titkos formulája van a keverékre (valószínűleg nincs is két egyforma belőle), a valódi ayahuasca mindig két alkotóelemet tartalmaz, a béta-karbolint és a fripiamm-alkaloidot."

Azaz az ayahuasca kifejezés technikai értelemben nem egy növényt takar, haenm a kész főzetet. Igen ám, de több dél-amerikai országban a helyiek magát a liánt nevezik ayahauscának, illetve a liánt is és a kész italt is. Peruban egy ismerős hallottam, ahogy a kész főzetet, hangsúlyozom, a KÉSZ főzetet valaki chakrunitának (Azaz így tükörbe lefordítva: chakrunácska(Cuki elnevezés:)).

Úgyhogy ha akadémikus értelemben egyértelmű is, a helyi szlengeket is figyelembe véve még az sem világos, hogy kizárólag a főzetnek ayahausca a neve, vagy pedig a liánnak is. (Nem mernék rá megesküdni, de azt hiszem Brazíliában (is) nevezik így a liánt is.)

Na mindegy, ez a kis kitérő csak azt hivatott tisztázni, hogy még maga az ayahuasca kifejezés sem teljesen tiszta.Persze, amolyan antropológiai szempontból igen, de én az antropológiát ebben az esetben (is) magas ívből leszarom. Csodálatos kutatásokat végeztek antropológusok, de egy-egy tollvonással olyan megalázóan le tudják degradálni ezt a kultúrát, hogy sírni tudnék. Arról nem is beszélve hogy elvi kérdésekben nem értenek egyet az ezekkel a folyamatokkal mindössze pár ezer éve foglalkozó sámánokkal. Szóval az akadémikus értelmezés, amiről DeKorne is ír, nem igazán befolyásoló a témában.

Ami szintén tény, hogy technikai értelemben a DMT növény(Azaz a psychotria, a diplopteris vagy a kismillió kevésbé ismert növény:) inaktív orálisan fogyasztva. Erre (is) való a lián úgynevezett MAO gátló hatása, ami konyhanyelven annyit jelent, hogy kikapcsolja ideiglenesen a szervezetnek azt a védelmi rendszerét, ami a gyomorban lebontaná a DMT-t.

Szóval a két növény közül az egyik nem tud meglenni a másik nélkül. Érdekes módon noha hallani több helyről olyan főzetről ami kizárólag liánból áll, és nincs hozzákeverve látomáskeltő növény, mégsem találtam konkrétumokat. Ez amúgy egy olyan dolog, amit magam is ki fogok próbálni.

De ami a leglényegesebb szerintem, hogy amennyire tudjuk az elmúlt pár ezer évben az ayahauscához mind a két növényt alkalmazzák/alkalmazták. Azaz egyik se marad ki, és ez szigorú értelemben le is zárja a kérdést.

Innentől amiről lehet még beszélni az az egyes területeken a hangsúly eltolódása. De még ez sem csap át kizárólagosságba egyik oldal irányába sem. Első pillantásra úgy tűnhet mintha a tudoményos oldalt inkább érdekelné a DMT kutatása, az indiánokat meg a lián, és esetenként ebben is lehet igazság, de nem teljes, az biztos.

A Liánból nemk tudom tudtátok-e, de kapható már ilyen homeopátiás készítmény...ez azért laza, nem?:)

A másik oldalnak pedig ott van az a megszámlálhatatlanul sok, csak DMT-t tartalmazó orvosság, amivel a bennszülöttek dolgoznak, elég csak megemlíteni az általunk azt hiszem két legismertebbet, a yopót, illetve a Bufo Alvarius béka mérgét( aki a hátán többek között 5-MeO-DMT-t termel...:), amik mivel nem orálisan fogyasztottak, így nincs is mellettük a MAOgátlásért(és természetesen sok más dologért felelős) lián, vagy más, azt helyettesítő növényi hozzávaló(mint teszem azt az analóg főzeteknél népszerű Peganum Harmala). Összességében tehét a kérdés nem dönthető el feketén-fehéren, főleg, hogy azt a tényezőt elég ritkán látom hangsúlyozni írásokban, mindengy honnan és kitől jön, hogy mi van ha ténylegesen egy nászról van szó, azaz nem csak farmakológiai kérdés hogy ez a két növény így együtt van, hanem a legnyilvánvalóbb, amiről amúgy az indiánok is beszélnek, azaz, hogy együttesen felel a két növény a hatásért, spirituális szempontból is!

Ugyanis a bennszülöttek magasról szarnak a farmakológiára.

Van olyan kép is, sajnálom, hogy mostanra nem sikerült megtalálni, egy festmény, asszem itt is volt már, ahol egy szép cserépben ott volt a két növény, a lián meg a chakruna, egymás mellett, két gyönyörű növény, a férfi és a női minőséggel. Azt hiszem erre a fajta szemléletre világos, akár csak spirituális szempontból objektív alátámasztást, vagy bővebb kifejtést alig ha kapunk, mindenesetre, gy magánemberként, csak a magam véleményével kvázi hangosan gondolkodva, úgy tűnik, még ez a legéletképesebben hangzú irányvonal a két növény kapcsolatát illetően. És ez természetesen már ki is zárja azt a fajta rangsorolást, amibe ideig-óráig mindenki belecsúszik. Én se vagyok, voltam kivétel, de hát változik az ember, ahogy öregszik lassan (jó esetben) leszokik arról hogy kategorikusan kizárjon dolgokat, vagy viztos legyen benne, hogy az ő ajkai közül fogja a langyos levegő kiszállítani az abszolút igazságot a világ üdvére.

Ami bizonyos, hogy a DMT ott van a természetben számtalan módon, és a testben is (a tobozmirigy felelős a termeléséért), és az is teljesen világos, hogy a lián olyan mélységekbe húzza bele az embert, ahol egy másfajta tapasztalása van a valódi életnek. Ami megfelelő gyakorlattal igen csak össze csúsztatható a hétköznapi értelemben vett, közösen egyeztetett valóságunkkal.

Szóval együtt a csapat, erős tanítás, erős víziókkal.

Ez a kis idézet Jim DeKorne híres könyvéből való:

A yagé fogyasztása rémes: rázkódások, hányás, émelygés, szarás, izomfeszültség. Mégis csodálatos, rettenetes és megállíthatatlan. A Vaupes környékén az erdeiekkel élő Irving Goldman 1939-ben azt nyilatkozta: “...a Cubeo indiánok nem a kellemes hallucinációk kedvéért fogyasztják, hanem az egész élmény intenzitása miatt, amely az egész érzékelési skálán tapasztalható. Senkivel sem találkoztam még, aki úgy tett volna, mintha élvezné." Az ürülékben látomások vannak. A hányás árama szerintük gyakran kígyóvá vagy kígyók egész áradatává változik, amelyek kimennek és bejönnek. Az orrváladék áramában, a hasmenésben, a hányásban, a nevetésben vagy a könnyekben azonban ott rejlik a varázslatra épülő sámáni mitológia megélt élménye. E tekintetben teljes ellentétben áll a kereszténység rettenetes hatalmának domináns formájával, mely az engedelmesség államvallása. Ebben a yagé-világban semmiképpen sem lehetne a szart és a szentséget egymástól elkülöníteni

Néhány nagyon-fant leszámítva:) sokan örültek, és adtak is hangot annak hogy feltettem ide sok "más" (és valójában nagyon nem más) érdekességet, többek között Pál Feri Atya gondolatait is. Valahogy, nagy akadémikus tudás híján ezzel az oldallal az ayahausca hangulatát próbáltam elcsípni, ahogyan én látom, élem meg, és egyáltalán az életemebt, amiben nyilván fontos szerepe van, mint egy nagyon nagy jeletőségű tanítónak, és amikor olvasok Feldmártól vagy Feri Atyától, mindig az az érzésem, hogy ugyanarról beszélnek, amit én is gondolok, nyilván jóval nagyobb tudással, élményanyaggal, látással, és ezek az emberek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magam módján úgy lássak, ahogy.

Azt hiszem, hogy maga a látás az amit kutat az ember, nem végcélként de valamiféle evidenciaként a cselekvéshez, vagyis magához az élethez. Nekem ilyen téren nagyon sokat adott az ayahausca, és ez még csak az út eleje.

Aki ismeri Feri Atyát, és aki nem annak nagyon ajánlom a következő jó hírt, amire a facebook-on találtam rá itt, a Mesterkurzus oldalán: www.facebook.com/pages/Budapest-Hungary/Mesterkurzus/87601174126#!/photo.php

Hát ha valami akkor ez nagyon jó hír! Aki eddig nem találkozott Feri Atyával, itt nézelődhet:

www.palferi.hu/Kezd%C5%91lap

palferi.blog.hu/

Nem szoktam itt zsákbamacskázni, vagy szarral gurigázni, tényleg nagyon-nagyon komoly tanítóember Feri Atya, nem tudom másnak akinek van közösségvállalása az ayahauscával, ugyanígy "adja magát", lehet, hogy egészen más emberek, vagy bármik segtségével rakosgatja a maga képét, annyit mondhatok nekem Ő nagyon is ayahausca, legalább is abban az értelemben, ami nekem az ayahuasca.

Újabb nagyon izgalmas témára találtam egy könyvben, ahol az író a paleolitkori leletek(barlangrajzok, stb.) ábrázolási módját hasonlítja össze a sámánvíziókkal, komoly hangsúlyt helyezve az ayahausca okozta látomásokra. Azt hiszem fogok részleteket is beírogatni, nagyon izgalmas témára találtam.

A helyzet az, hogy kicsit hanyagolom az oldalt, elég alacsony energia szinten pörög az életem, most nekem is adódtak hogy úgy fogalmazzak rendezni valóim magammal, és ez elég sok időt és energiát kíván. Na nem baj, egyszer a végére érek, és akkor Rátok zúdítok mindent!

Ami még jó hír, hogy tegnap néztem az új blog tervezett küllemét, Takasurinak már meg is mutattam, maradjunk annyiban, hogy elég fullos lesz!:)

Terv továbbra is rengeteg, lesznek különféle az ayahuasca kultúrájával rokonítható növények, érdekességek leírása, és még nagyon sok dolog, kicsit utól kell érnem magamat, hja és két hét múlva blogtalálkozó!

Addig is üdv Mindenkinek!

Korábban említettem, hogy több kultúrkörnyezetét tekintve ayahuasca-rokon érdekességet szeretnék itt megosztani.

A catuaba teáról már írtam itt egy kis cikket, vagyis ha jól emlékszem, akkor valamilyen magyar nyelvű anyagot tettem be máshonnan, és talán hozzáírtam néhány dolgot, most pedig a saját élményemet szeretném megosztani.

A történeti áttekintésről, és egyéb fontos dolgokról itt olvashattok: www.maya-ethnobotanicals.com/product_browse.phtml/catid/subid/herbid_100 , sajnos csak angolul. 

Az érdekesség, hogy több növényől készült teát is neveznek catuabának, én két fajtát ittam, és nagyon hasonlóak minden tekintetben, így a különbségekre most nem is térnék ki.

Többnyire eddig különböző helyekről kaptam, vagy vettem, most szerencsére találtam magyar elérhetőségét ennek a növénynek, a Gomoa shop ( www.gomoa.net ) árusít, igen kedvező áron (másik két-három helyen találtam catuabát olyan áron, hogy csak röhögni tudtam..), és a bolttól kaptam termékmintát teszelni, amit ezúton is köszönök!

Nos ahogy a fenti képen látható ez egy fakéregnek a durvára őrölt változata. Ittam továbbá porított fromában is, valamivel karakteresebb az előbbinek az íze, de amúgy nincs nagy eltérés, a por változatot simán egy filterbe dobtam, és hajrá. Nos én általában egy meglehetősen karakteres mennyiséget használok minden teából (igen, ayahauscából is...:), ezért nem feltétlenül követendő a példám az adagolásnál, érdemes a saját receptet megtalálni. Matéból egy-egy rosszabb napon olyan erőseket készítek, amiket általában senki se tud élvezettel inni, szóval sose tudni.

Korábban már csináltam egy kúrát catuabából, mert egy rendkívül egészséges tea, többek között a gyomorra van nagyon jó hatással, most az a terv, hogy a legközelebbi ayahauscázás előtt és után ezzel alapozok, zárok le. Mondom: orvosság, de tényleg.

Én egy 100gramos csomagot nagyjából 4-5napig ittam víz helyett, hozzávetőlegesen 70kg-os testsúllyal, és napi 3-4liter bevitt teával. Ennél a mennyiségnél nagyon komolyan kijött az energetizáló, és ugyanakkor tonizáló hatása. Szóval a 100gramot 4-5fele osztottam és így meg volt a napi dózisom. Nagyon finom a tea, bár volt, akinek nem ízlett.

A főzésről az volt a tapasztalatom, hogy még érzékenyebb mint a mate, amit ha túlhevítenek, szontén olyan keserű lesz hogy nem lehet meginni (most nem a természetes pici keresnyés ízére gondolok hanem valami rosszabbra...:), szóval nagyjából 70-80-90 fokos vízben legfeljebb 8-10percig áztattam, kis mézzel ízesítettem. Hatását tekintve az élénkítő hatása mellett, illetve részben a következményeként teljesen megszünteti az éhségérzetet(Ez teljes egészében saját felfedezés, erről az oldaláról nem olvastam eddig sehol) ha víz helyett iszom a fent említett adagolással, ami már csak azért is jó, mert például böjtöléshez ideális, akár egészségügyi diétákhoz is, és mivel a gyomor semmiféle jelet nem küld, mondjuk egy ayahausca ivás előtt, ami ugye meglehetősen megterhelő a gyomor számára, akár több napos böjt tartható (ez a tervem a következő hamarosan érő alkalommal), és akár utána is. 

Több helyen olvasható, hogy az ayahausca egészséges, szóval a testnek is jó, de ez bizonyos körülmények között igaz. ha másnap reggel parasztkolbásszal indít az ember, az nem biztos, hogy az lesz. De persze kinek mi....:)

Többnyire böjtöt ajánlanak az ayahuasca előtt, és tényleg hasznos lehet ez a főzet azoknak akiknek ez nem annyira megy, tényleg kikapcsolja az éhségérzetet, és olyan vitamin és ásványi anyag tartalma van, hogy én napokig amikor nem ettem, fizikai munka mellett nagyon is erősnek éreztem magamat.

Az ayahauscát, ha meg itt tartunk, nagyon-nagyon meg tudja dobni a böjt. Egyszer tudtam komoly 4-5napos böjtöt tartani, egy nappal az ayahuasca ivása előtt, és valami 3-4napot utána, úgy, hogy abban egy tradícionális indián izzasztókunyhó szertartás is benne volt. Nem volt semmi!

 Szóval mivel tudom, hogy ez sokaknak is egy kérdéses dolog ayahuascával kapcsolatban, jó szívvel tudom ezt a teát ajánlani.

Spirituális célú, vagy akár egészségügyi böjtöket nagyon meg tudja segíteni a catuaba, és az ayahausca esetében is mind a kettő jól tud jönni, természetesen más területeken is, nyilván, túl azon hogy nagyon finom, és autentikus Brazil ital, egyenesen az Amazonas szívéből.

A mostani tea adagot azt hiszem koncepciózusan szintén beosztom négy-öt napra, ma kezdtem inni, azt hiszem hasonló hatásokra számíthatok mint legutóbb, jó szívvel ajánlom ezt a teát bárkinek!

Remélem mindenki olvassa akommenteket (ha már mostanában ritkán írnak..:), de a biztonság kedvéért kiteszem ide is. Szóba került tegnap a Shamans of Amazon című nagyon nagy alapvetés film, legalább is ayahuasca témában, Meneruwától  kaptunk egy kis meglepit is, íme:

saman.org.hu/tudastar/film-no-hungary/dmt.the.spirit.molecule.avi

saman.org.hu/tudastar/film-no-hungary/dmt.tsm.interviews .avi

Jó Amazon-sámánkodást!:)

Hamarosan újraindul a www.ayahuascareality.hu portál, rengeteg dolgot szedegetek egy ideje hozzá, és természetesen elérhető továbbra is a blog mellett a www.ayahuaska.eoldal.hu , és a fórum is:sgforum.hu/forum.php3  , remélhetőleg mindenki megtalálja akit érdekel a téma. Elég sok energia volt eddig is abban a kevésben amink van, nyilván azért készültek/készülnek, mert fontosnak találjuk, hogy ennek a dolognak is meg legyen a maga felülete, ezért is jelentenek sokat a visszajelzések. Nyilván nem ebből lesz egy főáramos dolog, és nem is kell hogy az legyen, továbbra is csak azt tudom remélni, hogy a téma rajongói megtalálják ezeket a helyeket, és örömüket lelik bennük.

Természetesen sok jó ayahuascával, és hasonló dolgokkal foglalkozó film van, hála istennek egyre könnyebben hozzáférhetőbben. Emlékszem 1-2 éve (ami ugye nem volt olyan messze!) alig találtam valamit mondjuk a youtube-on, és igen csak szűrni kellett a jó cuccokat, mert nincs az a téma a világon, amiben nincs felesleges, b-kategóriás cucc. Na most, ha ebben a percben rákattintok kedvenc videótárunkban, döbbenetsen sok film van, és jobbnál jobbak.

Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy az igazán fullos anyagok 1-2órás dokumentumfilmek, amiket nem a jútubon talál meg az ember. vagy nem egészben.

A Shamans of the Amazonas sajnos nem ágyazható be ide, illetve nem találtam belőle ide betehető részleteket, de talán a legalapvetőbb dokumetum film. Bárkinek ajánlott a rákeresése neten, ilyen letöltőállomásokon.

Ami az én tervem, hogy a Shamans of the Amazonas, és még pár igazán alapvető film mégis a lehető legkönnyebben hozzáférhető legyen az az, hogy a következő találkozóra egy segítő barát közreműködésével fogok készíteni mindenkinek egy dvd-nyi anyagot, több hosszabb filmmel, és akkor azt már lehet egymás között csereberélni.

Természetesen akinek van valami jó anyaga, amit szívesen megosztana másokkal, az ne tartsa magában!:)

Dmt-bulvár fog következni, a téma fanatikusai lapozzanak, tőlük előre is bocsánatot kérek!:)

A múltkor írtam arról, hogy mennyire várom azt, hogy más oldalak is legyenek magyarul a témában, és hogy kezdettől fogva ez volt a vízióm. Úgy laposban, mert azért maga az oldal témája se egy főáramos dolog, és remélem ez így is marad.

Kezdettől fogva az volt a szándékom, hogy a magam lehetőségeihez mérten egészben, tisztességgel be tudjam mutatni ezt az ayahuasca dolgot, annyira amennyire lehetséges. Nyilván én se vagyok tökéletes, és ilyen überszakértő se, de ha már szerencsés voltam (vagyok) és voltak tapasztalataim, sikerült rengeteg anyagot összeszedni, akkor azt igazából csak tovább kell adni. A postást se dícséri meg senki ha szerelmes levelet hoz, mert nem ő írta, neki a szerepe az, hogy a kezébe kapott dolgokat kézbesítse, és nem több. És EZT jelenti egy jó postás. Na valami ilyesmi szerettem volna én magam is lenni, se több se kevesebb, és ez elindult, működik, él.

A többi a jövő zenéje.

Többen megkérdezték, hogy mi volt annak a cikknek az apropója, illetve érezhetp volt sokak számára, hogy valami nincs kimondva.

Nos most kimondom: Én vagyok Mick jagger eltitkolt gyereke!:)

A viccet félretéve, sokat vaciláltam. Szintén másoktól jött a dolog, hogy találtak egy "másik ayás oldalat" és akkor ez most hogy is van. Természetesen tudtam a dologról, azért nem olyan nagy ez a kör, ahogy mindenki más is tud az én kis szemétdombomról.

És erről itt sose írtam.

Két oka volt: Az egyik az, hogy nem ayahuasca ügyben, hanem személyes téren de voltak kurva nagy szkanderek az oldal üzemeltetőjével, hiszen közeli kapcsolatban vagyunk, és kialakult egy komoly nézeteltérés, amit sok ideig tartott orvosolni. Ennek több látható, és még több nem látható jele volt. Ebben a helyzetben nyilván más se írna arról, hogy éppen meg tudnám ölni a másikat, de néééézd, itt az oldala. Nekem is van büszkeségem, és ez fordítva is igaz.

De aztán az idő orvosolt. Nem történt meg a nagy beszélgetés, meg tényfeltárás, nem is kellett: egyszerűen csak értelmét vesztette maga a vita tárgya, oka, és szintén az idő elhozta a kölcsönös tisztelet újra visszaszerzését.

Magyarán, ha nem is elsőre, de elrendeződtek a dolgok.

A másik ok még érdekesebb volt, ezzel sikerült azt hiszem pár biztosítékot kicsapnom. És ennek nincs vége. Mert a mai napig felmerül, hogy Te Sajti mi van az Ogréékkel, meg az ayahuval. És az erre adott válaszom többnyire még véletlenül se az, mint amire bárki számít.

Mi lenne a megszokott?

1: Kurva jó oldal, olvassátok, very fasza, én is minden nap olvasom.

2: Ez egy szar, dilettáns oldal, semmi köze az egészhez, felejtsd el.

Az én válaszom szokott lenni a harmadik, amibe nagyon könnyű beleimaginálni mindenféle dolgot, főleg annak tükrében, hogy voltak szeméklyes gondok a két oldal készítőjével.

Nos, a hivatalos álláspontom az, hogy amilyennek én látom az ayahauscát, vagy ahogy én meg tudom fogni a témát, az látható itt. Azért ez, mert én így látom. És az ayahu, a másik oldal azért olyan amilyen, mert a készítője úgy látja a dolgokat. nem honném, hogy lenne értelme ugyanazon dolognak két szemszögből való vizsgálatát összevetni, hogy ki a cukibb, ügyesebb. Azért van két oldal, és nem egy, amit mondjuk közösen csinálunk, mert két féle úton közelítünk. És az én utam nem az, amit olvashattok azon az oldalon. Ebből akkor az következik, hogy az az oldal szar? Ugyan már! Egyszerűen más, és ezzel,nincs is semmi baj.

Miért lenne az bűn, ha azt mondom, hogy nem az én világom?

Egyébként egy csomó jó dolgot olvastam én magam is ott, mert természetesen én magam is olvasom az oldalt. Ami meg nem nekem, vagy nem az én stílusomnak van félretéve, azt majd olvassa az, akinek félre van rakva, garantáltan lesz olyan is.

Én szeretem az egyenes őszinte dolgokat, de nem fogok semmit se isteníteni se fikázni csak azért hogy valamit nagyon megmondjak. Tisztelem a munkájukat, és igenis nem kötelező mindenben egyet értenünk, ettől én nem vagyok hajlandó rosszul érezni magamat, szóval a részemről továbbra is adott a respekt, és természetesen sok sikert kívánva továbbra is figyelemmel fogom kísérni a www.ayahausca.hu működését!

Nagyon megtréfált bennünket tegnap az idő, a komoly rákészülést elég gyorsan lesöpörte a rossz idő. Voltak előrejelzések, amik miatt aggódtam, de sajnos a természet sokkal radikálisabbnak bizonyult, úgyhogy az utolsó pillanatban a házigazda javaslatára riadóláncban mindenkinek szóltam akinek tudtam, hogy a Potalába megyünk. Sajnos így is volt aki az eredeti helyszínről jött vissza, illetve olyanok akik így nem jöttek, de egy elég jó kis ütőképes csapat jött össze, aki nem jött bánhatja!:)

A terv szerint, mivel rohamosan csökken a jó idő lehetősége, nagyjából három hét múlva tartjuk a következő találkozót, ismét megpróbálkozva a szabad térrel. Garantáltan végignézem a bolygó összes internetes időjárásjelentés oldalát!:)

Szóval a terv pár hétig még az is marad, de remélhetőleg akkorra összejön, és így akik most nem tudtak jönni, lehetőséget kapnak a csatlakozásra. A terv nagyjából ugyanaz, alig várom már, hogy ott legyünk!

Ami a mostani találkozót illeti az ayahauscától a meditáción át az antropológián keresztül, asztrológiával, pszichoterápiákkal megspékelve minden volt,a  szokásos lelazult hangulatban.

Sajnos lecserélték a személyzetet, most kicsit megint idegenek voltunk, Indi és a lányok nélkül, akik végül csak megszerettek. Az egyik nagyon kedves hölggyel szóba is került, hogy ha kerti buli lesz, akkor jön, úgyhogy bármi lehet!:) Mindenesetre egy igen cuki hölggyel azért mégis megkínált bennünket a jó sors, és az étterem vezetőjével is sikerült kicsit beszélgetni, akivel nemrég ismerkedtem meg egy másik helyen, nagyon jó arc! Még az is lehet, hogy a végén lesz egy botanikai találkozós kedvezményes kártyánk!:)

Indit hiányoltuk is egyébként, aki gyakorlatilag csapattaggá vált, de reméljük legközelebb ez is összejön!:)

Nos az este:

Volt egy barátunk aki járt több helyi szertartáson, így rengeteg érdekes dolgot mesélt, aztán szóba került egy csomó szertartásos szokás, azoknak a jelentősége, és azok a sokat tárgyalt párhuzamok az egyes modern pszichoterápiás módszerekkel, amikről szeretnék még többet írni, és természetesen olvasni is, nyilván, de első körben szeretnék egy kisebb anyagot összeszedni a jivaro fejzsugorítókról, amit többeknek ígértem is. Ennek részben az az érdekessége, hogy egy harcos törzsről van szó, akik a lehető legtágabb palettáját mutatják be az ayahuasca kultiválásának. Relatíve sokat írtam már arról, hogy az önismereti, öngyógyítási dolgokon túl még milyen sokféle lehetőség van az ayahuascában, a tradíciók keretén belül is! Azon túl pedig, amit ugye a modern pszichoterápia felfedezett, szintén. De nyilván engem azért ezek a törzsi dolgok jobban izgatnak. (Ezzel együtt is minden más is érdekel, elég gazdag egy család ez!).

Szóba került a különböző bennszülött kultúrákban alkalmazott, és a lényegét tekintve mégis nagy hasonlóságot mutató tértisztítási rituálék, illetve növények, gyanták stb, amiket erre alkalmaznak. Ez egy elég izgalmas téma, már csak azért is, mert rajtam kívül azt hiszem elég sokan kedvelik ezeket a tértisztítókat, akár csak a kellemes illatok, az ebből adódó atmoszféra miatt is.

Ezzel kapcsolatban egy jó hír, hogy a Gomoa shoptól (www.gomoa.net ) kaptam ajándék füstölögtetőket tesztelésre, amikről tevezet itt is írni, ahogy jut rá lehetőség. Ezúttal is köszönet érte!

A másik, számomra nagyon izgalmas kérdés pont a beszélgetés végén merült fel, hogy kinek mi a szándéka ezekkel a szakramentumokkal, hogyan ismerkedett meg ezzel a világgal, mi volt az eddigi tapasztalata, útja ezekkel, hogy az egyes növényi tanítók hogy tudják kiegészíteni egymást, és más egyéb úton megszerzett élmények szintén ide tartoznak, meditációs dolgok például amikben elképesztően nagy lehetőségek vannak. Mesélt az egyik barátunk a vipassana meditációról, és a saját ezzel kapcsolatos élményeiről, ami nagyon megfogott. Az első gondolatom ez volt, hogy milyen lehet így felépíteni egy ayahuasca élményt, megelőzően egy hasonló módszeres meditációs tréninggel. Mert ugye azt szokás mondani, hogy az ayahausca világát nem befolyásolják a külső dolgok, de azért azt igen, hogy abból a világból az ember mit és mennyit észlel.

Mert valahol ez a rákfenéje a dolgoknak, és ez az ami miatt annyi féle módon érdemes rágyúrni eg-egy ilyen alkalomra, ahogy csak lehetséges. Ezek többnyire nem nagy dolgok kívülről nézve, de nagyon is nagy dolgok szándék szintjén.

Valahol ezért nehéz erről a témáról konkrétumokat írni, mert ez bizony egy személyre szabott dolog. Lehet beszélni böjtről teszem azt, ami MINDIG jól jön, és nem véletlenül hangsúlyos téma sámánéknál, de egész egyszerűen el kell fogadni, hogy van akinek nem megy. És talán a saját világából megy neki valami olyan, ami a számára ugyanolyan erőteljes, fontos, reveláció értékű dolog az adott helyzetben.

Mindenesetre tapasztalatot cserélni azért nagyon is érdekes lehet ezekről a dolgokról, amiből kaptam is nem keveset magam is.

A másik nagyon érdekes dolog a számora a csapatépítésről szóló beszélgetések voltak Matt barátommal, amibe végül is többen is becsatlakoztak. Ennek talán elsőre nem sok köze van az ayahauscához, mindenesetre én kezdettől fogva közösségben gondolkodtam, akár az oldal kedvelői között, akár más "rokon csapatokkal".

Természetesen a szokásos hülyéskedések, technikai megfejtések (melyik növényből mennyit és társai:), és barátkozások sem maradtak el, mit mondjak, nagyon jó este volt!

Holnap blogtalálkozó kerti parti. Akit érdekel, még mindig tud jelezni. nagyjából adott a létszám amiben gondolkodtam, de azért bárkinek van helye, aki szeretne jönni.

A jó, tartalmas beszélgetések mellett lesz tábortűz, grillezés, főzés, talán zenélünk, dobolunk is, szóval elég jónak ígérkezik a dolog!