Uraim, hölgyeim! Valakinek egy csokor mapachot?:))))))))))

Sokan kérdezgették, hogy mi lenne ha szerveznék egy ayahuasca szertartást, vagy ha lenne itthon ilyesmi is.

Nos én nagyon szívesen megszervezek egy ilyet, csak van két gond ezzel. Az egyik, hogy nem vagyok sámán, és még ha magában gyógyul az ember, az egy dolog, de egy csoport mellé nem árt valaki aki vezeti az egészet.

A másik pedig, hogy Magyarország törvényei nem kultiválják ezeket a törzsi kultúrák által preferált medicineket. Azon most kár vitázni, hogy ez jó-e vagy sem, mert mindenki tudja, hogy hülyeség, de a törvény akkor is törvény, úgyhogy ha valaki ezzel akar foglalkozni, akkor a legegyszerűbb módja, ha olyan közeli országokban néz szét, ahol ez egy védett dolog. Tényleg őrült egy világ az, ahol az orvosság nem értékelt dolog, ami pedig megbetegít, az még népszerű is, de komolyan kell ezeket a dolgokat venni.

Így hát amikor ez először felmerült, arra gondoltam, hogy ebből a helyzetből megpróbálom kihozni a legjobbat. Én hiszek abban hogy az ayahuasca egy jó dolog, ez nem is kérdés, hiszen több ezer éve élnek vele a bennszülöttek. De az is igaz, hogy nem mindenkinek való, és hogy tisztelni kell azt a környezetet, ahol van az ember, mert még ha hülye törvények is vannak, azok akkor is arra vannak, hogy védelmezzék a társadalmat. Talán nem jól működnek, de az meg nem az én dolgom, úgyhogy részemről továbbra is írni fogok gyógyításról, a tradícióról, a felfogásról ami emögött van, és ezekről a dolgokról, ha pedig valaki szeretne ezzel a gyógymóddal közelebbi ismeretséget kötni, akkor vannak országok ahol ezt biztonsággal megteheti.

Nagyon érdekes, néha megkérdezik, hogy aki a blogtalálkozókra jár, az mindenki ivott-e ayahuascát. ÉS nagy a meglepetés, amikor kiderül, hogy szinte senki, és ez így van jól, az emberek számára egyfajta spirituális szellemi műhely, és az ayahuasca is sokkal inkább egy felfogást jelent, mint egy mechanikus folyamatot. Ha valaki a konkrét folyamatra kíváncsi, akkor arra meg van a lehetőség máshol is, nem érdemes ezzel bajlódni, mert még rossz érzés is, hogy egy szentnek tartott dologgal bújkálni kell. Nem kell. Ahogy Feldmár is mondta, hogy ha azon a bizonyos hegyen akarsz élni, akkor meditálj, és akkor mindig ott élhetsz. Erről van szó.

Abba én nem szólhatok bele, hogy egyénileg ki mit tesz, se rábeszélni, se lebeszélni nem akarok senkit. A blog abban segíthet remélhetőleg, hogy aki magától eldöntötte hogy ezt a törzsi orvosságot magához veszi, az felelősséggel tegye, valóban a szellemi javak érdekében. Mert ez egy gazdag világot tár ki. Illetve az egyébként is gazdag világot láttatja teljesebb mivoltában, egy szélesebb perspektívából, és EZ az ami gyógyít.

Az ayahuasca egy szemléletet ad. Nem véletlen hogy annyit írok sámánizmusról, hagyományokról, kozmológiáról. Ezek nagyon fontosak, és ezek a dolgok szoktak érdekelni sokakat. Szerencsére jó ideje senkinek nincs olyan ötlete hogy én szervezzek valamit, mert nem fogok se most se máskor. Ellenben mivel nagyon tisztelem és szeretem ezt a világot, megígérhetem, hogy sokat fogok írni róla, mert a tájékozottság soe tud rossz lenni, és ki tudja, hátha a törvények is úgy alakulnak majd egyszer, hogy megkülönböztetik a rossz dolgokat a jóktól, mert az nem kérdés, hogy az ayahuasca egy jó dolog, de felelősséggel is jár, számomra a törvények jelenlegi állásának ez az előnye: emlékeztetnek rá, hogy itt bizony egy sok ezer éves tradícióról van szó, ami az ottani indiánok legbennsőségesebb szakrális eseménye, amit komolyan kell venni, minden téren.

Ez egy nagyon színes kultúra, olyan sok dolog van amit megéri megnézni, megízlelni, megszagolni...még ha néha csak így virtuálisan is. És ezekből a dolgokból tevődik össze az igazi kép, nem tarka álmokból, de tényleg.

Fontos dolog tisztelni a környezetet ahol az ember kezd magával valamit, és ahogy 180-nal se hajt végig épeszű ember a körúton Budapesten, így aki tudja, hogy ez pillanatnyilag a szabályok által nem kultivált út, az nem szervez ilyesmit. Volt, van meg lesz is ilyen Magyarországon, nyilván, ez nem nagy titok, de aki szelet vet, az majd tűrje a viharokat is, addig is ott van külföld ha már mindenképp ihatnéka van az embernek a holtak italából, vagy pedig maga elkészítheti, esetleg egy-két emberrel összeállva. Én erre se buzdítani, se lebeszélni nem akarok senkit, ez nem az én dolgom.

Ami az én vállalt dolgom, így önmagam felé visszakérdezve az előző mondatra, hogy tájékoztassak. És van miről írni bőven! Nem véletlenül nem értjük ezt az egészet....döngethetném a mellemet, hogy mittudomén harmincszor ittam ayahauscát....hát először is aki ezt így tolja az egyszer se találkozott az ayahuascával. Mert akkor a kurva nagy egóját móresre tanította volna. Másrészt ez egy végtelenül gazdag világ, amit nem én a Budai csávó fogok feltérképezni a maga teljességében.

...de azért próbálkozni lehet, és ezt is teszem. Visszatérve az előbbi gondolatszálra, mielőtt elfelejtem: ezért nem értjük az ayahuascát, még ha van relatív sok tapasztalat is: mert kell a medicin, de minden más ki van dobva mögüle, és minket nem érdekelnek a gyógyító dalok (pont nemrég mesélt róla egy sámán, hogy ezek még a résztvevők számára fontosabbak sokszor mint maga a főzet), nem érdekelnek a hagyományok, nem érdekel ezeknek az embereknek az élete....hogy amit mondtak erről vagy arról, azt hogyan is értették, mert ugye nekünk és nagyra dagadt spirituális egónknak már van egy testhezállóbb magyarázatunk....

Persze, sokan nem ilyenek. És ezt támasztja talán alá az oldal látogatottsága. És a cikkek nézettsége. És nem csak a főzős vagy élménybeszámolós cikkeké, hanem igenis olvasottak a cikkek, a dohányról, látomáskeresésről, sámándobolásról, történetekről/mondákról....azaz ennek az egész világnak a szerény eszközeimmel bemutatható teljessége érdekesnek bizonyul.

Nyilván vannak korlátaim nekem is, nem is kevés. Szar lenne ennyi idő után pont az ayahuasca közelében valami mást feltételezni. Dehogy tökéletes itt bármi is, nem az. Valószínűleg nem csak a rendszeres gépelési hibák az egyetlenek. Ha van valami érdem mégis, ami mondjuk úgy kvitteké teszi a dolgokat az az, hogy legalább a magam kevés őszonteségével megpróbálom a lehetőségeimhez mérten egészben bemutatni ezt a dolgot, ezért se bíztatok senkit hogy döntse magába ezt a gyógyitalt, hiszen a gondolkodásmódon ami emögött van, legalább annyi medicin van. Sőt. Sőt. Enélkül ha nem is hiába issza az ember, de garantáltan nem ugyanazt kapja.

Szóval nincsenek, nem voltak, és nem is lesznek általam szervezett szertartások. Nem vagyok sámán, és nagy barom lennék ha annak hinném magamat, igyekszem tiszteletben tartani a törvényeket, mert még nagyobb barom lennék, ha azt hinném, hogy rám ez nem hat, vagy felette állok, én meg a szent keresztem, ellenben ezt az egész színes gazdag világot megpróbálom "A hegy megy Mohamedhez" alapon összeszedni és publikussá tenni az oldal olvasói számára.
 

Egyszer korábban már szerepelt itt ez a felvétel, sejtésem szerint talán úgy fél éve. Citrom barátommal beszélgettünk arról, hogy ki mit lát az ayahuasca hatása alatt, és azzal együtt is, hogy mindenkinek "saját filmje" van, nekem a beszélgetéskor ez a videó jutott az eszembe, nem is csak a látomások, hanem az egésznek a hangulata alapján.

Ígértem írást a filmben is megjelenő shipibo mintákról, nincs elfelejtve a dolog, megpróbálom minél előbb összehozni. Hát igen, van lemaradás...Még a megigért jivaro fejzsugorítás is várat magára, és JanS barátom segedelmével egy komolyabb szinkretikus leírás is kilátásban van.

Nem tudom ismeritek-e ezt az oldalt: wapedia.mobi/hu/Ayahuasca , én ma bukkantam rá. És egész részletes leírás található benne az ayahuascáról. Már az első oldal tele van pontatlanságokkal, úgyhogy idézni nem fogom, de ezzel együtt is egy korrekt, ütős írás született, és ami fontos: végre összeszedett, aránylag tényszerű formában.

Írni nem fogok a fals dolgok miatt, nem hiszem, hogy nekem kellene beleokoskodjak,majd kijavítják őket, mindenesetre öröm volt látni összességében, hogy ilyen is van! (És hát nem csak én nem vagyok tökéletes, rossz hír, hogy más se az, szóval pár dolog belefér...:)

Szaporodunk, na!:)

A szerény angol képességeimmel se volt nehéz rábukkanni külföldi oldalakon, videókon, riportokban, hogy milyen nagy hangsúlyt fektetenek az ehhez értők a biztonságos környezetet az ayahausca esetében. És most nem teljesen csak a "set/setting" dologra gondolok, amit személyesen rendez az ember, a saját felkészülésével, a jó körülményekkel.

Ebből a szempontból tökmindegy, hogy valami nagyon tradicionális dologról van szó, vagy valami amit az ember otthon összerak.

Az igazság az, hogy lehetnek nehéz pillanatok, és nem csak a medicin hatása alatt. Nyilván akkor is, de utána jönnek a hétköznapok, és jöhetnek velük nehézségek is.

Összebarátkoztam egy lánnyal, aki egy szervezett szertartáson vett részt. Nagyon nehéz élménye volt, rettegett gyakorlatilag egész éjjel. Ez mondjuk még majdcsak természeres is, láttunk már elég durva felvételeket szertartásokról. Szóval amikor az ember, Eurázsiai kontextussal élve az alsó világ sötét vizein evez, akkor érhetik nagyon komoly dolgok.

A rossz hír, hogy a sámánok szerint többnyire ez az a szféra, ahol a gyógyítás és a gyógyulás lehetséges, és történik. És nem a fény palotájában, a csodák közt sóhajtozva. Az is jó. És kell is! Fontos. De a gyógyítás nem igazán ott szokott megesni.

Na mindegy, visszatérve az ismerősre:

Nagyon nehéz estéje volt, és nem igazán volt lehetősége a kör vezetőjével megosztani ezt, megbeszélni, hogy mi van, aztán hirtelen kellett reggel elmenni és becsukódott a mesekönyv.

Aztán elkezdett rettegni, félt a sötétben, az őrület határáig jutott, néha csak reszketett a sötétben otthon, néha összetörte a fél lakást.

Ez azért nem olyan vidám dolog, nem igaz?

Ki lehetne térni arra, hogy ez hogy történhet meg, ilyenkort hol a védelem és a többi, de erről később. Maradjunk annyiban, hogy az illetőt baszottul egyedül hagyták.

Na itt kezdtünk közösen dolgozni. Már szegről-végről ismertük egymást előtte, de nagyon szerény volt, nem akart így gondot nekem, aztán megnyugtattam, hogy elég sok embernek segítek az életében, többnyire nem olyan egyszerű esetekben. Nem vagyok egy nagy mágus, de hát két ember csak könnyebben ki tud valamit sütni, mint egy, nem?

Szóval gyakran talélkoztunk, néha nappal, néha éjszaka, ha valami nehezebb időszaka volt akkor is, szóval sokat voltunk együtt, beszélgettünk a dolgokról, ilyesmik. Semmi extra. Mondom, nem vagyok Óz a nagy varázsló, csak gondoltam együtt könnyebb félni mint egyedül.

Aztán lehetőség nyílt arra az olasz szertartásra menni, amiről már írtam. Ott ismerősök fogadtak, vittem a barátomat is,és minden nagyon szépen és simán alakult. Utána összebarátkozott a helyiekkel, kontaktcserék stb, illetve nekünk volt egy majd napi szintű élő kapcsolatunk.

És már nem félt, mert tudta, hogy ha valami kurva kemény dolog jön, akkor is tud kihez fordulni. És ilyen lehet. Ez nem hiba, nem rossz, de előfordulhat, és ha van egy kör, és most nem feltétlenül egy staight edge ayahuasca körre gondolok, hanem egyszerűen emberekre akikben megbízik és akik őt is és lehetőleg legalább egy kicsit ezeket a sámáni medicineket is ismerik. És akkor nem lehet baj.

Az, hogy ilyen is van egyáltalán nem meglepő. A hétköznapi élet is olyan nehéz, miből gondolhatná bárki is, hogy "odaát" járva minden könnyebb lesz? Ahogy említettem az alsőbb régiókba, ahol az ember kotorászik  agyógyulásáért, nem mindig olyan könnyű az élet.

Nagyon fontos, hogy kikkel éli ezt meg az ember, és kikkel éli meg az utána következő napokat, heteket, életeket.

Gyakran hallani, hogy az ayahausca megdolgozza az ember egóját. Ami történhet sokféleképpen, nyilván. Nem feltétel hozzá a fizikia rosszullét, de azért többnyire az jelen van még kvázi simább esetekben is. Nem feltétlen a mentális nehézség, vagy a mostanában tárgyalt rettegés, pánik, egóvesztés, de azért egy komolyabb alkalomnál ezek igen csak jelen lehetnek.

Nincs garancia semmire, ez a medicin egy örök misztika, nincsenek szabályok. Azért én mégis azt mondom, hogy ha valaki egy ütősebb túrára készül akkor készüljön fel arra, hogy a szellemvilág esetleg igen csak megszorongatja.

Kérdeztétek többen, hogy ez hogy történik. Erről találtam egy jó felvételt a kiválóra sikerült Metamorphosis című film részletében. A filmben látható bevágások egy szertartásról semmilyen túlzást nem takarnak, ettől láttam már és éltem is át még durvábbat is. Mondom? nem akarok senkit ijesztgetni, mert lehet, hogy egy szép, gyönyörűséges tökéletes estéje lesz, de abból van kevesebb, és érdemes a másik oldal tapasztalataira is felkészülni.

Többször írtam milyen fontos dolog a biztonság. Többek között ezért is érdemes végigondolni a dolgokat. A helyzet nem egyszerű. Autentikus szertratással, sámánnal a legütősebb a  dolog, de itt ez nem terem minden fán, és ha terem, a bál végé akkor is távozik, és ebben nincs semmi rossz. Csak hát ilye esetek felmerülhetnek amit a fenti felvétel is dokumentál, sőt nem gyakran, de előkerülhetnek nehéz pillanatok később is. Nagyon nem mindegy, hogy ezeket egy bizalmi környezetben éli-e meg az ember, és a környezet később is megmarad-e.

Mert az ayahausca nem viccel, azt mi szoktunk...

Közismerten India rajongó vagyok, illetve a vallásuk is egy fontos aspektus az életemben. AMikor kezdett egy kicsi kép összeállni bennem a sámánizmussal kapcsolatban, nekem ez egy nagyon érdekes volt, a természetvallások népeinek spiritualitását összehasonlítani más autentikus vallási utakkal, tanokkal. Itt természetesen nem a politikai-vallásokra gondolok, hanem arról amiről sokak szerint valóban szólnak a vallások. Nagyjából ezen a szárnyon nőtte ki magát Brazíliában az a néhány szinkretikus egyház ahol a kereszténység van összehozva az ayahauscával. Azt tudni érdemes erről, hogy itt sem a sámáni oldal van kidobva, és van egy medicin, meg kereszténység, hanem a kettő tényleg összeforr. De olvastam (és valami videót is láttam) egy buddhista közösségről, akik az erdőben laknak (Amazonas) és szintén szinkretizálnak, azaz az ayahuasca sámánizmussal keverik a saját tanaikat és gyakorlataikat. Elég komoly volt létni, ahogy az erdőben egy csomó ember az ayás/buddhistás oltár előtt, a medicin elfogyasztása után az om mani padme hum-ot énekli közösen (remélem jól írtam). Szóval ez a dolog elkezdett engem is érdekelni, aminek néha nyoma is van itt.

Valahol olvastam, hogy ez a szinkretikus vonal, azaz több dolog összebarátkoztatása megöli a tradíciókat, de szerintem ez baromság. Ettől még a hagyományok-ha működnek, akkor úgyis fenn maradnak.

A témáról jutott az eszembe ez a dal egy rock bandától. Nem különösebben vagyok oda a dolgaikért, ennek az érdekessége hogy egy vaisnava pap szava benne egy ötezer éves könyvből ilyen jövendöléseket a jelen korról. Nagyon komoly, érdemes meghallgatni. Adhat egy plusz löketet arra vonatkozólag hogy milyen fontos is a spirituális látásmód.

Na ez után mondja valaki hogy a különböző spirituális utak nem egy irányba tartanak!

Egy rövid hír:

Többen hiányoltátok, hogy az itteni bejegyzéseket, más blogoldalakhoz hasonlóan be lehessen jelölni, hogy tetszik, vagy pedig meg lehessen osztani. Ma Méhviasz jóvoltából ez is megoldódott, ahogyan azt a bejegyzések alatti ikonokból is láthatjáttok. Úgyhogy bejelölésre, idézésre (na nem olyanra!:)) fel!

Facebook, iwiw, twitter...ilyenek.

Valaki jelezte, hogy nem látja az ikonokat. Annyit felfedeztem, hogy a facebookos ikonokat én is csak akkor látom ha amúgy is be vagyok jelentkezve a face-re, ez lehetett az oka, gondolom a többi társadalmi oldalnál:) is hasonló lehet a dolog.

Ha nem is óriás lépésekkel, de haladunk, alakulgatunk!

Ezt a felvételt a daath-os Samankodo-tól kaptam, nagyon komoly, remélem Nektek is tetszeni fog!

Most néztem egy videót, nekem valahol meg van a hosszabb változata, de ez legalább youtube videó, be tudom ide ágyazni. Szerepel benne Hilario Chiriap sámán barátunk is, aki megfordult egy kis baráti beszélgetés keretében hazánkban is, nagyon érdeke a felvétel, hiszen többek között az északi és dél-amerikai tradíciók is szóba kerülnek, és Hilario pont az az ember, aki sokat tett/tesz ezeknek az egy tűzhöz hozására, hogy az északiak és déliek testvérként egy tűz mellett találkozhassanak. Nagyon érdekes a video, nagyjából értem, ha valaki ambíciót érez rá, lefordíthatja.

"-Megmondanád kérlek, hogy Neked mi a neved? -kérdezte Alice félénken. -Talán az segít.

-Megmondom, ha elkísérsz egy darabon - mondta az Őz. - Itt éppen nem jut az eszembe.

Együtt mentek tovább az erdőben, Alice szelíden átölelte az Őz puha nyakát, aztán kijutottak egy tisztásra, itt az Őz hirtelen nagyot ugrott, kiszabadította magát Alice karjaiból.

- Őz vagyok! -kiáltott fel boldogan. - És (...) szent ég! Te pedig ember vagy! - SZép barna szemében ijedelem, és hirtelen teljes sebességgel elinalt."

(Caroll)

A pánikkal, egóvesztéssel kapcsolatos írásomra érkezett egyik kommentről már írtam, de kaptam egy másik nagyon jó hozzászólást Shallazartól, amire szeretnék reagálni.

Miért olyan fontos ez a téma?

Minden egyes bennszülöttek által preferált szertartás, és az azokhoz kapcsolódó dolgok az transzt, az önkívületet, a kapcsolódást magasabb szérákkal célozzák meg.

Erről néhány dolog Holger Kalweit könyvéből:

"Rendszerint rendkívüli testi és mentális erőfeszítéssel jutunk önkívületbe: énekkel, tánccal, vagy valamilyen fárasztó tevékenységgel."

Vagy:

"A transzperszonális állapotok mind a hétköznapi észlelés korlátozása, vagy összpontosítás révén jönnek létre.."

Számos írás született arról, amikor és ahogyan a hétköznapi tudatosság leszakad, és átveszi a helyét a transz, a kapcsolat a valóság más szféráival. Végül is ez a cél, a vallásos élmény.

A pánik pedig, ahogy írtam, a hétköznapi tudatosságba való kapaszkodást jelenti, az egó számtalan trükkjével. Persze, ezt leírni könnyű, átélni mindig nehezebb, de azért mégis csak jó tudni, és összegezni azt, hogy mi történik, vagy mi fog történni.

Tehát a transz minden tradícionális kultúra spirituális gyakorlatainak a fő eszköze. Így nem lehet eleget beszélni róla. Minket gyakrabban érint a kapun kívül ragadás, így ez sem egy elhanyagolható téma.

Nos, Shallazar kommentárja:

Elképesztő(en jó) bejegyzés!
apránként reagálnék, és kérlek javítsatok ki, vagy egészítsetek ki ha úgy gondoljátok:

"a gyakran felmerülő...":
Az egó egy olyan szellemi(tudati) része az agynak, az egyénnek, minden embernek, hogy azt hisszük, hogy azok vagyunk, az a belső hangunk, mely a gondolataink összessége. Az embernek nagyon kevésszer van TISZTA gondolata, melyet nem az önző egó/én sugall. Tehát amelyet nem valami fizikai reakció vált ki, nem érzelemhez társul, ösztönhöz, stb. amikor a téma csakis ÉN ÉS NEM MÁS! Erről, mint már írtam, ajánlom a Revolver c. filmet, melynek végén híresebb pszichológusok, pszichiáterek is nyilatkoznak.

Hmm, jól hangzik, a filmet megnézem! Amit az egóról írtál, arról eszembe jutott a nekem oly kedves hindu vaisnava terminológia erről. Ők úgy tartják, hogy az egó az az önazonosság, és mint ilyen, két fajtája lehet. Az egyik amit gondolunk, hogy vagyunk, a másik meg, amik valójában vagyunk. Az elsőt hamis egónak, a másodikat spirituális egónak nevezik. Nekem nagyon tetszik ez a megközelítés, szokásosan nagyon egyszerű, világos és átlátható. Hát jah, keleti gondolkodás...

"amire jutottam...":
Szóval ezek szerint ahhoz lehet hasonlítani, hogy ami bűn/mulasztás/szomorúság tudatosult életed során, és a mai napig őrlöd magad rajta, nem hagyod magad után, nem tanulsz belőle és lépsz tiszta fejjel a holnap elé, vagy éppen a most-ba, azok fognak előjönni? Mert akkor így már világos, hogy ezt miért nehéz elviselni :S Basszus, mintha valaki az arcodba vágná, hogy "nesze b*szd meg, ez vagy te, te önmagát jónak hitt senki"... tetszik. Én az ilyet hívom barátnak, de ez most szubjektív. Amit még ide írnék, hogy mivel "Nincs nemesebb az Igazságnál", ezért ez az élmény sokak számára tanulságos lehetne!

Igen, az ayahuascának, illetve általánosságban az ilyen naturális módon való tudatkinyitásoknak megvan ez a hatása, kvázi igazságszérumként is hathatnak. Sok beszámolót hallgatva azt mondhatom, hogy ez nem mindenkinél jelentkezik például ayahuasca hatása alatt, de gyakran felmerül. Sokan eleve ezt keresik, hallottam beszámolókat, ahol madre ayahuasca végigvezette az embert élete hazugságain, ami nagyon fájdalmas dolog, hiszen többnyire jónak, szépnek és igaznak hiszük magunkat, és amikor valaki vagy valami az a sok mocskot kikotorja a mélyből....

"amire jutottam...":
Ezt a részt felettébb érdekesnek tartottam. A felnőttéválás témájával kapcsolatban. Mert például sok vallásban hisznek a sors akaratában, a karmában, vagy hogy cifra idegen szóval éljek (és remélem jól használom) a predesztinációban. Maradjunk az indiai szavaknál. Tehát ha valamit a darmád szerint cselekszel, a karmád kezd lecsökkenni szép lassan, kezdesz része lenni a világnak. Ha azonban valamit ez ellen cselekszel (eltekintve attól, hogy jót vagy rosszat, mert itt minden megítélés kérdése) akkor jön karma-bácsi és ha kell elég vas-kézzel a helyére tesz! A karmát megsemmisíteni nem egy élet alatt lehet. A kiválasztottaknak/beavatottaknak igen, mehet, de olyan nagyon ritkán születik közénk.
Amire ezzel utalni szerettem volna, hogy az életnek megvan a maga lassú "ayahuasca"-ja, tehát megmutatja a hibáidat, a félelmeidet a karma által. És igen, van aki nem bírja, és benne ragad az állapotába, melynek következtében az élet ugyanazokat az akadályokat gördíti elé, amíg "él", és nem csak ebben az életében!

Igen, ez nagyon jó gondolat, a természet valóban rendelkezik egy "lassú ayahuasca" aspektussal. Erről még nem írtam sose de ez is egy érdekes dolog, hogy az ayahuasca felgyorsítja a történéseket. Nem ilyen karmás, sorsos dolgokra gondolok, mert azokba én nem látok bele, de a hétköznapokban azért vannak kemény dolgok, amikor intenzíven, gyorsan jönnek ki a szívből a dolgok. Ezért is veszélyes dolog a "párkapcsolatos ayahuascázás". Hamisságot nem kapsz, de nem biztos, hogy akkor akarsz felébredni, amikor bedob melléd egy kézigránátot.

A törzsi felnőtté avatás megkockáztatom, hogy nem is annyira egy spirituális hanem egy személyiségfejlesztő gyakorlat. A nyugati kultúrában hosszú évekig tart, amikor az ember már nyilvánvalóan nem gyerek, de igazán még felnőtt se. Nos, a törzek nem sokat szaroznak, ezt elintézik pár nap alatt. Igaz, kicsit radikálisabb módszerekkel...:)

(csak hogy legyen egy kis humor is:)
"így maradok?"
hát igen, a nyugati ember a cefrézéssel, meg a k*rvákkal máshoz van hozzászokva: előbb a jó, aztán a kellemetlenség :)

Pontosan. Ezért nem szeretjük ezeket a dolgokat, mert szokva vagyunk az életben, hogy először élvezzük a dolgokat, elfelejtjük az árát, aztán meglakolunk. Indiánéknál meg először jön a kőkemény munka, és aztán a béke, és a boldogság.

"a segítő jelenléte"...
teljesen világos. biciklizni sem úgy tanulunk, hogy "mennyé' kölök".
Viszont Dél-Amerikába pl. azért a sámánok nem csak evilági óvintézkedéseket tesznek, hanem "avilági"-akat is, ami szerintem befolyásolhatja az utat/tapasztalást (mint ahogy a youtube videókon is látható)

Igen, ez egész biztosan így van. A sámánról mondják a szakkönyvek, hogy az ember, aki világok között mozog.

"mégis mi okozza...":
Nem lehet, hogy itt maga az egó kérdőjeleződik meg? Ugyanis bizonyos tanítások szerint van például a megvilágosult állapot. Ez (és csakis ez) mentes az egótól, az evilági törekvésektől. De mivel a mai ember nem érzi, hol az egója vége, eszméletlen távol van mindettől. Mondhatni "életekre" ;)

De, pontosan az kérdőjeleződik meg. És annál nincs nagyobb csapás. Az ha félreismeri az ember a barátnőjét....hát tud nagyon szenvedni, de na, becsaptak, ez van, megyek tovább....de amikor önmagával történik ugyanez? Hogy mindaz amit sajátjának hitt, az csak külső-belső hipnózis, és azt se tudja kicsoda. És akkor jön az a kétségbeesett, elveszett érzés. Hiszen ha van egy önazonosság, az ad egyfajta biztonságot. Amikor ez elveszik, akkor elveszettség van. Ezért fontos a törzsi beavatásokban a reintegráció, azaz a resetelés után azonnal új, valódi értékeket adnak.

"kinn vagy...":
szerintem aki fel akar ébredni az "álomvilágból", és meg akarja nézni, hogy milyen mély a nyúl ürege ;) nyugodtan kezdjen el szabadidejében mondjuk filozófiát olvasni olyasvalakivel, aki már járatosabb ezen témákban, vallásokról olvasni (nem "Szentírást", vagy ahhoz hasonlót, mert azt értelmezni kell sokszor, és bele lehet magyarázni dolgokat, melynek kapcsán "jééé, miért kell pl. tizedet fizetni?", majd háborúk stb.... az ilyen már nem őrzi meg a vallás eredeti formáját). Viszont annyit azért hozzátennék, hogy kint hideg van, nehéz visszajutni, és egyedül vagy. De ha tényleg kint vagy, ezek már réges rég nem számítanak :)

Erről egyszer Feldmár írt egy nagyon érdekeset, hogy milyen ijesztő dolog felébredni, mert akkor az ember látja, hogy körülötte alszanak. És ő is álmos lesz, mert nagyon riasztó, félelmetes dolog egyedül lenni. És azok akik alszanak, nos őket zavarja egy ébren levő, mocorgó ember, így el akarják altatni a felébredt embert, hogy ne zavarja (kvázi: ne emlékeztesse) őket.

Igen, nagyon sok lehetőség van arra a bizonyos ébredésre! Én az ilyen csoportos beszélgetéseket többek között ezért is szeretem, mert garantáltan mindenkinek van valamije, valami tök érdekes, hasznos dolog, ami másoknak is felkelti az érdeklődését, és ha mindenki valamit bedob a kalapba, a közösbe, ahogyan az történik is MINDIG, akkor ott nagy gazdagság van.

Más szóval a közösség gazdaggá teszi az egyént!

Az ayahuasca hatása alatt tapasztalt pánikkal kapcsolatban érkezett két nagyon-nagyon jó komment, ötletekkel, hogy mikről lehetne még írni, mivel érdemes kiegészítenia  témát.

Az egyik BetulaPendulától jött:

Először akkor az első részére reagálnék, az egóvesztésről. Ennek a tradícionális formái a szertartások, a böjt, mindenféle aszkézis, vagy direkt az egóvesztésre irányulva, vagy pedig azt segítve, ahogyan történik az ayahausca esetében is, a ráhangolódó, felkészülő böjtökkel, stb-vel.

Erről írtam eddig többet, meg fogok is, úgyhogy erre most nem térek ki bővebben. Olvastam utána én is, nagyon érdeketek ezek a modernebb módszerek, hogy mi is történik, történhet. Több könyv feldolgozásán vagyok éppen, az egyikben( Sámánok, gyógyítók, javasemberek) kapásból találtam is néhény érdekes dolgot.

Pölö:

"A halált módosult észlelési állapotok sorozata előzi meg, melyek értelmezhetők az ego halálának motívumaként. Az ego halálának része minden tanult korlátozottság, a behatárolt gondolkodás, és az egyenletes idegi stimulációra  törekvő fiziológia levetkezése.

Az ego halóla az érzékek szervezettségének lerombolása, a figyelem és az éberség a psziché mélyebb szintjére irányul."

Amiről nem nagyon találtam anyagot, az konkrétan az a pont amikor az ego elkezd védekezni a szétdarabolódás ellen. Hiszen ezen a ponton jön a pánik. A keresett idézetek nagy része vagy az egó halála előtti állapotról szól, vagy pedig az az utáni helyzetről. Mindenesetre találtam, szintén a fenti könyvben egy érdekes részt, ahol azért felsejlik több dolog is.

Ím:

"Sziklamászáskor, zuhanás közben az észlelés változásainak különös sorozata megy végbe. Veszélyhelyzetben sokakat megbénít a félelem, és képtelenek cselekedni. "

Erről mondhatjuk azt, higy az ego kapaszkodása a komfortzóna, és az addigi identitás adta talajba. Ami után:

"A veszélyben lévőn eluraslkodik a félelem, és kezdetben természetesen elkeseredetten küzd az életben maradásért, ám a helyzet reménytelensége folytán hamar felhagy vele, és mélységes belenyugvás tölti el."

Na ez az! Itt le van írva a pont ahol a feloldódás megtörténik, és az azzal járó küzdelem is. A leírások, és tapasztalatok alapján ez a fajta feloldódás már nyugalommal, békével teli, és könnyed az áramlás. Erről viszonylag sok dolgot olvasni, de a "csövön való átpréselődés" valamiért nem gyakori téma.

Vagy:

"Szabadesés közben egyesek úgy érzik, külső erők befolyásolják őket, ami a transz biztos jele.Ezek az élmények során az egó, vagy másképpen: a felszíni tudatosság feladja az átgondolt, tudatos felügyeletet."

Vagy:

"Az idő lelassulása alapvető összetevője a módosult tudatállapotnak, a transznak, és általában a parapszichológiai élményeknek. A halál közelében, vagy az ego összeomlásakor bekövetkező egzisztenciális élmények során a tudatunk hétköznapiról önkívületi állapotra vált." (Véleményem szerint EZ az a pont amikor a csövön végül is átjut az ember a "túloldalra".)

A dolgok konklúziója: "A végső pont a tudat és a test szétválása."

Bizton állíthatjuk, hogy ezt a pontot keresi, sőt lépi is túl mindenféle törzsi szeánsz, szertartás, medicin, aszkézis, és egyéb aktivitások, és ennek a pontnak a megélése jelenti azt a bizonyos félelmet, rettegést a széteséstől, hiszen "csak" a felszíni tudatosság esik szét (ami persze az adott pillanatban nem vigasz:), vagyis nem is olyan kevés, aki rettegett már át éjszakákat az tudja.)

Ilyenfajta egóvesztés/egóhalál olvasható sportolók csúcsteljesítménye közben (egységélmény, a világ és az egyén közötti határ részleges feloldódása), szabadesés közben, baleset, halálközeli élmény, kóma közben, születés, szülés közben, természeti katasztrófák közben, ufo elrablás élmény alatt, stb, stb, stb....

Más szóval mind a tradícionális utakat mind a moderneket figyelve bőségesen kapunk példákat, talán a legszembetűnőbb különbség az lehet, hogy a törzs kimondottan keresi ezt a helyzetet, állapotot, míg a modernebb helyzetetkben gyakran "csak" elszenvedi az ember( ami aztán nem garantálja az ugyanolyan mélységű élmény elmaradtát, sose tudni..)

Természetesen továbbra is keresgélni fogok anyagok után, mert mindenezek ellenére nekem az egó veszésének a pillanata, az összetörése érdekel. Egyrészt az ayahuascával való kapcsolatomban erről tapasztaltam aránylag sokat, másrészt pedig egyszerűen "csak" maga az átjáró, az átjárás érdekel igazán.

(Shallazar kommentjére pedig legközelebb reagálok hosszabban!)

Előkészületek:

A helyszín egy gyönyörű tópart volt, valamivel jobb volt az idő mint nálunk, de azért nem volt túl barátságos, egy kicsi csapatról van szó. Akit érdekelnek az ilyesmik, Bufo feltett a fórumra( a linkblogban találod oldalt az elérhetőségét) egy linket, ahol mindenféle szertartásokról lehet értesülni, amit Európában tartanak. És ha valahová többször megy az ember, akkor már tényleg hazamegy, mert azért ahol nem a pénzről szól a dolog(mert tetszik vagy nem, ilyen is van..), ott azért legalább hozzávetőlegesen ugyanazok a csapatok vannak. Megfordultam pár helyen, én ezt észleltem. Sajnos az ayahausca turizmus nem igazán lokalizálódott Dél-Amerikára, ez mindenhol jó biznisz, viszont mindig vannak csapatok, hála istennek nem kevesen, ahol arról szól ez a dolog, amiről szólnia kell.

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy magam rakhattam az oltár-tüzet, valamennyire a saját stílusomban, és természetesen nagy hasznát vettem azoknak a dolgoknak amiket a PannonInipis(www.inipi.wicca.hu/index.html) Mátétól és Attilától tanultam, ellestem. Persze közben azért kialakult egyfajta saját stílusom, mostanában sokszor rakok tüzet, dobolok mellette, vagy ha van valami jó dohányom, akkor csinálok egy kis ceremóniát vele, ilyesmik.

A hosszú autóút, és eltévedések után nagy nehezen odaértünk a helyszínre, Milánótól nem messze egy kis faluba. Egy csendes kis tópart melletti, ideálisnak mondható helyszín várt minket, ahol az elsők között érkeztünk, a szokásos bandázások, asszimilálódás után nekiláttam a fának, ami egy nagy ázott kupacban volt. Ott is esett.

Eltartott egy ideig ameddig meglett annyi fa, amivel már neki lehet indulni a dolgoknak, és aránylag szárazok, így elkezdtem összerakni a tűz-oltárat. Fénykép nem készült, és nem is pont ilyen lett, de nagyjából ez volt az alap: www.inipi.wicca.hu/kepek3/HPIM5938.JPG , ahogy látni, ezt is az Inipi oldalán találtam. Amit aztán alaposan kiegészítettem a magam dolgaival, illetve a helyben talált érdekességekkel.

Került aztán a máglya tetejére dohány, kopál, és néhány gyógynövény is, majd körberaktam kövekkel.

Ezután várakozás, pihenés, beszélgetés volt, és ahogy az ezt megelőző napokban, itt is egyre gyakrabban előkerült az útravaló amivel jöttünk, a szándék, a kérdések, a tisztázni vágyott dolgok. Másszóval várakoztunk az estére.

Nagyjából kilenc után volt készen minden, és a pár ember akik jelen voltak, illetve a ceremónia vezetője, a tűz körül, ami időközben fellángolt. Nagyon szépre sikerült, utólag sajnálom is, hogy nem fényképeztem le, na majd legközelebb.

Következett a tisztító ceremónia része, egy jó nagy darab meggyújtott szantálfa füstjével, köbe, az egész csapat.

A medicin elfogadása:

Mindenki kapott egy poharat a fortyogó folyadékból (nem vicc, amikor az üveg ki lett nyitva olyan volt mint egy felrázott pezsgő...:))), majd körbeálltuk a tüzet, a kör vezetője megnyitotta az estét, mondott pár szót az ő intenciójáról, majd körbement a "szó", a többiek is mondtak sorban pár szót a mai estéjükkel kapcsolatban. Nagyon szép imák kerültek elő. És nagyon egyszerűek, ami már csak azért is hasznos, mert az ayahausca hajlamos számonkérni a nagy dumákat később, így tapasztaltabbak mindig szokták mondani, hogy nem érdemes nagyon fogadkozni, csak annyit amennyi megy. Ezzel együtt is igazán őszinte, szívhezszóló, és ezzel együtt is nagyon hétköznapi dolgok hangzottak el. Az enyém nagyon rövidd volt, a békét keresve jöttem, és szeretném a csapattal megünnepelni az őszt. Ennyi. Szóval nem nagyon cifráztam túl.

Egyébként pedig elég fontosnak tartom ezeket a kimondott szavakat. Könnyen lehet, hogy az este még csak véletlenül se az ember imáiról, kérdéseiről fog szólni (vagy legalább is látszólag), mégis fontos ez a fajta szándék kinyilvánítás. Többek között ezért sem árt ha egy legalább úgy-ahogy összeszokott csapat van, mert idegenként nehezebben nyílik meg az ember. legalább is az elején, mert azután azért la purga madre ayahuasca tetszik vagy nem, kinyit...:)

Ezután az ősz meg is érkezett erős szél, és egyre erősödő, szemerkélő eső formájában. Pedig úgy tűnt a hosszú út alatt, hogy azért a hazai időjárási körülményeket megússzuk. Hát nem...:)

Volt némi töprengés, hogy mi legyen, azután az időjárás kényszerére el kellett hagyjuk a helyet, és egy ilyen jó nagy teraszra cuccoltunk át, hozzávetőlegesen 8-10méterre az eredeti helyszíntől. Kicsit vérzett a szívem a tűz miatt, de másnap többen jelezték, hogy így is sokat adott nekik, és igazán ünneppé varázsolta ezt a szép estét.

Azért még a tűz körül mindenki megitta a főzetet, maradtunk egy kicsit majd átpakolásztunk a teraszra.

Elég sok idő eltelt ameddig elkezdtem érezni a konkrét hatást, de ezeket az időket mindig szeretem, ez az amikor úgy összerakom magamat a lehetőségekhez mérten, mondhatni felöltöztetem a szívemet, és várom a vendéget. Ez most nagyon ünnepélyes alkalom volt, azt hiszem a megfogalmazás cseppet sem túlzás.

Maga az élmény:

Ahogyan szokott, lassan, alig észrevehetően remegni kezdtem, ekkor még sejthetően nem a hideg miatt, elkezdett lüktetni, kellemesen zsibbadni a tér. Egy kicsit aludtam is előtte, így ismét "beleébredtem" az ayahuasca megérkezésébe. A kis alvást nem bántam, mert ritkán kavarog ennyire a gyomrom, nagyjából öt perc után már előp kellett vennem a zacskómat, mert kérdésessé vált a főzet lent tartása, és mint tudjuk, a kivételes helyzetekkel együtt is ajánlatos azért azt a fél órát, órát benn hagyni.

Mire felébredtem, már szellemeket, entitásokat láttam magam körül, színes, tarka, repülő lényeket. A szemem nem nyitottam ki, a magam szkeptikus oldalát (mindent megnézni minden oldalról) félretettem, és csak vártam, és figyeltem...illetve lassan beleúsztam a dologba, és én is egy színes, repülő, némiképp amorf forma voltam, a többiek között. Volt itt egy elég erős egység élményem is egyébként, egy tapasztalat a szeparálatlanságról. Majd kezdtett erősebb lenni a hatás, a víziók is erősödtek, és a rosszullétem is, illetve a tudat, hogy van valami a hasamban, valami történik, és hogy a fentebb említett szeparált érzéshez van valami köze annak ami a pocakomban történik. Hát igen...

Itt volt egy rövidebb alsó/felsővilágos utam, bejártam elég sok helyet, és sehonnan nem lógtam ki, valahogy bárhová is mentem, mindig követett egy természetes egység, az egyén valahogy nem volt fontos, elmosódtak a határok. Közben a zene nagyon meglódította a dolgokat, ami jórészt tradícionális ayahausca dalokból, icarókból állt, néha egy-egy "terápiás" zenével elegyítve, amik között volt Byron Metcalf stílusú is, és ilyen operás, klasszikus is egy kicsi. Én aztán nagyon tradíció párti vagyok, de ez így, ebben a formában, és arányban nagyon jó volt, könnyű volt kapaszkodni bele. Közben a szellemek átváltoztak feketéssé. Még mindig nem voltak ijesztőek, de azért már olyan "szellemes" kinézetük volt. Itt már nagyon elkezdtem fázni, kinyitottam szememet, és olyan volt a kis család, mintha egy ködben úszó misztikus város romjai között kutató őslakó-had. Felültem és úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy aránylag egyben vagyok, nagy nehezen felkeltem, némiképp csökkentek a víziók, helyette eléggé szédültem, és betámolyogtam a kunyhóba, ahol volt fürdőszoba. Még sose hagytam így el a gyógyító kört (ezt mindenki mondja, hogy a gyógyulás sava-borsa a körben, együtt történik), de annyira fáztam, hogy a meleg víz ellenállhatatlanul csábított a fördőig, ahol beleültem a kádba, és csak folyt a víz.Gyönyörű volt.

Itt éreztem újra nagyon erős hányingert, és akkor eszembe jutott, hogy nincs itt a zacskóm, erőm pedig nincs kimászni az édent jelentő vízből. Aztán jött az ötlet: mi lenne ha simán csak belehánynék a vízbe? Annyira nem volt ellenemre, hogy elkezdett vonzani az ötlet, úgy éreztem semmit nem rontok el vele, semmi olyan nem kerül ide, ami nem való, vagy amivel valami baj van. Egyszerűen megtehetem ebben az édenszerűállapotban, hogy a vízben ülve/fekve összehányjam magamat.

Azt hozzáteszem, hogy nem sok vizet engedtem, mert azért ebben az állapotban ez nem egy veszélytelen dolog, nem véletlenül nem ajánlatos. Mindegy, egyszer belefért.

És ahogy ezzel a belső nonvokális párbeszéddel helyre került, hogy nyugodtan okádjak, ahogy tudok, jött egy gondolat, hogy ebből az édenszerű állapotból el kell majd menjek, és akkor újra erős hányingerem volt, majd újra realizálódott, hogy nyugodtan hányhatok. És ahogy ez a bizonyosság megérett, hogy hogy nem, elkezdett múlni a gyomor kavargása, és elkezdtem felpuffadva érezni magamat, de nem csak a főzet miatt, kicsit nővé változtam, és készültem a szülésre, egyre nagyobbra dagadt a hasam....majd ez az érzés is alább hagyott, és lassan kinyitva a szememet, elkezdtem kimászni a kádból, vissza a körbe.

...ahol kértem még egy pohárral a medicinből, amit majdnem vissza is "adtam", ismét kegyetlenül kavargott a gyomrom a pezsgő állagú, amúgy a körülményekhez képest egész tűrhető ízű főzettől. Itt ugyanúgy kicsit álmosodtam indultam, amiben nyilván volt szerepe a lián szedatív hatása mellett a megivott nem kevés mulungu teának, amit ilyen erőfolyadéknak hoztam, erősen megáldva. Egyébként pedig ez egy erősen nyugtató hatású, fájdalomcsillapító, antidepresszáló, szedatív hatású Brazíliából származó teafée. Elalvás előtt iszom időnként, vagy ha meditálok, akkor nagyon jó ráhangoló, megnyugtatja a testet, és egyfajta hipnotikus állapotot teremt, ami könnyen kizárja a fizikai érzékelést, a legkisebb rezdülése is nagy hullámokat kavar a testnek. Más szóval kiváló koncentráció segítő.

A víziók ébresztettek fel, kicsit ilyen "szellemkarnevál" volt, olyan mint valami nagyon vad, pogány ünnep, szertratásokat láttam, megvadult, transzban vonagló emberekkel, vad, erős táncok, ijesztő maszkok, és kiegészítők, óriási lárma. És ez egyre erősebb lett, már-már az őrületig fokozódva.

Hát igen, az énszétesés...

Erről amúgy tervezek írni majd még, fontos téma. Elég sokszor sikerült megélni, mondhatni egy igazán nehéz dolog ez. Egyetlen alkalom volt amikor nem jól sikerült, egy pici privát szertartáson még kora tavasszal. Mert az egónak ezt az állapotát érdemes meggondolni milyen környezetben kívánja megélni az ember. Szóval volt egy elég tragikus élményem, de ezen kívül ez a szemembe néző tömény őrület mindig nagy szenvedéssel, és nagy felismerésekkel járt.....és kezdett a "képbe úszni"....

A megmaradt tudatosságom, mondhatni az őrpont észlelte hogy a kör vezetője és egy segítő néznek engem. Akkor már jajgattam, rángatóztam, és nagyon bizarr grimaszokat vághattam, mintha az arcomat, a szemeimet, a számat, és a nyelvemet különböző entitások szállták voltna meg, és mindenki egy másféle koreográfia alapján akar mozgatni. Nagyon súlyos volt, olyan tomboló lármát hallottam, hogy már csak attól is megőrültem volna....mégis, az őrpont jelezte: ayahuasca. Szándék. Gyógyulás. Ezért jöttél.

És akkor így telepatikusan küldtem egy üzenetet a rám nézőkre: elboldogulok.

Néhol őrültebbnek, vadabbnak, lármásabbnak hatott az egész, néha kicsit csillapodott, az ayahauscára jellemző hullámzással, aztán szép lassan megnyugodott a helyzet, tudtam hogy ha nem is egy máglyán, de egy kis tisztítótűzön megint sikerült elégnem, illetve elégetni valamit.

Csend lett, aztán erős hányinger, majd egy gyönyörű szép, fehérhajú, bölcs indiánasszony jelent meg, aki megkérdezte:

-Miért nem engeded el?

Erre én azt feleltem:

-Nem lehet, tisztulni akarok!

-És csak így tudsz? Miért ragaszkodsz ahhoz hogy így tisztulj? Ez a legjobb módja, a legeslegjobb, és  ha magától jön....akkor szerencsés vagy (itt a hányásról beszél  -sajti), de ha nem....csak engedd be...és engedd el....beengedni....elengedni....Talán fel tudja emészteni a tested, talán egyszerűen kidolgozza magából, kiveti azt ami nem odavaló. Lehet, hogy nem olyan gyorsan, nem olyan erőteljesen, férfiasan.....de kidolgozza a test, csak bízz benne. Engedd be...engedd el.....figyeld a csendet, és figyeld magadat, ahogy elemészti a test és kiviszi magából a nem oda valót....

Gyönyörű "párbeszéd" volt...hátradőltem, és természetesen nem is akartam már hányni. Még egy elég nagyot lökött rajtam az ayahausca, kicsit visszadobott abba a tébolyodott szellemkarneválba, de már tudtam, hogy én ott gyógyítást kapok, és csak hagytam történni a dolgokat...és nagyon békésen sikerült azt az őrületet megélnem....majd lassan csend lett....kinyitottam a szememet....nagyon szédültem....szétnéztem, letettem a fejemet és elaludtam.

Betegség miatt távol. Remélem gyorsan jobban leszek. Bekaptam valami vírust azt hiszem, kicsit nehezen megy az írás, de nincs semmi elfelejtve.

Shipibo tapéta :)

Nos ahogy említettem, voltam Olaszban egy ayahausca szertartáson. Több dolog is lesz így akkor, egyrészt készítek egy beszámolót, másrészt a sámánnal készült egy nagyon érdekes riport a shipibo művészetről, ayahausca-"filozófiáról", és sok érdekes dologról. Ezt talán riport formában begépelem simán, és volt olyan publikus peszélgetés, amiről nem készült felvétel, de szívesen megosztom Veletek.

Témában nincs hiány!:)

A pánikos dolgokkal kapcsolatos cikkem sok érdekes újabb dolgot felvetett, ezekről igyekszem írni, ha hazajöttem, most indulok külföldre egy ayahausca szertartásra. Egész héten keményen készültem rám, részben ezért is volt kicsit csend.

Nem lenne rossz amúgy előkészületekről is írni, talán fogok is, legalább is a sajátjaimról, mert azért ez nem egy behatárolt, és behatárolható téma.

Röviden én ezekt szoktam:

-Némi egészségügyi dolog, diéta, ha úgy adódik lehetőség böjt. Diéta alatt könnyű ételeket értek, minél inkább betartva az ilyenkor ajánlatos étrendet. Az alkalom előtt/után pihenni

-Intenció. Végiggondolni, hogy mit is akarok az estétől, ettől az egélsztől. Tudni kell elengedni...illetve nem is kell tudni, mert az ayahuasca leszakíthat a feleslegtől, de ezzel együtt is jó ha van egyfajta szándék, terv, elképzelés.

-Ima, meditáció, összegzés, stb,kinek-kinek a saját kulturális megnyilvánulása szerint.

Szombaton este fogom magamhoz venni a medicint, netközelben nem leszek, de vasárnap, ha átléptem a határt, akkor igyekszem írni.

Nagyon nagy, ma találtam!:)))