Az ayahuasca hatása alatt tapasztalt pánikkal kapcsolatban érkezett két nagyon-nagyon jó komment, ötletekkel, hogy mikről lehetne még írni, mivel érdemes kiegészítenia  témát.

Az egyik BetulaPendulától jött:

Először akkor az első részére reagálnék, az egóvesztésről. Ennek a tradícionális formái a szertartások, a böjt, mindenféle aszkézis, vagy direkt az egóvesztésre irányulva, vagy pedig azt segítve, ahogyan történik az ayahausca esetében is, a ráhangolódó, felkészülő böjtökkel, stb-vel.

Erről írtam eddig többet, meg fogok is, úgyhogy erre most nem térek ki bővebben. Olvastam utána én is, nagyon érdeketek ezek a modernebb módszerek, hogy mi is történik, történhet. Több könyv feldolgozásán vagyok éppen, az egyikben( Sámánok, gyógyítók, javasemberek) kapásból találtam is néhény érdekes dolgot.

Pölö:

"A halált módosult észlelési állapotok sorozata előzi meg, melyek értelmezhetők az ego halálának motívumaként. Az ego halálának része minden tanult korlátozottság, a behatárolt gondolkodás, és az egyenletes idegi stimulációra  törekvő fiziológia levetkezése.

Az ego halóla az érzékek szervezettségének lerombolása, a figyelem és az éberség a psziché mélyebb szintjére irányul."

Amiről nem nagyon találtam anyagot, az konkrétan az a pont amikor az ego elkezd védekezni a szétdarabolódás ellen. Hiszen ezen a ponton jön a pánik. A keresett idézetek nagy része vagy az egó halála előtti állapotról szól, vagy pedig az az utáni helyzetről. Mindenesetre találtam, szintén a fenti könyvben egy érdekes részt, ahol azért felsejlik több dolog is.

Ím:

"Sziklamászáskor, zuhanás közben az észlelés változásainak különös sorozata megy végbe. Veszélyhelyzetben sokakat megbénít a félelem, és képtelenek cselekedni. "

Erről mondhatjuk azt, higy az ego kapaszkodása a komfortzóna, és az addigi identitás adta talajba. Ami után:

"A veszélyben lévőn eluraslkodik a félelem, és kezdetben természetesen elkeseredetten küzd az életben maradásért, ám a helyzet reménytelensége folytán hamar felhagy vele, és mélységes belenyugvás tölti el."

Na ez az! Itt le van írva a pont ahol a feloldódás megtörténik, és az azzal járó küzdelem is. A leírások, és tapasztalatok alapján ez a fajta feloldódás már nyugalommal, békével teli, és könnyed az áramlás. Erről viszonylag sok dolgot olvasni, de a "csövön való átpréselődés" valamiért nem gyakori téma.

Vagy:

"Szabadesés közben egyesek úgy érzik, külső erők befolyásolják őket, ami a transz biztos jele.Ezek az élmények során az egó, vagy másképpen: a felszíni tudatosság feladja az átgondolt, tudatos felügyeletet."

Vagy:

"Az idő lelassulása alapvető összetevője a módosult tudatállapotnak, a transznak, és általában a parapszichológiai élményeknek. A halál közelében, vagy az ego összeomlásakor bekövetkező egzisztenciális élmények során a tudatunk hétköznapiról önkívületi állapotra vált." (Véleményem szerint EZ az a pont amikor a csövön végül is átjut az ember a "túloldalra".)

A dolgok konklúziója: "A végső pont a tudat és a test szétválása."

Bizton állíthatjuk, hogy ezt a pontot keresi, sőt lépi is túl mindenféle törzsi szeánsz, szertartás, medicin, aszkézis, és egyéb aktivitások, és ennek a pontnak a megélése jelenti azt a bizonyos félelmet, rettegést a széteséstől, hiszen "csak" a felszíni tudatosság esik szét (ami persze az adott pillanatban nem vigasz:), vagyis nem is olyan kevés, aki rettegett már át éjszakákat az tudja.)

Ilyenfajta egóvesztés/egóhalál olvasható sportolók csúcsteljesítménye közben (egységélmény, a világ és az egyén közötti határ részleges feloldódása), szabadesés közben, baleset, halálközeli élmény, kóma közben, születés, szülés közben, természeti katasztrófák közben, ufo elrablás élmény alatt, stb, stb, stb....

Más szóval mind a tradícionális utakat mind a moderneket figyelve bőségesen kapunk példákat, talán a legszembetűnőbb különbség az lehet, hogy a törzs kimondottan keresi ezt a helyzetet, állapotot, míg a modernebb helyzetetkben gyakran "csak" elszenvedi az ember( ami aztán nem garantálja az ugyanolyan mélységű élmény elmaradtát, sose tudni..)

Természetesen továbbra is keresgélni fogok anyagok után, mert mindenezek ellenére nekem az egó veszésének a pillanata, az összetörése érdekel. Egyrészt az ayahuascával való kapcsolatomban erről tapasztaltam aránylag sokat, másrészt pedig egyszerűen "csak" maga az átjáró, az átjárás érdekel igazán.

(Shallazar kommentjére pedig legközelebb reagálok hosszabban!)