A pánikkal, egóvesztéssel kapcsolatos írásomra érkezett egyik kommentről már írtam, de kaptam egy másik nagyon jó hozzászólást Shallazartól, amire szeretnék reagálni.
Miért olyan fontos ez a téma?
Minden egyes bennszülöttek által preferált szertartás, és az azokhoz kapcsolódó dolgok az transzt, az önkívületet, a kapcsolódást magasabb szérákkal célozzák meg.
Erről néhány dolog Holger Kalweit könyvéből:
"Rendszerint rendkívüli testi és mentális erőfeszítéssel jutunk önkívületbe: énekkel, tánccal, vagy valamilyen fárasztó tevékenységgel."
Vagy:
"A transzperszonális állapotok mind a hétköznapi észlelés korlátozása, vagy összpontosítás révén jönnek létre.."
Számos írás született arról, amikor és ahogyan a hétköznapi tudatosság leszakad, és átveszi a helyét a transz, a kapcsolat a valóság más szféráival. Végül is ez a cél, a vallásos élmény.
A pánik pedig, ahogy írtam, a hétköznapi tudatosságba való kapaszkodást jelenti, az egó számtalan trükkjével. Persze, ezt leírni könnyű, átélni mindig nehezebb, de azért mégis csak jó tudni, és összegezni azt, hogy mi történik, vagy mi fog történni.
Tehát a transz minden tradícionális kultúra spirituális gyakorlatainak a fő eszköze. Így nem lehet eleget beszélni róla. Minket gyakrabban érint a kapun kívül ragadás, így ez sem egy elhanyagolható téma.
Nos, Shallazar kommentárja:
Elképesztő(en jó) bejegyzés!
apránként reagálnék, és kérlek javítsatok ki, vagy egészítsetek ki ha úgy gondoljátok:
"a gyakran felmerülő...":
Az egó egy olyan szellemi(tudati) része az agynak, az egyénnek, minden embernek, hogy azt hisszük, hogy azok vagyunk, az a belső hangunk, mely a gondolataink összessége. Az embernek nagyon kevésszer van TISZTA gondolata, melyet nem az önző egó/én sugall. Tehát amelyet nem valami fizikai reakció vált ki, nem érzelemhez társul, ösztönhöz, stb. amikor a téma csakis ÉN ÉS NEM MÁS! Erről, mint már írtam, ajánlom a Revolver c. filmet, melynek végén híresebb pszichológusok, pszichiáterek is nyilatkoznak.
Hmm, jól hangzik, a filmet megnézem! Amit az egóról írtál, arról eszembe jutott a nekem oly kedves hindu vaisnava terminológia erről. Ők úgy tartják, hogy az egó az az önazonosság, és mint ilyen, két fajtája lehet. Az egyik amit gondolunk, hogy vagyunk, a másik meg, amik valójában vagyunk. Az elsőt hamis egónak, a másodikat spirituális egónak nevezik. Nekem nagyon tetszik ez a megközelítés, szokásosan nagyon egyszerű, világos és átlátható. Hát jah, keleti gondolkodás...
"amire jutottam...":
Szóval ezek szerint ahhoz lehet hasonlítani, hogy ami bűn/mulasztás/szomorúság tudatosult életed során, és a mai napig őrlöd magad rajta, nem hagyod magad után, nem tanulsz belőle és lépsz tiszta fejjel a holnap elé, vagy éppen a most-ba, azok fognak előjönni? Mert akkor így már világos, hogy ezt miért nehéz elviselni :S Basszus, mintha valaki az arcodba vágná, hogy "nesze b*szd meg, ez vagy te, te önmagát jónak hitt senki"... tetszik. Én az ilyet hívom barátnak, de ez most szubjektív. Amit még ide írnék, hogy mivel "Nincs nemesebb az Igazságnál", ezért ez az élmény sokak számára tanulságos lehetne!
Igen, az ayahuascának, illetve általánosságban az ilyen naturális módon való tudatkinyitásoknak megvan ez a hatása, kvázi igazságszérumként is hathatnak. Sok beszámolót hallgatva azt mondhatom, hogy ez nem mindenkinél jelentkezik például ayahuasca hatása alatt, de gyakran felmerül. Sokan eleve ezt keresik, hallottam beszámolókat, ahol madre ayahuasca végigvezette az embert élete hazugságain, ami nagyon fájdalmas dolog, hiszen többnyire jónak, szépnek és igaznak hiszük magunkat, és amikor valaki vagy valami az a sok mocskot kikotorja a mélyből....
"amire jutottam...":
Ezt a részt felettébb érdekesnek tartottam. A felnőttéválás témájával kapcsolatban. Mert például sok vallásban hisznek a sors akaratában, a karmában, vagy hogy cifra idegen szóval éljek (és remélem jól használom) a predesztinációban. Maradjunk az indiai szavaknál. Tehát ha valamit a darmád szerint cselekszel, a karmád kezd lecsökkenni szép lassan, kezdesz része lenni a világnak. Ha azonban valamit ez ellen cselekszel (eltekintve attól, hogy jót vagy rosszat, mert itt minden megítélés kérdése) akkor jön karma-bácsi és ha kell elég vas-kézzel a helyére tesz! A karmát megsemmisíteni nem egy élet alatt lehet. A kiválasztottaknak/beavatottaknak igen, mehet, de olyan nagyon ritkán születik közénk.
Amire ezzel utalni szerettem volna, hogy az életnek megvan a maga lassú "ayahuasca"-ja, tehát megmutatja a hibáidat, a félelmeidet a karma által. És igen, van aki nem bírja, és benne ragad az állapotába, melynek következtében az élet ugyanazokat az akadályokat gördíti elé, amíg "él", és nem csak ebben az életében!
Igen, ez nagyon jó gondolat, a természet valóban rendelkezik egy "lassú ayahuasca" aspektussal. Erről még nem írtam sose de ez is egy érdekes dolog, hogy az ayahuasca felgyorsítja a történéseket. Nem ilyen karmás, sorsos dolgokra gondolok, mert azokba én nem látok bele, de a hétköznapokban azért vannak kemény dolgok, amikor intenzíven, gyorsan jönnek ki a szívből a dolgok. Ezért is veszélyes dolog a "párkapcsolatos ayahuascázás". Hamisságot nem kapsz, de nem biztos, hogy akkor akarsz felébredni, amikor bedob melléd egy kézigránátot.
A törzsi felnőtté avatás megkockáztatom, hogy nem is annyira egy spirituális hanem egy személyiségfejlesztő gyakorlat. A nyugati kultúrában hosszú évekig tart, amikor az ember már nyilvánvalóan nem gyerek, de igazán még felnőtt se. Nos, a törzek nem sokat szaroznak, ezt elintézik pár nap alatt. Igaz, kicsit radikálisabb módszerekkel...:)
(csak hogy legyen egy kis humor is:)
"így maradok?"
hát igen, a nyugati ember a cefrézéssel, meg a k*rvákkal máshoz van hozzászokva: előbb a jó, aztán a kellemetlenség :)
Pontosan. Ezért nem szeretjük ezeket a dolgokat, mert szokva vagyunk az életben, hogy először élvezzük a dolgokat, elfelejtjük az árát, aztán meglakolunk. Indiánéknál meg először jön a kőkemény munka, és aztán a béke, és a boldogság.
"a segítő jelenléte"...
teljesen világos. biciklizni sem úgy tanulunk, hogy "mennyé' kölök".
Viszont Dél-Amerikába pl. azért a sámánok nem csak evilági óvintézkedéseket tesznek, hanem "avilági"-akat is, ami szerintem befolyásolhatja az utat/tapasztalást (mint ahogy a youtube videókon is látható)
Igen, ez egész biztosan így van. A sámánról mondják a szakkönyvek, hogy az ember, aki világok között mozog.
"mégis mi okozza...":
Nem lehet, hogy itt maga az egó kérdőjeleződik meg? Ugyanis bizonyos tanítások szerint van például a megvilágosult állapot. Ez (és csakis ez) mentes az egótól, az evilági törekvésektől. De mivel a mai ember nem érzi, hol az egója vége, eszméletlen távol van mindettől. Mondhatni "életekre" ;)
De, pontosan az kérdőjeleződik meg. És annál nincs nagyobb csapás. Az ha félreismeri az ember a barátnőjét....hát tud nagyon szenvedni, de na, becsaptak, ez van, megyek tovább....de amikor önmagával történik ugyanez? Hogy mindaz amit sajátjának hitt, az csak külső-belső hipnózis, és azt se tudja kicsoda. És akkor jön az a kétségbeesett, elveszett érzés. Hiszen ha van egy önazonosság, az ad egyfajta biztonságot. Amikor ez elveszik, akkor elveszettség van. Ezért fontos a törzsi beavatásokban a reintegráció, azaz a resetelés után azonnal új, valódi értékeket adnak.
"kinn vagy...":
szerintem aki fel akar ébredni az "álomvilágból", és meg akarja nézni, hogy milyen mély a nyúl ürege ;) nyugodtan kezdjen el szabadidejében mondjuk filozófiát olvasni olyasvalakivel, aki már járatosabb ezen témákban, vallásokról olvasni (nem "Szentírást", vagy ahhoz hasonlót, mert azt értelmezni kell sokszor, és bele lehet magyarázni dolgokat, melynek kapcsán "jééé, miért kell pl. tizedet fizetni?", majd háborúk stb.... az ilyen már nem őrzi meg a vallás eredeti formáját). Viszont annyit azért hozzátennék, hogy kint hideg van, nehéz visszajutni, és egyedül vagy. De ha tényleg kint vagy, ezek már réges rég nem számítanak :)
Erről egyszer Feldmár írt egy nagyon érdekeset, hogy milyen ijesztő dolog felébredni, mert akkor az ember látja, hogy körülötte alszanak. És ő is álmos lesz, mert nagyon riasztó, félelmetes dolog egyedül lenni. És azok akik alszanak, nos őket zavarja egy ébren levő, mocorgó ember, így el akarják altatni a felébredt embert, hogy ne zavarja (kvázi: ne emlékeztesse) őket.
Igen, nagyon sok lehetőség van arra a bizonyos ébredésre! Én az ilyen csoportos beszélgetéseket többek között ezért is szeretem, mert garantáltan mindenkinek van valamije, valami tök érdekes, hasznos dolog, ami másoknak is felkelti az érdeklődését, és ha mindenki valamit bedob a kalapba, a közösbe, ahogyan az történik is MINDIG, akkor ott nagy gazdagság van.
Más szóval a közösség gazdaggá teszi az egyént!
