Előkészületek:

A helyszín egy gyönyörű tópart volt, valamivel jobb volt az idő mint nálunk, de azért nem volt túl barátságos, egy kicsi csapatról van szó. Akit érdekelnek az ilyesmik, Bufo feltett a fórumra( a linkblogban találod oldalt az elérhetőségét) egy linket, ahol mindenféle szertartásokról lehet értesülni, amit Európában tartanak. És ha valahová többször megy az ember, akkor már tényleg hazamegy, mert azért ahol nem a pénzről szól a dolog(mert tetszik vagy nem, ilyen is van..), ott azért legalább hozzávetőlegesen ugyanazok a csapatok vannak. Megfordultam pár helyen, én ezt észleltem. Sajnos az ayahausca turizmus nem igazán lokalizálódott Dél-Amerikára, ez mindenhol jó biznisz, viszont mindig vannak csapatok, hála istennek nem kevesen, ahol arról szól ez a dolog, amiről szólnia kell.

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy magam rakhattam az oltár-tüzet, valamennyire a saját stílusomban, és természetesen nagy hasznát vettem azoknak a dolgoknak amiket a PannonInipis(www.inipi.wicca.hu/index.html) Mátétól és Attilától tanultam, ellestem. Persze közben azért kialakult egyfajta saját stílusom, mostanában sokszor rakok tüzet, dobolok mellette, vagy ha van valami jó dohányom, akkor csinálok egy kis ceremóniát vele, ilyesmik.

A hosszú autóút, és eltévedések után nagy nehezen odaértünk a helyszínre, Milánótól nem messze egy kis faluba. Egy csendes kis tópart melletti, ideálisnak mondható helyszín várt minket, ahol az elsők között érkeztünk, a szokásos bandázások, asszimilálódás után nekiláttam a fának, ami egy nagy ázott kupacban volt. Ott is esett.

Eltartott egy ideig ameddig meglett annyi fa, amivel már neki lehet indulni a dolgoknak, és aránylag szárazok, így elkezdtem összerakni a tűz-oltárat. Fénykép nem készült, és nem is pont ilyen lett, de nagyjából ez volt az alap: www.inipi.wicca.hu/kepek3/HPIM5938.JPG , ahogy látni, ezt is az Inipi oldalán találtam. Amit aztán alaposan kiegészítettem a magam dolgaival, illetve a helyben talált érdekességekkel.

Került aztán a máglya tetejére dohány, kopál, és néhány gyógynövény is, majd körberaktam kövekkel.

Ezután várakozás, pihenés, beszélgetés volt, és ahogy az ezt megelőző napokban, itt is egyre gyakrabban előkerült az útravaló amivel jöttünk, a szándék, a kérdések, a tisztázni vágyott dolgok. Másszóval várakoztunk az estére.

Nagyjából kilenc után volt készen minden, és a pár ember akik jelen voltak, illetve a ceremónia vezetője, a tűz körül, ami időközben fellángolt. Nagyon szépre sikerült, utólag sajnálom is, hogy nem fényképeztem le, na majd legközelebb.

Következett a tisztító ceremónia része, egy jó nagy darab meggyújtott szantálfa füstjével, köbe, az egész csapat.

A medicin elfogadása:

Mindenki kapott egy poharat a fortyogó folyadékból (nem vicc, amikor az üveg ki lett nyitva olyan volt mint egy felrázott pezsgő...:))), majd körbeálltuk a tüzet, a kör vezetője megnyitotta az estét, mondott pár szót az ő intenciójáról, majd körbement a "szó", a többiek is mondtak sorban pár szót a mai estéjükkel kapcsolatban. Nagyon szép imák kerültek elő. És nagyon egyszerűek, ami már csak azért is hasznos, mert az ayahausca hajlamos számonkérni a nagy dumákat később, így tapasztaltabbak mindig szokták mondani, hogy nem érdemes nagyon fogadkozni, csak annyit amennyi megy. Ezzel együtt is igazán őszinte, szívhezszóló, és ezzel együtt is nagyon hétköznapi dolgok hangzottak el. Az enyém nagyon rövidd volt, a békét keresve jöttem, és szeretném a csapattal megünnepelni az őszt. Ennyi. Szóval nem nagyon cifráztam túl.

Egyébként pedig elég fontosnak tartom ezeket a kimondott szavakat. Könnyen lehet, hogy az este még csak véletlenül se az ember imáiról, kérdéseiről fog szólni (vagy legalább is látszólag), mégis fontos ez a fajta szándék kinyilvánítás. Többek között ezért sem árt ha egy legalább úgy-ahogy összeszokott csapat van, mert idegenként nehezebben nyílik meg az ember. legalább is az elején, mert azután azért la purga madre ayahuasca tetszik vagy nem, kinyit...:)

Ezután az ősz meg is érkezett erős szél, és egyre erősödő, szemerkélő eső formájában. Pedig úgy tűnt a hosszú út alatt, hogy azért a hazai időjárási körülményeket megússzuk. Hát nem...:)

Volt némi töprengés, hogy mi legyen, azután az időjárás kényszerére el kellett hagyjuk a helyet, és egy ilyen jó nagy teraszra cuccoltunk át, hozzávetőlegesen 8-10méterre az eredeti helyszíntől. Kicsit vérzett a szívem a tűz miatt, de másnap többen jelezték, hogy így is sokat adott nekik, és igazán ünneppé varázsolta ezt a szép estét.

Azért még a tűz körül mindenki megitta a főzetet, maradtunk egy kicsit majd átpakolásztunk a teraszra.

Elég sok idő eltelt ameddig elkezdtem érezni a konkrét hatást, de ezeket az időket mindig szeretem, ez az amikor úgy összerakom magamat a lehetőségekhez mérten, mondhatni felöltöztetem a szívemet, és várom a vendéget. Ez most nagyon ünnepélyes alkalom volt, azt hiszem a megfogalmazás cseppet sem túlzás.

Maga az élmény:

Ahogyan szokott, lassan, alig észrevehetően remegni kezdtem, ekkor még sejthetően nem a hideg miatt, elkezdett lüktetni, kellemesen zsibbadni a tér. Egy kicsit aludtam is előtte, így ismét "beleébredtem" az ayahuasca megérkezésébe. A kis alvást nem bántam, mert ritkán kavarog ennyire a gyomrom, nagyjából öt perc után már előp kellett vennem a zacskómat, mert kérdésessé vált a főzet lent tartása, és mint tudjuk, a kivételes helyzetekkel együtt is ajánlatos azért azt a fél órát, órát benn hagyni.

Mire felébredtem, már szellemeket, entitásokat láttam magam körül, színes, tarka, repülő lényeket. A szemem nem nyitottam ki, a magam szkeptikus oldalát (mindent megnézni minden oldalról) félretettem, és csak vártam, és figyeltem...illetve lassan beleúsztam a dologba, és én is egy színes, repülő, némiképp amorf forma voltam, a többiek között. Volt itt egy elég erős egység élményem is egyébként, egy tapasztalat a szeparálatlanságról. Majd kezdtett erősebb lenni a hatás, a víziók is erősödtek, és a rosszullétem is, illetve a tudat, hogy van valami a hasamban, valami történik, és hogy a fentebb említett szeparált érzéshez van valami köze annak ami a pocakomban történik. Hát igen...

Itt volt egy rövidebb alsó/felsővilágos utam, bejártam elég sok helyet, és sehonnan nem lógtam ki, valahogy bárhová is mentem, mindig követett egy természetes egység, az egyén valahogy nem volt fontos, elmosódtak a határok. Közben a zene nagyon meglódította a dolgokat, ami jórészt tradícionális ayahausca dalokból, icarókból állt, néha egy-egy "terápiás" zenével elegyítve, amik között volt Byron Metcalf stílusú is, és ilyen operás, klasszikus is egy kicsi. Én aztán nagyon tradíció párti vagyok, de ez így, ebben a formában, és arányban nagyon jó volt, könnyű volt kapaszkodni bele. Közben a szellemek átváltoztak feketéssé. Még mindig nem voltak ijesztőek, de azért már olyan "szellemes" kinézetük volt. Itt már nagyon elkezdtem fázni, kinyitottam szememet, és olyan volt a kis család, mintha egy ködben úszó misztikus város romjai között kutató őslakó-had. Felültem és úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy aránylag egyben vagyok, nagy nehezen felkeltem, némiképp csökkentek a víziók, helyette eléggé szédültem, és betámolyogtam a kunyhóba, ahol volt fürdőszoba. Még sose hagytam így el a gyógyító kört (ezt mindenki mondja, hogy a gyógyulás sava-borsa a körben, együtt történik), de annyira fáztam, hogy a meleg víz ellenállhatatlanul csábított a fördőig, ahol beleültem a kádba, és csak folyt a víz.Gyönyörű volt.

Itt éreztem újra nagyon erős hányingert, és akkor eszembe jutott, hogy nincs itt a zacskóm, erőm pedig nincs kimászni az édent jelentő vízből. Aztán jött az ötlet: mi lenne ha simán csak belehánynék a vízbe? Annyira nem volt ellenemre, hogy elkezdett vonzani az ötlet, úgy éreztem semmit nem rontok el vele, semmi olyan nem kerül ide, ami nem való, vagy amivel valami baj van. Egyszerűen megtehetem ebben az édenszerűállapotban, hogy a vízben ülve/fekve összehányjam magamat.

Azt hozzáteszem, hogy nem sok vizet engedtem, mert azért ebben az állapotban ez nem egy veszélytelen dolog, nem véletlenül nem ajánlatos. Mindegy, egyszer belefért.

És ahogy ezzel a belső nonvokális párbeszéddel helyre került, hogy nyugodtan okádjak, ahogy tudok, jött egy gondolat, hogy ebből az édenszerű állapotból el kell majd menjek, és akkor újra erős hányingerem volt, majd újra realizálódott, hogy nyugodtan hányhatok. És ahogy ez a bizonyosság megérett, hogy hogy nem, elkezdett múlni a gyomor kavargása, és elkezdtem felpuffadva érezni magamat, de nem csak a főzet miatt, kicsit nővé változtam, és készültem a szülésre, egyre nagyobbra dagadt a hasam....majd ez az érzés is alább hagyott, és lassan kinyitva a szememet, elkezdtem kimászni a kádból, vissza a körbe.

...ahol kértem még egy pohárral a medicinből, amit majdnem vissza is "adtam", ismét kegyetlenül kavargott a gyomrom a pezsgő állagú, amúgy a körülményekhez képest egész tűrhető ízű főzettől. Itt ugyanúgy kicsit álmosodtam indultam, amiben nyilván volt szerepe a lián szedatív hatása mellett a megivott nem kevés mulungu teának, amit ilyen erőfolyadéknak hoztam, erősen megáldva. Egyébként pedig ez egy erősen nyugtató hatású, fájdalomcsillapító, antidepresszáló, szedatív hatású Brazíliából származó teafée. Elalvás előtt iszom időnként, vagy ha meditálok, akkor nagyon jó ráhangoló, megnyugtatja a testet, és egyfajta hipnotikus állapotot teremt, ami könnyen kizárja a fizikai érzékelést, a legkisebb rezdülése is nagy hullámokat kavar a testnek. Más szóval kiváló koncentráció segítő.

A víziók ébresztettek fel, kicsit ilyen "szellemkarnevál" volt, olyan mint valami nagyon vad, pogány ünnep, szertratásokat láttam, megvadult, transzban vonagló emberekkel, vad, erős táncok, ijesztő maszkok, és kiegészítők, óriási lárma. És ez egyre erősebb lett, már-már az őrületig fokozódva.

Hát igen, az énszétesés...

Erről amúgy tervezek írni majd még, fontos téma. Elég sokszor sikerült megélni, mondhatni egy igazán nehéz dolog ez. Egyetlen alkalom volt amikor nem jól sikerült, egy pici privát szertartáson még kora tavasszal. Mert az egónak ezt az állapotát érdemes meggondolni milyen környezetben kívánja megélni az ember. Szóval volt egy elég tragikus élményem, de ezen kívül ez a szemembe néző tömény őrület mindig nagy szenvedéssel, és nagy felismerésekkel járt.....és kezdett a "képbe úszni"....

A megmaradt tudatosságom, mondhatni az őrpont észlelte hogy a kör vezetője és egy segítő néznek engem. Akkor már jajgattam, rángatóztam, és nagyon bizarr grimaszokat vághattam, mintha az arcomat, a szemeimet, a számat, és a nyelvemet különböző entitások szállták voltna meg, és mindenki egy másféle koreográfia alapján akar mozgatni. Nagyon súlyos volt, olyan tomboló lármát hallottam, hogy már csak attól is megőrültem volna....mégis, az őrpont jelezte: ayahuasca. Szándék. Gyógyulás. Ezért jöttél.

És akkor így telepatikusan küldtem egy üzenetet a rám nézőkre: elboldogulok.

Néhol őrültebbnek, vadabbnak, lármásabbnak hatott az egész, néha kicsit csillapodott, az ayahauscára jellemző hullámzással, aztán szép lassan megnyugodott a helyzet, tudtam hogy ha nem is egy máglyán, de egy kis tisztítótűzön megint sikerült elégnem, illetve elégetni valamit.

Csend lett, aztán erős hányinger, majd egy gyönyörű szép, fehérhajú, bölcs indiánasszony jelent meg, aki megkérdezte:

-Miért nem engeded el?

Erre én azt feleltem:

-Nem lehet, tisztulni akarok!

-És csak így tudsz? Miért ragaszkodsz ahhoz hogy így tisztulj? Ez a legjobb módja, a legeslegjobb, és  ha magától jön....akkor szerencsés vagy (itt a hányásról beszél  -sajti), de ha nem....csak engedd be...és engedd el....beengedni....elengedni....Talán fel tudja emészteni a tested, talán egyszerűen kidolgozza magából, kiveti azt ami nem odavaló. Lehet, hogy nem olyan gyorsan, nem olyan erőteljesen, férfiasan.....de kidolgozza a test, csak bízz benne. Engedd be...engedd el.....figyeld a csendet, és figyeld magadat, ahogy elemészti a test és kiviszi magából a nem oda valót....

Gyönyörű "párbeszéd" volt...hátradőltem, és természetesen nem is akartam már hányni. Még egy elég nagyot lökött rajtam az ayahausca, kicsit visszadobott abba a tébolyodott szellemkarneválba, de már tudtam, hogy én ott gyógyítást kapok, és csak hagytam történni a dolgokat...és nagyon békésen sikerült azt az őrületet megélnem....majd lassan csend lett....kinyitottam a szememet....nagyon szédültem....szétnéztem, letettem a fejemet és elaludtam.