ayahuascareality

Gyakran szóba kerül, hogy milyen egy jó segítő, aki az ember mellett tud lenni a nehéz pillanatokban. Nos, amit találtam ma, az talán nem egy szakrális helyzetről szól, ilyen spirituális krízis-szerű dologról, de ahogy elolvastam, rögtön az jutott az eszembe, hogy ha én egymagam szeretnék csinálni egy kis házi ceremóniát önmagamnak, és valakit megkérnék, hogy vigyázzon rám, akkor nagyjából hasonlót képzelnék el, mint Feldmár a jó terapeutáról.

Az alábbi részletet Méhviasz gépelte ma be Feldmár és Büky Dorottya új könyvéből, A barna tehén fia címmel. Nagyon jó, mindenkinek csak ajánlani tudom, még nem olvastam végig, de eddig nagyon meggyőző. Sokszor hallani, hogy nem mond már annyira új dolgokat Feldmár, de én ahogy olvasom, olyan érzésem van, hogy az idővel egyre érettebbé válik amit mond, egyre esszenciálisabbá. Olyan sokszor van az az érzésem (szerintem másnak is), hogy ezt én is valahol tudtam, csak nem állt össze a kép. És olvas az ember valakitől, akinek egyre összébb áll, és csak remélni tudja, hogy neki is alakul a dolog.

Íme a cikk:

"Igen, mert mindegyik egy szokás, automatikus, úgy érzi az ember magát, mintha az akarata nem működne. Erről szól Ágoston, hogy a francba, nem működik az akaratom. Valamit akarni ugyanolyan, mint nem akarni.

Az elhatározásban nincs különbség. Ha elhatározom, hogy elengedem, az ugyanolyan, mintha azt határoznám el, hogy mást fogok csinálni. Most figyelj, elmondom, hogy azzal, akinek baja van az akarással, miért kell mélyebbre menni. Van valami az életében, a múltban, amit nem emésztett meg, és ha a szimptómát elhagyja, akkor lehet, hogy elárulja önmagát.

Minden függőség mögött a mélyben van egy depriváció, amikor az orromat valaki beleverte a tehetetlenségembe. Például, ha alkoholista vagyok, lehet, hogy azért iszom magam részegre, mert be akarom bizonyítani, hogy én akkor iszom, amikor akarok. Talán ott, abban a pillanatban szégyenített meg az anyám, amikor inni akartam a cicijéből, és ő nem adott, én meg akkor úgy éreztem, hogy ebbe bele fogok halni. És nem az éhenhalás az igazi probléma itt, hanem az, hogy akkor, ott az akaratomat semmibe vették.

Az eredeti, elemi trauma az a tehetetlenség. Ez van a tudat alatt. Most azzal bizonyítom az akaratomat, hogy akkor iszom, amikor akarok. Ha abbahagyom az ivást, akkor elárulom magam, mert soha nem kötöm magam össze, nem gyógyítom meg azt a szakadást, ami a gyerekkori énem és a mostani énem között van. Ha nem iszom, elárulom azt a gyereket, akit annak idején semmibe vettek. Ez a gyerek, amíg ez a trauma fel nem dolgozódik, nem engedi, hogy a tudatos akaratomat keresztülvigyem, hogy abbahagyjam az ivást, minden racionális és érzelmi érv, nyomás ellenére sem. Ezért nem egyszerű az elengedés, ezért nem működik az akarat.

A terapeuta segítségével vissza tudok menni addig, amíg el nem érem azt a gyereket, és át nem érzem az ő érzéseit. Ekkor meg tudom ölelni, elfogadom, nem utálom, nem mondom neki azt, amit az anyám, hogy mohó disznó vagy, hogy semmi sem elég neked, hogy nem érdemled meg, hogy többet kapjál. Nem undorodom tőle, ahogy az anyám undorodott tőlem, elfogadom a felelősséget a kisgyerekért. Megígérem neki, hogy soha többet nem fogom elfelejteni, és találok olyan dolgokat az ital helyett, amivel nem teszem tönkre magamat és másokat, de mégis érezni fogja, hogy hallgatok, figyelek rá. Na ezután abbahagyhatom az ivást. Újra meg kell születnem, mert eddig hamis voltam.

Azt határoztam el, hogy senkitől sem függök.

De most azt mondom a terapeutának, hogy inkább tőled függök, nem az alkoholtól. Eddig úgy csináltam, mintha senkitől sem függenék, de te nem nyomod bele az orromat a szaromba, nem szégyenítesz meg. Ebben a függésben újjá tudok születni. Új életet akarok magamnak, és ez egyáltalán nem könnyű, ha nem sikerül, belehalok a régibe. Nem látjuk, nem ismerjük még az újat, és a félelem rettenetesen erős visszatartó erő.

A jó terapeuta jó bába, tapasztalt bába, aki már mindent látott, jót is, rosszat is, megtanulta a bátorságot, ismeri a szenvedést, aki mélyen hiszi, tudja, hogy a szülőanya tud szülni és a gyermek meg tud születni. A lényen keresztül kommunikálni tudja, hogy nincs mitől félni, hogy bár nagy a fájdalom, de nem természetellenes, ki lehet bírni, nem fog örökké tartani, nem kell egyedül lenni, átélték már mások is, nem egy járatlan út ez. A terápia lényege, hogy az átmenet idején nem kell egyedül küszködni, meg lehet fogni egy terapeuta kezét.

Csak te tudod megtenni, de nem tudod egyedül.

Mert ahhoz, hogy újjászülethessünk, meg kell találni az eredeti, eredendő hagymagumót, azt a legrégebbi élményt, szégyent, fájdalmat, félelmet, amelyre azóta is ismételgetve rakosgatjuk fel a sorsunkat. Az igazi vágyaimat csak olyan társaságban tudom megtalálni, ahol a másik nem vágyik semmire, nem akar tőlem semmit, nem válogat a vágyaim között, nem minősíti őket.

Egy jó terapeuta még azt sem akarja, hogy érezzem jobban magamat. Az az én dolgom, nem az övé. Nekem csak bátorításra van szükségem, mert könnyű elbátortalanodni. A jó terapeuta megtanult bátor lenni, megtanulta, hogyan szabaduljon meg a rossz szokásaitól. Így tud segíteni a páciensnek, ha szükséges."

Ígértem egy ideje, hogy írok a shipibó indiánok ayahuasca ihletettségű művészetéről. Pár dolgot magam is összeszedtem, illetve nagy segítség volt a Luis Eduardo Lunával való beszélgetésem. Annak egy részéről hangfelvétel is készült, amit vagy én begépelek, remélem belátható időn belül, vagy pedig valaki más.

(Habár van Mernyaunál egy riport a Magyarországon is felbukkant Hilario Chiriap sámánnal is egy interjú, amit szintén jómagam készítettem, majd rákérdezek, hátha már meg van, és akkor azt is felteszem ide.)

Természetesen magyar nyelven semmit nem találtam a shipibo indiánokról, legfeljebb azt a keveset amit itt írtam. Alkalom adtán ha lesz valaki fordítani, akkor lesz cikk bővebben is erről.

A leggyakrabban előkerülő ayahuasca ihletettségű kézműves termékek shipibo indiánok által készített kerámiák, festmények, szőttesek. Ezek népművészeti termékek a shipibóknál, mégis áthatják őket az ayahuasca okozta víziók.

Számtalan antropológiai értelmezés született ezekről a sok-sok geometriai elemet hordozó motívumokról, azonban ami a fontosabb: az indiánok számára van egy lényegesen fontosabb értelmezés, erről beszélt nekem Luis Eduardo Luna is.

Mert hogy közben találtam képeket, amikor az indiánok a bőrükre is festenek ezekkel a mintákkal.

Továbbá  megtaláltam ezeket a mintákat hangszereken, ruhákon, és más használati tárgyakon. Luis elmesélte, hogy ez a fajta ábrázolás valaha mindenre kiterjedt, és a házak, a csónakok, a munkaeszközők is mind be voltak így festve, továbbá az emberek is, tetőtől talpig.

Beszélgetés Luis Eduardo Lunával a shipibo művészetről:

Ahogy Lui mesélte, ezek olyanféle két dimenziósan ábrázolt (valójában három dimenziós) erővonalak, amik minden élőt, és élettelent behálóznak. Kérdeztem, hogy ennek az aurához vagy más egyéb ilyen energiamező ábrázolásokhoz köthető-e, azt válaszolta, hogy nem igazán. Több ayahuascával is foglalkozó tudós egyébként is szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az aurafotókon stb-ken valóban az aura van-e, mert gyakori vélekedések szerint az aura nem jeleníthető meg semmilyen eszközzel, mivel az egy másik tudatsíkon válik láthatóvá. Lui mesélt arról, hogy a sámén érzékei ezeket az erővonalakat, amik csaknem teljesen szimmetrikusak, és valójában konkrét gyógyítás esetén ez az az erőmező amit vizsgálnak, és ahol ez a rácsozat sérült, vagy disszonáns, ott keresendő a betegség. Ahogy említettem három dimenzióban látják eredetileg, és Luis elmondása szerint nem csak szervi problémákat látnak meg ilyen módon.

Ami nagyon érdekes, hogy ezeket a festéseket, szövéseket többnyire nők végzik.

Rituálé:

Ennek az okára nem kérdeztem rá, viszont arra igen, hogy mi alapján festenek. Lui elmondta, hogy van egy külön rituálé arra, hogy ezek a nők megkapják ezt a látást a sámántól, hogy aztán elkészíthessék ezeket a munkákat.

Személyre szabott alkotások:

További érdekesség, hogy azok a ruhák, amiket viselnek mind sajátok, a tradíció szerint maguk készítik, ma pedig amikor alkalmanként mások, akkor is személyre szabottak a tárgyak, azaz spirituális szempontból nem vásárolható saját minta, vagy személyre szabott minta enélkül a folyamat nélkül. Lui megadott egy német kutató hölgy nevét, aki írt egy komolyabb könyvet ezeknek a motívumoknak a fontosságáról, jelentőségéről, és egy keveset a jelentéséről. Ezutóbbi tudás idővel, ahogy Lui mesél, elveszett, azaz ma már "csak" látják és megfestik, de valaha ennek konkrétan kiolvasható nagyon gazdag jelentéstartalma volt (mármint az egyes motívumoknak egy adott kompozíción belül).

Az alábbi videóban belepillanthatunk a készítés folyamatába is:

Itt pedig néhány shipibo kézműves tárgyról láthatunk felvételeket:

Vissaztérve a rituáléra, amikor az asszonyok megkapják az erővonalak látását:

Adott egy gyógyító kör, amit a sámán vezet. Lui beszámolója alapján előfordul, hogy a körben elhelyezkedő hölgyek is vesznek magukhoz ayahuascát, de ez legtöbbször nem történik meg. És itt érkezünk vissza ahhoz amiről már olyan sokat írtam, az icarók, azaz a sámánok varázs-dalai

Shipibo icaro:

Ahogy azt olvashatjuk, a varázs-dalokat, azaz icarókat a sámán a növények szellemétől, vagy pedig közvetlenül az ayahuasca szellemétől kapja, azaz nem tanulja, hanem spirituális úton kapja, legalább is ez a tradíció. Ettől függetlenül el tudom képzelni- bár ez már csak a saját véleményem- hogy pl családon belül taníthat az apa a fiának saját dalokat, illetve, hogy vannak hagyományozódó dalok, nem tudom, de ami bizonyos, hogy ez mind a növények szellemétől jön.

Ezért jó dolog ayahuasca folyasztáskor, a hatása alatt ezeket a dalokat hallgatni, mert lehet terápiás szempontból nagyon jó egy zene, de ezt, amit az icarók "tudnak", nem tudja más zene. Erre jó megoldás lehet akár keverni is ezeket, a különböző gyógyzenéket az icarókkal, és akkor van ez is meg az is. (Ez szintén csak privát vélemény.)

Na szóval Lui beszámolt arról, hogy a sámán elkezd kántálni, a  lányok körben állnak, és táncolnak, és néha kapnak ayahuascát (azaz többnyire nem), és az icarók, a mágikus dalok hatására látják meg ezeket az erővonalakat! Ilyen fontosságuk van ezeknek a daloknak. A kérdésemre, hogy hogyan tudom a saját mintámat megtudni, "megkapni", Lui azt válaszolta, hogy egy ilyen szertartás lehetőséget ad erre. Nem kérdeztem rá külön, de feltételezhető, hogy férfiak is részt vehetnek ebben. Ezt támasztja alá, hogy ha nem is gyakran, de látni férfi kézműveseket dolgozni. Habár, magát a festést, ha jobban belegondolok, nem is tudom hogy láttam-e férfiaktól.

Ez után kezdenek neki az alkotásoknak. A fenti kép csak illusztráció, itt már megvannak a hölgyek ruhái. Ezeket mind az ayahuasca hatása alatt éneklő sámán dalainak a hatására látják meg, és készítik el.

Több, sámánimussal foglalkozó oldalba belenéztem, és gyakran említik meg, hogy az Amazonas irányát, kanyargásait követik ezek a vonalak, sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mindent eldöntő információ hiányában, de a shipibóknál nagy jelentősége van ezeknek a szombólum összecsengéseknek, mesélt Luis a nagy fáról, az anakondáról, az ayahuascáról, és a születésről, de ez már egy másik cikk lesz!:)

Az alábbi felvételen egy indián lány mesél a motívumokról, sajnos spanyol tudás hiányában erről nem tudok mesélni, ha valaki tud spanyolul, akkor kérem jelentkezzen, értékes információkhoz juthatunk a témában!

Itt szintén spanyolul látható egy érdekes magyarázat:

Szintén egy gyönyörű felvétel shipibo tárgyakról:

Feltölthető formában itt van a gépemen az a két Feldmár előadás amiről szó volt. Aki esetleg azt a bejegyzést nem olvasta: Volt három előadása feldmárnak nemrég, amiből kettőn ott voltam jómagam is, és készült felvétel.

Aki fel tudja valahova tenni, az jelentkezzen vagy itt vagy privátban, és akkor itt, ennek a csapatnak elérhetővé tesszük.

Ha ma emberi időben hazaérek, akkor végre írni fogok azokról a tipikusan shipibós ábrázolásokról, amit bárki ha meglát, akkor egyszerűen sokkot kap. Hát igen, valami hihetetlen művészete van ennek az Amazóniai törzsnek. A képi világuk nagyon ayahuascás, hogy úgy mondjam...:)

Na, remélem eljutok ma eddig!:)

Egy rendkívül érdekes írásra bukkantam a napokban a neten, érdemes belekukkantani!

Gerardo Reichel-Dolmatoff

E figyelemre méltó tanulmányban Gerardo Reichel-Dolmatoff kolumbiai antropológus egy, az Amazonas folyóról alkotott szemléletmódot mutat be: így látja a folyót a terület törzsi lakossága. Eközben megkérdőjelezi a nyugati kultúra -- természetről és tájról alkotott -- korszerű szemléleteink érvényességét.

Kolumbiából, az Amazonas forrásvidékéről jövök. Amikor elhagyom az országot, e nagy víztömegből kinyúló karok és ágak fölött röpülök el. Ahogy ezt mondom, az anatómia szótárát használom. 
A folyóról beszélve karokról teszek említést. Sok nyelvben a folyó forrásvidékére a "fejvizek" szóval utalnak, a víztömeget pedig a "víz testének" nevezik. Számos nyelv használ anatómiai kifejezéseket egy táj jellegzetességeinek leírására, de a legtöbb ember zavarba jön, ha e tényt eszébe juttatjuk és megkérjük: magyarázza meg, miért e szóhasználatot választotta. Az értelem mindenhatóságában hívő korunkban nincs sok értelme az ilyen megszemélyesítő-megelevenítő szóhasználatnak. Ha jobban meggondoljuk, van valami ősi, valami regényes az effélében.
A legtöbb kolumbiai indián, különösen az északnyugat-amazonasiak számára a folyó emberi test, élő szervezet. A folyó maga az élet, életfontosságú események egymást követő sorozataként feszül két erővel átitatott hely: a forrásvidék és a folyó szája között. Mindig is volt valami különösképpen csábító a forrásvidékekben. Szerte a világon az emberek úgy gondolták, hogy ezek nagy energiák forrásai, bölcsességforrások, olyan helyek, ahol lényeges átalakulások következhetnek be jóakaratú természeti szellemek gondnoksága alatt.
Az indiánok szerint a folyó forrásvidékénél élők számára fontos a hagyomány, és több titkos, rejtett tudásuk van. A vadvilág gazdagabb a forrásvidékeken, és így ezek jó vadászterületek is. 
A vadászat azonban nem veszélytelen, mert minden vad nagyhatalmú szellemek oltalma alatt áll. 
E szellemek árthatnak annak a vadásznak, aki túl sok egyedet öl meg az általuk védett fajból. Így a forrásvidék szent hely, a folyóhálózat különleges része.
A folyó életvonalának másik szélső pontja a szája -- egy folyó igazi ereje a szájánál lakozik. 
Az indiánok úgy gondolják, hogy mind a forrásvidéket, mind a folyószájat egy-egy hatszögletű láthatatlan határ zárja körül -- akár a hegyikristály. A folyószáj hatszöge nagyobb és erősebb hatalmú, mint a forrásvidéké. Amikor valaki elhagyja a folyószáj hatszögletű térrészét, a sámánok szerint átalakul, jobb és bölcsebb lesz, elkerüli a zajos helyeket és a rossz társaságot.
Az indiánok azt mondják, a folyó maga az élet. Sok teremtésmítoszban a magzat keletkezése egy tóban, folyómederben, egy folyó széles és mély részében zajlik. A magzat lassú fejlődése anyaméhszerű mélyedések egymást pontosan követő sorozatában játszódik le, ezekben szerezte meg a kezdeti lény azokat a képességeket, amelyek emberré tették.
Egy másik képzetben a folyó a nép keletkezésének, a kultúra eredetének modellje. 
A tukanó indiánok magukat Anakonda-embereknek nevezik, és úgy gondolják, hogy az emberiség a folyószájnál született, és azután utazott a folyón fölfelé egy anakonda alakú óriási kenuban. Bizonyos helyeken emberek szálltak partra, és egyenként szert tettek társadalmuk és kultúrájuk alapvető intézményeire. Van olyan hely, ahol első ízben táncoltak, egy másik hely, ahol az első dalokat tanulták, ahol először tisztították meg művelésre a földeket, vagy az első érzékcsalódásos élményük volt; az első, a saját csoporton belüli házasodást megtiltó szabályokat fölállították. Ilyen módon az egész folyóvidék megelevenedik, mert a folyó mentén minden egyes pontnak megvan a maga neve, hitregékben és látomásokban, illetve a leszármazási kapcsolatokban elfoglalt helye. 
A folyóban minden egyes kanyar a nagy kígyó tekervényeire emlékeztet. Ugyanakkor az emberiség és a természet eredetének nagy anakondája egyben a Tejút vetülete is.
Egy másik kép szerint a folyó az egyéni felnőtt élet modellje, metaforája: a folyó mindig a táj domborzatához igazítja folyását azáltal, hogy a legmélyebb részei mentén folyik végig, pusztán a nehézkedési erő révén kivájja a medrét, saját magát alakítja a hegyek és dombok körül, síkságok és mocsarak mentén. Ilyennek kellene az ember életének is lennie: bármely előadódó körülményhez való lassú alkalmazkodási folyamatnak. Amikor a folyó akadályba ütközik, dombos területbe vagy sziklába, akkor gyöngéden körbefolyja, de ha meredeken mélyül a felszín, akkor egyenesen előretör, mennydörgő vízesések és zuhatagok formájában zúdul át a nagy szikladarabokon keresztül, majd sík vidékre érve újra békésen terül szét. Így kell az életnek is folynia. Alkalmazkodnia kell, el kell kerülnie a szemtől szembe való összeütközéseket, de késznek kell lennie kockázatot vállalni és egyenesen előrenyomulni, míg a táj újra meg nem nyílik, ekkor a folyó zavartalanul továbbfolyik. A folyó élet, mert a víz élet. Az Északkelet-Amazonas vidékén élő népek nyelvében a folyóra vagy vízre használatos szó gyakran ugyanaz, mint az egészségre, orvosságra használatos.
Az elvonatkoztatás egy magasabb fokán a folyó az ember szellemi fejlődésének modelljévé válik. 
Az indiánok ösvénynek nevezik -- a tökéletességhez, a beteljesüléshez, a kegyelemhez vezető útnak. Valóban, a sámáni nyelvhasználatban a Vaupés folyót az "átalakulások folyójának" nevezik.
Mindannyiunkban nyomot hagyott az amazonasi indiánokról alkotott olcsó sztereotípia: kenuban békésen evező ember vagy család képe. Azonban az indiánok számára e kép jelentése ennél mérhetetlenül összetettebb. A folyón való utazás az élet, de egyben jóval több is annál. A folyón az ember élelmet talál, ott találkozik férfirokonaival, és ott találkozik a nőkkel; a folyón hallgatja a vizek és az erdők hangjait, és talán a folyón leli halálát is. A folyón tett utazás, a folyón fölfelé, vízeséseken és zuhatagokon, örvényeken és a folyó kanyarjain keresztül hatoló ember képe álmokban, érzékcsalódásokban és hitregékben megnyilvánuló képzeletbeli motívumot nyújt.
Az Északkelet-Amazonas indiánjai számára a folyó és az erdő élő szervezet, a Nap-Apa kozmikus energiája tartja életben és termékenyen mindkettőt. Ez az apa-alak folytonos kapcsolatban van Földünkkel, a női alapelvvel. A kettő között, a napenergia és a föld termékenységre való képessége között, körforgás megy végbe: bármit, amit az ember kivon belőle -- akár halászattal, vadászattal, akár termények betakarításával -- azt vissza kell juttatnia azáltal, hogy személyes áldozat révén energiát takarít meg. A "megtakarításnak" ez az elve visszatükröződik a természeti források tudatos és megtervezett megőrzésében.
A legtöbb felnőtt ember teljesen tisztában van ezzel az elvvel, de az "ökológiai ügyekben" a tervezés és a döntéshozatal igazi képessége a sámánok kezében van. Láttam már sámánokat, ahogy gondosan mérik ki a halászathoz használatos méregnek patakba juttatandó megfelelő mennyiségét; hallottam őket, ahogy álmokat a vadak megőrzésének jegyében értelmeznek. Magyarázatuk szerint egy bizonyos állatnak álomban való ijesztő megjelenése arra való figyelmeztetés, hogy azt a fajt túlzott mértékben vadásszák. A sámánok ellenőrzik, szabályozzák a fák kivágását, az erdei tisztások fölégetését, a házak összeállítását, a kenukészítést, a sörfőzést, a napi élelmiszer elkészítésének folyamatait, és nagyon sok más tevékenységet.
Este a férfiak a tűz körül ülnek és beszélgetnek. Az esti beszélgetésekben utalnak az évszakok változására, arra, milyennek látszik az ég, a folyók, patakok áramlása, az általuk látott és hallott állatokra vagy a földeken vagy az erdőben érő gyümölcsökre. Pár hét elteltével az esti beszélgetések tárgya rendre megváltozik. Az évszakok körforgása, valamint az esős vagy a száraz hónapok eljövetele nagyobb változásokat hoz. Beszélnek a madarak költözéséről, a halak vándorlásáról; a földeket fölégetik és beültetik. És az emberek éjről éjre beszélnek, míg a sámánok és az idősebbek figyelnek és alkalmanként kérdeznek.
A sámánok elméjében mindez az ismeretanyag olyan megszerkesztett tudássá szerveződik, amely a következő néhány hétre meghatározza a közösség tevékenységét. E tevékenységek kifejeződhetnek akár szertartásokban, akár vadászati stratégiák ajánlásában, akár társas gyűlések rendezésében. 
Az év minden egyes hónapjára, minden egyes rövid, jól kivehető időtartamra, és minden ökoszisztémára az összes viselkedési normát újra alkalmassá kell tenni és újra összhangba kell hozni. Ezért olyan életteljes az indiánok tudása. 
A talajok, növények, vadállatok és halak nagy energiapotenciálját újra el kell osztani a kozmikus energia-körforgásnak olyan szertartások, elbeszélések, hitregék és figyelmeztetések által, amelyek összességükben egy életmódot írnak elő. 
E normák, teljes szövegkörnyezetükben és összefüggéseikben, egységbe rendezett rendszert alkotnak.
Hitregéikben és szertartásaikban, társalgásukban és napi tevékenységeikben az indiánok mélyen átérzett hitet juttatnak kifejezésre. Formák és színek, mozdulatok és taglejtések, hangok és szagok, különböző hőmérsékletek, különböző megízlelhető zamatok, megérinthető dolgok. 
A kimondott szó ereje, a zene üteme, a rokonsági kötelék. Mindez a sokrétű érzet, érzékelés és érzés következesen kódolva sajátos jelentéseket hordoz. Ezek teljes üzenete maga az élet, a környezetéhez jól hozzáidomult, megfelelő élet.
Minden egyes hangszert, egy fejdíszben lévő minden egyes tollat, minden egyes tánclépést vagy taglejtést sajátos jelentés itat át. Étrendi korlátozások, az élelem földolgozásának, a vadászatnak és a halászatnak, a megművelésre szánt föld megtisztításának, egy agyagedény kiégetésének vagy egy kosár elkészítésének szabályai. Álmok és látomások, érzékcsalódást okozó szerek szabályozott használatából vagy mély meditációból eredő látomások; és e látomásokból az ember azzal a bizonyossággal ébred föl, hogy a látott, hallott vagy érzett dolog abban a másik vonatkozásban igaz.
A folyó vagy az erdő hangjai a nappal és az éjszaka különböző szakaszaiban figyelmeztetések vagy buzdítások lehetnek: egy papagáj rikoltása, egy halfarok szemfolt-mintája, a korhadt fa vagy egy zamatos növény illata meghatározhatja egy ember tevékenységét és gondolatait egy napra vagy egy hétre. Így az embert folyamatosan olyan üzenetek érik, amelyek lényegükben biológiai természetűek, mivel főleg a következő szabályokra vonatkoznak: találjuk meg a házasodásra megfelelő személyt, találjuk meg a megfelelő ételt, és mindkettőhöz a megfelelő módon jussunk hozzá, annak az egyensúlynak a fölborítása nélkül, amely az embert társadalmához és környezetéhez kapcsolja.
Azt, hogy miként kell a környezet által kibocsátott jeleket olvasni, az embernek hitregék és szertartások révén kell megtanulnia, leszármazási kapcsolatok hosszú elbeszélése, ráolvasások révén, és mindenekfölött, a sámánok és az idősebbek egész éjszakán át tartó beszélgetése révén. Ezek a sámánok és öregek a tudással párosult bölcsesség igazi forrásai és közvetítői. Nem volna szabad e tanulási folyamatot alábecsülnünk, mert nem egyéb, mint szigorú, nehéz szellemtudomány, amely végső fokon lehetővé teszi az ember számára azt, hogy a természetben a természettel és társadalomban éljen.
Az indiánok életmódja a kulturális fejlődés egy másik, külön stratégiájának lehetőségét tárja föl a számunkra, más szóval új utakat nyit meg előttünk szellemi téren is, bölcseleti téren is. Gondolnunk kellene ezekre a mienktől eltérő, más megismerési modellekre.

Az indián világ hanyatlóban van. Az Amazonas-medence és a Harmadik Világ sok-sok más, korábban elzárt vidékét megnyitották a külső behatások és a technológiai fejlesztés számára. Egyes vidékeken e folyamat lassabb lesz, és kevésbé féktelen; néhány őslakó társadalom képes lesz újra alkalmazkodni, azonban másokat mélyrehatóan megváltoztatnak, és megint mások mindenestül elpusztulnak mind biológiai, mind kulturális, mind nyelvészeti szempontból. Ötven év során túlságosan is sok hagyományt láttam elveszni, egész törzseket láttam eltűnni, túlságosan sok nyomorúságot láttam kedves, segítségre nem számítható emberek között.

Egy olyan öreg indiánnak a halála, akinek sohasem volt esélye az erdőről és a folyóról való tudását megosztania velünk, egyenértékű egy egész könyvtár eltűnésével. Ötszáz éve vagyunk az indiánok pusztításának tanúi és jó képet vágunk hozzá; most a természeti élőhely pusztításának vagyunk tanúi. Mire várunk?

forrás: www.tabulas.hu/cedrus/1999/10/merito.html

A tegnapi blogtalálkozó különlegesre sikeredett, a bandázásnak helyet adó Potala (www.potalateapalota.hu/index.php) teázó működési kereteit is sikerült kinőnünk, mert a csapat egy része átvonult egy másik, tovább nyitva tartó helyre folytatni a dolgokat.

Nagy megfejtések most is voltak, de ahogy Matt említette, nem ez a lényeg, hanem az együttlét, és ez nagyon igaz. Megfejteni itt is tudunk...:)

Az engem mostanában nagyon foglalkoztató szinkretikus tanokat, írásokat tárgyaltuk elég hosszan. Az egyik blog-tag nagyon járatos ezekben, így egy tényleg ízes beszélgetés alakult ki ebből, aztán szóba került (örök téma) a transz, annak az Amazóniai változata, illetve a máshová valósiak, például ezek a ventillációs gyakorlatok, amilyen a transzlégzés, a rebirth légzés, vagy a Stanislav Grof által kifejlesztett holotróp légzés.

Ajándékozós, bulizós, szülinapos estére készültem, de rájöttem, hogy a jövő hónapban lesz egy éves a SámánBotanika klub, ahogy elneveződtek a blog-találkozók. Egy év alatt rengeteg jó beszélgetés, lazulás, együtt töltött idő, és kapcsolatok teremtek, korai még ezt mondani, mert ez a következő hónapban lesz aktuális, de ugyanilyen évet kívánok magunknak, csak ezt tudom mondani!

Fantasztikusra sikerült a tegnapi este is. Kicsit lassan melegedtünk bele, meg is ijedtem, hogy hol van már az a szokásos remek hangulat...aztán olyan este kerekedett ki a dologból, hogy csak néztem, és nem is értettem...:)

Takasurival beszéltük, hogy ez a csapat most nagyon egyben volt. Tudni kell, hogy mindig változik valamennyire a felállás, nyilván, ki hogy és mikor ér rá, ezért az össze alkalom kicsot más. Máshogy jó:)

Írok majd egy részletesebb beszámolót, most rohanok a hegyre, szép napot mindenkinek!

Nagyon várom már a mai blogtalálkozót, ez mindig egy esemény. És mindig más. Valahogy tényleg kicsit élővé, élőbbé teszi az oldalt az, hogy havonta egyszer lehetőség van összejönni bandázni, beszélgetni egy jót. Nyilván sajnos nem mindeki lehet itt, a távolság, az idő, vagy bármi miatt. Az utólagos beszámolók nekik szólnak, hogy azok akik nem voltak jelen, azok is kicsit jelen lehessenek.

Aztán ki tudja. Idén kicsit elcsúsztunk a nyárral...illetve nem is nagyon volt nyár, de talán jövőre össze lehet hozni egy olyan találkozót, ahol tényleg mindenki, vagy legalább majd mindenki jelen tud lenni. Remélem összejön ez a dolog!

Sajnos a héten elég kevés időm volt írni, többnyire nagyon fáradt voltam, megint annyi dolgot csináltam, hogy nem is csináltam semmit. Hát igen, fókuszálni kell azokat az erőket, mert csak látszólag kifogyhatatlanok. A mostani időszakom több okból nem nevezhető habostortának, és így erre is kevesebb erőm jut. Mindegy, ez sem tart örökké. Ha valamire, akkor erre megtanítja az embert az ayahuasca: elengedni, bármi is jön. Ha ez nem lenne...vagyis ennek a morzsája a zsebemben, már egyszerűen beleőrültem volna az életembe. Egy alapvetően érzékeny ember vagyok, és nem a könnyebbik felére tettek anno. Ami nem baj, mert biztos oka volt, nekem se rosszabb mint másnak, jobb se. Néha könnyebben tűröm a dolgokat, néha nyűgösebben. (Mernyau tudna erről mesélni Nektek, anno mellettem kijárt neki is a jóból..:)

A lényeg, hogy bármi jön, az ember valahogy elfogadja azt. AMikor meg makacskodik (többnyire ez szokott lenni), akkoör az élet jobb belátásra kényszeríti, és elveszi a legdrágábbat, felszámolja a legbiztonságosabbat, széttépi a legszebbet......sztán lsddsn eljön az is, hogy nem teszünk előjeleket a dolgok elé....csak elfogadjuk azt ami van, sőt, jó kedvvel fogadjuk.

Na, ennek a gyakorlására szerencsére elég sok jó dolgot kitaláltak a nálunk okosabbak...:)

Szóval blogtalálkozó.

Jó lesz, várom.

Ez a többrészes film nagyon jó! Most találtam!

A blogponthu megint szétbaszott egy bejegyzésemet....kicsit az élettől is elment akedvem, alig várom már, hogy meg legyen az új oldal. Ahonnan ha nem jó a blogponthu, akkor egyszerűen nem fogom áttenni a cikkeket, nekem ezekben munkám van és nem az első alkalom, hogy folyamatos mentés mellett is elszáll valami, amibe nem kevés energiát fektettem.

Egyébként az ayahuasca elkészítéséről volt szó.

Köszönjük blogponthu, hurrá.

Kedves Mindenki!

Szombaton ismét blotalálkozó lesz! (Avagy ahogy egy népszerű közösségi oldalon jelen vagyunk: SámánBotanikai találkozó). Újat nem tudok írni, ez mindig egyfármán hihetetlen jó....és mégis más. A szokásos mag mellett mindig új barátok csatlakoznak, mikor ki ér rá, úgy jön, és hát a beszélgetések is megunhatatlanok. Ha újra előtte lennék, és most készülnék az elsőre, biztos megkérném a csapatot, hogy magamnak felvehessem a beszélgetéseket. Megismételhetetlenek, pótolhatatlanok. Ami megismételhető az az, hogy jön az újabb!:)

A tegnapi Feldmár előadáson volt egy egy órás blokk a kérdésekkel, lehetőségem volt nekem is kérdezni, és egy korábbi kérdéshez valamelyest kapcsolódva az egóvesztésről kérdeztem. Nem teljesen arról az aspektusról beszélt ami főleg érdekelt volna, de ennek ellenére (vagyis: ezzel együtt is) nagyon érdekes és értékes dolgokat mondott!

Hamarosan felteszem majd!

Hja, vittünk neki egy kis ajándékcsomagot a Gomoa shop kínálatából (www.gomoa.net/), láthatólag nagyon örült neki.

Remélem nem jutok érte a pokolba, de a mai Feldmár előadást felvettük, úgyhogy ha valaki megmondja, hogy hogy a francba lehet a blogponthura ilyeneket feltenni, akkor közzé teszem. Sajnos mindenkinek privátban küldeni nincs kapacitásom, de szívesen megosztom amim van.

Valakinél valami jó ötlet?

(Hja, kérdeztem én is az egóvesztésről, érdekes volt a válasza..:)

Készülgetek a hétvégi blogtalálkozóra, addig fogok írni is. Most kicsit szomorkodós perióduban vagyok, de a rock bandák létezése tudjuk, hogy a legjobb dalokat a nehéz pillanatok szülik!:)

Annyira tudok örülni, hogy egyre több korábbi ismerősöm, barátom is megismeri az oldalamat. Nyilván nem, vagy ezen keresztül ismernek, azoknak ez nem lényeges, de akik régről azokkal sokszor úgy voltam, hogy inkább hagyom a fenébe, nem tudom mit szólna ehhez a világhoz, azért a hétköznapi értelemben ez mégis egy furcsább terep. Szerencsére egyre több régebbi baráttal szóba kerülnek érdekes dolgok beszélgetések közben, és valahogy összeérnek a szálak.

Természetesen nem feltétel, vagy iylen elsődleges dolgo ez barátságokban, de ez annyira szerelem-gyerek...nem arra vágytam, hogy mindenki imádja és babusgassa, de legalább egy kicsit örüljön velem, hogy van ilyen fura kölök is...:)

Ezt a nagyon érdekes videót a napokban találtam, nem túl hosszú, de nagyon jó!

No, megint van néhány érdekes dolog, röviden:

-Jövő szombaton lesz ismét SámánBotanikai találkozó a Potala Teapalotában (www.potalateapalota.hu/index.php), bárki jöhet.

-Készül az új blog. Jó ideje igérgetem, de Meneruwa (www.saman.org.hu ) ma eljött és nagyon sokat segített, amiért ezúton is köszi neki! Ezzel kapcsolatban annyi, hogy ha nem jönnek akár itt, akár privátban ötletek, akkor diktatúra lesz, és az fog történni amit én akarok!:)

-a napokban készítek Gomoával (www.gomoa.net) egy képes interjút, róla, enteogénekről, a nemrég megnyílt boltjáról, és még sok más érdekes dologról, természetesen sok-sok fotóval a boltról, erről-arról.

-Szintén Gomoához kötődik, hogy tervez egy komoly, nagy hírportált, amiben segítek én is, ahol tudok, növények, sámánok, kultúrák, botanikai érdekességek, hírek, cikkek, ilyesmik. Erről is hamarosan tudopk többet mondani.

-A blog-találkozón ismét lesz meglepi ajándék!:)

No, megint van néhány érdekes dolog, röviden:

-Jövő szombaton lesz ismét SámánBotanikai találkozó a Potala Teapalotában (www.potalateapalota.hu/index.php), bárki jöhet.

-Készül az új blog. Jó ideje igérgetem, de Meneruwa (www.saman.org.hu ) ma eljött és nagyon sokat segített, amiért ezúton is köszi neki! Ezzel kapcsolatban annyi, hogy ha nem jönnek akár itt, akár privátban ötletek, akkor diktatúra lesz, és az fog történni amit én akarok!:)

-a napokban készítek Gomoával (www.gomoa.net) egy képes interjút, róla, enteogénekről, a nemrég megnyílt boltjáról, és még sok más érdekes dologról, természetesen sok-sok fotóval a boltról, erről-arról.

-Szintén Gomoához kötődik, hogy tervez egy komoly, nagy hírportált, amiben segítek én is, ahol tudok, növények, sámánok, kultúrák, botanikai érdekességek, hírek, cikkek, ilyesmik. Erről is hamarosan tudopk többet mondani.

-A blog-találkozón ismét lesz meglepi ajándék!:)

Ezt az írást ma találtam, nem rémlik hogy már betettem volna korábban. Néha elfelejtek ilyeneket, ami nem nehéz az elképesztő mennyiségű anyag miatt, úgyhogy néha "újrafelfedezek" dolgokat...:)

Egy biztos, ez egy nagyon jó írás, jó szívvel ajánlom a blog olvasóinak!

Elfeledett vallási kultúrák

1. Az amerikai kontinens nagy vallási civilizációi
 

A világ legjelentõsebb, komoly társadalmi, gazdasági és mûveltségi alapokkal bíró ókori vallásai idõtálló képzõdményeknek bizonyultak. Idõtállónak vagy abban az értelemben, hogy rendszerük - jelentõs történeti változásokon átesve - ma is él, vagy úgy, hogy e régi hitrendszerek elemei beépültek késõbb keletkezett vallások világába. Így India és Kína hite a régi 'birodalmi' vallási világ örököse, az ókori Közel-Kelet, Görögország és Róma vallása viszont a zsidó-keresztény-muszlim világvallások fejlõdésének folyamatában õrzõdött meg. Meglehetõsen kicsi tehát azoknak a 'magaskultúráknak' a száma, amelyek nem csupán maguk tûntek el nyomtalanult a történelem viharaiban, hanem vallási hagyományaikból is csupán emlékek, töredékes adatok maradtak az utókorra.

Ha tehát elfogadjuk az 'elfeledett vallások' fogalmát, elsõsorban az amerikai kontinens egykor virágzó birodalmainak hitét kell értenünk ezen, amelyek jószerével nyomtalanul tûntek el azokkal a népekkel és államokkal együtt - különbözõ történeti okok következtében - amelyek létrehozták õket. Nem az Újvilág 'törzsi vallásainak' sokaságáról van most persze szó: a maja, a tolték-azték és az inka kultúra egykori vallási világa bonyolultság, szervezettség, rituális és mitológiai kidolgozottság tekintetében az Óvilág nagy folyamvölgyi kultúráival, a mai 'világvallásokkal' vagy azok szellemi elõzményeivel volt valaha egyenrangú. Az idõben legkorábbi ezeknek a rendszereknek a sorában a maja vallás, amely a mai Mexikó déli részén, Guatemala, Honduras területén virágzott csaknem egy évezreden át, a Kr. u. 4. és 14. század között, virágkorának régészeti, mitológiai és kultikus emlékei pedig elsõsorban a Yukatan félszigetrõl ismertek. A maja vallás a teológiai absztrakció magas szintjére eljutott természetvallás volt, erõs termékenységi és asztrális vonásokkal, alaposan kidolgozott mitológiával és rítusvilággal. Itzamná, a világot alkotó fõisten állt a pantheon élén: õ a nap és az ég, az írás és a naptárkészítés ura. A többi nagy istenek égi jelenségek megszemélyesítései vagy vegetációs istenek, akik egy három régióból álló kozmoszban gyakorolják hatalmukat. Az embert az életet szimbolizáló kukoricacsõbõl alkotják meg az égiek és õk gondoskodnak - esõ, jó termés biztosításával, az embereknek a mesterségekre és a tudományokra való felkészítésével - fennmaradásáról is.

Mindezekért a jótéteményekért a maja nép buzgó állat- és növényáldozatok bemutatásával hódolt az égieknek. Az istenek otthonául lépcsõs piramisokat építettek, amelyekben a teokratikusan szervezett önálló városállamok népe a nagyhatalmú papság közvetítésével ajánlotta fel áldozatait. Az isteneknek hódoltak szent labdajátokok ûzésével is, az égitestek mozgásának, megfigyelésének pedig nagy jelentõséget tulajdonítottak. Hittek a lélek halál utáni életében, abban, hogy az arra érdemesek az égi, isteni világba kerülhetnek. Szent hagyományukat a maják bonyolult, hieroglifikus írásrendszerben örökítették meg; ez az anyag a spanyol hódítás idején zömében megsemmisült, számos megmaradt szöveg pedig még ma is értelmezhetetlen. A szent, mitológiai irodalom egyetlen fontos darabja maradt fenn: ez a 'Popoh Vuh', amely a maja népek mítikus történetének foglalata. A maja kultusz élén bizonnyal tudós papok álltak, hiszen egész vallási világuk jelentõs matematikai, természetismereti, fõleg pedig csillagászati tudásról tesz bizonyságot. Alighanem rituális meggondolások alapján ez a nép alkotta meg az ókori világ legösszetettebb, igen pontos megfigyeléseken alapuló naptári rendszerét, amelynek alapja természet- és napimádatuk volt. Háromféle idõszámítást is használtak: a Nap, a Hold és a Vénusz mozgása szerint egyaránt számolták az idõt, amelynek kezdõpontja a világ teremtésének általuk kalkulált ideje volt. A maja vallás világát nem hódító vagy misszionáló erõszak pusztította el: maga a kultúra enyészett el a 14. század végére, népe pedig 'megfeledkezve' õsei civilizációjáról, hátrahagyva templomait és városait, eltûnt az õserdõk kifürkészhetetlen rengetegében

A maják békés, jámbor, 'tudományos' hitéhez képest sokkal harciasabb az a vallási kultúra, amelyek Közép-Amerika másik nagy birodalmi kultúrája a tolték-azték hozott létre. Az ebbe a körbe tartozó, eredetileg nomád törzsek a Kr. u. 1. évezred derekától hullámokban érkeztek Közép-Mexikó területére, ahol virágzó városokat, majd nagy birodalmakat teremtettek. A tolték, nahuatl, azték törzsek mitológiájának fõistene Kvecalkoatl, a 'Tollaskígyó', egyszerre égisten, a teremtés ura, az elvont égi erõk birtokosa és kultúrhérosz, a civilizáció megteremtõje, népének vezetõje is. A hatalmas istenek sorába mellette ég és csillagistenek, az esõ, a szél, az égtájak urai tartoznak, de ura van a tûznek, a kukoricának, a csírázó vetésnek, a városfalaknak vagy a muzsikának is. Az azték vallás egyik központi alakja Tlalok esõisten: õ a föld termékenységének patrónusa, de egyben az alvilág ura is. A leggazdagabb kultusz azonban az azték világban Huicilopocstli alakját veszi körül. Õ az azték törzsek õsi védistene, de egyben nap-, termékenység és hadisten is, akinek feladatai közé tartozik a rendezett, szférikusan felépített világ mûködésének biztosítása. Ezt a célt csak állandó, szakadatlan áldozatok bemutatása révén lehet elõsegíteni: a papi vezetés alatt álló azték társadalom fõ célja éppen ez, az áldozat folytonosságának biztosítása. Az isteneknek lépcsõs piramis-templomokban hódolnak, amit pedig felajánlanak az isteneknek, az - termény és állatáldozatok mellett - maga az elven ember. A templomterület minden egyes város vagy kultikus központ esetében több funkciót is ellát: az oltárok és az istenszobrok fülkéi mellett a papok házait, az iskolát, a szent labdajátékok pályáit is egyetlen épületegyüttes részeként találjuk meg. A világ nagy vallási kultúrái sorában egyedül az aztékra jellemzõ a tömeges emberáldozat: hadifoglyok tízezreit áldozzák évente az istenek 'táplálására' és 'engesztelésére' s maguknak az azték városállamoknak az állandó háborúi sem más, mint a szükséges 'emberanyag' biztasítása miatt folynak. Az eleven ember feláldozásának leggyakoribb formája a szív kitépése és a lenyugvó nap fényében való felmutatása: a spanyol hódítók érkezésekor még Tenochtitlán szentélyeiben naponta százával, ezrével mutattak be ilyen áldozatot, de az isteneknek szántak megnyúzása, elégetése, vízbefolytása sem számított kivételesnek. A népi hitvilág a hivatalos vallásosságnál sokkal szelídebb: a szokások, a hagyományok alapján döntõen a kukorica tiszteletére alapozó természet- és termékenységkultusz alkotja a lényegét.

Nem csupán az istenek világa alkot jól tagolt és igen vérszomjas társadalmat, hanem maga a világ is igen összetett, bonyolult építmény az azték nézet szerint. A számtalan égi és alvilági szféra közül a holtak birodalmának három 'világa' a legfontosabb. A legteljesebb égi boldogság az isteneknek feláldozottakra és a harcban elesett harcosokra vár; más helyen vannak az 'isteni' közelségét jelzõ balesetekben, természeti csapásokban és betegségekben elhúnytak, ismét máshol pedig a többi ember. Igen szigorú erkölcsi elvek jellemzik az azték vallást: az aszkézis, az önsanyargatás mindennapos, a vétkek száma temérdek, a bûnök súlyossága és a kiszabható büntetés pedig annak a mértékében növekszik, minél elõkelõbb - papi, nemesi rendû - valaki. A majákkal ellentétben - bár vallási kalendárium itt is van - az aztékok hitében a mitológiai irodalomnak vagy a tudományos vizsgálódásnak alig van szerepe. A mindennapi hitélet a ritus köré szervezõdik, az a mitológiai és irodalmi hagyomány pedig, amely túlélte a spanyol hódítás idejét, alig számottevõ. Néhány jellegzetes vallási szokásról azért tudunk: ismertek egyfajta 'vízkeresztséget', megtisztulási szertartást és a bûnök nyilvános megvallását, ünnepeik központi eseményei pedig - a gyakran vérre menõ, halállal, feláldozással végzõdõ - szakrális labdajátékok voltak, amelyekhez az égitestek mozgásával összekapcsolódó hiedelmek kötõdtek. Az azték vallási világ összeomlását Cortes hódítása idézte elõ: rövid néhány év alatt összeomlott a birodalom, a kultúra és a hitrendszer pedig spanyol szerencselovagok és misszionáriusok 'hathatós' közremûködésével ugyancsak igen rövid idõ leforgása alatt megsemmisült.

Nem jutott szerencsésebb sorsra Dél-Amerika nagy birodalma és vallási világa, az inka kultúra sem. Ezt a vidéket - Peru északi részétõl Chile határáig, a tengerparton és az Andok hegyei között - kecsua indián népek lakták, amelyek Kr. u. 1200 körül a Titicaca tó környékén fejlett civilizációt teremtettek. Bár a mítikus hagyomány egy korábbi vallási világ emlékét is õrzi, maga az inka birodalom és vallása akkor született meg, amikor a félig legendás király és félisten, Manco Capac megteremtette a naptisztelet szellemében szervezett országát. Az inka vallási világ alapeszméje a napisten, Inti tisztelete, akit a birodalom távoli vidékein más-más alakban és néven is imádnak. Magának a birodalomnak a teokratikus gondolat volt a szervezõelve: az 'inka', mint istenkirály a Nap földi másaként vagy gyermekeként uralkodik népén, az istenek teremtõ és kormányzó világában pedig hasonló szigorú hierarchia érvényesül. Van az inka birodalom vallási életében egy titokzatos, elvont, teremtõ isten is: Virachocha az, az 'Égi Atya', akit a viharos tenger hullámaival azonosítanak. A késõi mitológiai spekuláció szerint az õ fia Inti napisten; míg neki gyakorlatilag csak mitológiája van, kultusza pedig nincsen, addig a napimádat az egész birodalom vallási életének alapja. Virachocha teremtõ Úr: a világot kezdetben óriásokkal népesítette be, majd azokat elpusztítva megalkotta az embert, az eget és a szivárványt, mint a világ legfontosabb 'szereplõit'.

A tenger- és égistenek állnak tehát a pantheon élén, a föld porából teremtett ember rendeltetése pedig pusztán annyi, hogy engedelmeskedjen az uralkodónak, mint földi istennek, szertartásaiban pedig szolgáljon az égi isteneknek. Igen jellegzetes, hogy az Andok terméketlen vidékén élõ kecsua nép vallási világában a termékenység- és vegetáció-kultuszok jelentõsége csekély: sokkal fontosabb azoknak az asztrális és természeti erõknek a kultusza, amelyek - 'kozmikus értelemben' - megszabják az emberi élet lehetõségeit egy kietlen és zord világban. A világ 'huacák', szellemi lények sokaságának az otthona: fák, források, kövek válnak isteni erõk hordozójává ebben a vallási szemléletben. Védõszelleme van az egyes törzseknek, nemzetségeknek, sõt az uralkodók mumifikált tetemének is, az ég és a föld, a villámlás, a mennydörgés és a földrengés pedig mindent áthat és életre, termékenységre serkenti a világot. Az inka felfogásban kétféle túlvilág van: az egyik a napisten világa, amely meleg és fényes, a másik viszont a hideg, a fagy, a sötétség birodalma. A túlvilági élet a földi élet folytatása: azt a 'rendet' õrzi, amely a földi világban is érvényesült.

Az inka világ vallási ünnepei a természet, a vegetáció fordulóihoz kapcsolódnak. Az isteneknek bemutatott áldozat étel és ital; igen ritka az állatáldozat, az emberáldozat szokása pedig alig bizonyítható. Az istenek, elsõsorban a napisten tiszteletére az inka világban szentélyeket emeltek, amelyek közül a szent tûz oltalmazására szolgáló templomok a legfontosabbak. A templomok zöme föld alatt van vagy terraszos építmények tetején: minden szakrális építmény létesítésének látható alapelve a napra való tájolás, a nap fényének alkalmas befogadása vagy kizárása. Az inka vallás világa egy tekintetben mindenképpen különleges: mivel e birodalom kultúrája nem alkotott az emberi közlendõ pontos lejegyzésére alkalmas írást, hanem csupán egy egyszerû memóriapótló jelrendszert (kipu-írás), ez a világ egyedüli, kizárólag orálisan létezõ vallási nagykultúrája. Pusztulása is döbbenetes gyorsasággal következett be: a spanyol hódítók néhány év leforgása alatt megsemmisítették a birodalmat, a misszionáriusok évtizedek alatt a hitvilág hagyományát; az inka vallás tartalmáról folklór-anyag és misszionáriusi beszámolók, valamint a tárgyi emlékek alapján van némi tudomásunk.
 

2. A sámánizmus vallási kultúrái
 

A 'történelem nélküli népek' vallási világában talán a legkidolgozottabb, legegységesebb vallási modellt a sámánizmus formái jelentik. Az Európa keleti, Ázsia északi és középsõ régiójában és Észak-Amerikában élõ, zömében vadász vagy nomád állattartó népek közös hitvilágáról van ebben az esetben szó, amely a világvallások és a magaskultúrák perifériáján sok évezreden keresztül megõrizte önállóságát. A sámánizmus, mint alapvetõen egységes vallási kultúra eltûnése - szemben a közép- és dél-amerikai vallási rendszerek gyors megsemmisülésével - évezredes folyamatnak bizonyult; kiváltó oka lehetett az életmód megváltozása, a civilizációs fejlõdés, de egy-egy nép eltûnése, idegen hódítók uralma alá kerülése vagy a világvallások - elsõsorban a kereszténység, a buddhizmus és az iszlám - misszionáló hatása is. A sámánhit egyes elemei viszont vallásváltások után is fennmaradtak: a népi hiedelemvilágban éltek tovább, de - mint mondjuk a tibeti és a mongol buddhizmus esetében - magába a 'gyõztes' hitrendszer tanításába és ritusrendjébe is beilleszkedhettek. Egykor a finn-ugor népek, így a kereszténység felvétele elõtti magyarság õsvallása is sámánhit volt, amelynek emlékét a folklór világa õrzi. Eredeti, tiszta formáját tekintve mindenesetre a sámánhit a 20. századra gyakorlatilag eltûnt; egyedül a szibériai kis népek körében - urali, altáji népcsoportok, burjátok, szamojédek - találjuk még meg ennek a vallási formának néhány millió követõjét.

A sámánizmus gyökere az õsi animizmus és mágia elemeinek összekapcsolása, az emberi és a szellemi világ közötti kapcsolattartás biztosítása, arra természetfeletti módon kijelölt médiumok, sámánok közremûködésével és a totemizmus, különösen az állatkultusz hiedelmeinek felhasználásával. A vallás lényege tehát ebben az esetben a szellemlények és az emberi közösség közötti kapcsolattartás rituális technikájának kimunkálása és mûködtetése; a vallási tevékenység központi alakja ennek a sajátos 'mesterségnek' a tudója, a sámán. A sámán tehát - a régi magyar vallási világban a táltos - emberfeletti tudománnyal rendelkezõ személy, akinek az égi és alvilági erõkkel való kapcsolatteremtés a feladata. Ennyiben alakját a valamennyi természeti nép világából ismerõs varázsló megfelelõjének is tekinthetjük: egyedi, megkülönböztetõ jegye leginkább az, hogy nem önszántából, hanem magának a szellemi világ kiválasztásának a kényszere alatt végzi feladatát, tevékenységének eszközei és az alakját körülvevõ mitológiai hagyomány pedig az egységesség és a nagyfokú szervezettség jegyeit mutatja. Így csak rendkívüli ember lehet alkalmas arra, hogy sámán lehessen: erre a szerepre születni kell. A leendõ sámán már kisgyermekként elüt a többiektõl: patológiás tüneteket, révülési hajlamot mutat, 'különös gyermek'. Látomások gyötrik, természetfeletti lényekkel találkozik, sõt azok alkalmanként magukkal is ragadják. Gyakori az is, hogy a leendõ sámán testi adottságként is magán viseli a szentség jegyeit: több foga vagy éppen 'farkasfoga' ('táltosfoga' van, farokcsonkja, kezén hat vagy hét ujja, esetleg - a hiedelem szerint - a szokásosnál több bordacsontja. Erre a rendkívüliségre emlékeztet a sámán felszerelésének egyik fontos darabja, a hatujjú sámánkesztyû is, amelyet szinte minden szibériai nép hagyományában megtalálunk. A karizmatikus kiválasztottság és alkalmasság bizonyítéka az is, hogy a sámán nem tanulás által, hanem álmában jut tudományához, amikor a szellemek - átmenetileg magukkal ragadják a túlvilágra.

A hiedelem szerint a szellemek a sámánjelöltet gyakran feldarabolják, hogy meggyõzõdjenek róla: testében valóban feles számú csont van-e és kipróbálják azt is, teste és lelke valóban képes-e elválni egymástól. Ettõl a próbától fogva a sámán rendkívüli képességek birtokosa: vihart támaszt, földbe rejtett kincset talál meg. Fõ tevékenysége az 'istenekkel', az állatõsökkel, a holtak lelkeivel, az ártó és segítõ szellemekkel való érintkezés. Képességei közé tartozik az átváltozás: bikává, táltoslóvá változik, repülni képes. A zene és tánc által is stimulált szertartásban a sámán lelke kilép testébõl: megmássza a világfát, amely az eget, a földet és az alvilágot összeköti: erre utal fontos szertartási kelléke, a létra is. Gyakori feladata az orvoslás, mint 'halottlátó' pedig a szellemvilág üzeneteit tolmácsolja az emberek, az emberek kívánságát a szellemek felé. Révületében a táltos, a sámán a nép állatõsévé válik, lelke annak lelkével válik azonossá: innen van az, hogy a szertartás során agancsot, állatbõrt, maszkot visel és birokra kel az ártó erõkkel.

A sámánizmus jellegzetes vonása istenfogalmának határozatlansága, bizonytalansága. Pantheonjában vannak személyes 'öreg' istenek, állatõsök, megszemélyesített természeti erõk, égitestek, de megtaláljuk ugyanitt a holtak lelkeit is. A szellemi lények alakja igen változatos; a nevek és a szereplõk törzsenként, népenként változnak, ám a teljes hitvilág keretei között jól meg is feleltethetõk egymásnak. A sámánhit különösen fontos szerepet szán a gazdaszellemeknek: õk az egyes ember mellett vannak és amolyan 'õrangyalként' oltalmazzák 'gazdáikat'. A sámánizmus vallási hagyománya közös gyökerû kozmológiai világszemléletet is hordoz. Nézete szerint a világegyetem hármas tagolású, három szintû, korong alakú képzõdmény. Középpontjában áll a 'világfa' vagy 'világtengely', az 'arbor mundi' vagy 'axis mundi', amely elválasztja, de össze is köti a felsõ, a középsõ és az alsó világot. A felsõ világ az égitestek, a jó szellemek birodalma, a fõisten vagy fõistenek otthona. A sámánnak képesnek kell lennie arra, hogy megmássza a világfa égbe emelkedõ törzsét ('az égig érõ fát'), hiszen csak így tud érintkezni az égiekkel. A középsõ világban élnek az emberek, állataikkal és a közéjük ereszkedõ vagy kapaszkodó - segítõ vagy ártó - szellemekkel együtt. Az alsó világ a gonosz szellemek és a holtak lelkeinek birodalma: a sámánnak alkalmanként a világfa gyökerein ide is le kell ereszkednie, hogy végezni tudja a maga dolgát.

A sámánizmus 'mitológiája' maga is sajátos, szokatlan képzõdmény. Néhány teremtéselbeszélést és kozmológiai történetet leszámítva ugyanis ezeknek az elbeszéléseknek nem az istenek, hanem maga a sámán a fõszereplõje. A történetek egyik csoportját a sámánkiválasztás és a sámánavatás eseményeinek feldolgozásai adják, érzékletes képekkel írva le az egyes 'sámán-próbákat', amikor a jelöltet a szellemek üstben fõzik, kemencében hevítve üllõn kovácsolják vagy más, válogatott módokon gyötrik. A mitológiai anyag másik, nagyobb és színesebb része a sámánok mûködésének feldolgozása. Ennek központi témája a sámán és gazdaszelleme ég- és pokoljárásainak megörökítése. A sámán útjai során szembetalálja magát az istenekkel; birokra kel a rontó erõkkel vagy csellel, furfanggal éri el célja, eszközli ki az emberek kívánságainak teljesülését, alkalmanként pedig párharcot folytat más, vele rivalizáló sámánokkal is. A nagy mitológiai rendszerekben is feldolgozott témák egész sora bukkan fel így, annyi eltéréssel, hogy a fõhõs a sámán, akinek szerepét a 'klasszikus' mítoszforma kultúrhéroszaiéhoz lehet a leginkább hasonlítani.

A sámánszertartás rituális rendje aprólékosan kidolgozott. A szellemeknek állat-, termény- vagy ételáldozatot mutatnak be, az esemény csúcspontja azonban a 'sámántánc' alkalma. Zene és közös éneklés közben a sámán transzba esik: lelke eltávozik a testébõl, hogy elinduljon a világfa törzsén az ég vagy az alvilág felé. Az eseményhez ima és ráolvasó formulák kántálása is hozzátartozik, máskor meg a sámán ajkán a szellemi világ lényei elegyednek párbeszédbe az emberi közösséggel. Nem ismeretlen az a mód sem, amikor a sámán jövendöl vagy visszatérve az égiektõl erõt ad át - kézrátétellel, leheléssel, 'égi tárgyak' segítségével - az embereknek. A sámán szerepe a szertartási feladatok közötti idõben is jelentõs: õ az a bölcs tanácsadó, akihez kisebb-nagyobb dolgokban bárki, a vezér, a törzsfõ, de az egyszerû harcosok is fordulhatnak, ha az otthon, a házioltárnál õrzött szellem-bábúktól vagy a gazdaszellemektõl nem kapnak elegendõ útbaigazítást.
 

3. A totem-vallások alkonya
 

A totemisztikus vagy törzsi vallások klasszikusnak számító világa az amerikai préri-övezet valamint Afrika, Dél-Amerika és Óceánia egyenlítõi, õserdõs, szavannás övezetének hitvilágai révén van ma már gyorsan fogyatkozó arányban jelen világunk vallási térképén. Az ebbe a körbe tartozó hitrendszerek követõinek száma - maguknak az egyes önálló vallási formáknak a nagy száma mellett - nem éri el a 100 milliót sem. Igaz, hogy Afrikában mintegy 70 millió ember tartozik ilyen vallási kultúrákhoz, Ausztrália törzsi vallásait viszont csak néhány ezren, az észak- és dél-amerikai kultuszokat pedig 2-3 milliónyian követik.

Ezeknek a vallási formációknak az alapmodellje szerint a világ feletti uralom egy vagy néhány teremtõ isten kezében van, akiknek megengesztelése a szertartási és áldozati élet célja és akiknek tetteirõl az orális hagyományban õrzött mítoszok számolnak be. Az isteni lények másik csoportját totem-õsök - állati felmenõk vagy már-már megistenült hõsök alkotják, akiknek közbenjáró segítségétõl a jó termés, a kedvezõ idõjárás, a betegségektõl való megmenekülés és a hadi siker is remélhetõ. A világot szellemi lények, démonok sokasága is lakja: az õ semlegesítésük alkalmas eszköze a mágikus szertartások sokasága. A törzsi vallások többségében kitüntetett jelentõsége van a termékenység-szertartásoknak és az avatási rítusoknak: Óceánia népei körében a vallási élet uralkodó elemei ezek, de hasonló a helyzet az afrikai kontinens déli részében élõ gyûjtögetõ és vadásztörzsek világában is. Nem idegen ezektõl a vallásoktól a természet erõinek isteniként való imádata sem: a varázsszertartások zöme is éppen erre, a természeti történések kedvezõ menetének biztosítására irányul.

A klasszikus totemhit a maga tiszta formájában azt a hiedelmet jelenti, amely szerint valamely népközösség egyetlen közös, azóta szellemivé lett állat- vagy ritkábban növényõstõl eredezteti magát. Maga a totem összekötõ kapocs a magasabbrendû égi erõk és az ember világa között, egyben pedig az õs képességeit, fizikai erejét adja tovább népe számára, a mindennapokban pedig segíti is övéit. Ebben a klasszikus formában a totemisztikus vallásosság a legtisztábban Ausztrália és Óceánia népei között maradt fenn, valamint egyes észak-amerikai indián vallási rendszerekben, a legháborítatlanabb formában pedig talán Borneó és Pápua-Új-Guinea belsejében, ahol a legutóbbi idõkig fennmaradt egyebek között az emberáldozat, a 'fejvadászat' szokása, mint az idegen totemek elleni küzdelem szimbolikus aktusa, az afrikai fejlõdésben viszont az utóbbi századokban az animisztikus vonások bizonyultak erõsebbnek a totemisztikus szokásokkal szemben.

Afrikában talán a pigmeusok vallási kultúrája a legarchaikusabb: egy elvont teremtõ isten, a szellemi lények sokasága, a termékenységi mágia és a terményáldozat elemei e nép vallásosságának építõkövei, valamint az eredet- és teremtésmítoszok meglepõ sokasága.Mellettük a busmanok, a hottentották, a zuluk, a jorubák és a maszájok vallási világa érdemel figyelmet; visszatérõ elemek ezekben a vallásokban a szakrális tánc és zene alkalmazása, az engesztelõ növény- és állatáldozat, a fejlett imakultúra.

Ázsia és az óceániai térség törzsi vallásai közül a dajakok totemizmusa érdemel említést, amely talán a legelevenebben õrzi ma is a mana-hit igen õsi formáit. Az ausztrál õslakosság vallási világát is egyértelmûen a totemizmus uralja, a rituális tevékenység középpontjában pedig a beavatás, mint a totem közösségébe való befogadás aktusa áll. Jellegét tekintve hasonló lehetett Óceánia népeinek õsi vallási világa is, ma azonban a törzsi vallások követõinek száma néhány tízezerre fogyatkozott, maga a hitrendszer pedig számtalan idegen elem hatására elveszítette háborítatlan eredetiségét.

A törzsi vallások fokozatos eltûnése mellett bizonyos szinkretisztikus változások is megfigyelhetõk - fõleg Afrikában és Latin-Amerikában.Olyan esetek ezek, amikor az õsi törzsi hagyomány és a felszínesen felvett kereszténység hit- és rítusvilága összeolvad, a végeredmény pedig egy új, 'karibi' vagy 'afro-amerikai' vallási kultúra lesz: olyan, mint az umbanda Braziliában vagy a vodu Haiti szigetén. Ma már számos ilyen mozgalom van, követõik száma pedig nem sokkal kisebb, mint a 'régi' törzsi hagyomány keretei között élõké.

forrás: www.phil-inst.hu/uniworld/vt/valltort/2_12.htm

A Castanedás címet a látottak hatására adtam ennek a felvételnek. Általában nem nagyon működnek ezek az ayahausca vízió-szimulációk, aki találkozik vele, talán nem is érti, hogy hol van a Blueberry-s fikcsi, és valójában ez a video se hozza 100%-ig azt a hangulatot. Ahogyan semmi sem, hiszen azt az ayahuasca, az icaro, a dohány, a sámán, és a kör hozza. Ezen dolgok híján viszont meglehetősen jól meg lehet közelíteni az ayahuasca adta hangulatot, kvázi "elkapni a fílinget".....:)

Persze, ütősebb lett volna az ezredik bejegyzésről írni, de így is elég komoly leírva. Ezernegyvenhárom bejegyzés....pedig sok dolgot le se írtam, rengeteget szortíroztam, rostálgattam, szóval csak az került be, amire akkor és ott tényleg azt gondoltam, hogy fontos, szükségess, és helye van....és még így is.

Hát...igazából az elején elvoltam magamban....de jó ideje azért írok mert van kinek írni. És van mit. Máskülönben én se vagyok ennyire mazochista, nagyon sok időt ráfordítok az oldalra, de az elvetett magok egyre szebben virágoznak, meglátjuk hogy a nyúl ürege milyen mély...

Addig is köszönet mindenkinek aki a figyelmével megtisztelte/megtiszteli az oldalt. A téma iránti szeretetem íratja velem ezt az egészet, jó érzés, hogy ezzel nem vagyok egyedül!

Ha a facebook-on jársz, akkor ilyet is találsz, a fenti néven. természetesen egy szélesebb közönség előtt vállalható módon, mivel a facebookon mégis ott vannak az emberek barátai is. Ez az oldal annyira és úgy fog a témáról szólni, hogy emiatt senkinek ne kelljen magyarázkodnia.

Amúgy sem kell, itt egy földrész tradiciójáról, vallási gyakorlatairól van szó, ezt olyan módon lehet ott tárgyalni, hogy az senkit ne irritáljon, aki látja.

Szóval ha fenn vagy, akkor kattintsd be a keresőbe: sámán-botanikai klub.

Hajrá!:)

Citrommal beszélgettünk erről valamelyik nap, és ma ahogy folytattuk, beugrott egy ehhez kapcsolódó ayahuasca élményem is, amit már majdnem elfelejtettem.

A téma az, hogy a félelem, a zuhanás a belső világba milyen furcsa dolgokat tud teremteni. Az ayahuasca (és a szertartás, és a dalok...) okozta víziók nagyon is valóságosak, nyilván a többségünk hétköznapi tudatállapotához képest egy más szögből, vagy mélységből. És az fokozódhat a belső felismerések, emocionális élményektől egészen a nagyon spirituális dolgokig.

Ha jobban belegondolunk a nagyon-spirit is ott van a hétköznapokban, elég elmenni megnézni egy nagy fát, vagy belenézni egy csecsemő meg egy öregember csaknem tökugyanolyan szemébe, vagy felmenni egy nagy hegyre megnézni a napfelkeltét...szóval a spiritualitás jelen van, legfeljebb nem érzékeljük.

Amikor pedig valami katalizálja a látásmódunkat jobban ráhangolódni ezekre, akkor ugyanazon dolgoknak több rétegük van, mélyebb tartalmuk.

Többek között látni -ez egy gyakori és "keresett" vízió- más entitásokat, kommunikálhat az ember növényekkel, állatokkal....amit a közösen egyeztetett valóság síkon is megtehetne, "segítség" nélkül, ha nem lenne eltompulva.

Szóval az ember ha szerencséje van, akkor ezt a végtelenül, és hihetetlenül kitalált világot valódi, teljes állapotában látja.

De itt jön a bibi. Hogy a belső világát is így látja. És a belső világ teremt, folyamatosan szül. Azt tudni, hogy a "Kívül" tapasztalt dolog tőlünk függetlenek, legfeljebb annyiban függenek, hogy közünk van hozzá, hogy hogyan látjuk, és hogy miként értékeljük azokat.

Így teremtődik sok félelem is. Beleviszi magát az ember. Abból is lehet tanítás, de azt mi teremtjük. Legfeljebb valaki kedves velünk (jelen esetben a medicin), és így is ki tudunk valami hasznosat hozni a dolgokból.

Élményveszámoló részlet:

Ez egy szertartáson volt, sok ember között, még tavaly. Valami elkezdett egy irányba húzni, és egyre mélyebbre csöppentem, folytam akaratomon kívül egy gödörbe bele, és közben üvöltöttek ilye maszk szerűségek velem, az összes kétségem előkerült mit keresek itt, miért gondolok ezekre a dolgokra, amikre, és a végén már annyira bevitt, hogy minek élek, miért kell nekem létezni....közben egyre betegebb víziók gyötörtek...nagyon durva volt...

...aztán kinyitottam a szemem, és semmi nem volt. Jó, felzaklatott állapotban voltam, és a medicin miatt nyitott szemmel is erős vízióim voltak, de akkor és ott világossá vált hogy belezuhantam önmagam kis nyomorult világába, kvázi belevittem magamat valami feleslegesen fájdalmas dologba. Aztán a sors kegye, hogy ebből is tudtam profitálni-tanultam belőle.

Aztán kicsot megpiszkáltam a hátam mögött a hálózsákot és kiderült, hogy valami nyomta a hátamat.  Ekkor "lepergett a film" újra, hogy i történt, egyszerre érzékeltem a "Kinn" és a "benn" világát is, és egyértelmű volt, hogy egy rohadt kupac miatt indult az egész ami nyomta a hátamat.

Na így lehet bevinni magunkat az erdőbe. És vigyázat, szereti az ember szentimentalizmusában hajtogatni, hogy de az ayahuasca igazi, igaz, valós dolgokat mutat. Igen, a félelmeink is valósak, bármilyen alaptalanok, vagy bármilyen jelentéktelen alapon indultak is el, és ennek be lehet esni nagyon mély rétegeibe, koromfekete őrületil lehet mélyülni....csak minek.

Szóval ha látsz egy állatot, egy növényt, akkor azért gondolkodj el....lehet hogy a külvilágtól kaptál egy impressziót, és madre ayahuasca segít hogy más mélységben láss. De könnyen előfordulhat, hogy az érzéseid bevittek Félelemországban, ami az Illúzió folyó túlpartján van, a Felesleges domb mellett, és eltölthetsz éjszakákat a pokolban úgy, hogy külvilágnak tűnő dolgok között barangolsz. És lehet hogy érdemes megigazgatni a hátad mögött a matracot, mert talán a belsőd kreálta helyzetben zuhansz a pokolban, és vannak helyzetek, amikor nem is olyan küönnyű a kettőt megkülönböztetni.