ayahuascareality

Jim DeKorne Pszichedelikus Samanizmus

(...)

A fán lakó négylábúaknak már sokkal elviselhetőbb a tél. A mókus ilyenkor összegömbölyödik fészkében vagy odvában, és – alszik. A fészek párnás, az odú ki van bélelve, s a szél megőrülhet, ha akar, a hó eshetik, ahogy tud, ez a mókust nem érdekli. Ha azután egy kis szélcsend van, felkeresi valamelyik kamráját, ahová mogyorót vagy makkot rejtett el a bőséges napokban, táplálkozik, és visszamegy tovább aludni. Persze az ilyen kijárással vigyázni kell, mert az erdő lakóinak minden perce életveszélyes, s éppen ezért nem is tudják, mi az életveszély. Maga az élet veszélyes, és ehhez alkalmazkodnak.

A mókus vigyáz magára, amennyire tud. Kibújván a külső világba, alaposan körülnéz. Nem történik semmi! Minden a helyén, dermedt az erdő, egyetlen mozdulat sincs. Az éléskamra vonzóereje nőttön-nő. A mókus átugrik a másik fára, de ebben a pillanatban egy szürke ágcsonk kibontja szárnyait… és a bozontos farkú ugróművész “repül” hazafelé. A héja azonban jobban repül. Most azután azon fordul meg minden, hogy a héjának helyes volt-e távolságbecslése és időbeosztása. Ha kivárta, amíg a mókus elég messze ment a biztonságos odútól ahhoz, hogy elérje, a mókus megszűnik mókusnak lenni, és csak az “élelem” meghatározásra tarthat igényt; ha azonban a héja korán löki el magát az ágról, akkor a mókus eléri a héjabiztos szállást, és a gyilkos karmú szárnyas legfeljebb egy elvillanó farokvégben gyönyörködhetik. Az persze előfordulhat, hogy az erőszakos és nagyon éhes madár nem hagyja annyiban a dolgot, hanem belenyúl a fészekbe vagy odúba, és sikerül előkotornia barátunkat, ez azonban ritkaság. Legtöbbször leskelődik még egy darabig az odú környékén, amíg gyomra nem figyelmezteti, hogy ebből nem lehet megélni.

(...)

Kis megjegyzés az idézethez:

Lehet, hogy csak én vagyok ennyire szentimentális, vagy pedig elfogult az ayahuascával kapcsolatban, de   olyan sok dolgot olvasok, és amikor olvasom arra gondolok, hogy basszus, itt is erről van szó, PONT ERRŐL!

Ez azért elég megnyugtató visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy még sem vagyok teljesen egyedül....

Pszichedelikum-e az ayahuasca?

Nos először is, Wiki szerint kik azok a  pszichedelikus szerek?

(Megjegyzés: nem egy túl alapos lista:)

A felsorolásban nem találtam az ayahuascát, persze ez nem jelent semmit. Igazán használható definíciót sem találtam a pszichedelikus szóra, ez mondjuk lehet az én hanyagságom.

Mindenesetre a saját értelmezésemben, ez nem biztos, hogy tökéletes, a pszichedelikus szerek nemes egyszerűséggel azok az anyagok, amik valamilyen módon befolyásolják a pszichét, megváltoztatják a tudatállapotot. Nagyon sok ilyen szer/növény akad.

Nem titok, hogy ezeknek én nem vagyok nagy rajongója, de ettől másoknak még lehet fontos és jó is ez a fajta kapcsolat iylesfajta dolgokkal.

Én, mivel nincs kapcsolatom más szerekkel, ezért se nem szeretem, se nem ellenzem ezeket, nem ismerem őket annyira, nincs dolgom velük, és pont.

Ettől azonban még vannak.

Nem is kevesen...

Nagyon izgalmasnak tartom, ahogy a különböző növényi eredetű szerek megjelentek/megjelennek egyes kultúrákban, ez megin egy olyan téma, amiről érdemes lenne többet beszélni, talán, ha ideje engedi Gomoa ír erről valamit, sokkal jártasabb a témában.

Minden előnyükkel együtt azonban mégis mások mint az ayahuasca. Hiszek abban, hogy a sok tudatszűkítő dolgok mellett vannak bámulatos hatású tudatTÁGÍTÓ szerek, amik nagyon hasznos, érdekes, izgalmas dolgokat képesek adni, a különbség, véleményem szerint, hogy az ayahuasca nem egy tudattágító szer, illetve nem csak az, hanem egy igazi, őszinte, valóságos spirituális gyógyszer.....

Ma volt valamennyi időnk Sycorax-szal, ezért masszíroztuk egy keveset az új oldalt. Még mindig nem a végleges dizájn látható, de ahogyan azt egy kedves ismerősünk is megemlítette, nem biztos, hogy jó ötlet egy ennyire béta stádiumban lévő (ma tanultam ezt a kifejezést Sycorax-tól:)) oldalt publikálni, mert lehet, hogy mi tudjuk, hogy az miként fog nem sokára kinézni (és garantáltan fajsúlyos lesz), de aki elsőre idetéved, talán csak egy interdimenzionális építkezésen fogja magát érzeni, ahol nem szívesen látják a lapáton támaszkodó munkások....:)

Szóval kitaláltuk, hogy amíg össze nem rakjuk a véglegesen végleges változatot, addig is kicsit megszépítjük ezt a béta nevezetű verziót, reméljük használhatónak fogjátok találni!

A napokban kicsit elhanyagoltam a spirituálisabb témákat, az új oldal javára, nyilván próbálunk valami jót felállítani, működőképessé, hasznossá, élvezetessé tenni a magunk, és főképpen a mások számára, ilyenkor előfordulhatnak súlypont eltolódások, jó hír: csak kis időre! :)

Lassan csak beáll itt minden!

A minap gazdagodtunk egy Terence McKenna írással, amit ahogy az ma kiderült, a Daath-ról emelt át az az oldal, ahol én is találtam. Ott nem volt forrás megjelölve, így én sem jelöltem meg. Egy barát hívta fel erre a figyelmemet, ezért utólagosan is elnézést kérünk!

ayahuascareality.try.hu

Az oldal szerkesztés alatt áll,a fórum miatt indítottam mégis az útjára, illetve ha a blog.hu nem akar továbbra is szeretni minket!:)

A héten ha minden igaz, már másként fog festeni, dolgozunk rajta, az időhiány meg rajtunk!

Kedves ayahuascareality-sek!

Úgy néz ki, hogy mától él a fórum, illetve béta stádiumban az új blogfelület is. Ezt addig nem akartam nyilvánosságra hozni, amíg nem végleges, hogy tényleg nagy legyen a meglepetés mindenki számára. Azért így sem rossz, távolról sem, de amiket még Sycorax tervez vele, az nem gyerekjáték.

Nem is feltétlenül a blog része miatt írok, az pillanatnyilag egy átirányítással működik, amikor a blog részre kattint valaki, az új oldalba ágyazott jelenlegi blog jelenik meg. Ami nyilván egyszer meg fog szűnni. Nem mostanában, mert akiknek eddig felkeltette az érdeklődését, azok szeretném, ha továbbra is tudnának erről a helyről, és nem kellene kutatni utána. Majdnem napi szinten jönnek levelek a témában ("Hallottam a blogról,de csak most találtam rá......."), tényleg nem a levegőbe beszélek. S minthogy minden egyes olvasó fontos, szeretném megbecsülni a csapatot, és a magam munkáját is nyilván. Namármost ha a BLOG.HU úgy dönt, hogy a felvállalt témánk mégse az ő pályájuk, akkor egy gombnyomással eltűnik minden. Minden. Nyilván akkor is újrakezdeném, de ezeknek a helyzeteknek nem szeretném kitenni sem magamat, sem másokat. Én tényleg megszerettem ezt az oldalt, és csak remélni tudom, hogy vannak másik is, akik így éreznek.

Vissza térve a fórumra: Lehet rá regisztrálni, használni. Nagy valószínűséggel nem két perc alatt indul be ott az élet (hmm, egyszer nyilvánosságra hozom az olvasottságot az első tesztnaptól kezdve, nagyot néztek majd! :), de majd, szép lassan.

Sycorax kérte, hogy használjuk minél többen, főleg most, az elkövetkezendő néhány napon, mert akkor az esetleges fejlesztéseket még hozzá tudja tenni oda, ahol szükséges. Én ebbe - tudjátok róla - nem igazán szólok bele, nem is tudnék!:)))

Ami még kiemelten fontos: mindenki aki olvas és a jövőben is szeretné ezt tenni, mentse el az új oldal címét az óvatosság kedvéért, aztán nem soká már úgy is ott találkozunk mindenkivel!

ayahuascareality.try.hu

Földöntúli szeretet

Na akkor ez volt a bevezetés, és akkor most jöhet a szeráfok éneke, hogy miért van az, hogy minél messzebbre jutsz, annál nagyobbra nő a dolog. Emlékszem, amikor a legeslegelső alkalommal szívtam DMT-t. Mondhatjuk, hogy egy vízválasztó volt az élmény. Volt ez az ismerősöm, aki tényleg mindig tudta, hogy mi a legújabb helyzet, és emlékszem, hogy egyszer csak megjelent nálam, hozta ezt a kis üveg pipát, és azt a narancssárga dolgot, ami úgy nézett ki, mint a molyirtó golyók. És mivel Dr. Hofmannál végeztem, arra gondoltam, hogy nagy meglepetés nem érhet, úgyhogy csak annyit kérdeztem, hogy „mennyi ideig tart?”, mire ő azt mondta, hogy „körülbelül öt perc”.

Úgyhogy elszívtam, és... volt ott valami, olyan, mint egy virág, mint egy krizantém, narancs és sárga színekben, valahogy egyre csak pörgött, aztán mintha hátulról meglöktek volna, átzuhantam a krizantémon egy másik helyre, ami nem olyan volt, mint egy másik tudatállapot, hanem mint egy teljesen más hely. És ezen a helyen azon kívül, hogy ízlésesen beállított közvetett megvilágítás volt, és geometrikus hallucinációk kúsztak a boltozatos falak mentén, ezen kívül az volt, hogy volt ott egy csomó ilyen... lény, amiket én öntranszformáló gépmanóknak nevezek. Valamiféle felékszerezett kosárlabdák, és egyre közelebb kacsáztak. És ha lett volna arcuk, akkor vigyorogtak volna, de nem volt arcuk. És biztosítottak róla, hogy szeretnek engem, és azt mondták, hogy ne essek ámulatba, hogy ne engedjek az elképedésnek. Úgyhogy figyeltem őket, annak ellenére, hogy az járt a fejemben, hogy lehet, hogy nem is figyelem őket, és eközben ők tárgyakat hoztak létre úgy, hogy létreénekelték őket. Olyanok voltak, mintha a nyelvi szándékoltság összenövéseit valamiféle hiper-dimenzionális átalakítással a háromdimenziós térbe transzformálták volna. És ezek a kis gépek felajánlották magukat nekem. És ahogy rájuk néztem, rájöttem, hogy ha csak egyetlen egyet magammal vihetnék közülük, akkor minden örökre megváltozna.

És egyébként is hol vagyok? Mi folyik itt? Eszembe jutott, hogy ezek nyilván vírusos hologramok egy autonóm kontinuumból, ami valahogy metszi az enyémet, de aztán arra gondoltam, hogy elegánsabb magyarázat lenne egyszerűen csak úgy venni, ahogy megjelenik, és tudomásul venni, hogy betörtem egy lélekkörnyezettan belsejébe, és valahogy képes vagyok átkukucskálni a túloldalra. Valahogy kezdtem rájönni arra, amiről azt gondoljuk, hogy nem lehet rájönni. De éreztem, hogy kezdek rájönni. Olyan volt ... de aztán nem is emlékszem, milyen volt, mert az öntranszformáló kis manók félbeszakítottak, és azt mondták, hogy „Ne gondolkozz rajta! Ne gondolkozz azon, hogy ki vagy! Csak arra gondolj, hogy azt csináld, amit mi! Csináld most! CSINÁLD!”

Ősi ébredés

A történelem véget ér, mert az uralkodó kultúra zsákutcába vezette az emberi fajt, és ahogy az elkerülhetetlen káosztrófa közeleg, az emberek metaforákat és válaszokat keresnek. Minden alkalommal, amikor egy kultúra bajba kerül, utolsó épelméjű állapotát keresve visszaveti magát a múltjába. És számunkra az utolsó épelméjű állapot Afrika síkságain volt 15 ezer évvel ezelőtt, a Nagy Agancsos Gomba Istennő bölcsőjében ringva, a történelem előtt, az állandó hadseregek előtt, a rabszolgaság és a tulajdon előtt, a hadviselés, a fonetikus ábécé, az egyistenhit előtt, és még sorolhatnám, hogy mi minden előtt. És ebbe az irányba visz minket a jövő, mert a huszadik százat titkos hitvallása nem a modernizmus, a huszadik század titkos hitvallása az ősiek iránti nosztalgia, az őskőkor iránti nosztalgia, és megjelenik a piercing, az absztrakt expresszionizmus, a szürrealizmus, a jazz, a rock and roll, és a katasztrófa-elméletek. A huszadik századi elme nosztalgiát érez az iránt a édenkert iránt, ami valaha Afrika gombáktól tarka síkságain létezett, ahol létrejött az a szimbiózis növény és ember között, ami áthúzott minket az állati testből abba az eszköz-használó, kultúra-teremtő, képzelet-feltáró teremtménybe, amik vagyunk.

És miért fontos ez? Azért fontos, mert rámutat arra, hogy a visszaút a kiút, és hogy a jövő előre menekülés a múltba. Ez a pszichedelikus élmény jelentése. Ez az átjáró a történelemből az örökkévalóság felszíne alatti huzalozásba. És ezt azért mondom el nektek, mert ha a közösség megérti, hogy mi tartja össze, áramvonalasabbá teheti magát a hipertérben való utazáshoz, mert egy új mítoszra van szükségünk, szükségünk van egy új igaz történetre, ami megmutatja, hogy merre haladunk az univerzumban, és ez az igaz történet az, hogy az ego egy kóros képződmény, és ha a pszilocibin állandó eleme az emberi tapasztalásnak, akkor az ego a háttérbe szorul, és az ego háttérbe szorulásával vereséget szenvednek az uralkodó rétegek, a materialisták, és a házaló ügynökök. A pszichedelikumok visszavezetnek az én belső értékéhez, a közvetlen élmény érzésének fontosságához – és ezt nem lehet eladni, ezt nem lehet megvásárolni, úgyhogy az uralkodó kultúrát nem érdekli a közvetlen élmény jelenlétének érzése, mégis ez az, ami összetartja a közösségeket. És ahogy kiszakadunk a természettudományok ostoba kis hiedelmeiből, és a gyerekes piactéri rögeszmékből; a pszichedelikus élményen keresztül felfedezzük, hogy a testünkben, a testünkön belül végtelen szépségek rejlenek; földöntúli szépség, földöntúli dimenziók, amik az én részei, az élet legtermékenyebb területei.

Én úgy gondolom, hogy ha valaki úgy éli le az életét, hogy nem volt része pszichedelikus élményben, az olyan, mint ha szex nélkül élné le az életét. Úgy halsz meg, hogy nem tudtad meg, miről szól ez az egész. A rejtély a testben van, és abban, ahogy beépül a természetbe. Az Ősi Ébredés sámánizmus, extázis, tobzódó szexualitás, és az emberiség három ellenségének legyőzése. És az emberiség három ellensége a hegemónia, a monogámia és a monotónia! És ha sikerül elűzni ezeket, akkor alaposan leizzad az uralkodó réteg, mert ez azt jelenti, hogy átrendezed a dolgokat, és az átrendezés azt jelenti, hogy elvetjük az elkülönültség elvét, és a tárgyimádaton keresztüli önmeghatározást. Az újrarendeződés, a bekapcsolódás azt jelenti, hogy rákapcsolódunk a Földistennő gondolataira; és a Földistennő szellemét nevezzük pszichedelikus élménynek. Ez a bolygó belső, természetes irányultságának élő, tényszerű élménye. És e nélkül az élmény nélkül csak bolyongunk tovább a mesterkélt ideológiák sivatagában. Ha viszont birtokában vagyunk ennek az élménynek, akkor be lehet állítani a belső iránytűt, és ez itt a lényeg: rájönni, hogy hogyan lehet beállítani a belső iránytűt a közösség által, az extatikus tánccal, a pszichedelikumokkal, a szexualitással, és az értelemmel; ÉRTELEMMEL. Ennek kell birtokában lennünk, hogy képesek legyünk a hipertérbe való előre-menekülésre.

A végső időhullám

Nem tudom, nektek is feltűnt-e már, hogy... van a valóságnak egy olyan tulajdonsága, ami valahogy jön és megy, mint az apály és dagály, senki nem beszél róla, és nincs is neve, legfeljebb annyi, hogy „hátborzongató egy nap volt”, vagy „olyan furcsák mostanában a dolgok”. És szerintem azért nem vesszük észre, és azért nem beszélünk róla, mert egy olyan kultúrába vagyunk beágyazódva, amiben muszáj elhinnünk, hogy a dolgok nem változnak, és hogy a bankszámlánk csak a saját sorsunknak megfelelően ingadozik. Más szóval minden pillanatnak ugyanolyannak kellene lennie, mint az előzőnek, de valahogy mégsem ezt tapasztaljuk. Szóval én azt vettem észre, hogy a valóság alakulása nem más, mint az újdonság ár-apály ciklusa. Vannak olyan napok, évek, évszázadok, amik újszerűek, és vannak olyanok, amik nem. Jönnek és mennek minden szinten másként; összefonódnak, és rezonálnak. És úgy tűnik, hogy ez az idő.

És úgy tűnik, hogy a természettudományok nem vesznek tudomást arról az igen szembeötlő tényről, hogy a természet egy újdonság-fenntartó szerkezet. Hogy az ősrobbanás végtelenül valószínűtlen első pillanatától kezdve megőrződött az újdonság jelensége, mert a kezdetek kezdetén csak egy energia-óceán volt, ami beleömlött az univerzumba. Nem voltak bolygók, nem voltak csillagok, molekulák, atomok, vagy mágneses terek; csak egy tengernyi szabad elektron létezett. Aztán az univerzum tovább hűlt, és új struktúrák kristályosodtak ki a rendezetlenségből. Először az atomok; hidrogén és hélium atomok csillagokká halmozódtak, És a csillagok belsejében a hő és a nyomás létrehozott valamit, ami azelőtt még soha nem fordult elő: a fúziót. És a csillagok szívében fortyogó fúzió további újdonságokat teremtett: nehezebb elemeket – vasat, szenet, négyes vegyértékű szenet. És valamivel később már nem csak ezek az elemi rendszerek voltak, hanem a szén és az alacsonyabb hőmérséklet jelenlétében létrejöttek a molekulák. És a molekulákból létrejöttek a szerves élet egyszerű részhalmazai: az információ kódolására szolgáló genetikai gépezet, a sejthártya, egyre megragadva az újdonságot, egyre sűrítve az időt, egyre építve és fenntartva az összetettséget, egyre gyorsabban és gyorsabban és gyorsabban. Aztán elérkezünk az emberhez. De hogyan illeszkedünk mi ebbe az egészbe?

Ötmillió évvel ezelőtt még csak valamiféle állatok voltunk. És hol lesz az ember ötmillió év múlva? Mi nem csak afféle mellékcselekmény, vagy melléktünet, nem valami másodlagos akármi vagyunk a semmi szélén. MI vagyunk a szerves egységbe rendeződő újdonság megtestesülése, ami évmilliárdokon keresztül építette fel magát, egyre összetettebbé téve önmagát, egyre rétegzettebbé válva. Tudomásunk szerint nem létezik semmi, ami fejlettebb volna az emberi agynál. Az emberi agykéreg az ismert univerzum legtöbb elágazással rendelkező, legösszetettebb struktúrája. Mi vagyunk a kozmoszt alkotó anyag szerves átalakulásának zászlóvivői. És ez így megy már egy ideje; a tűz felfedezése óta, a nyelv felfedezése óta. De most, és most alatt az elmúlt tízezer évet értem, új folyamatok kerültek az előtérbe. Nem a genetikai információ, nem a genetikai mutáció, nem a természetes kiválasztódás, hanem a genetikát meghaladó tevékenységek: írás, színház, költészet, tánc, művészet, tetoválás, testékszerek és filozófia. És mindezek olyannyira felgyorsították az újdonságba valósulást, hogy a természet eszmeteremtő erejévé váltunk, ami templomokat épít, városokat, gépeket, társadalmi rendszereket, aki tervez, kiterjed az egész Földre, a világűrre, a mikro-fizika és a makro-fizika tartományaira. Mi, akik ötmillió évvel ezelőtt még állatok voltunk, fellobbantjuk a sivatagjainkban, vagy ha kell, ellenségeink városaiban azt az energiát, ami a csillagok fényét adja.

Most valami különleges dolog van folyamatban. Valami kihúz minket a természetből, és saját képére formál minket. És a szembesülés ezzel a valamivel már nem várat sokáig magára. Ez a küszöbön álló nyilvánvaló vég valódi jelentése. Azt jelenti, hogy az emberi történelem hamarosan beteljesül, és megmutatkozik, hogy ez a történelem nem más, mint az újdonság sűrűsödésének és kifejeződésének folyamata, ami most annyira felerősödik, hogy át fog ömleni egy másik dimenzióba.

Ezt érezni is lehet. Érezni lehet az álmokban, érezni lehet a tripekben. Érezni lehet, hogy egy katasztrófa csúcsához közeledünk, és hogy a csúcson túl a felismerhetetlenségig mások vagyunk. Az újdonság áramlata, ami az univerzum születése óta töretlenül hömpölyög, most a mi fajunkra fókuszálódik, bennünk ölt testet. És ha valószínűtlennek tartod, hogy a világ átformálódni készül, akkor képzeld el a következőt: képzelj el egy tavat, és képzeld el, ahogy a tó felszíne forrni kezd. Ez a bugyborékolás annak az előjele, hogy valami hatalmas, változékony alakzat készül a felszínre törni. Az emberi történelem nem más, mint a közönséges biológia felszínének fortyogása. Olyan hús vagyunk, amit megragadott valami vonzerő a jövő távlatából, és saját kedvére formál minket. Szól hozzánk a pszichedelikumon keresztül, látomásokban, a kultúrában, a technikán és a tudatosságon keresztül. Fajunk nyelvalkotó képessége úgy tör előre, mintha levetni készülne a majom-testet, hogy egy a szürreálison túli térbe lépjen, ami körülvesz minket, ha most nem is tudjuk látni azt.

Még a bolygó irányítói, a Világbank, az IMF, és a többi, még ők is tudják, hogy a történelem véget ér. Tudják a jelentésekből, amiket az íróasztalukon találnak: az ózonlyuk megjelenése, az óceánok elszennyeződése, az esőerdők kipusztítása. Elértük bolygónk anyaméhének végső határait, és az emberi faj feltartóztathatatlanul ereszkedik le valami karnyújtásnyira lévő, mégis majdnem teljesen elképzelhetetlen kollektív átalakulás szülőcsatornáján.

És itt jön a képbe a pszichedelikus sámánizmus, mert én úgy gondolom, hogy a pszichedelikumok által valójában egy fajta hipertérrel kerülünk kapcsolatba. És ebből a hipertérből rálátunk a... rálátunk a múltra és a jövőre, és ráérzünk, hogy mi lesz a vége. És a sámán olyasvalaki, aki már látta a történet végét. Számára az egész csak egy könnyed játszadozás, mert aki látta már a végét, annak nincs miért aggódnia. Ha már tudod, hogy mi lesz a vége, akkor visszamész, és elfoglalod a helyedet a játékban, és minden szorongástól mentesen hagyod, hogy a dolgok a saját útjukat járják. Ez a határfeloldás lényege: nem jelent kevesebbet, mint az emberi történelem végállapotának előérzetét. Visszatérés az ősi módokhoz. A húszezer évvel ezelőtti afrikai préri tobzódó szabadságának újrafelfedezése. Egy techno-menekülés egy olyan jövőbe, ami inkább hasonlít a múltra, mert a materializmus, a fogyasztóiság, a termék-imádat, ezek mind meg fognak szűnni, a technológia nanotechnológia lesz, és így eltűnik a fizikai jelenléte. Ha megvan bennünk az álom, ha hagyjuk, hogy az újdonság hulláma elvigyen minket az emberi állapot számára utánozhatatlan kreativitáshoz.

És erről van itt szó: a pszichedelikum az emberi képzelet katalizátora, a nyelv katalizátora; mert amit nem tudunk megfogalmazni, azt a közösség nem tudhatja létrehozni. Itt a nyelv mesterséges evolúciójára van szükség. És erre úgy lehetünk képesek, ha visszamegyünk a nyelv eredeti megszületésének közegét alkotó összetevőkhöz. És ez nem más, mint a pszichedelikus növények, a Földanya Szelleme, és a mindezen túli rejtélyes, hívogató, földöntúli tudatok. Visszakapcsolódás a természet hierarchikus csatornáihoz, a teljesen különálló tudata felé fordulás, ami teremtett minket, és kiemelt minket az állati szervezetből. A planetáris sors részei vagyunk. Rajtunk áll vagy bukik a földi élet kísérletének sorsa, mert mi vagyunk a kísérlet zászlóvivői, mi határozzuk meg, és a mi kezünkben van sikerének vagy bukásának kulcsa.

Ez nem az apokalipszis főpróbája. Ez nem egy ál-millennium. Ez a valódi menet, emberek! Ez nem csak egy próbatétel. Ez az utolsó lehetőség, mielőtt a dolgok annyira szétoldódnak, hogy az összefüggőségnek semmi esélye nem marad. A naptárat bunkósbotként használhatjuk. A millenniumot egy valódi emberi civilizáció megszületésévé tehetjük, legyőzve az uralkodó elvet, a pszichedelikum által feloldva a gátakat, újjáteremtve azt a szexualitást, ami nem az egyistenhiten, az egynejűségen és az egyhangúságon alapul. Mindez lehetségessé válik, ha megértjük azt az átívelő metaforát, ami összetartja az egészet. Ez az elme játékként való ünneplése, és a szeretet a közösség hamisítatlan társadalmi értékeként való ünneplése. Ez az, amit olyan sokáig elfojtottunk. Ezért félnek annyira a pszichedelikumoktól, mert tudják, hogy ha egyszer megérinted a saját, és valaki más lényének belső magját, akkor nem tudnak behúzni a tárgyimádatba és a fogyasztóiságba.

A pszichedelikumok üzenete az, hogy a társadalmat újra lehet rendezni a termékek helyett az érzelmi értékek köré. Ez rémisztő egy kilátás lehet. És ha mindezt érvényességre tudjuk juttatni, akkor visszaléphetünk. Visszaléphetünk, és túlléphetünk rajta. Az elmúlt évmilliók alatt a jég kilencszer is megindult a sarkok felől, maga előtt tolva az emberi populációkat, és azok az emberek nem pusztultak el. Mi miért tennénk? Mi túlélő típusok vagyunk. A kimondhatatlanért való több millió éves küzdelem örökösei vagyunk. És most, kezünkben a technika eszközeivel képesnek kell lennünk arra, hogy megragadjuk az alkalmat, kivetítsük az emberi lelket az idő végetérésével, létrehívjuk, mint egy ufót, megnyissuk az ibolyaszín átjárót a hipertérbe; és átsétálunk rajta, kilépünk a világi történelemből, és belépünk a síron túli, sámánizmuson túli, a történelmen túli világba, a galaktikus millenniumba, ami évmilliók óta hívogat minket keresztül téren és időn. ITT AZ IDŐ. Egy bolygó létezése folyamán csak egyszer áll elő egy ilyen lehetőséggel, és mi higgadtak vagyunk, és készen állunk. És közösségként készek vagyunk belépni, jogot formálni rá, és a magunkévá tenni. Ott van. Mozdulj rá, és köszönöm.

Nyelveken szólás

És ez alatt azt értették, hogy használd a hangodat, hogy létrehozz egy tárgyat. És ahogy ezt megértettem, valami buborék-szerű növekedést éreztem magamban. És néztem, ahogy ezek a huncut kis manók ki-be ugrálnak a mellkasomba – szívesen bíztatják így az embert. És azt mondták, hogy „gyerünk!”. És éreztem, ahogy az angoltól elszakadt nyelv feltüremkedik bennem, és beszélni kezdtem. Valami olyasmi volt, hogy:

Eeeoo ded hwauopsy mectoph, mectagin dupwoxin, moi phoi wops eppepepekin gitto phepsy demego doi aga din a doich demoi aga donc heedey obectdee doohueana.

(Vagy ilyen hasonló hangzású szavak.) Elgondolkoztam, hogy vajon mi lehet a jelentésük, és hogy miért ilyen jó érzés, ha egyszer nem jelentenek semmit. És ezen sokat gondolkoztam, igazából több éven keresztül, és arra jutottam, hogy a nyelv és a jelentés két különböző dolog. És a földöntúli hang a pszichedelikus élményben a valóság nyelvtani természetére próbál rámutatni. Hogy a mágia igazi titka az, hogy a világ szavakból áll, és hogy ha ismered a szavakat, amikből a világ összeáll, akkor azzá formálhatod, amivé csak akarod.

Eh moi dea doi phegenheggo...

És a DMT-vel kapcsolatban rájöttem arra, hogy ha már csináltad, akár csak egyetlen egyszer, akkor az álmodban megjelenik valaki, aki előhúz egy kis üvegpipát, és újra megtörténik! Megtörténik ugyanúgy, mint valójában. Mert mindannyiunkban ott van a kapcsoló, aminek a segítségével megláthatjuk, hogy mi van a túloldalon. És ez a kapcsoló állítja be az iránytűt, hogy tudd, merre vedd az irányt. Sok szerencsét!

Beszéltem Sycorax-szal és az új bloghoz tartozó fórum részt ma, ha minden igaz, hozzá férhetővé fogja tenni. Ez azt jelenti, hogy az új oldal továbbra sem publikus még, de egy link segítségével elérhető lesz a fórum az új lap debütálásig. Ami egyébként már nem olyan sok idő, én már nagyon izgulok, alig várom mit szóltok majd hozzá! Már csak azért is fontos, mert így tőlünk függetlenül is egyfajta közösségi élet alakul, mozog, él, lélegzik. Nagyon-nagyon remélem, hogy ez így lesz, nagy vágyam.

Szóval tessék figyelemmel kísérni az eseményeket ma este, ha minden igaz, akkor már fórumozni is tudunk!

Az első regisztráló történelmet ír!:)

(Még valami kisebb ajándékon is gondolkodom, de ezt a részét még nem sikerült megfejtenem. Valami tipp?)

"A legsúlyosabb trauma az árulás. Engem is elárultak már, és én is voltam már áruló. Valahányszor ez előfordul, az ember megfeszül, összehúzza magát, és erősíti a védelmét újabb csalásokkal szemben.

És elkezd belehalni a védekezésbe......"

Madnezz feldobott egy izgalmas témát a bejegyzésében, amivel fogok még bővebben is foglalkozni, egy tényleg fontos téma.

Ami az írásával kapcsolatban eszembe jutott, az az alábbi idézet. Be kell valljam, nem vagyok egy megveszekedett Osho rajongó, azt rögtön hozzá teszem!:) Tisztelem, mert egy értékes ember, és azokat is, akik kedvelik az írásait, egyszerűen csak nem az én világom.

Többnyire.

Viszont az idézet, amit olvashattok tőle nagyon tanulságos, és Madnezz hozzászólásához is kapcsolódik valamennyire.

Szóval sok szeretettel!

OSHO:

LSD és meditáció

Kérdés: Lehet-e az LSD-t a meditáció segítőjeként használni?

Segítőként lehet használni az LSD-t, azonban ez a segítség nagyon veszélyes. Nem olyan könnyű. Ha mantrát használsz, azt is nehéz lehet elhagyni, de ha valamilyen szert – LSD-t – használsz, azt még nehezebb lesz.

Abban a pillanatban, hogy LSD-vel utazol, nem nálad van az irányítás. A kémiai anyag irányít, és nem te vagy a mester. És miután nem te vagy a mester, nehéz újra mesterré válni. Most nem a kémiai anyag a rabszolga – te vagy a rabszolga. És ilyenkor nem a te döntésedtől függ az irányítás. Amint LSD-t veszel be segítségként, rabszolgát csinálsz a mesterből, és ez kihat az egész tested kémiájára.

A tested sóvárogni kezd az LSD után. A sóvárgás nem csupán az elme sóvárgása lesz, mint amikor egy mantrához kötődsz. Amikor vegyi anyagot használsz segítőként, a vágyakozás a tested részévé válik; az LSD egyenesen a sejtjeidbe jut be. Megváltoztatja őket, és más lesz a belső kémiai felépítésed. Azután az összes sejted elkezd vágyakozni az anyag után, és ezért nehéz lesz elhagyni.

Az LSD-t csak akkor használhatod arra, hogy meditációba vigyen téged, ha a tested fel van rá készítve. Így hát, ha azt kérded, hogy Nyugaton lehet-e használni az LSD-t, akkor a válaszom az, hogy ez egyáltalán nem a Nyugatnak való. Csak Keleten lehet használni – ha a test teljesen fel van rá készítve. A jóga használja, a tantra használja – vannak tantra és jóga iskolák, melyek használnak segítőként LSD-t – de akkor először felkészítik a testedet. Egy hosszú folyamat során megtisztul a test. A tested oly tisztává válik, és olyan nagy mestere leszel a testednek, hogy a kémiai anyag most már nem tud a mestereddé válni. Így a jóga megengedi ezt, de csak egy nagyon speciális módon.

Először ki kell tisztítani a testedet kémiailag. Ekkor oly mértékben fogod uralni a testedet, hogy még a tested kémiáját is uralni tudod. Például, bizonyos jóga gyakorlatokkal. Ha mérget veszel be, egy különleges jóga gyakorlattal irányítani tudod a véredet, hogy ne keveredjen össze a méreggel, és a méreg keresztülmegy a testeden, és kiürül a vizelettel anélkül, hogy egyáltalán keveredne a vérrel. Ha ezt meg tudod tenni, ha uralni tudod a tested kémiáját, akkor használhatsz bármit, mert te maradsz a mester.

A tantrában – különösen a „balos” tantrában – alkoholt használnak a meditáció elősegítésére. Képtelenségnek tűnik, de így van. A kereső egy bizonyos mennyiségű alkoholt iszik meg, és aztán megpróbál éber lenni. Nem veszítheti el a tudatosságát. Az alkohol mennyiségét fokozatosan növelik, de a tudatosságnak ébernek kell maradnia. A tanítvány alkoholt fogyaszt, az felszívódik a testben, az elme mégis fennmarad. A tanítvány nem veszti el a tudatosságát. Ekkor az alkohol mennyiségét egyre jobban és jobban növelik. A gyakorlat során a tanítvány elérkezik egy olyan ponthoz, amikor már bármilyen mennyiségű alkoholt elfogyaszthat, és az elme éber marad. Csak ekkor lehet az LSD segítség.

Nyugaton nincsenek gyakorlatok a test kitisztítására, vagy a tudatosság növelésére a test kémiájának megváltoztatásán keresztül. Nyugaton anélkül vesznek be szereket, hogy felkészülnének rá. Ez nem segítség. Ellenkezőleg, inkább tönkreteheti az egész elmét.

Ez sok problémát okoz. Ha egyszer részt vettél LSD-utazáson, halvány sejtésed van valamiről, amiről sose tudtál, valamiről, amit sose éreztél. Ha elkezdesz meditációt gyakorolni, az egy hosszú folyamat, de az LSD nem egy folyamat. Beveszed, és a folyamatnak vége. Ekkor a test elkezd működni. A meditáció egy hosszú folyamat – éveken keresztül kell csinálnod, mert csak akkor lesz kézzelfogható eredménye – és amikor megtapasztalsz egy egyszerűsített megoldást, nehéz lesz követni egy hosszú folyamatot. Az elme vágyakozni fog a drogok újbóli használatára. Így hát nehéz meditálni, ha egyszer kémiai anyagon keresztül derengett fel a fénysugár. Nehéz lesz nekifogni valaminek, ami egy hosszú folyamat. A meditációhoz több kitartás kell, több hit, több várakozás, és nehéz lesz, mert most már össze tudod hasonlítani.

Másodszor, bármilyen módszer rossz, ha nincs mindvégig a kontrollod alatt. Amikor meditálsz, abba tudod hagyni bármelyik pillanatban. Ha meg akarsz állni, meg tudsz állni abban a pillanatban. Ki tudsz belőle jönni. Egy LSD-utazást nem tudsz leállítani: miután bevetted az LSD-t be kell fejezned a kört. Most nem te vagy a mester.

Bármi, ami rabszolgát csinál belőled, végső soron nem segít spirituálisan, mert a spiritualitás alapvetően azt jelenti, hogy légy a magad mestere. Ezért én nem javasolnék egyszerűsített megoldásokat. Nem vagyok az LSD ellen, lehet, hogy néha mellette vagyok, de akkor egy hosszú előkészítő folyamatra van szükség. Akkor leszel te a mester.

De akkor az LSD már nem egy egyszerűsített megoldás lesz. Még a meditációnál is messzebbre fog vinni. A hatha jógában évekig tart előkészíteni a testet. Húsz évig, huszonöt évig... akkor a test kész. Akkor már használhatsz bármilyen kémiai segítséget, és az nem lesz romboló a lényedre nézve. De a folyamat akkor sokkal hosszabb.

Abban az esetben lehet használni az LSD-t; akkor támogatom. Ha fel vagy készülve, hogy eltölts húsz évet a test előkészítésével, azért, hogy LSD-t vegyél be, akkor az nem romboló – de ugyanazt a dolgot meg lehet tenni két év alatt meditációval. Mivel a test durvább, nehezebb uralni. Az elme finomabb, így azt uralni is könnyebb. A test távolabb van a lényedtől, így nagyobb a szakadék. Az elménél ez a szakadék keskenyebb.

Indiában a kezdetleges módszer a hatha jóga volt, amely előkészítette a testet a meditációra. Oly sok időt vett igénybe a test felkészítése, hogy a hatha jógának módszereket kellett kitalálnia az élet meghosszabbítására, hogy a jógát folytatni lehessen. A folyamat olyan hosszú volt, hogy hatvan év sem volt elegendő, hetven év sem volt elegendő. És van egy probléma: ha ebben az életedben nem tudod elérni, hogy urald a testedet, akkor a következő életedben újra az alapokról kell kezdened, mert új tested lesz. Az egész erőfeszítés hiábavaló volt. A következő életedben azonban nem lesz új elméd – marad a régi – ezért amit az elmén keresztül értél el, az megmarad; viszont bármi, amit a testen keresztül értél el, elvész minden egyes halállal. Ezért a hatha jógának olyan módszereket kellett kitalálnia az élet két-háromszáz évre való meghosszabbítására, amelyekkel már el lehetett érni a mesterfokot.

Ha uralod az elmét, akkor meg tudod változtatni a testet, de a test felkészültsége csupán a testé. A hatha jóga sok módszert kitalált, hogy a folyamatot be lehessen fejezni, de azután még nagyszerűbb módszerek láttak napvilágot: hogyan lehet az elmét közvetlenül kontrollálni (rádzsa jóga). Ezeknél a módszereknél a test ugyan segíthet egy kicsit, de nincs szükség arra, hogy túlságosan sokat foglalkozz vele. A hatha jóga követői tehát azt mondják, hogy lehet használni LSD-t, a rádzsa jóga viszont ezt nem mondhatja, mert a rádzsa jógának nincs módszertana a test felkészítésére. Közvetlen meditációt használnak.

Néha megtörténik – csak néha, kivételesen – hogy ha LSD-n keresztül felsejlik valami fénysugár, és nem kerülsz függőségbe tőle, akkor az a sejtelem szomjúsággá válhat benned, hogy tovább keress. Ezért egyszer kipróbálni jó, de nehéz tudni, hogy hol hagyd abba, és hogyan hagyd abba. Az első utazás jó, egyszer részt venni rajta jó – tudatára ébredsz egy más világnak, és azután emiatt elkezdesz keresni, elkezdesz kutatni – de aztán nehéz abbahagyni. Ez a probléma. Ha abba tudod hagyni, akkor jó dolog egyszer LSD-t bevenni. De az a „ha” egy nagy ha.

Mullah Nasreddin szokta mondani, hogy ő sose ivott egy pohár bornál többet. Sok barátja kifogásolta ezt az állítását, mert látták őt, ahogy az egyik pohár bort itta a másik után. Nasreddin azt mondta: „A második poharat az első fogja. »Én« csak egyet fogok. A másodikat az első fogja, és a harmadikat a második. Akkor már nem én vagyok a mester, így hogyan mondhatnám, hogy többet iszok egynél? »Én« csak egyet iszom – mindig csak egyet!”

Az elsőnél te vagy a mester; a másodiknál már nem. Az első meg fog próbálni egy másodikat itatni veled, és aztán így megy tovább folyamatosan. Azután többé már nem a te kezedben van. Könnyű bármit elkezdeni, mert te vagy a mester, de abbahagyni nehéz, mert akkor már nem te vagy a mester.

Tehát, én nem vagyok az LSD ellen... és ha ellene vagyok, akkor feltételesen. Következő a feltétel: ha képes vagy mester maradni, akkor rendben van. Használj bármit, de maradj mester. És ha nem tudsz mester maradni, akkor egyáltalán ne lépj veszélyes útra. Ne lépj rá egyáltalán. Az lesz a legjobb.

Most találtam ezt a kimerítő írást, ami magában foglalja a jól ismert A tudatállapotok szivárványa című írását, és még jó néhány egyéb dolgot is, a könyv után. Sajnos ebből a keretrendszerből nem tudom hogy kell kibányászni, ha valaki igen, az jelezze:)

Beszélgetések Feldmár Andrással

Meneruwának köszönjétek, bámulatos anyag!

saman.org.hu/2009/09/pablo-amaringo-ayahuasca-visions

Mikor a neten rátaláltam illetve hallottam az Ayahuasca-ról, rögtön tudtam, hogy na ez az amit nekem megkell próbálnom. Találkozni akartam az egómmal,  kíváncsi voltam rá.

Itt a blogon található leírásokból nagyon nagyon sok hasznos infót tudtam kiszedeni akár a főzéssel kapcsolatban, akár a beszerzéssel.
Gyorsan vásároltam is pár adagot. Ahogy megjött a cucc, egyből kávédaráló, összeőröl, 5-6 óra főzés és leszűrés után íme kb. 4-5 dl tea.

Mondanom sem kell, szinte a főzés során már az illatatától kavargot a gyomrom.
Este 8 körül kimentem kocsival egy "vigyázómmal" együtt az erdőbe, hatalmas vihar és villámlások közepette. Poharat persze elfelejtettem vinni, így nem tudtam egyből legurítani teljesen az első adagot. Hanem annak csak kb. a felét. De amikor megéreztem az ízét...pfáááá....gondoltam még szerencse is, hogy nincs pohár. Elég volt kb. 1 dl is első körben :-)

20 percig bírtam bent tartani, aztán kijött minden. Még az ebéd is sztem :-) Pedig teázás előtt legalább 4-5 órával semmit nem ettem. Na szóval róka megvolt, elkezdtem dumálni haverral. Hányástól számítva kb. 20 perc múlva egyszer csak a fák tetején lévő ágak átváltoztak sárkányokká, a fák lombjai közül több száz szempár nézett engem. Uhhh mondom sztem kezd hatni az Aya :-) Elkezdtem nézegetni a sárkányokat, fantasztikus volt. Egyáltalán semmi félelem nem volt.

Aztán néhány percen belül becsuktam a szemem, és valami csodaszép világba csöppentem. Földi szavakkal nem tudom leírni azokat a képeket, színeket amiket láttam. Ekkor elkezdett hozzám beszélni egy női hang. Illetve néha úgy hallottam hogy ketten beszélnek párhuzamosan és ugyanazt mondják.
Folyamatosan mondták hogy vigyázunk rád, szeretünk téged, vigyázunk rád szeretünk téged. És határtalan szeretet éreztem, valami csoda volt. Ilyet az anyagi világban soha nem éreztem még. Közben gyönyörű képek pörögnek.

Majd vége lett ennek a "szeretünk téged, vigyázunk rád" szövegnek. Jött a következő fázis.
Ott állt velem szemben valaki, de nem láttam, de tudtam hogy ott van. Sőt hogy éppen milyen mozdulatot végez, azt is tudtam, pedig SEMMIT nem láttam belőle

:-) Ekkor elkezdte ismételgetni nagyon lassan és nyugodtan, hogy "Kérdezz...kérdez...kérdezzz".
Háá mondom mit is kérdezzek. Kérdeztem tőle, erre a válasza: "Ma este Te állsz a középpontban".
Uhh mondom kérdezek megint. Kérdeztem. Erre a válasza megint: "Ma este Te állsz a középpontban."
Akár mit kérdeztem mindig ezt mondta és közben a fejét csóválta. Na ekkor jöttem rá, hogy kizárólag csak olyan kérdésre hajlandó válaszolni, amiben kizárólag CSAK én vagyok, semmi másra nem vonatkozik CSAK ÉN RÁM ! Kajak a lottó számokat is megkérdeztem, de persze hogy erre sem válaszolt :-)

No megkérdeztem egészséges vagyok-e? Erre ő azt mondta megnéz. És a hasamnak egy pontjára mutatott, hogy ott problémám van. De már mondta is, hogy én meg tudlak téged gyógyítani, és kígyókat küldött oda, és azoknak a szájából bogarak jöttek ki, és rágták ott a hasamat. Persze ez semmilyen fizikai fájdalommal nem járt. Tök kellemes volt, még akkor is, ha ez most brutálul hangzik :-)

Aztán elvoltunk így egy darabig. Közben betoltam a második adag Aya-t is. Ez sem volt több 1 dl-nél az emlékeim szerint. Nemsokára rá, éreztem hogy na most beütött a második adag.
Vége volt a kérdezgetős résznek, és most jött az Aya java :-) Azt mondta a női hang, hogy gyere elviszlek utazni, ne féljek. Hát nem is féltem, hanem még magamnál voltam, közben elmondtam ezt haveromnak, hogy elakarnak vinni utazni, oszt még mondtam is hogy ugyan hova vinne már, hiszen bérletem nincs is :-)

Na elkezdődött az igazi utazás. Én ezt nem utazásnak hívnám, hanem szembesültem magammal. Ott állt az egóm saját magammal szemben. ÁÁÁÁÁ azt hittem ott meghalok. Brutális volt saját egómmal találkozni. Közben folyamatosan gyűlt össze a nyálam és mikor kihajoltam a kocsiból, hogy kiköpjem folyamatosan olyan volt, hogy saját magamat aki velem szemben áll, őt köpöm le. A hang mondta: "Te akartad látni, most már nézzed!"
Próbáltam nem látni, de amint kinyitottam a szemem, egyből mondta megint: "Te akartad látni, most már nézzed!"
Ááá legszívesebben elszaladtam volna, de éreztem itt nincs menekvés öcsém :-) No ekkor jöttek olyan dolgok elő amiket régen csináltam, megbántottam vele valakit és az ő érzését éreztem, mintha egy nagyítón keresztül lett volna az egész. Hát veszettül kemény volt.
Közben a hang egyre csak mondta "Te akartad látni, most már nézzed!"

Na éreztem most már kikell hánynom a maradékot is, kiszálltam és már jött is...ez volt a csúcsa mindennek.... úgy éreztem mintha egy apró üveg gömb lennék, berepedezek darabokra és atomjaimra szétrobbanok mikor hánytam. Közben már legalább 20 percre mondani akartam haveromnak hogy öntse ki a maradékot, nehogy engedje hogy még beleigyak, mert tuti attól odaveszik a bundám.

Hányás után visszaültem a kocsiba, illetve haverom "rángatott" vissza csurom vizesen. Abszolút nem érdekelt, hogy kint szakad az eső. Én tök jól elvoltam az esőben :-) No ezután megint ott állt az egóm saját magammal szemben, és éreztem hogy lekellene győznöm az egómat. Hát nem ment.
Közben a hang már elmondta vagy százszor: "Te akartad látni, most már nézzed!"
Nem volt menekülés :-) Lassan lassan hajnal 1-re alább hagyott a hatás, és úgy döntöttem most már haza tudok menni. Álmomban a képek látása folytatódott egészen  reggelig. De még másnap napközben is nagyon nagyon halkan, de még ott volt a hang a fejemben és egész nap mondta, hogy "Na hogy tetszett ? Te akartad látni."


Hiába hogy voltak az utazásomnak borzalmas részei, de akkor is csodálatos élményt nyújtott, és pozitívan hatott rám. Amire engem megtanított, hogy sokkal őszintébb legyek. Pedig eddig sem voltam hazudós (szerintem), de itt nem is igazán  csak a kimondott szavakra értette az aya az őszinteséget, hanem a kimondott szavak  mellé társított érzelemkre.

Összefoglalás: Mindenkinek melegszívvel ajánlom, hogy próbálja ki ha egy pici késztetést is érez iránta. Rászokni tuti hogy nem fox, ez kizárt, lehetetlen!

Azóta főztem már 2 adagot barátaimnak, de sajnos azok nem jöttek össze. Pedig elvileg mindent úgy csináltam, mint elsőre. De ezek szerint mégse.
No kitartás, a legközelebbi adag remélhetőleg tuti lesz, és üt akorát mint az első, és rengeteg mindenre megtanít megint :-)

Részletek Terence McKenna szerteágazó gondolatvilágából

Üdvözlöm önöket az archaikus reneszánszban. Huszonöt éve kezdtem megbirkózni azzal a gondolattal, hogy a "teljességgel másik" felfedezése, megismerése sámáni dolog. Ez a felismerés vezetett a növényi eredetű hallucinogének használatára acélból, hogy az ember vallásainak legöregebbjei által elérhetőnek kikiáltott titokzatos dimenziót megközelítsem. A sámánok által alkalmazott, eksztázist előidéző és látomásszerző révületet okozó módszerek sokaságában -- böjtölés, nyújtott tartamú dobolás, lélegzet-módosítás, feszültségkeltő próbák, stb. -- a hallucinogén növények használatát tartom a leghatékonyabbnak, legmegbízhatóbbnak és legerősebbnek. Úgy tartom, hogy a Másik titkának racionális megismerése lehetséges és a hallucinogén növények sámáni megközelítése, különös tekintettel a pszilocibin-és dimetil-triptamin (DMT)- tartalmú növényekre, központi szerepet fog játszani e cél elérésében.

Messzi régiókba kalandozó gondolataim újra meg újra visszatérnek a Másik témájához és életünket titokzatosan átszövő jellegéhez. EZT számomra a legfontosabb közölni: hogy milyen közeli és milyen furcsa a veszélynek és a szépségnek eme felderítetlen és ígérettel teli zónája. Azt remélem, hogy gondolataim kifejezik a felfedezés örömét és izgalmát, és a titokzatosság sötét vizeinek igaz mélységét, melynek feltérképezetlen óceán-felszínén mindennapi virgonc világunk csekélyke parafa dugóként táncol.

Tudom - csakúgy mint számos olvasóm, hallgatóm -, hogy sok ötletem szürreális, látnoki, sőt, még grandiózus is. Meglátásaim egy élet különleges élményeinek tapasztalataiból alakultak ki. Ezek az események a társadalmilag elfogadott valóság peremén zajlottak, hiányukban nem lenne eretnek véleményeimnek alapja. De úgy találom, hogy a pszichedélikus sámánizmus világa a corpus delicti, azaz bűnjel, ami bizonyítja, hogy valami baj van a kréta körül a materializmus és a tudományos racionalizmus napsütötte birodalmában.

A sámán furcsa képességeinek és a Másság, a Másik oldal iránti pszichikus fogékonyságának elfojtása mellett, a nyugati kultúrhagyomány beépített előítélettel viseltetik az önmagunkkal való hallucinogén kísérletezéssel szemben. Ennek következtében kevés leírás született a látomáskeltő hallucinogének egyéni tapasztalatokban lecsapódó fenomenológiájáról. A kivételek figyelemre méltóak és szórakoztatóak. Fitz Hugh Ludlow és Aldous Huxley megtestesítik az ilyen helyzetek két alapszabályát: mindketten az első érdeklődés-hullámban bukkantak fel, amikor a kulturált polgárság úgymond felfedezte a hasist és később a meszkalint, és mindketten naivak voltak orvosi, illetve pszichofarmakológiai téren. A dél-amerikai yagé vagy ayahuasca főzet jellemzését hasonló módon örökítette meg William Burroughs és Allen Ginsberg a "Yagé levelek" című levelezésben. A hallucinogének eme korai leírásai hasonlatosak a felfedezések korának európai hajósai által adott romantikus képhez az Újvilágról. A kalandos fantázia birodalma csak fokozatosan adta át a terepet a ma általunk ismert kontinensek feltérképezésének.

Az "Archaikus reneszánsz" az én útinaplóm időbeli és ideologikus térbeli utazásaimról. Afrika történelem előtti szavannájától a történelem végén megjelenő transzcendentális objektumon túli elképzelhetetlen világig terjed. Emellett vándorcirkusz is, mely új gondolatfonalakat, -meneteket állít ki, mutat be: csak olyan sebességgel fejlődhetünk, mint ahogy nyelvünk fejlődik, változik. Az "Archaikus reneszánsz" nyelvi tonikokat ír fel öreg szavaink egészségére. Hajtsák fel a sátor csücskét és surranjanak be a fény és játék körébe! Szólaljon meg a zenekar! A hipertér tündéri bohócai már bűvészkednek középen. Hamar, hamar, siessenek

---

Terence McKenna nagy tudású pszichonauta, korunk egyik ékesszóló látnoka. Otthonosan mozog a fizikában, etnobotanikában, azaz a pszichoaktív növények törzsi társadalmakban való felhasználását vizsgáló tudományban, az antropológiában, a káoszelméletben. Játszi könnyedséggel idézi Carl Jungot vagy Marshall McLuhant. Azt állítja, hogy fajunk végül képes lesz beteg történelmünk korlátait átlépni, és hogy ezt a képességünket az ő általa "botanikus sámánizmusnak" nevezett történelmi hagyományunkból szerezzük.

McKenna tizennégy éves korában találkozott az óvatos és spirituális beállítottságú Aldous Huxley "Az érzékelés kapui" című művével, és ez adta meg a kezdeti lökést McKenna etnofarmakológiai érdeklődésének. Kis colorado-i városka szülötte o, ügynök apa és háztartásbeli anya gyermeke. Idézet: "Emlékszem, ahogy kísérgettem anyámat a konyhában és mondogattam neki, ha egy tizede igaz annak, amit ez az ember (Huxley) ír, akkor ezt akarom az életemmel csinálni." Úgy lett. Húsz évig tanulmányozta a sámánizmus filozófiai alapjait és a hallucinogének szerepét a lelki transzformációban a természetes hallucinogének hatalmas jelentőségével egyetemben bolygónk fejlődő kultúrája és a felbukkanóban lévő "metatudat" szempontjából.

Első pszichedelikumát, az LSD-t a hatvanas években, Berkeley-ben fogyasztotta. Politikailag aktív szerepet játszott a szólásszabadságért és a vietnami háború ellen folytatott harcban. Egyetemi pályafutását művészettörténeti szakon kezdte, tanulmányai sok értékes anyaggal látták el az emberi tudat történetének elmélyült vizsgálatához.

Reagan ekkor Kalifornia kormányzójaként zargatta az 1968-ban, a San Francisco State University-n zajló, barikádos stílusú diákmozgalom tagjait, úgyhogy McKenna úgy döntött, hogy más vizekre hajózik egy időre. Nepálba utazott művészettörténészként, és megpróbálta a pszichedélikus élményt a buddhista létmodellel összehozni. Ennek nyomán kezdett el a tibeti sámánizmussal foglalkozni, melyben szintén rábukkant a hallucinogének fogyasztásának gyakorlatára: Tibetben hasis és datura dívott. McKenna ily módon kezdett a sámánizmus igazi, pszichedélikus természetére rábukkanni. Diplomáját Berkeley-ben, "önszerveződő sámán szakosként" szerezte meg a Kaliforniai Egyetemen, a Természeti Erőforrások Megőrzésének Tanszéken.

Széleskörű tudása mellett az emeli ki Terence McKennát, hogy nagyjából minden az emberiség által ismert pszichedelikumot, ill. pszichotróp anyagot kipróbált, és mégis mindvégig megőrizte a tudományos, intellektuális megfigyelő éles szemű álláspontját. Tudatának ez a tanú eleme képes élményeit rendkívül tiszta és részletes módon leírni. Sok nagy misztikus megélte már a történelemben ugyanezeket a dimenziókat, de ő ehhez hozzáadja tapasztalatainak pontos leírását fajunk kulturális és történelmi fejlődésére és felvirágoztatására.

Ezek az élmények arra a mély meggyőződésre juttatták, hogy fajunk jelenlegi domináns helyzetét pszichotropikus növények fogyasztása által érte el, és hogy továbbfejlődésünk záloga ezen növények további megismerése, fogyasztása. Le kell szögeznünk itt, hogy McKenna nem híve a pop drogoknak: crack, heroin és társai- és a szórakozásra használt hallucinogén-fogyasztásnak sem. Úgy tartja, hogy potenciális sámánjaink felelőssége a hallucinogének kutatása: olyan embereké, akik járatosak a tudat tudományaiban, például a pszichoterápiában.

Mostanában, amikor épp nem előadókörúton, vagy az esőerdőkben, új természetes hallucinogének nyomában jár, McKenna idejét két otthona között osztja meg: az egyik Kaliforniában, Sonoma megyében van, a másik Hawaii-ban az általa "Botanikai Dimenzióknak" elnevezett kertben és növényházban, ahol menedékhelyet létesített a Föld természetes gyógy- és hallucinogén növényeinek. Sok fajt mentett meg a teljes kihalástól: mivel a modern civilizáció szisztematikusan pusztítja életterüket, egyre több növény van eltűnőben.

---

Most ismét Terence McKenna szavai következnek, az "Archaikus Reneszánsz" című könyvből. Az idézett fejezet egy McKenna által adott interjúból készült.

1967 elején ismerkedtem meg a DMT-vel (dimetil-triptamin). A DMT természetes növényi vegyület, melyet laboratóriumban is előállítottak, rendkívül rövid ideig hat és a pszichedelikumok közül a legerősebb. Egyetlen alkalom után azt mondtam róla: ez nem pszichedelikum, ez varázslat! A valóságnak olyan dimenziója, amiről az emberek többségének sejtelme sincs! A DMT adott erőt a pszichedélikus élmény iránti elkötelezettségemnek. A DMT annyival erőteljesebb, annyival idegenebb, annyi kérdést vet fel a valóság igaz mivoltáról, arról, hogy mi a nyelv, mi az én, mi a háromdimenziós tér, mi az idő: olyan kérdéseket tett fel nekem, amiken húsz éve rágódom.

Azt is látom a pszichedélikus élményben, hogy örökségünket szerezzük vissza általa. Számomra az jelenti az emberi élet legmegrázóbb oldalát, hogy ha belegondolok, hogy hány ember és kultúra érett meg és szállt a sírba anélkül, hogy ezt a csodát megtapasztalta volna. Mert nem lehetünk teljes mértékben érett emberi lények, akik kapcsolatban vannak a valóság teljes potenciáljával, míg nem avattattunk be a pszichedélikus élménybe. Nem szükséges magunkénak vallani, nem szükséges visszaélni vele -- de tudnunk kell róla, tudnunk kell, hogy létezik. És ennek egyetlen módja van: közvetlenül megtapasztalni.

Úgy gondolom, hogy Huxley közelítette meg a kérdést intelligensen: nem az a cél, hogy minél több embert elérjünk ezzel a tudással, hanem, hogy a legfontosabb, legbefolyásosabb embereket érjük el: a költőket, az építészeket, a politikusokat, a kutató tudósokat és különösen a pszichoterapeutákat. Mert a pszichoterápia szempontjából, az álmodás felfedezése óta ez a legnagyobb Kolumbusz tojása! Mindig az a metafora jut eszembe, hogy a pszichedelikumok azt jelentik a pszichológiának, amit a teleszkóp jelentett a csillagászatnak a tizenhatodik században. Ha valaki nem hajlandó teleszkópba nézni, nem nevezheti magát csillagásznak.....

A pszilocibinnel először az Amazonas vidékén, Dél-Amerikában találkoztam. Iránytűm a DMT volt. Azt mondta: Aha! Oda akarunk menni. De a DMT villám mindössze három percig tart, és öcsémmel, Dennis McKennával együtt úgy éreztük, hogy ha úgy negyvenöt percre beszabadulhatnánk ebbe a mezőbe, akkor tanulhatnánk valami tényleg elképesztőt. Valójában se vége se hossza. Végtelen szépség világa tárul az ember elé.

A pszilocibin tartalmú varázsgombában az a legdöbbenetesebb, hogy él, és valaki beszél hozzád. A fejemben szólt egy hang és angolul beszélt hozzám értelmes mondatokban, engem mélyen érintő kérdésekről. Erre nem voltam felkészülve....

Más volt, mint a mindennapi belső dialógusom hangja és arra is rájöttem, hogy az általa közölt információt képtelen lettem volna magamtól kisütni. Ez bizonyította számomra a hang Más voltát. És azt gondolom, hogy ilyenkor beszélgetés nyílik az ego és a psziché nagyobb, integráltabb rétegei között, melyek normálisan rejtve maradnak. Az ego meglehetősen modern találmány -- modern alatt az utóbbi egy-két ezer év értendő --, a lélek újszerű adaptációja a környezethez. Az Amazonas őserdeiben élő emberek ayahuasca fogyasztásakor közös tudatba lépnek, és ott hoznak közös döntéseket az egész törzset érintő kérdésekben: hova menjenek vadászni, kivel háborúzzanak, hova költözzenek: ilyesmi. Kollektíven LÁTJÁK, hogy mit kell csinálni. Azt gondolom, hogy eközben az én feloldódik azáltal, hogy kapcsolatba lép Felső Tudattal ? én így nevezem, másképpen fogalmazva ez a felettes én, a szuperego. Más szavakkal, ez az a sokkal nagyobb, sokkal bölcsebb szervező erő, amit mindnyájan magunkban hordozunk, de rendes körülmények között csak végletes pszichológiai nyomás vagy krízis hatására érünk el. Úgy vagyunk az én rabjai, mintha kémiai függőségbe léptünk volna vele. A pszichedelikum feloldja az ego bilincseit és tényeket tár elénk: hogyan illeszkedik az egyén e bolygó életébe és szervezetébe, milyen időtlen idők óta vannak a dolgok ahogy vannak és hogyan dolgozták magukat bele jelenlegi állapotukba.....

Az embereknek lelkierejük kifejlődésére van szüksége. Ezt az erőt nem fejleszti az, ha valami guru kezébe adod magad. Azáltal tölt el a lelkierő, hogy felelősséget vállalsz saját lelki fejlődésedért, és hogy körül nézel, hogy mit tehetnél ennek érdekében. Bizonyos értelemben a New Age azaz Új Korszak mozgalmat menekülésnek látom a pszichedélikus élmény elől. Az emberek bármit megtesznek, csak ne kelljen valami pszichedélikus vegyületet fogyasztaniuk. Újjászülettetik, Rolfoltatják magukat, satöbbi, satöbbi. Mert ösztönösen érzik, hogy a pszichedélikus élmény igazi. Az ember egész lényét teszi kockára. Ez nem olyan, mint egy ötórás dobolás vagy egy svédmasszázs...

Mi a sámánizmus? A sámánizmus archaikus eksztázis-technikák alkalmazása, melyek bármiféle vallási filozófiától függetlenül jöttek létre: olyan empirikusan ellenőrizhető, kísérletileg működtethető technikáké, amik eksztázist hoznak létre. Az eksztázis az egység, egészség kontemplációja. Ezért van az, hogy amikor az ember kilép a pszichedelikus mezőből, a politikai és társadalmi aréna szempontjából átformálva lép ki, mert nagyobb távlatokat vett észre.

A sámán gyógyító erejével pszichológiai egységet, egészséget tud átadni a hozzá fordulóknak. Emberfeletti személynek tűnik, mert összeszedett, nincs összezavarodva. Tudja, mikor kell valamihez ragaszkodni és mikor kell elengedni. A reményt általában a tehetetlenség vagy a negatív lelki tevékenységek nyomatéka koptatja el. A sámán látja, hogy a negatív gondolatok nyomatéka illúzió. Azáltal, hogy meggondoljuk magunkat, félreállunk a nyomaték útjából, az elsöpör mellettünk és mi átváltozunk. A sámán a tudat formájával foglalkozik: szélesebb a látóköre, mert nincs igazán benne saját kultúrájában.

Szerintem az igazán nagyszerű pszichoterapeuta egyben nagyszerű sámán -- és van egy pár ilyen...Nagyon csodálom a transzperszonális pszichológusokat, például. Azt gondolom, hogy a sámáni intézményt

igyekeznek modernizálni. Arra kellene még csak rájönniük, hogy sámáni eszközök nélkül idejüket vesztegetik. A sámán legfontosabb eszközei az eksztázist célzó technikák és ez hallucinogén növényeket jelent. Teljes globális katasztrófa felé haladunk szélsebesen anélkül hogy rendelkezésünkre álló felszabadító eszközeinket alkalmaznánk. Ez ökörség.

...Arról szólva, hogy miből, mennyit, milyen gyakran érdemes fogyasztani: Nem túl sokszor. Azt hiszem, ha megfelelő módon fogyasztunk pszichedelikumokat, akkor épp elég gondolkoznivalót nyújtana. Elterjedt gyakorlat és nagyon ellenzem, hogy sokan játszadoznak az enteogénekkel. Ha nem ettél annyit, hogy belesüllyedvén nem félsz hogy egy kicsit túl sokat ettél, akkor nem ettél eleget. Nem azért vannak ezek a vegyületek, hogy betépve moziba menjünk vagy strandra. Nem. Heroikus, elkötelezett adagokról beszélek. Ha elkötelezett adagokat eszünk, akkor minden egyes trip számítani fog. Nem kell többször használni, mint mondjuk évente háromszor- négyszer, ahhoz, hogy teljességgel pszichedelikusnak érezzük magunkat. Ez gombánál öt szárított grammot jelent -- öt gramm kilapítja a legellenállóbb egót is. Meszkalinból nyolcszáz milligramm a heroikus adag. Ezt nem annyira kedvelem, mert amfetamin származék és megviseli a szervezetet.

Hogy mit fogyasszunk? Itt van nektek dióhéjban, szalaggal átkötve:

Három kérdést kell magunknak feltenni bármilyen drogról, amit fogyasztani készülünk: először: előfordul-e a természetben, növényi vagy állati közegben? Mivel a természet évmilliók alatt kitesztelte ezeket a vegyületeket. Laboratóriumi termékekről ki tudja? Másodszor: van-e emberi fogyasztására vonatkozóan történelmi hagyomány? A gombának van. A meszkalinnak van. Az LSD-nek nincs. Az ecstasy-nek nincs. Harmadszor, és ez a legfontosabb kritérium: kell, hogy valami affinitása legyen az agy vegyi összetételével. Nem az a cél, hogy olyan legyen, mint a landolás a Holdon, hanem, hogy a mindennapi tudat hajtóerőivel legyen valami közös benne. Ez a legszigorúbb szűrő. Ezen már a meszkalin se jut át.

Az LSD se jut át. Azt gondolom, hogy a pszichedelikumnak a legkisebb mértékben szabad csak invázió-szerűnek lennie és onnan tudom, hogy jó nyomon járok, hogy a legerősebb pszichedelikumok tartanak a legrövidebb ideig. Hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy az agy felismeri a vegyületet, és percek alatt semlegesíti. A DMT a legerősebb létező pszichedélikus vegyület; öt perc alatt elbomlik. Húsz perc után olyan, mintha sohase ettél volna belőle.

A természet csodálatos kalauzunk. Az agy természetes kémiája. A bolygó természeti története. Kis embercsoportok természetesen kialakult sámáni intézményei: olyan embereké, akik még kapcsolatban állnak ésszerű társadalmi értékekkel.

...Milyen már létező metafizikai térkép írná le a sámáni élményt? Gondolok a Mahayana buddhizmusra, a sokszintű, sok lény lakta, démonokkal népes, Buddhákban bővelkedő birodalmaira a békének és a boldogságnak. A Mahayana buddhizmus állítja, hogy nincs középpont, hogy minden a tér és az idő konstrukciója: ez a legkifinomultabb pszichológia. Egy dolog miatt nem kötöm csónakomat a buddhizmus hajójához: mert azt mondja, hogy a szenvedés elkerülhetetlen. Ez nem pszichedélikus nézőpont. Arra gondolok, hogy a buddhizmusban a pszichológiája a régebbi, sámáni eredetű réteg. A sámánizmus világszerte azt állítja, hogy az univerzum sokszintű és olyan lényekkel népes, akik nagy jót vagy nagy kárt tehetnek bennünk, és nem törődnek velünk, akár így, akár úgy....

A valóság nem statikus. A valóság, melybe ágyazódunk, maga is felfogható organizmusként: valamely végkifejlet felé halad. A huszadik század nem csak anomália, szerencsétlen véletlen, hanem egy folyamat eredménye, amely azóta folyik, amióta bolygónk létezik. Nem idegenedtünk el a természettől: valahogy a változás borotvaélén táncolunk. Beton épületeinket és autópályáinkat, meg mindent ami a modern életre jellemző, tekinthetjük a természetes világ jelenségeinek.... Az emberek felfoghatóak egy természetes összesűrűsödés katalitikus elemeinek, amely folyamat a lét valamely magasabb szférájába való átváltozásban fog kicsúcsosodni. A történelem véget fog érni. Ezt a megdöbbentő következtetést vontam le a pszichedélikus élményből. És a történelem végére vonatkozó összes apokaliptikus leírás, amely az emberi tudatot kísérti az idők kezdetétől fogva, a János evangélium Apokalipszisétől a legutóbbi UFO- kultuszok jövendöléséig, arra irányuló kísérletek, hogy a megszokottól való radikális, transzcendens eltérésre vonatkozó intuitív előérzettel megbarátkozzunk.

Mai kulturális irányzatainkat tekintve és jövőbe vetítve ésszerűnek tűnik azt jósolni, hogy a Maja naptár végeztével, ami 2012-ben esedékes, magunk számára felismerhetetlenekké fogunk változni, és azt is, hogy amit saját műveinknek tekintünk, a számítógépek és a technológia, tulajdonképpen saját magunk új szintje. És amikor beteljesítjük a történelem profán labirintusában kanyargó zarándokutunkat, visszanyerjük azt, amit az elején tudtunk: a természettel való archaikus, egyetlen ránc nélküli és a nyelv közvetítését nem igénylő egységünket, amelyben nem létezett az én és a másik gondolata, nem létezett élet és halál, civilizáció és természet. Ezek a dualizmusok időszakosak és feltételesek a történelem labirintusában.

Az Archaikus Reneszánsz azt mutatja majd meg, hogy vallásaink a nagy Misztérium sápadt utánzatai voltak csupán. Akkor az emberek azt fogják mondani: "Most már értem! Értem, miért a piramisok, miért Róma bukása, miért Auschwitz, miért a hidrogénbomba." Mindezek a dolgok útjelző táblák a transzcendens objektum felé haladó úton. És amikor elérjük, jelentés, értelem árasztja majd el az egész emberi életet....

A történelem végén felbukkanó transzcendens objektumot úgy képzelem, hogy, ahogy a tizenhatodik században leírták, a szellem és az anyag egyesülése. Anyag, amely gondolatként viselkedik, kapu a képzeletbe. Ebben fogunk mindannyian élni. Ezért olyan fontos a pszichedélikus élmény: előrevetíti a teljességgel a képzeletben folytatott életet....

Az új korszak hajnalának érdekes szimbóluma a polip. Az ő kommunikációs modellje kevéssé ismert. A polipok nem mimikriből változtatják színüket, hanem kommunikálnak általa. Egy közönséges polip elpirul, foltokat és mozgó színcsíkokat tud megjeleníteni nyelvi szándéka kifejezésére. Nyelve bőrfelületén jelenik meg. A telepátiával kapcsolatban általában arra gondolunk, hogy te hallod, amit gondolok, én meg hallom, amit te gondolsz. De a telepátia gazdagabb felfogása lenne, ha inkább látnád szavaimat -- ha szobrászati tárgyak lennének. Tennék egy kijelentést, és te megvizsgálnád mindenféle szögből. Nem lenne kétséged jelentése felől. Pontosan ez történik a polipokkal. Meg a sámánokkal. A révületben énekelt sámáni dalok nem hallásra készülnek, hanem más, révületben levő emberek általi látásra. Ez az átlépés a hallottból a látottba nagyon fontos eleme a transzcendens objektum feltárulásának.

...Ebben az új kommunikációs környezetben a Logosz új világa fog megvalósulni..... Képzeljük el, mi lenne, ha minden probléma megfelelő megoldást találna, ha minden cselekedet megfelelő lenne. Ez maga lenne a mennyek országa. És azt gondolom, erre törünk. Nem kozmikus tűzijátékra van szükségünk, nem repülő csészealjakból kilépő idegen szörnyekre, hanem egyszerűen megfelelő tevékenységre: erővel teljes, átérzett tapasztalatra -- és a különállás, elválasztottság illúziójának feloldódására.

E szöveg a "Pszichedelikus Óra" c. rádiómüsorhoz készült, amely kéthetente fogható vasárnap este 9-től 10-ig a 98 MHz-en.

Éva az Úrhoz

- Egy napon így szólt Éva az Úrhoz:
- Uram, gondban vagyok...
- Mi a hézag, Éva?
- Uram, tudom, hogy teremtetted és nekem adtad e gyönyörű kertet, eme csodás állatseregletet, meg azt a mocskos kígyót is, de ennek ellenére nem vagyok boldog.
- Miért, Éva? - szól a hang fentről.
- Uram, egyedül vagyok, és elegem van az almából.
- Ebben az esetben Éva, tudok egy megoldást. Megteremtem Neked a Férfit.
- Mi az a férfi???
- E teremtmény tökéletlen lesz, sok hibával. Hazudni fog és csalni, hiú lesz és dicsekvő. De azért nagyobb lesz, erősebb, örömmel fog vadászni és ölni. Viccesen fog kinézni, ha izgalomba jön, na de mivel panaszkodsz, úgy fogom megalkotni, hogy kielégítse testi szükségleteidet. Igaz, kissé bolondos lesz és olyan felesleges dolgokkal fog foglalkozni, mint a birkózás és különböző labdajátékok. Nem lesz egy briliáns elme, úgyhogy szüksége lesz a tanácsaidra, hogy helyes irányba tereld gondolatait.
- Szuper! - mondta Éva, és ironikusan felhúzta szemöldökét. - És hol itt a gubanc, Uram?
- Egy feltétellel kapod csak meg!
- És pedig?
- Ahogy mondtam, beképzelt lesz, arrogáns és léha. Tehát el kell hitetned vele, hogy őt teremtettem először. Ne feledd, hogy ez a mi titkunk lesz: tudod, köztünk, nők között..

Csernus doki nem feltétlenül a kedvencem minden szempontból,de ebben az előadásban nagyon sok olyan vonatkozást véltem felfedezni, ami rokonértelmű az itt tárgyalt dolgokkal. Remélem mindenkinek tetszeni fog!

 Házidolgozat: Első ayahuasca-élményem :)

Igazából talán eléggé földhözragadt egy „beszámoló” lesz ez, és egyszer sem fog elhangzani benne olyasmi, hogy „és akkor a mindenségbe olvadt a testem”, vagy ilyesmi.

 

 

 

A napokban kaptam sárga caapit ajándékba.

Hamarosan tesztelem!:)