Részletek Terence McKenna szerteágazó gondolatvilágából

Üdvözlöm önöket az archaikus reneszánszban. Huszonöt éve kezdtem megbirkózni azzal a gondolattal, hogy a "teljességgel másik" felfedezése, megismerése sámáni dolog. Ez a felismerés vezetett a növényi eredetű hallucinogének használatára acélból, hogy az ember vallásainak legöregebbjei által elérhetőnek kikiáltott titokzatos dimenziót megközelítsem. A sámánok által alkalmazott, eksztázist előidéző és látomásszerző révületet okozó módszerek sokaságában -- böjtölés, nyújtott tartamú dobolás, lélegzet-módosítás, feszültségkeltő próbák, stb. -- a hallucinogén növények használatát tartom a leghatékonyabbnak, legmegbízhatóbbnak és legerősebbnek. Úgy tartom, hogy a Másik titkának racionális megismerése lehetséges és a hallucinogén növények sámáni megközelítése, különös tekintettel a pszilocibin-és dimetil-triptamin (DMT)- tartalmú növényekre, központi szerepet fog játszani e cél elérésében.

Messzi régiókba kalandozó gondolataim újra meg újra visszatérnek a Másik témájához és életünket titokzatosan átszövő jellegéhez. EZT számomra a legfontosabb közölni: hogy milyen közeli és milyen furcsa a veszélynek és a szépségnek eme felderítetlen és ígérettel teli zónája. Azt remélem, hogy gondolataim kifejezik a felfedezés örömét és izgalmát, és a titokzatosság sötét vizeinek igaz mélységét, melynek feltérképezetlen óceán-felszínén mindennapi virgonc világunk csekélyke parafa dugóként táncol.

Tudom - csakúgy mint számos olvasóm, hallgatóm -, hogy sok ötletem szürreális, látnoki, sőt, még grandiózus is. Meglátásaim egy élet különleges élményeinek tapasztalataiból alakultak ki. Ezek az események a társadalmilag elfogadott valóság peremén zajlottak, hiányukban nem lenne eretnek véleményeimnek alapja. De úgy találom, hogy a pszichedélikus sámánizmus világa a corpus delicti, azaz bűnjel, ami bizonyítja, hogy valami baj van a kréta körül a materializmus és a tudományos racionalizmus napsütötte birodalmában.

A sámán furcsa képességeinek és a Másság, a Másik oldal iránti pszichikus fogékonyságának elfojtása mellett, a nyugati kultúrhagyomány beépített előítélettel viseltetik az önmagunkkal való hallucinogén kísérletezéssel szemben. Ennek következtében kevés leírás született a látomáskeltő hallucinogének egyéni tapasztalatokban lecsapódó fenomenológiájáról. A kivételek figyelemre méltóak és szórakoztatóak. Fitz Hugh Ludlow és Aldous Huxley megtestesítik az ilyen helyzetek két alapszabályát: mindketten az első érdeklődés-hullámban bukkantak fel, amikor a kulturált polgárság úgymond felfedezte a hasist és később a meszkalint, és mindketten naivak voltak orvosi, illetve pszichofarmakológiai téren. A dél-amerikai yagé vagy ayahuasca főzet jellemzését hasonló módon örökítette meg William Burroughs és Allen Ginsberg a "Yagé levelek" című levelezésben. A hallucinogének eme korai leírásai hasonlatosak a felfedezések korának európai hajósai által adott romantikus képhez az Újvilágról. A kalandos fantázia birodalma csak fokozatosan adta át a terepet a ma általunk ismert kontinensek feltérképezésének.

Az "Archaikus reneszánsz" az én útinaplóm időbeli és ideologikus térbeli utazásaimról. Afrika történelem előtti szavannájától a történelem végén megjelenő transzcendentális objektumon túli elképzelhetetlen világig terjed. Emellett vándorcirkusz is, mely új gondolatfonalakat, -meneteket állít ki, mutat be: csak olyan sebességgel fejlődhetünk, mint ahogy nyelvünk fejlődik, változik. Az "Archaikus reneszánsz" nyelvi tonikokat ír fel öreg szavaink egészségére. Hajtsák fel a sátor csücskét és surranjanak be a fény és játék körébe! Szólaljon meg a zenekar! A hipertér tündéri bohócai már bűvészkednek középen. Hamar, hamar, siessenek

---

Terence McKenna nagy tudású pszichonauta, korunk egyik ékesszóló látnoka. Otthonosan mozog a fizikában, etnobotanikában, azaz a pszichoaktív növények törzsi társadalmakban való felhasználását vizsgáló tudományban, az antropológiában, a káoszelméletben. Játszi könnyedséggel idézi Carl Jungot vagy Marshall McLuhant. Azt állítja, hogy fajunk végül képes lesz beteg történelmünk korlátait átlépni, és hogy ezt a képességünket az ő általa "botanikus sámánizmusnak" nevezett történelmi hagyományunkból szerezzük.

McKenna tizennégy éves korában találkozott az óvatos és spirituális beállítottságú Aldous Huxley "Az érzékelés kapui" című művével, és ez adta meg a kezdeti lökést McKenna etnofarmakológiai érdeklődésének. Kis colorado-i városka szülötte o, ügynök apa és háztartásbeli anya gyermeke. Idézet: "Emlékszem, ahogy kísérgettem anyámat a konyhában és mondogattam neki, ha egy tizede igaz annak, amit ez az ember (Huxley) ír, akkor ezt akarom az életemmel csinálni." Úgy lett. Húsz évig tanulmányozta a sámánizmus filozófiai alapjait és a hallucinogének szerepét a lelki transzformációban a természetes hallucinogének hatalmas jelentőségével egyetemben bolygónk fejlődő kultúrája és a felbukkanóban lévő "metatudat" szempontjából.

Első pszichedelikumát, az LSD-t a hatvanas években, Berkeley-ben fogyasztotta. Politikailag aktív szerepet játszott a szólásszabadságért és a vietnami háború ellen folytatott harcban. Egyetemi pályafutását művészettörténeti szakon kezdte, tanulmányai sok értékes anyaggal látták el az emberi tudat történetének elmélyült vizsgálatához.

Reagan ekkor Kalifornia kormányzójaként zargatta az 1968-ban, a San Francisco State University-n zajló, barikádos stílusú diákmozgalom tagjait, úgyhogy McKenna úgy döntött, hogy más vizekre hajózik egy időre. Nepálba utazott művészettörténészként, és megpróbálta a pszichedélikus élményt a buddhista létmodellel összehozni. Ennek nyomán kezdett el a tibeti sámánizmussal foglalkozni, melyben szintén rábukkant a hallucinogének fogyasztásának gyakorlatára: Tibetben hasis és datura dívott. McKenna ily módon kezdett a sámánizmus igazi, pszichedélikus természetére rábukkanni. Diplomáját Berkeley-ben, "önszerveződő sámán szakosként" szerezte meg a Kaliforniai Egyetemen, a Természeti Erőforrások Megőrzésének Tanszéken.

Széleskörű tudása mellett az emeli ki Terence McKennát, hogy nagyjából minden az emberiség által ismert pszichedelikumot, ill. pszichotróp anyagot kipróbált, és mégis mindvégig megőrizte a tudományos, intellektuális megfigyelő éles szemű álláspontját. Tudatának ez a tanú eleme képes élményeit rendkívül tiszta és részletes módon leírni. Sok nagy misztikus megélte már a történelemben ugyanezeket a dimenziókat, de ő ehhez hozzáadja tapasztalatainak pontos leírását fajunk kulturális és történelmi fejlődésére és felvirágoztatására.

Ezek az élmények arra a mély meggyőződésre juttatták, hogy fajunk jelenlegi domináns helyzetét pszichotropikus növények fogyasztása által érte el, és hogy továbbfejlődésünk záloga ezen növények további megismerése, fogyasztása. Le kell szögeznünk itt, hogy McKenna nem híve a pop drogoknak: crack, heroin és társai- és a szórakozásra használt hallucinogén-fogyasztásnak sem. Úgy tartja, hogy potenciális sámánjaink felelőssége a hallucinogének kutatása: olyan embereké, akik járatosak a tudat tudományaiban, például a pszichoterápiában.

Mostanában, amikor épp nem előadókörúton, vagy az esőerdőkben, új természetes hallucinogének nyomában jár, McKenna idejét két otthona között osztja meg: az egyik Kaliforniában, Sonoma megyében van, a másik Hawaii-ban az általa "Botanikai Dimenzióknak" elnevezett kertben és növényházban, ahol menedékhelyet létesített a Föld természetes gyógy- és hallucinogén növényeinek. Sok fajt mentett meg a teljes kihalástól: mivel a modern civilizáció szisztematikusan pusztítja életterüket, egyre több növény van eltűnőben.

---

Most ismét Terence McKenna szavai következnek, az "Archaikus Reneszánsz" című könyvből. Az idézett fejezet egy McKenna által adott interjúból készült.

1967 elején ismerkedtem meg a DMT-vel (dimetil-triptamin). A DMT természetes növényi vegyület, melyet laboratóriumban is előállítottak, rendkívül rövid ideig hat és a pszichedelikumok közül a legerősebb. Egyetlen alkalom után azt mondtam róla: ez nem pszichedelikum, ez varázslat! A valóságnak olyan dimenziója, amiről az emberek többségének sejtelme sincs! A DMT adott erőt a pszichedélikus élmény iránti elkötelezettségemnek. A DMT annyival erőteljesebb, annyival idegenebb, annyi kérdést vet fel a valóság igaz mivoltáról, arról, hogy mi a nyelv, mi az én, mi a háromdimenziós tér, mi az idő: olyan kérdéseket tett fel nekem, amiken húsz éve rágódom.

Azt is látom a pszichedélikus élményben, hogy örökségünket szerezzük vissza általa. Számomra az jelenti az emberi élet legmegrázóbb oldalát, hogy ha belegondolok, hogy hány ember és kultúra érett meg és szállt a sírba anélkül, hogy ezt a csodát megtapasztalta volna. Mert nem lehetünk teljes mértékben érett emberi lények, akik kapcsolatban vannak a valóság teljes potenciáljával, míg nem avattattunk be a pszichedélikus élménybe. Nem szükséges magunkénak vallani, nem szükséges visszaélni vele -- de tudnunk kell róla, tudnunk kell, hogy létezik. És ennek egyetlen módja van: közvetlenül megtapasztalni.

Úgy gondolom, hogy Huxley közelítette meg a kérdést intelligensen: nem az a cél, hogy minél több embert elérjünk ezzel a tudással, hanem, hogy a legfontosabb, legbefolyásosabb embereket érjük el: a költőket, az építészeket, a politikusokat, a kutató tudósokat és különösen a pszichoterapeutákat. Mert a pszichoterápia szempontjából, az álmodás felfedezése óta ez a legnagyobb Kolumbusz tojása! Mindig az a metafora jut eszembe, hogy a pszichedelikumok azt jelentik a pszichológiának, amit a teleszkóp jelentett a csillagászatnak a tizenhatodik században. Ha valaki nem hajlandó teleszkópba nézni, nem nevezheti magát csillagásznak.....

A pszilocibinnel először az Amazonas vidékén, Dél-Amerikában találkoztam. Iránytűm a DMT volt. Azt mondta: Aha! Oda akarunk menni. De a DMT villám mindössze három percig tart, és öcsémmel, Dennis McKennával együtt úgy éreztük, hogy ha úgy negyvenöt percre beszabadulhatnánk ebbe a mezőbe, akkor tanulhatnánk valami tényleg elképesztőt. Valójában se vége se hossza. Végtelen szépség világa tárul az ember elé.

A pszilocibin tartalmú varázsgombában az a legdöbbenetesebb, hogy él, és valaki beszél hozzád. A fejemben szólt egy hang és angolul beszélt hozzám értelmes mondatokban, engem mélyen érintő kérdésekről. Erre nem voltam felkészülve....

Más volt, mint a mindennapi belső dialógusom hangja és arra is rájöttem, hogy az általa közölt információt képtelen lettem volna magamtól kisütni. Ez bizonyította számomra a hang Más voltát. És azt gondolom, hogy ilyenkor beszélgetés nyílik az ego és a psziché nagyobb, integráltabb rétegei között, melyek normálisan rejtve maradnak. Az ego meglehetősen modern találmány -- modern alatt az utóbbi egy-két ezer év értendő --, a lélek újszerű adaptációja a környezethez. Az Amazonas őserdeiben élő emberek ayahuasca fogyasztásakor közös tudatba lépnek, és ott hoznak közös döntéseket az egész törzset érintő kérdésekben: hova menjenek vadászni, kivel háborúzzanak, hova költözzenek: ilyesmi. Kollektíven LÁTJÁK, hogy mit kell csinálni. Azt gondolom, hogy eközben az én feloldódik azáltal, hogy kapcsolatba lép Felső Tudattal ? én így nevezem, másképpen fogalmazva ez a felettes én, a szuperego. Más szavakkal, ez az a sokkal nagyobb, sokkal bölcsebb szervező erő, amit mindnyájan magunkban hordozunk, de rendes körülmények között csak végletes pszichológiai nyomás vagy krízis hatására érünk el. Úgy vagyunk az én rabjai, mintha kémiai függőségbe léptünk volna vele. A pszichedelikum feloldja az ego bilincseit és tényeket tár elénk: hogyan illeszkedik az egyén e bolygó életébe és szervezetébe, milyen időtlen idők óta vannak a dolgok ahogy vannak és hogyan dolgozták magukat bele jelenlegi állapotukba.....

Az embereknek lelkierejük kifejlődésére van szüksége. Ezt az erőt nem fejleszti az, ha valami guru kezébe adod magad. Azáltal tölt el a lelkierő, hogy felelősséget vállalsz saját lelki fejlődésedért, és hogy körül nézel, hogy mit tehetnél ennek érdekében. Bizonyos értelemben a New Age azaz Új Korszak mozgalmat menekülésnek látom a pszichedélikus élmény elől. Az emberek bármit megtesznek, csak ne kelljen valami pszichedélikus vegyületet fogyasztaniuk. Újjászülettetik, Rolfoltatják magukat, satöbbi, satöbbi. Mert ösztönösen érzik, hogy a pszichedélikus élmény igazi. Az ember egész lényét teszi kockára. Ez nem olyan, mint egy ötórás dobolás vagy egy svédmasszázs...

Mi a sámánizmus? A sámánizmus archaikus eksztázis-technikák alkalmazása, melyek bármiféle vallási filozófiától függetlenül jöttek létre: olyan empirikusan ellenőrizhető, kísérletileg működtethető technikáké, amik eksztázist hoznak létre. Az eksztázis az egység, egészség kontemplációja. Ezért van az, hogy amikor az ember kilép a pszichedelikus mezőből, a politikai és társadalmi aréna szempontjából átformálva lép ki, mert nagyobb távlatokat vett észre.

A sámán gyógyító erejével pszichológiai egységet, egészséget tud átadni a hozzá fordulóknak. Emberfeletti személynek tűnik, mert összeszedett, nincs összezavarodva. Tudja, mikor kell valamihez ragaszkodni és mikor kell elengedni. A reményt általában a tehetetlenség vagy a negatív lelki tevékenységek nyomatéka koptatja el. A sámán látja, hogy a negatív gondolatok nyomatéka illúzió. Azáltal, hogy meggondoljuk magunkat, félreállunk a nyomaték útjából, az elsöpör mellettünk és mi átváltozunk. A sámán a tudat formájával foglalkozik: szélesebb a látóköre, mert nincs igazán benne saját kultúrájában.

Szerintem az igazán nagyszerű pszichoterapeuta egyben nagyszerű sámán -- és van egy pár ilyen...Nagyon csodálom a transzperszonális pszichológusokat, például. Azt gondolom, hogy a sámáni intézményt

igyekeznek modernizálni. Arra kellene még csak rájönniük, hogy sámáni eszközök nélkül idejüket vesztegetik. A sámán legfontosabb eszközei az eksztázist célzó technikák és ez hallucinogén növényeket jelent. Teljes globális katasztrófa felé haladunk szélsebesen anélkül hogy rendelkezésünkre álló felszabadító eszközeinket alkalmaznánk. Ez ökörség.

...Arról szólva, hogy miből, mennyit, milyen gyakran érdemes fogyasztani: Nem túl sokszor. Azt hiszem, ha megfelelő módon fogyasztunk pszichedelikumokat, akkor épp elég gondolkoznivalót nyújtana. Elterjedt gyakorlat és nagyon ellenzem, hogy sokan játszadoznak az enteogénekkel. Ha nem ettél annyit, hogy belesüllyedvén nem félsz hogy egy kicsit túl sokat ettél, akkor nem ettél eleget. Nem azért vannak ezek a vegyületek, hogy betépve moziba menjünk vagy strandra. Nem. Heroikus, elkötelezett adagokról beszélek. Ha elkötelezett adagokat eszünk, akkor minden egyes trip számítani fog. Nem kell többször használni, mint mondjuk évente háromszor- négyszer, ahhoz, hogy teljességgel pszichedelikusnak érezzük magunkat. Ez gombánál öt szárított grammot jelent -- öt gramm kilapítja a legellenállóbb egót is. Meszkalinból nyolcszáz milligramm a heroikus adag. Ezt nem annyira kedvelem, mert amfetamin származék és megviseli a szervezetet.

Hogy mit fogyasszunk? Itt van nektek dióhéjban, szalaggal átkötve:

Három kérdést kell magunknak feltenni bármilyen drogról, amit fogyasztani készülünk: először: előfordul-e a természetben, növényi vagy állati közegben? Mivel a természet évmilliók alatt kitesztelte ezeket a vegyületeket. Laboratóriumi termékekről ki tudja? Másodszor: van-e emberi fogyasztására vonatkozóan történelmi hagyomány? A gombának van. A meszkalinnak van. Az LSD-nek nincs. Az ecstasy-nek nincs. Harmadszor, és ez a legfontosabb kritérium: kell, hogy valami affinitása legyen az agy vegyi összetételével. Nem az a cél, hogy olyan legyen, mint a landolás a Holdon, hanem, hogy a mindennapi tudat hajtóerőivel legyen valami közös benne. Ez a legszigorúbb szűrő. Ezen már a meszkalin se jut át.

Az LSD se jut át. Azt gondolom, hogy a pszichedelikumnak a legkisebb mértékben szabad csak invázió-szerűnek lennie és onnan tudom, hogy jó nyomon járok, hogy a legerősebb pszichedelikumok tartanak a legrövidebb ideig. Hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy az agy felismeri a vegyületet, és percek alatt semlegesíti. A DMT a legerősebb létező pszichedélikus vegyület; öt perc alatt elbomlik. Húsz perc után olyan, mintha sohase ettél volna belőle.

A természet csodálatos kalauzunk. Az agy természetes kémiája. A bolygó természeti története. Kis embercsoportok természetesen kialakult sámáni intézményei: olyan embereké, akik még kapcsolatban állnak ésszerű társadalmi értékekkel.

...Milyen már létező metafizikai térkép írná le a sámáni élményt? Gondolok a Mahayana buddhizmusra, a sokszintű, sok lény lakta, démonokkal népes, Buddhákban bővelkedő birodalmaira a békének és a boldogságnak. A Mahayana buddhizmus állítja, hogy nincs középpont, hogy minden a tér és az idő konstrukciója: ez a legkifinomultabb pszichológia. Egy dolog miatt nem kötöm csónakomat a buddhizmus hajójához: mert azt mondja, hogy a szenvedés elkerülhetetlen. Ez nem pszichedélikus nézőpont. Arra gondolok, hogy a buddhizmusban a pszichológiája a régebbi, sámáni eredetű réteg. A sámánizmus világszerte azt állítja, hogy az univerzum sokszintű és olyan lényekkel népes, akik nagy jót vagy nagy kárt tehetnek bennünk, és nem törődnek velünk, akár így, akár úgy....

A valóság nem statikus. A valóság, melybe ágyazódunk, maga is felfogható organizmusként: valamely végkifejlet felé halad. A huszadik század nem csak anomália, szerencsétlen véletlen, hanem egy folyamat eredménye, amely azóta folyik, amióta bolygónk létezik. Nem idegenedtünk el a természettől: valahogy a változás borotvaélén táncolunk. Beton épületeinket és autópályáinkat, meg mindent ami a modern életre jellemző, tekinthetjük a természetes világ jelenségeinek.... Az emberek felfoghatóak egy természetes összesűrűsödés katalitikus elemeinek, amely folyamat a lét valamely magasabb szférájába való átváltozásban fog kicsúcsosodni. A történelem véget fog érni. Ezt a megdöbbentő következtetést vontam le a pszichedélikus élményből. És a történelem végére vonatkozó összes apokaliptikus leírás, amely az emberi tudatot kísérti az idők kezdetétől fogva, a János evangélium Apokalipszisétől a legutóbbi UFO- kultuszok jövendöléséig, arra irányuló kísérletek, hogy a megszokottól való radikális, transzcendens eltérésre vonatkozó intuitív előérzettel megbarátkozzunk.

Mai kulturális irányzatainkat tekintve és jövőbe vetítve ésszerűnek tűnik azt jósolni, hogy a Maja naptár végeztével, ami 2012-ben esedékes, magunk számára felismerhetetlenekké fogunk változni, és azt is, hogy amit saját műveinknek tekintünk, a számítógépek és a technológia, tulajdonképpen saját magunk új szintje. És amikor beteljesítjük a történelem profán labirintusában kanyargó zarándokutunkat, visszanyerjük azt, amit az elején tudtunk: a természettel való archaikus, egyetlen ránc nélküli és a nyelv közvetítését nem igénylő egységünket, amelyben nem létezett az én és a másik gondolata, nem létezett élet és halál, civilizáció és természet. Ezek a dualizmusok időszakosak és feltételesek a történelem labirintusában.

Az Archaikus Reneszánsz azt mutatja majd meg, hogy vallásaink a nagy Misztérium sápadt utánzatai voltak csupán. Akkor az emberek azt fogják mondani: "Most már értem! Értem, miért a piramisok, miért Róma bukása, miért Auschwitz, miért a hidrogénbomba." Mindezek a dolgok útjelző táblák a transzcendens objektum felé haladó úton. És amikor elérjük, jelentés, értelem árasztja majd el az egész emberi életet....

A történelem végén felbukkanó transzcendens objektumot úgy képzelem, hogy, ahogy a tizenhatodik században leírták, a szellem és az anyag egyesülése. Anyag, amely gondolatként viselkedik, kapu a képzeletbe. Ebben fogunk mindannyian élni. Ezért olyan fontos a pszichedélikus élmény: előrevetíti a teljességgel a képzeletben folytatott életet....

Az új korszak hajnalának érdekes szimbóluma a polip. Az ő kommunikációs modellje kevéssé ismert. A polipok nem mimikriből változtatják színüket, hanem kommunikálnak általa. Egy közönséges polip elpirul, foltokat és mozgó színcsíkokat tud megjeleníteni nyelvi szándéka kifejezésére. Nyelve bőrfelületén jelenik meg. A telepátiával kapcsolatban általában arra gondolunk, hogy te hallod, amit gondolok, én meg hallom, amit te gondolsz. De a telepátia gazdagabb felfogása lenne, ha inkább látnád szavaimat -- ha szobrászati tárgyak lennének. Tennék egy kijelentést, és te megvizsgálnád mindenféle szögből. Nem lenne kétséged jelentése felől. Pontosan ez történik a polipokkal. Meg a sámánokkal. A révületben énekelt sámáni dalok nem hallásra készülnek, hanem más, révületben levő emberek általi látásra. Ez az átlépés a hallottból a látottba nagyon fontos eleme a transzcendens objektum feltárulásának.

...Ebben az új kommunikációs környezetben a Logosz új világa fog megvalósulni..... Képzeljük el, mi lenne, ha minden probléma megfelelő megoldást találna, ha minden cselekedet megfelelő lenne. Ez maga lenne a mennyek országa. És azt gondolom, erre törünk. Nem kozmikus tűzijátékra van szükségünk, nem repülő csészealjakból kilépő idegen szörnyekre, hanem egyszerűen megfelelő tevékenységre: erővel teljes, átérzett tapasztalatra -- és a különállás, elválasztottság illúziójának feloldódására.

E szöveg a "Pszichedelikus Óra" c. rádiómüsorhoz készült, amely kéthetente fogható vasárnap este 9-től 10-ig a 98 MHz-en.