(...)
A fán lakó négylábúaknak már sokkal elviselhetőbb a tél. A mókus ilyenkor összegömbölyödik fészkében vagy odvában, és – alszik. A fészek párnás, az odú ki van bélelve, s a szél megőrülhet, ha akar, a hó eshetik, ahogy tud, ez a mókust nem érdekli. Ha azután egy kis szélcsend van, felkeresi valamelyik kamráját, ahová mogyorót vagy makkot rejtett el a bőséges napokban, táplálkozik, és visszamegy tovább aludni. Persze az ilyen kijárással vigyázni kell, mert az erdő lakóinak minden perce életveszélyes, s éppen ezért nem is tudják, mi az életveszély. Maga az élet veszélyes, és ehhez alkalmazkodnak.
A mókus vigyáz magára, amennyire tud. Kibújván a külső világba, alaposan körülnéz. Nem történik semmi! Minden a helyén, dermedt az erdő, egyetlen mozdulat sincs. Az éléskamra vonzóereje nőttön-nő. A mókus átugrik a másik fára, de ebben a pillanatban egy szürke ágcsonk kibontja szárnyait… és a bozontos farkú ugróművész “repül” hazafelé. A héja azonban jobban repül. Most azután azon fordul meg minden, hogy a héjának helyes volt-e távolságbecslése és időbeosztása. Ha kivárta, amíg a mókus elég messze ment a biztonságos odútól ahhoz, hogy elérje, a mókus megszűnik mókusnak lenni, és csak az “élelem” meghatározásra tarthat igényt; ha azonban a héja korán löki el magát az ágról, akkor a mókus eléri a héjabiztos szállást, és a gyilkos karmú szárnyas legfeljebb egy elvillanó farokvégben gyönyörködhetik. Az persze előfordulhat, hogy az erőszakos és nagyon éhes madár nem hagyja annyiban a dolgot, hanem belenyúl a fészekbe vagy odúba, és sikerül előkotornia barátunkat, ez azonban ritkaság. Legtöbbször leskelődik még egy darabig az odú környékén, amíg gyomra nem figyelmezteti, hogy ebből nem lehet megélni.
(...)
Kis megjegyzés az idézethez:
Lehet, hogy csak én vagyok ennyire szentimentális, vagy pedig elfogult az ayahuascával kapcsolatban, de olyan sok dolgot olvasok, és amikor olvasom arra gondolok, hogy basszus, itt is erről van szó, PONT ERRŐL!
Ez azért elég megnyugtató visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy még sem vagyok teljesen egyedül....
