Gyakran felmerül a téma, pont ma este leveleztem egy baráttal erről a dologról. Kérdezte, hogy átéltem-e már egóhalált. Persze most nem ilyen "időszakos" egóhalálról beszéltünk, amit egy időre elveszt az ember, mert az működik növényi tanítómesterek nélkül is a mindennapi életben. Percenként változik az az illúzió, amivel azonosítja magát az ember. Persze egyikben sem találja magát, és zavart lesz. És sehol sincs otthon. ETTŐL kell félni, nem a növényektől. És ehhez elég egy nap felkelni és élni azt a fajta életet amit szoktunk, percenként következik be "egóvesztés".

Na most a viccet félretéve, amit valóban értünk egóvesztés vagy egóhalál alatt, az nem olyan túl könnyen összeszedhető dolog.

Először is: egy nagyszerű előadásában, amit sikeresen terjeszettem el a baráti körben, hála SanyikaLacikának, akitől kaptam, nos abban beszél eről (is) Dr. Frecska Ede. Az egóhalál például sámáni beavatás során következik be. Teljes dekondícionálás(minden régi érték eltörlése), ezután restrukturálás, azaz az új értékek behozatala. Ez persze így egyszerűen hangzik, de azt hiszem írtam már bennszülött módszerekről ezzel kapcsolatba, hogy hogyan viszik el az embert a legvégéig, és rúgják azon is túl.

Koplalás, forróságnak kitevés, fagynak kitevés(például eszkimó kölyköknél a lékbe dobás, és ez még csak a felnőtté avatás egy kis része), fájdalomkeltés, szociális izoláció, hiperventilláció, immobilizáció, szenzros depriváció, stb.  Nagyon súlyos dolgok. Nem éppen fehér embereknek. Elviszik mondhatni a tönk szélére az embert, és minden létező módon sokkolják kivéve a bizalom kérdését, azt sose veszik el, az sose ing meg, mindig ott a törzs. Így el lehet menni a legvégsőkig, és azon túl is. És újjászületni.

Ez viszont nem egy olcsó dolog, ahogyan Ede is beszél ebben a bizonyos előadásában erről a dologról.

Nos, az egóvesztés már egy közelebbi dolog, úgy gondolom megtapasztalható, de a kérdés, hogy milyen intencióval megy ebbe bele az ember. Felejteni törköny pálinkával is lehet, higgyétek el! Teljes filmszakadásig, de tényleg. A kérdés csak, hogy mi a cél, mert mindent ami az esemény után következik ez fog meghatározni.

Kérdezte Citrom, hogy vol-e ilyen egóvesztésem. Azt hiszem egyszer volt, és még a legutolsó alkalom is közel volt hozzá. De nem érte el. Egyszer volt ilyen, amikor leolvadt minden, egyszerűen leolvadt az időben és térben, és már nem volt hús, ami visszahúzza a tudatot, és nem voltak gondolatok se, és nem volt emlékezet se, tömény fény voltam, és nem is tudom....boldog voltam? Szenvedtem? Ott, abban az állapotban még ez a fajta szeparáció sem létezett. Csak léteztem. Azt hiszem ott volt egy kisebb egóvesztésem.

Nem volt semmim, semmim. Csak léteztem, és olyan energiák pulzáltak velem....nem is velem, mert én is a részük voltam, ahogy én az ő részük. És mégis különböztünk. Én nem hiszek abban, hogy minden egy, vagy legalább is nem minden formában. Itt egyek is voltunk meg nem is, de összeforrva, nagyon szorosan, és nbem volt se múlt se jövő, se idő, se tér, se gondolatok, se emlékek, se semmi.

Csak léteztem. És tökéletes volt minden.

Azt hiszem a tökéletes jógi kizárólag a saját erejéből egész életében ebben "ragad". És boldog, de nem is boldog: egyszerűen extatikusan van, létezik. Nagy fájdalmon keresztül vezet erre az út, ez nem egy botanikai shopban vásárolható érzés, ehhez mindent össze kell törni amiben e pillanatban kapaszkodunk, és mindent hagyni kell leolvadni, és ahogy gyorsul az egész, mint ha egy ágyúból kilőnék az embert, és egyszerűen csak a sebességtől elkezd olvadni a hús, és ami mögötte van. Biztos vagyok benne, hogy semmilyen intellektuális tanítás nem vezet eddig, ez garantáltan a vége.

De ahogy Feldmár is mondta, felmehetsz segítséggel a hegyre, de ha ott akarsz élni akkor meditálj. És akkor felköltözhetsz erre a helyre, ebbe az állapotba örökre.