Számos kultúrából, régi korok tanításaiból csengenek vissza olyan kifejezések, mint pl. lélek, szellem, reinkarnáció, divináció. Racionális gondolkodásunk – ha egyáltalán foglalkozik a témával – úgy vélekedik, hogy ezek a koncepciók babonás hiedelmekkel kapcsolatos képzetek és halálfélelemből eredő, a megsemmisüléstől való szorongásból fakadó, vágyteljesítő fantáziák szüleményei. Az, hogy ezek a fogalmak, jelenségek, vélekedések jelentős transzkulturális azonosságot mutatnak, azaz szinte minden kor és kultúra tanításaiban felmerülnek, egy gyors váll- és tollvonással elintézhető annak deklarálásával, hogy minden emberben közös lélektani struktúrák kivetüléséről, pl. álomélmények (Tyler, 1987) projekciójáról van szó.

ORICHALCUM WORKSHOP

Nem fejeztem be a legutóbbi élménybeszámolómat. Most valahogy több fázisban zajlottak a dologk, mint ha külön fejezetetk lettek volna egy képzeletbeli könyvből. Igyekeztem megfelelően viszonyulni a dolgokhoz. Ahogy Dr. Frecska is mondta: az ayahuasca nagyon kegyes vendéglátó, ha nem megfelelően közelít hozzá valaki, akkor is nagyon sokat ad.

De nem a lényeget.

Ezt nem árt figyelembe venni. A megfelelő közelítésről regényeket lehetne írni, fogok is, habár csak a magam megértése szerint fogom tudni, mindenható, megmondóember nem vagyok!:))))

Tehát ahogy kezdett erősödni az ayahuasca hatása, ahogyan szokott lenni, volt egy "képes bemutató" az életemből, és valahogy minden nehézségével együtt csodálatosnak tűnt. Néha az az érzésem, illetve alkalmanként kívülről is megerősítést látszik nyerni, miszerint egy rakás szar az életem, de amit láttam az egy csoda volt. Nehéz csoda, az igaz, de csoda.

Van az a mese, majd megkérdezem Mernyaut, tudjátok, ami a testről szólt, régi mese, belülről mutatta ilyen viccesen, tudományos stílusban egy-egy mozzanatát a szervezet működéséről, belülről. Szóval ahogyan írtam a beszámolóm másik felénél: maga az élet jelent meg. Én nem mondom, hogy bármit is megoldott, de nagyon komoly élmény volt a részesének érezni magamat, ennek a nagy gépezetnek, amin belül sok másik kis gépeet működik, és olyan erővel "termelik" az életet, amit nem hogy megállítani, lassítani sem lehet. Még súlyos problémákkal sem.

Az élet életet teremt.

Szóval hallottam egy hangot....előtte olyan volt mint ha egy üvegmúzeumban néztem volna végig néhány csodálatos mozzanatban az életemet. Nem mindegyik kép volt szép, félre értés ne essék..:))))

És megszólalt a hang: "A csodák örök életet adnak."

A csodál örök életet adnak. És kisebb mozzanatok jelentek meg ismét, és rádöbbentett, csak egy kis lélegzetvétel is...egy olyan nagy csoda.

Hát, ez most lehet, hogy nem egy túl egzotikus beszámoló!:)))))

De ez történt.

Én nem értettem. Hogy? Hogy mi?:) Mi van? milyen csodák? Én ne látok csodákat, ha a jövőmre, vagy úgy általában az életemre gondolok (részben erre lehetet egyfajta kvázi "válasz" a másik "fejezete" az élményemnek, amiről a múltkor is írtam), szóval hogy is van ez? Szerettem volna látni, tisztán látni. Annyi dolog kavargott bennem.

"Csak hallgasd a csendet"-folytatta.

És akkor már nagyon-nagyon nehéz volt mozdulnom, illetve....nem is nagyon ment..Szóval nem is volt más lehetőségem: hallgatni. Alkalmasint a csendet. Kezdtek lassulni a gondolataim, valajóhogy fehérebbnek, nem zavaróan de ködösebbnek láttam a külvilágot.

"Hallgass, csak hallgasd a cendet!"

"Csak hallgasd a csendet!"

"A csodák itt vannak."

"Itt vannak veled"

"A csodák örök életet adnak, csak hallgasd a csendet"

Nem értettem, nagyon ostobának éreztem magamat, én megfejtéseket alartam, na hát kaptam is, csak nem úgy, ahogy számítottam. Lassult a lét, csilingelt a levegő, olyan mintha egy szeretetteljes ködbe lennék burkolva, ahol valami szeretetteljes dolog vesz körül. Amiből nem sokat értek. De megnyugtatott a dolog.

Elsuhantak mellettem, hmmm...mik is? Afféle látható szellők, talán így tudnám leírni. Most is ugyanúgy bennem van, de erről a mostani alkalomról kicsit nehezebb beszélni, nagyon "megélt" egy este volt, de nem annyira könnyen kifejthető.

"Gyereee, gyereee, csoda! Csodát teremt a pillanat, csak figyeeeld!"

"Gyere, hallgasd a csendet!"

Miért? Gondoltam magamban. Számomra a csend, persze hülyeség, de valahol tudat alatt az üresség érzését kelti. Valahogy elkezdett párologni a testem, egyre láthatatlanabbá vált.

"Csak figyeld, figyeld a csendet!"

És még mindig nem volt világos, de már ennek a tejfehér ködnek voltam a része, kellemesen belebújva abban, de mégis megőrizve az önállóságomat. Bambán, kábultan néztem, éreztem, hogy lassulnak a mozdulataim, és a gondolataim is, valamiképpen feloldódni látszódtam ebben a ködben.

"Csak figyeld, hallgasd a csendet, a csodák örök életet adnak, csak hallgasd"

De!...mondtam volna (persze csak ilyen mentális síkon)

"Ne, csak figyelj, hallgasd a csendet, nem fogsz el, nem túnsz el, nem kábulsz el, csak figyelj. A dolgoknak tere van. Ha teremteni akarsz, akkor teret kell adnod annak amit oda szeretnél hozni. Folyton beszélsz! Csak hallgasd a csendet, nem kell semmit csinálnod! Fogsz még, de nem most. Most teret adsz azoknak a dolgoknak az előhívásához amik benned vannak."

Kezdtem kicsit jobban érteni, és valahogy....gőzöm nincs mennyi idő telt el, elkezdett tisztulni a "Kép" és süötétedni, egyfajta csillagos ég hatása volt, ahol a csillagok izzottak. Feküdtem, össszekuporodva, de úgy éreztem magam mint ha felálltam volna.

"Csak figyeld a csendet (ezt sokszor hallottam -Hanaura), ha mozdulatlan vagy, mozdulatlan az elméd, akkor érezni fogod, ahogy a térben elkezd valami rezegni. És jön a dolog. Akkor és úgy ahogyan jönnie kell, és leszáll a csendre, a helyre amit meghagytál neki. Csak figyelj és érezni fogod, ahogy rezeg a tér, ahogy jön az a dolog. Folyton kiabálsz, kapkodsz! Csak maradj csendben, figyeld magadat, és hagyd, hogy jőjjön aminek jönnie kell."

Én gondolkodtam, hogy....szóval olyan paszívnak érezztem...nem vagyok egy buddhista alkat, szeretek aktív lenni, nehezen megy ez a fajta belső csend. És azt éreztem, amikor még ez a köd jelen volt, hogy elveszek benne, elvesztem az akaratomat, az önállóságomat, de megmutatta a megoldást, és itt jött be a múltkori élmény.                  ( blog.hu/admin/blogs/84608 )

Megteremti az élet önmagát, egyszerűen erre van "programozva", és ha valamire vágyik az ember, én nem mondom, hogy legyünk passzívak, rühellem ezt a meditálgasunk rajta és szart se kell csinálni életérzést (és nem a meditációval van gondom, a gondolatok teremtő erejéről pedig szintén írtam), de olyan könnyű mégis néha erre fogni...

Talán legközelebb egyfajta választ kaphatok, hogy eközött és a z a fajta passzivitás között hol van a határ amiről az előbb írtam, mindenesetre a legjobb dolog, ha valahonnak "ide akar hozni" az ember, hogy a megfelelő helyre, a megfelelő időben helyezi el. Kiragadni lehet a sorsból dolgokat, de a kisbetűs rész értelmében ez talán nem olyan bölcs dolog. Szaladni lehet, de az igazi tartalom nem a sebeség hatására jön.

Csak hallgasd a csendet, hagyj helyet annak a dolognak, figyeld ha jön.

Az élet, úgy értem "maga az élet" az jönni fog, úgy van "programozva", ha pedig ebbe a kis világba szeretnénk behozni valamit, úgy értem valamit MÉG....

Nos már írtam!:)

Erre:

Az intelligens ember hallásból tanul.

A kevésbé intelligens ember látásból tanul.

A még kevéssé intelligens ember tapasztalatból tanul.

Azért szerintem egy kicsit egysíkúan közelíted meg a témát. Mert mondjuk hallás, meg hallás között is van különbség, és szerintem az intelligens szón nagy hangsúly van. Mert teszem azt nem mindegy, hogy hol halottam, hogy a "Drog rossz" (csak hogy az érintett témakörnél maradjunk). Épp tegnap gondolkoztam, hogy amikor tinik voltunk, volt valami nagy koncert itt a helyi sportcsarnokban, mentünk rá jegyet igényelni - mert ingyenes volt, csak kérni kellett - és ez a koncert a Drog (igen, így nagybetűvel) ellen volt, ha valaki látta a South Park ide vonatkozó részét ( Ne szedjetek drogot. Aki drogot szed, az rossz.
Mert a drog rossz. Értem? Drogot szedni rossz dolog. Legyetek jók, ne szedjetek drogot, értem? Mert az rossz.Ti pedig legyetek jók. Értem?) na pont ilyen hangulatú volt. Vikidál Gyula meg még nem tudom kik kornyikáltak a színpadon - vajon hányan lehettek józanok? Na mindegy, nem is ezért kezdtem el mondani.

Hanem, egy: Lehet, hogy volt róla szó, de bennem nem hagyott mély nyomokat, lehet azért, mert nem volt, hogy miért is és hogyan is nem jó a drog és miért ne?

Kettő: Hogy ma már inkább úgy látom ezt, mint a zsenge :) fiatalság programozása, távol tartása mindattól, ami más perspektívát mutat. Persze, én nem mondom azt, hogy egy inverz bulit kellett volna rendezni, és az lett volna a jó, csak arra célzok, amit Feldmár mond: ha összeesel az utcán, mert rosszul vagy, akkor mentőt hívnak neked, de ha azt kiabálnád, hogy úristen, de boldog vagyok, akkor a rendőröket hívnák...

A másik kedvencem, mikor eljön egy muksó - ez már középiskolában, 17 voltam - hogy ő nem tudom 10 évig hernyózott. (...) de mostmár nem és pap, de legalábbis joviális világmegmentő, nagyontudomafrankót és haénmondokvalamitnaaztelhiheted mert hátértedhogyénvoltamanagydrogosarcdemártisztavagyok és beszél minden féléket, de amikor megkérdeztem, hogy ez mind szép és jó, de miért nem arról beszélünk, hogy vajon az ember lánya/fia MIÉRT nyúl egyáltalán ezekhez a dolgokhoz, akkor - ezt egész biztosan nem fogjátok elhinni, pedig így volt - szó szerint KIMENEKÜLT a teremből. Szerencséjére pont kicsöngettek, mire úgy téve, mintha nem hallotta volna, mit kérdeztem egy eldarált fél mondatban megköszönte, hogy itt lehetett és elviharzott. Mondom nem baj, akkor majd a folyosón, de mire én az első padból kiértem, ő már sehol sem volt... Na így.

A másik a szomszédos iskolában volt, (Nem tudom, valahogy nagyon be voltak indulva erre a drogprevenció témára) ott is koncert egy kis etyelepetyle, aztán mondja a pasi, ha akar valaki ebben meg ebben a teremben lehet beszélgetni.  Mi meg a pasimmal felmentünk. Senki más nem volt ott, csak mi. Felülünk a padra, hogy hát akkor beszélgessünk. Mire a drogprevis muksó nyel egy nagyot és azt mondja: Nahát, srácok -  itt nagy nyelés - szerintem ti anyagoztok.

A pasim történetesen éppen "anyagozott", de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz. ;) Habár akkor már túl volt a vasárnaptól vasárnapig tartó masszív szívásos heteken, akkoriban, amikor mi éppen azon a padon ültünk abban a teremben, én, mint szívének új és zsenge hercegnője több, igencsak hatásos eszközzel szoktattam le, nem csak a fűről, de még a cigiről is. 

A drogprevenciós muksó egyetlen kiindulási pontja az öltözékünk volt, ami tény, hogy egy kicsit alternatívra sikeredett - megelőzve a korunkat, mintegy 15 évvel (a mai snassz alter hülye gyerekek közt csak a mezőny szélét képviselnénk) - de ezt leszámítva semmi más alapja nem volt arra, hogy azt feltételezze, mi anyagozunk. Megjegyezném, hogy akinek a ruha ilyen kérdésben lehet releváns támpont - hát az egyszerűen csak szarjon sünt.

Azt gondolom, hogy ez a hallásos dolog (is) egy sokkal összetettebb kérdés, mint csak az, hogy valaki akkor intelligens, ha hallás útján tanul. Mert ugye az, hogy KITŐL hallja azt a dolgot, és milyen INDÍTÉKKAL mondja a beszélő, ezek ugyanannyit, ha még nem többet nyomnak a latba. 

Tudjátok: "Okos vagy, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz. Zseniális, ha tudod, melyik felét. " 

Ugyanígy a látás és a tapasztalás is nem CSAK az intelligencia függvénye. Van, amit nem elég hallani, ki kell próbálnod, mert nem tudod NEKED milyen lesz. 

Mindegy, ezt csak úgy mondtam, mert nekem nagyon vázlatszerűnek tűnt az a bejegyzés, ez egy nagyon jó mondás, de szerintem egy sokkal mélyebb, mint ahogy levezetted. Érdemes lenne beszélni még erről.

"A csodák örök életet adnak" , mondotta egy hang az utolsó ayahuascázásom elején. Hajlamos vagyok elhinni.

Ez is hozzám tartozik

ayurveda.blog.hu

Egészség, öngyógyítás, ilyenek. :) Az egészség fontos. :) 

Na ezen behaltam!:))))

...akkor ezt a könyvet fogja mondani. Most legalább is mindenképpen. A fórumon említette meg, hogy éppen olvassa, és betett egy kis részletet kedvcsinálónak. Elég szar napom/napjaim vannak, nagyon őrlődöm pár dolgon, csak hogy végre nyavajoghassak is:)), és kifejezetten üdítően hatott a részlet, ami alapján bátran állíthatom: el fogom olvasni az egész könyvet.

Ajánlom mindenkinek, Bufonak meg egy nagy cuppanós, tényleg nagyon klassznak tűnik!

Shambala titka

Az a Peruban fellelt kézirat, amely Krisztus előtt 600 körül keletkezett arámi nyelven, azt jósolja, hogy az emberi társadalomban a XX. század utolsó évtizedeiben óriási változások fognak lezajlani. Ez lesz a tudat reneszánsza.
A kézirat tanításai jellegükben nem vallásiak, hanem spirituálisak' valami újat fedezünk fel ezen a bolygón az emberi élettel, az élet értelmével kapcsolatban és ez gyökeres változást idéz elő az emberi kultúrában.
A mű fejezetekre oszlik és mindegyik egy-egy, az élettel kapcsolatos felismerésről szól. Ebben a korszakban, az emberiség sorban eljut majd ezekhez a felismerésekhez, egyikhez a másik után, míg végül eljutunk egy tökéletesen spirituális kultúrához a Földön. Rávilágít továbbá, hogy az ezzel a tárgykörrel kapcsolatos keleti és nyugati gondolatok, vallási tanítások egy magasabb rendű igazsággá Integrálhatók. Megmutatja, hogy a nyugatnak igaza van, amikor fejlődésről, egy magasabb szint eléréséről beszél. Ám a keletnek is igaza van, amikor hangsúlyozza, hogy az egó - önző - hatalmától meg kell szabadulni „Teljesebb tudatra kell szert tennünk, belső kapcsolatot kell létesíteni Istennel, mert csak akkor haladhat fejlődésünk valami - magasabb - felé, ha önmagunk magasabb rendű kormányozza.”
Az alábbiakban röviden ismertetjük a kéziratban foglaltakat, vagyis a kilenc felismerést.

ELSŐ FELISMERÉS

Lényege: az életünket megváltoztató véletlenek tudatosítása. Az az érzés, hogy a háttérben egy másik folyamat is zajlik.
”Melyebb spirituális erő munkál mindenben, amit cselekszünk."
Az emberi élet során előforduló véletlenek kapcsán újragondoljuk milyen rejtélyek veszik körül életünket ezen a bolygón. Még nem értjük, de sejtjük, hogy a titokzatos véletlenek igazából nem véletlenek. Érezzük, hogy az életnek van egy másik oldala, amelyet meg föl kell fedeznünk egy másik folyamat, amely a felszín alatt zajlik.
Az első felismerés akkor következik be, amikor tudatosodnak bennünk az életünkben bekövetkező véletlenek.

MÁSODIK FELISMERÉS

Lényege: az új világszemlélet kibontakozásának folyamata.
E felismerés történelmi rálátást biztosit a nyugati gondolkodás számára. Szélesebb történelmi perspektívába helyezi jelenkori tudatunkat.
A jelenlegi modem világszemlélet kibontakozása kb. 1000-2000-ig, mint egy ezer évig tart. Mint az emberi társadalmakban annyiszor, ebben az időszakban is a vallás és papjai fontos szerepet játszanak. Az első ezred forduló táján a keresztény egyház vezetői határozzák meg a nép valóságtudatát. Egyszer - akkori ismeretek szerint - azt tanítják, hogy Isten a földet és rajta az embert a világmindenség közepébe helyezte. Ez a nézet a későbbiekben módosul. Másreszt, azóta is fennáll a tanítás, miszerint az ember földi élete lényegében - spirituális - vizsgakent szolgál. Az embernek magának kell, döntenie az isteni üdvözülés és az ördög kísértő mesterkedései között.
A középkori világkép a XIV-XV század táján kezd széthullani, az emberek egyre gyakrabban veszik észre a papok viselkedési rendellenességeit (pl. fogadalmuk megszegése, stb.). Luther és társai kijelentik, hogy a papság romlott és korrupt. Új egyházak létesülnek, melyek azt hirdetik mindenkinek joga van hozzáférni a Szentíráshoz, és személyesen értelmezni.
Kb. a XVII. századra megkérdőjeleződik az egész addigi világszemlélet. A csillagászok bebizonyítják, hogy nem a Föld van a kozmosz középpontjában. Ekkor új meghatározást követel az Istenhez fűződő viszony is. Ez az újkor kezdete megindul a világ módszeres felfedezése, mely 400 évig tart. Új magatartásformává válik a tudományos kételkedés, hogy elhiggyenek barmit. Bizonyítékot követelnek fizikai síkon. „Az ember ellenőrzése alá vonja a világot".
A tudományos felfedezések azonban nem határozzák meg az ember valódi spirituális helyzetet, de elég ismeretet adnak ahhoz, hogy segítségükkel emelje az életszínvonalát. A természet készleteinek felhasználásával saját életkörülményeit javítja. Eközben tökéletesen eltéved az anyagi biztonság, a földi örömök utáni hajtásban. Önnön kényelme és élvezete megszállott hajszolása közben gátlás nélkül keresztülgázol mindenen, és ilyen módon az összeomlás szélére juttatja közvetlen és tágabb környezetét. Az újkor végén egyre több az olyan ember, aki a munka megszállottjává válik, aki kikapcsolódás helyett is a munkát használja. Ezt sokan azért teszik, mert nem akarnak illetve nem mernek szembenézni a kérdéssel, miért is élnek. Az eredeti kérdést, hogy mi is történik életük során spirituális értelemben a Földön, fokozatosan félretoljak.
A Második felismerés megmutatja, hogy a tudat átalakulása elkerülhetetlen. Leleplezi a téveszméket, és ezáltal akarja elérni, hogy fölébük emeljen. A kézirat szerint a második évezred az emberiség fejlődésének szükségszerű fokozata, de ennek vége felé már ideje felocsúdni és újra föltenni a kérdést mi áll az élet hátterében ezen a bolygón? A további felismerések magyarázatot adnak erre.

HARMADIK FELISMERÉS

Lényege a mindenség egyetlen nagy energia rendszer.
A kézirat itt azt állítja, hogy megtanuljuk a korábban láthatatlannak tartott energia érzékelését. Ez a fizikai világegyetem felfogásának eddigi módját változtatja meg.
Az ezredforduló táján az emberek felfedezik az energia új formáját, amely lényeget képezi minden dolognak, kisugárzik mindenből, beleértve saját magunkat is. Ennek az energiának az érzékelése azzal kezdődik, hogy az ember mind érzékenyebbé válik a szépségre (pl. egy óriásfa formájának látványa kellemes érzéssel tölti el vagy egy koncert olyan energiafeltöltődést idéz elő az egyénben, hogy utána sokkal jobban érzi magát stb.). A szépség érzékelése barométer, amely jelzi milyen közel járunk ahhoz, hogy ténylegesen érzékeljük az energiát.
A teljes Univerzum energiából áll, amelyre gondolataink által hatni tudunk. Az előző példánál maradva, nem csak nekünk kellemes hatású, hanem a fának vagy a másik embernek is jólesik, ha megcsodáljuk.
A mindenség olyan energiából áll, amely reagál az elvárásainkra. A többi dolog, élőlény is része ennek az energiauniverzumnak, tehát ha 1 kérdésünk van, valamely képviselője megjelenik és meghozza a választ. Azáltal, hogy mit kezdünk saját energiánkkal, befolyásolni tudjuk az Univerzum többi résztvevőjének (növényeknek, állatoknak, embereknek, stb.) az energiáját, ezen keresztül életfolyamatait és mindnyájan együtt az egész Univerzum működőképességét.

NEGYEDIK FELISMERÉS

Lényege, az emberi konfliktusok az energia hiányából, az érte való harcból fakadnak.
A kézirat megállapítja, hogy a „tudatlan" emberek küzdenek egymással az energiáért. A világmindenség egyetlen, dinamikus energia halmazból áll, amely fenntart bennünket. Mi emberek azonban - különböző okoknál fogva - elszakadunk ennek az energiának a bőséges forrásától. Mivel energia nélkül gyengének és védtelennek érezzük magunkat, ennek leküzdésére - látszólag spontánul - pszichológiai eszközökkel (a másikat lekezelve, kritizálva, lelki kínokat okozva, stb.) elvonjuk másoktól az életközeget, az energiát. Empátia nélküli emberek esetében, ez a tudattalan, ösztönös törekvés húzódik meg minden konfliktus mélyén.
Amikor egyszer megértjük ennek a harcnak a lényegét és hajlunk a jóra, akkor jöhet szóba e konfliktusokon való túllépésünk.

ÖTÖDIK FELISMERÉS

Lényege: Az emberi konfliktusoknak úgy tudunk véget vetni, ha fogadni tudjuk egy magasabb forrásból származó energia beáramlását.
A kézirat itt egy új típusú megértésről beszél, amelyet hosszú időn át misztikus tudatnak neveztek. A XX. század utolsó évtizedeiben egyre többen képesek a megérzésekre. Ez fontos szerepet játszik az emberi konfliktusok felszámolásában. Amikor ugyanis a dolgok, élőlények szépségét és egyediségét csodáljuk, energiát veszünk fel. Ha eljutunk arra a szintre, hogy egyúttal szeretetet is érezzünk irántuk, akkor vissza is adhatjuk az energiát. Gyakorlás által, végül automatikusan jutunk abba a szeretet teljes állapotba, hogy őszinte együttérzéssel élve, beengedi önmagába a szeretetet. De ahhoz előbb - megtisztítva gondolkodását- megfelelő állapotba kell hoznia tudatát. ,, Az univerzum mindannyiunkat képes ellátni energiával, ha megnyitjuk magunkat a forrás számára”.
Ha rosszkedvűek, nyugtalanok vagy fáradtak vagyunk, ez energia hiányt jelez. Amikor szükségét érezzük, álljunk meg és töltsük fel magunkat energiával. „ Legyünk állandóan tele, őrizzük meg a szeretet állapotát!”. Ha elértük ezt az állapotot, senki és semmi nem képes annyi energiát elvonni, amennyit azonnal ne tudnánk pótolni. Sőt, a belőlünk kiáradó energia ellenirányú áramlást gerjeszt, amely ugyanolyan mennyiségű energiát vonz magához, így az soha sem fogyhat ki. De ennek a folyamatnak állandóan tudatosnak kell lennie, különben nem működik. Ez különösen akkor fontos, ha emberek között vagyunk.
Testünk egy bizonyos szinten rezeg. Ha engedjük, hogy energiánk túlságosan lecsökkenjen, azt testünk sínyli meg. Ilyenkor könnyen megbetegszünk. E téren a hajszoltság, a stressz nagyon sokat ronthat. A szeretet által tudjuk a rezgést magas szinten tartani és ettől maradunk egészségesek.
Ha rendszeresen fel tudunk töltekezni energiával, majd egy „véletlen" előre lendíti az életünket, ez az energiaszint állandósodik bennünk, és ettől kezdve magasabb rezgésállapotban létezünk. Gyermekeink átveszik a mi rezgésállapotunkat, és még magasabb szintre emelik. Az ember így viszi tovább az evolúciót. A korábbihoz képest a mai nemzedék annyiban különböznek, hogy mi már készek vagyunk ezt a folyamatot tudatosítani, s így meggyorsítani.
Mikor véletlenszerűen vagy később mind gyakrabban feltöltjük magunkat belső (isteni, szeretet) energiával, a tudatunkban már nem a másik ember kijátszása munkál, hanem ettől teljesen eltérő gondolatok lépnek működésbe, amelyek identitásuk magasabb szintjéről származnak. Ezek az intuíciók. Ezek másként működnek, mint a megszokott gondolatok. A tudat hátterében bukkannak fel, akár éber állapotban, akár álom vagy látomás formájában, de közvetlenül érkeznek az egyénhez, hogy irányítsák.

HATODIK FELISMERÉS

Lényege: fel kell hagynunk, régóta ismételgetett drámáinkkal, hogy megtalálhassuk igazi önmagunkat.
E részben ismerhetjük meg, hogy az egyén - a legtöbbször tudattalanul - milyen módszerekkel „uralkodik" másokon. A kézirat ezt azért ismerteti, hogy rádöbbenve ennek tarthatatlanságára hagyjunk fel a használatával. Ugyanis valahányszor visszatérünk ehhez a beidegződéshez, mindannyiszor leválaszthatjuk magunkat az előre vivő forrásból. Nem könnyű megszabadulni ettől a szokástól, mert eleinte mindig tudattalanul működik.
A mások fölötti „uralom" módszere többnyire azonos azzal, amit gyerekkorunkban használtunk, hogy magunkra vonjuk a figyelmet, magunk felé irányítsuk az energiát. Ennél a módszernél rekedtünk meg, ezt ismételjük újra. Ez a mi tudattalan hatalmi drámánk.
Ha az energia megszerzése, megtartása érdekében mindig ugyan azt manipulációs viselkedési formát alkalmazzuk. Az egyik mindig ellenkezik (ő az örök ,,ellenzéki''), a másik folyton veszekszik vagy kritizál (ő a „vallató"'), a harmadik bizalmatlanul hallgat ill. elhallgat (ő az „elzárkózó”), a negyedik a „szenvedő”.
A megtisztulás folyamata mindannyiunk számára az, hogy saját, személyes „hatalmi drámánk" tökéletesen felszínre hozzuk a tudatalattinkban. „Az igazság mindig (jótékonyan) hat.” A konfliktusok miatt ne a másikat okoljuk, hanem magunkban kutakodjunk. Nem lehetséges a továbblépés, amíg szembe nem nézünk önmagunkkal és fel nem fedezzük, miként manipulálunk másokkal az energia megszerzése, kétes sikerű megtartása érdekében.
Saját igazi spirituális identitásunk felkutatásához úgy kell végignézni életünket, mint egy hosszú mesét, melynek magasabb rendű értelme, tanulsága van. Azzal kell kezdeni, hogy miért épp ebbe a családba születtem? Ennek mi lehetett a valódi célja? Milyen közeget nyújtottak szüleim, rokonaim? Engem milyen viselkedésre késztettek megnyilatkozásaik? Stb. Ennek a vizsgálódásnak során többször azonban sohase ítéljük el hozzátartozóinkat, mert az ő ösztönös viselkedésük a mi tanításunkat célozták (csoportkarma). Ha tudatosítjuk önmagunkban saját hatalmi drámánkat, akkor képesek leszünk felismerni a magasabb rendű igazságot a családunkkal kapcsolatban: azt az igazi értéket, amely az energiával összefüggő konfliktusok mögött rejtőzik. Ha egyszer rájövünk erre, akkor egész életünk könnyebben feltöltődik energiával, és megtaláljuk azt az igazságot is, hogy mi magunk kik vagyunk, milyen úton járunk valójában.
Az élet értelme, hogy meghaladjuk múltbéli beidegződéseinket és továbblépjünk, elegendő energiára kell azonban szert tennünk ahhoz, hogy túljussunk súlyos hatalmi drámánkon és továbbléphessünk a spirituális folyamatban. Erő kell a múlt tisztázásához, amelynek során tudatosodik bennünk a korábbról magunkkal hozott manipulációs technikánk. Ha sikerül meghaladnunk ezt a szokást, akkor megtaláljuk magasabb rendű önmagunkat, következő evolúciós identitásunkat.

HETEDIK FELISMEERÉS

Lényege: a valódi én evolúciójának mozgásba hozása a helyes kérdésfeltevés, a tennivaló intuitív megérzése és a válaszadás folyamata révén részesülni ebben a varázslatos folyamatban, ez a boldogság igazi titka.
A kézirat kifejti a tudatos önfejlesztés szükségességét oly módon, hogy állandóan fel kell figyelnünk minden véletlenre, minden válaszra, amelyet a világ rendelkezésünkre bocsát. Az életben nem az a nehéz, hogy válaszokat kapjon az ember, hanem az, hogy helyesen ismerje fel, mi a kérdés. „Ha jó a kérdes, mindig megérkezik a válasz."
Még az egyáltalán nem „tudatosodott” emberek is képesek belebotlani a megfelelő válaszba, visszamenőleg helyesen értékelni a véletleneket. A Hetedik felismerés azonban akkor érvényesül, ha az ember már abban a pillanatban megérti a választ, amikor az felmerül (a szinkronicitás azonnali felismerése). Ez emeli „magasabb" szintre a mindennapi életet.
A kézirat a válasz megkapásának módjaként beszél az álmokról is. Azt mondja, hogy össze kell hasonlítani az álmunkat életünk történetével. „A rossz álmok hordozzák a legfontosabb üzeneteket."
Nem csak az álmok nyújtanak útmutatást az ember számára, hanem a gondolat és az intuíció is. A kézirat szerint, mindenkinek sokkal több ilyen sugallata van, mint hinné. Ahhoz, hogy felismerjük őket, megfigyelői álláspontra kell helyezkednünk. Ha eszünkbe ötlik egy gondolat, fel kell tenni a kérdést miért? A megfigyelői álláspont segít lemondani a vágyról, hogy mindent magunk irányítsunk.
A negatív gondolatokat, a félelem képeit meg kell semmisíteni abban a pillanatban, amikor felmerülnek. Azután a tudat által egy másik, kedvező és kellemes képet kell a helyére képzelni. Az ember nemsokára eljut oda, hogy az intuíció, csupa pozitív dolgokat sugall majd. Ha ez után mégis előfordul, hogy negatív kép keletkezik - mondja a kézirat - azt nagyon komolyan kell venni, és nem szabad követni. (Ha pl. megérzése révén teherautó roncsai között látja magát és nem sokkal ezután teherautón, akarják elvinni valahova, akkor arra a kocsira nem szabad felszállni!)
Minden velünk kapcsolatos eseménynek jelentősége van és valami módon minden a kérdéseinkre vonatkozik. Ez különösen azokra a dolgokra igaz, amelyeket rossznak minősítünk. >>[/font]
[font=Verdana]A Hetedik Felismerés kijelenti, hogy minden eseményben, legyen az bármennyire negatív, meg kell találnunk a pozitívumot.

NYOLCADIK FELISMERÉS

Lényege: a többi emberhez való újszerű viszonyulás révén lehet kihozni belőlük a lehető legjobbat. Ez a kulcsa annak a titokzatos folyamatnak az állandó működéséhez, hogy a válaszok mindig megérkeznek.
A kézirat elmagyarázza, hogyan segítsünk azoknak, akik meghozzák számunkra az általunk keresett választ.
Ha valaki keresztezi utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek. De az, hogy át tudjuk-e venni az üzenetet, attól függ, miként reagálunk ezekre a találkozásokra.
Ha az ember mélyebb szinten figyel meg valakit, észre veheti a valódi énjét a magára öltött álcák alatt. Ha erre a szintre koncentrálunk, a vizsgált személy arcának finom rezdüléséből kiolvashatjuk, hangjának más csengéséből meghallhatjuk, mit gondol, mi az igazság.
Úgy koncentráljunk az emberekre, hogy egyúttal energiát küldjünk nekik. Ha valaki ellenszenvet vált ki belőlünk, ne visszatetsző vonására koncentráljunk, ne haragosan nézzünk rá, hanem vegyük észre szépségét vagy más értékét, és íly módon energiát küldjünk felé. Ehhez már bizonyos „lelki nagyságra” kell tudnunk szert tenni.
Az ember beszéljen, ha rajta a sor, és sugározzon energiát, ha valaki másnál van a szó. Az így együttműködő emberpár vagy csoport tagjainak emelkedik az energiája és rezgésszintje. Íly módon mindenki egyéni energiája egy közös energiabankká egyesül. Itt minden csoporttag tudja, mikor szólaljon meg és mit mondjon. Ez a tudatos társalgás, amelyben mindenki igyekszik a többiekből a lehető legtöbbet kihozni, ahelyett, hogy „uralomra" törne fölöttük. Így létrejönnek a szerelmi kapcsolatnál is említésre kerülő „szuperszemélyek" vagy más néven - a múltból ugyan némi pejoratív felhanggal csengő, de valójában igen pozitív egyének - a „magasabb rendű személyek”.
A kézirat itt lényegében egy teljes, új etikát ír le. Az Interperszonális Etika arról szól, hogy mégtöbb üzenet jusson el mindenkihez. Ha az emberek eszerint bánnának egymással, az mindenkinek a fejlődését elősegítené.
A Nyolcadik felismerés óva int attól, hogy - esetleg elvakult kötődéseink (személyhez, elvhez, stb.) miatt – megtorpantsuk fejlődésünket.
Fontos rész a gyerekekkel való bánásmód. A felnőtt egyszerre csak egy gyerekre tudja összpontosítani a figyelmét. Ha a felnőttek számához képest túl sok a gyerek, akkor a felnőttek túlterheltté válnak, és nem tudnak elegendő energiát adni, a gyermekek pedig versengeni fognak a felnőtt idejéért. Emiatt az emberek megtanulják kitágítani a család kereteit a vérrokonság határain túlra is. Így mindig lesz valaki, aki képes teljes figyelemmel fordulni a gyermek felé. Egyébként - a gyermek fejlődése szempontjából -jobb is, ha nem minden energia származik ugyanattól az embertől. Gondoskodjék azonban bárki a gyermekről, teljes figyelmét neki kell szentelnie!
A kézirat megmagyarázza a szerelmi kapcsolatok problémáját is. Amikor felüti fejét a szerelem, a két ember tudattalanul árasztja egymás felé az energiát. Ez egy igen feldobott érzés, melyre sokan áhitoznak és ezért - sokszor bármi áron is - keresik a szerelmi kapcsolatokat. Az emberek zöme ezt a „felpörgetett” érzést a partnertől várja és elvágja magát az univerzális energiaforrástól. Idővel a szerelmi energia általában fogyatkozni kezd. Ezt megakadályozandó, a szerelmesek többnyire hatalmi drámájukhoz folyamodnak, amivel manipulálják egymást és a szükséges energiát maguk felé terelik. A kapcsolat - rossz esetben - hatalmi harccá válik. E szerelemmel kapcsolatos problémánk még gyerekkorunkban kezdődött otthon- a családban. Az ottani „energiaharcok" miatt nem voltunk képesek integrálni önmagunk ellenkező nemű oldalát. Azért tud az ember kötődni az ellenkező nem valamelyik tagjához, mert tulajdonképpen szüksége van az ellenkező nemű energiára.
Létezik azonban az Univerzummal harmóniában élő emberi lényben az a misztikus energia, amelynek belső forrásából elvileg mindenki meríthetne, és amely kétnemű férfi és női egyszerre. Ha spirituális fejlődésünk megfelelő, akkor megtudunk nyílni mindkét energia irányában, de az evolúciónk kezdetén ez még nehéz. Idő kell ahhoz, hogy az integráció folyamata végbemenjen. Az igazság az, hogy eddig mindannyian megrekedtünk azon a fejlődési fokon, amikor az ellenkező nemű energiát önmagunkon kívül keressük, a nő egy férfiban, a férfi egy nőben. (Jó esetben, ugyanabban a partnerben, legrosszabb esetben - szexuális torzulásként - ugyanolyan nemű partnerben).
Fejlődésünk kezdetén automatikusan kezdtük elfogadni az ellenkező nemű energiát. Ez is természetesen árad be lényünkbe a világmindenségből. De - a dolgok kellemesebbnek tűnő megoldásaként - ha felbukkan egy olyan ember, aki közvetlen formában kínálja ezt az energiát, akkor könnyen elvágjuk magunkat az univerzális forrástól.
A kézirat szerinti megoldás, saját erőnkből kell teljessé tennünk magunkat. Szilárd, őszinte alapra kell helyeznünk kapcsolatunkat. Ha ezt megtesszük, akkor emberi kapcsolataink magasabb rendűek lesznek. Ha - adott esetben - ilyen alapon vesz részt mindkét fél a szerelmi kapcsolatban, akkor a férfi és a nő, mint egy „szuperszemély" működik, és ez nem téríti le egyik felet sem saját egyéni evolúciós útjáról. Csak azok létesíthetnek ilyen kapcsolatot, akik tökéletesen felfedik önmagukat, és nem titkolják, miért teszik azt, amit tesznek. Csak őszinte alapon lehet kölcsönösen bizalommal teli kapcsolat. Íly módon válhatunk újra szabaddá és a világmindenséggel összekapcsolódottá.
Az ember társas lény, de csak arra „méltónak” jut vele teljes harmóniában élő társ. Ehhez „fel kell nőni” mindkét félnek. A társsal élő embereknek olyan tiszta lelkiismerettel, odaadóan kell viszonyulniuk egymáshoz, mint saját magukhoz. Úgyis mondhatnánk, hogy társukat mintegy önmagukon belül kell hordozniuk. Így léphet, előre mindkét fél az evolúcióban és találhatja meg örömét, mivel képes kölcsönös harmóniát termelni.
Összefoglalva: a másokhoz való viszonyulásunk szabja meg evolúciónk ütemét. Gyakoroljuk az energia áramoltatást! Az ember tudatosan sugározzon energiát a többieknek. (Pl. haragos, intrikázó embernek a lehető legtöbb energiát kell küldeni. Ha megérzi, hogy az energiához úgy is hozzájut, könnyebben felhagy a mesterkedéssel.). Ha megcsodáljuk egy ember megjelenését, tartását, ha valóban őrá koncentrálunk, mígnem alakjának, vonásainak egyedisége felragyog, akkor adhatunk neki energiát, felemelhetjük.
Ehhez az első lépés természetesen az, hogy a magunk energiaszintje magas legyen. Ez esetben megindíthatjuk az energia áramlását önmagunkba, és rajtunk keresztül a másik emberbe. Minél inkább gyönyörködünk a másik ember teljességében, belső szépségében, annál több energia árad belé és természetesen belénk is. Ezért nem is tehetünk jobbat önmagunkkal, minthogy másokat szeretünk, hogy árasztjuk feléjük az energiát. Az energia kivetítése óriási hatást gyakorol az egyénre. Ha az emberek - hátsó szándék nélkül - tudatosan alkalmazzák ezt a módszert, hihetetlen magasságokba képesek emelkedni, miközben egymást építik és maguk is, -épülnek.

KILENCEDIK FELISMERÉS

Lényege: az emberi kultúra következő évezredbeli megváltozása a tudatos evolúció hatására.
A kézirat egy új életformát ír le. Az emberiség önként lecsökkenti majd a lélekszámát (pl. csak annyi gyermek születik, akikkel megoldható az intenzív foglalkozás). Így mindenki a Föld legszebb, energiában leggazdagabb helyein élhet.
Intuíció által vezettetve minden ember pontosan tudni fogja, mit tegyen és mikor. A történelem során sok látnok pillantott már meg ilyen ill. ehhez hasonló világot (Marx is), de az utópia megvalósításának módját sohasem sikerült megtalálni.
Az emberek nagy tömegei változtatnak majd foglalkozást. Ha ugyanis az intuíció világosan közli az egyénnel, hogy ki Ő és mit kellene tennie, akkor nagyon gyakran előfordul, hogy rájön, nem a megfelelő pályán van és a fejlődése érdekében más munkát, kell választania.
Nagy fokú automatizálás (komputerizálás) megy végbe, melynek célja: felszabadítani az emberek idejét, hogy más foglalatosságot csinálhassanak. A munkaidő lerövidül: egy teljes munkakört két-három ember fog ellátni.
Az emberek a számukra fontos felismerésekért önként adakoznak. Amikor az ember ad, ugyanakkor kap is, mert ez az energia működésének elve a világmindenségben. A Kilencedik Felismerés szerint, ha egyszer elkezdünk folyamatosan adni, attól kezdve mindig több fog beáramlani, mint amennyit egyáltalán szét tudunk osztani.
Az a legfontosabb, hogy meglássuk ennek az életmódnak az igazságosságát. Nem azért vagyunk ezen a bolygón, hogy kiépítsük a magunk „személyi kultuszát", hanem azért, hogy fejlődjünk.
A kézirat nem tagadja, hanem inkább megvilágítja az egyház tanításait a teljes igazság a tudományos és a vallásos világszemlélet szintézisében.
Isten az evolúció által teremtette a világot és teremti még ma is. A Szentírás arról szól, hogy az ember hogyan tanulhatja meg befogadni Isten energiáját, Isten akaratát (Az Isten energiájára való fogékonyság tetőpontját Jézus élete jelentette).
A kézirat sok vallás lényegét megvilágítja. Minden vallás arról szól, hogy az emberiség kapcsolatot keres valami „magasabb" forrással. Továbbá minden vallás azt mondja, hogy Istent belül kell érzékelnünk mely érzéklelés, kitölti az embert, és többé teszi, mint azelőtt volt. A kézirat szerint valamikor a történelem folyamán egy ember meg fogja találni az Isten energiaforrására való rákapcsolódás igazi módját, és maradandó példát mutat arra, hogy ez lehetséges (Ez volt Jézus).
A Kilencedik Felismerés elárulja perspektívánkat, mi emberek vagyunk az egész evolúció csúcspontja. Az anyag kezdetben gyenge formát öltött, aztán egyre bonyolultabbat (ásványok, kövek, növények, állatok. emberek). Minden fejlettebb forma az előzőnél magasabb rezgésszinten működik.
A fejlődés először fizikai szinten folyt majd mentális síkra terelődött. Most pedig az egész folyamatot behozzuk a tudatba. Az egész emberi történelem a tudatos evolúcióra készített fel bennünket. Az a sorsunk, hogy álladóan emeljük energiaszintünket. Ahogy emelkedik az energiaszint, úgy emelkedik testünk atomjainak rezgésszintje is. Így egyre könnyebbé, egyre inkább tisztán spirituális lényekké válhatunk. Miközben az emberek rezgésszintje emelkedik, akár teljes embercsoportok is, akik elérték a megfelelő szintet, hirtelen láthatatlanná válnak azok számára, akiknek rezgése alacsonyabb szintű (szétválás). Az eltűnt csoport tagjai azonban úgy látják, hogy még mindig ott vannak, csak éppen könnyebbnek érzik magukat.
A Kilencedik Felismerés szerint a megmaradó emberek a harmadik évezredben elérik ezt a magasabb rezgésszintet, a hozzá legközelebb állok csoportjaival közösen. A történelem folyamán egyes kultúrák már el is érték ezt a rezgést a Maják, pl. együtt léptek át. Egyes egyenek szórványos átlépése most is előfordulhat, de az emberiség általános átlényegülése csak akkor valósulhat meg, ha teljesen megszüntetjük a különböző félelemérzeteket (A félelem, harag, irigység, stb. nagy mértékben lecsökkenti az ember rezgését), ill. ha minden körülmények között fenn tudjuk tartani a kellő rezgésszintet.
Minél több szépet, jót vagyunk képesek észlelni és teremteni, annál inkább fejlődünk. Minél jobban fejlődünk, annál magasabb a rezgésszintünk. Kitágult érzékelésünk végül megnyit bennünket a „Mennyország” számára, amely ma is itt van előttünk, csak éppen egyenlőre nem látjuk…

TIZEDIK FELISMERÉS

Létezik egy Tizedik Felismerés is, mely nem írásos formában ,,Jött le" Ezt a hivatkozott könyv nem tárgyalja, csak utal rá. A kézirat azt sugallja, hogy a felismeréseknek el kell terjedniük az emberek között. Arra kell törekedni, hogy az emberek nyitottá váljanak - a fejlődést biztosító - energiával való összekapcsolódással. Ha nem így történik és az emberiség továbbra is empátia nélkül, a másokon való keresztül gázolás negatív hatását növeli, valalmint a bolygó kizsákmonyolását fokozza, azt nem éli túl.
Mindannyiunknak meg kell tenni mindent a fejlődésért. A változást magunkon kell kezdeni.
Lényege: Őrizni a látomást.
A Tizedik felismerés által arra eszmélünk rá, hogy az emberek a történelem folyamán mindvégig arra törekedtek, hogy ezt a megélt spiritualitást meghonosítsák itt a földön. Mindannyian feladattal érkezünk ide, és ahogy egyre tudatosabbá válik bennünk ez a felismerés, így egyre pontosabban felidéződik bennünk a születési látomás: az, hogy mit akartunk elérni életünkben. Később felidézhetjük a közös világlátomást is, amely szerint az új kultúra mindannyiunk együttműködése által jön létre.
Tudjuk: az a feladatunk, hogy tudatosan, imával őrizzük ezt a látomást.

TIZENEGYEDIK FELISMERÉS

Lényege: Az imamezők kiterjesztése.
A Tizenegyedik Felismerés arról szól, hogy pontosan miként őrizzük a látomást. Vallási szövegek, versek, a filozófusok művei évszázadok óta beszélnek egy bennünk lévő, szunnyadó képességről, amelynek rejtélyes működése által befolyásolhatjuk, hogy mi történik a jövőben. Nevezték ezt a képességet a hit erejének, pozitív gondolkodásnak, az ima hatalmának. A tapasztalatok szerint az ima erejét a szándékmezők adják, amelyeket kiterjeszthetünk és meg is erősíthetünk, különösen olyankor, ha másokkal együtt egy közös látomásban egyesítjük erőnket. Ez az az erő, amelynek révén őrizzük a spirituális világ látomását, gyűjtjük az energiát önmagunkban és másokban, hogy ez a látomás valósággá váljék.

ja, a konyv cime amit epp olvasok: James Redfield Shambala titka (a 14. felismeres nyomaban) mindenkinek ajanlom, de van meg egy par erdekes konyve a szerzonek:

http://koli.kando.hu/profecia/fulszovegek.html

Ahogy azt korábban említettem, levelezünk egy perui ayahuasca sámánnal, egy kedves spanyolul tudó ismerősünk segítségével ( és van még egy barátunk, akivel amúltkor lefordítottuk a videót amin Hilario van, holnap beteszem azt is), aki, ahogy közben alakult, Magyarországra látogat egy itteni barátjához.

Kezdenek a "véletlenek" szaporodni.....:)))

Ami a lényeg, hogy ezzel a baráttal is felvettük a kapcsolatot, akinek az ismeretségi köre számára Hilario csinálni fog egy három napos szertartást, egy csodálatos bemutatóját annak a lélek gyógyítási módszernek amit több ezer éve ismernek az ottani sámánok. Ha érdekel valakit, a levelének egy részletét bemásoltam a fórumra, elolvasható.

tonergyar2.extra.hu/aya/index.php/forum

Ami a váratlan fejlemény: nagyon kedvesen, a külön kérésünkre Hilario időt szakít egy ilyen szertartás bemutatására a jövő hét végén, amennyiben elegen összegyűlünk a dologra. Na már most néhány barátnak megemlítve ez már most majd csak adott, de nyilván sok embert érdekel még ez a dolog, amiről, habár használjuk mi is, olyan keveset tudunk. Most lehetőség nyílik ezt a dolgot közelebbről megismerni. Hilario beszélni fog ennek az egésznek a hátteréről, a sámán-hagyományokról és még sok minden másról is, végül főzni fog ayahuasca teát, közös fogyasztásra, és kezdetét veszi az út belülre, a lelkünk irányába. Erre az alkalomra elsősorban azokat várjuk akik még nem vettek részt ayahuasca fogyasztásban, természetesen az ezt már közelebről ismerők sincsenek kizárva!

Tehát ilyen jellegű feltétel nincs.

Jelentkezni, záros határidőn belül nálam lehet, holnap jelentkezem a konkrétumokkal!

Igazi kincs, gondolj bele, három ajtó, mind három mögött mást tartasz. Mondjuk ha ruhásszekrényről vala szó, akkor mind háromban más fajta ruhákat. És amilyen kedved van, olyat keresel a megfelelő helyén.

Vagy ezt hívják rendnek?:)

Mindennek helye van a világban. És attól függően, hogy mit keres az ember, megpróbálja belőni a hogyanokat és a helyszínt. Ilyen egyszerű.

Van egy bengáli mondás,  miszerint, ha az ember tudáshoz akar jutni, akkor annak három féle módja van, mondhatni a ma igen szerényen működő kreativitásom által létrehozott cím alapján: van három szekrényünk. (Vagy egy szekrény három ajtóval...:))))

Az intelligens ember hallásból tanul.

A kevésbé intelligens ember látásból tanul.

A még kevéssé intelligens ember tapasztalatból tanul.

Hogy is van ez?

Az írás szerint ha valami mondjuk rossz dolog, akkor ha olvas/hall róla az ember, akkor hagyja a fenébe. Ha nem ennyire bölcs, akkor mondjuk végignézni, hogy a haverja hogy szúrja el a napját/ hetét/ évét/ életét. És akkor nem csinálja, mert látja, hogy hová vezet ez az út. Aki pedig szeret szenvedni ( a többségünk ilyen, de erről kicsit később), az belevág, mindegy hogy hallja hogy gáz, mindegy, hogy látja, mennyi baj származik belőle, csak belemegy.

Nagyjából ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor jól látjuk, hogy többnyire mi hogyan szoktunk tanulni....:))))

És még ha valaki csak a kárán tud tanulni, az még mindig tanulás. Ha tudnátok mennyi mindent elrontottam az életemben...:)) Tán még a bloom címét is kitörölnétek..:))))

Én úgy vettem észre, hogy néha, szinte végzet szerűen annyira makacsok vagyunk, hogy tényleg pórul kell járjunk. Az persze elég szomorú, ha ezzel mondjuk eltelik eg élet és az ember nem veszi észre, hogy ugyanazért szenved mint húsz éve...továbbá nincs egyetlen őszinte barátja se, aki mer vele őszinte lenni. Én azért szeretném azt hinni, hogy ha párszor megégeti magát az ember akkor legalább óvatosabb lesz.

Hogy jön ez ide?

Azt is mondhatnám, hogy sehogy, szimplán eszembe jutott. De természetesen tiszteletben tartva a saját magam által kitalált, és általatok remélhetőleg kedvelt koncepciót, nem írok le minden baromságot. Vagy nem ide.

Az ayahuasca egy különleges gyógyító növény.

Képzeld el, hogy valami annyira hajt, hogy leszarod, hogy nagyon nagyot buksz vele. Tudod, hogy így lesz, de nem tudsz lassítani. Majd a palánk fog lassítani, amikor felkenődik rá a másként lassíthatatlan elméd. Meg az enyém, mert én se vagyok különb.

És akkor valaki azt mondja, igen, hát majd a hibájából tanul, néha tapasztalatot kell szerezzünk a dolgokról, még ha rosszak, akkor is.

Tételezzük fel, hogy kapcsolatba kerülsz ezzel a csodálatos gyógynövénnyel, sikerül megfelelő módon elkészíteni, és megélsz valamit. Valamit, amit meg kellett volna tegyél, mert másként nem hiszed el, hogy rossz, vagy ha elhiszed, már az se érdekel, és akkor ennek a mágikus gyógyfőzetnek a hatására nem csak, hogy látomások formájában a szemeddel tapasztalsz meg valamit ebből, hanem teljességgel átéled. Mondhatni olyan ez mint egy élet szimuláció.

És mivel, hog megtapasztaltad, átélted ezt a dolgot, meg tudsz állni.

Lehet, hogy én vagyok szentimentális, de velem ez nem egyszer megtörtént, ugyanis az ayahuasca hatása alatt a tanításokat, amiket az ayahuasca ad, átéli, megéli az ember.

Így még ha látottakból, hallottakból olyan nehezen tanuló valaki, mint én, akkor is van esélye a jó irányba kanyarodni.

Találtam egy nagyon jó oldalt, BetulaPendula oldalán (betulapendulafa.blogspot.com/) a linkek között, már a múltkor is meg akartam nézni,de most végül sor került rá.

Nem egy "keményvonalas ayahuasca" téma, de aki kicsit is mögé gondol ennek az egésznek, az érteni fogja, hogy miért is írogatok mindenféle látszólag nem teljesen idevaló dologról. 

Az oldal címe: www.erdojaro.blogspot.com, a címe elég egyértelmű, nem egy régi dolog, de ha sokan olvassák, és nekm kétséges a számomra, hogy a téma sokakat érdekel, akkor egy nagyon hosszú út áll az oldal előtt. Én mindenképpen örülök, hogy ilyen is van.

Amiről eszembe jutott egyébként, az az az idézet, amit tegnap tettem ide be, A pszichedelikus sámánizmus című könvy kis részletét.

Jó olvasást!

Nagy szomorúságot érzek, amikor fákat égetnek, és erdőket pusztítanak.

Azért vagyok szomorú, mert tudom, hogy az emberek valami nagyon helytelent tesznek.

Az ayahuasca hatása alatt bárki hallhatja, hogyan sírnak a fák, mielőtt kivágják őket.

Már előre érzik, és sírnak.

És ilyenkor a szellemek más helyre költöznek, mert testi részüket, a házukat
pusztítjuk el

Kedves Mindenki!

Hosszas vacillálás után végül is úgy tűnik , kanyarba sikerült hozni az első találkozónkat. A helyszín még kérdéses, holnapra kapok választ több helyről, ilyen hangulatos teaházakat kerestem azzal a szemponttal, hogy hol lehetséges valamiféle elszeparálással megoldani a dolgokat, hol van ilyen félig-meddig "külön-terem". Holnapra, amint megérkeztek a válaszok, írni fogok erről is.

Az időpont: jövő szombat helyett november 14-én, azaz a kettővel későbbi szombaton lesz, késő délután. Időpont elírás történt, remélem nem sokan olvasták eddig!:)))) Magyarán ahogy tudtok jönni. Hogy valami egyértelműbbet is mondjak: délután négytől ott leszünk néhányan, és aki amikor tud, csatlakozhat. Aránylag késői nyitvatartással üzemelnek ezek a helyek, szóval nem fognak kidobni bennünket este nyolckor a hiradó után...:)))

A programról: természetesen nem fogunk teát főzni, habár Sycorax bedobta, hogy teaház lévén mekkora poén volna!:)) /Ezt én mondtam, nem is Ő. - szerk.megj./ Na mindegy, a lényeg, hogy nem lesz ayahuascázás. Olyan alkalmat is fogunk szervezni, kisebb csapatokkal, erről majd később, de a terv egy jóféle délutáni beszélgetés, jó hangulatban. Szót ejtünk az ayahuascáról, ayahuasca készítésről, fogyasztásról is, tehát aki szeretne többet megtudni ezekről a dolgokról, arra is lehetőség nyílik, de főképpen közösségi céllal, mintegy összehozandó a csapatot szervez(t)em ezt a programot.

Aki szeretne jönni az lehetőleg jelezze, utolsó pillanatban befutóknak is ugyanúgy fogunk örülni, de próbálkozom kb. egy létszámmal kalkulálni, legalább nagyjából. Azaz lehetünk csak páran (nem úgy fest) és lehetünk marha sokan is, ez mindannyiónkon múlik.

Nyitott esemény lesz úgyhogy nagy mítoszgyártás nem várható, bárkit szívesen látunk!:)

Üdv:

-hanaura

Az előző képről jutott az eszembe a legutóbbi találkozásom az esőserdő szellemével. Sok-sok gondomra kerestem választ. Kaptam is, meg nem is.

És belegondolva: kellett is meg nem is.

Vannak dolgok, amikre nincs válasz, ez egészen biztos. Remélem én nem azokat kérdeztem!:) Az egész valamennyire hasonlóan kezdődött, ahogyan szokott. Most nem voltam annyira rosszul, a technikai részéről majd még mesélek. Szóval képek jelentek meg az életemből, kezdett megváltozni minden körülöttem. Afféle látomásaim voltak, de mind mind hozzám kötődtek, és én tudtam, ez egy szép dolog. Nem voltam annyira rosszul, mint szoktam, de azért szenvedtem rendesen, de csodákat láttam. A saját életemből. Olyan rohadt sokat nem vesz észre belőlük az ember, hogy sírni tudnék ilyenkor: amikor néha feltűnik. Néha. És elkezdett sejtszinten látszódni mindenféle testi folyamat bennem. Ahogy a vér áramlik, ahogy a tüdő mozdul. Keleti orvoslást tanulok, és tudom, hogy pontosan azt láttam, ami történik. Nem, nem is azt láttam: azt éltem át. Abban voltam benne. És annyi ilyen csoda van. Rohadtul közhelyes, de igaz, és átélve már végképp semmi kétsége az embernek. Beleveszünk a magunk kis bűzölgő, bugyborékos mocsarába, azt feltételezve, hogy valami állati extrém dolog történik, de az Élet....az csak történik. 

Képzeld el, hogy az összes testi funkcióba belelátsz, sőt a részese vagy. Ok, nyilván amúgy is hiszen benned van, veled történik, de mégis....annyira döbbenetes, olyan szintű átörökítő gépet hozott létre a természet, hogy hihetetlen!

Átéltem, hogy végülis két féle szerep létezik ebben a világban. Legalább is anyagi szinten, de erről majd később. Az anya és az apa szerepe.

Az anyáé, aki teremt, kihord, megnyilvánít, megszül, és az apáé aki védelmezi az életet. És tényleg nincs más, semmi más. Vagy teremtünk, vagy őrzők vagyunk valaki más teremtésében.

És mi teremtődik?

Mi az a kevés igazi dolog ebben a rondán elbaszott világban?

Maga az élet.

Építhetünk házat, egy csodálatos dolog. És tényleg az. Körbevehetjük magunkat ezer dologgal, de a legtöbb amit tehetünk, hogy nem állunk az útba. Magunk miatt, mert ha akarnánk se tudnánk az élet újtába állni, ez az amit viszünk magunkban, ezt kaptuk, ezt adjuk tovább: az életet. 

És olyan döbbenetes ereje van ennek!

Ez megoldás minden problémára: a tudat, hogy tök mindegy mi történik, az életet nem lehet megállítani, kering, áramlik, utat tör. Döbbenetes volt! És olyan mint egy időzített bomba, nem lehet megállítani, robbanni fog. Nem lehet az útjába állni. Mert mindenben és mindenkiben ott van. Nem állítja meg a kifogyott bankszámla és nem állítja meg a frusztrált hétköznapok sora se. Meg más se. Megy, mint a hunok!:)

És teremti önmagát, tovább adja, mint egy fertőzés, csak ebből csodák születnek, és ahogy "a hang" mondta, a csodák örök életet adnak. Innentől jöttek a komoly tanítások. Ezekről a dolgokról, amikről írtam. A részese voltam mindennek, döbbenetes volt. Nem hogy eltörpültek a gondok, egyszerűen nem léteztek. Belecsatlakozva az egészbe, egy egész gépezet, a test, aztán a környéke, auztán a bolygó, aztán az összes bolygó, az univerzum. És azoknak milliárdnyi testvére, ahol szintén ott ez a fertőző csoda: az élet, amit lehetünk bármilyen mélyen, nem fogunk tudni soha megállítani.

Vagy belőlünk jön, nő ki, vagy a mellettünk állóból, de megy, megy, megy.

(folyt.köv.)

Terveztem ayahuasca strat lapot, ez egy újabb nagyon komoly dolog lehet. Illetve lehetett volna. Ma megkaptam a választ, ugyanis érthető óvatosságból elbírálás után lehet csak ilyet.

Kedves Dávid!
Köszönettel vettük a jelentkezést, sajnos a témában nem kívánunk oldalt
kiadni.
Megértésed megköszönve:
Szloboda Csaba
moderátor

Békés ember lévén most nem írom azt, hogy kapják be. Stratégiát váltok és valahogy átverekszem ezen a moderáláson a témát.

Akarok ayahuasca.lap.hu-t, na!

KÉT FARKAS - életfilozófia "cherokee" módra

Két farkas.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a
csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban
ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. -  A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom,
kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság,
hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. -  Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat,
kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a
hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És
melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '

Említettem talán, hogy levelezésben állunk egy ayahuascero-val.

Ő az.