Igazi kincs, gondolj bele, három ajtó, mind három mögött mást tartasz. Mondjuk ha ruhásszekrényről vala szó, akkor mind háromban más fajta ruhákat. És amilyen kedved van, olyat keresel a megfelelő helyén.
Vagy ezt hívják rendnek?:)
Mindennek helye van a világban. És attól függően, hogy mit keres az ember, megpróbálja belőni a hogyanokat és a helyszínt. Ilyen egyszerű.
Van egy bengáli mondás, miszerint, ha az ember tudáshoz akar jutni, akkor annak három féle módja van, mondhatni a ma igen szerényen működő kreativitásom által létrehozott cím alapján: van három szekrényünk. (Vagy egy szekrény három ajtóval...:))))
Az intelligens ember hallásból tanul.
A kevésbé intelligens ember látásból tanul.
A még kevéssé intelligens ember tapasztalatból tanul.
Hogy is van ez?
Az írás szerint ha valami mondjuk rossz dolog, akkor ha olvas/hall róla az ember, akkor hagyja a fenébe. Ha nem ennyire bölcs, akkor mondjuk végignézni, hogy a haverja hogy szúrja el a napját/ hetét/ évét/ életét. És akkor nem csinálja, mert látja, hogy hová vezet ez az út. Aki pedig szeret szenvedni ( a többségünk ilyen, de erről kicsit később), az belevág, mindegy hogy hallja hogy gáz, mindegy, hogy látja, mennyi baj származik belőle, csak belemegy.
Nagyjából ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor jól látjuk, hogy többnyire mi hogyan szoktunk tanulni....:))))
És még ha valaki csak a kárán tud tanulni, az még mindig tanulás. Ha tudnátok mennyi mindent elrontottam az életemben...:)) Tán még a bloom címét is kitörölnétek..:))))
Én úgy vettem észre, hogy néha, szinte végzet szerűen annyira makacsok vagyunk, hogy tényleg pórul kell járjunk. Az persze elég szomorú, ha ezzel mondjuk eltelik eg élet és az ember nem veszi észre, hogy ugyanazért szenved mint húsz éve...továbbá nincs egyetlen őszinte barátja se, aki mer vele őszinte lenni. Én azért szeretném azt hinni, hogy ha párszor megégeti magát az ember akkor legalább óvatosabb lesz.
Hogy jön ez ide?
Azt is mondhatnám, hogy sehogy, szimplán eszembe jutott. De természetesen tiszteletben tartva a saját magam által kitalált, és általatok remélhetőleg kedvelt koncepciót, nem írok le minden baromságot. Vagy nem ide.
Az ayahuasca egy különleges gyógyító növény.
Képzeld el, hogy valami annyira hajt, hogy leszarod, hogy nagyon nagyot buksz vele. Tudod, hogy így lesz, de nem tudsz lassítani. Majd a palánk fog lassítani, amikor felkenődik rá a másként lassíthatatlan elméd. Meg az enyém, mert én se vagyok különb.
És akkor valaki azt mondja, igen, hát majd a hibájából tanul, néha tapasztalatot kell szerezzünk a dolgokról, még ha rosszak, akkor is.
Tételezzük fel, hogy kapcsolatba kerülsz ezzel a csodálatos gyógynövénnyel, sikerül megfelelő módon elkészíteni, és megélsz valamit. Valamit, amit meg kellett volna tegyél, mert másként nem hiszed el, hogy rossz, vagy ha elhiszed, már az se érdekel, és akkor ennek a mágikus gyógyfőzetnek a hatására nem csak, hogy látomások formájában a szemeddel tapasztalsz meg valamit ebből, hanem teljességgel átéled. Mondhatni olyan ez mint egy élet szimuláció.
És mivel, hog megtapasztaltad, átélted ezt a dolgot, meg tudsz állni.
Lehet, hogy én vagyok szentimentális, de velem ez nem egyszer megtörtént, ugyanis az ayahuasca hatása alatt a tanításokat, amiket az ayahuasca ad, átéli, megéli az ember.
Így még ha látottakból, hallottakból olyan nehezen tanuló valaki, mint én, akkor is van esélye a jó irányba kanyarodni.
