Ma olvastam két ayahuasca beszámolót is és feltűnt bennük az a majd mindenkinél jelen levő hasonlóság, ami néha zavarbaejtően jelen van. Nyilván, persze, lehet, hogy hasonló emberek próbálkoznak ezzel az úttal, de aki egynél többször is magához vette a szent szakramentumot, az tudja, hogy nem hogy két élmény, tapasztalat, de még két azonos pillanat sincs, szóval még egy ember élményei is végtelenül más és más minden pillanatban, de azért felfedeztem pár dolgot:
A természettel való kapcsolat: Gyakorlatilag szinte mindenki kap egy igen intenzív élményt erről, és utána már nehezebb tárgyként kezelni a fákat, a növényeket, állatokat. A cél, szerintem, teljesen egyenrangúként együtt lenni mindenkivel, mindegy milyen formában van jelen. Egy mittudomén vidra nem hat túl jelentősnek, kivéve ha valaki vidra rajongó, de akinek vidra az erőállata, az tudja, hogy egy más nézőpontból, a valóságnak egy másfajta mélységéből mi vagyunk a vidrák, akik, hát jó, vannak, de minek, na jó, maradhatnak.
A Földdel való kapcsolat, átérzése ennek a sebzett helyzetnek amiben a Föld van, és amitől szenved, és ami viszont nem az állatoktól, vagy a növényektől jön-ők még nem sok atombombát gyártottak.
Őszinteség: Az eslő beszámolók amik megfogtak arról számoltak be, hogy hogy az ayahausca vezette őket életük hazugságain, és szembesültek sok-sok dologgal, amit addig nem láttak, vagy nem akartak látni. Ez többnyire, a beszámolók alapján eléggé felkavaró dolog tud lenni.
A tradícionális ayahausca dalok ereje: Ezt, hacsak nem szaladunk bele egy ayahausca szertartásba, vagy ha a szomszédunk nem egy sámán, akkor a magnó szolgáltatja, de való igaz, nagyon nagy jelentőséggel bírnak. Ritka, legalább is nem sokszor hallottam, hogy valaki végig ezeket hallgatta volna, és terápiás szempontból sok minden lehet működő,de amikor megszólalnak az icarók, az valami egészen más dimenzió. És ha ezt megtapasztalja az ember, akkor az ayahuasca hatása után is másként hallja ezeket a különleges erődalokat.
Az ayahuascához tartozó kultúra megnövekedett jelentősége: Engem, amikor az első pár alkalommal magamhoz vettem ayahauscát, főleg az önismeret érdekelt. Igyekeztem becsülettel felkészülni, de úgy teljes mélységében nem izgatott a mögötte levű kultúra, ez folyamatosan settenkedett be:) Ettől még nem lettem se sámán, se tudós, de fontosnak érzem ezeket a dolgokat is, és szerencsére nagyon nem egyedül!