ayahuascareality

Egy nagyon érdekes, külöleges élménnyel lettem gazdagabb, hamarosan megírom! Mostanában kicsit kevesebb a beszámoló, hiszen viszonylag ritkán veszek magamhoz ayahuascát, valahogy mindig több és több idő kell az integráláshoz, ami nélkül pedig eltékozolt dolog. Nem tudom másnál hogy van ez, gondolom változó, de a személyes ösvényem itt jár éppen.

Szóval megint van mondanivaló, élménybeszámoló, ezt a napokban közzé is teszem, előtte még elmegyek 1-2napra pihenni, meg ülepíteni:), már jön is a beszámoló!

Hallottam már pár jó dalt...sőt, azt is mondhatnám, hogy elég sokat. Az ayahuasca kultúrának szerves részei a dalok, mondhatni az egésznek a központja. A mai találmányom egy elég speciális dal, kicsit tradicionális, kicsit modern...és valami elképesztő, gyönyörűséges! Borsódzik tőle a hátam, ez valami meseszép.

Hát ilyen reggelt Nektek is!

Jól sikerült a tegnapi blogtalálkozó, az idei utolsó, sorban pedig a tizenharmadik. Nem igazán számoltam, de összesen több mint huszan megfodultunk az este, ami az utolsó két alkalomhoz hasonlóan a Potala nyitvatartási ideje után is folytatódott egy ki sbeszélgetés, bandázás formájában.

Az este a meglepetésekről szólt, amikor kiküldöm azt a pár e-mail-t a találkozókról, akkor sosem tudom, ki az aki el tud jönni. Na most régóta várt csapattagok is felbukkantak, többek között a PannonInipi legénysége, akik nagyon jó hangulatot is csináltak! Örültek a többiek is, régóta gyúrtunk a srácokra/lányokra, végül eljöttek, és majdnem mások is beszárnyaltak:) a helyre...:)

Régi csapat és családtag is tiszteletét tette, aminek külön örültem, Ogrével is tudtunk bandázni egy kicsit, voltak többen is akik első ízben voltak, és nagyon élveztük a társaságukat, nekik is külön köszönet, akik pedig nem tudtak jönni, azok majd talán legközelebb...ami ugye jövőre lesz!:)

Szóval van ennek az egésznek egy szép lassan kialakult színtere, aminek úgy tűnik egy igazán jó csapat kis részeiként mi is jelen lehetünk, csak így tovább, gyönyörű évünk volt!

Ma, azaz december 11-én, 16 órától ismét lesz blogtalálkozó. A szokásos jó hangulatot nyilván az évzárás ténye is emelni fog, illetve a szokásos jó dolgok, csapat, nagy beszélgetések, mókázás, illetve lesz ismét meglepetés a csapatnak!

Megszerettem ezek a találkozókat, nagyon hozzám nőttek, pedig olyan sokszor mondtam magamnak azt, hogy a fenébe is miért dolgozok én ezzel ennyit. Email hegyek, telefonhívások, egyeztetések, stb, nem unatkozom, de aztán amikor ott vagyunk, és eljönnek azok akik éppen ráérnek és szívesen bandáznak egyet a csapattal, akkor az minent megér.

Bizony, ezek a közösségi dolgok melós dolgok, még akkor is ha egy ilyen erős dolog, téma a központja az egésznek, amiről ez a blog is szól. Kicsit kevesebbet írtam az utóbbi időben, nagyon sok energiát emésztenek fel az egyéb projectek, illetve nekem is van egy életem, amivel ha sokat nem is foglalkozom, de legalább a minimum. Ettől függetlenül a bloggal kelek és fekszem, nézegetem, gondolkodom az újabb ötleteken, amikből reméljük minél többet sikerül is szép lassan a saját tempónkban megvalósítgatni, mert bizony fontos dolgok ezek. Nekem mindig ugyanaz adja az erőt, és ez az egyetlen olyan dolog amire nekem szükségem van, mégpedig az, hogy legyen kinek csináljam.

Nem magamnak készült ez az oldal! Nekem össze vannak az infók, dolgok szedegetve a gépemen, ellennék velük. Szóval ameddig van kinek csinálni...és mindig van kinek, nem is kevés embernek, addig lesz blog, lesznek találkozók, és lesznek tervek is, remélhetőleg minél több megvalósítással.

A két leggyakoribb kérdés a témával kapcsolatban, hogy miért kezdtem el ezt az utat, és hogy mit adott.

Nos, mint sokan én is keresgéltem önmagam, az utamat, rakosgattam az életemet, és egyzser csak szembetalálkoztunk. Valahogy éreztem. És már el is dőlt.

Erős víziók.

Na ez az amit semmihez nem lehet hasonlítani, de tényleg. Azonban ezek a látomások, noha igaziak, jó, ha van egy külső szem aki segít megfejteni őket. Több sámános könyv ír arról, hogy a szertartás alatt tapasztalt víziókat a résztvevők megosztották a sámánnal, aki értelmezte azokat, vagy legalább segített ártelmezni. Ezek igazi dolgok, nem hallucinációk, elképzelt dolgok, de hogy mik is valójában, és főleg, hogy mit jelentenek, az egy nehezebb ügy. Nem jellemző ayahuasca segtségével az erőállat megtalálása, én legalább s nem olvastam még erről. És most nem arról beszélek, hogy lát az ember állatokat, hanem amikor OTT 

VAN az erőállat és egy őrült táncban eggyé lesznek. Nos, szerencsésen, vagy ki tudja hogy, de ilyen élményem volt. Én akkor többedmagammal voltam valahol elég messzire, és még el is tettem volna magamnak az élményemet, hogy majd kiderül legközelebb, mi van, ha tévedek, de a többiek egyöntetű véleménye meggyőzött. Én magam is ugyanazt tapasztaltam amit ők gondoltak, de azért  a külső szem, nem igaz? Szóval ezek a hihetetlenül erős víziók mind belülről jönnek. Luis Eduardo Luna mondta azt, hogy nem kell félni, arra kell gondolni, hogy azok a óz esetleg ijesztő dolgok amik kijönnek, ott élnek bennünk, velünk, az ayahuasca "csak" kinyitotta a csapot. Jó, nyilván "élesben" ezt nem mindig ilyen egyszerű csinálni, de jó, ha ez a cél.

Szembesülés.

Na erről regényeket lehet írni. Nem törvényszerű, de igen gyakori. A youtube bőségesen kínál felvételeket, fimrészlet arról, hogy milyen az amikor anyácska beviszi az embert a mélybe. Valójában ez az amiért érdemes elkezdeni. Na nem a szendvedésért, az "csak" egy lehetséges velejáró, de az ayahuasca tényleg olyan elképzelhetetlenül mélyre beviszi az embert önmagába, én ilyesmit még sopha nem tapasztaltam. Éd elméleti, imaginált dolgokkal ellentétben ezt TAPASZTALJA az ember, átéli, nem csak beszél róla. Igen kemény dolog tud lenni.

Tanítások.

Az egésznek a legszubjektívebb része, ahogyan azt a víziók részben írtam is. Azért valami eszembe jutott. Bufo-val beszélgettem, és mondta, hogy apám, nekem lassan minden medicin lesz, minden tanítás, és tanító. Na, én akkor tudtam, hogy nem akárki a barátom! Én magam is hasonlóan élem meg a dolgokat, de ő jóval előttem jár. Pontosan ez a lényeg, egy szempontból nncs olyan se hogy "tanító növények"...ha figyelmes lennél, rá tudnál hangolódni, akkor a házatok előtt álló öreg akácfa is nagyon sokat tudna mesélni. Az ayahuasca, meg általában a "tanító növények" azt hiszem arra jók, vagyis arra is, hogy nekünk, akik nem érzékeljük ezeket a dolgokat, megtanítsa a fák, az állatok, a kövek, a tűz, a természet nyelvét...és akkor minden mesél valamit, minden ad valamit, és tanít. A természet a leggyönyörűbb, legnagylelkűbb tanító. Aya mama őt tudja elénk tenni, ha tényleg akarjuk. (Hozzáfűzném, hogy ezért fontos, hogy lehetőség szerint a természetbe menjünk ayahuascázni, mert a tizedik emeleten kicsit másabb dolgok vesznek körül, kinn pedig, egy szép tűz körül, a szabad ég alatt...áhh, ez leírhatatlan...:))

Gyógyulás.

Hogy mennyire végleges azt úgyis a hétköznapok döntik el, de az esélyt megadja, látni, átélni, és elengedni a fájdalmat. Nem biztos, hogy elsőre. Meg én amúgy is a folyamatosságban hiszek, a tapasztalat is ezt mutatja. Legtöbb esetben a nyugati látásmód szerint valahogy el kell kaparni, elvermelni azt ami fáj. Az ayahuasca kiáshatja ezeket a gödröket, odavisz a fájdalom közepébe, eléget benne, és az ember jó esetben nem csak át éli hanem tovább is lép, el is engedi. Ezek nagyon nagy dolgok, de sosem automatikusak, az aki magához vett ayahuascát még nem biztosította be magát semmire. A gyógyulás kemény melót jelent, az kapja meg aki hajlandó érte keményen dolgozni, és legalább akkora erőfeszítést beletenni, mint amekkorát tett abba, amivel elbaszta a dolgokat. És akkor ez még csak fifti-fifti. Szóval az ayahuasca nagylelkű tanító, gyógyító, de nem adja olcsón.

Látásmód.

A másik kérdésre hogy mit ad, már nehezebb válaszolni. Röviden úgy lehetne kibújni a nehéz fejtegetés alól, hogy mindenkinek mást. És tényleg. Nyilván ettől valami többre kíváncsi az ember. Nos, ami biztos, mindenkinek olyan látásmódot kölcsönöz, hogy esélye legyen utána is "ayahuascásan" látni a dolgokat. Azaz egyfajta látásmódot ad, azt hiszem mindenkinek. Hogy az egyén mit kezd ezzel, az nyilván változó. Hozzátenném, hogy olyan őszinte tanító nem látezik (beleértve az ayahuascát is), amit az ember nem tud félreérteni ha félre akarja. Már sokszor írtam, az esőerdőben nem csak a sámánok, hanem boszorkányok is élnek ayahuasával. A különbség az a szándék, semmi egyéb. Azaz nem fog a folyamat automatikusan megszépíteni. Aki az igazságot akarja az azt kapja, aki valami egyebet, az meg azt. De a mindenkori cél nem lehet más, mint hogy a saját látásmód kristályosodjon, bővüljön, azaz egy folyamatos munka van ezzel az egésszel.Akinél ez a cél, és az eszköz annak ez az út mindent megér...

Hamarosan el fogok menni egymagam vidékre, egy kis házi szertartás keretében magamhoz venni madre ayahuascát, természetesen beszámolót fogok készíteni. Minden egyes alkalmom nagyon különleges, ezért is ritkák. Nem érdekelnek az előszobában található csillogó dolgok túlságosan, szépek, jók, klasszak, és semmi gond nincs velük, ez is a része az egésznek, de valahogy másra vágyom ebből a kapcsolatból, és ahogy telik az idő, az alkalmak, egyre ritkábban jön az érzés, hogy most el fogok vonulni ayahuascával gyógyulni. Dolgozni való akad még bőven, de a dolgok amiket nem elég átélni, utána csinálgatni is érdemes a hétköznapokban, egyre hosszabb távú feladatnak bizonyulnak. Így tényleg ritka, és tényleg esemény minden alkalom. Ilyen lesz ez az "évzáró"  kis házi szertartás is.

Remélem igazán szertartás lesz, sajnos túl sok dolgot hívunk annak, amikkel alapvetően semmi gond csak nem azok, csak reménykedni tudok abban,. hogy egy szertartásban lesz részem. Nem biztos hogy mindenkinek, vagy mindig az kell ám, sőt....honnan tudjam másnak mi a jó? Azt viszont tudom, és emiatt aztán felelős is vagyok érte, hogy nekem bizony erre van szükségem most. Ez lesz az én összegzésem az évre.

Beszámoló természetesen fog készülni, a főzést ha elkezdem, a régebbi tervemet megváltoztatva talán le is írom. Sokan kérdeznek főzésről, hogyanokról, ki tudja, talán mégis érdemes lenne írni róla. Meglátjuk.

A visszaszámlálás elkezdődött, és a meló is.

Jövő hét szombaton, azaz 11-én blogtalálkozó lesz, az idei utolsó, amolyan évzáró. Szeretném ha mindenki ott tudna lenni, de nyilván ez sosem jön össze, mikor ki ér rá, ezzel együtt is úgy tűnik, hogy eléggé összejön majd a kis csapat!

Tizenharmadik találkozónk lesz, remélem senki nem babonás, aki ismeri a találkozókat, az nagyjából tudja mire számíthat, aki meg nem és szeretné, akkor most megkóstolhatja a dolgot..:)

Meg fogom még tenni később is, de itt megragadnám az alkalmat hogy megköszönjem mindenkinek ezt a gyönyörű évet! A blogolvasóknak, fórumozóknak, a blogtalálkozósoknak, a többi oldal üzemeltetőjének, baráti köröknek, és kiemelten a Pannon Inipinek, nagyon sokat kaptam idén, hálás vagyok minden percért!

Ez az írás még korábban Refil jóvoltából került fel a fórumra (), gondoltam beteszem ide is.

Ím:

Elolvastam Nádor Judit Sámánság: a művelés művészete című könyvét, és a vége felé volt benne egy mítosz amit begépeltem:)


A Jaguárember

Kezdetben a világ még nem volt kettéválasztva, és minden teremtmény halhatatlan volt. Az emberek és az állatok addig nem különböztek egymástól, amíg meg nem jelent az Idő.
És nappal volt és éjszaka. És nappal Nap lett és éjjel Hold. És az emberek az egyik világban maradtak és az állatok a másikban. És az állatok meg az emberek nem voltak többé halhatatlanok: attól kezdve megbetegedhettek, mi több, meg is halhattak.
Egy napon, még az Idő kezdetén, a Nap a jaguárnak adta tulajdonságait. Színét, erejét és hangját adta neki, ami a mennydörgés hangja volt.
Aztán ránézett az emberekre, kiválasztott egyet közülük, és így szólt hozzá: ugyanolyan hatalmad lesz, mint a jaguárnak, hozzá fogható lesz az erőd és a hangod is. Egyik világból átjárásod lesz a másikba, az állatokéból az emberekébe és az emberekéből az állatokéba.
Az ember így felet neki: - Mondd, mit kell tennem, és én megteszem!
Az égen tündöklő lény ezt válaszolta: - Te fogsz vigyázni testvéreidre, meggyógyítod őket, ha megbetegszenek és vezeted őket, ha eltévednének gondolataik vadonában. Ehhez böjtölnöd kell sok napon és éjen keresztül és meg kell innod ezt a főzetet. És átadott az embernek egy tökhéjat, ami tele volt egy füvekből és gyümölcsökből készült folyadékkal. Az ember megitta az egészet a vakítóan fénylő, aranyló úr jelenlétében. De nem vette le szemét róla, mert fénye nem vakította el többé, és elkezdett táncolni. Táncolt előre és táncolt hátra, táncolt jobbra és táncolt balra. Erősnek érezte magát, mint a jaguár, aranylónak, mint a Nap, és amikor megszólalt, a hangja is erős volt: olyan robajjal tört ki belőle, mint a mennydörgés.
Ez így rendben van uram, mondta az ember, most arra taníts meg, miként járhatok át egyik világból a másikba!
A Nap az égből így szólt hozzá: - Tudod te már azt magadtól is, nincs szükséged segítségre!
Éjszaka lett és az ember nem tudta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy átléphessen az egyik világból a másikba. Az éjszaka egyre sötétebb lett, és amikor az árnyékok árnyékánál, a sötétség sötétjénél is sötétebb lett, az ember eltelt fényességgel és a macskafélékhez hasonlóan kezdett el mozogni. Gyönyörű sárga jaguár volt, fekete foltokkal; izmos volt és gyors. Szeme áthatolt a sötétségen, és látta, amit egyetlen ember sem láthat az éjszaka sötétjében. Fák között bolyongott, és látta az őserdő sűrűjét. Nyújtózott egyet, és hosszú üvöltést hallatott, egy kiáltást, amely áthatolhatott az éjszakán, akár a mennydörgés.
Lecsusszant a fáról és behatolt az erdőbe. Egy faluba érkezett, ahol emberek éltek asszonyaikkal. Amikor meglátták, megijedtek tőle és fegyvereikért siettek. Ekkor a jaguár megszólalt, de az ijedt emberek kételkedve fogadták szavait:
- Ne féljetek, azért jöttem, hogy vigyázzak rátok!
Az emberek összegyűltek, és élénk vitában eldöntötték, hogy elfogadják ajánlatát.
Megfelelő helyet készítettek számára, majd aludni tértek. Reggel, amikor felébredtek és összegyűltek, hogy megnézzék az éjszaka érkezett jaguárt, egy bölcs embert találtak a helyén, aki így szólt hozzájuk:
- Ne féljetek tőlem. Én vagyok a jaguár, aki azért jött, hogy vigyázzon rátok. A sámánotok vagyok, ugyanaz, akit éjjel láttatok.
Ettől fogva minden embercsoportban van egy ember, aki jaguárrá tud változni, aki vigyáz a többiekre, aki megvilágosítja elméjüket, ha eltévednének gondolataik rengetegében.

Nem írtam róla korábban, de volt nemrég egy emlékezetes eset ayahauscával kapcsolatban. Egy sámánt elfogtak egy repülőtéren, mert ayahuasca volt nála, és komoly meghurcoltatást kapott. Nagyon elkeserített.

Most olvastam, hogy azért mégis csak van remény, és Citrom jóvoltából magyarul is olvasható az alábbi cikk:

Tegnap ígértem, hogy ha valakit érdekel, akkor szívesen megírom a peyote szertartással kapcsolatos élményemet, amely medicin már önmagában is egy közeli rokona dél amerikai barátjának, illetve egy-két gondolattal majd kiegészítem az egészet, meg kicsit összehasonlítom az ayahuasca élményeimmel.

Nos, ahogy megszokhattam, utaznom kellett. Nem keveset. De megérte. Egy tradicionális Native American Church peyote szertartáson vehettem részt. Ezt az egyházat itthon valami fantasztikus módon képviseli a Pannon Inipi, de a hatályos törvények miatt ők medicinnel nem foglalkoznak. Jogos a dolog, és hosszútávon gondolkodó. Mindenesetre amit ott tanultam, az nagyban hozzájárult ehhez a szertartáshoz, hiszen több inipi (izzasztókunyhó) szertartáson részt vettem ott, megtanultam tüzet rakni, szegről-végről ismerek néhány autentikus peyote dalt, a tipi( indián sátor) részeit, viselkedési normákat, más szóval bepillantést kaphattam élő, organikus forrásból erről az életmódról, gondolkodásmódról. Sajnos a peyote szertartással kapcsolatban nem tudtak segíteni, hiszen ők maguk sem tudnak tartani, szerencsére akadt más kapcsolatom is, így ha sokat is kellett utazni, megkaphattam azt amit itthon, ennek a csapatnak a hibáján kívül nem.

A másik, hogy nem egyedül mentem, egy pici csapat magyarral vágtunk neki az útnak. Maga a hely meseszép volt, rendezett, egy erdő közepén, csendben, nyugalomban. Az embernek az volt az érzése, hogy már csak ott lenni is egy kész tisztulás. És tényleg.

Maga a szertartás este kezdődött, nem néztem az órámat de kilenc fele lehetett, előtte jópár órát töltöttünk bandázással, asszimilálódással. A helyiek nagyon kedvesek, barátkozósak voltak, ugyanakkor jellemzően erre (illetve más medicines) tradiciókra, amit csináltak, arról sütött, hogy nagyon komolyan veszik, kezdve a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig.

Nagy szerencsémre a magyar barátom mellé ültettek, így együtt tudtuk végigcsinálni ezt a gyönyörű, és igen csak melós estét.

Mondott egy rövid, csendes beszédet a szertartás vezetője, egy igen tapasztalt indián arról, hogy nagyjából hogy fognak törénni a dolgok, majd egyenként kimentünk a sátorból, mindenkit letisztítottak fehérzsályával, ami afféle indián tértisztító, szent növény, és elkezdődött az égtáj áldás. Keletről indultunk, és a vezető minden égtájnál megfújta a sas sípcsontot, jelezve hogy megkezdődik a tisdzteletadás, és minden égtájnál mondott néhány szót, hogy arra az irányra mi jellemző, milyen fizikai, spirituális jelentősége van.

AZ érdekesség, hogy a két lefogfontosabb égtájnál, keletnél és nyugatnál ahogy belefújt a sas sipcsontba, mindenki látott egy hullócsillagot. Persze, tudom, véletlen. Hát persze..:)

Ezután mindenki egyenként, szép sorrendben, lecsendesedve visszasétált a sátorba, és elfoglalta a helyét. Néhány gondolat után a szertartás vezetője megáldotta a peyote medicint, megette az eslő adagot, és elindult körbe. Ezt praktikai okból kiszárítva,porrá őrölve tárolták és egy külön edényben kis vízzel pasztává gyúrták. A tradició értelmében mindenki legyűrt az első körben négy kanállal. Ezek nekem igen csak nagyokra sikerültek, ami később meg is bosszulta magát...:))), majd elkezdődött az este, felcsendültek az indián dalok, illetve ki-ki a maga hazájából, a saját repertoárból amit hozott. Tetszett a helyiekben, hogy noha nagyon ragaszkodtak a maguk szokásaihoz, dalaihoz, stb, nyitottak voltak mindenkinek a sajátságosságára.

Pár percen belül elkezdtem érezni a medicin hatását a gyomromban, olyan volt, mint ha nem kaktuszt, hanem cementet ettem volna és kezdene facsarodni, elnehezedni, betontömbbé válni a hasamban. Elég súlyos volt!

Ahogy haladtak a dalok, egyre rosszabbul lettem, a hasam nagyon fájt, és émelyegtem, de valamiért más volt mint az ayahuasca esetében. Megkockáztatom, hogy még nehezebb is volt. Többen hánytak, ami nekem kívülről nézve megváltásnak tűnt, reméltem, hogy hasonló módon hamarosan engem is megtisztít mescalito. Hát persze, hogy nem úgy lett...:)

Nagyjából egy óra telt el, és néhány tér/kép/hang megcsúszást leszámítva semmi különösebbet nem tapasztaltam, magamban konstatáltam, hogy ez lehet hogy nem az én medicinem. (Vagy úgy is mondhatnám: Ennyi az egész??:))

Aztán jött a következő kör. Autentikus körülmények között négy ilyen kör van, és én már a másodikat se tudtam bevállalni, szerencsére a barátom bíztatott, és én akkorra amikorra odaért hozzám a medicin, olyan rosszul lettem, hogy végül is gondoltam, ennél már nem lehet rémesebb, és azért bíztam is mescalitóban, hogy ha idehozott, akkor gondoskodik is rólam, legyűrtem a második kört, ekkorra a dalok még erőteljesebbek lettek, ebben nagy valószínűséggel a medicin is szerepet játszott.

Végre nagyjából egy órára rá ki tudtam menni hányni, óriási megkönnyebbülés szokott lenni ayahuascánál. És naív fejjel azt hittem itt is ez lesz. Hát nem lett. Azért valamivel mégis jobb lett, itt már részt tudtam jobban venni, figyelgeni, v olt egy-két dalom, stb. AZ érdekes, hogy itt még mindig nem éreztem a rosszullétnél sokkal többet, az viszont kiterített. Nagyon kemény volt.

Aki ezzel próbálkozna, el kell mondjam, ennél komolyabb fizikai türettel medicin hatása alatt még nem találkoztam. Nyilván az őrölt peyote is hozzájárultm, mert így elképesztő sokat megettünk. Négy kanálban kb. benne vaolt egy egész szertartásnyi élő kaktusz...:)

Itt lehunytam a szememet, és kezdett világossá válni, hogy lényeg még csak most jön. Erős látomásaim voltak, hasonlóak az ayahuascához, mégis valamennyire mások, eleinte képek, hangok, majd összefüggő dolgok, történetek, mondanivalók, tanítások. Itt már rettenetesen voltam, és tényleg azt hittem meghalok. Voltam még egyszer hányni, aztán visszabotorkáltam a sátorba, az oldalamra feküdtem és 1-2óráig moccanni, beszélni se nagyon tudtam. Amennyire észleltem voltak még ezzel néhányan, de mivel a medicin körbemenése is igen lassú folyamat volt, valamennyire váltva lettünk rosszul, ki-ki amennyire.

Egy erős hányás (újabb:) vetett véget a helyzetnek, majd a barátom szólt, hogy elfogyott a peyote, de hogy könnyebb éegyen az este, a harmadik kör san pedro lesz, a déli rokon. Én már elképzelni nem tudtam, hogy bármit is enni fogok, rettenetesen voltam, de valahogy (segítséggel ) fel tudtam kelni, ledobtam a takarókat,amiket lévén hogy reszkettem, rámterített valaki.

És láss csodát, tényleg sokkal jobban lettem!

Amúgy ez minden esetben nagy igazság, amikor földre kerül az ember, akkor már sokkal nehezebb küzdeni. Ki kell bírni valahogy, ezek a gyógyszerek nagyon nagy alázatra, elfogadásra, elengedésre tanítanak, ahogy a szertartásvezető is mondta: sokkal nagyobbak nálunk.

Itt már nyitott szemmel is erős látomásaim voltak, és a dalok nagy hatással voltak rám, másképpen mint az előállított zenék. (Hát igen, nem véletlenül hangsúlyozom ayahuascánűl is, hogy legalább felesben az ember autentikus dalokat hallgasson....). Itt kezdett visszajönni az erőm, és néha görcs-szerű boldogság rohamok futottak keresztül rajtam, de úgy hogy azt hittem tényleg széthullok fizikailag.

Az éjféli vízáldás gyönyörű volt, aki csinálta beszélt a víz jelentőségéről, elvégezte a szertartást, megszentelte a vizet, amiből aztán mindenki kapott egy keveset. EZ akkor és ott nagyon nagy ajándék volt.

Mint maga a víz.....csak itt tudtuk úgy becsülni, ahogy van.

AHOgy ez véget ért, következett a harmadik kör, ahogy fentebb említette, ez már san pedroval, aminek még mindig rettenetes íze volt, de a hatása sokkal inkább felszabadító volt. Itt jegyezném meg, hogy néha ayahuascához is keverik, hogy a mama által meggyötört testet rendbe tegye. Valamivel könnyebbé is tette a dolgokat, de az a fajta rendkívül megterhelő állapot reggelig kitartott, szóval végig igen csak résen kellett lenni, mert a rosszullét könnyen beviszi az ember tudatát az erdőbe. Az benn volt így is eléggé, ami jött az ellen nem igazán védekeztem, végül is ez a tisztulásról szól, csak kicsit másképpen, az ayahuascához képest, de a felesleges körökbe azért nem mentem bele, figyeltem, a medicin rá is kényszerített, nagy megcsúszásoktól lettem így megkímélve.

Negyedik kör már nem volt, itt már folyamatosan ment körbe a san pedro, a peyote-hoz hasonlóan szervírozva, és itt már éreztem, hogy nem akarok megállni félúton, és fizikailag is képes voltam még többet enni. Utólag visszagondolva se érzem torkosságnak, pedig a szakoldalakon írt dózisok sokszorosát megettem. Csak éppen, ami a lényeg: biztonságos környezetben.

Volt két rövid szünet amikor ki lehetett menni, csodálatos volt kinn, a tiszta ég, jó levegő, a hűvös. Aztán persze visszamenni is jó volt a tűz mellé...

 Hála a kibaszott blogponthunak innen hiányzik vagy két oldalnyi szöveg, amit valahogy lecsípett a beszámolómból, ezúton is küldenék nekik egy nagy fuck-ot.

Na szóval valahogy így zajlottak a dolgok. Ne haragudjatok, nem gépelem újra emiatt a szar blogmotor miatt újra a szöveget, a lényeg, hogy reggelre nagyjából egyben lett a csapat, én még délután kettőkor igen csak visszapottyantam az éjszakába, gyakorlatilag visszajött a peyote hatása, derült égből....szerencsére a többiek előkaptak pár erős dalt, és nagyon nehezen én is tudtam énekelni amitől jobban lettem, de igen csak meglepett a dolog, csakúgy mint a délután négykor hányás....hát igen, a lineárisabb ayahuascával szemben a peyote elég trükkös dolgokra képes. A nehéz, melós éjszaka után azért jól esett délután ez az önfeledt, tér és idő-szakadt állapot, még este otthon is furcsák voltak a hangok, elképesztő dolgokat álmodtam, és a hang és kép érzékelésem napokkal később is igen gyakran megtréfált.

A szokásossal ellentétben a nagyon személyes részeket, vonatkozásokat, imákat nem írom le, ez annyira nem is érdekes a részletek ismerete nélkül, meg aztán valamit én sem árulok el..:)

A meeting reggel az ételek kiosztásával ért véget, a peyote szertartás három tradicionális ételével: kukorica, hús(vegáknak kókusz), illetve erdei gyümölcsök. Ezeknek a jelentőségéről szintén beszélt egy keveset a szertartás vezetője, majd szép lassan mindenki összeszedte magát, és elkezdtük szedegetni a dolgainkat.

Nagyon nagy élmény volt a szertartás, nem gondoltam, hogy (főképpen fizikailag) ennyire nehéz lesz, minden téren próbára tett, én csak már gyakorlott embereknek ajánlom, és kizárólag autentikus, ceremoniális keretek között. Ez az élmény sajnos nem adja magát a panellakás tizedik emeletén, ehhez biza el kell menni oda, ahol ez össze van rakva, és akkor egy felejthetetlen élmény lesz a jutalom.

(Ha valamit kifelejtettem vagy érdekel valakit, akkor kérdezzen rá nyugodtan, és írok róla.)

Ha valaki egy kicsit is ismer, vagy olvas itt, tudja, hogy hagyomány párti vagyok. Ahogy sokszor le is írtam, az ayahuasca az a dél-amerikai sámánizmus fő szakramentuma, és pont, nincs más. Ami van egyéb út, az is innen indul. A brazil szinkretikus keresztény egyházak is a sámán-tradíciókra épülnek, abba van bele"oltva" a keresztény vonal, és amit lehet olvasni pszichológus köröket, akik kultiválják ezt (Amerikában vannak ilyenek), azok is a sámáni alkalmazásból indulnak ki, legfeljebb beleintegrálják úgyszintén a saját világukba. És mi is ezt tesszük, amennyire tudjuk, ami hiteles tőlünk. Szóval azt el lehet, sőt el is kell felejteni, hogy más felhasználás. Nincs más felhasználás, az ayahuasca ha független a sámánizmustól akkor az nem ayahuasca. Emiatt van az is, hogy például ayahuasca ivás közben én icarókat, azaz tradícionális ayahuasca dalokat javaslok, nem tánczenét....kicsit más kategória. Ettől függetlenül lehet, sőt néha érdemes is kombinálni, de azért érdemes tudni hol lakik az Úristen...:)

Na és, akkor, hogy a tárgyra térjek, megjött a kivétel, ezt a videófelvételt ismertem, ennek a nagyját a Shipibp-Konibo, The rite of passage című kiváló filmből ollózták ki, és raktak hozzá mai zenét úgy, hogy még egy magam fajta maradi, konzervatív ember is csak bólogatott...:))

Íme:

Hja, sikerült elmennem külföldre egy peyote szertartásra, érdekel valakit? Írjak beszámolót? Azért kérdezem, mert egy nagyon is ayahuasca közeli medicinről van szó, ahogy korábban írtam is a (feminim) ayahuasca  (maszkulin) megfelelője, ami sok tekintetben nagyon is közeli rokon, viszont nyilván nem ayahuasca, ez pedig a www.ayahuascareality.blog.hu ....

Egyébként a Pannonos Attiláéktól sokat hallottam már erről, de sajnos ők nem tartanak ilyen ceremóniát, a magyar törvények pillanatnyilag jobban támogatják a xanaxot meg az algopirint mint a szent növényeket, de legalább elméletben fel tudtam készülni, mielőtt nekivágtam volna az útnak.

Az érdekesség, hogy -egy kacsának bizonyult info alapján- az ayahausca "nem fér jól meg" a sand pedroval vagy a peyoteval (azaz legfőképpen ezek meszkalin tartalmával), de ez többszörösen kamunak bizonyult. Olyannyira, hogy Bufo talált is valahol a neten receptet ahol az ayahuascához peyotét is főznek. Mondanom sem kell, hogy erről mi semmit nem tudunk. Annyit voszont már igen, hogy rokonokról van szó, közeli rokonokról.

Ezt a dalt ma találtam Lynx oldalán, több verzióban is ismertem, de ez az egyik legjobb!

Közel sem láttam annyi dolgot de megfordultam pár helyen. Ayahuasca téren többynire elég magasan van a léc, hiszem amiket lehet olvasni, hallani, az nem hétköznapi. Aztán hogy mennire sikerül ezt kivitelezni, kvázi nem állni a medicin útjába, az más kérdés. Nyilván próbálgatja az emebr, de akaratlanul is ott vannak azok a prekoncepciók amikkel érkezik a korábban hallottak alapján.

Nos én főleg kétféle esetről hallottam/tapasztaltam ayahuasca medicin gyógyítás közben:

1: Nem működik "eléggé".

2: Túl jól működik.

Mind a két esetről sokat írtam már. Az előbbi azért nehéz dolog, mert többnyire akkor jön amikor az ember otthon barkácsol. Ahogy a többségünk. És naná, hogy felmerül, hogy jó lett-e a főzet, megfelelőek-e a körülmények, és a többi.

A második eshetőség az, mai azért nehezebb mert amikor a folyamat elindul, azt már csak a Jóisten állíthatja le, de ő meg nem szokta. És ahogy a youtube-os felvételeken sokszor látni, elképesztő súlyos dolgok felmerülnek amikor az ayahuasca megdolgozza az embert. Ez ellen védekezni meg lehetetlen dolog. (Attúl függetenül meg szoktuk próbálni.)

Többnyire pontosan ez a probléma, a rettegést, az őrületet az okozza, hogy az ember ki akar lépni az adott helyzetből, ami, ahogy írtam is, nem lehetséges. A fenti felvétel már az első percben bőséges bepillantást enged abban, milyen az amikor az ayahuasca alaposan megdolgozza az embert, és hogy milyen érzelemmel viseltettik az alany a helyzettel szemben. Soha nem állítanám, hogy EZ az ayahuasca. Először is a tököm tudja, hogy mi az ayahuasca. Szeretném megismerni, de még nem ismerem. Másrészt az alapján ami keveset tudok: ez IS az ayahuasca. Szépség és szörnyeteg. Az pedig nem véletlen hogy az ehhez értők többnyire még rá is pakolnak arra, hogy a gyógyulni vágyó túllépjen az elméje csodálatos mozijának a szintén, és átérjen oda, ahol bizony munka van. Ez nem wellness sámánizmus, és nem is a csodák kertje. Illetve az, de azért meg is kell dolgozni.

Szerintem a legfontosabb a biztonság. A sámán jelenléte, ha nem is kötelező, de ezért szerencsés. Olyan nincs, hogy én már ismerem ezt az egészet. Sámánok mondják, hogy próbálják megfejteni a dolgokat, de nem megy nekik. No comment. Mindazonáltan akár egyedül próbálkozik az ember, akár egy kis körrel, akár szervezetten, szertartásos jelleggel (nem kérdés, hogy ez a legelőnyösebb, biztonság szempontjából pedig főleg), nagyon fontos, hogy az épségéről gondoskodjon.

Biztonságos körülmények között ezekkel a dolgokkal nem lehet gond. Lehet munka, örüljön neki aki ezt a részét kapja, mert valóban történik vele a dolog, de probléma, betegség, károsodás nem igen lehet. Ahogy írtam: biztonságos körülmények között.

Azért hangsúlyozom ezt, mert amit írni fogok az erre, és kizárólag erre a helyzetre érvényes!

Az én véleményem, és nem csak az enyém az, hogy ha az ayahausca gyógyító hatását nem érezzük teljesnek, annak a dacára, hogy mi MINDENT megtettünk ami rajtunk múlott, akkor érdemes még magunkhoz venni belőle.

És az a váleményem, hogy ha kutyaszorító van, és kezd a helyzet, akár fizikailag, akár mentálisan (netán spirituálisan) neház lenni....akkor bizony érdemes a medicinbe kapaszkodni. Az hozott oda, az indított el azon az estén...és az fog elkísérni.  Bizony, sokszor meg is teszteli az ember bizalmát, mert ott, amikor kedz keményebbre fordulni a helyzet, már nem az van amit gondoltunk, vagy amire hergeltük magunkat, vagy amit olvastunk, hanem ami bennünk van, a szívünkben. És ha ott nincs bizalom afelé a folyamat felé ami vezet minket, akkor elég nagy bajba kerülhetünk, akkor jön a félelem a kormányrúd elengedésétől....rutinosabbak már úgy kezdik hogy el is engedik....mert úgy sokkal jobb. Na mindegy.

Az egésszel azt akartam csak mondani, hogy ha biztonságban vagyunk, és már eldöntöttük, hogy  amedicinhez fordulunk segítségért, akkor fogadjuk is el a segítséget, és bármi van, csak forduljunk a medicinhez, bátran kérjünk még.

Ma a hálán gondolkodtam, hogy milyen fontos dolog, és hogy ahhoz képest milyen ritkán érzi az ember, annak dacára, hogy mennyi jót kapunk az élettől, egymástól.

Naszóval, mint tudjátok a blog első pár hónapjáról, az első főzetek, sőt az első év sok-sok főzete házilag készült. Olvasni erről nagy melléfogásokat, az első alkalom nem nagyon szokott sikerülni, aztán lehet ezt fokozni, három-négy-öt-végtelen alkalomig.

És még sosem köszöntem meg itt, "hivatalosan" a barátomnak aki segített a főzetet elkészítenem, és megízlelni ezt a világot, ezt a szemléletet. Egy igazán szerény emberről van szó, aki nem érezné jól magát ha szemtől szembe mondanám, de ha mégis olvassa: leköteleztél!

Szóval a büszkeség. Tudjátok. Ilyenkor az ember egója nyilván rákezd, amikor örülni kellene meg hálásnak lenni, hogy á, ha ő nem segít, akkor is eljutok ugyanoda, csak majd más segít. Szerintem ez simán hálátlanság.

A hálátlanság pedig az egyik legundorítóbb dolog a világon. Nem hogy az ayahuascával, de még az emberi élettel, az emberséggel se fér össze. Aztán nem feltétlenül rosszból, de hajlamos az ember elfelejteni, hogy honnan jön, kik segítették, kiknek köszönheti azt hogy ott van ahol, hanem megy az elme program arról, hogy ő megváltotta a világot. Ez egy igazán emberi betegség, azt hiszem a hajlamot a többségünk hordozza magában. Arról nem is beszélve hogy mennyivel jobban érezhetem magam a bőrömben ha napi egy percet rászánok arra, hogy végiggondoljam, hogy mennyien fáradoztak azon hogy egyáltalán ott legyek ahol. És ha ez még nem is a Himalája csúcsa, akkor is. Mert törődtek velem, gondoskodtak rólam, és ezt biza nem jó elfelejteni.

Talán már írtam a kedvenc hindu mondásomról:

"Az igazi tudás első szimptómája az alázat."

És ez nagyon igaz. Amikor az ember bekukucskál ilyen törzsi medicinek segítségével a sripirualitás birodalmába, akkor gyorsan elhiszi a szép képekre, hogy ő isten, és ezeket ő teremtette, de az igazság az, hogy belehalnánk ebbe az életbe ha nem lennének mások, nem törődnének velünk, nem szeretnének minket. És valahogy a szellemvilágnak könnyebb hálásnak lenni, az ayahuascáról könnyebb ódákat zengeni, de az aki odáig elsegíyt bennünket, valahogy a feledés homályába vész. Vagy néha még rosszabb is.

Szóval most azon gondolkodom, milyen szerencsés is vagyok, és remélem hogy egyszer meghálálhatom majd annak, akitől ezt kaptam!

Emlékszem, nem volt olyan túl rég, amikor magamban elkezdtem tapasztalgatni ezt az egész ayahuasca históriát. Utánaolvastam, próbáltam mindent megtudni, aztán a Jóisten, vagy ki tudja ki:) küldött növényeket, amikkel a második próbálkozásom már sikeres is volt, onnantól pedig folyamatosan alakulgattak a főzetek. Nem kelltt hozzá semmit kitalálni, csak valahogy kitanulni azt amit már amúgy is csinálnak egy földrésszel odébb, nyilván a helyi lehetőségeknek megfelelően.

Ahogy sikerült egy kevés rutinra szert tenni, igyekeztem azt másokkal is megosztani, többnyire nagyon hálásak voltak érte azok, akiknek átadtam azt a keveset amim volt, és amit én magam is csak kaptam.

Ahogy hozzájutottam több és több új információhoz, nyilván képbe kerültek új dolgok, még tradicionálisabb növények, receptek, körülmények, és kezdett valami kialakulni. Ez mondjuk bő egy éve volt, nagyjából addig tartott ez az időszak.

Akkor találkoztunk először személyesen is egy sámánnal, akin ek részt vettünk a szertartásán és az volt egy nagy ugrás, hiszen amiről addig csak olvastunk, és próbáltunk valamit a magunk módján csinálgatni, az hirtelen ott termett, élőben:

A szertartás!

Nagyon nagy lehetőség volt, amiért örökké hálás leszek annak aki ezt lehetővé tette nekünk Mernyauval, gyakorlati értelemben is, mert ott tényleg valéami megváltozott. Onnantól nem az ayahuascázás, vagy az ayahuasca gyógyítás volt a cél, hanem az ayahuasca szertartás.

Ehhez pedig felsorakoztak a megfelelő dolgok. A sámántól sokat tanultunk, amit láttunk, átéltünk, és természetesen sokat kérdezgettünk is. A példa kedvéért, előtte szórványosan voltak próbálkozások ayahuasca készítésre az eredeti recept szerint, voltak is amik sikeresek voltak, de valami hiányzott. Nos amit mi netes információk alapján 6-8óráig csináltunk, azt a sámán 20-30-40óráig. Ahogy ezt közzétettem, mert nyilván ez volt az első, nem magamnak harácsoltam össze ezeket a dolgokat, akkor valahogy ez szerencsésen el is terjedt, innentől mindenkinek evidens volt, hogy ha nem analóg növényekkel akar dolgozni, amik semmivel sem kevesebbek, de nyilván mások, akkor ez az a technika amivel ezt tényleg össze lehet hozni. És még számtalan részlet előkerült, ami azóta sok-sok embernek evidens. na többek között ezekre is mondom azt hogy megérte ezt az oldalt elkezdeni. nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ezek a dolgok átfolynak rajtam. Nem az enyémek, hát nem a kisujjamból szoptam ki:), ezzel az oldallal igyekszem jó postás lenni, és továbbadni ezeket a dolgokat.

Azután lehetőségem/lehetőségeim voltak utazni, más helyeken megfordulni, és már eleve ez volt a kiindulópont, hogy a hagyományokból elleshessek és hazahozhassak egy keveset, a tradiciókból, mert az ayahuasca nem egy matéria, és nem az a fél deci főzet gyógyít, hanem az egész tradíció ami köré épül, így próbáltam ezeket valahogy megismerni.

A történet vége nem az, hogy most már minden világos, lehet, hogy sose lesz az, de a következő lépésre valóról mindig van előre információ/segítség, és az előrelépés a hagyományokban van, pontosabban, mivel egy "egzotikus", máshonnan hozott dologról van szó: a hagyományok integrálása a cél. Ideális esetben természetesen. Nekem annyira tetszett, és olyan sok inspirációt merítettem aze gyik fórumózó beszámolójából, ahogy írta, hogy napokkal előtte böjtölt, olvasott utána, átgondolta a dolgokat, és amennyit meg tudott maga csinálni, annyit hozzátett, hogy egy szertartás legyen a dologból. Ahhoz pedig sok dolog kell. És ő sokat is tett. És egyértelműen egy szertartás volt a cél.

...amire nehéz általánosságokat ráhúzni, mert nagyjából midnen nagyfánál máshogy csinálják a sámánok, akik aztán úgy értenek ehhez ahogyan mi sose fogunk. Azért van elég sok elem amit meg lehet figyelni, ha van rá lehetőség, olvasni utána, kérdezni, vannak videók, és persze a legjobb élőben meglesni ezeket a dolgokat. Aztán el lehet kezdeni kialakítani, hogy mit és hogyan lehet ezekből megcsinálni otthon. A böjt, a dohány(nem cigi), a tértisztítás, az elemek, égtájak tisztelete, a dalok...nyilván nem azonnal jön, és szerintem ezen nem is érdemes stresszelni, úgyis annyit csinál az ember, amennyit akkor és ott tud, de érdemes célokat kijelölni, és olyan mértékben integrálni a hagyományokat,  aháttér dolgokat, amennyire az lehetséges és hiteles. Nem véletlenül nem a Blaha Lujza térnél szemben a harmadik emeleten kezdődött ez a tradició (basszus, valójában azt sem tudjuk hogy kezdődött), de azért ha ez tényleg az ami, akkor nem eszköz és hely függő.

Úgyhogy ennek a jegyében szeretnék kicsit írni az oltár jelentőségéről, a tűz fontosságáról, a dohányról, a dalokról, szóval azokról, amik azért nagyjából minden látott/hallott helyen jelen vannak.

Jó kis csapat jött össze megint a Potalában! A jómúltkorában Axis megemlítette, hogy azért sajnálja hogy nem vagyunk annyian mint az elején, amikor tényleg 25-30fős csapatok is voltak. Életem nagy élményei voltak, ez tény...mostanában ez a 15-16fős dolog szokott lenni, viszont azzal együtt is, hogy mindig jönnek új barátok, kialakulni látszik egy csapat, egy mag, amit én nagyon fontosnak tartok, és az szépen bővülget is.

A hangulat is nagyon jó volt, legalább is én élveztem:), megint időrekordot döntöttünk, a Potala zárása után még hajnal háromig együtt maradt a csapat majd fele, és itthon hármasban még afterparty-ztunk reggel hatig, úgyhogy unalom most se volt!

Mindenkin ek köszönöm, aki eljött, tényleg nagyon jó volt együtt, a kis meglepinek is örült a csapat, azt hiszem minden nagyon jól sült el, egy igen jó társaság gyűlt össze, szép számmal, jó hangulatban.

Természetesen mindig van, aki nem tud jönni más dolog, távolság, vagy bármi más miatt, ez most sem volt másképp, ők majd reméljük legközelebb el tudnak jönni.

A magvas beszélhgetések mellett ezen kívül megfejtettük, hogy jövő hónapban december, úgyhogy mikulás-találkozó lesz... (Azért jelmezbe nem muszáj öltözni:DDDDDD )

Magamhoz térésem után tervezek kicsit bővebben is írni!:)

A napokban találtam egy könyvet R.D.Laing-től, aki mint tudjuk Feldmár mestere volt. Nos, Feldmár Andrástól rengeteg idézetet betettem már a másfél év alatt, és így, hogy ismerkedem a mestere egy könyvével, azt hiszem pont aktuális, hogy betegyek egyet Laing-től is. Nemrég olvastam el, mindenkinek tudom ajánlani a könyvet!

"Amit ma normálisnak nevezünk, az az elfojtás, tagadás, meghasonlás, projekció introjekció vagy a tapasztalati anyag veszedelmes megerőszakolásának következménye és gyökeresen idegen lényünk eredeti struktúrájától.
Minél inkább belátjuk ezt, annál értelmetlenebbnek tűnik az állítólag jól elkülöníthető skizoid, skizofrén vagy hisztériás "mechanizmusok" általánosító leírása. Az elidegenedés egyes formái meglehetősen különböznek a statisztikailag "normálisnak" tekintetteknél. A "normálisan" elidegenedett személyt azért tartjuk normálisnak, mert többé-kevésbé úgy viselkedik, mint akárki más. Az éppen nonkonformnak érzett elidegenedési módozatokat ezzel szemben a "normális" többség helytelenségnek vagy őrültségnek tartja.
Pedig az elidegenedés, az alvás, a tudatvesztés, az önkívületbe esés mind mind a normális ember állapota.
A társadalom nagyra értékeli a maga normális emberét. Arra neveli a gyereket, hogy elveszítse eredeti lényét, forduljon ki önmagából, s így váljék, úgymond, normálissá.
Közbevetőleg elmondanám, hogy az utóbbi félévszázadban a normális emberek mintegy százmillió más normális embert gyilkoltak meg."

R. D. Laing: Az élmény politikája (1967)

Jó olvasást!

Elkezdek készülődni a délutáni/esti blog-bulira, remélem minden rendben lesz (alap-program nálam ilyenkor hogy szétaggódom magamat), és időbe odaérek. Még egy kis ajándék is lesz a csapatnak, kíváncsi vagyok mit szólnak majd hozzá!:)

Holnap írok majd beszámolót, mert sokan vannak mindig akik szívesen jönnének, jelzik is, de a távolság, vagy más dolgok miatt nem tudnak, ezek a kis beszámolók elsősorban nekik szólnak.

És természetesen mindenki másnak!:)

Érkezem!:)

Igazodva a modern kor követelményeihez...:)

 Facebook, SámánBotanikai klub.

www.facebook.com/pages/Saman-botanikai-klub/155866624444300#!/pages/Saman-botanikai-klub/155866624444300

Az egyik első dolog, ami az ayahuasca kapcsán felmerül az a hihetetlen erőteljes víziók. A hátteréről, szakralitásáról rengeteget lehetne írni, és fogok is, most egy kicsit a kémiája, mondhatni a tudománya jutott az eszembe erről az oldalról: www.dimethyltryptamine.com/ .

Mint ismeretes a látomásokért a dmt nevű vegyület feleős, amit a test is tartalmaz csekély mértékben a tobozmirigyben. A dmt-t (dimetil triptamin) először egy magyar tudós, Szára István szintetizálta, miután a vasfüggönyön innenre nem kapott engedélyt lizerginsav használatára a gyógyításban,a kommunista rezsim rettegett egy ilyen erős anyagtól. Hát egy kicsit mellényúltak, mert Szára szintetizálta a dmt-t, a bolygó talán legerősebb látomáskeltő  vegyületét..:)

Ami a dimetil triptamin érdekessége, főképpen a mi szempontunkból hogy az ayahuasca vízióiért is ez a felelős. Az egyik legismertebb ayahuasca ihlette videófelvétel nagyjából érzékelteti a dmt erejét ami nagyon sok növényben előfordul kisebb-nagyobb arányban Amazóniában.

Íme a videó:

Ahogy a sokak által ismert videóból kiderül, ezek a víziók igen erősek, gyakran teljesen más rétegeibe viszik a valóságnak az embert. Ahogyan elkezd hatni az ayahausca , akkor szoktak nagyon színes, gyönyörűséges látomások jönni, az az előszoba. Ezt a helyet analógokkal, azaz az eredeti ayahuasca növényekhez hasonló hatású könnyebben beszerezhető és feldolgozható növényekkel még majdnem könnyebb is elérni. Ahogy a film is mutatja -egész hitelesen- ez a kristálypalota-hangulat később sokkal megrázóbba, súkyosabba megy át, itt kezd valóban hatni az ayahuasca, főleg ha ez meg van támogatva a szertartással is, akkor főleg. Az nagyon fontos elem, nem csak annyi, hogy az ember gyújt egy füstölőt a nyolcadik emeleten. Sajnos nagyon keveset tudunk erről a témáról, de aki kapcsolatba kerül az ayahauscával, az azért kutat a téma után, és próbálja a maga lehetőségei szerint integrálni is a dolgokat.

Folyt. köv.