ayahuascareality

Ezt a gyönyörű dalt névnapomra kaptam Lynx-től, amiért ezúttal is köszönet. Nagyon szeretem ezeket a dalokat, ahogy hang formájában már oda is viszik az embert, ayahuasca tea nélkül is...egyszerűen ott van bennük a lényeg. Ahogy szokták egy hindu mondás alapján magyarázni, egy csepp vízben ott van az óceán szubsztanciája, és tényleg! Vannak rituálék, ahol csak a sámán fogyaszt ayahuascát, és mégis mindenki látja azokat a víziókat, sokszor mindenki ugyanazt....csak azzal, hogy hallják a sámánt énekelni.

Bufoval közös kedvencünktől, Don Augustin-tól egy cseppet sem tipikus ayahuasca icaro (sámán-dal). Persze, mi a tipikus?:)) De azért van egy jellegzetes világa ezeknek a daloknak, és ilyen téren tényleg egy unikum a dal, igazi szövetséges. Ahogy a dalok szoktak lenni. Annyira jó, hogy ismerünk ilyeneket is...egyszer belekóstol az ember, és annyira ráismer, hogy EZ az ayahuasca világa, ezek a dalok annyira visszaadják, erősítik azt a hangulatot....

A következő írás a saját véleményemet tartalmazza, azaz inkább amolyan "elmélkedős" írás, ha valakinek gondolata akad, hozzáfűznivalója, kijavítás, akkor bátran, továbbra is nyitott az oldal mindenféle konstruktív dologra.

Az egyik gyakran felmerülő kérdés az ayahuascával kapcsolatban, hogy egyáltalán szükség van-e rá itt, hiszen a világ egy másik pontján jelent meg, azokra a népekre és természetrajzi viszonyokra épülve amiktől bennünket egy óceánnál is nagyobb távolság választ el.

A legegyszerűbb válasz az lehetne, hogy a spiritualitás nem egy helyhez, néphez vagy bármihez köthető dolog, ami igaz is. Ékes bizonyíték rá az egyes vallások keveredése a világon, lehetsz keresztény Mexikóban, és idehaza is buddhista. Úgyhogy működik. Pont a tételes vallásokat tanulmányozva lettem figyelmes viszont arra, hogy sem a "kezdet" nem volt zökkenőmentes ahogy az utazási lehetőségek megkönnyebbülésével ezek a különböző kultúrák vallásai megjelentek más területeken, sem a fenntartás. Erre nem térnék ki bővebben, bárki körülnézhet és tapasztalhatja azt saját maga.

Én magam a napokban azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy az ayahuasca hagyományőrzés vagy pedig gyógyítás/spiritualitás? Nyilván ez a két általam különböző nevekkel megilletett kategória szorosan összefonódik, nem igazán vonható éles határ. És mégis van jelentősége a kérdésnek.

Ugyanis, ha gyógyításról beszélünk, akkor rávágható, hogy ez bárhol működik. Azaz az ayahuasca-t nem fogja semmi korlátozni, a panel lakás tizedik emeletén fényes nappal, mondjuk templomi énekeket hallgatva is működik.

És ez igaz is.

Mi nem működünk olyankor. Itt van a gond, és vallásgyakorlat és a kulturális rész, a hagyomány őrzésének összefonódási pontja. Azoknál a népeknél, ahol nem éltek annyira kiszolgáltatottan együtt a természettel, lehetőségük volt inadaptív szokások felvételére, akár a vallásgyakorlataik során is, míg a természeti viszonyokból adódó veszélyek miatt máshol, mint például Amazóniában, nem tehették meg a törzsek, hogy ilyen szokásokat fenntartsanak, aminek a következménye az lett, hogy még a leginkább "elvont" tevékenységeik is praktikusak voltak, a rituális elemeknek pedig praktikus, kézzelfogható hasznuk volt. Jó példa rá az eszméletlen babonás afrikai sámánok munkája, ahol tele vannak babonákkal, agyon van kontrollálva a vallásuk. Mert megtehették. Az amazonasi indián pucér seggel ezt nem engedhette meg magának az erdő közepén.

Gyakran említésre kerül az ayahuasca-val kapcsolatban a jaguár, ami egyfajta manifesztálódása az ayahuasca-nak az ottani indiánok számára. Kicsit elferdítve mondhatjuk hogy a jaguár az ayahuasca erőállata. (Azért elferdítés ez egy kicsit, mert a jaguár szellem maga az ayahuasca, helyesebben annak az egyik megjelenési formája). Na most az életben nem sok olyan élménybeszámolót olvastam ahol a jaguár jelenléte kimaradt volna. Ami nekem két okból is necces. A vallási része az, hogy számomra ez 100%ig az elme projekciója, amire módosult tudatállapotban is lehetőség van némi gyakorlással. Hétköznapi kifejezéssel élve az ember félrevezeti magát azzal, hogy a kapott élmény a saját rendszerén átfutva (mondjuk úgy az elméjén), megkapja azokat a kiszínezéseket, amik nem az ayahuasca-ból jönnek, hanem belőle. Ez nem feltétlenül rossz, sőt. De nem ugyanaz, mint amikor az indiánok beszélnek a jaguárról. A másik, a praktikus része: "odaát" valóban egy teljesen reális veszélyforrás az, hogy a malokában (kicsi amazonasi bungaló) ücsörgő spirituális élményekkel birkózó embereket tényleg megtámadja egy jaguár. És erre akad is példa. Természetesen jelentőséget tulajdonítanak mind az esetleg bekövetkezett gondoknak, és azok megúszásának is. Ezt a jaguár jelenléte nélkül nem olyan könnyű, ugye...

Namost, visszatérve az eredeti gondolatra, ha a cél a hagyományőrzés, akkor az ember ragaszkodni fog nem csak a tartalomhoz, hanem amennyire lehetséges a formához is. Egyrészt azért mert ez bevált, hiszen olyanok élnek vele, akiknek az őseik is ezzel foglalkoztak pár ezer éve...másrészt viszont ezek a szokások az ottani körülmények között alakultak ki, amik nem azonosak a mi körülményeinkkel, semmilyen értelemben.

Számos példa akad arra szerte a világon, ahol az ayahuasca szertartást a helyi szakrális kultúrába próbálják beleintegrálni, nekem egy szempontból ez tetszik a legjobban, mert megmarad a dolog magva, a cél, de lehetőséget ad a helyi kultúra, tradíciók megélésére is, azon kívül személyre szabottabb. Nyilván nem önkényes kísérletezgetésre gondolok, mert azzal tele a padlás, de a mi kultúránk tetszik vagy nem, különbözik az amazonasi indiánokétól. Ha pedig nem akarunk amazonasi indiánná átváltozni, ami eddig senkinek nem sikerült:), akkor nem árt ezt figyelembe venni. Nem véletlen, hogy "ottani" sámánok is javasolják fehéreknek, hogy ha érdeklik őket a szövetséges növények, akkor kutassák fel a helyi kínálatot, legalább az ayahuasca mellett. Ez egy izgalmas feladat, és a saját gyökereinkhez is visszavezethet bennünket.

Konklúzió gyanánt: ha kultúrát őrzünk, akkor elég leutánozni az ottani modellt, amennyire lehetséges. Ha kóklerkedni akarunk, akkor veszünk pár növényt, elnevezzük ayahuascának, kidobjuk a kultúrát alóla, és nekiállunk "sámánkodni". Mindenre van példa a világon, garantáltan erre is, sajnos, ahogy az előzőre is, ami egy igazi ártalmatlan, súlytalan helyzetet teremt a tartalom helyett.

A harmadik lehetséges alternatíva pedig amikor egyszerre próbál hagyományőrző lenni az ember, ugyanakkor megkapni teljes egészében az ayahuasca-t, vagy annyira amennyire lehetséges, a helyi körülmények bevonásával. Ezekből csodák jönnek ki. Magam is hallottam magyar nyelven énekelni embereket, "hazai" sámándobbal ayahuasca stílusban....gyönyörű volt, arra gondoltam, na ez az! Egyszer egy barátommal összejöttünk egy kis ceremóniát tartani, és vittem kopált füstölögtetni. Ez egy dél-amerikai füstölésre használt gyanta, kicsit olyasmi mint a tömjén. Ő pedig hozott hazai zsályát, és borókát, ezutóbbit ráadásul olyan helyről, ahol bizonyíthatóan vagy ezer éve nő..és használték is a helyi rituálékhoz. Gyönyörű volt, akkor is arra gondoltam, na ez az, amikor testvérekké válik a világ, összerakják amilyünk van, és úgy, hogy az eredeti szellem nemhogy nem veszik el, hanem élővé, közelibbé, még megtapasztalhatóbbá válik.

Én ezért tudom mindenkinek ajánlani, hogy keresgéljen a hazai források után, szerezzen egy sámándobot, próbálja ki, hogy idehaza hogy csinálják a hazai tradíciókra épülő izzasztókunyhót (ami szintén bizonyíthatóan nem észak-Amerikából került ide, hanem őseinknek is megvolt a maguk eszköztárában), menjen el parázson járásra, és ha azt érzi, hogy ez "kevesebb", vagy "nem ugyanaz", akkor gyanakodjon nyugodtan önmagára.....a zen mondja ilyenkor azt hogy ragaszkodsz a formához.

Olyan csodálatos dolgokat lehet megismerni itt is....a tűz itt is tűz, nem? Az egyik, ha nem a legfontosabb szertartásos elem az ayahuasca rituálé esetén is....menj ki, rakj tüzet, figyeld...ezekből annyit, de annyit lehet tanulni, felmenni a Pilisbe kirándulni...beszippantani az erdő illatát....ezek ugyanannak a világnak a megtapasztalásai! Nem egy szentimentális dolog, hanem tényleg maga a szépség. És ha tudsz gyönyörködni, elveszni, feloldódni abba a tűzbe amit magad raktál, akkor hidd el az ayahuasca-val is könnyebb dolgod lesz. Nálam sokkal tapasztaltabbaknál is ezt láttam, és működik....

Nem tettem ki a blogra, aki tud róla úgyis ott van alapon, de a hétvégén sikeresen lezajlott ez az első pszichedelikus konferencia. Ennek számomra az érdekessége a nagyon komoly szakmai háttér, előadók felvonultatása, azzal a céllal, hogy egy szélesebb közönség elé tárják a megváltozott tudatállapotokban rejlő potenciális gyógyítási lehetőséget.

Annyiban kapcsolódik ez az ayahuasca témához, hogy ez a rész ott is jelen van, nyilván a hagyományokkal, a szellemiséggel kiegészítve. Ez természetesen akkor érvényes ha ápolják ezeket a hagyományokat. Addig pedig az ayahausca egy csodálatos lehetőség arra hogy megváltozott tudatállapotban gyógyítani lehessen. Az sem kevesebb, mint az úgynevezett indián út, csak más egy kicsit. Mondhatni hasonló a cél, az oda vezető út viszont nem teljesen. Az oldalam olvasói számára nyilván ismerős ez a világ, de nagyon komoly szakemberek segítségével prezentálva egy szélesebb közönség is hiteles képet kaphatott a megváltozott tudatállapotokkal kapcsolatban.

A rendezvénnyel kapcsolatban hamarosan várható egy részletes beszámoló is, ha minden igaz a napokban, addig pedig találtam egy cikket a konferenciáról, azt beteszem ide, érdemes belekukkantani.

Előtte még annyit megjegyeznék, és ez volt talán az egyetlen hiányérzetem a konferenciáról a téma körbejárásával kapcsolatban, hogy a külső szövetséges nélküli megváltozott tudatállapotok ugyanebbe a kategóriába tartoznak, hasonló potenciállal. Gondolok itt a zenével elért transzra, dobolásra, a különféle aszketikus gyakorlatokra, hiperventillációs technikákra, és még sorolhatnám. Szóval ezekről az előadásokon nem esett olyan sok szó. Ezek gyakran nagyon jól passzolnak akár az ayahuascához is. Mondok pár példát, nem kell szentírásnak venni, "csak" saját tapasztalat: Egy komolyabb böjt, egy izzasztókunyhó előtte vagy utána (ezt talán kétszer próbáltam így, az eredmény elképesztő), ventillációs gyakorlatok a ceremónia előtt, közben, után is akár az integrálásnál. Ezekkel a dolgokkal azért is érdemes foglalkozni, vagy akár ayahuasca (vagy más) szimbolikával, meditációval, mert nagyban segítik az ayahuascával való munkát, és ami nem mindegy: ezek azért közelebb vannak a mindennapokhoz. Transzlégzést bármikor lehet csinálni, ayahuascát inni mondjuk pár havonta...addig pedig dolgozni azzal ami jött. Ezért is örülök egyébként hogy ritkulnak az alkalmak, mert olyan sok munkát kapok utána, tennivalót, és annyi feladat jut a hétköznapokra, hogy ennek látom most a legtöbb értelmét. De ez megint csak szubjektív dolog.

A cikket itt találtam: www.nyugat.hu/tartalom/cikk/a_tapasztalt_pszichonauta_egyutt_tancol Az oldal facebook-os jelenlét társánál, a SámánBotanikai klubban volt aki említette, hogy nem tetszik neki a cikk, én még nem olvastam végig, de elképzelhető hogy nem száz százalékos, ameddig elkészül a saját, amiben jól megmondjuk:)), addig azért jó lesz!:)

"A tapasztalt pszichonauta együtt táncol" - Tudatmódosítókról tudományosan

A Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért szervezésében és a Magyar Addiktológiai Társaság támogatásával jött létre az első hivatalos, hazai, kétnapos konferencia Budapesten, Pszichedelikumok a 21. század terápiájában és kultúrájában címmel. Kíváncsiak voltunk, hiszen nem mindennap kapnak ekkora, ráadásul tudományos hangsúlyt olyan szerek, amikkel kapcsolatban a mindenkori politika még mindig boszorkányüldözőként jár el - miközben azok egyáltalán nem csak erdőmélyi underground partik kellékei, ahogy az a köztudatban él, de akár a gyógyászatban is jó szolgálatot tehetnek, ahogy az a felkért előadóktól is kiderült.

Nem csak hippiknek

Hogy a pszichedelikumok irányába nem csak a sokadgenerációs hippik nyitnak, azt jól mutatta, hogy a helyszínül szolgáló patinás hotelben kígyózó sorban akadt ugyan elvétve lila hajfonat, raszta konty és goás ruhaköltemény, még ezek tulajdonosai is konszolidáltabbnak mutatkoztak, mint egy belbudai cukrászda szombat délutáni törzsközönsége. S mily meglepő, nem maradoztak el az öltönyök és az ősz halántékok sem.

Nagy dolog, de a pszichedelium szót itt jól kitapinthatóan nem büntetőjogban, hanem szakmaiságban mérték - még akkor is, ha a TASZ jogásza egyenesen egy Nice people take drugs feliratú pólóban jelent meg.

Dr. Frecska Ede: harminc évig kutatni sem lehetett a témát

„Engem nagyon zavar, hogy a nyugati civilizáció egy sajátosan önellentmondásos hozzáállást tanúsít a témával kapcsolatban. Egy olyan kultúra, amely a tudományos kutatást tűzi a zászlajára, olyan helyzetet teremtett, hogy harminc évig még kutatni sem lehetett ezeket a szereket” - adta meg az alaphangot a levezető elnök dr. Frecska Ede, aki egyébként a néhai OPNI osztályvezető főorvosaként is ismerhető. Ő maga egyébként tipikusan az a szakember, aki nem csak a fehér köpenyt ölti magára, de Brazíliában sámánokat látogat, kutatja a tudatmódosítókat sem nélkülöző gyógyítási folyamataikat, miközben a skizofréniával, affektív zavarokkal kapcsolatos kutatásaiért nemzetközileg is ismerik a nevét.

Ő elmondta még: szomorú, hogy ezeket a vegyületeket nem szakmai kivizsgálások alapján tiltották be, hanem aszerint, ahogy az utcán megjelentek. „Mi lett volna a fájdalomcsillapítókkal vagy a nyugtatószerekkel, ha a szakma azokat is az abúzusuk (visszaélés, helytelen használat - a szerk.) alapján ítélné meg?” - tette fel a költői kérdést. De az establishment, vagyis az államapparátusok egyéb módszereket is előszeretettel alkalmaztak az LSD és társaihoz kötődő kutatások ellehetetlenítésére, például igyekeztek nevetségessé tenni azokat.

néprajzos és pszichiáter: Hoppál Mihály és Frecska Ede

A siker nem is maradt el, a mainstream tudomány máig száműzetésben tartja ezt a területet: sokáig vagy felhorkanás, vagy legyintés kísérte azokat a szándékokat, még az USÁban is, ha egy fiatal pszichiáter foglalkozni kívánt a kérdéssel. Frecska szerint ezért is fontos a célkitűzés, hogy kutatni márpedig kell, az embereket pedig edukálni a témáról.

Drog és pszichedelikum nem egy és ugyanaz

Frecska Ede jól felépített előadásának kulcsmomentuma volt, amikor eloszlatta a legmarkánsabb tévhitet, miszerint minden kábítószernek nevezett anyag ténylegesen kábít is.

Míg egy hívogatóan gőzölgő ópiumtea letompít, egy serkentő partibogyó mesterségesen feldob, mindkettőre igaz, hogy leválaszt az életről. Velük ellentétben a pszichedelikus hatás - amit a mágikus gomba vagy az LSD okoz - „rendkívüli módon szembesít az élettel, az ember a belső, elnyomott titkait nem tudja többé a szőnyeg alá söpörni, megvilágítja a problémás élethelyzeteket.” Továbbá megnyit egy újfajta, ún. nonlokális-intuitív önmegismerési csatornát, amit a nyugati civilizáció nagyon nem akar elfogadni. Ezt a belső lelki utazás-élményt ha jól navigálja a "pszichonauta", akkor képes általa dekonstruálni a személyiségét, egyfajta halál-újjászületés élményen túlesni (címadásunk is erre utal, a prezentáció egyik diájából vettük kölcsön).

kreativitás rajzban - ayahuasca hatása előtt és után

De miért is van az, hogy így alakult a viszonyunk ezekkel a dolgokkal, a világ állítólag felvilágosultabb felén? Frecska szerint többek között azért, mert nekünk nincs mítoszunk, ami felkészített volna a lét misztikus tapasztalására.

Ezt a fajta megközelítést más kultúrák, például a sámánoké jól ismeri - nem véletlen, hogy a konferenciára egy, ezt a területet jól ismerő antropológust is hívtak Hoppál Mihály személyében, aki színesen-szagosan világította meg a téma mibenlétét katartikus élményekről szóló anekdotáival, illetve az olyan képekkel, mint a személytelen kórházi gépezet szembeállítása a törzsi gyógyítással, ami a személynek szól. Hoppál szerint nem véletlen, hogy a sámánság máig fennmaradhatott, de az sem, hogy mindenkinek ismerősek az ilyen szertartásokon hallható ősi énekek - az „agyunk ugyanis nem teljesen a nulláról indul.”

"Ezek nem hétköznapi cuccok"

Többszöri visszatérő elem volt az előadások alatt, többek között a Markusovszky Kórház osztályvezető helyettes főorvosa, Sümegi András szájából is, hogy a pszichedelikumokat nem szabad rekreációs szerekként kezelni, amiktől ellazulunk egy tavaszi hétvégén. „Nem lehet elégszer elmondani, hogy ezek nem hétköznapi cuccok” - fogalmazott az egyébként nagyon fajsúlyos, neurobiológiai és kvantumfizikai hipotéziseket is feldolgozó előadásában.

Pszichedelikus festmény a konferenciateremben

Nem hétköznapiak, mégis figyelemreméltó szerepük van az olyan rendellenességek kezelésében, mint a kényszerbetegségek, a szorongás, a depresszió, a kínzó cluster fejfájás, de igazoltan segíthetnek a hospice-ellátásban is. Elismerni persze mindezt nehéz, főleg amíg olyan előítéletek és megalapozatlan sztereotípiák tapadnak hozzájuk, amik mögött tények helyett csak fekete köd lebeg. Viszont már az is elkönyvelhető előremozdulásnak, hogy Budapesten létrejöhetett egy ilyen kétnapos kongresszus, ha nem is tömegek, de legalább érdeklődő emberek részvételével.

Frecska Ede saját, csípős idézettel nyitotta előadását, mi ezzel zárjuk a cikket: „A pszcihedelikumok olyan farmakonok, amelyekről mindenkinek határozott véleménye van határozatlan forrásból.”

A tovább töprengést pedig mindenkire rábízzuk.

Azt mondanom sem kell Feldmér mennyit tett azért hogy egy kicsi, hiteles kép kialakulhasson az emberekben az ayahuascával kapcsolatban. A többség az ő könyveiben tett utalások formájában találkozott először azzal a témával, ami végül ennek az oldalnak a vezérfonala lett. Amikor elkezdtem majd két éve, senki nem foglalkozott a témával. Voltak fórumok, de nagyjából ennyi. Azóta ott az ayahuaska.eoldal, és időközben Ogréék csináltak egy nagyszerű oldalt, az ayahu-t. Azaz elindult valami. Hogy merre tart azt csak Isten tudja, ő pedig nem hinném, hogy le akarná lőni a poént, de "valami van", ahogy az szertartásokon el szokott hangzani a szavak világán túli dolgok megérkezését konstatálva.

Szóval az Öreg sokat tett ezen a kultúra magvainak elvetésében, és ami a leginkább tiszteletre méltó, annak a dacára hogy ő is egyfajta orvos, a sámánizmuson keresztül mutatta ezt be, beszélt az ayahuascáról A hagyományok, tradíciók nyomán. Ez nekem különösen fontos. Sokféle irányba elkalandozott az ayahuasca köszönhetően az emberek sokféleségének, de engem a sámáni alkalmazás érdekel elsősorban. Illetve: kizárólag. Minden mást próbálva az egyén szubjektív megéléséhez való jogának tiszteletét, igyekszem nem érinteni. Magyarán mindenki azt tesz amit akar, ha másnak ez az egész mást jelent, hát mást jelent, senki nem rosszabb vagy jobb, ez is egy új és minden más őt is egy út. Természetesen nem mindegy, hogy "erről" tudni lehet merre vezet. A tradíciók ezért fontosak, és Feldmár sose választotta külön a kettőt. Igazán nem is érdemes szerintem...

A cikk apropóját az újonnan megjelent könyve adta. Régebben viszonylag sok idézetet betettem ide tőle, amik segítséget, kapaszkodót, támpontot jelentettek nekem az életemben, az ayahauscával való kapcsolatomban, és ami a legfontosabb: az integrációban.

A kutya valahol itt van elásva: az integráció. Na ez az amire viszont nincs recept, és kizárólagosan működő hagyomány se. Az indiánoknak nincs mit integrálni, ők ebben élnek. Mi azonban többségében egy egészen másfajta erdőben élünk itt a városokban...

A könyv a számomra első körben elég ijesztő Szabadíts meg a gonosztól címet kapta. Majdnem végig olvastam természetesen, és akik eddig hasznosnak találtál Feldmár munkásságát, azoknak ezután is garantáltan tetszeni fog, ahogy az Öreg közelít a dolgokhoz.

Egy kis részlet a könyvből a konyv-konyvek.hu/szabadits_meg_a_gonosztol_feldmar_andras című oldalról:

"Mi a pszichoterápia? Mi az értelme, a célja, a feladata? Az elmúlt negyven évben a pácienseim segítségével naponta újabb és újabb válaszokat találtam ezekre a kérdésekre. Bármelyik válaszomból konstruálhattam volna dogmákat, protokollokat, alapíthattam volna iskolát, de nem tettem, mert nem akartam elveszíteni a szabadságomat, nem akartam a pácienseim és önmagam előtt bezárni az újabb közös felfedezések lehetőségét. Negyven év azonban sok idő, és ez alatt néhány definíció súlyosabbnak, erősebbnek, fontosabbnak bizonyult, gyakrabban adta meg a terápiás idő értelmét. A 2009 őszi, budapesti előadásom – és nyomában e könyv – első része ezeket a definíciókat ismerteti. Leltár tehát: megtudható belőle, hogy mi minden a pszichoterápia és mire jó.
Persze legalább ilyen érdekes, hogy mire nem jó, mire nem alkalmas a terápia. Valójában évtizedek óta azt kutatom, van-e módszer, van-e orvosság a Gonosz ellen. Hiszem, hogy a Gonosz létezik, elkerülhetetlen és gyógyíthatatlan. A terápia nem alkalmas arra, hogy elpusztítsa, viszont segíthet abban, hogy megismerjük, felismerjük és el tudjuk választani mindattól, ami nem az; ami nem a Gonosz. Meggyőződésem, hogy szüntelenül és elszántan harcolnunk kell az igazi Gonosz ellen önmagunkban és a világban, mert csapatai hol szervezett alakzatban, határozott léptekkel masíroznak fel-alá a lelkünkben és az utcáinkon, hol alattomosan, álruhában támadnak. Először mindig az irigység jelenik meg, majd ezt követi kisvártatva az aljasság. Hogy a gonosz erőit legyőzhetik-e a Jó ártalmatlan, önfeledt, széplelkű, játékos, érzelmes és komolytalan csapatai, azt nem tudom megjósolni – de remélem. És remélem, hogy ez a könyv egy kicsit segít, hozzá tud tenni valamit a Gonosz elleni küzdelemhez."

Egy kis részletben egyébként meg is említi Feldmár az oldalunk témáját a könyvben, ezt most gépeltem be:

"Peruban, Ecuadorban, Brazíliában vannak sámánok, akik nem egészen terapeuták, hiszen őket nem érdekli az egyén, mégis képesek egy olyan környezetet teremteni- például tánccal, vagy zenével, vagy valami mással- ami a segítségére lehet az embereknek abban, hogy megtalálják az útjukat oda, ahol egyek vagyunk.  Amennyire ismerem a történelmet, minden érában vannak olyanok, akik segítették azokat, akik túlságosan elkülönültek, hogy megtalálják az útjukat vissza, az egységbe."

Tradicionális módszerekkel, növényekkel elért módosult tudatállapotok témájáról van még egy rövidebb részlet, most nem találtam meg a könyvjelzőmet, de megpróbálom majd megkeresni, és természetesen az is helyet fog kapni itt.

Jó olvasást!

Üdvözlet Mindenkinek!

Többekben felmerülhetett, akik először látogattak az oldalra, hogy miről is szól ez a lap. Természetesen a blog fülszövegében van egy rövid ismertető, de azért érdemes néhány szót ejteni arról amit ez az oldal képviselni próbál.

Elsősorban Amazónia sámánizmusának bemutatása a cél, a tradíciók szemével, egy hiteles, és ami még fontosabb: integrálható formában.

Az ayahuascáról sokan hallottak már, és több csapat működésének köszönhetően viszonylag elterjedt azoknak a körében akik a különféle módosult tudatállapotokat gyógyítási céllal közelítik. Ez az ayahuasca esetében, csak hogy a fő csapásiránynál maradjunk, különösen szembeötlő, egyre több központ alakul a hazájában, az Amazonas medencében, és a lehetőségekhez, lokális szabályokhoz mérten szerte a világban.

Ahogy a fülszövegben is írtunk erről, egy az ottani  törzsi kultúrák által kultivált orvosságról van szó, amit két fő komponensből készítenek, amihez ízlés szerint, amolyan spirituális természet gyógyászként a sámánok több száz egyéb kiegészítő növényt keverhetnek. Mivel az Amazonas medence bővelkedik a különleges gyógynövényekben, bőséges lehetőségek vannak a "finom hangolásra".

Az ayahuasca egy sok órán keresztül főzött tea, amit szertartásos jelleggel vesznek magukhoz a bennszülöttek. Fizikai rosszullétet és látomásokat okoz, azaz egy erősen pszichoaktív orvosságról van szó. Számos alkalmazási területe dokumentált, a nyugati világba, a helyi körülmények miatt mégis egyfajta mentális gyógyszerként érkezett, mint valami, ami képes egyfajta mély betekintést adni az élet mélyebb régióiba.

Az egyik külföldi utam során lehetőségem nyílt beszélgetni a Kolumbiában született Luis Eduardo Luna-val( www.wasiwaska.org/board.cfm ), aki azt mondta, hogy túl a belső világ alaposabb, mélyebb feltérképezésén, az ayahuasca megnyithatja a spirituális világ kapuit is. A bennszülöttek jól tudták ezt, a témával kapcsolatban számos művészeti ág fejezte, és fejezi ki napjainkban is ezeknek a tapasztalásoknak a mélységét. Sokszor, pont azért mert egy nagyon erős belső folyamatról van szó, a témával kapcsolatos videó felvételeken komoly, nehéz pillanatokat is láthatunk. Néha nagyon félelmeteseket is. Hiszen a valóság is az. Amikor valaki ayahuasca-t vesz magához, akkor a medicin egyfajta csapot nyit, és mindaz ami belül, a nem látható, vagy nem érzékelhető tartományban van, egyszerre láthatóvá, érzékelhetővé, tapasztalhatóvá válik. Ez egy komoly, mély élmény, gyakran nagyon megrázó momentumokkal. Ez nem hiba, gyakran a szertartást végző sámánok mint ha még rá is dolgoznának arra, hogy a belső világ megjelenjen a szembesülni vágyó résztvevő számára. És ez sosem könnyű.

Az orvosság bizonyítottan jót tesz az egészségnek, mind fizikai, mind mentális téren, kutatásokat végeztek az ayahuasca-t kultiválók, és az azzal nem élő törzsek között, és gyakorlatilag minden tekintetben progreszívebbnek bizonyultak azok a népek, akik együtt éltek az ayahuasca-val.

Ezzel együtt is kemény munka egy ilyen szertartáson részt venni, mert hogy az egésznek megvan a szertartásos háttere, ahol a természeti elemek megjelennek, nem csak képzeletben, fejben, hanem manifesztálódott állapotban. A tűz, a víz, föld, a levegő, az ősök szelleme, állatok, növények, más entitások, szellemlények, azaz nem egy szimplán reprodukálható folyamatról van szó. Többnyire itt nyugaton ez okozza a legnagyobb fejtörést, ugyanis a saját kultúrkörnyezetében  egészen mást jelent az ayahuasca. Évezredek óta tanulnak Tőle, Vele az ottani indiánok, a növények ott élnek a közelükben, és a szertartásos elemek is mind praktikusak, a helyzet alakította őket ki. Az Amazonasi indiánok nagyon rugalmasak, azaz nem található igazán egységes séma az ayahuasca szertartásokkal kapcsolatban. Természetesen akadnak átfedések, de a dolog belső lényege számtalan módon képes megjelenni, nagy szabadságot adva az azzal élők számára. Ezt azonban a példa kedvéért kis hazánkba integrálni nem kis feladat. Lehetnek helyzetek, kompromisszumos megoldások, ez nem is hiba, valahol el lehet kezdeni, de az egésznek nem érdemes megfelelő körülmények nélkül nekiállni, mert az lehetséges, hogy egy nagyon komoly, mély élményt, tapasztalást eredményez, és talán ott vannak a növények, de az még mindig nem az ayahuasca. Az ayahuasca az ayahuasca szertartás keretében jelenik meg, fontos elemei ennek a dalok, amiket a sámánok, elmondásuk szerint maguktól a növények szellemeitől tanulták, továbbá, ahogy fentebb is írtam, a rituálé, aminek a keretében a sámán kvázi meghívja az ayahuasca szellemét. A materialista szemlélet persze szemben áll ezzel, így a saját társadalmi fixációink nem igazán könnyítik a dolog megértését. Itt nem kémiáról van szó, valami előállítható termékről, amivel élmények állíthatóak elő. Először is az ember önmagával találkozik ebben a kinyílt állapotban amit az ayahuasca nyújt, amit meghívott az adott kör testi, szellemi javulása érdekében a rituálét vezető sámán. Másrészről találkozás az ayahuascával akkor történik, ha az ayahuasca ott van, és ez nem farmakológiai kérdés. Ahogy más vallási tradíciókban is, itt is szükséges a megfelelő csatorna a kapcsolat létrejövése érdekében. Ez a nehezebb része itt a mi országainkban, legtöbbször egy tiszességes áldozati tüzet is nehezen rakunk össze, és tartunk rendben, ami pedig a minimuma egy teljes rituálénak, a többi dologról nem is beszélve.

Ezzel együtt is rengeteg helyen tettek számos sikeres, és kevésbé sikeres kísérletet az egésznek az integrálására, természetesen szigorúan őrizve a hagyományokat, amiket azok alakítottak ki akiknek tényleg több ezer éves kapcsolatuk volt/van ezzel a különleges orvossággal. Az ayahuasca-ra rábeszélni bárkit is ostobaság, lebeszélni pedig simán a szabadságának az elvétele, az ayahuasca egyszerűen csak van.

Szeretnénk a témát minél körültekintőbben dokumentálni ezen az oldalon, természetesen fejleszteni próbálva a bemutatást egy hiteles, tapasztalati úton. Ezért az elmúlt majd két évben amióta megvan az oldal, amely a legelső hazai portál a témában (Rá egy évre a startunknak egy másik sikeres oldal is megalakult, az ayahuasca.hu, illetve az ayahuaska-eoldal.hu információs oldal), számos oldalát próbáltuk bemutatni ennek a világnak a művészetektől kezdve, az ayahuasca mítoszokon át, az élménybeszámolókon keresztül a tea elkészítéséig sokféle aspektusból. Ahogy semmi más se ebben a világban, ez az oldal sem tökéletes, építő jellegű kritikát mindig elfogadunk, azok is segítik a közös célt: egy olyan oldal közös szerkesztését, ami minél komplettebb képet ad az Amazonas medence egyik legfontosabb ceremóniájáról.

Időközben a különböző megosztó csatornákon egyre több színvonalas dokumentum film lelhető fel, képek, dokumentumok, ezekkel is igyekszünk színesebbé, élőbbé, élvezetesebbé tenni az oldalt az ide látogatók számára. Néha ezekből több van, néha kevesebb, a beérkezett nem kevés anyag feldolgozásának arányában.

Elsősorban magyar nyelvű anyagokban gondolkodom, hiszen angolul nagyon sok jó oldal van, és azokra is próbálunk gondolni, akik nem tudnak angolul olvasni, hogy nekik is lehessen egy hely, ahová rendszeresen járhatnak olvasni az ayahuasca-val kapcsolatban.

Bármilyen megfogalmazódott igény felmerül, azt igyekszünk a továbbiakban is megjeleníteni itt, hogy továbbra is átfogó, érdekes oldalunk lehessen. Igen, egy közös oldal. Élménybeszámolókat, és bármilyen nemű anyagokat is szívesen fogad az oldal, ezek közlésre is kerülhetnek természetesen. Kommentár, közösségi oldalon való megjelenítésre is lehetőség van, így még több emberrel megoszthatóak az itteni dolgok.

A továbbiakban is jó olvasást, nézelődést, és saját belátás szerint tapasztalást kívánunk!

A napokban utána olvastam néhány dolognak az ayahuasca főzéssel kapcsolatban. Az első szembetűnő dolog, hogy ha a két fő komponenst nézzük, azaz a liánt (Banisteriopsis Caapi), és a víziókért felelős levelet (Psychotria Viridiis), hogy a liánban lévő alkaloidok hőmérsékleti érzékenységéről nagyon keveset olvasni. Videókon feltűnik hogy az őslakosok küldik is ezerrel a kondér alatt a tüzet, és a tea végig rotyog. Először azt gondoltam, ez biztosan azért van mert hőmérsékletre nem igazán érzékenyek a liánban található hatóanyagok, de lehetséges, hogy egyszerűen annyi liánjuk van, hogy nem igazán számít egy kis veszteség..:)                         Nos, ennek utána fogok jobban járni, azonban a látomásokért felelős növények annál sérülékenyebbnek bizonyulnak, főképpen a víziókért felelős dimetil triptamin, azaz a DMT.      Igazán pontos bomlási hőmérsékletet itt sem találtam első körben, az Erowid 60-80 fok körülire teszi a DMT károsodását, de hallottam esetről amikor valaki úgy odaégette a teát, hogy az edény aljáról kellett spaklival kikaparni a szarrá égett maradékot, és még mindig kiválóan működött, szóval garancia semmire sincs, de tapasztalat szerint a víz forrásának a határán már erősen csökken a vízióképesség. Szóval a számok nem hazudnak, ezek tények, legfeljebb adódnak kivételes esetek..:)

A másik érdekesség, hogy a Budapesti tisztítás mentes víz nagyjából hetes pH értékű, míg Amazóniában ennél némiképp savasabb. Természetesen erre vonatkozó általános adat nem létezik, lévén, hogy a világ egyik legnagyobb folyójáról van szó. Ennek a kiküszöbölésére, mivel az ayahuasca hatóanyagai ideálisan az Amazonas vizében oldódnak ( a természet ugye ezt is alaposan kitalálta...), valamennyi savasító anyagot szokás használni ayahuasca főzéskor, ezek között a leggyakoribb az ecet.

Ennek meg van az a veszélye, hogy ha túlzásba visszük az ártani fog a gyomornak, és ugyan esélyesen hányja ki az ember belátható időn belül, nem igazán tesz jót a szervezetnek, noha a hatóanyag kioldódást segíti.

Az én tapasztalatom alapján nem igazán párolog el az ecet, de azért a biztonság kedvéért utána néztem. A számok eléggé megleptek. Míg a DMT bomlási hőmérséklete 60-80fok között már elkezdődik, az ecet forrási hőmérséklete 118,1%, ami lényegesen több mint amit a főzetben található DMT kibír. Azaz garantáltan nem párolog el hamarabb, mint hogy a főzetünket teljesen tönkre tesszük. Ezzel együtt is fontos hozzátegyem, hogy borult már meg nálam is az ecet, és túléltem, de nagyon-nagyon káros az egészségre, és másnap egész nap fájt is a hasam. Ami pedig ott sántít, hogy a gyomort terhelő hatásának a dacára az ayahuasca JÓT TESZ az egészségnek. Valamikor ha lesz rá időm, utána fogok ennek járni, vannak a neten statisztikák erről.

Más savasító anyagok forrás pontjának nem néztem még utána, de ha időm engedi megteszem. Használatos még citromlé illetve narancslé erre a célra, mind a kettőt kipróbáltam, a narancs valamivel kíméletesebbnek bizonyult. Érdemes lenne utána olvasni egyébként, hogy a hazai, illetve az Amanonasi víz pH értékének kiegyenlítésére valójában mennyi savasító részre van szükség adott mennyiségű víz mellett. Sejtésem szerint nagyon kevés, mivel ahogy mondtam, a dolog célja kizárólag a némiképp savasabb amazonasi víz reprodukálása. Éppen ezért, noha szám adataim nincsenek, én nagyon kevés savasító anyagot használok, már csak az egészségem védelmében is...

Az ayahuasca egy gyógyító ital, fizikailag is, érdemes ezt a potenciálját megőrizni, vigyázni rá, dokumentált tények, hogy az indiánok gyakran hétköznapi testi panaszok, betegségek esetén is fogyasztották, azaz garantáltan működik a dolog, ha úgy van elkészítve.

Aki főzésre adja a fejét, éppen ezért nem árt ha beszerez egy hőmérőt, és egy pH mérőt, egyik sem egy nagy összeg, nagyban megkönnyíti a helyzetet.

A dimetil triptamin viszonylag alacsony bomlási hőmérséklete miatt a hőmérő különösen hasznos barátunk lehet, ha reprodukálni akarjuk Amazónia első számú szakrális italát, a kísérletezésre, illetve a hatályos törvények figyelmen kívül hagyására természetesen senkit nem buzdítanék, a cikk tájékoztató jellegű, folytatás várható!:)

Amazon Shipibo indians chanting Ayahuasca icaros
Uploaded by Shaman1958. - Discover new destinations and travel videos.

Egy szívhez szóló felvétel, nézzétek meg, megéri:

www.youtube.com/watch

Nem vagyok túl aktív mostanában itt a blogon, azon oknál fogva, hogy igazi téli befelé tekintős, integrálós időszakomban vagyok én is, amikor találkoztam is a mamával, inkább csak másoknak segítettem benne. Ezek se voltak gyakoriak, én rugalmas ember vagyok, de a hideg miatt erősen korlátozottak a lehetőségek. Lehet őket használni, de a tizedik emeleten a belvárosban sose lesz olyan egy ayahuasca ceremónia mint a szabadnak. Helyesebben akkor nem ceremónia lesz, vagy csak nagyon nehezen lehet az elemeket megidézni. Ettől függetlenül lehet jó dolgokat csinálni.

Tavasszal persze biztos elkezd majd csalogatni a természet, addig is készülgetek befogadni. Újra elég sokat olvasok de nem kimondottan sámános dolgokat, igaz, ahhoz igen csak kapcsolható dolgokat, keleti dolgok, pszichológia, a szokásos köreim. Ahogy egyre több időt töltök az ayahuascával, egyre több tenni valóm akad a mindennapjaimmal, és egyre kevesebb találkozást igénylek. Remélem egyszer eljutok oda (valahol ennek kellene lenni a célnak), hogy már soha nem kell ayahuascát magamhoz venni az ayahuasca tudathoz.

Egy barátom fogalmazott úgy hogy nem a látomások érdeklik elsősorban, hanem a látás. Nyilván az előbbi segít az utóbbit kialakítani, elég kerek ez a történet, de nem jó, ha az ember túlzottan másra támaszkodik. Az elmegy egy ideig, nyilvánvaló hogy segítséggel jobban halad az ember az életében, de ahogy előbb-utóbb elengedjük az anyánk kezét, úgy el kell jönnie annak amikor ayahuasca mama kezét is elengedi az ember.

Az amazóniai indiánoknál specifikus a helyzet, ott egész idős emberek is isszák az ayahuascát, igaz, a leírások alapján ritkán. Amikor van miértje. De be kell látni, az egy egészen más történet, mert ott az ayahuasca maga az életmód, illetve az életmód része.

Szóval mi nem indiánnak tanulunk, hanem próbáljuk ellesni az indiánoktól hogy legyünk saját magunk.

Ezért úttörő az amit itt néhányan teszünk a magunk módján, mert aki az amazóniai sámánizmustól elszakadva próbálja megérteni az ayahuascát, és főleg megtapasztalni, az soha nem látott semmit, és nem is fog. Ugyanakkor pedig ami ott történik, azt mi nem tudjuk itt reprodukálni. Egy szertartás erejéig talán, de azt kell megérteni, hogy ott az ayahuasca egy életmód. És ez nem a mi életmódunk. Nekünk van egy saját, és azzal érdemes foglalkozni, de abba a saját világba ha beleintegráljuk azt a keveset amit tudunk az ayahuascáról, csodákra vagyunk képesek, és ez a lényeg: nem áthozzuk az "ottanit", hanem integráljuk. Új utakat lehet keresni, talán azok is lehetnek ugyanolyan jók, de én próbálok a több ezer éves tradíciók biztonságával és tapasztalatával közelíteni, azonban átvenni nem tudjuk ezt.

Integrálni igen.

Egy régi tervem látszik megvalósulni, amin ha összejön az közeljövőben, nagyot fogtok nézni!:) Részben egy nagyon nagy poén lesz, részben pedig egy példaértékű helyzetkezelés. Érdemes lesz figyelni.

Más, blogtalálkozó: Nem volt ugye januárban, mert megevett a vírus, így arra gondoltam hogy februárban lesz kettő, egy az első, és egy az utolsó hétvégén. Majd még közvélemény kutatást tartok a dologról, de eddig úgy néz ki, hogy ez így is fog történni.

Hamarosan érkezem újabb témákkal, addig is jó olvasást az eddigiekhez!

Jó régóta nem írtam főzésről...:)

A téma nyilván azokat érdekli elsősorban akik szeretnének maguk ayahuasca medicint készíteni, vagy pedig próbálkoznak, és új utakat, módszereket keresnek.

Azért azt remélem, hogy a többiek is érdekesnek fogják találni az alábbiakat...

Ha az Amazóniai sámánizmust vesszük alapul, márpedig nem tehetünk mást mert az AZ ayahuasca, akkor leszögezhetjük, hogy sose lesz meg a tuti recept, azon prózai oknál fogva, hogy minden sámánnak saját receptje van, amit nem igazán szoktak kiadni. Erre is volt ellenpélda, Hilario sámán például írt valahol az ő receptjéről. Arra én a nyakamat tenném, hogy -jogosan- a listáról lemaradtak dolgok, azaz van ott még ez-az. Másrészt pedig semit nem írt sem az arányokról, sem az elkészítési módról. Azaz írt is meg nem is, inkább amolyan érdekesség volt.

A másik sámán, akivel Olaszban személyesen sikerült beszélgetnem Luis Eduardo Luna volt, aki szintén nagyon készséges volt az ayahuasca receptjével kapcsolatban, a fent említett kollégájával szemben ő "csak" Banisteriopsis caapi-t és psychotria viridiis-t használ.

Egyszerű, nem?

Még ő mesélt róla, hogy Peru, Ekvádor területén viszonylag népszerű a komoly növény arzenál felvonultatása, de ott náluk Brazíliában főleg a két alap növényt használják, és ebből nem hiányzik semmi, bármi a felhasználási szándék ez mindig jó mindenre.

Nagy hülyeség lenne igazságot tenni akarni, ezt próbálom kis senkiként el is kerülni, a fenti példával azt akartam mondani, hogy van ilyen is és olyan is. Nincs tuti. Aki komolyan kultiválja az ayahuascát, az úgyis megtalálja a saját útját, minden tekintetben. Ez egy nagyon gazdag tradíció, tehát bármelyik része kelti fel az ember érdeklődését az ayahuasca sámánizmusnak, garantáltan egy gazdag területre fog tévedni.

Az ayahuasca két fő komponense a Banisteriopsis caapi és a psychotiria viridiis/diplopterys cabrerana. Ehhez nem kell más, ahogy Lui mondta. De lehet sok dolgot hozzátenni. Itteni kezdő kísérletezőknek javaslom, és sámán vagy komoly szakember híján mindannyian azok vagyunk, a tapasztalai különbségek dacára, hogy NE próbálgasson olyan növényt amit nem ismer vagy amiről ellent mondásos baromságokat olvasni a neten. Az alapnövények viszonylag dokumentáltak, de ezek a kiegészítők sokkal kevésbé. Ha van segítség hozzá, akkor minden rendben de egyébként inkább ne.

Nyugaton elterjedt az úgynevezett ayahuasca analóg tea. Ez azt jelenti hogy az ayahuasca alkotóelemeihez hasonló hatású növényekkel dolgozik az ember. A végeredmény nem ayahuasca lesz (noha SEMMIVEL se rosszabb), hanem ayahuasca analóg.

A két világot, noha én valamilyen szinten feleslegesnek érzem, lehet kombinálni, és ebből is kijöhetnek jó dolgok. Nyilván ezeket a próbálkozásokat már nem védik a tradíciók. Mivel nem tradícionális dolgok. De ettől még lehetnek jók természetesen.

Ayahausca analógnak főképpen a peganum harmalát, és a mimosa hostiliis-t használják, viszonylag olcsó áruk, és könnyű beszerezhetőségük, illetve elkészíthetőségük miatt. Elsőre érdemes ezekkel a növényekkel próbálkozni, mert maga az elkészítés sokkal könnyebb, így a siker is esélyesebb. Később lehet kevergetni a dolgokat, de szerintem, és ez nyilván az én szubjektív véleményem, hogy felesleges. A lián ugye adva van, az az alap. Ha a hozzá való másik növény már analóg, akkor az már egy értelemben nem is ayahuasca. Persze a mimosa hostiliis Amazóniai....Hanem egy másik ugyanolyan jó medicin, én ezt még el tudom fogadni ayahuascaként, de minden egyéb keverék már más kategória.

Azt tudni kell, hogy ezekből a növényekből számtalan orvosság készül Amazóniában. Nem csak ayahuasca, sőt. Az ottani sámánok pedig nem osztályoznak, nem rangsorolnak, és főképpen nem hasonlítanak össze. Ezeket mind mi szoktuk. Amikor azt írom, hogy ez vagy az a főzet nem ayahuasca szintén ezt jelenti: egy másik medicin. És pont. Nem jobb, nem rosszabb, csak más, nem ayahuasca. Arról nem is bezsélve, és erről sokat írtam hogy az ayahuasca nem csak egy kémiai képlet, a dalok, a rituálé ugyanolyan fontos elemei mint a megfelelő növény elkészítés.

A pontos arányokról, amiket én ismerek vagy használok, nem tudom érdemes-e beszélni, vagy érdekel-e valakit, egy biztos: az a fajta végtelen változatosság, és másság ami ezt a világot jellemzi, rendkívül elfogadóvá teszi azt aki ismerkedik vele. Tiszteletteljessé az ayahuasca felé, tiszteletteljessé más medicinek iránt, és főképpen tiszteletteljessé azok iránt akik szintén ezt az utat járják, arról nem is beszélve akik odaadták ezt az utat. Mindannyian úgy tanultunk ebbe bele, hogy valaki segített, senki nem a kisujjából szopta ki a jót, én magam is nagy hálát érzek az iránt a barátom iránt aki segített nekem elindulni.

Remélem egyszer meghálálhatom neki!

Egy nagyon kedves ismerősöm képe, igazi "no comment" téma:

A youtube (tudomásom szerint mostanában feloldott) időkorlátját a lehető legjobban hasznosította az a drága jó ember, aki az alábbi filmet feltette, a témával kapcsolatban egy igazi alapmű.

Akik nem angolosok azoknak jó hír, hogy lesz hozzá felirat egyszer, időpontot nem ígérek, addig is látomástra fel!:)

Emmus barátném jelezte nekem, hogy valamiért lassú az oldal. Utánanéztem, mivel nem az én szakterületem, és annyit sikerült megtudnom, hogy a beállított háttér, és a rengeteg beágyazott videó a youtube csatornáról jelentősen lassíthat a betöltésen. Mást nem tudtam kideríteni, nem tudom Ti tapasztaltatok-e hasonlót.

A hétvégi blog találkozó kapcsán egy hihetetlen jó dolog alakult ki. Beszéltünk ugyan az ayahuasca.hu csapat fejével, hogy lesz-e találkozó, de akkor már amiatt a húzódó vírustámadás miatt le kellett mondjam. Most mondta ma egy közös barát, hogy a srácok ha már úgyis rászánták az időt, akkor gondolták mégis elmentek, csatlakoztak Mernyauék is, és egy hihetetlen jó hangulatú este kerekedett ki.

Bánhatta aki nem volt ott. Én se..:)))))

Szóval ilyen önszervező alapon nagypn jó dolgok tudnak történni. Én egy időben táraztam az élménybeszámolóimat, egyet közzé tervezek tenni a napokban, ezek mindig ritkaságok, bárki is írja őket, bár Prometheus nagyszerű beszámolója nemrég került közlésre, de azért mégse gyakoriak a beszámolók, lévén hogy a beszámoló tárgya is egy ritka esemény.

A fentiektől függetlenül azért február ötödikén lesz hivatalosan is blogtalálkozó, ki is írom mindjárt.

Egy igazi alapművet találtam Axis barátom oldalán(www.o-ws.hu/cikkek/_-video/rick-strassman_-a-lelek-molekulaja---tudat_-dmt-es-a-__harmadik-szem__-) magyarra feliratozva, ami sokaknak lehet segítség, az egyébként se egyszerű angol nyelvezető film megértésében. Én a könyvből részleteket olvastam, de az elképesztő, így nagyon örülök neki hogy ez is van, sok szeretettel ajánlom!

Találtam egy nagyon szép idézetet tegnap, a dalok fontosságáról. Szerencsés vagyok, mert olyan emberek között tudtam erről tapasztalatot is szerezni, túl a szavakon, akik élik ezt a dolgot, bennük van, és így kicsit bennem is életre kelt. Énekelni még nem tudok, de vannak élményeim, hogy milyen az egy-egy szertartáson, amikor olyanok énekelnek akik igen.És itt nem csak technikáról van szó, hanem érzésről, és szövetségről, a medicin, a szertartás, a dalok, a hagyományok között. Mégpedig fontos, szoros szövetség.

Nyilván vannak eltérő tradíciók, de nekünk itt nyugaton nagy szerencsénk van, hogy tanulhatunk ezekből, és kicsit úgy tehetjük a sajátunkká, hogy közben több "világot" is "összehozunk". Így valahol távol ezektől a helyektől, ahol ezek a hagyományok megszülettek, itt egységgé értek.

Ezt ápolni nem könnyű, de olyan dolog, amiért megéri harcolni.

A rám jellemző szabadossággal nem osztottam szét ezeket a talált idézeteket, hanem időszakosan amikor újra felfedeztem őket a gépemen, és kicsit úgy megszólalt bennem a téma, akkor írtam róla, csak remélni tudom, hogy olyat, és úgy, hogy abból bejöjjön bárki számára, hogy ezek milyen fontos dolgok.

Hogy miért pont rám esett a sor, hogy ezekről szóljak az oldalamon, azt nem tudom, de remélem nem is olyan fontos dolog. Próbáltam a tapasztalatokról, a tradíciókról írni minél többet, mert olyan sokat hozzátesznek ehhez az egészhez azok a "plusz" dolgok, mint a dalok, a szokások, amikről kár lenne lemaradni. Ezzel együtt is tisztelem azokat, akik új utakon járnak, az mindig egy bátor dolog, de ebben a fura világban a már meglévő, kialakított dolgoknak gondját viselni még egy kicsit bátrabb dolog. Jó, hogy ezt sokan csinálják, én is, és mások is azért kukucskálhattak ebbe az egészbe bele, mert voltak akik dolgoztak azért, hogy belessünk ebbe a világba, és kicsit bennnünk maradhassanak, ha lassan és döcögősen, de formáljanak minket.

A mondandómhoz pedig találtam a tegnapi idézethez hasonlót, nagyon megfogott.

Íme:

"A régi időkben még ismerték a titkos szertartásokat, kimentek, s böjtöltek. Ez csak a férfiak szokása volt. A férfiakat több mindenre megtanították, mint az asszonyokat, de az asszonyok ott ültek, s hallgatták, mit beszélnek az öregek, s így tanultak ők. Manapság, amikor már alig akad férfi, aki ismeri ezeket a dolgokat, az asszonyok őrzik tovább a hagyományokat. Ha ők nem sajátították volna el, ha nem csenték volna el maguknak ezt a tudást a férfiaktól, valószínűleg teljesen feledésbe merült volna..."

Agnes Cypress, Seminole

"A dalainkon keresztül tartjuk a kapcsolatot a Szellemvilággal. Minden dal jelent valamit, és minden dal fontos.

A dalok segítenek rajtad, meggyógyítanak...

Segítségükkel másokon is tudsz segíteni. A dalokban van az erőd, s orvosságod.

A dal segítőtársad, ha munkáddal másokon segítesz. A dalok hozzátartoznak a gyógyításhoz, a segítségnyújtáshoz, mikor valakin segíteni tudtál, aki beteg volt, vagy a halálán volt.

A Nagyapám kapott egy dalt, amely segítségére volt lánya halála fölött érzett fájdalma enyhítésében. Három napra lement a folyóra, s egyszerre csak megpillantotta ezt a csónakot a fa tetején. Ebben a csónakban ül a leánya, s néhány férfi, akik fölmennek a magasba, föl a leány fölé, a fák fölé, a felhők fölé. A csónak átvitte őket a másvilágra. Szomorú dal ez, igaz. Ezt a dalt anyámtól kaptam. Mindig sírnom kell, mikor ezt énekelem, s olyan, mintha anyámat hallanám.

Ahhoz, hogy az Erőd, a Segítőd s a Dalod eljöjjön hozzád, elébe kell menned, hogy fogadhasd. El kell menned, s dolgoznod kell a hegyekben, a folyókban, hogy tiéd legyen ez az Erő."

Mary Leitka, Hoh

(forrás: www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/neprajz/indian/html/ )

Prometheus küldte ma ezt a nagyszerű beszámolót, az engedélyével közzé is teszem, ezekkel mindig úgy voltam, hogy sokat lehet tanulni belőlük, egymástól.

Íme: