Azt mondanom sem kell Feldmér mennyit tett azért hogy egy kicsi, hiteles kép kialakulhasson az emberekben az ayahuascával kapcsolatban. A többség az ő könyveiben tett utalások formájában találkozott először azzal a témával, ami végül ennek az oldalnak a vezérfonala lett. Amikor elkezdtem majd két éve, senki nem foglalkozott a témával. Voltak fórumok, de nagyjából ennyi. Azóta ott az ayahuaska.eoldal, és időközben Ogréék csináltak egy nagyszerű oldalt, az ayahu-t. Azaz elindult valami. Hogy merre tart azt csak Isten tudja, ő pedig nem hinném, hogy le akarná lőni a poént, de "valami van", ahogy az szertartásokon el szokott hangzani a szavak világán túli dolgok megérkezését konstatálva.
Szóval az Öreg sokat tett ezen a kultúra magvainak elvetésében, és ami a leginkább tiszteletre méltó, annak a dacára hogy ő is egyfajta orvos, a sámánizmuson keresztül mutatta ezt be, beszélt az ayahuascáról A hagyományok, tradíciók nyomán. Ez nekem különösen fontos. Sokféle irányba elkalandozott az ayahuasca köszönhetően az emberek sokféleségének, de engem a sámáni alkalmazás érdekel elsősorban. Illetve: kizárólag. Minden mást próbálva az egyén szubjektív megéléséhez való jogának tiszteletét, igyekszem nem érinteni. Magyarán mindenki azt tesz amit akar, ha másnak ez az egész mást jelent, hát mást jelent, senki nem rosszabb vagy jobb, ez is egy új és minden más őt is egy út. Természetesen nem mindegy, hogy "erről" tudni lehet merre vezet. A tradíciók ezért fontosak, és Feldmár sose választotta külön a kettőt. Igazán nem is érdemes szerintem...
A cikk apropóját az újonnan megjelent könyve adta. Régebben viszonylag sok idézetet betettem ide tőle, amik segítséget, kapaszkodót, támpontot jelentettek nekem az életemben, az ayahauscával való kapcsolatomban, és ami a legfontosabb: az integrációban.
A kutya valahol itt van elásva: az integráció. Na ez az amire viszont nincs recept, és kizárólagosan működő hagyomány se. Az indiánoknak nincs mit integrálni, ők ebben élnek. Mi azonban többségében egy egészen másfajta erdőben élünk itt a városokban...
A könyv a számomra első körben elég ijesztő Szabadíts meg a gonosztól címet kapta. Majdnem végig olvastam természetesen, és akik eddig hasznosnak találtál Feldmár munkásságát, azoknak ezután is garantáltan tetszeni fog, ahogy az Öreg közelít a dolgokhoz.
Egy kis részlet a könyvből a konyv-konyvek.hu/szabadits_meg_a_gonosztol_feldmar_andras című oldalról:
"Mi a pszichoterápia? Mi az értelme, a célja, a feladata? Az elmúlt negyven évben a pácienseim segítségével naponta újabb és újabb válaszokat találtam ezekre a kérdésekre. Bármelyik válaszomból konstruálhattam volna dogmákat, protokollokat, alapíthattam volna iskolát, de nem tettem, mert nem akartam elveszíteni a szabadságomat, nem akartam a pácienseim és önmagam előtt bezárni az újabb közös felfedezések lehetőségét. Negyven év azonban sok idő, és ez alatt néhány definíció súlyosabbnak, erősebbnek, fontosabbnak bizonyult, gyakrabban adta meg a terápiás idő értelmét. A 2009 őszi, budapesti előadásom – és nyomában e könyv – első része ezeket a definíciókat ismerteti. Leltár tehát: megtudható belőle, hogy mi minden a pszichoterápia és mire jó.
Persze legalább ilyen érdekes, hogy mire nem jó, mire nem alkalmas a terápia. Valójában évtizedek óta azt kutatom, van-e módszer, van-e orvosság a Gonosz ellen. Hiszem, hogy a Gonosz létezik, elkerülhetetlen és gyógyíthatatlan. A terápia nem alkalmas arra, hogy elpusztítsa, viszont segíthet abban, hogy megismerjük, felismerjük és el tudjuk választani mindattól, ami nem az; ami nem a Gonosz. Meggyőződésem, hogy szüntelenül és elszántan harcolnunk kell az igazi Gonosz ellen önmagunkban és a világban, mert csapatai hol szervezett alakzatban, határozott léptekkel masíroznak fel-alá a lelkünkben és az utcáinkon, hol alattomosan, álruhában támadnak. Először mindig az irigység jelenik meg, majd ezt követi kisvártatva az aljasság. Hogy a gonosz erőit legyőzhetik-e a Jó ártalmatlan, önfeledt, széplelkű, játékos, érzelmes és komolytalan csapatai, azt nem tudom megjósolni – de remélem. És remélem, hogy ez a könyv egy kicsit segít, hozzá tud tenni valamit a Gonosz elleni küzdelemhez."
Egy kis részletben egyébként meg is említi Feldmár az oldalunk témáját a könyvben, ezt most gépeltem be:
"Peruban, Ecuadorban, Brazíliában vannak sámánok, akik nem egészen terapeuták, hiszen őket nem érdekli az egyén, mégis képesek egy olyan környezetet teremteni- például tánccal, vagy zenével, vagy valami mással- ami a segítségére lehet az embereknek abban, hogy megtalálják az útjukat oda, ahol egyek vagyunk. Amennyire ismerem a történelmet, minden érában vannak olyanok, akik segítették azokat, akik túlságosan elkülönültek, hogy megtalálják az útjukat vissza, az egységbe."
Tradicionális módszerekkel, növényekkel elért módosult tudatállapotok témájáról van még egy rövidebb részlet, most nem találtam meg a könyvjelzőmet, de megpróbálom majd megkeresni, és természetesen az is helyet fog kapni itt.
Jó olvasást!
